2012. május 23., szerda

Vissza a lenini útra - MV Humber 25. rész

Péntek, július 26. 104,1 kiló vagyok! Végre volt egy jó éjszakám, amikor nem kellett hajnali három negyvenkor kelnem, ugyanis este - éjszaka nem raktak. Több mint tíz napja nem szedek vérnyomásgyógyszert, és azóta a maximum 148/84 volt, mindig ennél alacsonyabb... És nem dohányzom!

.

Ukrajnaságok...

.
Ilyen szépen mint itt és most, soha nem láttam vasat rakodni! Ez nem cikizés, valóban...!

Délelőtt bejött a két szanitárka, akik az egérnyomokat látták. Ma potom százötven dollárért kiadták az új Derating Certificate-et (patkánymentességi - és minden bizonnyal egérmentességi is - bizonyítvány). Most mondja valaki, hogy Ukrajnában van korrupció... Mindenesetre hivatalosan vagy 500 dollár lett volna, és ráadásul arabokhoz és Pakisztánba megyünk - ott aztán minden elképzelhetőt megragadnak, hogy a hajót megbüntessék, megvágják... 
Éjjel 11-kor Nimród legnagyobb rémületére egy hölgy érkezett a hajóhoz, és a chiefet kereste. Ő mint vadonatúj watchman dilemma elé került: most mit csináljon? Nagyon helyesen, felébresztette az ügyeletes tisztet - és nem engem - , aki nagy örömmel kelt ki a felesége mellől - mondjuk az egyszerűség kedvéért ezentúl az élettársát, barátnőjét: feleségnek - , és átvette a nekem szóló üzenetet: reggel kilenckor kapunk 200 tonna vizet. A kérdésem: - vajon miért kellett ezt éjjel tizenegykor közölni, amikor most délelőtt 11 lévén a víz sehol sincs?
Ebéd helyett kimentem a városba. Ninó nem jött, mert ő Odesszába ment kirándulni. Fruzsiék, Éváék, a barba és a fiam...

.

Vissza a lenini úton...

.
...már nagyon kellett pisilni, mert két sör volt bennem. Egyik combomat a másikhoz szorítva sasszéztam el Lenin elvtárs négyméteres szobra előtt, mely mutatta a lenini utat: előtte az ulica Lenin, ő pedig a tengelyében gyönyörűen kifestve, mert az öntöttvas félisten már igencsak berozsdásodott, úgy látszik, az eszméi a szoborra is hatottak. De mögötte legalább volt egy orgonás, ami igencsak megfelelt a célnak...

Bevásároltam: vettem még három trikót. Egyiket a postán... Miért, hol máshol? A húsboltban nem vehettem, mert ott horgászbotot árulnak, és utálok pecázni, arra nem voltam vevő. Egy rövidnadrágot az áruház női cipő osztályán, négy sört egy könyvesboltban, sós mogyorót az újságosnál, egy Fanta üdítőt a háztartási gépek osztályán, sárgadinnyét és ringlószilvát a piacon. Telefonáltam is: háromszor is tárcsáztam apa számát, mindig belehallózott egy néni, nem ismertem a hangját, és egy kukkot se szólt a kérdésre: - Halló, Takács lakás?
Így aztán Encsit hívtam fel a maradék öt percből. Az aprómat a postai koldusnak adtam.
Útközben találkoztam az elektrikussal és a kambúzerrel, meghívtam őket egy sörre, majd jól otthagytam ő uraságaikat, mert már be voltak "állítva", és az ilyen emberek nekem nemhogy társaság számba se jöhetnek, hanem egyenesen viszolygom tőlük.
Hatalmasat sétáltam (a köszvényes lábammal már ilyet tudok csinálni!), nézelődtem. Meg kell mondjam, hogy álmomban se gondoltam volna úgy tíz éve, hogy majd Ukrajnát Oroszországgal hasonlítom össze, hol jobb a helyzet? Hát itt, mindenképpen! Klasszissal jobb Ukrajna! Pedig úgy tudtam, a SZU idejében Rossziját fejlesztették a többi köztársaság hátrányára!
Az emberek elegánsabbak, jobban öltöznek. Több üzlet van, jobb az áruellátás, az árak alacsonyabbak. A város - Iljicsevszk és Kercs is - szebb mint az oroszok: Murmanszk valamint Novorosszijszk - én ebben a két orosz városban voltam, ezeket ismerem. Az emberek itt is, ott is kedvesek, segítőkészek. (Lehet, hogy egy lányunokára vágyom - de nem azonnal, és mindenáron - , mert itt is a kis pisis lányokat figyelem, és gyönyörködöm bennük, milyen aranyosak...)
Az utcák szélesek, szellősek, sok-sok fa, bokor, virágágyás szegélyezi a járdákat. Az Ikarusz buszok álmos sofőrjei egy padon ülnek, hátukkal ledörzsölik a meszet a platánfa fehérre festett törzséről, és beszélgetnek, vitatkoznak, biztos az Olimpia ad órákra szóló témát.
A buszmegálló mellett játszótér. Milyen sokat látni Ukrajnában: mintha az oroszok nem szeretnék a sok apróságot, csak itt adnak meg nekik mindent...? Itt is irdatlan mennyiségű szotyolát árulnak nyugdíjas nénik, és idős emberek. Ülnek az út szélén, és nézik a lassan fogyó tálkát, várnak a nagy üzletre, hogy venne már valaki huszonötezerért egy zacskó fekete magot...
Jól lejártam a lábam. Bárhogy is kerültem őket, a kikötőkapu mellett találkoztam megint Béláékkal. Megkértek, segítsek bevinni a hajó számáravásárolt élelmiszert. Segítettem. Hogy ne kelljen sokat cipelni, Béla fogott egy kocsit az én kontómra, mert kiderült, nekik egy vasuk se volt már. Aranyos, nem?! Én azért költöttem el a pénzemet az utolsó petékig, hogy ne maradjon rajtam fölösleges ukrán "valuta", s a végén én jártam rosszul, mert Pali egymilliósát kellett felváltanom, de szerencsére a hajón megkaptam a pénzem...
.
Szombat, július 27. Isten éltesse a kisebbik nagyfiamat neve napján...! Remélem ez a nap nem olyan lesz, mint az, amikor a Novorosszijszk - Moszkva gép leszállt. Kívánok sok szép verset - olyant amit magad írsz, és olyant amit elmondasz, és versenyt nyersz vele - , írást, és egy olyan könyvet is, amit végre be is fejezel, mert az az igazi, hidd el nekem!
104.2 kiló vagyok. Ahhoz képest, hogy tegnap este letoltam egy doboz sós mogyorót, nem is olyan rossz eredmény... Nem hinném, hogy ma készen leszünk, bár még tegnap is azt bizonygatták, hogy délután elmegyünk. Hiszi a piszi!
Délelőtt megmérettem a vízmélységet a hajó mellett. Sokkal kevesebb, mint amennyit mondtak! Két megoldás lehet: egy nagy ballont betenni a hajó és a part közé, vagy elmenni egy másik rakparthoz. Kíváncsi voltam melyiket választják...
P. Laci megint berúgott szolgálat alatt, tehát megy haza Khioszról. Nem értem: felesége, gyerekei várják a pénzt otthon, ő meg az utolsó figyelmeztetés ellenére is tovább vedel... Mindegy, ő akarta. Így legalább a fedélzetmester fia lejöhet a váltóval...
Délután készenlétben állt a teljes személyzet, mert hozzák a hatalmas kikötőballont, ígérték...
Be is raktuk az autógumikból összetákolt ballont, ami minden csak nem hatalmas és megfelelőnek se lehetett mondani. Két órát küszködtünk a szélben, semmit se ért. A víz nem elég alattunk, csak 10,5 méter. Így aztán este fél tíztől manőver, s átjöttünk egy másik rakparthoz. Remélem holnap elmehetünk innen, tele a hócipőm a Szovjetunióval.
.
Vasárnap, július 28. Szép nyugodt nap. Raknak, rakosgatnak. Délután kimentem, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy videózzam.

.

A te feleséged magyar? Jó neked...

.
Készítettem néhány felvételt a kikötőben, de aztán beugrott a régi szép időkből, hogy a SZU-ban tilos volt ilyen hadászatilag frekventált helyen fényképezni, és kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Eltettem a kamerát. Kimentem a kapun, és egyszer csak kiabálásra figyeltem fel:
- Istvaaan, Istvaaaan! - hallottam a buszmegálló mellől. Ott van az első - utolsó kocsma, nézőpont kérdése csupán, és felfedeztem a két stivadort, akik a hajónkon dolgoztak délelőtt. Integettek, odamentem.
- Istvaaan, igyál meg velünk egy vodkát - invitált az öregebb, aki Pása becenévre hallgatott.
- Á, nem, kösz - hárítgattam a meghívást, de ők csak erősködtek, így aztán nem utasítottam el. Ha már ennyire meg akartak hívni ötven grammra leültem közéjük....
Beszélgettünk. Mindenkinek bemutattak aki csak odajött. Kérdezgettek, mit csinálok, hova megyek?
- Telefonálni szeretnék - mondtam.
- Na, gyere csak el hozzám, majd onnan telefonálsz - mondta Pása bátyó. Nem akartam, de erősködött. Kihozták a vodkát. Megköszöntem, és koccintottunk.
- De nekünk nincs pénzünk - mondta Pásenyka bácsi.
- Értem - mondtam, és azonnal rájöttem, hogy itt én vagyok a meghívó, és ők a vendégek. Többet nem kaptak, mert már eléggé ingatag lábakon álltak. A baj az volt, hogy nem tudtam lerázni őket. Pásenyka elkísért a telefonközpontba, felhívtam apát, hogy megköszöntsem, de nem volt otthon, biztosan Szentendrére mentek ki.
Amikor végeztem, akkor Pása apó a hóna alá kapott, és lelkendezve a családjáról közölte, hogy most pedig elmegyünk hozzájuk. 
- Miért ne? - gondoltam, mert sosincs ellenemre, ha idegen országban egy kicsit bepillanthatok egy család életébe. Kedves kis utca, apró házacskák sorakoznak benne, kicsi telkeken. Pása kinyitotta az egyiknek a kapuját, bementünk. Pása üvöltözött egy kicsit, hogy:
- Van itthon valaki? - de senki se válaszolt, aztán megjelent egy morcos, nagydarab, loboncos hajú ténsasszony, és úgy nézett rám mint egy marék gilisztára.
- Az elsőtiszt a hajóról - mutatott be Pása bácsi. Kezet fogtunk és a hölgy kedvesen rámvicsorgott, még morgott is valamit. Leültünk az udvaron, egy fa alatt levő asztalhoz. Körbenéztem. Sok gyümölcsfa, vetemény, szőlő. Gondozott kert. Hátul egy kisebb sufniféle, előtte egy asztal, azon gyümölcsmagvak száradtak. A házigazda kivett a diplomata táskájából egy üveg vodkát, és két kólát. Az asszony a konyhában mosogatott, az ablak hátra nyílik, odalátott az asztalra. Kitört a vihar. A néni mondta mint a vízfolyás, én nem értettem, de a gesztusok, a hanglejtések árulkodnak, és azért egy keveset értek is po vasemu, ezért nem volt nehéz kihámoznom, hogy Pása bácsi a szokásos, napi letolást kapja, mert megint iszik, és részeg mint egy albán szamár. A legkedvesebb megjegyzése a néninek az volt, hogy: 
- Igyi na huj... - ami azt jelenti, hogy menjen valahova. Ja, a huj magyar megfelelője - ahogy a Vérdíj c. könyv szerzője írja: szerelemizom! Jó, mi?
Szóval kitört a családi botrány, és én igen kellemetlenül éreztem magam. Szerettem volna elmenni, de sosem adódott rá alkalom, mert Pása bácsi mindig rámborult egy kissé, és szeretettel mondta az asszonyáról:
- Ne törődj vele Istvaaan! A feleségem bolond, és lengyel. A tied magyar?
- Igen - mondtam lakonikusan. Kitöltötte a vodkát két vizespohárba, színültig, és lehúzta a sajátját egy hatalmas kortyra. Én csak belenyaltam. De jött a bolond lengyel, és rázúdított egy sor szitkot megint Pásenyka apóra. Közben mutatta, hogy én csak ürügy vagyok a vedelésre, mert én nem iszom, mert látja, hogy csak belekóstoltam, és satöbbi, és mondta, és mondta, és mondta, közben a diplomatatáskát kikutatta, de pénzt nem talált, erre megint kifakadt. Szép, békés, ukrán családi délután...
Közben kedves barátom időnként megjegyezte, hogy Hungary very gúgy (good), és Ukrajna tózse very gúgy ország. És tíz év múlva Ukrajna ott lesz Amerika mellett - ott még nem tudják, hogy csődbe mennek eszerint -, csak három probléma van:
- A maffia, az infláció, és az, hogy vannak akik nem dolgoznak, hanem állandóan isznak.
Ebben egyetértettünk.
- A feleséged magyar? Nem lengyel? - kérdezte időnként teljesen váratlanul, és elégedetten bólogatott, amikor huszadszor is közöltem vele a valóságot. - Az jó, ha magyar. Az enyém lengyel - kesergett, és vodkába fojtotta iszonyatos fájdalmát a családon belüli nemzetiségi ellentétek miatt. Nagy nehezen sikerült felszedelőzködni, és távozni.
- Izvinyítye - mondtam a lengyelnek távozás közben, és az legyintett egyet barátságosan, és valamit még mondott: 
- Nem tesz semmit, veled nincs semmi bajom, csak ez a barom mindig hazahord valakit a kikötőből, hogy itthon ihasson - , mondta pergő beszéddel, s biztos vagyok benne, hogy ilyesmi volt az értelme. Pásenyka bácsi visszakísért, és én üvölteni szerettem volna dühömben, mert videózni akartam, de tőle nem lehetett. Szerencsére Lenin elvtárs szobránál elbúcsúzott, és hazament a lengyelhez egy jó kis veszekedésre.
Én meg vissza városba, és egy negyedórás filmet csináltam. Közben találkoztam a fiammal. Sietett, mert Luis és Nelson várta az egyik teraszon. Jól érzi velük magát, és ennek örülök.
A kikötőben a bejárat mellett volt egy emlékmű, arról is készítettem felvételt, amikor jött egy biztonsági ember, és közölte, hogy tilos amit csinálok. Így gyorsan elraktam a videót, és bejöttem a hajóra.

