2011. május 10., kedd

Hogy ne égjen a pofám...

A vén, nyugdíjas tengeri medveként bejártam a világot, és most jutottam el odáig, hogy elmondhatom: voltam Erdélyben is! Ez régóta nyomasztott, de levetettem ezt a terhet is.
Bukaresti meghívásnak tettünk eleget, így aztán kihasználva az alkalmat, három napot és éjszakát Erdélyben töltöttünk.
Kolozsváron aludtunk, másnap rövidke városnézés a belvárosban, amennyit a rozoga lábam és a szűkre szabott időnk engedte. Kézdivásárhelyi cifrapogácsát vettünk Mátyás király szülőháza mellett.
A következő szállás Hidegségpatakán volt Gyimesben, de addig el is kellett jutni. Megálltunk Marosvásárhelyen, útba esett Korond, vettünk is apróságot az út menti árusoknál, Farkaslakán megnéztük Tamási Áron szülőházát, így aztán este hét körül érkeztünk a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségpatakán levő szállásunkra.

A képen látható három kis faházat kiadják turistáknak, ha kedved van odamenni, csak írj, megadom a címet!
A kedves házigazdáink jól tartottak, sajnáltuk, hogy az időnk véges, és délelőtt már mentünk is tovább. Kerülőt tettünk a Gyilkos tóhoz, majd dél felé mentünk Zágonba. Maksán csak egy pillantás Gábor Áron emlékművére, és máris megérkeztünk.
Másnap délelőtt Zágont néztük meg (Mikes Kelemen szülőfaluja). Mikes tölgyfáiból egy hatalmas ág kitörött, abból készült az emlékoszlop, aminek ez a felirata: "Vagyunk akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk." Megszívelendő gondolat.

Ezután átmentünk Csomakőrösre, Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába, onnan Kovászna, rövid séta, majd egy finom ebéd, és délután indultunk Bukarestbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése