2012. május 30., szerda

A nagy nap... - MV Humber 26. rész

Csütörtök, augusztus 1. Földközi-tenger. Délben naplót hamisítottunk. Eltüntettünk három órányi állásidőt. Amit tegnap Khiosz szigeténél töltöttünk. Így az olasz charterer nem tudja meg, hogy mintegy négy órányi bérleti díjjal meglopta Mr. Bott. Ez egy szokásos küzdelem a charterer és a tulajdonos között. Mindegyik a másik kárára akar "meggazdagodni".

A nagy nap!

Kinek nem az, amikor kézbe veszi az első olyan pénzt, amit ő keresett meg, nehéz és fáradságos munkával? Boldogan jött fel a hídra, szélesen vigyorgott, nem tudtam, mi baja van a kedves nagyfiamnak. Erre széles mosollyal a zsebébe nyúl, előveszi a pénzét, a zöld hasú bankókban kapott júniusi és júliusi járandóságát, és mutatja:
- Ezt mind én kerestem!
A lelkiállapota az arcára volt írva, de ezt csak mi ketten, az anyja és én ismerjük igazán: a zavart mosolyt, a hallatlan megelégedettséget, a kitörni akaró örömöt, ami zavarja, és ezért egy egészen picit kényszerű, de azért a boldogságát kifejező nevetéssel próbál leplezni, miközben a szeme mindent elárul! Egyik kezéből a másikba rakta a pénzt, láttam, élvezte a tapintását, a kellemes ropogást, és közben hallatlan okos dolgokat igyekezett mondani:
- Csak én tudom, hogy milyen nehezen kerestem meg...
- Nem szabad minden haszontalanságra elkölteni... (pedig kell, legalább egy kicsit!)
- Ennek a pénznek egészen más értéke van, mint az eddigi zsebpénzemnek...
- Nagyon fogok vigyázni rá, és beosztom...
És közben a szeme csillog, a tekintete büszke, és látom rajta, most mindenkihez odamenne, és megmutatná:
- Megdolgoztam érte, látod?!
Milyen kár, hogy Encsike nem látja. (A sors ezt az örömöt csak nekem szánta...) Gondolom neki is hiányzik az otthon most nagyon. Mert a dicsekvés jó, lám, máskor alig keres (nem panasz, örülök, hogy elfoglalja magát), de most az első útja hozzám vezetett a hídra...
Büszkén adta meg a húszast, amit Konstancán adtam, hogy megvehesse a hajón keringő rádiómagnót (ő is eladja, ha hazautazik, mert 110 voltos, itt jó, otthon használhatatlan, de húsz dollárt megér...)
Én 1050 forintot kaptam az első munkahelyemen 1968-ban, és azt is két részletben...

Péntek, augusztus 2. Port Said. Féltem a mai naptól, félek a holnaptól is. Jó lenne túllenni már a szuezi-csatorna átkelésen. Egész éjjel azt tervezgettem, hogyan reagálok majd az arabok hallatlan szemétségeire, pofátlanságaira.
Aztán különösebben nem volt szükség arra, hogy dühöngjek. Vidáman kell felfogni a dolgot. Vigyorogni rajtuk, hogy mennyien jönnek be a hajóra árulni, és nem kell venni tőlük semmit, ez az egyetlen módja annak, hogy ne verjenek át. Engem nem is, de Ninó azonnal beleesett egy vásárlásba, kb. harminc dollárnyi értéket ötvenért sóztak rá. Nem kell elkeseredni, a harmadik tiszt egy tíz dolláros hangszórót huszonötért vett meg...

