Pali és Pablito - MV Humber - 4.rész

Kedd, március 19. Tegnap K. balesetet szenvedett. Megrándult a karja. Természetesen ő volt a hunyó:

Raktárnyitás közben megakadt egy szelvény a kunyóban (rögzítő ék). Ő arra a szelvényre állt, amelyik megakadt, és egy kalapáccsal kiütötte az éket. Erre a raktártető, miután a rögzítéstől megszabadult, hirtelen a helyére billent. Ha K. nem olyan fürge, mint amilyen volt, akkor most az ajtó alatt közlekedhetne, mert olyan laposra préselhette volna a szelvény. Így azonban csak a karja rándult meg, amikor levetette magát a deckre, és későn engedte el a félszemet, amibe kapaszkodott a raktártetőn.

Szerda, március 20. Nekem se jött jól K. betegsége. A fiamat helyette akartam lehozni.

Csütörtök, március 21. A tavaszi napéjegyenlőség. Egy napot késtünk. Érdekes lett volna, ha az egyenlítőn ér a nevezetes nap.

Hat résszel kész vagyok az „Egy emberke Jaminaországból” címmel írt, darabonként három flekkes írással. Azt hiszem ezt befejezettnek tekinthetjük, mert benne van minden, amire Jaminából emlékszem. Úgy gondolom, nem rosszak!

Péntek, március 22. Újabb telex jött, és ez nekem nem jelent jót! Argentínából Európába megyünk, s utána a dokkba, javítani! Május elején ott lehetünk, s akkor Encsike hogyan jön le a javításra? Csak abban bízom, hogy a javítás végén le tud jönni, s akár útra is jöhetne!

Az út vége nincs meghatározva, csak annyi jött, hogy Kelet-mediterrán. Lehet minden, de nagyon remélem, hogy nem arab kikötőbe megyünk!

Szombat, március 23. Tegnap átléptük az egyenlítőt, megyünk az őszbe. Argentínában hideg is lehet, nappal olyan 20 fokra lehet számítani...

Vasárnap, március 24. Megkezdtem a második hónapot a hajón! A kápónak, van egy jó és egy rossz híre számunkra, mármint Encsike és az én számomra. Nekem jó, az asszonynak rossz.

Ugyanis a feleségem azt mondta, hogy gőzerővel kúrál, és az egészségem érdekében mindent megtesz, és megvesz nekem! Tehát új koleszterin gyógyszer van kilátásban!

A jó hír számomra: dán és angol tudósok egymástól függetlenül megvizsgálták a franciákat, spanyolokat és olaszokat, s úgy találták, hogy jóval alacsonyabb a koleszterinszint ezeknél a nemzeteknél, és ez egyedül annak tudható be, hogy mértékkel, de állandóan fogyasztanak bort.

A rossz hír Encsike számára, hogy ezentúl ő járhat a füstös borozóba, hogy koleszterin orvosságot hordjon haza literszámra, és ellenőrizze, hogy beveszem-e? Az ő kedvéért, persze hogy rendszeresen szedem majd!

Javasoltam, hogy a hajón az orvosi költségkeret terhére, szerezzenek be fehér és vörös koleszterinelhárító orvosságot...

Este pupabulit tartottunk. A szokásos... A hegesztők készítettek faszenes grillsütő alkalmatosságot, és délután hattól éjjel kettőig tartó ökörsütést rendeztünk. Pácolt tarja, hal, és hátszín volt a menü. Mindenki megsütötte a pecsenyéjét, sör is volt. Negyedórás videót készítettem. Este tízkor elvonultam, így amikor Sz. B. lehozta a gitárt, és a hangulat magasra csapott, én már az igazak álmát aludtam. Így a verekedésnek se voltam tanúja, Edu, az első pincér volt a szenvedő alany. A miértet nem tudom.

Hétfő, március 25. Amilyen hatalmas ez a hajó, olyan lötyögős üresen. Alig van egy kis döghullámzás, és ez csúszkál, billeg, minden baja van.

Délelőtt javították a légkondit, hát borzalmas volt! Fél perc alatt csurom vizes lettem a kabinban! S az a legszebb az egészben, hogy végérvényesen elromlott! Így visszatértek a panconi idők, csak akkor még levegő befújó sem volt! Most legalább a páratartalmat tudják csökkenteni!

Egy jó pontot szerzett nálam Amerika: ehető a virsli, sőt, majdnem finomnak lehet mondani, nem olyan élvezhetetlen borzalom, mint a német, holland, belga fűrészporos szójakészítmények!

Valószínűleg San Lorenzóba megyünk, a Paraná folyón, 230 mérföldre van a torkolattól.

A barbának nagyon tetszik a program, amit készítettem a berakás megkönnyítésére! Itt a vállam ni...! Lehet veregetni, csak óvatosan!

Szerda, március 27. Sajnos a szakács túl jó... És ez nem túl jó...!

Csütörtök, március 28.  Ma fejeztük be a raktárakat, illetve még holnap pár órai munka van hátra. Rettentő kíváncsi vagyok, átveszik-e őket minden gond nélkül San Lorenzóban?

Ha visszautasítják, hogy nem tiszta, a fejünket veszik....! A barbáét és az enyém. Persze egy 25 éves hajónál bárki bármit kifogásolhat! Megjött, hogy az A.C.A. rakpartnál rakjuk be a hajót. Ez azért nem a legkívánatosabb, mert kukoricát szállítunk, s abból 2000 tonna/óra a teljesítményük! A 20.000 tonnát így tíz óra alatt berakhatjuk, s indulhatunk Európába!

Szombat, március 30. Holnap érkezünk a Recaladához, ahol beszáll az argentin pilot. Két éve voltam erre a Wittsanddal, ‘94 április 25-én.

Összeírtam a raktártető megjavításához szükséges anyagokat, érdeklődve várom, mit húznak ki belőle, mennyire komolyan gondolják, hogy megjavítják...?

Vasárnap, március 31. Jó elfoglaltságot találtam magamnak:

Nevelem Palit...

Pali a második tisztünk. Ez a tisztességes neve. Van másik is. Az útlevelében Pavolként szerepel. Ezek ellenére magyar. Valahogy ruszin vér került a családba, onnan a vezetékneve. A keresztneve meg a jó csehszlovák szocializmusban adatott, ahol tekintettel az emberi jogokra, csak olyan keresztnevet választhattak a nemzetiségi szülők, aminek van szlovák megfelelője, és az szerepel a hivatalos iratokban.

Szülei magyarok, a mama tanítónő, de szlovák iskolában tanít, P. is oda járt. Így, annak ellenére, hogy tökéletesen beszél magyarul, a szlovák nyelvtant ismeri, a magyart nem tanulta. Ebből adódik, hogy beszédében hibák akadnak. Nagyon jó nyelvérzékkel megáldott fiatalember, szlovákul, csehül természetesen anyanyelvi fokon beszél, ezen kívül oroszul is, ami magától értetődő, hisz tengerészképzésük nincs, Ogyesszában tanulják a szakmát. Emellett ír, olvas angolul, és olaszul, Robert Graves: Én Claudius könyvét lengyelül olvasta, a három szláv nyelvből összehozta magának…

Így abszolút természetesnek hat, hogy most spanyolul tanul, és már egészen jól megy…

Tehát sokat beszélünk a nyelvekről. Amikor már harmadszor hallottam „suksükölni” megkérdeztem: nincs-e ellenére, ha kijavítom a magyartalanságait? Hálás volt érte. Így most mindig figyelmeztetem, és ennek már van némi eredménye. Ha véletlenül azt mondja: tanulhatjuk, azonnal kijavítja magát: tanulhassuk. Tehát úgy járt, mint a magyar gyerekek, akik helyesen írnak addig, amíg a nyelvtant el nem kezdik tanulni. De persze, jó nyelvérzéke lévén, hamar ráérzett a dolog lényegére, és a jó irányban halad.

Egy érdekesség: fogalma sincs a kötőmódról. A szláv nyelvekből hiányzik, az angolból úgyszintén, és ezért az olasszal, a spanyollal gondjai vannak, amíg el nem magyaráztam, a magyart fordítsa szó szerint, mert mi használjuk (azt szeretném, akarom, hogy gyere). Érdekes - és a helyzetét tekintve természetes -, hogy a tárgyas és tárgyatlan ragozásról fogalma sincs, és jó látni, mennyire akarja érteni. Különös élvezettel kérdezi és tanulja a magyar szakmai nyelvet, amit csak oroszul és angolul tud, meg úgy-ahogy csehül. Mindenre fogékony, élvezet tanítgatni!

Tanítom a magyarságra is. Ne csak azért tanítsa a gyerekét majd magyarul, hogy kétnyelvű legyen, hanem azért is, mert magyar. Példaképp hoztam Finnország nemzetiségi politikáját - természetesen fogalma sem volt róla, mert Meciar úrék gondosan ügyelnek, hogy ilyesmi ki ne derüljön -, miszerint az abszolút kissebségben levő svédek (6%-ra emlékszem) teljes nyelvi, szellemi, és egyéni szabadságot élveznek. Arra tanítsa majd a gyermekeit, ha akarnak, lehetnek jó állampolgárok magyarként is. A magyarságukat mindenképpen meg kell tartaniuk. Ne csak a beszédre, a magyar nyelvre legyen igényes, hanem tudja azt is, hova tartozik valójában.

Azt hiszem, érti is, és meg is érti, mit akartam elmondani...

Hűvös van! A kinti hőmérséklet 20-21 fok. Meg vagyok elégedve a légkondival! Teljes erővel megy, és sikerül majdnem annyira lehűteni a lakóteret, mint a kinti hőmérséklet! Idebent csak 23-24 fokot mutatnak a hőmérők! Este La Plata városa elé értünk, a tengeri pilotot kicseréltük a két folyamira. Horgonyra álltunk, holnap megyünk tovább, ha minden igaz, mert ezeknek azért akkor se hiszek, ha kérdeznek!

A pilot délután meccset hallgatott a rádióban, fantasztikus, hogy a szpíker milyen irgalmatlan gyorsan hadart! Se Carlos, se Luis nem értette, amit mondott, s nemcsak azért, mert nehézségeik vannak a helyiek megértésével, ugyanis az argentinok másképp beszélik a spanyolt mint ők.

A Mi Pablo Pablitónk

Pablo egy szuper jó fej! Azt már mondtam, hogy nem egy professzor, és ez bizony, nagy igazság. De áldott jó ember. Bevásárolt magának egy hatalmas, színes tévét és videót álmai országában, az USÁ-ban, és ezért tele van video kazettával is. M. a fedélzetmester minden áldott este a "Pablo Cinemában" ül, és videóznak.

A barba egyszer kért tőle kazettát, a Mi Pablónk elárasztotta jobbnál jobb filmekkel. Azóta minden áldott este megjelent a hídon egy kazettával, s odaadta a parancsnoknak. Így most este nyolc után nézzük a Stallone, Schwarzenegger, és Van Damme féle baromságokat! Őrület, hogy mennyi filmje van, és mind ilyen! Rambó, akció, kung-fu, katasztrófa, horror, szóval a filmipar szemete. De jó szívvel adja, és még büszke is, hogy íme, a parancsnok tőle szerzi be a kultúrát! Annyi előnyünk van, hogy sok spanyol feliratos filmet nézünk, és így unaloműző nyelvgyakorlásnak, és tanulásnak jó.

Mostanában Pablito úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne. Két napja M. bejelentette, hogy rozsdaverés a következő napok műsora! Erre Pabló szeme elborult, és remegő hangon kérdezte: az elektromos rozsdaverő gép az övé lesz, ugye? Megkapta, és most olyan féltékenyen őrzi, mintha szűzlány volna. Azt hiszem, legszívesebben vele aludna! És napközben...! Mint a megszállott, tolja a decken a gépet, veri a rozsdát, nem lehet leállítani! Se lát, se hall. Kávékor a bosunnak[1] kell kihúzni a gépet a konnektorból, hogy hagyja már abba! Gyanítom, legszívesebben le se feküdne, amíg rozsda van a hajón... Ezen kívül a raktármosó maligáért (slagért) van ugyanígy megveszve!

Pabló mindezen kívül - mint pénteken kiderült -, egy rafinált ízléssel megáldott gourmand. A málnaszörpös rizsfelfújtat sok majonézzel eszi!

---

[1] bosun - fedélzetmester