MV Isartal - 52. rész, Hazautazás előtt egy kis törés-zúzás

 2003. június-július:

Június 30. Hétfő, Bilbao. 
Ez egy jó bolond nap volt: elgörbítették a pilot belépőnél a korlátot. összetörték az egyik raktári reflektort, kilyukasztották az ötös szárnytankot, a buldózer összeolajozta a raktárt, szóval volt elég rohangálni, kiabálni való, és amikor a munkavezetőnek azt találtam mondani, hogy ez a darus "stupido" még ő kérte ki, mondván, hogy a stupido nagyon csúnya szó: persze én csak makogom a spanyolt, de ezúttal azt hiszem, mégis telibe találtam...
Nem lett kész a lyukas tartály, mert a barba nem fogadta el a gányolást. Ragaszkodott hozzá, hogy szakszerűen csinálják meg, ehhez nem fűlt a foguk, így csak holnap indulunk, reggel jönnek újra.
Így van ez: ha az ember siet haza, akkor mindig közbejön valami.
Talán nem is baj, mert odakint tombol a kilences vihar. Talán holnapra alábbhagy.
Ma rohadtul fújt a szél a kikötőben is, minden csupa por lett, hát még én!

JÚLIUS

Július 1. kedd, Bilbao, úton. Délelőtt kilencre jöttek a hegesztők. Igazán kiváló munkát végeztek, a barba teljesen elégedett volt velük. Indulás ötkor. Persze ez jellemző, amikor sietnék haza, tolnám a hajót, akkor egy teljes 24 órát késünk...
Odakint nem volt nagyon rossz idő, de ez is elég volt, mivel ballasztban megyünk, hogy visszafogjon.

Július 2. szerda, úton. Hajnali háromkor arra riadtam, hogy nem megyünk. Nézem a fordulat-számlálót, nulla. Riasztottam a barbát, rohan fel, minden oké a hídon. Alarm nem volt, fogalmam se volt, mi történhetett.
A parancsnok le a gépházba. Egy óra múlva beindult a főgép.
Valami szűrő volt eltömődve.
Még egy óra késés, amikor a sebesség is csak 8-9 csomó körül van. Hogy érkezünk így, és hova?
Mert még nincs meg, hogy Flushingba vagy Antwerpenbe megyünk? Délelőtt jót aludtam, délben kérdi a barba:
- Minden oké?
- Hát persze, mi lenne?
- Kétszer is megálltunk, mindenfelől alarm…
Na, a lényeg, hogy nem hallottam semmit. Délután telexek tömkelege jött a tulajtól. Na, meg egy a Marlowtól: pénteken érkezik az új elsőtiszt, és ennél nincs fontosabb hír most számomra!


JÚLIuS 3. csütörtök, úton. Semmi, csak késéSben vagyuNK? Nem éRhetünK előbb? mint Holnap esTE FLUShINGba, így aztán a hazamenetelre is csak szombaton kerülhet sor.
SAJNOS SEMmI NEM MEGY JÓL: A BaRba BESZélT KreMERsSZEL? A VáltÓm NEM AKAR MÉG LEJÖNNI? MÁST KELL KERESNI? BIZTOS NeM EMGYek sZOMBaToN:
A FENE eSSeN bele MindENkIbe, Aki igy KISZÚR VELEM:

Július 4. péntek, úton, Vlissingen. Semmi telex nem jött, egész nap ideges voltam. Aztán délután végül megjött: először a chief holnap érkezik, majd két óra múlva: hétfőn este megyek haza. legalább nem kell vonattal mennem, mert ez is felmerült.
Érkezés után megérkezett Teichgraeber, Oltmanns gyorsan elment.
Este kicsit takarítottam.
Beszéltem Encsikével is. Örül, hogy megyek. Szegény már nagyon vár. Hát még én, hogy mennék haza!

Július 5. szombat, Vlissingen. Reggel befejeztem a kabintakarítást. Úgy Tünik? ma neM JÖN A PASI VÁLTANI. ATTÓL TartOk? CSAK HétFőN ÉrkEZik meG.
Hallatlan ideges vagyok: legalább egy telefon érkezett volna a Seaserve_től? HOGY hétfőn jön a váltó? de nem? le se szarják a hajót: nem voltak ezek sose tengerészek? hülye sajtfejÛ barmok:

Július 6. vasárnap, Vlissingen. Éjfélkor kopognak az ajtón. Jose volt. Megjött a új chief, mondja. Nem akartam hinni a fülemnek.
A pasas reggel indult Amszterdamból, és most érkezett meg! Ezután annyira kiengedtem, hogy nem tudtam elaludni vagy háromig.
Délelőtt átadás átvétel. Két óra alatt megmutattam, elmondtam mindent. Utána felhívtam Encsikét, hogy megnyugtassam, minden rendben.
Most már csak ki kell várni a holnap délelőttöt, és mehetek.
Zbigniew, mert így hívják a lengyel tisztet, szeptember 20-ig akar maradni, a előző hajóján már lehúzott négy hónapot. Ha lehet, akkor vissza akarok jönni, és miért ne lehetne?
HALÁL unalmas nap volt egyébként.

Július 7. hétfő, Vlissingen, Budapest. A leghosszabb nap! Az órák nem mennek, a percek nem telnek, a másodpercek vánszorognak. Reggel a barba megkérdezte a Seaserve-t, hogyan gondolják az utaztatásomat?
- Először úgy volt, hogy elhozzuk kocsival, de egyszerűbb, ha a vlissingeni ügynökség intézi.
Ez igazán aranyos! Ha dolgozni kell, akkor ezek mindent megtesznek az elkerüléséért! Na, mindegy, nem számít, mert úgyis szívesen megyek vonattal.
Így is lett: délután fél háromkor itt volt a taxi, érzékeny búcsú mindenkitől, és nyomás az állomásra.
Vonattal a reptérre.
Repülővel haza.
Pontosan, időben érkeztünk. Encsike várt, és ahogyan gondoltam, majd elalélt, amikor meglátta a szakállam! Minibusz, éjfél előtt pár perccel itthon.

Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 51. rész, Bilbaóban, Guggenheim ls egyebek...

2003. június:

 Június 23. hétfő, úton. Csendes menetnap, csak ez a rohadt komputer! Amikor tele vagyok ötletekkel az írást illetően, akkor egyszerűen feldobja a talpát...

Melegszik az idő.

Június 24. kedd, úton. Már nyár van. A hőmérséklet 19 fok árnyékban, lehet kicsit napozni is. A tenger olajsima. Csütörtök este érkezhetünk. Jól jövünk. Csak a baj az, hogy a dagályt este lekéssük.
Este folytattam az írást. Már a főiskolai éveknél tartok.

Június 25. szerda, úton. Éjszaka írtam tovább az emlékeimet. Délután két távirat érkezett: az első az érdekesebb.
A hajóbérlő nem akarja csökkenteni az ócskavas rakományok számát, ezért a hajótulajdonos nem újítja meg a szerződést. Az új bérlő a Lys Line lesz. Mr. Edba július 15. körül jön megnézni a hajót. Ez sokkal jobb lesz, mint a jelenlegi járat. Csak nem lesz több Skócia, Anglia...
A másik távirat szerint érkezéskor kikötünk, indulás július 1-én, kedden. A komputer szarakodik, nem tudok írni. Elvesz az életemből megint pár napot. Pedig most annyira menne...


Június 26. csütörtök, úton, Bilbao. Már megint eszi a fene a billentyűzet, most a "z" betű hiányzik... Gyűlölöm, nagyon gyűlölőm a komputert.
Délután kint voltam egy kis sétára.
Jól elfáradtam... GennAgyIJJAL TalálKoztam a VÁROSBan: AzT mondJA, hogY holnaP mEnjek el vele a Kaszinóba. Sajnos EL kelleTT UtASitaNOm AZ AjáNLAtát: SoseM hazárdirozok. Csak NézZEm? HOGYan NyER Mondta. Sajnos nem:.. ebben következetes vagyok. Nem tudta megérteni. Miért nem próbálod ki a szerencsédet, chief?, kÉrdEztE ÉrTetLEnül. Mert nEM, KéSz. EnnyI

Június 27, péntek, Bilbao. NekieSTEk, Raktak, elmentEk. A bIllEnTyü Meg IlyeN? HOGY A feNe ESSen beLe:

