2012. január 11., szerda

Visszaemlékezések és letartóztatás! - MV Humber 11. rész

Szerda, május 29.
1974, M/S Hévíz, Velence

Tegnap kérdeztem M.t, emlékszik-e, mikor hajóztunk együtt? Persze, hogy nem emlékezett, de ez természetes, mert az ember nem emlékezhet mindenkire, akivel valaha is hajózott (legfeljebb, ha naplót ír). S amelyik hajó nekem emlékezetes, az neki egy a sok közül. 1974 tavaszán voltunk együtt a Hévízen, ő chief volt, én deck boy. Nála tettem le a matróz vizsgát! A hajóra később emlékezett, mert Velencében akkor cseréltük ki a főgépet, és ez három hónapos javítást jelentett. A második tiszt Ny. A. volt (szó van róla, hogy esetleg ő váltja Á.-t a parancsnoki poszton, de nagyobb a valószínűsége, hogy O. Péter jön le).

Eszembe jutott, hogy akkor, 1974-ben Velencében, a tisztikar hogyan ment moziba. A hajójavító (Arsenale) mellett volt az Arsenale mozi. Akkor, egy hónapig, minden film mellett volt sztriptíz műsor. Sajnos a bugyi maradt. Mikor ez kiderült, a tisztikar együtt ment moziba, és vetkőző lányokat nézni. Bevonultak a nézőtérre, leültek az első sorba, és mindegyikük elővett egy távcsövet, azzal nézték a csajokat. Vigyorogva mesélték, hogy az egyik lány ettől zavarba jött, és többször elvétette a ritmust, ahogy a zenére táncolt.

Én is láttam a műsort, de nem az első sorból, hanem valahol hátul ültem...

Nekem az a javítás mindig emlékezetes marad, mert először voltam Itáliában. A szolgálati beosztás nagyon jó volt, háromszor nyolc óra, közben nyolc óra pihenő, a harmadik szolgálat után (éjféltől reggel nyolcig) harminchat óra szabad. Keresztül-kasul bejártam a Lagúnák Városát. Kezemben útikönyvvel mindent megnéztem, ami csak említésre érdemes. Nem hiszem, hogy van magyar turista, aki annyi mindent látott volna, mint én. Akkor ettem először pizzát, tengeri herkentyűket. Bóklászás közben, ha megéheztem, bekaptam egy tramezzinit, ittam hozzá egy pohár jófajta vörösbort, és mentem tovább. Most ezt nem tudnám megtenni (köszvény...). Kijutottam a Lídóra is, de nem a méregdrága (1000 lírás) strandra mentem, hanem elgyalogoltam a szállodasor végére, és ott fürödtem. Ha elfáradtam, felültem az egyes vaporettóra, és végighajókáztam a Canal Grandén.

Sokszor csak azért mentem ki, hogy végigsétáljak az Elefántcsapáson (a nevét nem is tudom, de a széles utcáról van szó, amelyik az állomástól a San Marcóig vezet), bementem az állomásra, megvettem a Guerin Sportivót (fociújság), megittam egy campariszódát, és vissza a hajójavítóba.

Ott, és akkor vettem az első filmfelvevőmet, egy Kodak kompakt kamerát, használtan, egy ócskásnál, 24.000 líráért. Akkor egy napra 850-et kaptam. És persze diákat is készítettem. Sokat költöttem múzeumi belépőkre. A Doge palotában háromszor is voltam, pedig 1500 volt a beugró, amiért 30 csoda finom kávét lehetett akkor kapni. Fellifteztem a Campanile tetejére, és órákat bámészkodtam, néztem a térképet, kerestem az ismerős épületeket.

És persze gyakoroltam, tanultam az olasz nyelvet.

Csoda-e, hogy nem is vittem haza semmi kézzelfoghatót az első hajómról? Illetve azt kérdezem inkább, van-e más tengerész, aki ennyi maradandót vitt haza az első hajójáról? Május 3-tól június 19-ig voltam akkor Velencében.



Egy emlékezetes Trieszti érkezés

Amilyen szerencsés voltam, a következő hajómra, a Herendre a velencei javítás előtt szálltam be. A Székesfehérvárral is ott javítottunk. De a másik legemlékezetesebb Velencei utam igen rövid volt, csak egy kurta napos. Akkor a Cegléden szolgáltam, és ifjú házas voltam. Encsi Triesztbe jött le kikötői látogatásra. Természetesen szerencsénk volt. (Lehet, hogy én egy szerencse fia vagyok? Vagy csak a szépre vagyok hajlandó emlékezni...?) Ugyanis december 31-én érkezett a hajóra. Mi igen kalandos körülmények között kötöttünk ki:

A kedvező (reggel hat órai) érkezés érdekében lelassított a parancsnok amikor elértük Isztriát. Ötkor megjött a bóra. Aki ismeri, tudja mit jelent: A hegyekből 80-100 km-es erősségu bukószél rohan le, és pillanatok alatt felkorbácsolja a tengert. Kikötni szinte lehetetlen. Amikor a hajó bejelentkezett, azt a választ kaptuk, hogy majd január 3-án, az ünnepek után kötünk ki.

