2012. május 8., kedd

A Farbi, avagy volt egyszer egy MAHART... 7. rész

Elöljáróban egy anekdota:
A diploma után 1981. augusztus elején hajóztam be a Tatára, kezdő harmadik tisztként. Nem sokkal később végeztek egy rádiós-gazdasági tiszti tanfolyam hallgatói is. A Tatára behajózott az egyikük. Povi Gyurival sokat beszélgettünk. Egyszer kifejtette nekem a "tutit":
- Pistám, az elképzelhető, hogy a matrózok munkája egyszer felesleges lesz, mert a technika olyan fejlődést hoz, de hogy rádiósra mindig szükség lesz, az biztos!
És a sors fintora, hogy 1999. február 1-én megszűnt a rádiózás (morze) a tengeren, szélnek eresztették a rádiósokat.
Gyurival együtt végzett Farbi, azaz Farbinger Tamás.
Érdemes megnézni az öt perces videót, mert Farbi csinált valami különlegest: épített egy világítótornyot a telkén, ahol évente egyszer sok tengerész összegyűlik a Világítótorony partira. És összegyűjtött sok mindent, kis házi múzeumot is berendezett.

8 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Hát ezen én nem tudok változtatni... sajnos.

      Törlés
  2. Meg lehetne tekinteni azt a múzeumot?

    VálaszTörlés
  3. ... le a kalappal elötte! amilyen vilagot kiepitett maganak, az nem mindennapi! A legfontosabb, hogy Ö jol erzi benne magat, erezze is meg sokaig !
    Ehhez kivanok jo egeszseget es még sok kerti-party-t a regi tengeresz kollegakkal!

    VálaszTörlés
  4. ... sorry ! Világitótorony party es nem kerti party!!! ami a lenyegen nem valtoztat, azt hiszem, csak akkor mar legyünk pontosak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a pontosság fontos! Kerti partit sokan tudnak, Világítótorony partit meg a Farbi!

      Törlés