Nem tudok napirendre térni, hogy milyen forgalom van a Rajnán! Volt úgy, hogy 8 szembejövő vízi szállító alkalmatosságot számoltam össze, miközben egy uszály előzött minket, kettő meg utánunk jött! Ami jópofa: van vagy három "benzinkút" is, egy Esso-t, két BP-t láttam. Uszály megáll, a kormányos kiszól, valahogy ilyenképp:
- Huszonöt tonna dieselt, lesszíves! - a kutas megtölti, ő meg veszi a kalapját, meg az uszályát, és folytatja az útját. (Ezek a benzinkutak állóhajók).
Este 22.30-ra érkezünk R'damba, a Bottlek-Steinweg rakparthoz. (Azt hittem oda, ahol a Pancon 3-mal is rakodtunk!) Ilyen helyen még nem álltam, a Maas parton, eddig mindig egy belső öbölben kötöttünk ki.
Én hattól tízig aludtam, mert az őrségben már alig bírtam magam, olyan álmos voltam, így nem tudom, mikor tudok elaludni...
November 11, Szombat, Rotterdam. Északi tenger. Achim azt mondaná: ma 11óra 11 perc 11 másodperckor kezdődik a karneváli készülődés! Ő már csak tudja, a tengerészeti főiskolán egyszer karnevál hercege, vagy mi a szösz volt, ő szervezte az egészet. És a fent említett dátumkor kezdett...
Variációk egy témára: Vagyis hogyan lehet a másikkal kiszúrni?
1., Ahogy a barba velem:
Éjfélkor azt mondja: majd négykor kelj fel, és nézd meg a köteleket, a dagály miatt. Így aztán hogyan van az ember? Éjfélkor, amikor tudom, hogy gyenge négy órám van aludni, akkor az ember csak azért is hánykolódik. Negyed ötkor feküdtem le, naná, hogy háromnegyed ötkor még órát néztem. Fél hatkor bejelzett a gépházi alarm, ilyenkor az egész hajón vijjog a sziréna: jó reggelt minden kedves tengerésznek! Az anyádnak!
2. Ahogy a barba a két matrózzal:
Negyed hétkor lejön, én kávézom a szalonban, beszól, hogy a két AB (matróz) tegye ki a járót. Szóltam nekik, P. békésen szunyókált, J. kávézott. Felkeltek, kimentek, kitették... Háromnegyed hétkor lejön a barba a szalonba, leteremti az AB-ket, hogy miért nem veszik észre, hogy a járó felfelé áll, annyira lent vagyunk, azonnal tegyék helyre. Természetesen negyed kilenckor már annyira kinn volt a hajó a vízből, hogy újra ki kellett tenni a partra... Ja! Senki nem használta a járót, mert a partról be lehetett lépni a fedélzetre...
3. Ahogy a barba Cs. Sanyival:
Ugyanis megjött a megrendelt kaja, már alig volt mit ennünk... Így aztán a parancsnok, azt mondta Sanyinak: ő német, ő csak német kaját hajlandó enni. Nekünk azt főz a szakács, amit akar, neki német koszt kell. Még jó, hogy az ukránszép nádszálkisasszonynak nem ukrán kaja kell, scsí, scsá meg pcsá! Mindhárom káposztás étel, de valószínűleg torkig lehet vele, mert nem nagyon eszi... Tele van vele a scsája meg a ...
4. Ahogy B. Zoli Cs. Misivel:
Misi váltotta Zolit a gépben. Mint említém volt fentebb, fél hatkor bejelzett a gépházi alarm. Misi le a gépházba, attól kezdve egész nap nem lehetett látni, nem ebédelt, nem kávézott, nem csinált semmi mást mint a kettes segédgépet bűvölte. Én mint a liba kikészültem, mert rakodás közben le a raktárba, fel a raktárból, le az uszályba, fel a hajóra, merülést nézni a parton, stb. stb. stb. Este, vacsora után, miután Misit vacsorázni se láttam, találkozunk a pupán.
- Mit csinálsz, hogy egész nap nem láttalak? - kérdeztem.
