2012. július 13., péntek

Egy nap Mumbaiban - MV Humber 33. rész

Szerda, szeptember 4. Mumbai. Reggel elkezdtük az egyes Thomson daru teljes kötélcseréjét.


Millió dolgom van, milliónyi a teendő...

Nagyon rossz, hogy nincs nyomtatóm. Tegnap, amikor apának írtam a levelet, állandóan oda kellett figyelnem magamra - s utána szinte milliméterről-milliméterre átböngészve a sorokat - , hogy ne úgy írjak, mintha a levél mellett ott lenne a naplórészlet a milliónyi többé-kevésbé fontos hírrel, apró-cseprő eseménnyel... De ez ugyanúgy érvényes Encsike leveleire is. Mindenesetre ma se tudtam kimenni, kötélcseréből kifolyólag, de legalább annyit elértem, hogy a szabó behozta a ruhámat, nagyon jó lett, de az a baj, hogyha fogyok, akkor nagyon lötyög majd rajtam. De azért nem lehet ez a tény a súlycsökkenésem akadálya. 
Nimródot ma túlóráztatom, és mivel úgy néz ki, hogy egyhamar nem megyünk part mellé, így holnap lecsúsztatja, s együtt kimehetünk. Nagyon remélem, holnap nem azt vetem papírra, hogy: "ma se sikerült a partra menetel..." 
Ma este M. felállt, és otthagyta a Tanú c. filmet (végre egy film, ami jó is, nemcsak nézhető kategória!). Unalmas, mondta. A Maszk címűt már háromszor is megnézte, és minden amerikaiért képes koptatni a fenekét órák hosszat!
A matrózok reggel hattól este fél kilencig dolgoztak, két kötelet kicseréltek a Thompson darun, holnapra csak egy maradt. Közben, este fél hatkor az egyes Jumbó egyik blokkja eltörött, szerencsére csak másfél órát állt a rakodás. A gépészek végeztek vele két óra alatt. Bízom benne, hogy be tudjuk holnap tízig befejezni a Thompsont.

Csütörtök, szeptember 5. Mumbai. Reggel elkészültünk a Thompsonnal. Kávéidő alatt Ninó rendbe rakta magát, és kimentünk

A Jó Kikötő

városába. Bombay neve ugyanis ezt jelenti. Eredetileg portugál telepesek adták az általunk ismert nevét: Bom Baim - ez jó kikötőt jelent - s később elangolosodott a neve, miután II. Károly feleségül vette Braganzai Katalin hercegnőt, s nászajándékul kapta a várost. Mindezt a Bombay és Goa című útikönyvből tudom, amit a Tadzs Mahal Hotel könyvesboltjában vettem.
Most, hogy az élményeimet írom, olyan a kabinom, amilyennek szeretem: rendetlen. Körülöttem a kibontott csomagok, a kabint a szantálfa kellemes illata lengi be, az asztalomon faragások, egy plüssdoboz az Encsinek szánt ezüst, féldrágaköves készlet: nyakékkel, gyűrűvel, fülbevalóval (a fülét majd kifúrjuk...). Ninó elvitte már a névnapi ajándékba kapott gatyákat, zoknikat, és trikót, meg a sütikét, amit a városban vettünk és igen fájt már rá a foga...
Heten - mint a gonoszok - mentünk le a csónakba reggel tízkor: Zsolt és Éva, P. Zoli és Márti, K. Ali, és mi ketten. Én vittem a komputeremet, hátha meg tudom javíttatni. A többiek az Elefántszigetre mentek, ahol hatalmas sziklába vájt templomok vannak, nekünk sajnos nem adatott meg, mert a komputer...