Mondanom se kell, hogy engem, a második géptisztet, a második tiszet volt, és a szakácsot majd a frász tört ki, hisz nekünk aznap érkeztek a feleségeink.

Mit lehet ilyenkor tenni? A parancsnok nem tudott kitalálni semmi okosat. Nem úgy a jóemlékű Balogh Béla bácsi, a rádiós-gazdasági tiszt. A VHF rádiótelefonon beszólt Krumli Pista bácsinak (egy bácskai magyar ship's chandlernek), hogy segítsen rajtunk, mert háromhónapos út után itt állunk az ünnepek előtt kaja nélkül. Krumli mindig hallgatta a 16-os csatornát, hogy tudja, mikor jön hajó, amelyikkel üzletelni lehet. Intézkedett, és fél óra múlva a pilot állomás hívott, hogy kikötünk. Két révkalauz is jött, és kemény fél órába tellett, amíg a háborgó tengeren be tudtak szállni. Aztán kikötöttünk. Manőverezni alig tudtunk a hatalmas szélben. Elől nemcsak az orrkötelekkel kötöttük meg a hajót, hanem a horgonyláncot is kiadtuk partra, hogy megtartson bennünket.

Bejött az ügynök, és amint megvolt a partralépési engedély, rohantam ki. A parancsnok kérdezte, miért, hisz délután háromkor az ügynökség behozza a feleségeket. Ekkor dél volt! Hát hogy lehet ilyet kérdezni? Csak a szálloda neve kellett, hogy hova menjek? A hotel Imperót hamar megtaláltam az állomással szemben. A portán természetesen megállítottak, de amikor elmondtam mi a helyzet, felengedtek a szobába. Amikor beléptem, a három feleség egy nagy kupacban bőgtek az ágyon, mert nem sokkal azelőtt tudták meg, hogy mi csak az ünnepek után kötünk ki! Volt aztán öröm, amikor megláttak, nem akartak hinni a szemüknek! Főleg Encsike örült...
De szívesen kitunkolnám...

Szóval Triesztben is szerencsések voltunk. Gyapotot hoztunk Port Sudánból, és azt esőbe nem lehet rakni. És a Jóisten minden nap küldött esőt. Onnan tudom, hogy a Jóisten küldte, kárpótlásul a kikötési viszontagságokért, mert minden nap 08-17 között esett csak. Tehát este, amikor szabad voltam, már nyugodtan mehettünk a városba. És természetesen hétvégén nem esett!

Így az egyik vasárnap átvonatoztunk Velencébe. Amint a szerelvény bekanyarodott Monfalcone után, hogy nyugatnak forduljon, úgy kezdett az idő tisztulni, és mire a Santa Lucia pályaudvaron megálltunk, kellemes meleg, és napsütés fogadott.

Csodálatos nap volt! Megmutattam Encsinek mindazt, ami egy rövid napba belefért, a Doge palotát, az ólombörtönt, megnéztük a számomra mindig csodálatos San Moise templomot, sétáltunk, nézelődtünk, jól éreztük magunkat. Én biztosan jobban élveztem, mint Encsi, mert nekem kétszeres öröm volt: egyszer hogy itt lehetek, és főleg az, hogy a feleségemmel. Másrészt én mutathattam meg neki mindent, amit én már jól ismertem, és élvezhettem az ő örömét is!

Jól meg is éheztünk. Mi mást egyen az ember (ha kispénzu magyar, még ha tengerész is) mint pizzát. Megéri a pénzét, mert jókora adag, és laktató. Tehát betértünk egy pizzériába. Ebédidőben alig lehet helyet találni. Azért szerencsénk volt (már megint), és egy kétszemélyes asztalhoz ültettek, ami egy hosszú végéhez volt illesztve. Amíg vártuk a pizzát, figyeltük a véletlen rendelte asztaltársaságot mellettünk.