- A kettes segédgép bejelzett, és egyszerűen képtelen vagyok megtalálni a hibát - mondta, és láttam rajta, mindjárt elsírja magát, az ötvenkét évével, a harminc év gépházi tapasztalattal a háta megett. Szégyellte is magát, de már láttam, idegileg is kikészült, hogy oda kell állni a barba elé, és azt mondani:
- Nem tudom mi a hiba, pedig egész nap ezen dolgoztam, kipucoltam az adagolót, kicseréltem a szűrőt, a termosztátot, (vagy mi a fenét, én nem értek hozzá) végigmentem mindenen, a víznyomás, a hűtés, az adagolás, minden, de minden rendben van!
- A segédgép bejelez, hogy az olajnyomás leesett. Ennek 1,8 bar-nál kell bekövetkeznie, holott a nyomás 4,8 bar, ami az előírás, nem? Ez a hibajelzés, ezt írja ki a komputer? - kérdezem, s közben látom, hogy nyúlik Misi pofija kegyetlenül, és zavarodott a tekintete.
- Honnan a fenéből tudod? - kérdezi.
- Rá se ránts, mondom, ez egy fantom alarm, mindig ezt csinálja, bejelentettük a hajógyárnak is, garanciális hibaként fogják kijavítani, ha féléves lesz a hajó. Csak ki kell nyomni az alarmot, és kész. A Zoli is mindig ezt csinálta!
- Zoli tudott róla?
- Hát nem adta át?
- Nem! Ó, hogy a fene essen bele - mondta, és láttam rajta, mázsás kövek záporoznak a szívéről...
Nyolckor indultunk el.
November 12, Vasárnap, Angol csatorna. Rettentően dühít, hogy nem tudok érdemben haladni a könyvvel! Egyszerűen kiestem a ritmusból, és napi fél oldalakat kínlódok ki magamból és nem érzem, hogy jó lenne. Hatalmas kiszúrás volt velem, amikor megszakadt a gondolatsor, nem tudom úgy folytatni, ahogy indult. És attól tartok, hogy így, semmit nem ér ez a fejezet. Pontosan azt érzem, amit egyszer Csoóri ki is használt... Ő utcai telefonfülkéből hívta fel valamelyik pártfőnököt, tudva, hogy az valamiért rettenetesen letolja. Ez meg is történt, mire Csoóri:
- Jaj, ha lehetne, még egyszer elmondaná, mert nagy az utcazaj, nem értettem jól, amit mondott!
Ezzel a dolog méregfogát húzta ki. Egy hatalmas dühkitörést nem lehet megismételni. Illetőkém ott állt leforrázva, hisz nem tudja még egyszer ugyanolyan lendületesen leteremteni a vétkest...
Én sem tudom ugyanúgy vitatkoztatni Évát és Zsant a könyvben...
November 13, Hétfő, Angol csatorna, Viscaya. Hajnalban és délután 46 oldalt írtam!
November 15, Szerda, spanyol - portugál partok. No lám, megint kimaradt egy nap... Az indok természetesen ugyanaz, mint pár héttel ezelőtt: nagyon mozogtunk, nem mertem kinyitni a notebookomat. És tegnap egész nap olyan üres volt. Hiányzott Zsan. Kár, hogy befejeztem. Illetve a történetnek vége, mert eddig tartott, nem tovább, kár ülni és tovább figyelni. Hát akkor mit lehet csinálni?
November 16, Péntek, portugál partok. Az idő nem olvasta az időjárás-jelentést. Erős, 7-8-as szél fújt, és mi mozogtunk eléggé. Bár mint egyszer már említettem, ez a hajó kellemes mozgású, nem vészes... Ma hajnalban 3 és 4 között a szelet mintha elfújta volna a szél. Hipp-hopp megszűnt. Most nyugati dögök vannak, abban lityegünk...
Tegnap délben alig tudtam feljönni a hídra. Húsz percbe tellett, amíg felöltöztem. A derekam... Ma éjfélkor már gyorsabban ment. Mindenesetre a szolgálat alatt nem viháncolok. Ülök szépen...
November 17, Péntek, Trafalgar öböl. Semmi különös. Este Gibraltár. Elővettem az Atlantic Start. Rögtön az elején találtam pár hibát, pedig én kétszer végigolvastam, egyszer Apa is. Eddig csak rövid i-t találtam hosszú helyett. Azt hiszem, néhol belejavítok majd...
November 18, Szombat, Alborán-tenger. A kilencedik fejezetig átnéztem az Atlanticot.
Jelentem a hajót sikeres átépítésnek vetette alá a parancsnok. Az irodából kiszereltette a mosdót, helyére az öltözőből felhozatta a kápó anyagos szekrényét. Így Misi most egy ládában tárolja a mütyüröket, ömlesztve. A híd két oldaláról leszereltette a két keresőreflektort. A kémény mögé villanyt szereltetett. Az árbocról lejön a hátravilágító reflektor, és a felső piros lámpára lesz rászerelve. A hidat átfestette zöld helyett most alapozó szürke, mert megfelelő színű fedőfesték nincs. A szalonban a viaszosvásznat kicseréltette fehérre. Nem tudom, minek vett huszonöt métert? Gondolom, még van néhány jó ötlet a tarsolyában.
November 19, Vasárnap, Sagunto. Holnap hajnalig horgonyon állunk. Gőzerővel javítom az Atlantic Start, már a 116 oldalnál tartok. Hellyel-közzel hozzá is írtam, a lényegen nem változtat, két újabb sztori belekerült.
November 20, Hétfő, Sagunto. Csodálatos napnak nézek elébe: hajnali ötkor jön a pilot. Én ugyebár éjféltől szolgálatban vagyok, hogy minek...? Hatra ígérik a kikötést, és hétkor kezdenek. Ez azt jelenti, dél körül kész lehetnek, és így szerencsémre még lenyomhatom a szolgálatot déltől este hatig a hídon! Csuda jó lesz!
Készül mindenki haza...
Én a karácsonyt mindenképpen szeretném otthon tölteni.
B. Jani azt mondta, elég volt. Jenssel sokkal jobb volt neki. (Nekem ez jobb barba!)
Sz. Pistát a Marlow dec. 10-ig váltja, illetve a HMS, hagyatéki tárgyalás miatt...
Cs. Sanyi se akar maradni. Nem szeret úgy főzni, hogy tudja, kritizálják, és csak azért, mert nem német. Nekünk szívesen főz, de a barbának, és a naccságos Oxánának (így hívják!) nem. Csak turkálják az ételt, othagyják, kritizálják...
Csak Cs. Misi lesz legény a talpán. Ki tudja meddig?
Igazam lett... Csak: azt hittem, lesz időm megreggelizni, és ebédelni! Kis naiv voltam. Viszont a kirakással 13.00-ra végeztünk.
November 21, Kedd, Úton, Barcelona. Rettenetesen fáj a lábam... Pedig a tegnapi nap nem is volt megerőltető. Csak reggel azzal indítottam, hogy a köszvényes bütykeimre ejtettem egy fagerendát, és így lehoztam magamnak a csillagokat... A fagerendát a partról loptuk a barbával. A vállam véraláfutásos lett, olyan dög nehéz volt.
Hajnali hatkor érkezünk Barcelonába, érkezéskor pilot jön, bemegyünk, kiraknak, elmegyünk, 12-18-ig szolgálat a hídon, de ma okosabb vagyok. nem reggelizem, és az ebédet is kihagyom! (Így hátha bejön, legalább az egyik...)
Muszáj hazamennem záros határidőn belül. Nagyon szeretném kihúzni az 50. hétig, most a 47-et kezdtük. (Dec. 11-17 között kéne hazajutni...)
Bejött. Reggeliztem, melegszendvicset: sonka, őszibarackbefőtt, szelet sajt. Finom!
Beszéltem a barbával, azt mondta, legegyszerűbb orvoshoz menni, és úgy haza. Tehát: Cuxhavenben orvos, Jó lenne onnan még Nordheimbe átmenni, és Livornóba. Onnan lenne az igazi hazajönni. Tehát ez az út is.
folytatása következik
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése