2012. június 24., vasárnap

Pakisztán szépsége - MV Humber 30. rész

Vasárnap, augusztus 25. Karacsi.
Tegnap megsértettem egy embert, akaratomon kívül. Most már késő, szégyellem is magam érte, megkövetem itt a naplómban, bár ezt sose tudja meg.
Na mindegy, szóval az történt, hogy az első üzletben a bőröket néztük. Feltűnt egy vadkék bőrdzseki, és azt akartam mondani, hogy "az otthoni roma vállalkozók szabadidő-egyenruha színe", ehelyett, azt mondtam, hogy gipsy, és ezt bizony értik, és sérelmesnek találják magukra nézve. Zsolt látta is, hogy megrándul a pasas szája, de én már kimentem az üzletből, ezért én nem vettem észre semmit... Még egyszer elnézést kérek tőle!
Este egy másik, a 21-es rakparthoz manővereztünk. A 23-asra jön egy hajó, amit a Miniszter meglátogat. Azt nem tudni, hogy milyen miniszter. A rakpartot söprik, sátrat állítottak, szóval készülnek...

Hétfő, augusztus 26. Karacsi.

A Cafe Teria

Szóval ma is kimentünk a városba, de most már Ninóval. Először a Pakisztáni Nemzeti Múzeumba mentünk. Szegényes. Egy magyar falumúzeum monumentálisabb gyűjteményt mondhat magának. Volt egy-két érdekes sátor- és szobaberendezés az etnikai részben, egy halom szakóca az ősember szakértelmét dicsérve, és amit a jelenkor fel tud mutatni az a forradalmár-államalapító esernyője, sétabotja, zsebkendője (tiszta!) és drótkeretes szemüvege. Tisztára mint Kun Béla és Szamuely urak. És a fénykép... Miért van az, hogy a huszadik századi forradalmár-államalapítók annyira hasonlítnak egymáshoz? Lehet, hogy a századeleji divat teszi. Kíváncsi lennék, kik támogatták az angolok ellen 1947-ben, és előtte? Na mindegy, a múzeum nem egy nagy durranás... 
Utána én licsit ittam, a többiek mind mást: alma, narancs, citromos üdítőt a múzeumi "Cafe teria"-ban. Ezt úgy kitalálták, mintha egy otthoni újvállalkozó "schopp üzletének" a felirata lenne...

A fiam drága uszodája


Utána egy újabb gift shop, azaz ajándékbolt következett. Csuda jól el lehet nézelődni, gyönyörű bútorok, faragott ládákat láttunk itt is, és bőr és ónix tárgyak tömkelege. Végül vettem egy repülős táskát. Szabványméretű, ekkora a maximum engedélyezett kézi csomag méret a repülőn. Klassz. Vettem egyet a barbának is. 95$-ról alkudtam le 70-re. Ninó itt mondta, hogy:
- De jó lenne egy 70$-os bőrdzseki!
- Miért nem veszel? - kérdeztem.
- Inkább cipő kéne.
Megnyugodtam, megjött az esze.
- Tudsz adni egy százast? - kérdezte.
- Okostojás, ezt nem tudtad a hajón kérdezni? Miért nem hoztál magaddal?
- Hát az a helyzet, hogy amikor Jebel Aliban kimentünk P. Zolival a városba - ez első alkalomkor volt, amikor nem engedtek ki a kapun - elmentünk a tengerészklubba úszni egyet - magyarázta a fiam. - Letettem a rövidnadrágomat, és amikor felvettem, a zsebéből hiányzott a száz dollárom! Jó drága volt az a nap, a fene essen bele - sajnálta magát még most is Nimród. Szerencsére tudtam neki adni pénzt, mert valami hetedik ösztön azt súgta, hogy vigyek magammal jóval többet, mint amire szükségem lesz. Holott akkor nem is tudtam, hogy kijön Ninó is, mert csak az indulásnál láttam, hogy ő is ott van Zsoltékkal. Szóval az ajándékboltból mentünk a cipőjét megvenni.

Ezt is megúsztuk...


Húsz óra tízkor a egyes nehézdaru gémjének a végén levő blokk elkezdett szikrázni, az ember azt hihette volna, hogy tűzijáték. De nem, elszakadt a teheremelő kötél, és a horog belezuhant a raktárba. Rettenetes szerencsénk volt, mert személyi sérülés nem történt, a hajóban se esett kár.
Két tizenhárom tonnás, acéllemez hengert nem tudott megemelni a daru. Amikor a kötél megfeszült, elszakadt, tehát a teher nem volt levegőben. Hallatlan szerencsénk volt (a barbának és nekem...).Holnap reggel kötélcsere.
Éjszakára egy úszódarut hoztak, hogy felgyorsítsák a kirakást. Nem tudom, hogy képzelték a dolgot, de előre látható volt, hogy nem lehet a víz felőli daruval benyúlni a part felőli raktárba, és a partra tenni az árut. (A 2-es és 3-as raktáraink hosszirányban osztottak, a jobb és bal oldalinak külön nyílása van. Az átlagosnál szélesebb a hajó, 25,2 m.).
Még éjfél előtt elkotródott az úszódaru.

Kedd, augusztus 27. Karacsi.

Hajnali kettő negyvenkor keltem....

..mert gond volt a kirakással. Pali ébresztett, hogy az egyes raktárban két szélső guriga olyan magasan van, hogy nem éri el a villástargonca, a daru meg nem tudja közvetlenül kivenni a raktárból, mert a fedélzet alatti részen van. A rakodásvezető (foreman) ki akarta húzatni a daruval.
Nem engedtem. Vitatkoztam. Mi lesz, ha elszakad a daru kötele, vagy lezuhan a gémje, amikor a leeső tizenhárom tonnás guriga megrántja a tizenöt tonna teherbírású darukötelet. A dinamikus igénybevétel jóval nagyobb terheléssel jár...
Végül csak meg kellett csinálni, mert különben leáll a kirakás, és abból a hajónak van gondja gondot. Ha a daru elromlik, abból is...
Megúsztuk...
Nem szabad a sorsot még egyszer kísérteni...
Ma valamilyen ünnep volt. Csak egy csapat rakodott, éjjel is így dolgoznak, holnap hajnalban nem kell felkelnem, legalább kialhatom magam.
Holnap fél egykor jön az ügynökség Fruzsiért, így a napló megy haza mint levél...

Szerda, augusztus 28. Karacsi. Nagyon belelendültek a fiúk... Négy csapattal akarnak rakni, de eddig csak kettő téblábol a raktárakban, munkát mímelve. Meglátjuk.

The Beauty of Pakistan (Pakisztán szépsége)

