2011. február 10., csütörtök

Márványakciók - Pancon 3 (14.rész)

Na, kérem, akkor helyben vagyunk, megvan a programunk, Isten tudja, mennyi időre. Ilyenkor az első teendő az, hogy a barba körberiaszt mindenkit, aki él és mozog, és egy fikarcnyi köze is van a hajóhoz, és egy kis segítség remélhető tőle. Ezen a listán első helyen a helyi ügynök áll, a másodikon a technikai menedzsment Skóciában. De itt az első gond: az ügynök vadászni ment! De amilyen lüke, vitte magával, az akkoriban igencsak újdonság számba menő mobilját, így elérhető volt.

Nem tudom, mit beszéltek, de hamarosan megérkezett. Azt nem állhattam meg, hogy rá ne kérdezzek, köszönetképpen az első napi gorombasága miatt:
– Mi az miszter, nem vadászik?
Érthetetlen, hogy milyen csúnyán tud nézni egy olasz, ha nem vadászik! Hamarosan hívott a barba.
– Most mit lehet tenni? – kérdezte az ügynök, miután nagy nehezen felfogta a baj lényegét.
– Van több megoldás – mondtam. – Az első, hogy kirakunk ezer tonna márványt…
– Szó se lehet róla! – ellenkezett olyan felháborodottan, hogy arra kellett gondolom, anyagilag érdekelt az elszállított rakomány mennyiségében. – Mi a másik javaslata?
– Rakjunk ki ezerötszáz tonnát, az biztosabb – mondtam, magamban vigyorogva.
Meggyőződésem, hogy csúnyát válaszolt, de az efféle olasz szókincsem kimerül pár szóban, ráadásul amit mondott, abban nem volt egy se köztük.
– Gondolkozzunk… – javasolta az ésszerűt Géza, a parancsnok. – Mi a fő gond?
– A raktárfalak meghajlottak az alacsony súlypontú terhelés miatt. – válaszoltam, isten tudja hányadszor.
– Mi lenne, ha megtöltenék a felső ballaszttankokat? – kottyantott közbe az ügynök, akinek a zsebe nyilván nagyobb volt az eszénél.
– Túlmerülünk, és nem enged el a kikötői hatóság.
– Elintézem…
(Hülye vagy, de ezt csak gondoltuk mindketten.)
– Mi lenne, ha a rakománnyal szimulálnánk a szárnytankok feltöltését? – jött az ötlet az olasznak, aki éjjel megálmodta a megoldást.
– És ezt hogyan kellene kivitelezni? – kérdezte a barba kétségbe esve.
– A rakományt a hossztengelye mentén középről kivesszük, és a szélén felrakjuk. Ezáltal a súlypont valamivel magasabbra kerül, és a rakomány talán keresztirányú feszítőerőt hoz létre, és a raktár oldala visszahajlik.
A parancsnok kicsit gondolkodott.
– Legfeljebb egy műszaknyi munka – mondta Géza.
– Legyen! – örvendezett az olasz, és mivel délután volt, másnapra ígérte a munkásokat.
Az igaz, hogy az ügynök ötlete segíthet talán, de nem teljesen átgondolt. Ugyanis ha felrakunk a szélső sorra egy újabbat, akkor nincs az az isten, aki megköti a rakományt. Márpedig, ha elkezdünk billegni, akkor minden előfordulhat!
Másnap reggel megjöttek a melósok. Én a raktárban voltam végig ellenőriztem és irányítottam a rakodást, közben hallgattam az olaszok dohogását:
– Primo, maguk nem normálisak, ha így nekiindulnak! Ha egy márványtömb megindul, akkor térdre imához, kiszakítja a hajó oldalát, és maguknak annyi!
Hát ezzel én is tisztában voltam. Én csak annyit tehettem volna, ha segít ez az őrült művelet, akkor kérem a váltásom, hogy megmeneküljek a közös öngyilkosságtól. Na, mindegy. Elkészültek a munkával, lehet raktárt csukni. Eleinte ment is, egészen addig, amíg a középső szelvényekhez nem értünk. Persze nem ment, ugyanannyira beszűkült volt a raktárszáj, mint azelőtt. Persze az olasz ott volt, nem érdekelte már a vadászat!
– Most mit tegyünk? – kérdezte Géza a kétségbeesett ügynököt, akiről közben az is kiderült, hogy a rakomány tulajdonosa (feladója) is.