Taxit fogtunk

még a kikötőben, egy szimpatikus, magát nagy elánnal ajánló echte indiai férfi lett a szerencsés kiválasztott. Egy dollárt kért azért, hogy bevigyen a városba. 
- Egy napra mennyi? - kérdeztem, és láttam, hogy megörült az egésznapos fuvarnak. Tíz dollárt kért személyenként, s ennek én örültem igazán, hiszen Ege Gübrében huszonötöt is elkértek egy egyszeri fuvarért. Persze olyan, hogy indiai, csak az európaiak számára létezik: ők soha nem mondják ezt magukról. Hogy is mondhatnák, hiszen ebben az országban 15 hivatalos nyelv van a majd mindenki által beszélt angolon kívül, és összesen 1650 nyelvet beszélő él a kontinensnyi országban. Itt az egymás megkülönböztetésére két kérdést tesznek fel:
- Milyen nyelven beszél, és milyen vallású?
Bombay számomra legérdekesebb népcsoportja a párszi. Ők azok, akik egy toronyba temetkeznek, a holttestet a dögkeselyűk marcangolják szét, és csontokat bedarálják, és megsemmisítik, de hogy hogyan, azt nem tudom. Ennek az a magyarázata, hogy nem akarják se a Földet, se a Tüzet megszentségteleníteni a hulláikkal! Egy különálló házat láttunk is, a homlokzatán: Building of Parsee, azaz a párszik háza felirattal.
Először komputerjavítót kerestünk. Nem volt még bent az üzletében. Később visszajövünk, ígértük, és elmentünk városnézni. Az első látványosság a

Gateway of India - India Kapuja

volt és a Tadzs Mahal Hotel. A Gateway of India 1913-ban épült, egy impozáns diadalívszerű építmény a tengerparton - de üvölt róla, hogy századunk szülötte - , körülötte pezsgő élet. Milliónyi árus, még több a városnézést ajánló, és rengeteg csónakos, akik az Elefántszigeti kirándulásra csábítják a turistákat. Láttunk egy majmos öreget. A majom produkálta magát, ajánlotta is, hogy videózzam le, de még nem volt rúpiám, s nem akartam borzasztó sokat, öt dollárt adni a látványosságért. Ugyanígy járt a kígyóbűvölő is, ő se kötött velünk üzletet.
A Hotel nem különösebben izgalmas. Nemzetközi, ötcsillagos szálló, de tudtam, van egy könyvesboltja, és ott akartam szétnézni. Meg is vettem az útikönyvet (félő, hogy hamar lapjaira hullik...). Láttam egy polcot, erotikus könyveket hirdetett. Többféle Káma Szutra, eredeti képanyaggal, pornó a javából! Volt egy érdekesség: Budapest Z. Zsuzsa írta, a címére nem emlékszem, ez is pornó volt. A név nyilván felvett... Kacérkodtam receptkönyvekkel is, de erőt vettem magamon, amikor az árukat megláttam.
Utána vissza a komputerjavítóhoz. Még mindig nem volt bent. 
- Ünnep van - világosítottak fel - , ma később jön be. Így a taxisunk azt kérdezte: - Most hova?

Museum of Prince of Wales

adtam meg a következő úticélt. Csodálatos épület, ez is a századunk szülötte, mint Bombay sok szép palotája. 1914-ben itt ilyen pompás épületeken dolgoztak, míg Európa háborúval volt elfoglalva.  


 A kertjében trópusi növények, pálmák, és gyönyörű szobrok. Az épületben több szinten helyezkedik el a gazdag gyűjtemény. Először a Természettudományit néztük meg.
- Ez itt Sir Kán - mutattam Ninónak. Egy másik vitrinben Riki-tiki-tévi bújt meg, a Kipling könyvből ismert apró mongúz. Hatalmas bálna függött a másik terem mennyezetéről. A varánuszgyík kicsinye éppen kibújt a tojásból a szomszédos terem egyik vitrinjében. Sajnos nem videózhattam.
Láttunk régi indiai fegyvereket, és elámultunk, hogy milyen találékony a Föld "értelmes" lakója, ha arra kell az eszét használni, hogy öldöklő szerszámokat ötöljön ki. Hullámos pengéjű kard, a másik egyenes, és nincs markolata, hanem egy kézvédőbe torkollik, a harcos karjának félelmetes meghosszabbításaként. Hűvös volt a szőnyegteremben, kék színben vibrált a porcelán gyűjtemény, s az elefántcsont faragások egy folyosónyi üvegezett vitrint megtöltöttek. 
Elfáradtunk, de előtte még elsétáltunk egy darabon az utcán. A járdán fekvő embereket kikerültük. Mutattam a fiamnak egy családot, akik a múzeum falának a tövében telepedtek meg, egy fekete nylonfóliát tettek a kerítésre, kövekkel szorították a járdához.
- Látod Ninó ők milyen szerencsések? - kérdeztem.
- Miért?
- Fedél van a fejük felett! Nyilván régen lakhatnak itt, mennyi szemét van a fólia körül, sok rászáradva, nem ma kerültek oda...
Ezután üdítőt vettünk, de a frissensült tésztákat nem mertük megkóstolni. Majd a fiam a vállára vette a táskát (van ám súlya a komputernek!) s irány a taxi.
A szervizes még nem volt az üzletében. Tudtuk, ünnep van, így újabb látványosságra éhesen ültünk be az özönvíz előtti taxiba. 
- Hova menjünk? - érdeklődött a taxisunk.