A főhelyen egy katonaruhás fiatalember ült, és egy kislány kezét szorongatta, simogatta nagy szorgalommal. Az asztal egyik oldalán az egyik, a másikon a másik szülei lehettek. Nagy hangon beszélgettek, vitatkoztak, harsányan nevettek. Olaszok. Az első fogást fogyasztották. Mi más lehetett, mint spagetti? Valami igen gusztusos raguval nyakon öntve. Mindig csodáltam, hogy milyen ügyesen tekerik fel a villára egy kanál segítségével a méteres spagetti szálakat. Vörös bort ittak hozzá, fonott üveges Chiantit, Firenze mellől valót. A sok beszéd, és a sok kézszorongatás miatt lassan fogyott a tészta. Ha nehezen is, de a végére értek. Encsikével mi már el is felejtettük, hogy pizzát ettünk.

Akkor az egyik odaintette a pincért, és szólt, hogy jöhet a következő fogás. És minő borzalom! A felszolgáló kezdte leszedni a tányérokat, és majd mindegyik alján ott volt az ínycsiklandozó ragu, és a mártás. Ezek a tésztazabálók csak a spagettit ették le róla. Egymásra néztük Encsivel, és nagyokat nyelve, szinte egyszerre mondtuk:

- De szívesen kitunkolnám... A mai nap is a bolondokházára emlékeztetett. Jött egy BV surveyor (lásd Bejrut), és meghosszabbította a hajópapírokat öt nappal, május 5-ig. De amit ez a pasas véghezvitt a hajón, az nem igaz! Mintha nem javítás előtt lennénk, hanem a legkomolyabb éves szemle lett volna! Velem a fedélzeten három óra hosszat vacakolt, mindent megnézett, mindent felírt, szinte nem is volt olyan amit nem kifogásolt volna, ami a szemle tárgyát képezte.

Ez a szép hosszú hibalista most belekerül a BV komputerrendszerébe, és majd Romániában nem tudják elsumákolni! Hiába vesznek egy surveyort, ezen a hibalistán lévő minden dolgot ki kell javítani! Közben nekem megjött a draft surveyor, azzal is kellett foglalkoznom, szóval azt se tudtam, hol áll a fejem.

Délben abbahagyták a rakodást, bennünk maradt kb. 15 tonna rakomány, és egy bulldózer, valamint az egyik pontonunk kint maradt a parton. Azt hittük, hogy amíg meg nem jön a bírósági végzés a letartóztatásról, vagy elengedésről, nem is nyúlnak a rakományhoz. Közben szépen esett az eső is egy sort, rettentő kíváncsi lennék, hogy Allah megóvta-e a szabadban tárolt kukoricájukat a beázástól? Közben Mr. Bott pár röpke pillanatra sikeresen felvidította a már meglehetősen nyúzott, és fáradt társaságot. Ugyanis jött egy távirat, hogy ki tudjuk-é rakni a bennünk maradt kukoricát hajódaruval, a személyzettel, és el tudunk-e menni? Igazán okos, és megfontolandó ötlet!

1., A hajó privát rakparton áll. Ha itt engedély nélkül kirakunk bármit, akkor máris jogalap van a hajó feltartóztatására. Ekkor pedig, hogyan gondolja Mr. Gondos Tulajdonos ezt a dög nagy hajót átvarázsolni a Fekete-tengerre? És hogyan gondolja visszahozni onnan?

2., Mr. Bott valószínűleg még nem látott hajót, és indulási manővert, ha azt gondolja, hogy csak úgy ripsz-ropsz fogom magam, és elmegyek. Komoly parti segédlet kell egy induláshoz, és révkalauz. Főleg akkor, ha nincs a hajón térkép az adott kikötőről, mint a mi esetünkben. Csak úgy vakon tapogatózva mehetünk ki az öbölből, és imádkozhatnánk, hogy ne menjünk sziklára, ami pedig van a Pilot könyv szerint (csak az a baj, hogy azt írja: ahogy a térkép mutatja!)

3., Nem tudjuk kirakni, mert útban van a parti daru, nincs megfelelő szerszámunk, és kedvünk se nagyon.

4., Nem tudunk elmenni, mert nincs Clearance (engedély).

5., Szórakoztassa Mrs. Bottot a jobbnál-jobb ötleteivel.

De 18:00-kor megjöttek, és egy óra alatt befejezték a kirakást.

Ekkor M. és Mr. Papworth az ügynökkel kimentek a Kikötőkapitányhoz, hogy megkérjék a Clearancet. Az igazság szerint, ezt nem tarthatják vissza. Ha a hajó befejezte a kirakást, és a hatóságok felé nem tartozik semmivel, akkor muszáj kiadni a Sailing Permission-t (indulási engedélyt). Egy esetben lehet megtagadni: érvényes bírósági végzés birtokában. De ilyent - úgy gondoljuk - az átvevő nem tud felmutatni. Ugyanis ellenkező esetben, az átvevő széles vigyorral lobogtatná, és boldog lenne. De azt hiszem, most nem európai mércével mért jogállamban vagyunk. Nyilvánvalóan megvett mindenkit Dühöske, tehát a Harbour Mastert is. Nem tudom mi lett Laciékkal mert 9-ig nem értek vissza, én meg ledőltem tíz perce.




Csütörtök, május 30.
Le vagyunk...

Reggel hatkor ébredtem. Kiderült, két dolog:

1., Le vagyunk... (tartóztatva).

2., Dühöske nemcsak dühös, hanem buta is. Sőt, nagyon buta. Mondhatnám úgy is: butissimo. Annyi sütnivalója sincs, mint egy hamaböcöginek (csótány, idevalósiul). Miután az a látszat, hogy mindenki úgy ugrál, ahogy ő (a hozzáértő hajózási szakértő) fütyül, olyan bírósági végzést is hoztak a hajó ellen, amilyet ő diktált, magyarán (vagy helyesebb így: törökén): hülyét!

Mert mi áll a papíron (sexpír)?

A hajó letartóztattatik rakományhiány miatt. Slussz. Ráadásul törökül. Erről másolatot kap: Harbour Master (kikötőkapitány), Agency (ügynökség), Immigration (külföldieket ellenőrző rendőrség), Custom (vám). Vapor jok! (A hajó nem). Erre mondják azt, hogy nagy-nagy hiba (mármint, hogy minket nem értesítettek)! Az, hogy a hajót letartóztatták rakományhiány miatt, arra egyszerűen nincs szó, hogy mekkora jogi hiba. Erre sehol nem lehet kártérítési igényt bejelenteni...

Most aztán Dühöske kérhet amennyit csak akar - akár tíz millió dollárt is - , legnagyobb csodálkozására megkapja, illetve csak a banki értesítést, hogy zárolva van az összeg. Erre a hajót el kell engednie a hatóságnak (az, hogy Dühös efendi hozzájárul-e, vagy se, nem érdekes).

Ezután a bank értesíti majd Mr. Dühöske bejt, hogy nincs jogi alap a pénz további zárolására, mert a török bíróság ítéletét sajnálatos módón nem áll módjukban figyelembe venni, ugyanis ez nem jogi alap a hajó visszatartására, és török részről súlyos jogsértés történt, és nincs az a nemzetközi fórum ahova fordulhatna, ugyanis a hivatkozási alap (rakományhiány) nem tartozik bírósági hatáskörbe, ez normál kereskedelmi vita, meg különben sincs bizonyítékuk, melyet szíves módjukban állna figyelembe venni a súlyhiányra, mivel a fent említett tény csak akkor vehető figyelembe, ha számszerüsítve van, és egyébként is a tisztelt efendi-bej-pasa nem tud felmutatni egy független draft surveyt, nem úgy a hajó, mely csináltatott a P&I-al, és megállapítatott, hogy valóban kevesebb a rakomány 58,9 tonnával, de sajnálatos módon ez belefér a szerződésben rögzített 0,5%-ba, így talán szíveskedjék az egyébként mélyen tisztelt Mr. Dühös bejnek a hajó duplafenekét kipucolni (csabuk, csabuk - gyorsan, gyorsan), ugyanis egyebet nem tehet, mély és kiváló tisztelettel maradunk továbbra is szolgálatára: Bank. Tehát most várunk, és mossuk a raktárakat.

Délután közölték, hogy újabb letartóztatás lépett érvénybe, rakománykár miatt. Ez már okosabban hangzik, tehát nem Dühöske bej találhatta ki. Ezután azzal jöttek, hogy ötezer dollárra büntetnek, mert kifolyt a raktármosóvíz a rakpartra.

Elment Collins Papworth, jó fej volt.

M. holnap repül egyenesen Romániába. Erika, a felesége mesélte, hogy azzal tudta Laci a belegyezését megszerezni a Mr. Bott által kínált állás betöltésére, hogy sokkal többet lesz így otthon, mintha hajózna. Azóta természetesen sokkal kevesebbet van otthon. Most is Erika hazarepül, elintézi Laci ügyeit, és lehet, hogy lejön Konstancára. Remélem a leveleimet nem felejti el feladni!

2 megjegyzés:

  1. Hű, ezt a blogod figyelemmel végigolvasni hosszabb lélegzetvételű idő kell, mint a novellásodhoz.
    Szinte érzem a nyüzsgést magam körül, ahogy olvasok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez igaz! Későn kapcsolódsz be, de inkább későn, mint sose!

      Törlés

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (18) naan (1) Napló (214) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)