Minden bizonnyal van, és nem is kevés. Amit a dicső elődök építettek. És amit a bőkezű és szertelen természet alkotott. Mert ami nekünk, rohanó tengerészeknek jutott ebből a szépségből, az bizony nem sok. Nyilvánvalóan arról beszélek amit láttam:
Karacsiról, s ez a város egyáltalán nem Pakisztán. Csak egy város. S ráadásul egy "csinált" város, csak nem napjainkban, a hatvanas években, ahogy ez akkor dívott - Brazília, Iszlamabad - hanem mintegy száz éve indult fejlődésnek. Akkor egy ócska kis halászfalu volt, a britek kezdték fejleszteni, s ma már 6 milliós nagyváros, a modern metropolisz minden bajával, s történelmi múlt és nevezetesség nélkül.
Itt csak taxival közlekedtem. Osztott pályás autóúton csacsikordéval versenyeztünk, miközben majdnem elsodortuk a buszról fürtökben csüngő utasokat. Az út felett a magasban felüljárórendszert építettek. Impozáns látvány, ahogy özönvíz előtti módszerrel fel van állványozva a sok betonláb, és a nyílás is köztük... Építkeznek is. "Házakat" húznak fel. Nekik biztosan tetszik, mert az ilyen "építkezés" megdobogtatja a primitív lelket... A négy-ötéves gyermek még otthon is lelkesedik érte.
Lásd a fiam hogy szerette pici korában a lakótelepeket, mert nem olyan csúnyák, mint a belvárosi öreg házak. De a vakolat hiányzik róluk. Ha nincs az ablak beüvegezve, mit számít? Senki nem fázik meg... A sitt ott marad az utcán. Ha lerobbant a betonkeverő akkor gyerekek játszanak vele, nem, dehogy viszik megjavítani, minden Allah kezében van, s ha elromlott az az ő akarata volt...
Szép mecseteket építenek. Valóban. Nem is keveset. Modernek, megőrizve az iszlám építészeti hagyományokat. Látszik, a kormánynak ez igazán fontos, erre van pénz bőven. Persze a környékére már semmi gondot nem fordítnak. De minek? Az nem a lélek épülését szolgálja. Attól nem lesz az egyszerű pakisztáni iszlámabb. Az csak olyan angolos hívság, flanc, nem kell az igazhívőknek. Csak agazdagok kiváltsága a szépség, a tisztaság, az esztétikum...
Mert a paloták ilyenek. A régiek is, az újak is. Meg a jómódúak villái. Egy-két udvarba beláttam a nyitott kapun, mert a kerítésen nem lehet, téglából van, nehogy bepillantson az egyszerű, de annál szegényebb polgár. Még megkívánná, s aztán mi lesz...?
Koldus sokkal kevesebb van, mint amire számítottam! (De ez nem azt jelenti, hogy kevés...!) Pedig ha valahol vannak, akkor az európaiak által lakott negyedben nyüzsögniük kéne! Az Agha's szupermarket környékén egy koldusasszony zavart csak minket, de az minden kimenetelkor ott volt, s kéregetett. A taxihoz minden piros lámpánál és rendőrnél - mert sok helyen a kereszteződés közepén, egy álmatag rendőr unatkozik vasketrecben, s azt mímeli, hogy a forgalmat irányítja, pedig rá se ránt! - odajön egy-két impozánsan utálatos kinézetű emberi roncs, és vakarják az ablakot néhány rúpia reményében.
Én úgy láttam, az európai közönyös a nyomorral szemben, nem ad a koldusnak. Én sem. (Az otthoni koldusmaffia megkeményített.) A havi keresetem se lenne elég: ha egynek is adnék száz jönne a hírre... Ha viszont azt nézem, hogy az iszlám előírja az alamizsnát, akkor a nem európai negyedben kell a sok koldusnak lennie, mert ott az igazhívő adakozik (ha igazi igazhívő).
A közlekedésről: nem a híres-hírhedt keleti nyüzsgés, a tülkölés, a hajmeresztő forgalom volt számomra fantasztikus. Ezek is, természetesen. A taxisunk hajmeresztő mutatványokat végzett, amikor a körforgalomban szabálytalanul szembe jövő buszt kikerülte, a mellette jövő motorosba se rohant bele, és a gyalogosokat se taposta el.
Ami elképesztő, az a teherautók és autóbuszok hihetetlenül gazdag díszítése! Egy-egy kamion kifestése, dekorálása valószínűleg a jármű árának harmadával is felér(ne Európában ahol igen drága a kézimunka). Minden szabad felületet gazdagon, és lehetőleg minél több színnel kifestenek, mértani alakzatokat rajzolnak fel, vagy arab írás a díszítő elem. A hűtőrácsok, a kilincsek, a felnik mind-mind gazdagon festettek. A krómozott felületeket pedig domború vagy vésett mintával díszítik. Azt hiszem, ezeket készen lehet kapni, csak le kell cserélni az ablakkeretet, a díszléceket... Egyszerűen fantasztikus.
Nimród szerint giccses. Már miért lenne az? Egyszerűen itt ezt szeretik, és más ízlésvilágban vagyunk, nem otthon. Szerintem nagyon sok autó dekorálása már-már művészi igényű... És ezekben a műalkotásokban ördögi ügyességű sofőrök ülnek! Nem kell más számukra, mint a kormány, a gázpedál, és a duda, ezzel minden gond le van tudva: fékezzen a másik...! Hajmeresztő ahogy vezetnek! Tulajdonképpen nem is az, ahogyan, hanem az, hogy ezt biztonsággal teszik! A taxisunk mellett egy pillanatig se éreztem, hogy gond lenne a biztonsággal. Pedig ötvennel kanyarodott be két kamion közé, amelyek négy méterre voltak egymástól. A teljes sebességgel közeledő busz elé a legnagyobb lelki nyugalommal behajtott, és tenyerével csitítgatta a magából kikelve üvöltöző buszsofőrt. Azt hiszem ezt senki nem veszi komolyan. Aki üvöltözik, az se, akivel kiabál az se...
Szegények.
Szegény a város is, az emberek is. Magyarországon azt mondanánk, hogy nyomor a köbön. De ők nem így akarják látni, s ezért az útikönyv bevezetőjében klassz propaganda szöveget nyomnak:
- Pakisztán dinamikusan fejlődő ország, a harmadik világban legjobbak a gazdasági mutatói - tessék mondani Korea, Malájzia, és a többi hol marad?
- Hallatlanul gazdag, és szép - ez valószínűleg igaz.
- Áldják Allahot, hogy az országból száműzte a nyomort, és szegény ember sincs az országban. (Apropó, láttam egy nyilván gazdag és jómódú pasast, amint egy teherautón, a szeméthegy tetején utazott. A többi pedig a szemétben turkált. Hiába no! A gazdagok mindenhol különcök...)
- Mindenütt hatalmas építkezések, a legmodernebb technológiával. - Mert a technika csúcsa jelenleg a szamárvontatta kordé...
- A szociális vívmányok tekintetében nincs versenytársuk. - Ugyanis ezen a versenyen a többiek már zuhanyoznak...
- Az emberek jólöltözöttek - mondja a bédekker. - Hááát... - mondom én. De ehhez hozzátartozik, hogy a férfi többség hagyományos iszlám ruhát hord. Hosszú ujjú, térdig érő inget, és buggyos, bokában megkötött szárú nadrágot. (Úgy tudom, hogy a hithű mohamedán férfi azért hordja ezt a nadrágot, mert a hitük szerint férfi szüli meg a megváltót, s hogy az újszülött ne essen a porba, ezért van elkötve bokánál. A feneke is azért olyan buggyos, hogy elférjen az a kölök... Legalább is a tengerész legenda ezt tartja, érdekelne, hogy igaz-e?) A nők egy része a városban is viseli a burkát - arabul csador - , a fekete leplet, mely csak a szemet engedi megvillanni látszani, az arcot elrejti a kíváncsi férfitekintetek elől. Európai viseletet is látni, főleg üzletemberek hordják, s aki ebbe öltözik, az valóban jólöltözött. Biztos, hogy kellemesebb látvány a pakisztáni ember, mint bármelyik arab... Sötét bőrűek, koromszín hajukat sokan vörösre festik hennával. Ez is furcsa, ennél csak az a szokatlanabb, amikor a hatalmas kerek szakállukat kenik be a pirosítóval... Festői látvány!
- Magas az életszínvonal. (Én úgy tudom, hogy a magasság az igen relatív fogalom. Mert ehhez a magas életszínvonalhoz képest a béka is magasan ül...)
Mindezt el lehet olvasni Graham Hancock könyvében: The Beauty of Pakistan (© Cameraphix Publishers International, P.O. Box 45048, Nairobi, Kenya, 1988) című angol nyelvű útikönyvben.
- Műveltek. Szépek. Okosak. Csúcsország ez is. Olyannyira, hogy Kasmír is hozzájuk akar tartozni. (S ezért a jövő hónapban háborút is indítanak India ellen - ezt a taxisunk mondta. Nem tudom mi az igazság belőle, mindenestre röhejesen hangzik:
- Hölgyeim és uraim! A harmadik Pakisztán - India háborút ünnepélyesen megnyitjuk! - mondja a két hadügyminiszter, s fanfárok hangja mellett átvágják egymás torkát. Én legalább is így képzelem el. De annyi tény, hogy Kasmír muzulmán többségű - Soluzinho mondta - s Indiában nem leányálom moszlimnak lenni.)
De:
A kiadvány valóban szép fotókat mutat be az országról, s nagyon kár, hogy a bevezetője ilyen hülye propaganda. A természet gyönyörű környezettel áldotta meg őket. Arról senki sem tehet, még az iszlám se, hogy a Himalája fantasztikusan szép és fenséges. Az Indus völgyét sem ők teremtették, hanem Allah, ha már ők így hívják az illetékes felelőst. Az ég kék, függetlenül az uralmon lévő párttól, és a fű haragoszöld, nincs beleszólása Benazirnak a miniszterelnöknek.
Iszlamabad ki tudja milyen város, hiszen mint már mondtam, csinált főváros, 1960-ban kezdték építeni. De azt túlzásnak érzem, hogy a világ egyik legmodernebb városa... De ettől még szép is lehetne, és el is mondanám, ha láthatnám, de a tengerész ugye...). És a világon mindenütt lehet szép palotát, utcarészletet találni, amit fényképezni érdemes. Az, hogy a gyerekek ragyognak a boldogságtól a könyvben, még nem mond semmit a valóságról. Gondolom ez a mosoly a szemétben turkáló kölykök gondolatait hivatott ellensúlyozni.
A népművészet mindenütt szép. Itt is. A nép képzelete és a szép iránti vágya mindenütt a világon gazdag mintázatot csal a kendőkre, szőttesekre, a réztányérokra, a cserépköcsögökre. Csodás mesevilágot varázsolnak a tárgyaikra, a szépségben gazdagok, ez megmaradt nekik, ha már a földi jólétből nem részesülhettek. És most ez is csak árucikk - hisz eladó az egész világ -, ebből próbálnak eltengődni. Megvásárolják a szuvenírbolt tulajdonosok, akik majd meggazdagodnak belőlük. Ezek a fotók nem bizonyítnak semmit. Csak azt, mire számíthat a turista borsos áron a "gift shop"-ban.
Az iskolás gyerekek, mindenütt a világon, összesereglenek egy fotó kedvéért, aztán meddig tart a mosoly a tanító úr körül, ki tudja? Főleg olyan isten háta mögötti helyen, mint a Himalája lábánál. De útikönyvbe való kép, és mutatós. Mint a tizenéves halászgyerekek aki családfenntartó munkát végez...
Mindent összevetve, ez propaganda, és más a valóságnak az a része, amit láttam. Mindaz amit én tudok erről az országról csak a kikötő hétköznapjaira vonatkozik, és Karacsi taxiból látható délutánjai. A több milliós városra, a környezetre ahol élnek, a pusztulni hagyott brit kolónia épületeire, a randa, olyan-amilyen új házaikra, a koszra, mocsokra a helyiek által lakott kerületekben, a fehér ember számára elviselhetetlen higiénés állapotokra. A hetekig nem mosott bűzlő ruhára a melósokon, és mindennap tisztára a munkavezetőkön. Ez a munkavédelmet nem ismerő dokkmunkás, és a munkavédelmi előírásokat a hajón szigorúan bevasaló korrupt tisztviselők országa is. Az európait nem szerető színes bőrű ország, de akiknek a lovaspóló (400 éve!) és a krikett a nemzeti sportjuk, a világranglista élén állnak. Ahol büszkék és hivalkodnak moszlim méltóságukkal, és ami nem akadályozza meg őket abban, hogy a hajón szeszt kolduljanak, feledve minden vallási előírást, emberi tartást, ősi büszkeséget... Akár éjjel tizenegykor is - mint tegnap nálam.
Tudom, egészen más lenne a helyzet, ha turistaként jöttem volna. Akkor valószínűleg egy meseországról regélnék, de sajnos az országnak abba a részébe soha nem jut el tengerész. Nem mehetünk el Peshawarba, Lahorba, nem nézhetjük meg Moenjodaroban a romokat. A Swat Valley-beli monumentális, hegyoldalba faragott Buddha megpillantása is csak álom marad. Tán ha a bazárba eljutottam volna, he nem lenne oly veszélyes környék... Ott kígyóbűvölőre is rácsodálkozhattam volna. A Sind föld második legnagyobb városába Hyderabadba is jó lenne egyszer eljutni. Mielőtt Karacsi lett Sind fővárosa Hyderabad volt. Híresek a cserepeik... Szóval ami szép ebben az országban, arról nekem fogalmam sincs.
Amit láttam: a mohamedán pakisztániak, s ez a városuk számomra ilyen. Nem vágyom vissza (hajóval), de örülök, hogy egyszer eljutottam. Elfogadom őket ilyennek, de csakis ilyennek, amilyennek én látom őket, s nem annak, aminek látszani akarnak. (Miért majmolni a nyugati civilizációt, miért vágynak az elismerésére, ha egyszer nem szeretik őket? Ez az ami ellenszenvessé teszi a propagandájukat.) S ha csinálunk még egy ilyen utat, azt se bánom. Viszonylag jól lehet velük dolgozni, sokkal jobban mint az arabokkal.
Remélem, legkésőbb holnap reggel elindulunk. Neki kell állnom a hóvégének, és ez nagyon nemszeretem munka.
Majdnem lekéstem a levelekkel, mert Fruzsiért délben jött az ügynök (várták ők, de aztán egy pöttyet késett jó keleti szokás szerint.).
Elment a színésznő... Érdekes ahogy összetegeződtünk. Ő kezdett el tegezni, mintegy véletlenül, el-eltévesztve a megszólítást. Mindenesetre kedves, közvetlen teremtés.
Rettenetesen raknak. Úgy látszik, ma le akarnak tudni minket, megvolt mind a négy brigád, de most már csak három van, mert az egyes raktár kész. Még úszódarut is hoztak, az is dolgozik, de nem a partra, hanem uszályba. Kíváncsi vagyok, ki fizeti?

Felolvasok

Este felhívtam Ninót, hogy elolvassam amit Pakisztánról írtam.
- Ne csak ezt olvasd - mondta - , hanem onnan, ahol legutóbb abbahagytad!
Ezek szerint szereti hallgatni, és érdekli is a naplóm. Jó érzés. Jó látni, ahogy veszi a lapot, élvezi a közös élményeket, élvezi a látottakat az én szemüvegemen keresztül... Főleg akkor mosolygott, amikor az első fizetésének felvételét meséltem el. Hatkor kezdtük, háromnegyed nyolc után öt perccel elrohant, mert a szolgálat ugye... Jól bírta szuflával.
Lehet, hogy valóban érdekes amit, ahogy írok? Vajon kívülállók számára is? Jó lenne, ha így lenne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (18) naan (1) Napló (214) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)