JÚNiUs 28. szombat, BilbaO. REGGeL SzOmOrÚAN mONDJa GENnaGyiJ: OdA a hÁroMszáz dollárOm. KETTőSzÁzzaL mEnTeM KI? nYErtem száZaT? AZTÁN mINdet ElveSztEtTeM: GY AZTÁN DÉLUTÁN hiába ment A barbához hogy adjon neKi szÁz Dollárt? MERT Ki AKAr mEnni a Lányokhoz? nEm kapott: MIElőtT vALAki ÚGY GondoLNá Hogy CSOrBULTak az embERI jOGoK? AZ VeGYE FIGYELEMBe? HOGY GENnAGyiJ FelVeTt már a JÚLIUSI iLLETmÉNYéBőL EGY szÁZAST? TÖBBET Nem AD NEKI A parancsnok HOGy ELVerJE

JÚNIUs 29: VASÁRNaP? BILBAO JÓ Dög mEleG VAN. Délután kimentem a városba. Busszal viszonylag hamar, fél órába se kerül. Nagyot sétáltam a Bilbao folyó partján, az óvárosban, aztán megláttam egy útjelzőtáblát: Guggenheim múzeum. Azonnal beugrott, hogy Bilbaóban van a posztmodern építészet egyik remeke a múzeum.
Elmondani nem lehet, milyen fantasztikus. Ahogy a folyóparton közeledtem, nem akartam elhinni, hogy ez lenne a híres épület. Ugyanis egy kicsit a folyón átívelő autósztráda hidjának a takarásában van. Kiderült, hogy hátulról közelítettem meg. Egyébként, ahogyan a híd alá értem, láttam, hogy a híd tartópillére és az épület szerves egészet alkot. A legszebb kiállítási tárgy az épület maga. Nyoma sincs a hagyományos építészetnek, Minden hajlított, csúcsos, gömbölyded, beton, üveg, acél és a falak külső borítása főleg rozsdamentes acél. A kiállítás termeit zömmel a modern művészek művei töltötték meg. Én a 60-as 70-es évek művészetet általában nem szeretem, de természetesen volt olyan alkotás, ami megragadott. Alexander Calder térplasztikái ezek közül valóak. A kiállítása címe: Gravitáció és kecsesség, és ez nagyon találó. Afféle mozgó "bizbaszokat" készít, zsinóron függenek pálcák, és a végein kiegyensúlyozva különböző festett lemezkék. Ezek a légáramban valóban kecsesen hintáznak, imbolyognak. Szépek. Tetszenek.
Persze ez a modern művészeti galéria kiállított olyanokat is, amiket nem tudok - én a laikus - értékelni. A 60-as évek "modernjei" közül volt egy kiállító, akit továbbra is a csalók, a lilák, közé sorolok, sznoboknak való izéket csinál. Két képe volt a szivarnak, olyan, mintha egy füzetlap lenne, egy nem figyelő nebuló irkájából. Firkák, és semmi más. Egy másik izé pedig csupa szürke vonal kuszaság. Az egész egy nagy semmi. Semmi, ami a figyelmet magára vonná. Átverés.
Ugyanakkor egy Ed Ruscha nevű pacák képei kimondottan jók voltak, pedig... A Heavy Industry című fekete alapon a fenti szöveget - fehér betűkkel - tartalmazza, semmi mást. És mégis megállnak előtte sokan. Én is. Van benne valami, ami valami súlyos, valami nehéz, valami, ami a tekintetbe kapaszkodik, és szinte érzi az ember, hogy húzza, lehúzza. Persze ezt nem kell komolyan venni, én nem értek a képekhez, csak nézem őket. Tetszett egy grafiti is. mennyivel más, mint amit az ember a vonatokra "ocsmányolva" lát, de még a Filatori gáti tűzfalakon se látni ilyesmit. Persze, akik azt készítik, csak firkálnak, sablonokat, előregyártott elemeket spraynak a falra.
És valami fantasztikus volt egy művészeti tanár kiállítása, a gyerekek munkáit gyűjtöttek egybe, hallatlan érdekes, kedves volt.
Aztán volt egy másik izé, ami előtt sok időt töltöttem.
Valójában egy terem volt. Benne hat, a földtől a mennyezetig érő oszlop. A terem valami sötét, de fényes festékkel volt telekenyve. A hat oszlop - azt hiszem, otthon így hívjuk: - hat villanyújság volt. Egy betű széles. Az angol nyelvű szöveg függőlegesen futott. Ha a terem hátuljába mentem, ott baszk nyelvű volt. Nem tudom, hogy vers-e, vagy csak egyszerű szöveg, mert a függőleges helyzet miatt nehéz volt eldönteni. Nekem mindenesetre költőinek tűnt. A szöveg, a terem, a félhomály, borzongató volt. Akik a terem hátsó felében voltak, azok a fényviszonyok miatt abszolút légiesnek, szinte áttetszőnek, vagy inkább valamiféle halóval, aurával körbe rajzolva látszottak.
A múzeum, vagy inkább galéria után villamosra szálltam, ez is a jövőt idézi, mint maga az épület. Visszamentem a központba, egy bárban megittam két pohár vörösbort, aztán busz, és be a hajóra.

Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 50. rész - angolságok

2003. június:

BBC hírek

Ma volt a Royal Ascot Derby utolsó, harmadik napja. A BBC mindent közvetített. A cilinderes urak mintha a múlt századot idéznék, de ez itt a "kőkemény" brit valóság, a hagyományok élnek, meghatározóak. Csodálatos kalapköltemények. Az első napon rózsaszín rózsa virított minden gentleman gomblyukában, ma sárga virág. A királynő is megjelent kíséretével, hatalmas éljenzés fogadta.
Az egyik futamot egy ausztrál ló nyerte. Először Ascot történetében...
Történelmi jelentőségű rögbimeccs: Ausztrália - Anglia, a hajdani anyaország sikerével. Persze volt már ilyen. Amiért rangot kapott: negyven éve nem győzött az angol csapat, most ráadásul a világbajnok otthonában.
A BBC egy másik fontos társadalmi eseményről is tudósított: Ma 21 éves William herceg, a trónörökös legidősebb fia. Születésnapi party volt Winsdorban. A tudósító a palota előtt, nem engedték be a tévét, hatalmas tömeg figyeli a meghívottak érkezését. "Szenzációs" riport volt a londoni jelmezkölcsönzővel való beszélgetés, mert elmondta, hogy afrikai jelmezeket kölcsönöztek. A sok-sok előkelőség között feltűnő volt a tarkára pingált mikrobusz, tele jókedvű, jelmezes fiatallal, az ünnepelt egyetemista barátai érkeztek. Engem ilyen dolgok általában hidegen hagynak, mert magánügy, legfeljebb brit belügy. De azért örülök, hogy egyszer láttam ezeket a tudósításokat.
Meg kell mondani, hogy igazán jóképű fiatalember, ha egyszer trónra kerül - az apja halála után, de még neki is várni kell a koronára - "jó svádájú" uralkodója lesz az Egyesült Királyságnak.
Este filmet néztem.
A Jedi visszatér, a Csillagok háborúja trilógiából. Szeretem, jó mesefilm, jó sci-fi, a jó győz, persze ideiglenesen, lehetőséget hagyva a producernek és a rendezőnek a folytatásra.
A reklám öt percében "zongorázom". Channel 4, a kereskedelmi adón világrengető esemény: Jon távozik a Big Brother házból. A pillanat feszült, kit szavaztak ki a társak, ki kerül a lakók közül az utolsó, a megsemmisítő helyre. A műsorvezető fokozza a hangulatot, húsz másodpercet vár, a két jelölt arcán feszültség, hiszen itt a lét a tét, s aztán elhangzik a név: Jon.
Jon arca pillanatra elkomorul, de aztán a rendezői utasításnak megfelelően mosolyog, karját magasba löki: hurrá! Én mehetek haza. A barátaim közé...
És Jon, a megszégyenített, a rangsorban az utolsó, "boldogan" csomagol, hiszen felvétel az egész, a rendező okos, nagyon okos, ő tudja, egyedül csak ő tudja, hogy Jon valahol mégiscsak ember, fel kell dolgoznia a vereséget, a szégyent, és amikor a műsorvezető közli: egy perce van a búcsúra, akkor már Jon újra a szerepet játssza, a szeme csillog, és boldogan csókolja árulóit, akik kiseprűzték a létért való küzdelemből, érzékenyen lapogatja azok hátát, akibe ugyanúgy kést döfne, mint tették ők vele, de a létért való küzdelemben mindig az erősebb győz, aki a falka tagja, a gyenge vesszen, aki egyedül van, az pusztuljon.
S Jon kilép a Big Brother házból, és elindul a felfelé vezető lépcsőn, mert a ház lent van, ahol a pokol, és most Jon a menyországba vonul, felfelé a sok csillogó, színes lépcsőn, a kommersz tévé kommersz műsorának kommerciálisan megvadított, őrjöngő, fanatikus nézői sorfala között. A lányok visítanak, a fiúk transzparenst lebegtetnek: Jon te vagy a kedvencünk!
És Jon boldog, az utolsó óráját éli, fürdik a népszerűségben, elhiszi, hogy ez mindez őérte van, az őrjöngő tömeg csak őt szereti. Integet, ugrál, bolondozik, ahelyett, hogy szíve szerint zokogna, mert elvesztette a létért való élet-halál küzdelmet, jó kedvű, ahogyan a magasságos show bizniszben törvényszerű, és megy a fellépése utolsó színhelyére, a stúdióba, ahol a nézők a "felállni" jelre érte felállnak, a "tapsolni" jelre érte tapsolnak, és Jon az "élvezni" jelre élvezi a népszerüséget, az autodafé pompáját, a füst már terjeng, a szégyen pírját vörös reflektorfény helyettesíti, s a szerencsétlen nem tudja, hogy rajta is beteljesedik a showbiznisz törvénye: a nézők porából vétettél, s haláloddal oda is süllyedsz.
S érdekes, amit mond:
- A kamerák előtt mindenki hazudik. Márpedig az élet a házban a kamerák előtt zajlik.
Hm, hétfőn én is tudom a vasárnapi lottószámokat...
Ebből elég.
Vége a reklámra szánt időnek.
Vissza a jedihez. Hiszen az ő fénykardja igazibb, a Halálbolygó gonoszsága sokkal emberibb, a Jodának sokkal több köze van a való világhoz, mint a Nagy Testvérnek.
Ugyanis a filmen a jóért szorít mindenki.
És ott a jó győz.

Június 22. vasárnap, Inverkeithing, úton. Megint beszart a billentyúzet. Reggel indultunk. Este jól jött a tévé. Megint érdekes műsort láttam!
Valami hasonló volt a címe, mint a "Dig Deep", azaz áss mélyre. Egy falut kiválasztottak a jelentkezők közül, amelyek hajlandók voltak ásatást végezni a falu területén. Sok szakértővel: archeológusokkal, régészekkel, településtörténésszel, "töredékek" szakértőjével, néprajzossal vonult ki a tévé. A településtörténész a rendelkezésre álló térképek alapján meghatározta, hogy a mai falu mely részén lehetne sikeresen kutatni. És a falu apraja-nagyja, ásóval felszerelve lelkesen követte a tudósokat, s nekiláttak a kijelölt helyen ásni. A kamera helyszínről helyszínre követte őket, a régészek magyaráztak, a csoportokat szintén régész vezette, a kiásott apró-cseprő leleteket rétegek szerint gyűjtötték össze, és egy-egy darabról elmondták, amit első látásra tudni lehetett:
- Ez viktoriánus kor béli csésze füle, ez egy palack töredék a 17. századból - és így tovább.
De találtak falmaradványt, és egy valamikori udvarház kövezetét. Egy hivatásos rajzoló lerajzolta a valamikori látképet, és lelkendeztek amikor egy római kori lelt bukkant elő...
Irigylem a briteket.
Ezzel a műsorral a falu lakói még britebbek lettek, nőtt az egészséges lokálpatriotizmus, mert valamit hozzáadtak ők is a múltjukhoz. És mindezt egy kereskedelmi adó, a Channel 4 közremúködésével.
Van ilyen is?
Egy kereskedelmi adó értéket ad?
Egy kereskedelmi adó hozzájárul a nemzettudathoz?
Egy kereskedelmi adó a kultúra terjesztője?
Szóval irigylem a briteket.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 49. rész, már nagyon mennék haza...

2003. június:

Június 15. vasárnap, úton. Éjszaka befejeztem a Cegléd történetét. Következik az utolsó "matrózhajóm", a Budapest. Már 150 oldal.

Június 16. hétfő, úton, Vlissingen. Hajnal, Griz Nez traffic control. Egy hajó bejelentkezik, elmondja a helyzetét. Utána kérdés:
- Ismeri a Tricolor roncsának a helyzetét?
- A pozícióm: és mondja megint a helyzetét.
- Nem, a Tricolor pozícióját...
- Yes, a helyzetem... - őrület. Ötven percen keresztül küzdött a forgalomirányító a tiszt úrral. Képtelen volt felfogni mit kérdeznek. Persze orosz volt. Nem az orosz tengerészek 90 százaléka hülye, de a hülye tengerészek 90 százaléka bizony orosz!

Újdonság

Az, hogy bejöttünk, és a barba nem keltett manőverre. Csak holnap reggel kezdik a berakást, két gang jön, el is mehetünk. Nincs meg, hogy Montrose után mi a sorsunk. Most már fontos, a hazamenetel miatt. Azért estére sikerült elfáradnom. Mentőcsónak gyakorlat, közben elromlott a darumotor, megjött az élelmiszer, már majdnem üres volt a kambúza, hát sok kaja jött, 31 lata festék, mind behordani, elrakni.

Június 17. kedd, Vlissingen, úton. Megint egy kikötővel kevesebb. Ennyi az élet. Számolom, számolom, és múlnak a napok, múlnak a hetek, s még mindig itt vagyok, pedig most otthon lenne rám szükség.
Hogy mi történik a hajón? Semmi.
Holnapután Montrose. Nem tudom, mi lenne a jó számomra. Talán egy Inverkeithing - Pasajes, és akkor pont hó végén lehetnénk fent. Most mindent e szerint számolok.

Június 18. szerda, úton. Éjjel vacakolt a komputer. Többször ki-be kapcsoltam. A vége az, hogy most tudok írni. Az alkalmat kihasználva megírtam hat oldalt a Budapestről. Már Vietnamban járok vele...
Megkezdődött az "utolsózás". Most, egyszer leírom, de mindig érvényes: ha minden igaz, és nem jön közbe semmi, valószínűleg: ez az utolsó kanyar.
Most megyünk utoljára Montrose-ba. Utána jön az utolsó Inverkeithing, az utolsó észak spanyol kikötő, és az utolsó érkezés Flushingba. Az utolsó flushingi induláson már túl vagyok. Apró örömök... Utána már csak Budapest jöhet. Július 1-e körül.

Június 19. csütörtök, úton, Montrose, úton. Elküldte a barba a Marlownak az útvonalat, 26-át ad meg spanyol érkezésre, ugye utána nincs biztos, de az biztos már (ha minden jól megy), hogy a következő holland kikötőből megyek haza.
őrült szél volt egész nap.
A kirakással este nyolcra végeztek, indulás 23:00-kor.

Június 20. péntek, úton, Inverkeithing. Ránk tört a rossz idő, Forth Coast Guard 8-as vihart jelzett. Szerencsére az öbölben nem alakultak ki nagy hullámok, és így tudtuk tartani az érkezést.
Tegnap azt mondta a barba, hogy Herr Held ki akarja venni a hajót a Gearbulktól. Túl sok ócskavasat szállítunk, a raktár tönkremegy, rettentő sok festék fogy, hisz az ócskavas után és a woodpulp előtt ki kell festeni, ez benne van a hajóbérleti szerződésben.
Ha visszakerülök ide, akkor nem lesz több Montorose?
A parancsnok beszélt Mrs. Vasoullával. Megerősítette, hogy Flushingból leváltanak. Szóval nincs "ha" a hazamenetelt illetőleg.
Encsike fél nyolckor még nincs otthon...
A berakás végeztével mondom a darusoknak, mennyi ócskavasat raktak be.
- Chief, jön kocsmába este?
- Majd holnap, talán...
Egyszerűen fantasztikus, hogy ezek a skótok a kocsmában laknak. Ez a szórakozás, ez a program. Nem először fordul elő, már Montrose-ban és Leithben is invitáltak.

Június 21. szombat, Inverkeithing. Tegnap este egy hajó érkezett a szomszédos telepre, valamilyen kőzúzó. Azt mondják a matrózok, hogy magyar az elsőtisztje.
Egyre berakták a hajót, holnap reggel tíz után indulunk a magas vízzel. Legalább két éjszakánk volt nyugodt körülmények között. Isten tudja, mikor volt ilyen?
És hívott Encsi. Így kerek a nap.
Este sétáltam egyet. Lehet, hogy többet nem jövök ide - ha a hajóbérlővel nem újítják meg a szerződést - és most volt alkalom is, mert a délután szabad volt.
Kedves kis város. Tipp-topp utcák, tisztaság (ez nem általános a briteknél, legalább is a nagyobb városokban) helyes házak. És ami érdekes, találtam egy ugyanolyan kertet, amit a németek találtak ki a múlt század elején. A városban egy nagyobb telket bekerítenek, és felparcellázzák, afféle konyhakertnek (a németeknél hétvégi telek, kis nyaralókkal) itt csak szerszámos bódék vannak, de azok aztán elcsúfítják a látványt. Nincs az a szedett-vedett magyar sufni, amelyik ne lenne palota ezekhez képest. Legalább eltakarnák valami sövénnyel.
Már nyílik a bodza, az orgona épp, hogy elvirágzott, virágzik a kertekben a burgonya, a borsó, van újhagyma, és retek is. Azt hiszem a természet órája itt jó másfél, két hónapos késésben van otthonhoz képest.
De a parkok, rétek tarkállanak a sok mezei virágtól, a természet harsog, élteti a skót nyár és a sok eső...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 48. rész, ki tudja, milyen közös szavunk van a baszkokkal?

2003. június:

Június 9. hétfő, úton. Egyszerűen képtelenség megérteni néha ez embereket. Jan ebédnél:
- Caenba megyünk, és onnan Algecirasba.
Kérdem a barbát, van-e valami infó a következő útról, már csak azért is, mert láttam egy táviratot, amiben a Gearbulktól ugyanezt kérdezi.
- Nincs.
- A szakács szerint Algecirasba viszünk ócskavasat.
- Össze-vissza beszél. Arról beszélgettünk reggel, hogy honnan lehet esetleg rakomány, semmi konkrétum.
Úgy érzem, kezdek veszélyes talajra tévedni a Rekviemmel. Egyre több benne az utalás napjainkra, a randa helyzetre. Na, majd meglátjuk...

Június 10. kedd, úton. Délután távirat a hajóbérlőtől: nem sok jóval kecsegtet az ügynökség. Rejtélyes üzenet, valószínüleg arra vonatkozik, hogy pár nap horgony kinéz. Remélem.
Sokat írtam tegnap és ma. A5-ös formátumban már 126 oldal!
Befejeztem a Székesfehérvár történetét. Két idézetet is betettem a Bonzsúr Indonéziából. Azt, amikor a Vörös tengeren ezernyi delfint látnak, és a keresztelőt. Tehettem, ugyanis a keresztelő 90 %-ban az, ahogyan a Fehérváron átéltem.
Alig melegszik az idő. Igaz, délutánra már húsz fok volt. De otthon tombol a nyár, 35 fokot ígér a meteorológia.

Június 11. szerda, úton, Pasajes - horgonyon. Reggel érkeztünk. Hajnalban újra felmondta a billentyűzet a munkaszerződést, de estére rendbe jött. Így is vesztettem három órát, épp hogy el tudtam kezdeni a Cegléd történetét.
Hét hajó várakozik, ők előttünk vannak. Hétfői bemenetelt ígér az ügynökség. Valószínűleg ballasztban megyünk Flushingba, de ezt még ki kell várni. Huszadikán lehetünk fent, és akkor még egy Montrose belefér, s utána kellene hazamenni.
Délután kijött a kikötőből egy vitorlás. Nem akármilyen ám! A valaha halászbárka hátulja úgy volt kiképezve, mint a hajdani nagy, vitorlás hajók tatja. Persze az ablakok csak festve voltak. Készítettem vagy három képet róla.
Elnézem ezeket kollégákat, hogy mit össze tudnak unatkozni... csak ténferegnek, kóvályognak a hajón, bóklásznak... Én meg leülök a szövegszerkesztő elé, és ha jó, akkor írok.
Most éppen valami gubanc van, nyilván jelzi, hogy nem kóser minden, mert nem tudok nagybetűket varázsolni, nem érzékeli a "shift" billentyűt.

Június 12. csütörtök, horgonyon, Pasajes. Most valami kalandvágyból eredendően jó a billentyűzet. Délután bejöttünk, hattól kilencig dolgoztak, holnap tíz felé elmehetünk.
Gennagyíj átment az Arklow River hajóra, mögöttünk áll, könyveket akart cserélni.(Magyarázat: sok hajón van orosz személyzet, ha kikötőben találkoznak, átjárnak könyveket, olvasnivalót cserélni)
- Nem értem, chief, nem oroszok vannak rajta.
- Hanem?
- Azt mondták, Irish. Az mi? Mit jelent?
Azt, hogy irlandszkij azt megértette, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez az igazi orosz szó. Érdekes látni a perifériáról jött orosz tengerészt, mennyivel kevesebbet tud a világról, mint egy szentpétervári.

Június 13. péntek, Pasajes, úton. Fél tízre el is felejtettük, hogy ócskavas volt a hajóban. A draft surveyorral beszélgettünk. Azt mondja, mi vagyunk a Noé bárkája, az különböző állatokat vitt, mi ahányan vagyunk, annyi náció.
És mindenkit a nyelvén "köszöntött".
- Kurwa maæ.. - mondta Jannak, Gennagyijnak valami mással kedveskedett, amit nem értettem, de ő nagyot röhögött rajta.
Aztán elkezdte sorolni különböző nyelveken, azt hogy shit. Sájze, merda, kaka...
- Honnan tudod magyarul?
- Nem tudom. A kaka baszkul van.
Hát van közös szavunk! Még a baszkokkal is! (Bár ez nyilván véletlen betűsor egyezés.) Érdekes volt hallani, hogy az ETA szerinte terrorszervezet, üzleti érdekekért harcolnak... ő nyilván jobban tudja.
Kikérdeztem a bikaviadalt illetően, ugyanis most a Cegléd kapcsán arról írok, és kellenének a pontos megnevezések, ami a szereplőket illet.

- A lovast, aki lándzsás, azt hogy hívják?

- Az az izé, na, hogy is hívják...
- Pikador? - segítem ki. Megörül a pasas.
- Persze picador.
Még rákérdezek a segédekre is, akik lila lepellel vadítják a bikát, és ha szükséges, akkor elterelik, de nem csodálkozom, hogy auxiliaresnek mondja őket, de a pontos elnevezés nem jut eszébe. Megkérdezte egy melóstól, de azt, amit mondott, viszont én nem tudtam megjegyezni.

Június 14. szombat, úton. A mai éjszaka valami fantasztikus volt. Írom a Cegléd történetét, háromegyed kettőkor, mintha tankok dübörögnének a felső hídon. Kimegyek, hát feltámadt a szél, a semmiből, minden átmenet nélkül 8-9-es erősségű. Előttünk sötét fellegek. És a tenger nem lesz hullámos, csak fodrozódik. A szél, a vad, a viharos húsz perc múlva elcsendesül, akkor rákezd a nyári zivatar. Körülöttem elől sötétség, három-négy villám csattan be a tengerbe másodpercenként. Mögöttem a hold teljes erővel világít. Fantasztikus színjáték!
A komputert kikapcsoltam, nehogy belevágjon a villám a hajóba, és tönkre menjen. Ez mintegy két órán keresztül tartott. Ezalatt megtettünk mintegy negyven kilométert, és a felhősávot magunk mögött hagytuk. Utána már csak mögöttünk villódzott a horizont.
Írhatok újra.
Délután jóval hamarabb érkeztünk Ushanthoz, mint terveztük. Egytől körülbelül háromig ötpercenként hívja a forgalomirányítás az egyik hajót. Nem válaszol.
Négykor jelentkezik, már bent járt a szeparáció közepén.
- Hol volt, mit csinált, miért nem válaszolt? - kérdi az ügyeletes.
A válasz csak hebegés habogás...
- Küldje fel a parancsnokot...
Parancsnok fel, kérdés újra:
- Miért nem válaszoltak, állandóan hívtuk magukat, a mögöttük levő hajót is megkértem, azoknak se válaszoltak, miért nincs tiszt a hídon.
Hebegés, habogás...
Persze oroszok voltak. Most mit mondjon az ember? ők kapják a munkát, kiszorítanak mindenkit a piacról. Érthetetlen a hajótulajdonosok hozzáállása. Persze előbb utóbb elegük lesz.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 47. rész, az írásról, Alainról, a Werder Bremenről

2003. május:

Június 3. kedd, úton. Hajnalban folytattam az írást. Már huszonkilenc oldalt írtam, hallatlanul élvezem. Még mindig a Hévízen töltött idő emlékeit bogozom.

Június 4. szerda, úton, Montrose, úton, Inverkeithing. Hatra kikötöttünk. Ritka alkalom: a négy testvérhajóból három összejött a kikötőben. A Dürnstein éppen rakodott, a Wachau pedig délután érkezett. Még a Maria D. hiányzott, és akkor ebből a típusból épült összes hajó itt lett volna. Egyébként a hajógyár e négy hajó felépítése után eladta a Rostocki Hajógyárnak a licencet, ott kettő épült belőle, majd Komáromba került a licenc, és Szlovákiában sorozatban gyártották.
Hat előtt tíz perccel kész volt a kirakás, dobj el mindent, irány Inverkeithing, fél tizenegykor horgonyt dobtunk.
Délután kiszaladtam, hogy valami innivalót vegyek, ha lemegyünk Spanyolba akkor kell majd napközben a folyadékpótlás. Hogy itt milyen fos üdítők vannak! A múltkor vettem egy-egy 3 literes narancslét és feketeribizlit. Olyan ocsmány édes volt mindkettő, hogy alig tudtam inni, pedig szeretem az édeset, ezt bárki megerősítheti a családból.
Fáradt vagyok, nem volt lelki erőm írni, pedig délután kitaláltam a beszúrás 2022-ből:  Na, milyen Isten vagyok témáját, de azért nem hagyott nyugodni a dolog, lezuhanyoztam, felfrissültem, és megírtam. (Beszúrás 2022.08.29-én: hogy én miket írtam akkor, úgy elolvasnám, de dunsztom nincs merre lehetnek! Sok-sok kék halált, drive errort, meg csomó mittudom én mit nem élt át sok írásom...)

Június 5. csütörtök, Inverkeithing. Horgonyon vettem át a szolgálatot éjfél előtt. Szolgálatban írtam. Hallatlanul élvezem az írást, élvezem az emlékeimet, sokkal több emlék él bennem, mint amit feltételeztem, elfeledett emberek bukkannak fel, elfeledett sztorik jönnek elő újra fiatal vagyok, Istenem milyen fiatal vagyok, milyen jó, hogy belekezdtem ebbe az emlékezésbe!
Reggel bejöttünk, elkezdtük a berakást, shifteltünk, mert jön a Werder Bremen. Nem a csapat, hanem egy őrült hajótulajdonos a csapatról nevezte el a hajóját. Holnap este kilenckor mehetünk el a dagálykor.

Június 6. péntek, Inverkeithing, úton. Viszonylag laza nap, jót aludtam, csak egyszer ébredtem fel éjszaka, hogy fejen állva alszom, úgy dőltünk. Tizenegyre beraktak, időben tudtam becsukni, mert már elkezdtünk dőlni. Megint 10 fok, rettentő kényelmetlen féloldalasan csinálni mindent.
Befejeztem a Hévíz történetét, most a Herendet kezdtem el írni.
Változtattam a stíluson. Már nem veszem sorra a kikötőket, hanem ahogy jönnek az emlékek. Az emberekkel kezdtem. Az öreg Csóka és Visky Sanyi bácsi (egy évvel volt fiatalabb, mint én most vagyok!), aztán jön a Gebines, és a többiek.
Hans Blix, az ENSZ fegyverzetellenőr nyilatkozta: sokkolta az a tény, hogy semmiféle tömegpusztító fegyvert nem találtak Irakban. Felelőssé teszi az amerikai és angol hírszerzést, hogy teljesen félrevezették.
Szóval nincs terrorista kiképzőtelep, nincs tömegpusztító fegyver, de azért a háború Irak ellen igazságos volt.
Blair azt mondta: de az iraki nép szabad.
Először is, kezdetben erről szó se volt, ez senkit nem érdekelt, azért hergelték fel magukat, mert terroristákat, a zsidó-keresztény civilizációt fenyegető tömegpusztító fegyvereket feltételeztek Irakban.
Másodszor: ezután nem Szaddam nyomja el őket, hanem a multik. Semmi különbség. Ott is voltak, most is lesznek haszonélvezők, de az egyszerű arab életében szinte semmi se változik majd. És persze csak ők szenvedték el a háború szörnyűségeit.
Ali Abbas - reméljük, sokáig él majd - s élő emlékműve lesz az olajért való esztelen háborúnak. Ha valaki nem tudná, egyedül maradt a családjából egy bombatámadás után, és mindkét karját elvesztette. Most mutatják a rehabilitációját egy kuwaiti kórházból. Rettenetes!
Más: a brit posta márciustól kezdve megszünteti a postavonatokat.
A skót parlament építése botrányba kezd fulladni: a kezdeti 40 millió fontos költségvetés mára 375 millióra duzzadt. A konzervatív képviselő a liberálisokat vádolja, hogy lenyúlták a pénzt.
Tegnap idejött a Werder Bremen. Miután a rakpart "egyszemélyes", ezért a mi elejünk, és az ő hátuljuk jól kilógott a rakparttól.
Nos, ez áthághatatlan akadályt jelentett Alain számára. Ugyanis a másik hajó nem tudott járót készíteni, csak egy kötéllétrát lógattak le. Ezen pedig Alain nem közlekedik. Így "kibérelték" a mi irodánkat, és az orosz parancsnok jött át a papírokat intézni.
Elnéztem Alaint. Egy korty kristályvizet fogyasztott. Inni én szoktam. Alain háromnegyed kortynyit fogyaszt, de olyan előkelően tudta megejteni, hogy a királynőtől is tapsot kapott volna.

Június 7. szombat, úton. Nem hagy aludni! Reggel kilenckor keltem, de nem tudtam visszaaludni. Muszáj írnom a rekviemet. Így neveztem el: Rekviem a magyar tengerhajózásért. Délután úgy-ahogy befejeztem a Herendet. Ez más, mint a Hévíz története. Nem tagoltam kikötőkre, hanem emberekre.
Délután: Skócia - Németország 1-1. Nem igazán jó egyik csapatnak se. De nekünk végképp nem, nekünk az lenne jó, ha mi is versenyben lennénk a portugáliai szereplésért.

Június 8. vasárnap, úton. Hajnalban tovább írtam. Elkezdtem a Székesfehérvár motoros történetét. Érdekes ám írni! Érdekes megfigyelni, hogy milyen epizódok maradtak meg az emberben.
És még érdekesebb, hogy milyen hatással vannak rám. Kitör belőlem az indulat, és írom-írom. Írom a "feeling"-eket, és dühöngök, és sírok, és elmerülök a múltban. Megírtam az egyik legnyomasztóbb élményemet, a Székesfehérvérhoz kötődik. Kiírtam magamból, és képtelen vagyok folytatni, olyan ideges vagyok.
Nagyon várom, hogy mi lesz belőle, és főleg, mi lesz másnak a véleménye. És most nem apára, nem a családra gondolok, hanem kiadókra, irodalmi lapokra. Persze a család véleménye is érdekel. Mennék már haza, hogy halljam, lássam az érzéseket, indulatokat, amit kiváltanak. A rettenetes az lenne, ha semmit se szólnának.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 46. rész, tv műsorok, napfogyatkozás...

 2003. május:

Május 29. péntek, úton. (2 nap) Azért éjszaka még nincs rövidgatyás idő a tengeren. Elkezdtem írni az első hajóm, a Hévíz történetét.

Egy kis lap- (és TV-)szemle

A leggyengébb láncszem ma este. Kérdés:
- Mennyi 7 x 7?
- Nem tudom.
Később:
- Mivel foglalkozik?
- Egyetemista vagyok.
- És utána?
- Bankban akarok dolgozni.
Ehhez nincs mit hozzátenni...

The Sun:
Óriási, 12 centis betűkkel hozza: Vége a brit nemzetnek! Ugyanis Tony Blair csatlakozni akar az euróhoz. A The Sun szerkesztőségi cikke felelősségre vonja, mert nem veszi figyelembe a nemzet érdekeit és a nép véleményét. Ezután Brüsszelből dirigálják majd Nagy Britanniát. (Most húzzák a levágott brit oroszlán fogait, mondom én.) Egy karikatúra is van a lapban: Blair egy iratot ír alá: Én, Tony Blair kijelentem, hogy átvettem az országomat. A háttérben a francia és a német nemzetet szimbolizáló alakok dörzsölik a kezüket, a Blair feje feletti képen Churchill eltakarja a szemét.
Egyébként a BBC se a régi. Ez az adó volt "maga a megtestesült igazmondás", legalább is így tudom. Mára a kormány szócsöve, az iraki háború érdekében iszonyú agymosást végeztek, most meg kezdik átvenni a szenzációhajhász kereskedelmi tévék mocskos, semmit se tisztelő stílusát.
Egy hadiözvegy tiltakozott levélben Tony Blairnél, és kérte tegyen valamit az ellen az ocsmány eljárás ellen, ahogyan a BBC mutatja elesett férje meggyötört holttestét.
Délután nagytakarítottam a hídon.

Május 30. péntek, úton, Montrose, úton. (1 nap). Június másodikán érhetünk Flushingba, kíváncsi vagyok, megyek-e haza? NEM VAGYOK valami boldog a billentyÛzetnek megint annyi és azzal se vagyok elégedett Amit ma addig irtam amig jó volt A laptop: AZ ISTEN VERJE meG EZT A ROHADT KOMPUTERT! EZ MÁR másnap irom? de egyúttal azt is jelenti? hogy több napos mosolyszünetet tart a billentyÛzet:::

Május 31. szombat, úton. (Lejárt a szerződésem) Reggel nem tudtam igazán aludni, így felkeltem, összeállítottam a laptopot, bíztam benne, hogy tudok írni. S lám: valóban! Gyorsan megírtam, amit tegnap délután kiötlöttem.
A hajnali őrség végén kelt fel a nap. Ezen nincs semmi meglepő, az azonban már igen, hogy előbb néztem, mint a lőtt medve, hogy valami nem stimmel: holdfelkelte van? Ráadásul újhold? Nagyon keskeny a sarló. De nem ezüst, hanem vérvörös! Hirtelen eszmélek! Elő a hajózási almanachot, megnézem május 31-ét: részleges napfogyatkozás, látható észak Angliában, stb. stb. Kilencven százalékban takarta a Hold a Napot!
Délután beszéltem az asszonnyal, biztosítottam, hogy június közepénél előbb nem számíthat rám, mert Flushing után megint Montrose, majd Inverkeithing, onnan valószínüűeg Bilbao lesz utunk.
Este folytattam a Hévíz történetét.

JÚNIUS

Június 1. vasárnap, úton. Érkezés Steenbankhoz: reggel öt óra, part mellett vagyunk nyolckor. Végre, valahára megkaptam apa levelét. Sok mindennek örültem: a verseinek főleg, a jó híreinek, az Isten molnára jó fogadtatásának, hogy a barátok, akik számítanak, szeretik. Hogy Bartis Feri jobban van, legalább is látszólag, ezt kérdezni is akartam telefonon, de elfelejtődött.
Ír Nimród elutazásáról. Azt mondja, véletlen ajándéka ez a sorsnak. Milyen furcsa: ami az egyiknek kemény, évekig tartó küzdelem, bukások, remények, visszautasításokkal teli évek leküzdése, hogy megvalósítsa az álmát, az a másiknak, aki csak a végeredményt látja, "véletlen szerencse". Nagyapa nem irigykedik, ő boldog, nagyon örül, hogy unokája megfogta az Isten lábát, és nyilván szerencse is kellett hozzá, hogy pont az USA-ba, hogy éppen Coloradóba jusson, ám az a fránya szerencse olykor-olykor segíti azokat is, akik nem restek tenni az álmaik megvalósításáért. Ha nekem annyi akaraterőm lett volna, mint a nagyfiamnak! De nyilván, sokan mások, akik a "véletlen szerencsét" látják csak, és "hogy nekem miért nincs ilyen mázlim?" szöveggel jönnek, azokat nyilván megeszi a sárga irigység.
Hát egye. Jól van ez így!
Ma huszonhét éve, hogy eljegyeztük egymást Encsikével.
Tizennyolc nappal előbb ismerkedtünk meg, s 73 nap múlva esküvő.
Szép, meleg nap, igazi nyári idő, rövidnadrág, trikó este tízkor így sétáltam a parton. A barbával vagyunk a házőrzők, a többiek a tengerészklubban.
Írom a Hévíz történetét. Bejrútot már befejeztem, Alexszal is végeztem, igazából még három nagyobb egység lesz: Pireusz, Réni, majd Velence.

Június 2. hétfő, Vlissingen, úton. Délelőtt a barba beszélt a Lys Chris parancsnokával. Érdekes híreket mondott: egy másik Lys Line hajó, a nevét nem jegyeztem meg, bement La Corunába, révkalauz nélkül, tett három kört, mire egy vontató befogta. Az orosz parancsnok merev részeg volt. Tizennyolcezer euró büntetést kaptak.
Bornholm szigeténél, ragyogó láthatóság, sima tenger és két hajó összeütközött. A műtrágyát szállító elsüllyedt, totálkáros volt a legénység. Nem kell találgatni a nemzetiséget: orosz. A másikon lengyelek, senki nem volt a hídon...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 45. rész, a krikett mibenlétéről értekezem!

 2003. május:

Május 26. hétfő, Ghent. (5 nap) Ma többször be-beszúrtam a tegnap megírt szövegbe. Élvezem olvasni...
Délután kezdték a kirakást, csak holnap lesznek készen, dél körül mehetünk el. Sheerness - Montrose az utunk.
Ide írom, ahogyan befejeztem a Hogyan lettem tengerész című szöveget:
Amikor ezt a szöveget megírtam a belgiumi Ghent város kikötőjében rakodtunk. Skóciából hoztunk ócskavasat, és azt rögtön bárkába rakták.
A bárka kimondottan gyönyörű volt. Jókora példány, 110 méter hosszú, 12 méter széles, és 3064 tonna hordképességü. Szépen lefestve, minden csillogott villogott rajta, szép volt a szemnek, jó lehetett rajta hajózni. Kérdem a bárkagazdát:
- Hány éves a bárkája?
- Régi ez chief, 1973-ban építették, már harminc éves - válaszolja.
Tehát akkor gyártották, amikor hajózni kezdtem.
Este a barba kiment a matrózokkal a free shopba és a tengerészklubba.

Május 27. kedd. Ghent, úton. (4 nap) Reggel mögénk állt egy hajó. Egy rozsdatemető. Mint amilyen manapság egy orosz hajó. Igaz, a lobogó kambodzsai, de a legénység orosz. A hajó 1988-ban épült a DDR-ben, ezt a barba a következőképpen mondta: Deutsche Dunken Republik. Ha-ha-ha. Jó vicc. Előbb ki kell szótáraznom...
Persze nem ez a lényeg.
Ez a folyam-tengerjáró batár, mindössze 3,5 méter merülésű, hozott írd és mondd 1200 tonna ócskavasat, na honnan? Phnom Penh-ből, Kambodzsából! Hihetetlen!
Ha nem maffia pénzmosoda, akkor nem tudom, hogy mi.
És ami szintén hihetetlen: Gennagyij kérdése:
- Kambodzsa hol van? - ilyet kérdez egy tengerész! Fantasztikus!
Ja, a Devla rágja ki a komputer máját. Tegnap este összecsinálta a betűket, és nem tudtam írni, pedig lett volna mit, összeszedtem egy csomó mindent az agyam rejtett zugából a Hévizzel kapcsolatban, de ezeket úgyse felejtem el, később is megírhatom. Most pedig jó fáradt vagyok, ezért nem tudok, de nem baj, mert holnap sokkal fáradtabb leszek, és akkor majd azért nem tudok írni.
Nagyon vágyom a családom után!

Május 28. szerda, úton, Sheerness. (3 nap) Fél egy volt, amikor kikötöttünk. Jóval hamarabb érkeztünk, mint számítottunk. De legalább megvolt az éjszakánk.
Szép, meleg nap, rövidnadrágos idő, a helyiekkel semmi másról nem lehet beszélni, csak hogy milyen fájintos egy idő van itt a ködös Albionban. A barbára egy kicsit a frászt hozta, mert reggel kilencre, lévén Albion ködös, szépen beködölt. És miután neki is van engedélye, hogy egyedül jöjjön be Sheerness kikötőjébe, hát egyedül is kell kivinnie a hajót, hát volt sájze, meg jonge, meg mencs, de azért délre híre hamva se volt a ködnek.

Cricket ügyben offé vagyok

Meglátogatott minket a hollandnál is skótabb Ricky, persze, mert megint hoztunk bort Portugáliából és Spanyolországból. A babra vagy negyedórára magunkra hagyott, ezalatt megemlítettem, hogy a cricket az valami nagyon kínai játék a számunkra (persze nem csak úgy a levegőből szoptam a témát, az apropó az volt, hogy Ricky szomszédja egy profi cricket játékos).
- Na, majd én elmagyarázom, chief - virult ki a pasas, és nagy beleéléssel előadást tartott.
Szóval a következőkről van szó, a cricket lényege és a szabályok kvinteszenciája: a játékot két tizenegy fős csapat játssza. Többet nem tudtam megjegyezni. A szavakat értettem, de hogy mi is ez az izé, azt azért nem. Annyi azért megmaradt bennem, hogy hallatlan firnyákok vannak benne, mert például a dobó játékos a labda egyik oldalát megzsírozza (szabálytalan!) és ezáltal a pörgő labda falsot kap, s az ütővel felszerelt ellenfél csak néz, hogy az a fránya labda nem úgy pörög, pattan, ahogyan várja. És ami egy brit játéknál elengedhetetlen, hogy meglepje a gyanútlan kontinentális birkákat, engem meglehetősen megrázott az, hogy van egy, kettő, és ötnapos játék. Azaz a meccs öt napig is eltarthat. Ez valami olyan szituáció, amikor az egyik csapat olyan nagyon, de nagyon, rettenetesen nagyon vezet, hogy a másiknak már nincs esélye arra, hogy befogja, akkor elkezd sumákolni, és a labdát nem ütik el a francba, hanem csak izélik, szóval Ricky mutatta a mesterfogást, hogy a két kézzel markolt ütőt függőlegesen tartja, közben felveszi a kérdőjel jellegzetes pózát, és a labda lepattan róla valahova, és akkor nincs pont, és ez így megy napnyugtáig, aztán napkeltétől napnyugtáig (na, jó, nyilván meghatározott ideje van a napi adagoknak), és megint, öt napon keresztül, és akkor a végén amikor minden brit kivan már az unalomtól, mert úgy látszik az ő türőképességük cricket ügyben valahol az öt nap határán van, akkor a bíró azt mondja, hogy döntetlen, és mindenki boldog, hogy milyen hü de jót játszottak.
Hétkor jöttünk el.
Kivártam a Juve-Milan meccset, megnéztem az első félidőt, és úgy döntöttem, hogy egy unalmas BL döntő nem ér annyit, hogy fáradt legyek az őrségben, hát lefeküdtem. Egyébként döntetlen, büntetőkkel 3-2 arányban a Miláné a kupa. Igaz volt a hatalmas transzparensre írt szöveg, amit a Milan szurkolók hoztak: riconquistiamola, azaz visszahódítjuk.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 44. rész - Rigáról, Jan szemével

 2003. május:

Május 22. csütörtök, úton, Inverkeithing. (9 nap - már egyszámjegyü a centi!) Hajnali egykor horgonyt dobtunk, fél kilencre kötöttünk. Utána csicsika.
Annyi sírós pofát még nem láttam, mint a mai déli híradóban, amikor a tegnapi meccs kapcsán felvételeket játszottak, amit különböző kocsmákban készítettek!
Beraktuk a nehéz ócskavasat, a baj csak az, hogy 5,1 méteres a merülési korlátozás, és a fenéken ülünk. Na, most mondd meg, mikor elég a rakomány, de úgy, hogy holnap ezer tonna fragmentet kell még hátra berakni.
Holnap meglátjuk mi lesz.
Beszéltem az asszonnyal, Nimród telefonált az Újvilágból, jól van, és ez a lényeg. Na, meg az, hogy az asszony megnyugodott. Persze a telefon nem ment könnyen. Négytől hívtam folyamatosan, kilenc után Szabolcs visszahívott, hogy most ért haza, de az édesanyja még nincs itthon. Kilenc óra húszkor hívott, eddigre végzett 85 tanmenet és napló egyeztetésével. Mert ezek a tanarak letanítják az öt órát, és rohannak haza semmit tenni...
Csókótassuk a kormányt.

Május 23. péntek, Inverkeithing, úton. (8 nap) Reggel hétre jöttek dolgozni, háromnegyed tízkor már lezuhanyoztam. A berakás többé-kevésbé sikeres volt, száz tonnával vettünk fel kevesebbet, mint a lehetséges.

plc

Valahol, a behajózásom után írtam, hogy a skótoknak önálló pénzük van, kiadja a The Royal Bank of Scotland plc, és nem tudtam, hogy mi az a "plc". Nos, ma megkérdeztem az ügynökünket (nem Alaint, mert ő szabadságon van, s a helyettese ráér ilyen piti ügyekkel is foglalkozni), tehát a plc: Public Limited Company, azaz káefté. Érdekes, hogy nemcsak ez a bank nyom pénzt, hanem például a Clydeside Bank is, és gondolom, még mások is. Ez nyilván megint valami brit specialitás, mert az Jantól tudom, hogy Jersey szigetének is saját pénze van.
Na, milyen okosak lettünk?
Most nem megy az írás, illetve a Szemétembert befejeztem, azt hiszem, végleges formába ráztam. Nem rossz...
Meg fejben fogalmazgatok, de hiába olvasok, nem jön a katt. Igaz, ezekben a számokban nincs is olyan eget-földet megrázó írás, vers. Bár a Jelenkor közli Tolnai Ottó verseit, azok nagyon tetszenek, gördülékenyen olvasom, és élvezem, de nagyon, bár más lehet, hogy hülyének nézne. Valami lelki rokonságot érzek vele és kicsit hasonló kifejezésmódja, mint több új írásomnak, úgy gondolom, valamiképp hasonlóan foroghat az agyunk. De "katt" tőle se jött. Egyelőre...

Május 24. szombat, úton. (7 nap) Csendes idő, sok esővel, felhővel, és kabátos hideg van. Hajnalban átdolgoztam a Postás címü írásomat. Azt hiszem, jobb lett.
Délelőtt nem tudtam aludni. Azt hiszem, tegnap este túlzottan kialudtam magam: 18.00-23.40-ig.
Kezdem a dolgaimat rendbe tenni, készülök a hazautazásra, majd jól pofára esek, és június végén keveredek ki erről a hajóról. (Most úgy vagyok, hogy minden megoldásnak örülök.)

Május 25. vasárnap, úton, Ghent. (6 nap) Tegnap este tízre érkeztünk Steenbankhoz, így éjfélkor már a pilotcseréhez készülődtek. Vlissingennél jött a belga révkalauz.
Megbeszéltük az irányt, a sebességet, aztán elkezdi szidni a törököket.
Valahogy nem állt össze a kép, még nyilván álmos voltam, mi köze a sebességünknek a törökökhöz. Persze hamar megoldódott a rejtély:
- Chief, a török énekes egy ponttal előzte meg a belgát, mi 12 pontot adtunk a törököknek, mert sok Belgiumban a török vendégmunkás... - És mondja, mondja, mondja.
Kiderült, tegnap este volt az Európai Dalfesztivál Rigából. Hát ez is kimaradt az életemből. Sokan nem tudják, hogy azért teljes értékü életet élek...

A legszebb városról

Apropó, Riga. Ennek kapcsán kiderült, mennyire más a nézőpontunk, mennyire másként nézzük a világot Jannal. Azt hiszem, fölösleges is vele bármilyen vitába keveredni, ez ok miatt. Az angol tévé adott két rövid tudósítást a lett fővárosból. Jan:
- Voltam Rigában, vagy százszor. Egy randa orosz város, semmi különös.
Én pedig a rövid képsorokban egy gyönyörű, történelmi városközpontot láttam. Ilyen hozzáállással teljesen érthető a legelső "összekülönbözésünk", amikor kijelentette, hogy a világ legszebb városa San Francisco. Hiába hoztam neki a példákat: Krakkó, Velence, Isztambul, Párizs, Sevilla - Budapestről most ne beszéljünk - mindegyikre csak legyintett.
- És ki állítja? - kérdeztem, mert érdekelt honnan az információja, ha ő se járt az amerikai városban.
- Egy amerikai újságíró... - volt az igazán meghökkentő válasz.
Nem az volt elképesztő, hogy egy patrióta amerikainak Frisco a legszebb, ezt el is fogadom, hanem az, hogy egy világlátott ember ezt el is fogadja, csak azért, mert "egy amerikai" újságíró mondja. Azt hiszem, Jan barátunknak Amerika-csodálat rögeszméje van.
És tegyük hozzá: ilyet állítani enyhén szólva nevetséges, mert a szépség kizárólag szubjektív kategória, ahány ember, annyi "legszebb" város létezik. És mind elfogadható, ha ez nem a többi lekicsinylését jelenti.
Sokkal boldogabb tengerésznek érzem magam, mint a lengyel szakács. Én rengeteg gyönyörű helyre eljutottam. De Rigába nem, még akkor se mertem kimenni, ha volt öt óra várakozási idő, a reptéren tavaly.
Hajnali fél ötre kötöttünk ki. Utána mindenki húzott aludni, én is, bár én voltam a legfrissebb, mert én hattól éjfélig aludtam, a többiek dalfesztiváloztak, aztán tízkor pilot, fél egykor pilotcsere, negyed háromkor zsilip, negyed ötkor kikötés.
A tízórai kávénál csak a barba és én voltunk, Jan reggel hattól a konyhában unatkozott, senkinek nem kellett a reggelije.
Délután szabad, hát leültem a szövegszerkesztő elé és elkezdtem írni, és csak úgy ömlött belőlem, minden előzetes elképzelés nélkül, ez azért is érdekes, mert napok óta azon töröm a fejem, mit kellene írni. És erre egyáltalán nem gondoltam. Főcím: Ami a naplómból kimaradt. Alcím: Készülődés a tengerre, s megírtam, hogyan lettem tengerész. Csuda jó! Valóban! És apa még azt mondta, hogy nem kell többet írnom a tengerészetről! Pedig lesz, az biztos, mert ezt folytatom, bizony! Sose gondoltam, hogy így, ilyen formában fogok írni, és ezt a formát kimondottan élvezem! És teljesen kimerültem az írásban, olyan vagyok agyilag, mint egy mosórongy... Csak ülök, ülök, és nem tudok semmit csinálni.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, - 43. rész, még messze a váltásom...

 2003. május:

Május 20. kedd. Ghent, úton. (11 nap) Hajnali négykor keltem, fél hétre beállítottuk a válaszfalat, hétre kész a kirakás.

Felnézek a matrózokra

Meg a parancsnokra, meg mindenkire, aki képes rá, hogy a raktárkereten rohangásszon, amikor a bulkheadet állítjuk be. Én helyettük is szédülök.
Pedig erről az oldalról nézve csak két méter és húsz centi magas, de a másikon! Több mint nyolc méter! Már attól a frászt kapom, hogy nézem őket (közben a hidraulikát kezelem, a raktártetővel visszük a bazi nagy válaszfalat, a mozgatás a gantry crane-nel az én feladatom, a képen látható egy ilyen híddaru, a raktár két szélén fut), ezek meg a magasban légtornásznak - Teichgraeber mindehhez még papucsot visel! - és közben persze dolgoznak. Nem is olyan könnyü kihajtani a billenő kereket a bölcsőjéből, valamiért beragadt, most éppen kétemberes feladat, és pajszer is kell hozzá.
Na, mindegy.
Csak az a baj, hogy ilyenkor rémképek gyötörnek, hogy valamelyik leesik, vagy véletlenül rosszkor nyúlok a hidraulika karhoz, és lazán lekotrom őket a magasból, ezért aztán ilyenkor jól eldugom a kezem a zsebemben, és rátámaszkodok.

Közirigység

tárgya vagyok! Mondjuk, az lenne szép, ha az eszemért irigyelnének, de sajnos csak a bögrémért. Van egy szép, hasas bögrém, van vagy négy decis, éppen kávé méretü, az alja jó széles, a pereme keskenyebb, hát éppen ideális a hajón, letehetem bárhova, sose billen fel, még rossz időben se.
Nos, tegnap kiderült, ezt irigylik tőlem!
Tegnap Edmondo vigyorogva jött be a free shopból:
- Chief, már nekem is van olyan bögrém, mint neked! - s veszi elő a nylon szatyorból. Valóban, pontosan olyan, még a hagymaleves receptje is rajta van. - Ez volt az utolsó darab, s én vettem meg! - dülleszti a mellét a pasas.
Na, most már ketten vagyunk szépbögrések!
Jön le a ghánai a járón, a szatyor koccan a korláton...
Mégiscsak egyedül nekem van ilyen klassz bögrém!
Reggel kilenckor indultunk. Amíg a zsilipre várakoztunk, meg amíg bent voltunk, azalatt háromszor totálisan bőrig áztam. A köztes időben szép nyár volt, meg kellemes, de enyhe tél, hatalmas széllel. Kint a folyón aztán egyenletesen fújt, nyugatról, jó erős, olyan, hogy kiszívja az ember agyát az orrán keresztül, ha kint áll a szélben. A hollandok becsületére legyen mondva, nem függesztették fel a pilotszolgálatot Steenbanknál (Wandelaar és Maas már nem dolgozott).
A pilot kiszállt, mi irányt változtattunk, és kezdődött a keljfeljancsi. Olyannyira, hogy az őrület! A vége az lett, hogy négykor feljött a barba, és leküldött. Úgyse tud pihenni, majd jöjjek egy kicsit előbb.
Azt mondja, reggel beszélt Kremersszel, ő hívta, hogy mi van velem, most akarok-e maradni még egy hónapot, az a baj, hogy nem tudtam pontosan kivenni a barba hebehurgya mondataiból, hogy mi is történt valójában, de a lényeg, azt hiszi, hogy Osokin másik hajóra megy, én meg maradok június végéig. Akkor is haza akarok menni (ez persze csak elméleti abajgás, afféle apu, vegyél fel...).

Gennagyij a bünös

Mondjuk nekem nem került semmibe, hogy elaludjak vacsora után. Még akkor is, ha valami veszettül csattogott valahol, egy évek óta meg nem határozható helyen. A kabin közepén úgy hallom, mintha hátulról, kintről jönne. A WC-ben, mintha a felépítményben futó hidraulikaoszlop belsejéből, az ágyamban, mintha a raktár végéből. A lényeg: valami fémes vacak csapódik jobbra-balra, valahol, lehet, hogy az asztrálvilágban, csak kihallatszik.
Fél tízkor valami sivít kegyetlenül.
Kiugrom az ágyból, hol vagyok, mi történt, hány óra van, hogy... mi... ki?
Végre elrendeztem agyamban az információkat, eltelt vagy egy perc, amíg rájöttem, hogy még van egy bő órám aludni, kinyomtam az alarmot a riasztó panelon (az is marha, aki a kabinomba tette), s mentem vissza alunni.
Sikerült.
Illetve majdnem, mert pár perc múlva, újra visít az a francos riasztó. Ki a jó fene szórakázik velem? Már a barba is lejött, mondja, nem tudja, ki csinálja az alarmot. Még nem volt fél tíz, visszafeküdtem. Úgy elaludtam, mint a sicc!
Tizenegykor váltottam le a parancsnokot.
Az alarm Gennagyij büne. Nem a parancsnok kabinjába, hanem hozzám kapcsolta a gépházi riasztást. Jön húsz dollárral.

Május 21. szerda, úton. (10 nap) Éjfélre teljesen elmúlt a rossz idő.

Munyókáról

Most jutott eszembe, hogy amikor Encsikével beszéltünk, kérdezte, honnan van a Munyóka ötlete? Vajon saját élmény? Vagy az egyik gyerek adta, amikor egyszer egy fakanalat kiszínezett? Ez utóbbira én nem emlékszem, de ez érthető, mert sok-sok mindenből kimaradtam a gyerekek életében.
Azt hiszem, az alap onnan jött, hogy egy gyereknek is megvannak a pici titkaik. Soha nem tudjuk meg, hogy mit jelent! A saját bevallása szerint ő se tudja, hogy mire használta ezt a szót kétéves korában. És a másik, hogy azon filóztam, ha lesz egy lányunokám, akkor majd készítek neki fakanálbabát... És a harmadik, hogy emlékeztem egy második osztályos korombeli betegségre, amikor a paplan alatt villanyvasútat játszottam építőkocka vonatokkal, két-két u-szöggel füztem a vagonokat szerelvénnyé, s tintaceruzával rajzoltam ablakokat rá, s hetekig megvolt a játékom! Mert a gyerekek kaphatnak bármiféle játékcsodát, sokkal jobban tudnak örülni a maguk eszkábálta pici randaságoknak (játékgyáros-szemmel randaságok ezek, mert nekik gyönyörüek!)
Hát ez lenne Munyóka nagy titka!

Gyerekszáj (vagy inkább tindzserszáj?)

Hallgatom reggel a Kossuthot. Határok nélkül címü müsort. Megemlékezés a nagyságos fejedelem vezette szabadságharcról. Riporter kérdezi az egyik (nyilván határon túli) kislányt:
- Ha akkor éltél volna, és férfi lettél volna, mit csináltál volna?
A (kissé együgyű, rávezető) kérdés eléri célját:
- Ha férfi vagyok, akkor elmegyek harcolni, mert engem is zavart volna a jobbágysors.
Aranyos, nem? Mivé lettek a hajdani fegyverre késztető, élet-halál kérdése ellentétek!

A váltásomról

Délután kérdem a barbát, mit is mondott pontosan Kremers?
- Osokin nem jön vissza, mert egy orosz hajóra száll be parancsnoknak, különben elveszti a parancsnoki képesítését. Viszont sok elsőtisztje várakozik behajózásra. Így aztán nem biztos abban, hogy maradhatok június végéig. - mondja barba, de hozzáteszi, hogy szerinte maradok.
Készpénznek is venném, ha ő lenne Kremers. Így csak arra van lehetőségem, hogy figyeljem a telexet, mikor jön az ukáz: haza kell menni. Ez úgy nagyjából minden kontinensre érkezés előtt érvényes, illetve Hollandia és Belgium jöhet szóba, mint váltó kikötő. Spanyolország és Portugália nem. Anglia meg nem a kontinens. Na, még csak az kéne a brit öntudatnak, hogy lekontinensezzem őket!
Este hatkor ágyba zuhantam, de az órát beállítottam, pardon a mobilt, fél kilencre. Akkor kezdődött a Porto - Celtic UEFA kupadöntő. A skótok mintha meg lennének őrülve! Nyolcvanezren utaztak el, csak azért, hogy a helyszínen nézhessék a kivetítőn a meccset.
Elbuktak. A második hosszabbításban a Porto belőtte a győzelmet jelentő harmadik gólt, így 3-2 lett az eredmény. Viszont a kép nem volt valami jó a kabinban, és a meccs se ígérkezett túl jónak az első negyedóra után, inkább az alvást választottam.
Nem kellett ringatni.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...