.
Hétfő, július 29. Iljicsovszk, Fekete-tenger. Isten éltessen apa. Boldog születésnapot, és sikeres éveket kívánok.
Éjfélkor kész lettünk a berakással, meglett a draft survey is, és hatkor már menetben voltunk. Ez azt is jelentette, hogy egész éjjel nem aludtam, így reggel nyolckor nem kellett ringatni. Aludtam délután kettőig.
.
Kedd, július 30. Fekete-tenger. 104 kiló vagyok. Kora délután volt a Boszporusz, csak most nem volt olyan szép, mint múltkor, mert nincs itt Encsike. Azért az itt lévő hölgyeknek tartottam egy hevenyészett idegenvezetést, kijavítva mindazt amit mások rosszul tudtak, mondtak. (Leandert a török szultán lányaiért ette a fene, hozzájuk úszott éjszakánként szerelmeskedni...! Egy görög...! Csuda jópofa...!)
Délután Ninó feljött a hídra, érdeklődött a kormányzás iránt, meg beszélgettünk. Arról, hogy hogyan lehetne belőle tiszt... (Hallod, asszonyka...?! Úgy látszik, a tengerészet "kurva bája" - ahogy ezt ő maga fogalmazta meg, és milyen találóan -, megfogta a nagyobbik fiadat is... )
.
Szerda, július 31. Égei-tenger. Eseménytelen hajnali szolgálat. Délután megérkeztünk Khiosz elé, nem volt semmi vizsgálat, lehorgonyoztunk, és beraktuk a megrendelt holmit. Azaz nem a megrendeltet, hanem azt, ami megérkezett, mert ugye ez hatalmas különbség. El tudom képzelni, mekkora pénzbe kerülhetett ennek az elrendezése a vámnál, a kikötőnél, az egyéb hatóságoknál! Hisz a szállítási költség csak maga 2000 dollár volt!
Remélem, hogy R. mindent megír tisztán Mr. Bottnak, hogy a szükséges anyagokból alig érkezett meg valami, nem nagyon tudunk majd dolgozni. Nem jött festék, nem érkezett kötélzsír, négy hónapja nem zsíroztuk a köteleket...
Mindenesetre nem álltunk három óránál többet, és minden be lett pakolva. Legtöbb ami jött: sör volt - a khiosziaknak ezen volt a legnagyobb haszna. És élelmiszer is persze, vacsorára virsli volt, már az újból: fűszertelen szójával javított fűrészpor. Ez már valódi, hamisítatlan "nyugat-európai" termék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)