2012. június 19., kedd

Karacsi a (rém)álmok városa - MV Humber 29. rész

A kép csak illusztráció
Csütörtök, augusztus 22. Karacsi, horgonyon. Semmit se tudunk. Megjöttünk, ledobtuk a horgonyt, és azóta várunk. A legtöbb amit mondtak:
Nothing for you today...
Azaz: 
- Ma nincs semmi maguknak. Mármint információ, kikötési utasítás, semmi az ég világon, meg különben is minek nyüzsögnek, majd szólunk úgyis, ha lesz valami!
És mi ehhez tartjuk magunkat. Nem nyüzsgünk. Nyugi van. Hatalmas nagy nyugi van a hajón. És ezt nagyon szeretem. Amióta Ny. Ali beszállt, mélységes nyugalom tölti el a hajót. A különbség R. után szembetűnő, aki most volt először ilyen nagy hajón, ő "ideget kapott" egy manővertől, illetve túlzott óvatossággal csinált mindent.
Érkezik a hajó valahova. Mondjuk Jebel Aliba és Karacsiba:
Jebel Aliba való érkezés előtt két órával R. fel a hídra.
Érkezünk Karacsiba, előtte tíz perccel lemegyek a szalonba, mondom Alinak:
- Öt mérföld a horgonyzóhely. 
- Igen? Akkor mindjárt megyek fel a hídra.
A horgonyzóhely előtt húsz mérfölddel lassít R.. Így még három órával megnyúlik a manőver. Horgonyt dobni egy órával előbb el kellett menni. De Ákosnál is minimum fél órát elől voltunk, mire ledobtuk.
A horgonyzóhely előtt három mérfölddel Ali még nincs a hídon. Azért elég hamar feljön, és azt mondja:
- Kéne egy kormányos majd...
Hívok egyet.
- Le kéne dobni a horgonyt...
- Jó, akkor előre megyek - mondom, és mire megérkezem a horgonygéphez, már mondja is: - Dobd le!
Amióta itt van a hajón, menetben még nem igen láttam a hídon. (Egyébként minek legyen fent, nincs semmi dolga itt!) Amióta itt van a hajón nem vagyok ideges. (R. kezdett inni, és néhányszor már dühös voltam - főleg azokra akik itatták, ittak vele) Azt hiszem, amíg Ali itt lesz, nyugisan hajózunk. 
Délután négykor telex jött, hogy 17:00-kor kikötünk, és 19:00-kor kezdjük a kirakást. Ennyiben maradtunk, a pilot semmit nem tudott erről.

Péntek, augusztus 23. Karacsi. Hat hónapja vagyok a hajón! Rettentő gyorsan elszaladt, persze ebben az is közrejátszott, hogy Encsiék itt voltak majd egy hónapot. Milyen jó lenne, ha most is itt lennének!
Reggel ötre ígérte a pilot magát, fél nyolcra kikötöttünk.
Ez egyszerűen borzasztó...! Ezek kocsmának nézik a hajót, boldog-boldogtalan feljön, és azt hiszik, hogy a nyakukba borulunk, és azt várjuk, hogy félholtra itathassuk őket... Nincs egy perc nyugtom! 

Solu nem mehet ki!

Azért, mert indiai! Tudvalevőleg a pakisztániak és az indiaiak "gyűlölik" egymást. Az idézőjel azért van, mert ezzel mindig óvatosan kell bánni, ki kit gyűlöl, és ki az akit uszítanak... De a tény az tény marad: Soluzinho Rodriguez indiai állampolgár nem mehet ki a városba. Ez egyébként nonszensz! De amit a Kikötőkapitányság embere mondott már vicc:
Ha már hárman lennének a hajón, akkor hivatalból rendőri védelmet kapnának. Ha többen, akkor pedig a helyiek nem jöhetnének fel "baráti beszélgetésre", hanem csak a legszigorúbb hivatalos ügyben léphetnének a hajóra (bár ez senkinek nem lenne ellenére!).
Pedig India feldarabolása előtt egy ország volt Pakisztán, Banglades és India. Ugyanazok(?) a népek lakják. Mindenesetre hinduk és muzulmánok mindkét országban vannak. Persze ki tudja mi az igazság? Biztos, hogy a gyökerek mélyre nyúlnak, és mi, az átlagemberek, akik átlagismeretekkel - azaz semmivel - rendelkezünk, nem érthetjük meg. Többek között ezért is volt nagyon érdekes Kenize Mourad könyvét olvasni a Szultánát, mert egy kicsit bepillanthattam India 30-as évek végi történelmébe.
A szultána, Zelma, az utolsó szultán egyenes leszármazottja, unokája volt. Átélte az Első Világháborút, zokogott a rájuk nézve szégyenletes békekötésnél (hány nemzetnek van Trianonja...?). Musztafa Kemál pártütését értetlenül szemlélte gyerekfejjel. (Megérne egy misét arról elmélkedni, hogy mitől lesz valaki nemzeti hős, és mitől áruló? Minden bizonnyal aki elbukik az áruló volt, akinek sikerült a zendülés, az nemzeti hős, mint a szultán tábornoka, ahogy a palotában hívták: Aranyrózsa, vagyis Musztafa Kemál, a későbbi véres kezű diktátor, aki millió számra irtotta a törököket, mint titkos szövetségese, Sztálin a saját népét - persze a dolog azért jóval összetettebb ennél.)
Zelma férjhez ment egy indiai rádzsához, két évet élt az indiaiak között. Természetesen muzulmánok lakta államban... Megismerjük a Muzulmán Ligát, amit az Indiai Kongresszus Párt ellensúlyozására hoztak létre a muzulmán indiaiak, mert Gandhi és Nehru pártja nem ismerte el még a moszlimok létezését se, és azt se, hogy lehetnek más érdekeik, mint a hinduknak. Semmi jogot nem akartak nekik adni. Mintha ez a politika ismerős lenne, de mi otthon erről nem igen tudunk semmit. A muzulmán Liga harcának eredménye a mai Pakisztán és Banglades létezése. Persze azért az ellentétek megmaradtak Indiában is, Pakisztánban is a hindukkal. Egy sztori a könyvből:
A rádzsa egyik falujában reggelre a mecsetben öt leszúrt disznót találtak, a hindu templomban pedig egy megfojtott tehenet. Erre a férfiak egymásnak estek, és hatalmas irtást rendeztek a két vallás hívei egymás között. Bizonyíték volt rá, hogy a Kongresszus Párt emberi voltak a tettesek.
Solu mesélte, hogy 94-ben Bombayban egyetlen délelőtt több százezer moszlimot gyilkoltak le hindu körzetekben, és viszont: hindut muzulmán környéken...
Délután hívtam az asszonyt, sikerült is beszélnem vele. Már három óra az időkülönbség, így otthon épp hogy elmúlt dél. Jók ezek a beszélgetések... Feltöltődik az ember. Holnap újra hívom, aztán csak Mumbaiból, feltéve ha sikerül kimennem, ugyanis valószínűleg horgonyon rakodunk.

Szombat, augusztus 24. Karacsi. Az éjszakát végigaludtam, az én rakodási időmre esett a váltás, és 3.30-7.30 között nem dolgoznak. Így amíg itt vagyunk, végigaludhatom az éjszakát!
Délután a városban voltam. Megbeszéltem Ninóval és Zsolttal, hogy kimegyünk, Ninó nem jött, mert kabint festett. Úgy volt, hogy taxis jön be értünk, de nem jött. Nem várakoztunk, megfogadtunk egy öreget, aki fejenként öt dollárért kivitt, mindenfelé járkáltunk vele, és visszahozott.

Karacsi, a (rém)álmok városa

A város nem európai. Tipikusan koldusszegény keleti: koszos, mocskos, ócska. Nyüzsgés, zsivaj, lárma, matuzsálemi korú járművek. Hajmeresztő forgalom, csicsás buszok, apró csacsifogatok. Motoros riksák járják az utakat, még tevevontatású szekeret is láttunk. Szegényes boltok a népnek, elegáns üzletek a fehéreknek, de a környezet ugyanolyan... Lerobbant épületek, bűz, és jellegzetes keleti szag, nyilván valamilyen általunk ismeretlen, széles körben használatos fűszer illata, mindenütt érezni. Nekem nem kellemetlen. Sehol nem látni egy szórakozóhelyet, egy bárt, egy kávéházat, egy éttermet, semmit.
A bazárba nem vitt el a sofőrünk.
- Nem szeretik a fehéreket, nekik errefelé nem biztonságos! - magyarázta, s közben szélesen vigyorgott, büszkélkedett azzal a néhány ócska foggal, ami még megmaradt. Aztán egy újságot vett elő az özönvíz előtti Fiat kesztyűtartójából, és mutatta a tizenkét férfi képét, akik ma délelőtt egy bombarobbantás áldozatai voltak a bazárban...
Az ügynök panaszkodott: a jelenlegi kormány elvakultan muzulmán, bezáratott minden szórakozóhelyet - kivétel néhány mozi - , nem lehet egy sört kapni az országban, nem lehet egy tisztességeset enni... Nem csoda, ha a hajóra járnak inni, és nyakló nélkül viszik az italokat. A High Society részére megvannak az előkelő, zárt klubok, téglafallal elkerítve, hogy Allah, meg a plebs ne láthasson be. A tömeg le van... - kábítva.
Átrobogtunk a város "túloldalára", ahogy a taxisunk mondta. Ott vannak a fehérek. És a nekik való üzletek. Elvitt két elegáns üzletbe. Az első nem különösebben érdekes, bőr, bőr, és bőr. A másik jobban tetszett. Keleti szőnyegek minden mennyiségben. Valódi perzsa, afgán, pakisztáni kézi csomózású szőnyegek. Egy 60 x 40 centis kézi gyapjúszőnyeggel kacérkodtam, de a hatvan dollárt sokalltam érte. Ugyanaz, csak selyem-gyapjú kivitelben már 120-at ért. Csudaszép, kézi faragású bútorokat láttam, kétszáz dollárért kínáltak egy dúsan faragott utazóládát - legalábbis ilyennek képzeltem el gyermekkorom Verne hőseinek hajókofferét - , és karosszéket, zenélő dobozt is árultak.
Gyönyörű ónix dolgokat láttunk, de hát azok súlyosak. Sakk-készletet, asztali lámpatesteket, italkészleteket, tálakat, és még sok mindent, amit fel se lehet sorolni... Ezüstékszereket teregettek ki egy pulton, aranyat árultak vele szemben. Finoman cizellált szelencét nézeget egy tipikusan angol kinézetu harminc körüli házaspár. A férfi kólát szopogat, és úgy néz körül, mintha itt minden még az övék lenne. Majdnem köszönök neki:
- Tiszteletem Kormányzó úr! - de nem lehet az, mert drágáll egy tizenöt dolláros dobozkát a felesége számára, és a pulton is hagyják... A terem másik végében finom bőrárút helyeztek el ízlésesen a polcokra, a körbejárható állványokra.
Van minden, ami nyugati üzletember eleganciához szükség van. Diplomata táska, iratmappa, névjegytartó, divatos tok a hitelkártyák számára, pénztárca, benne kalkulátor, szemüvegtok, kistáska, nagytáska, közepestáska, kisközepestáska, nagyközepes és középközepes táska. Namármost ugyanez előfordult nagykis-táska, nagyközepestáska, stb. stb... Ja, és ugyanezek lila, piros, barna, kék, fekete, zöld, hupililasárgacsíkoskockás is volt annak, akinek ez volt abogara.
És külön polc a kígyóbőr tárca, táska, pénztárca, öv, cipő, retikülök számára.
Jót sétáltunk a légkondicionált üzletben...
Ezután eltaxiztunk egy sorral beljebb, s vásároltunk. Jellegtelen, mindenütt látható üzletek nemzetközi választékkal, ez az Agha's szupermarket. Én bolond: vettem két 90 perces video kazettát darabját 5$-ért a barbának, magamnak nem! Holnap mehetek ki újra érte (vagy vetetek Ninóval)! Elszörnyedve láttam, milyen mennyiségű édességet vett Zsolt és menyasszonya Éva (Jebel Aliban eljegyezték egymást). Én csak egy kis tábla csokit és egy doboz csokiparányhoz hasonló valamit vettem. Na meg három félliteres szörpöt: egy narancs, egy mangó egy gránátalma. Ez utóbbi igen jó vásárnak bizonyult, mert kellemesen savanykás, valóban üdítő! Vásárfiát is hoztam Ninónak, egy kis mentolos cukorka képében.
Taxizás közben a városban egy konflis ment előttünk. Egy lábat láttam csak, mondom Zsoltnak:
- Nem Luis a hajóról?
De ő volt, és Hielmar meg Pablo ültek a fiakkerben! Lábról megismerem a matrózaimat!
Konstancán vettem egy fekete szandált: egy pánt a lábfejen, egy másik a boka körül, semmi különös, de kényelmes, és egy köszvényes lábnak mindenképpen jó viselet. Abban mentem ki a városba. Annyira szeretem, hogy venni akartam még egyet mindenképpen. Mondanom se kell, nem találtam, pedig minden cipőt áruló üzletben megnéztem!
Illetve: séta közben elszakadt az elülső pánt, azt hittem, összedől a világ, mert akkor költöttem el a pénzem utolját, és nem maradt egy bőrcipőre való rúpiám. Dollárt nem akartam már váltani. S mit ad Isten? (Vagy Allah?) Egy olyan férfidivat üzlet előtt szakadt el, ahol több ilyen szandálszeruség volt a kirakatban! Egy szürkét meg is vettem 450 rúpiáért (39.05 rúpia = 1$). Sajnos nem a legjobb. Ha nem akkor esik le a lábamról, akkor nem biztos, hogy megvásárolom, mert egy picit kicsi. Sajnos csak 44-es. Így a sérültet meg kell reparálnom, és akkor a hajón hordható...
A rakodás nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Elhúzódik. A kettes Jumbó haldoklik... (A nehézdaru). Ha bedöglik, akkora skandalum lesz, hogy na! 420 darab 13 tonnás gurigát kellene kirakni vele, ha ehhez parti darut kell fogadni a hajóbérlőnek, akkor Mr. Bott ráfizetheti a csíkos, selyem fehérnemujét is...! Ez azt jelenti: valószínűleg Fruzsina nem látja meg Indiát, pedig nagyon fente rá a fogát. De szeptember 1-én kezdődik a munka a nyíregyházi színházban, és ott a helye. 
Ma este 11-kor érkezik P. Zoli, a negyedik gépész felesége útra. Ő lesz Fruzsi váltója.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (18) naan (1) Napló (214) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)