A Victoria Terminusra

volt a válasz. A kocsi nem ment be a Crawford Marketre, erre a hatalmas térre, ahol a körforgalomban "double decker" azaz emeletes autóbuszok karavánjai torlódnak össze, tülkölnek észtveszejtően, s ontják magukból az ezerszínű tarka ruhába öltözött polgárokat. A posta előtt álltunk meg, egy szakadt "mitfahrer" szegődött hozzánk, akit a sofőrünk választott, mint megbízható kísérőt. Az állomás - mert az úti célunk most a Bombayi vasútállomás volt - körül milliónyi bódéban, sátorban kínálták portékájukat az árusok. Volt itt minden: zokni, gatya, májó (trikó, tengerészül, az olasz maglia szó elmagyarosítása), játék, elmelámpa, nadrágszíj, walkman, madáreledel, szári a helyi nőknek, selyeming a férjeknek, csöppnyi gyerekruhák lógtak a fogasokon, bételárus csavarta a zöld levelet, amibe bételdió őrleményt és oltott meszet tett, s fűszerezte, ahogy a kedves vendég kívánta.

Bételt

nem először láttam. Karacsiban is mindenütt ott a nyoma az utcán, a járdán, a falakon vörös foltok éktelenkednek, és az emberek szája szélén vörös nyál csorog. Sok helyütt olyan az úttest, mintha véres ütközet zajlott volna, pedig csak a bételdiót rágók köptek hatalmasakat...
Bementünk az állomás fantasztikus épületébe. Hogy írja az útikönyv? A Victoria Terminus extravagáns, fantasztikus gótikus épülete, s nem túlzó a megállapítás. Azt hihetné az egyszerű halandó, hogy királyok lakhelye, pedig csak az utazni vágyó milliók koptatják a hatalmas előcsarnok kövét. Buta angol szokás szerint, itt se lehet videózni, fényképezni, és nem engednek be a peronra megváltott vasúti jegy nélkül! Így nem időztünk, hanem átsétáltunk a szemközti hatalmas, s impozáns palota elé, hogy jó szögből örökíthessem meg a nagy királynő nevét viselő nagyon is hétköznapi intézményt.
Impozáns palota, mondom, pedig csak a városi Köztisztasági Hivatal irodaháza előtt bámészkod tunk. Ninó megkérdezte:
- Minek ekkora iroda, ha ilyen koszos a város?
- Nagy mocsoknak, nagy iroda kell - mondtam. A fiamnak igaza van: piszkos a város, és el lehet képzelni az állapotokat, ha a bédekker azt állítja, hogy Bombay az egyik legtisztább indiai város! Ez, itt, nem zavart - nem úgy mint Karacsiban - mert itt a látnivaló elvonja az ember figyelmét, nem a lábam alá nézek állandóan... S itt elfogadom... 
Körbejárva a Crawford Marketet, bevásároltunk: zoknikat 10 rúpiáért darabját (1$= 37 rúpia), s elégedett voltam. Gatyát 15 rúpiáért, s örültem. A kísérőnk szerint a zokni 5, a gatya maximum 10-et ér, illetve ő annyit fizet. Persze, mert helyi... Kocsiba ültünk, s vissza a komputereshez, akiben benne volt az összes reményem, mint szakemberben. Felmentünk a