– Próbáljuk meg a hosszirány helyett keresztirányban felhalmozni, azaz a raktár elejében és végében legyen magasabban a márvány. – jött az újabb ötlet.
– Jó! – egyezett bele a barba, mert nem hülye, tudta, hogy az ötlet hamvába holt.
– Holnap jönnek a munkások, és átrakják. – ment el az olasz.
Holnap valóban jöttek.
– Primo, komolyan gondolják ezt a marhaságot?
– Nem. De kell valamit csinálni…
Ebben maradtunk. Az olaszok elvégezték a munkát, elvégre nekik mindegy, hogy a partról a hajóba, vagy a raktár széléről a raktár végébe rakják a tömböket. A pénzt így is, úgy is megkapják. Harmadszor akkor találkoztunk, amikor kiderült, hogy ez az akció sem segített, és helyreállítottuk az eredeti, valóban biztonságos helyzetet. Újra be voltunk rakva normálisan, csak a költségek emelkedtek, és nem tudtunk elmenni. Most megint lehet gondolkozni, és kitalálni valamit, hogy elvihessük a márványt Surabayába, ami egyre messzibbnek tűnt.
Akkor a kérdés adva volt: mi a teendő? (V. I. Lenin: Sto gyelaty? című észmenéséből kölcsönözve.)
Először meg kell várni a skót agytrösztöt, akik idejönnek, és kitalálnak valami okosságot. Ennek két útja van:
1. Kitalálnak, és bejön.
2. Nem találnak ki semmit, és az jön be.
Aztán meg kell várni, hogy megérkezzen Szingából a tulajdonos képviselője. Remélhetőleg neki is lesznek a bőröndjében jobbnál jobb ötletek. Itt is két lehetőség van:
1. Van ötlet.
2. Ide jönnek pizzát zabálni.
Én az utóbbira szavaztam. Mivel mást nem vártunk, ezért a raktártetők helyretételét felfüggesztettük, és vártunk. Végre a gépészek is a nyerő ágon voltak, nem kellett hülyére dolgozniuk magukat. Ilyenkor kérem, ki lehet menni, elvégre Marina di Carrara a hegyi falu marinája, azaz tengerparti üdülő települése. Ennek megfelelően gyönyörűséges homokpart, tele bódékkal, éttermekkel, kerthelységekkel, meg minden. Csak az volt a nüanc, hogy február első fele lévén, hideg volt és nem élet a plázson. De azért, ezt mindenki beláthatja, nem lehet komoly akadály a tengerésznek. Hamarost felfedeztünk egy pizzeriát, ahol igen finom olasz paradicsomos lepényeket süttek helyben, mindenféle jóval megszórva, mindezt potom sok ezer líráért, nem tudom a számokat, de nem volt égbekiáltó. Még a sörrel megfejelve sem.
Aztán lehetett sétálandani, volt egy bazi nagy park, amiben fák voltak, odafelé is, meg vissza is. Aztán ezzel kész, a téli nagy élet.
De ha sör van, meg egy szék, ahova le lehet ülni, akkor a tengerészek mér képesek jól érezni magukat. Mi is így voltunk ezzel.
Két nap, és megérkezett mindenki. A skót menedzsmenttől ötletek nélkül, de ígéretekkel érkeztek.
– Chief, mindent megkapnak, ami kell, de meg kell a helyzetet oldani.
Hát mondjuk, ennél hathatósabb segítségre gondoltam. De megérkezett Szingából a Pancon cég képviselője is. A nevére már nem emlékszem. Ő volt a hajóhoz legjobban értő, nyilvánvaló, hogy szakértőt küldenek ilyen komoly helyzet megoldásához.
– Nahát, milyen érdekes hajó! – csodálkozott a cég kereskedelmi igazgatója, amikor megérkezett.
Hát, barátom veled is csak többen vagyunk… gondoltam, és mint később kiderült, igazam volt. Hát ép eszűek ezek? Ha mást nem, de ígéretet kaptunk dögivel. Aztán megérkezett az ügynök, aki közben olasz hajózási szakértőkkel megvitatta a helyzetet, és meghozta a megoldást.
– Uraim, a helyzet egyszerű. A raktárfedő pontonokat be kell erőltetni mindenáron a helyükre. Ezért jön két gyakorlott hajógyári ember, aki elhárítja az akadályokat.
– Nagyszerű! Nagyszerű! – lelkendezett a kínai, aki már ment is volna vissza, hisz a gond elhárult.
– Biztos? – tamáskodott a skót. – Nem hinném, hogy olyan egyszerű a feladat!
– Ez biztos! – nyilatkozta ki a fejéből az olasz. És kérem meg is láttuk, hogy mit találtak ki. Jött egy furgon. Azon két palack, két százméteres nyomásálló, kék és piros cső, a végén egy lángvágó fejjel.
No, itt kezdett a dolog gyanús lenni. Az csak erősítette az érzésünket, hogy a gyakorlott hajógyáriak huszonéves suhancoknak inkább kinéztek. És elkezdtek dolgozni. Amint megláttam, üvöltve rohantam nekik, és leállítottam őket. Ugyanis a raktárkeret tetejébe réseket kezdtek vágni, ahova majd a pontonok megfelelő csapjai illeszkedni fognak.
– Állj, állj, ez marhaság! – tiltakoztam, és rohantam a barbához. Géza rohant le.
– Állj! – adta ő is az utasítást. Az olaszok egykedvűen leálltak, és felhívták az ügynököt. Az rohant be a hajóra.
– Hogy merték leállítani? – kiabált.
– Úgy, hogy én vagyok a hajó parancsnoka! – emelte fel a hangját Géza, és jó pár keresetlen szóval elküldte a francba az olaszt. A vége az lett, hogy kupaktanács gyűlt össze az ügyben. A digó vitte a szót, a skótot és a tulajdonost győzködte az igazáról. Minden ötlete ellen kifogást emeltünk, de a vége az lett, hogy a tulajdonos beleegyezett, így mi nem tehettünk semmit.
Ettől kezdve csak néztük, hogyan gyilkolják a hajót, a raktárkeretet meggyengítették a sok lyukkal és réssel, amit kivágtak, a pontonok tartótuskóiba belevágtak, lefaragták, hogy be tudják préselni majd a helyükre. Két napig tartott, amíg vágtak, mértek, vágtak, mértek. Végül azt mondták, hogy nagyjából készen vannak. Megpróbáltuk becsukni a raktárt. Nos, az újonnan vágott lyukakba belement a csap, a lefaragott tuskók befértek a távtartók közé a két szélső ponton esetében. De a középső még mindig felfeküdt, egy-egy centi hiányzott még mindkét oldalon. Csinálhattunk mi mindent, amit akartunk, semmi se segített.
– Ne aggódjanak, holnap megoldom a helyzetet! – mondta az olasz, és ettől kilelt mindenki a jó nyavalya.
Másnap megjött. És jött a hatalmas daru is. Hozatott egy ötven tonnás márványtömböt, azt a ponton fölé emelték, és leejtették, mintegy harminc centiről.
– Uram Jézus! – szörnyülködtünk.
Bumm! Újabb ütés. A ponton lejjebb ment. Bumm, megint nyertünk két millimétert. Bumm és bumm, újabb centi. Végül sikerült bekalapálni a pontont a helyére.
– Na, holnap indulhatnak! – ragyogott az olasz pofája.
– Hova? – kérdezte a barba.
– Hova, hova? Hát Surabayába! – válaszolt nagyképűen.
– Oda biztosan nem. Előbb vízhatlanná kell tenni a raktártetőket, mert most ezt nem lehet elmondani róluk…
Az olasz hitetlenkedett.
– Az nem lehet, az jó, megmondták a hegesztők.
Azt nem kezdtem el magyarázni, hogy a hegesztők illetékessége véget ér a lángvágó fúvókájánál, és senkit se érdekel, hogy szerintük mi jó, és mi nem. Mert az olasz szerint azt mondták, hogy vízhatlan. Ezért, hogy szemléltető oktatást tartsak, levittem a raktárba, ahol a zárt tetők eredményeként tök sötétnek kell lenni. Kellemes félhomály volt a teljes sötétség helyett. A pontonok között besütött a délutáni napocska, minden szelvény között több ujjnyi rés…
– Azt mondja, hogy ahol a fény bejön, ott a víz nem tud?
Na, ennyi fizikai előképzettsége még neki is volt.
De ekkor már feladtam. Nem voltam hajlandó semmit törni a fejem, kiagyalni eszement dolgokat, amivel segíthetünk a tulajnak indulható állapotba hozni a hajót. Mi nem vagyunk hajógyár, mi nem építünk a szarból várat, engem tessék, kérem szépen, békén hagyni. Amit kitalálnak, azt majd szépen megcsináltatom, aztán lesz, ami lesz.
Folytatom...
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)