Augusztus 11. 36-00 N, 001-00 E. Éjszaka arra keltettek, hogy kézi kormányzással megyünk! A következő történt: a biztonsági szekrény tegnapelőtt kigyulladt. Tegnap délutánra lemerült az akkumulátor, mert a gépész nem tette rá a töltést. Délután elkezdte tölteni, de nem bírta a töltő a terhelés alatt feltölteni az akkukat, így aztán a robot eldobta a mágneses tájolót is, nem viszi. Tehát kézzel kormányzunk, és megpróbáljuk feltölteni az akkukat, de a baj az, hogy a hídon minden 24 voltról üzemel (milyen eszelős barom találta ki?) így a töltő csak szinten tudja tartani az állapotot. Ennyi.
Augusztus 14. Lisszabon előtt. Megindult a szarkeverés a hajón. A chief belopta magát az emberek szívébe. Szerinte nem jó a koszt, 200 márka kajapénzért semmit sem kap. Megnézném azt a 200 márkát. A koszt pedig jó. Úgy látszik rászállt a szakácsra. Ma felrohant a hídra, és bepanaszolta a barbánál, hogy nem jól klopfolja a húst (no comment)! Ezen persze Ü. L. kiakadt. Más: szemükre hányták (Laciéknak), hogy a szlovák WC papír durva. Vagy az ő popókájuk kényes. Mondtam is, hogy ezt tudja meg Meciar úr. Mikor most náluk az a módi, hogy mindenre ráírják, hogy szlovák. A kenyér cetlijén, hogy kleba slovenska, a hús meg maso(?) slovensko, és akkor a Slovensko Papir Toaletni a németek seggének durva. Nemzetközi botrány!
Szerencsére velem még nem szórakoznak.
Augusztus 15. Portugál partok. Azt mondják, jön a parancsnok felesége egy hónapra Antwerpenbe. Vele még semmi bajunk, de reméljük, attól kezdve még kevesebb lesz! A chief meg csak elmegy októberben, jaj de messze van!
Egyre nehezebben bírom ezt a hajót. Rettentő pici a belső tere, ha nem lenne a komputerem, amivel teljesen lefoglalom magam, akkor nem tudom, mit csinálnék. Utálok a TV előtt ülni, és hallgatni mások jópofaságát, eltűrni, hogy ami érdekel, azt nem nézhetem, mert állandóan zongoráznak a távirányítóval, vagy mást néznek.
Feri tegnap már elég rosszul volt, de meg kell mondani, derekasan állta a sarat. Feljön a hídra, beszélgetünk, nekem könnyebben megy az őrség, ő meg szépen zöldül a székben. Ők is nehezen viselik a chiefet. Azt mondják, rosszindulatú.
Aztán hatalmas gond a chief számára a szúnyoghálós ajtó, és a páncél is. Túl hangosan csukják az ajtót, mondja, és így a pihenését zavarják. Szegényke! De a páncélt egy kicsit be kell rántani, mert csak úgy csukódik. Ez így nem mehet.
Reggel fél kilenc felé őrülten mozogtunk. Én szinte semmit nem éreztem, mert a függőágyam felfogta a himbi-limbit. Nem úgy Ferié. Szegény nagyon ki van készülve. Testileg is, idegileg is. Délután még a parancsnokkal is összeszólalkozott. Persze az meg minek cikizi? Olyan a barba, hogy ő a legokosabb, és ezt mindenki tudomására is hozza, (pedig hát...) és Feri nem hagyja szó nélkül.
Augusztus 16. Spanyol partok, Vizcaya Tele van a hócipőm a barbával. Tegnap este, amikor váltani mentem vacsorára, visszajött, és volt egy rosszindulatú megjegyzése.
- Mi van szekend (második tiszt), egyedül töltötte a fél órát?
Tudni kell, hogy a Feri, mindig fenn van, ha én vagyok őrségben. Neki ez a napi szórakozása, utána ledöglik szegény, mert mint többször említettem, nagyon rosszul bírja a hánykolódást. Miért probléma, ha feljár? Vagy a tegnapi eset, a kettejük összeszólalkozása óta így akarja tudomására hozni, nemtetszését? Nagyon utálom, ha a piszkálódás olyan, hogy nem lehet rajtakapni valakit. Mert ez a mondat, így nem az, kiragadva az adott szituációból. De egy lapát ahhoz, hogy nehezebben bírja az ember a hajót. Öntelt hólyag! Most jól megmondtam neki!
Ü. L., a szakács kiakadt. Azt mondja, hazamegy. Merthogy állandóan vele foglalkoznak. B. Z.-nek mondta meg, jelentse a parancsnoknak. Úgy akarja, hogy a hajógyárból érkezőkkel megy haza. Komáromig elvinnék, mondja. Biztosan. Csak a váltója jegyét kell megvennie. De arra talán nincs elég pénze. Szóval komplikált a dolog. Z. szerint az történt, hogy reggel a parancsnok mondta neki, hogy a szakács csinálhatna pudingot - tele van a kambúza -, meg tésztapor is van, süssön belőle süteményt. Ez az amti úgy hív, hogy "állandóan vele foglalkoznak". Meg az, hogy reggelire a parancsnok is, meg az első tiszt is meleg reggelit kér. Ezt már mondtuk neki, azt is, hogy a palacsintát reggelire eszik, nem ebédre. Egyszerűen képtelen alkalmazkodni más körülményekhez, mint amit eddig megszokott.
Szóval Z. említette a pudingot, meg a sütit, erre nagy hangon kijelentette, ő megy haza, ne foglalkozzanak vele. Most délután jövök le a hídról, Z. mondja, hogy van szeletelőgép, ne kézzel szelje a szalámikat. Ezen is kiakadt, hogy mindenki vele foglalkozik. Jobb lesz, ha hazamegy. Saját magának is, nekünk is. És akkor a déli beszélgetésünkről nem is szóltam. Sérelmezi, hogy a szerződésében az a passzus, hogy a túlórát kifizetik a 100 órán felül, neki ki van húzva. Tehát nem jár pénz, csak írnia kell a szolgálati lapot. A matrózoknak fizetik, és van olyan, akinek 60 óra felett. Ez hallatlan méltánytalanság. És ő nem tehet semmiről, mert elé angol nyelvű szerződést tettek, és ő nem beszéli. Hm. Eszébe sem jut, hogy ez senkit nem érdekel, az ő baja. Aláírta. Slussz. Nem otthon van, hogy dirigálhatna, és nem a MAHART-nál, ahol kiadhatja a kaját hidegen, ha fél egy után megy valaki ebédelni.
Augusztus 18. Angol-csatorna. Feri és Laci alig bírnak magukkal. Tolnák a hajót, minden mérföldet megkérdeznek, mennyi van hátra, hány óra menet, mikorra érkezünk a Wandelaarhoz (a pilot beszálló helyhez). Most visz-e az áramlás, vagy ellenünk dolgozik, mert akkor hamarabb érhetünk. Meg mikor érnek haza. Feri gondja, hogy az aranyosi István-napi búcsút nélküle tartják meg. Nem eszik kolbászos-tejfölös lepényt, amire meghívásom van az édesanyjához. A dió- és puncstorta is nélküle fogy el. Mondtam, majd az ikrek ellátják a baját a sült kacsának, libának. De a tejfölös liba- és kacsamáj! Hogy ehetik meg nélküle? Pedig elmúlik, minden, legfeljebb egy pótbúcsút kell tartani a jövő hétvégén. Végül sikerült megvigasztalni. Majd a kis Zsuzsika (a kislánya) puszija kárpótolja mindenért. Ez aztán kissé megnyugtatta, hogy igaz, nincs annál fontosabb. Délután jót főztünk, mindketten elmondtuk kedvenceinket, és ki hogyan csinálja.
Délben a krónikában beszéltek valami vonatbalesetről, egy kisgyerek meghalt, mert rohadék kölkök a vonatot dobálják. Felháborító.
Augusztus 19. Schelde, Antwerpen. Délre kikötöttünk. Vártuk Rotterdamból a szerelőket, ezért senki nem tudott kijönni. Délután volt egy draft surveyor a hajón. Este, a két kimenetel között egy "Draft Survey" formulát terveztem a hajónak.
Augusztus 20. Antwerpen. Furcsa, hogy senki nem dolgozik. Vasárnap van. Nincs munkaidő. Persze, ha a szerelők bejönnek, akkor lesz dolga a kápónak, de egyébként lazaság van.
Ma jókedvű mindenki. A chief is, a barba is, tegnap megjött a családja. A fia echte germán. A felesége echte roma. Hatalmas, magasabb mint a barba, irtózatos méretű seggel, ikszlábú, és zsíros, holdvilágképű. Valószínűleg a mosdás nem a legerősebb oldala. A parancsnoknak se, de ezt már előbb megállapítottuk.
A chief kissé ütődött, vagy nem lehet rajta eligazodni. Mivel itt van Stefan Wessels, a tulaj, ezért jól akar bemutatkozni, most lohol, rohangászik, mint pók a falon. Ő akar a jó fiú lenni.
