Shmone (de nem nyócegy) - Clavigo (8 - utolsó rész)

Március 9. Hétfő, Haifa. Reggel kikötöttünk, felhívtam Encsit. Azt mondja, hogy jól sikerült a rádióműsor. Közben felhívta Miklós, az unokatestvére, hogy hallgatja-e, mert "benne vagyok a rádióban". Nagyon vár már haza, s mi tagadás, mennék is, akár tegnap.
Gyula is azzal jött vissza a telefon után, hogy hallották a műsorban. Ilyen híressé tettem a hajót (és magunkat) Valami rossz hírt is kaphatott Gyula, mert estére úgy berúgott, hogy attól tartottunk, hogy kiesik a hajóból. De aztán kiderült, hogy időlegesen nem "működött a lába", ezért állt másfél órát a korlátnál, és nem merte elengedni...

Március 10. Kedd, úton, Haifa . Hogy én milyen hülyeségeket tudok álmodni!

Shmone

Karellal vitatkoztam álmomban. Tőle tudom (a valóságban), hogy a "shmone" nyolcat jelent héberül. én meg állítottam, hogy nem, az tizenhét, mert nézze meg, itt van nálam a "walkie-talkie", és most is a 17-es csatornán van, és az előbb is azt mondták, hogy shmone, tehát azt jelenti, hogy 17...
Úgy volt, hogy horgonyra állunk, fél tizenegykor lassítottam, aztán éjfélig drifteltünk (gép nélkül hagytuk magunkat sodorni).
Még 5 nap és...

Március 11. Szerda, Alexandria, úton. 
Kiraktunk, beraktunk, délben elindultunk.
Hajnalban sokat beszélgettem Mohamed II-vel. Elbúcsúztam tőlük, címet cseréltünk, egy képeslapot feltétlenül küldök nekik. Ha valaha visszajutok Alexandriába, akkor feltétlenül megkeresem őket, és bevasalom rajtuk a beígért egyiptomi kebabot! Akkor kipróbálom a "sisát", ahogy itt a vízipipát hívják. Mohamed II nagy barátja ennek a fajta időtöltésnek.
Délután grill parti, de már nem maradt bárány, így rablóhúst csinálunk, meg sütöttünk pár virslit is.... újra elmondom: olyan virslit, mint otthon, sehol a világon nem kapni! Az itteni egy krémszerű, szójanudli... De az egyiptomi kenyér finom volt. Keletlen lepényt hoztak ajándékba Mohamedék, feltettem a faszén füstjére, egyszerűen fantasztikus!

Március 13. Péntek, úton, Mersin. 
Röviddel éjfél után elhagytuk az Andreasz-fokot, Ciprus északkeleti csücskét. Befordultam északra, de olyan veszett dülöngélésbe kezdett a hajó, hogy vagy húsz fokot el kellett térnem az eredeti iránytól. Ennek nem lenne semmi jelentősége, ha nem jött volna egy olyan billenés, hogy minden lezúdult a földre a hídon. Sajnos a komputerem is! Remélem, nincs komolyabb baja...
(Hát lett... és csak most, 2006. januárjában vettem észre, hogy nem véletlen baleset volt, hiszen péntek 13-án történt!!!)

Megyünk haza...

Délután, amikor Karelt váltottam, a kabinjában volt, és két csomagot is készen láttam.
- á, Pista, ez csak a látszat. Harminc éve mindig jó előre össze akarok csomagolni, és mindig a legutolsó pillanatra marad. Ezek a táskák még nincsenek készen...
Délután telexet kaptunk Ciprusról:
A jegyeket 16-ára telepítették.

Március 14. Szombat, Mersin, úton. 
Hajnalban capt. Barud behozatott böreket, rétestésztába göngyölt fűszeres marhahúst. Igen finom volt. Tízkor indultunk, holnap reggel az utolsó haifai érkezés...
Hál istennek, már csak 1 nap...

Március 15. Vasárnap, úton, Haifa. 
Nem a legjobban alakulnak a dolgok... Egész nap azzal hitegettek, hogy bevisznek, és most, este tízkor is kint állunk horgonyon. Ugyanúgy, mint amikor érkeztem. A baj csak az, hogy ugyanúgy rossz idő van. Délután gale-warningot, azaz viharjelzést adott Haifa Rádió, negyven csomós délnyugati szelet. Attól fél Karel, hogy nem tudunk kikötni. Shai se tud semmit csinálni. A barba már egészen ideges, én még bírom. A váltók már a Shulamit hotelben vannak.
Sokat nyavalygok a lábammal. A bal térdemen, ahol valamilyen ömleny keletkezett, most kezd keményedni, de a térdkalács nyomásra érzékeny. Ma este meg a jobb vádlim húzódik, azt hiszem az inak húzódtak meg.
Várom az asszonyka telefonját, de nem hív. Pedig tudja, hogy itt vagyunk...
Csak nekem volt kokárdám a hajón...

Visszatekintés...

Igazságtalan lennék, ha csak azt mondanám, hogy "nem volt rossz". Kimondottan jól éreztem magam, ez elsősorban Karelnak köszönhető, akitől sokat tanultam, főleg manőverezni. Másodsorban a srácoknak, mert semmi dolgom nem volt velük: mindenki értette a dolgát. Pali nyomába se jöhet a M/V President gépésze.
Nem szabad megfeledkezni az ügynökségekről sem!
Haifában a Carmeltől Shai normális pasas, egy affértől eltekintve nem volt vele semmi gond.
Mersinben két ügynökség is volt, de az emberek majdnem ugyanazok. Velük: Alival, Juszuffal, később capt. Baruddal és Metimmel nagyon jól kijöttünk. Kellemes partnerek voltak, készségesek, és jól is csinálták a dolgukat. Na és a kebabok, amiket behoztak!
Az alexandriai ügynökség volt a legjobb! Sose gondoltam, hogy ilyet mondok valaha, hogy arabok a legjobbak valamiben. A két Mohamed és Mahmud valóban első osztályúan csinálták a dolgukat, ezen kívül készségesek, alkalmazkodóak, és emberileg se hagytak kívánni valót maguk után (a törökök is ilyenek voltak!)

Március 16. Hétfő, Haifa. 
Szemétség: a M/V Schulau (német konténeres hajó, ugyanezt a környéket járja, és sokszor találkozunk) most érkezik, és lehet, hogy előttünk beviszik. Bár a kikötő minket is hívott, és állítólag 1:30-kor part mellé állunk... (írom 00:40-kor...) Ezután azt hiszem, csak otthon folytatom a Naplómat...

Sosem látott időjárás...

éjjel fél kettőkor kötöttünk ki. Hajnal négykor feljöttem a hídra, és olyat láttam, amit még soha: mintha sűrű köd borított volna mindent. Alig lehetett ellátni húsz méterre. De nem köd, hanem homok volt. A sivatagból fúj a szél, és az eget elborítja a homokfelhő. Egyszerűen fantasztikus. Délután a barométer 998 Hpa-ról 982-re esett. Azt hittem, hogy ennél alacsonyabb már nem lehet. Most 970 Hpa! Remélem, nem befolyásolja a repülőgépek indulását. Még az kellene, hogy késsünk!
Beszéltem az asszonnyal. Megtudtam, hogy 21:20-kor leszek Pesten.
Szabolcs bejutott az Országos Petőfi Szavalóverseny döntőjébe.
Eddig írtam Haifán, most 08:00-van, ki kell kapcsolnom, és elcsomagolni a komputert.

Március 17. Kedd. 
Bekapcsolás után látom, hogy a képernyővel valami komoly baj van, a leesés eredménye...

Hazautazás

A hazautazás eseménytelen volt, hacsak azt nem számolom, hogy Gyuszit teljesen szétkapták a haifai repülőtéren a biztonságiak. Kellett neki réz vízipipát venni, meg kancsókat, kőszobrokat... Engem békén hagytak. A biztonsági intézkedések itt valóban meg voltak, amit Frankfurtban hiányoltam: a biztonsági ellenőrzésnél alaposan kikérdeztek mindenkit, a csomagokra vonatkozólag. Az érdekelte őket, hogy a csomagok hogyan készültek, nincs-e valami küldemény nálam, aminek a gazdája nem utazik.
Szekrényhátú biztonsági őrök cirkáltak, nem lehetett egy csomagot se őrizetlenül hagyni, azonnal jöttek, kérdezték, hogy kié. A szeméttárolókat minden öt percben szétkotorták, hogy nem rakott-e bele valaki egy bombát.
Ami a lényeg: szerencsésen hazaértem.

A Naplóban szereplő Gudrun a katona című kéziratból 2002-ben lett könyv.