A férjem várom az esküvőnkre...

mondhatta a kis menyem a bukaresti ismerőseinek, mert jó pár nappal előbb utazott haza, hogy intézhesse a szükséges dolgokat.
A fiam velünk jött, és több éves együttélés ide, meglévő polgári házasságkötés oda, nem aludhatott a feleség-menyasszonyával, így egy kedves ismerősnél lettünk vele együtt elszállásolva.
Az esküvő nagy vonalakban persze azonos Európában mindenütt: polgári szertartás, templomi esküvő, végül vacsora.
Itt is így volt, de mégis más! És a nemzeti sajátosságok - és azon belül a helyi szokások - teszik igazán érdekessé!
Bukarestben a nap a vőlegény öltöztetéssel kezdődött. Hozzánk jöttek a vőlegény barátai, (szigorúan férfimuri!) hogy előkészítsék a fiamat az esküvőre. Más esetben szerintem a boldog ifjú gatyában várakozik, de most az ing és nadrág már rajta volt. Már a lépcsőházból hallani lehetett, hogy érkeznek, mert tangóharmonika szólt, s beléptek énekelve.

A fiam székre ültették, majd megborotválták: borba mártott virággal maszatolták szét az arcán a borotvaszappant, majd a legnagyobb konyhakéssel (persze a fokával) megborotválták. Közben volt évődés, mert hoztak egy kisbaltát, a borbély rajta köszörülte a kést, s választást ajánlott, melyikkel borotváljon. Bár a baltát választotta a vigyorgó vőlegény, a késsel - gondolom - könnyebb volt véghezvinni. Ezután a nyakkendőt kötöttek meg, rápróbálva a bokára, a csuklóra, majd hátra nézve, végül sikerült... a mandzsettagombok után a nadrágszíjat is megkapta, végül cipőt húztak a lábára... majd megkapta a zakót. Igazán fess vőlegény lett! Egy kis tánc is belefért még az időbe, a kis szobában horát jártak, a körbe a fiam is beállt.
Most a vőlegény a szüleivel és a barátaival el kellet, hogy menjen a nașékhoz, akik az esküvői keresztszülők. Természetesen ő is pap, abból a templomból ami a nászom vezetésével működik.
Itt egy kisebb "buli" volt, nagy svédasztallal. És persze tánc a tangóharmonikás vezérletével. Izgett-mozgott a lábam, de a térdem nyugit parancsolt, és szót kellett fogadnom (sajnos). Ezután mehettünk a menyasszonyért, most már a keresztszülőkkel megerősítve!
Ő már felöltözve várt. Ami hátra volt, hogy megkapjuk tőle a virág kitűzőket. A vőlegény hajtókájára, a keresztszülőkre, és a négy szülőre tűzte fel.
Utána hamarost átmentünk a templomba.
Az esküvői szertartás - tekintettel, hogy a templom első papjának a lánya ment férjhez - igazán nem szokványos volt de nagyon impozáns és számomra érdekes. Egy esküvőt egy pap vezet le, itt összesen huszonnyolc pap vett részt a szertartásban. A ceremónia fő részeit mind más pap végezte.
A gyűrűkkel való jelképes eljegyzést is más, az ifjú pár aranykoronával való megkoronázást is más, és  négyen mondtak beszédet is. Sajnos azután a koronát levették a fiam fejéről, rövidebb ideig volt megkoronázva, mint egy pünkösdi király! Viszont a hatása életfogytig szól...

Az ortodox templomban igen kevés az ülőhely, de az esküvőn "érdekeltek" mindegyike áll. Az apatársam (hogy a nászom helyett erdélyi kifejezéssel éljek) azonban mindkettőnknek szerzett egy karosszéket, lévén az én rossz térdem nem bír ki öt percnél hosszabb álldogálást, és az asszonykámat a bokája alaposan kínozta most is.
Így végül is az egy órás szertartás nem is volt hosszú, sokkal inkább fogadni a jókívánságokat, ez negyven percig tartott, közben helyben jártam, kis köröket mentem, izegtem-mozogtam...
A rokonok kint vártak, azzal a vagy harminc hölggyel, akik kardvirágot tartva virágalagutat képeztek a feltartott kezekkel, és tették ezt jó negyven percig türelmesen, amíg a gratulációkat fogadtuk. Kivonulás közben marokszám szórták a rizst az ifjú párra is, és mindenkire, aki közvetlenül követték őket. Ránk is jutott pár szem.

Lakodalom volt a mi utcánkban...

Elképzelhető, hogy megmaradok, túléltem, bár még nem tértünk magunkhoz!
Az elmúlt egy hónapban csak annyit "tudtunk", hogy rendezvényre készülünk, de egy hete rádöbbentünk, hogy a fiunk fog nősülni!
Nem fárasztok senkit az előkészületekkel, csak annyit mondok, hogy most már tudom, honnan jön a három napig tartó lakodalom intézménye: az olyan anyáktól, mint az én feleségem is, akik olyan irdatlan mennyiségű kajával készülnek, hogy azt három napig (se) lehet elfogyasztani!
Sok volt a dolog, sok apróságra nem figyeltünk, még szerencse, hogy a készülődés utolsó napjaiban itt volt a fiam, és olykor-olykor rám szólt:
- Nyugi, apa! Nem kell idegeskedni, minden jó lesz, lesz, ahogyan lesz!
Nem fogok sok képet mutatni, mindössze tizenegyet. Pedig el lehet hinni, hogy van vagy 654.987 darab, amiből választanom kellett! Az elsőn azt mutatom meg, hogy hol volt az esküvő. A kis menyem találta ki, hogyha már Akán, akkor legyen a szigeten. Itt:

A szigetre fahíd vezet

A tulajdonos, mert ez egy magán tó, az első szóra megengedte, hogy szombat délután egy órára birtokba vegyük.
A romániai rokonoknak kibéreltünk egy házat, ott várták, hogy a násznép megérkezzen a vőlegénnyel, hogy kikérjék a menyasszonyt.

A menyasszony türelmetlenül várja a kikérőket

A násznép elénekelte J. S. Bach Parasztkantátáját:

majd a vőlegény elindult a menyasszonyért. Nem sokat kellett várni, mert ment, szinte szaladt a vőlegény, aki a menyasszonyi csokorral a kézben ment érte. A virágok a mi kertünkből való, ezt kimondottan így kérte Mihaela.

A vőlegény elindul a menyasszonyért

A násznép levonult a tópartra, a fiatalok mindenkit előre engedtek.

Majd a Nászinduló hangjaira, ahogyan ez ilyenkor nálunk dukált, besétáltak a szigetre.

Szerencsére a kiterjedt baráti körben zenélni tudók is vannak

Mivel a szigeten még nincs áram, ezért a zenét két csellista szolgáltatta.

Kimondták az igent...

Már házasok.

Itt már a gratulációkat várják

Még az akai nyugdíjas klubból is eljöttek boldogságot kívánni!

A násznép zöme a barátok közül került ki

És egy közös fotó a szülőkkel.
Utána vacsora a "kultúrban". A menü: sütemények, pincepörkölt, kovászos uborka, sütemények. Azt hiszem, ha nem kellett volna kényszerből a süteményeket kitenni azonnal, akkor talán elfogyott volna az összes pörkölt, de így maradt bőven.
Utána reggelig tartó tánc, amire azért a buli kifejezés sokkal jobban illett! A fiatalok meghívóján az szerepelt: szállást a saját, magaddal hozott sátorban tudunk biztosítani.

A kert végében volt hely bőven letáborozni

Nos, ez azért nem teljesen jött be. Négy óra, fél öt körül olyan felhőszakadás zúdult a falura, hogy nagyon sok mindent elmosott, elég ha azt mondom, hogy  a sziget és a híd is víz alatt állt! Ezért aztán amikor fél tíz felé felébredtem, azt láttam, hogy a folyosón aludt egy fiatal, aztán kettőre a garázsban bukkantam, de az utcai szobában is több hálózsák volt a földön, valakiket takarva...
Sokat lehetne mesélni, de egy esküvő azért csak az érdekeltek számára érdekes, ezért visszafogtam magam.