Szombat, augusztus 3. Szuezi-csatorna. Nem engedek a negyvennyolcból...! A mai nappal be vagyon töltve! Ide már elég közel van a fél évszázad! Hogy elment az idő...
Szebb születésnapi ajándékot is el tudtam volna képzelni, mint egy szuezi átkelést. Éjjel egykor indultunk. Manőver persze jóval korábban, aztán olyan igazi arabos töketlenkedés, míg megváltoztatták a konvoj beosztását, és másodikként elindultunk (eredetileg a harmadikok lettünk volna). Soha ilyen előkelő pozícióban nem mentem keltem át a csatornában.
Ninó nem sokat látott abból ami érdekes, mert reggel nyolcra már elhagytuk Izmailiát - az ókori Serapentum - és addig igazán érdekes a táj. Itt persze láthatott sivatagot, amennyi csak a szemébe belefért... Este negyed hétkor megjelent a hídon, két doboz üdítővel, és felköszöntött.
A tervezett és beígért váltásokból semmi se lett, az anyagokat se kaptuk meg. Így most Dubai a mézesmadzag mindenkinek, azt ígérik onnan mindenki mehet haza: a parancsnok, a pincér Edu, és Imre a szakács, a hegesztők, és P., akit hazaküldtünk.
P. Lacit sajnálom, mert jó, dolgos matróz, érti a munkáját, keményen is dolgozik, de az ital...! Ha a közelébe kerül, elveszti a fejét. Kár érte!

Vasárnap, augusztus 4. Vörös-tenger. Végre tíznapos menet jön, bár ez semmi ahhoz képest, amit megérdemelnénk (legalább harmincnaposra vágyom)...

Ninó a kormányos

Meg kell, hogy tanulja ezt is. Tehát mostantól szorgalmasan jár a hídra, hogy kiművelje magát a matrózi tudományok legfontosabbjából! Tegnap este volt a második alkalom, hogy feljött a hídra. Eddig Zsolt, a harmadik tiszt oktatta a kormánykerék forgatására. Zsolt is megelégedett vele, és ő is magával. Ez így helyes. Este hétkor, amikor feljött, nagyon magabiztosan állt a kerék mögött, és mutatta, mennyi ideig nem kell hozzányúlni a kormányhoz, mert úgy beállította, hogy tartja az irányt a hajó magától. Helyes, gondoltam, és a radar mellé álltam, hadd vicceljem megy egy kicsit. Addig 140 fokot kormányoztunk.
- 150 fok az irány - mondtam gonoszul, és magamban nevetve figyeltem, mit csinál. Eleinte meg volt lőve, mert valóban nem tudta, hogy mi a teendő.
- Hát tedd ki a kormányt, hogy elforduljunk a megadott irányba! - adtam az utasítást, de azt elhallgattam, hogy az ilyen irányváltásokat hogyan kell végrehajtani. Ő ki is hajtotta a kormányt, a harminckétezer tonnás hajó belendült, ő meg rémülten figyelte, hogy a 150 fokot elhagyja a tájoló, és az a dög hajó csak fordul, fordul, és ő nem tudta: most mit kell tenni? Közben kiabálni is elkezdett:
- Miért fordul ez tovább? Már túlment az irányon! 
- Ha túlment, akkor miért nem fordítod vissza a kormányt? - kérdeztem nevetve.
Szép óvatosan visszatekerte, és a hajót olyan 170 fok körül megfogta. Ezután elmagyaráztam, hogy kell az ilyen fordulót megcsinálni, és ma ezt fogjuk gyakorolni. Fog az menni, mert azt már az első pillanatban lehetett látni, hogy van érzéke a kormányzáshoz.

Hétfő, augusztus 5. Vörös-tenger. Igazi vörös-tengeri hőség! Az a kevéske szél, ami éppen hogy fújdogál, az is hátulról jön, felemészti a menetszél, így a hajón áll a levegő. Még szerencse, hogy légkondi jó. Egyelőre. Ideiglenesen. Az én oldalamon. Ugyanis a jobb oldali ág állandóan lefagy, így a fedélzetmesternél, a harmadik és második tisztnél, a parancsnoknál a kinti levegőt fújja be, ez viszont azt eredményezi, hogy a mi oldalunkon, valóban jó, és öt fokkal hűvösebb van a kabinban, mint kint, és ez ideális. Még az oroszoknál romlott el, Khioszon hoztak be alkatrészt, ami nem volt jó (hja, görögök...), a csatornában megkaptuk, de most más baja lett, és nem tudni, mikor jön a következő...

Kedd, augusztus 6. Vörös-tenger. Nem vagyok megelégedve magammal! Bár azt hiszem, a mérleggel kellene pörölnöm, mert rosszul mutatja a súlyomat. Ma reggel 104.9-et mutatott. Az igazi baj azonban az, hogyha így lépek rá akkor ennyit mutat, ha úgy, akkor annyit. Ma reggel is 105,5-öt, majd 104,9-et mutatott, természetes, hogy az utóbbi az igazi! 

Egy cica, két cica, száz cica(?), hajjaj!

Reggel a térképszobában teszek-veszek, pontot rakok fel a térképre reggel ötkor, amikor valaki megnyalta a térdemet. Majd kitört a frász. Akkorát ugrottam, hogy na! Tán még a szívem is kihagyott egy két ütemet. Le is kellett ülnöm...
A cicánk volt. Nem az a cica, amelyik van, hanem a másik, amelyik Ukrajnában lett. Egy kéthónapos, vörös, irtó mocskos, de nagyon aranyos kis jószágot hozott be Imre, a szakács magával Iljicsovszkban, az utolsó hajnalban, de inkább késő éjjel - lévén fél egy.
- Együtt ittunk az éjjel, összebarátkoztunk s így elhoztam, hadd lásson szegény egy kis világot! - mondta másnap reggel, amikor az árva kis jószág nem találta a helyét a hajón. Biztosan az anyját kereste, vagy a testvéreit. A kis cicának azt hiszem nem éppen a turistáskodás volt a leghőbb vágya... 
Még aznap megfürdette Pali, szegény csak úgy rázta a lábáról a vizet, lévén ez számára igen hülye vicc. De mit lehessen tenni, a kis szőrgombóc büdös volt, és csak úgy ragadt a kosztól... Így most van két macskánk. A kendermagos, a régi: leányzó. A vörös, az új - úgy mondják - , fiú.
Lesz itt szaporulat, meg nemulass...!

Szerda, augusztus 7. Vörös-tenger. Ma leveleket írtam. Encsinek, Apának, Achimnak, még Fekete Ferinek vagyok adós a beszámolóval.

Hőség, hőség, hőség...

Fantasztikus, hogy milyen meleg van! A kabinban szinte éget a levegő, pedig megy a légkondi, és most elég jó. Lekopogva, ahogy kell. Itt ülök bent, és csorog rólam a víz, pedig semmit se csinálok (ha a naplóírás semmi). Délben 37 fok volt árnyékban a száraz, a nedves 32, ez annyi mint annyi: 70 %-os páratartalom, ami már száraz levegőt jelent. Én csak-csak elvagyok idebent, de a többiek, akik kint dolgoznak! Hatásos fogyókúra. Délben néztem Ninó trikóját, merő víz volt... 
Amikor hajnali négykor szolgálatba léptem, akkor kezdett gyanús lenni a helyzet, mert 34 fok volt a napnak a leghidegebb szakaszában! Nemhiába vagyunk most az Etióp Massawa kikötője előtt - a föld egyik legmelegebb városa - , ahol az éves átlaghőmérséklet harminckét fok, tehát akad olyan nap is, amikor megveszi őket a plusz huszonhat fokos hideg! Még jó, hogy borús az idő, nem tűz a nap. Akkor mi lenne itt? De azért a helyzet nem rossz, mert szeptemberben már nincsenek ilyen melegek a pilotkönyv szerint. Most vagyunk az év legmelegebb időszakában. Naná, mikor máskor járnánk erre?
Reggel volt egy kis problémám. Éppen megmértem magam, 107,5 kiló voltam. Közben 8:45-kor rámjöttek a tolófájások, így kénytelen voltam a WC-re távozni. Fél tizenegyre megszültem. Utána 105,0 kiló voltam. Hm, bébinek sem rossz... Nem részletezem, de borzalmas volt. Beöntést se tudtam rendeset adni magamnak, mert nincs a hajón, így a legnagyobb (10 ml-es) fecskendőt használtam e nemes célra. Azt hiszem, vagy tíz napja volt utoljára székletem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)