A paraszti észt dicséri... én csak hobbiparaszt vagyok, de azért volt annyi sütnivalóm, hogy vályogházat vegyünk.
Ülök bent a hűvösben, és azon gondolkodom, hogy hova lett az emberek józan esze? Fel tudtam úgy nőni, hogy soha nem volt hőségriadó. Persze mi tudtuk, hogyha a nap éget, akkor nem célszerű kimenni. És ez úgy volt nyilvánvaló, mint az, hogy az éjszakára nappal jő... És nem volt millió faktoros naptej. Sőt semmilyen sem. Jó buli kozmetikumokkal foglalkozni...
Megmutatom, hogy memmeg minő szép virágaink vannak már megint:
 |
| Nagyon szeretjük őket. |
2 megjegyzés:
Akkor tévé sem volt, meg adás sem. Számítógép meg pláne, az internetet még ki sem találták. Telefon a postán volt, és egy nappal előbb kellett szólni, ha telefonálni akartál. Nem tudom, hogy jobb volt-e, de mindenesetre más volt..
Igazad van, más volt... Visszagondolni természetesen szép. Izgalmas volt, amikor szóltak, hogy holnap tízkor legyünk a postán, mert hívásunk lesz!
Attól tartok, hogy a hőségriadósdi arra való, nehogy egy sztárügyvéd beperelje őket, hogy nem szóltak előre és az idióta megégett a napon...
Megjegyzés küldése