Mocskos lépcsőházban

az első emeletre. A falakon gyönyörű csíkokban a bétel nyomai. A falépcső nem csikorog, de a világítóudvarban gyanús anyagok csöpögnek, talán patkányt láttunk elfutni, de én inkább azt gondolom, hogy mongúz volt. Az indiaisabb. Bengáli tigris nemigen lehetett...
Bekopogunk a szakértőhöz. Előveszem a gépem. A szakértő csodálkozik:
- Nahát! Ebben van nyomtató is? Mutassam meg, hogy működik - kéri.
Megmutattam volna jószívvel, ha nem azért hoztam volna, mert az a bibis része. Megköszöntem a szakértelmét, és eltettem a masinát, és ezzel a javítási procedúrát befejezettnek nyilvánítottam részemről.
Ninókám már két óra óta tízperces időközönként kinyilvánította, hogy ehetne, mert éhes. Ebben nem a fiam. Én ilyenkor, ha mehetek egy ismeretlen városban, akkor nem szeretem az időt kajálással tölteni. Ez vonatkozik a kezdetekre. Később már igen. De még most is úgy vagyok, hogy képes vagyok a napot étlen eltölteni, nem hiányzik az étel. De most elmentünk egy étterembe. Impozáns,

Nagybajuszú, piros turbános, hófehér ruhás ajtónálló

nyitotta ki az étterem ajtaját előttünk, s betessékelt a légkondicionált helyiségbe. Természetesen sört rendeltünk, aztán megbeszéltük a pincérünkkel, hogy mit eszünk. Rábíztuk a végén. Rákot ajánlott, s csirkét hozott. Hozzá két hatalmas adag salátát. Szépen elrendezték a konyhában: alulra uborkaszeletek, erre cékla, sárgarépa, retek, majd paradicsomszeletek, és díszítésül apróra vágott fejes saláta. Amit hiányoltam: csak só, bors volt és citromszeleteket hoztak ízesíteni. 
A sört hét decis üvegben hozta a pincér, és sós mogyorót, na, meg valamilyen sárga magot hozott hozzá. Nem tudom mi volt, de sós, enyhén büdös: lábszagú, de hamar hozzászoktunk, és bőven majszoltunk belőle. Aztán meghozta a csirkét. Egy adag egy egész csirkéből állt, ezért is beszélt le arról, hogy kettőt rendeljünk. Szépen megfelezte: mindketten egy-egy combját és mellét kaptunk. (Ez a dög szövegszerkesztő a mellehúsát, ha röviden írom, akkor kijavítja két t-re, ezért kellett mellét írnom...!). De láss csodát: a csirke égővörös volt. A ropogós bőre is, és a húsa is, mintegy három milliméter mélyen. Néztünk nagyokat, majd odaintettem a pincért:
- Nézze, ez a csirke piros. Miért?
A felszolgáló rejtélyesen mosolygott, majd kinyilatkozta:
- Uram, ezt az ételt úgy hívják, hogy vörös csirke - s faképnél hagyott. Ha nem mondja, akkor hülyén halunk meg.
Mindez nem zavart abban, hogy jót ebédeljünk. Még két sört ittunk, és borravalóval együtt pont húsz dollárt fizettem. A taxisunk türelmesen várakozott az ebéd alatt. Gondolom, ha ő is evett valamit, akkor az volt vagy egy dollár, és nem evett rosszabbat mint mi, csak helyi körülmények között. Ehhez én nem voltam elég bátor, s nem is igen ajánlatos a földgolyónak ezen részén válogatás nélkül mindent, mindenhol megenni a - máshoz szokott gyomrú - fehér embernek.
Ebéd után a sofőr ugyanúgy, mint napközben többször, most is megkérdezte:

Now shopping?

azaz, hogy most már ugye elmegyünk vásárolni? Ez a kérdés semmiképpen se azt jelentette, hogy fésűre, írógépszalagra, cipőfűzőre lenne-e szükségünk, hanem ezüstöt, faragást veszünk-e? Persze, hisz ezt Mumbai városában - ugye mondtam már valahol, hogy a város kb. öt hónapja visszavette az ősi(?) nevét - nem szabad kihagyni. Indiában csodaszép faragásokat lehet vásárolni. Tonnaszámra ontják a féldrága és drágaköveket, hatalmas üzletág ez, sokan akarnak meggazdagodni belőlünk, turistákból, tengerészekből, az otthonmaradt asszonyoknak vásároló üzletemberekből. És miért ne vennénk? Elfogadható árakkal dolgoznak, és fáj az ember szíve otthagyni a sok-sok gyönyörű réztálat, metszett bronz vázát, a szantálfából faragott sok-sok istent. Egészen bizonyos, hogy a mennyben egészen más az isteneik rangsora, mint az apró üzletekben! Itt az számít: mennyire érdekes, mennyire különleges egy-egy istenábrázolás. A pálmát kétség kívül

Ganésa

viszi el. A szerencsének ez az elefántfejű istene mindenütt, minden formában látható, kapható. Elvihető a bronzból készült Dél-Amerikába. Ott lapul a szorgalmasan világjáró japán turisták csomagjában a keményfából faragott, és sötétbarnára pácolt fél méter nagyságú. Európába kerül a szantálfából faragott, kellemes illatú miniatűr, és az ausztrál üzletkötők is betesznek egy-egy selyemre festettet istenséget a diplomatatáskájuk tetejére.
 Buddha se kerül a második helyre, hiszen legalább annyi helyen és annyi variációban látható, kapható mint az előbb említett églakó. Van mosolygó, szunyókáló, fekvő, oktató, de minek sorolnám? Aki látta a Millió Buddha Pagodáját a kelet gyöngyének, Penangnak a szigetén - mert én voltam, ott mesélték - az tudja, hogy ott minden Buddha szobor másmilyen. Nincs két egyforma. Itt, a mumbai üzletekben persze sok a hasonló, hogy mindenki vihessen olyat, amilyet elképzelt, megálmodott, vagy amilyet a barátja vett. Ugyanis mindenkinek mindenből olyan kell, amit a másik látott valahol, vagy vett egy eldugott boltban...
A sok egyéb istenség eléggé ismeretlen. Talán Síva az, akit ismernek szerte a világon, ahogy a legyeket hajtja sok-sok karjával, és hallottunk még Visnuról is. De hogy milyen helyet foglal el a felhők fölötti ranglétrán, én bizony már nem tudom. Nem is igen török ilyen babérokra, hiszen az indiai mitológia legalább olyan bonyolult, mint a miénk: európai - görög-római. Így amikor a múzeum kőtárában bóklásztunk - nem hiszem, hogy itt latinosan lapidáriumnak neveznék - csak végigmentünk a sok-sok kőbe álmodott mitológiai jelenet között. Nekünk semmit nem mond az, hogy: Táncoló Síva Katigana helyzetben. Tehát bementünk

Mr. Kamal Rathi

üzletébe. Feleakkora mint a kabinom, de van minden, ami szem-szájnak ingere, s alkalmas arra, hogy a hozzáértő - és még inkább a nem hozzáértő - turista pénztárcáján könnyítsen.
- Mi érdekli az urakat? - kérdezte a tulajdonos, megadva a kellő tiszteletet az M/V Humber hajósinasának és elsőtisztjének.
- Ezüst és faragás - adtam tudtára jövetelünk célját.
- Kezdhetjük az ezüsttel? - érdeklődött Mr. Rathi.
Megadtam az engedélyt, és mintegy három perc alatt a pult tele volt nyitott, bordó plüssdobozokkal. Benne sötétkék alapon ott lapítottak a nyakék, gyűrű, fülönfüggő kollekciók. Volt ott aquamarin, ónix és topáz. Láttunk alexandritet, ametisztet s rubint (mesterséges, világosított fel a tulajdonos, ugyanis a valódit elviszik lézereket gyártani). Zafír, jade és vérkő is került az asztalra. Csak kapkodtuk a fejünket, nem tudtuk, melyik a legszebb a sok-sok gyönyörűség közül. Végül hármat ott tartottunk, a többit a vigyorgó segéd leszedte, s helyre rakta. Így helyet csinált a sok-sok faragásnak. Számolatlanul szedtük le a polcokról. Soha ennyi istenséget nem tartottam még kézben!
Kiválasztottuk amit akartunk, és elkezdtünk alkudozni. Ő megmondta mennyit kér érte, én természetesen sokalltam, és egy általam alacsonynak vélt árat mondtam. Ő szörnyülködött, majd engedett, én is egy csöppet, ő is egy kicsit, és a végén megegyeztünk. Én úgy éreztem, jól jártam, és biztos az is, hogy ő is nagyon jó üzletet kötött. És ez a lényeg! Ezután már nem mentem be egy üzletbe se, ahol ilyesmit árulnak, mert nem akartam elrontani az örömömet, ha esetleg valamit olcsóbban megkaphattam volna, akkor rossz szájízzel jöttem volna be a hajóra. De így mindenki jól járt.
A megvásárolt holmit ízléses barna csomagolópapírba tette, majd tűzőgéppel össze is kapcsolta, és miután az üzletben video felvételt készítettem, eljöttünk. Már fél hat volt, ezért csak egy jó órát

Sétáltunk

Egy hosszú utcán mentünk végig, ahol a legkülönbözőbb üzletek voltak. Élveztük a nyüzsgést, a színes forgatagot, a hatalmas forgalmat, a lökdösődést, a zsibvásárt. Még vásároltunk is. Vettem Ninónak egy trikót. Százötven rúpiára tartotta az eladó, kínáltam érte negyvenet. Megalkudtunk kilencvenben.
Majd betértünk egy helyi, az utcára nyitott étterembe. Ínycsiklandozó édességek sorakoztak a hűtőpultokon. Vettünk egy kilónyi marcipánt, és egy-egy darab valamit, ami cukros vízzel volt leöntve, és grízes túróra emlékeztető íze volt. Kicsit émelygős volt, de megettük.
Ahogy ténferegtünk az egyik keresztutcából hatalmas lármára lettünk figyelmesek. Fiatalemberek és fiúk gúlába álltak, ugráltak, énekeltek, és a házak ablakaiból a lányok, asszonyok vízzel öntözték őket. Amikor sikerült egy gúlát lelocsolni mindenki hatalmas ovációba kezdett.

Krisna születésnapja

volt, őt ünnepelték az igazhitű hinduk. Egy gondom van: most mit kell mondani? Isten éltessen Krisna? De melyik isten élteti a másikat itt Indiában? Aki tudja, mondja meg!
Egy hindu templomot is láttunk, az ajtaja tárva-nyitva, bent számunkra idegen, csillogó villogó kultikus tárgyak, csak néztük az annyira más, ismeretlen szertartások helyét. Itt, ebben a negyedben nem láttam olyan sok koldust. De az emberi nyomorúság errefelé is mindennapos. Egy nyolcéves forma, nyomorék kislány húzta magát a földön, a lába használhatatlanul nyomorék, és egy tálkát tartott maga előtt, úgy bujkált a lábak között. Nem adtam neki semmit. Ugyanis napközben megjártam. Hiába mondta a sofőr, nem szabad megszánni őket, én mégis adtam egy tízéves forma gyereklánynak tíz rúpiát. Lett erre olyan csődület a matuzsálemi FIAT körül, hogy az fantasztikus. Veregették a vállamat, tartották a markukat, mondták, hogy tyap-tyap, ami keleten az ételt, az evést jelenti. Majd minden országban értik, Myanmarban - Burmában - is, Indonéziában is így hívják, és Malájziában is ezt mondják a munkások, ha ebédelni leülnek.
A kocsink elindult, és egy nagyobbacska kislány belekapaszkodott, már negyvennel mentünk, és eltorzult arccal lihegett mellettünk, rohant inaszakadtából a pár rúpia reményében. Az arcára kiült a rettenetes kín:
- Miért másnak adtam, és miért nem neki? Hogy lehet, hogy a másik ehet, s ő nem?!
Borzalmas!
Nem adhatok mindeniknek!
Kőszívűnek kell lenni, akármilyen nehéz is...
És mit csináltunk ezután? Beültünk sörözni, hogy a maradék pénzünket elköltsük. Sajnálom, de nem lehetett másként tenni. A sör gyenge volt, de a helyiség jó hűvös. Itt felköszöntöttem a fiamat, és megmondtam, hogy a mai napot kapja névnapi ajándékul. Semmit nem kell kifizetni amit ma rá költöttem.
Örült, mint az a kislány, aki tíz rúpiával lett ma általam gazdagabb...

A hajóállomásra

fél hétre érkeztünk meg. Zsolték és P.ék már ott voltak, K. Alira várni kellett negyed nyolcig. Aztán bejöttünk. A hajón Ninó nagyon ácsingózott a sütike után, de előbb szolgálatba kellett állnia, jó fáradt volt, hiszen tegnap hat túlórát húzott le, reggel nyolctól este fél hatig, majd nyolctól éjfélig dolgozott. Ma is reggel nyolctól fél tízig szolgálatban volt, s a kirándulás se volt az a kimondott pihenés. Fiatalember, bírja!
Ezzel a mumbai kimenetel lezárva, elfogyott a pénz, Mr. Bott négyszáz dollárommal tartozik, sok pénzt kölcsönadtam, így beállok a pénzre várakozók sorába én is.
De a mai nap mindent megért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) naan (1) Napló (217) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)