Kint voltunk, a Grote Markton, most két Leffe és egy pilsner volt az adag. Hiába, a Leffe sör a csúcs! Jól éreztük magunkat. A téren kissé hűvös volt, de élveztük. Nem volt tömeg, a sör pont jó hőmérsékletű volt, előttünk csepűrágók mutatták be tudományukat, (flamand város lévén, nem sok bevételük volt, a kunsztok végén hiába kalapoztak, alig csurrant cseppent valami) egyszóval igen kellemes délután este volt.
Augusztus 21. Antwerpen. Ezt a bolondokházát! Hol is kezdjem. Talán ott, hogy nincs nálam a szemüvegem, fent van a hídon, de fáradt vagyok arra is, hogy felmenjek érte.
Kirakás kezd 6.00-kor. Rohangálás, vízvételezés, ballasztolás, minden. A matrózok is mint pók a falon, úgy szaladgálnak. Közben Feriék készülnek haza. Nincs hír a berakásról. Később megjön: itt rakunk be, Puerto de Sagunto és Barcelona az út. Ugyanaz a rakomány. Csak mi kötözünk. Mármint a legénység, és pénz valószínűleg nincs, illetve nem tudja az első tiszt lesz-e. Erre Z. megjegyezte, hogy más hajókon természetesen fizették. Kész, ennyi. Tíz perc múlva a barba hívatja Z.-t. Ne szóljon bele az ő dolgukba! Szép. Az első tiszt futott árulkodni. Aztán a parancsnok közli, hogy én átköltözöm a betegszobából a megüresedő kabinba. A szomszéd matrózkabinban ketten laknak. A felső ágy és a plafon között 60 cm. van! Jó kényelmes lehet.
Megjött az élelmiszer is. Bepakolás, mondom, hogy bolondokháza. Közben mindenféle szerelők nyüzsögnek. Radarosok, a komáromiak, futni ide, futni oda, rohangálni. Este, vacsora után a barba:
- Nem vagyok megelégedve a legénység munkájával. Mindenki lógatja az orrát. Senki sem mosolyog(!). A túlórakeretet nem dolgozzák ki, és még nekik áll feljebb. (Miért nem dolgozzák ki?). Ezentúl 1/2 óra ebédidő, és 1/2 6-ig munka, amíg szép idő van, és festeni lehet. Majd télen, ha nem lesz túlóra, akkor lehet pihenni. Ha nem tetszik, akkor a 100 óra túlórapénzből vissza lehet fizetni.
Mit mondjak? Aranyos, nem?
Augusztus 22. Antwerpen, úton. Reggel héttől annyit ültem, amennyi az ebédhez, és a vacsorához elengedhetetlenül szükséges. A matrózok kötöznek, ahogy ezt megbeszéltük. És nem fizetnek nekik, ahogy ezt megbeszélték. Tízkor jött egy sárgasisakos főakárki a Labour Uniontól (szakszervezet), hogy amíg egy munkanélküli is van Belgiumban, addig a hajón rakományon tengerészek nem dolgozhatnak. Ha-ha-ha! Később jött a chief, hogy ketten a partról és ketten a hajóról kötöznek. Tudjuk ugye, hogy ez mit jelent? Azt, hogy az 5000 márkán osztoznak, fele a hajóé, de nem a srácoké. Tuti pénz. Adómentes. Később jön az első tiszt, lógó orral, hogy négyfős brigád jön, nem kell segíteni. By-by money.
Vacsora után búsan jött a chief, hogy a parancsnok nem akar őrséget adni. Így akkor kétszer hat órát húzunk le a hídon. Nagyon hamar megunta őkelme. Lehet, hogy lestrapálja a felesége? Ja, borotválkozik. Nem a barba, (ő is, de ez nem hírértékű információ) hanem a felesége. Göndörkés tokáján ma háromnapos borosta volt.
Augusztus 24. Angol csatorna, Biscay. A kabinomtól bedilizek. Nincs egy fiók, ahova az apró holmit lehetne tenni. Persze az ágy alatt van, de mit érek vele? A fekvőhelyem nem egy klasszis darab. Az alsó ágyra nem lehet leülni, mert a fejem a felsőt éri, csak görnyedve lehet lekucorodni. Fekve alig férek el, mert olyan keskeny. A felsőre majdnem beszorul a bőröndöm, mert olyan közel a mennyezet, és még ilyent alvásra is használnak! Röhej.
Délután a gabonastabilitást tanulmányoztam, mert lehet, hogy a Palma de Mallorcáról valamilyen gabonát hozunk. De ez, meg nem erősített forrásból származik. Valószínűleg a szakácstól.
Folytatása következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése