Május 18. kedd, Carry-le-Rouet, Marseille. Fél nyolckor ébredtem. Kellemes volt az alvás, nyitott ablaknál, friss levegőn. Fölöttem egy kicsit randalíroztak, de hamar elaludtam.
Carry-le-Rouet
a falu neve, ahol megszálltam. Szereztem egy Provance térképet a recepción, de nem találom. Valahol Marseille közelében lehetünk. A hotel a La Tuiliére kétcsillagos szálloda. A szobámban találtam egy kártyát, azon berajzolva, hogy hol vagyunk a faluban. Van kikötője, tehát valahol a tenger mellett fekszik a község. (Lehet, hogy valahol itt van vagy ide érkezik a hajó?) Idejövet a Martigues jelzőtáblákat követtük, ott voltam már, amikor a Körössel Fos sur Merből bejöttünk bérelt kocsival Marseille-be. Az Etange de Berre partján fekszik, ahol a tengerről jövő csatorna betorkollik a tóba.
Reggeli persze jár, és nekem teljes ellátás, amíg el nem visznek innen. A gdyniai hotel Neptunban többet adtak (túróspalacsintát, sajtot, sonkát, vajat, kávét és egy deci narancs dzsúszt), de ez finomabb volt. Pedig csak egy croissant és két félbe vágott baugette (de ropogós, friss) és egy mini barack és eperdzsem volt az asztalon. Viszont fél liter kávét és fél liter, jéghideg narancslevet kaptam. Csak a croissant-t ettem meg, és egy fél baguettet, mert minek növeljem a pocakom?
A szobám ablakából belátok egy udvarba, két autó egy az úszómedence mellett áll, ez a sportkocsi, a másik, a családi kilóg a garázsból. Kanyargós utca kapaszkodik a hegyoldalra. Fehérre meszelt kőkerítések mögött csinos házak. A szálloda előtt egy főút, valószínű, hogy a tengerhez vezet. Szemben egy telek, bekerítve, valami sportpálya lehet.
Reggeli persze jár, és nekem teljes ellátás, amíg el nem visznek innen. A gdyniai hotel Neptunban többet adtak (túróspalacsintát, sajtot, sonkát, vajat, kávét és egy deci narancs dzsúszt), de ez finomabb volt. Pedig csak egy croissant és két félbe vágott baugette (de ropogós, friss) és egy mini barack és eperdzsem volt az asztalon. Viszont fél liter kávét és fél liter, jéghideg narancslevet kaptam. Csak a croissant-t ettem meg, és egy fél baguettet, mert minek növeljem a pocakom?
A szobám ablakából belátok egy udvarba, két autó egy az úszómedence mellett áll, ez a sportkocsi, a másik, a családi kilóg a garázsból. Kanyargós utca kapaszkodik a hegyoldalra. Fehérre meszelt kőkerítések mögött csinos házak. A szálloda előtt egy főút, valószínű, hogy a tengerhez vezet. Szemben egy telek, bekerítve, valami sportpálya lehet.
Petra
Negyed tízkor megérkezett a taxisofőr. Gyorsan összepakoltam, és máris indultunk. Tíz előtt már a kikötőben voltunk, de hajó egy szál se. Felhívta az ügynököt, aki megnyugtatott, hogy ne aggódjunk, a hajó jön. Valóban, fél órát se kellett várnunk, amikor megjelent a Petra. Ami meglepett az elején, hogy három sor magasan konténer volt rajta. Puff neki, ez egy konténeres hajó, gondoltam.
Kikötött, és amikor leengedte a rámpáját, akkor láttam, hogy van néhány tréler a raktárban. Furcsa volt nézni. Milyenek lesznek az emberek? Hogyan fogadnak a lengyelek? A chief hamar kijött a partra, üdvözöltük egymást, és ment a dolgára. Elég sokat tökörésztek a kikötéssel, vagy húsz perc is eltelt, amire parthoz álltak.
Kikötött, és amikor leengedte a rámpáját, akkor láttam, hogy van néhány tréler a raktárban. Furcsa volt nézni. Milyenek lesznek az emberek? Hogyan fogadnak a lengyelek? A chief hamar kijött a partra, üdvözöltük egymást, és ment a dolgára. Elég sokat tökörésztek a kikötéssel, vagy húsz perc is eltelt, amire parthoz álltak.
Rossz ómen vagyok
Nem tudom, hogy miért van, de amikor váltok a munkámban, akkor olyan első tisztet váltok, akit hazazavartak. Most is. Krzisztof, a chief lett a bűnbak, amiért az elmúlt úton a rakomány meglazult, és tűz ütött ki a hajón. Hamar eloltották, megváltoztatták az útirányt amit a parancsnok addig nem akart, amíg meg nem történt a baj. Így a társaság hazaküldte, szegény tegnap este tudta meg, hogy jövök, amikor én már utaztam. A parancsnok ezt titokban tartotta, de azért nemcsak a chief lett bűnbak egyedül, mert a barbát kirúgják a cégtől. Krzisztof csak hazamegy.
A régi chief jön vissza, így rám valóban csak két és fél hónapra számítanak, de bízom abban, hogy kapok a cégtől másik hajót. A jelenlegi barbával nem beszélek erről, 10 nap múlva jön az "új", aki a régi. Rajtam kívül van egy horvát (a második gépész), és két francia (parancsnok és a főgépész). A többiek lengyelek. Jól összeszokott társaság, már tizenegy éve vannak a hajón. Nem csodálom, olyan jól keresnek, hogy azt magyar matróz el se tudja képzelni.
Azt hiszem, jó hajó lesz. Amit Krzisztof a munkarendről elmondott, az első osztályú. Nem kell egész nap rohangálnom, csak felügyelem a rakodást kabinból, vagy a garázs (a raktár) irodájából. A második tiszt felelős a fedélzetért, a fedélzetmester a garázsért. Nekem kell kettejüket ellenőriznem.
Lesz némi külön kereset is, mert minden út végén jár a kötözésért a bonusz, nekem is. Igaz, a teljes összeg 9%-a, de az is valami.
A hajó jól felszerelt elektronikával, van egy jó komputer, rádiótelex, és ami kell. Rádiótelexszel még nem dolgoztam, azt is el kell egyszer kezdeni. Ha egy kis szerencsém lesz, akkor még a magyar tévét is nézhetem. Két szatellit antenna van, az egyik a captainé, a másik a legénységé. A miénk az Eutelsat műholdra van állítva, így jön a Duna TV és az MTV2-es is!
Az adminisztráció semmi különös, bele kell szokni ebbe a szisztémába, és megy majd,
A kaja lengyel. Ma valami kolbászos, zöldséges, savanykás leves volt és birkasült. A szakács megígérte, hogy készít flakit és gołonkát is (pacalleves és csülök).
Este felhívtam Encsit. Muszáj volt, mert ilyenkor, az elutazás után nagyon fontos.
Este whiskyztünk, jókat vigyorogtunk a második tiszttel a chieffel és a horvát második gépésszel. Nem tudom, hogy mi igaz abból, hogy ez a parancsnok hazamegy a következő út végén, mert azt hangoztatták, hogyha a társaság nem váltja le, akkor itt is összefonódások vannak, és nincs igazság. Abban megállapodtunk, hogy "polak wenger dwa bratanki i do szabli i do szklanky". Szidtuk Milosevicset és az amerikaiakat, és megállapítottuk, hogy fehér négerek vagyunk, mert jóval kevesebbet keresünk, mint a franciák. Ha tudnák a magyarok, hogy mennyiért sírtunk, akkor leköpnének! Hiszen egy matróz itt többet keres, mint magyar lobogó alatt az elsőtiszt!
Május 19. szerda, Marseille. Úgy éreztem magam reggel, mint egy elveszett gyermek. Nem találtam a helyem, minden idegen volt, hiszen elment a régi chief, és magamra maradtam. Azért a dolgok simán mentek. Reggel hétkor a matrózok elkezdték a rakomány kötözését (napi tíz óra a kötelező munkaidejük, vasárnap csak nyolc). Kilenckor megjöttek a dokkmunkások, és 11-re berakták a konténereket a fedélzetre. Aztán jött a manőver, és simán elmentünk. Mintha egy olyan hajón lennék, ahol van chief is. Végül is van...
Én hátul manőverezek két matrózzal és egy gépésszel, elől a fedélzetmester, egy matróz és a szakács. A második tiszt a hídon van, és kormányoz.
Utána átköltöztem a saját kabinomba. Jó magas a felépítmény, a második szinten lakom a második tiszttel (Andrzej Łos) és a horvát második gépésszel (a nevét még nem tudom), felettem a captain és a gépüzemvezető. Majd a negyedik szint a híd. Van pár misztikus szerkezet, és nincs sok kedvem megtanulni, főleg, mert a parancsnok használja. Manőver után a számat tátottam egy kicsit, majd lezuhantam a kabinba, és aludtam egy órácskát.
Délután a rakománypapírokkal foglalkoztam, ebbe kell igazán belejönnöm, mert eddig ez hiányzott, akármelyik kis hajón is voltam. (Legutóbb a Humberen kellett, de más típusú árút szállítottunk. Ott három úton nem volt annyi papír, mint itt ma.)
Este héttől voltam szolgálatban, és ami nem fordult elő, amióta eljöttem a Maharttól, itt is van ügyeletes matróz este nyolctól reggel nyolcig a hídon.
A régi chief jön vissza, így rám valóban csak két és fél hónapra számítanak, de bízom abban, hogy kapok a cégtől másik hajót. A jelenlegi barbával nem beszélek erről, 10 nap múlva jön az "új", aki a régi. Rajtam kívül van egy horvát (a második gépész), és két francia (parancsnok és a főgépész). A többiek lengyelek. Jól összeszokott társaság, már tizenegy éve vannak a hajón. Nem csodálom, olyan jól keresnek, hogy azt magyar matróz el se tudja képzelni.
Azt hiszem, jó hajó lesz. Amit Krzisztof a munkarendről elmondott, az első osztályú. Nem kell egész nap rohangálnom, csak felügyelem a rakodást kabinból, vagy a garázs (a raktár) irodájából. A második tiszt felelős a fedélzetért, a fedélzetmester a garázsért. Nekem kell kettejüket ellenőriznem.
Lesz némi külön kereset is, mert minden út végén jár a kötözésért a bonusz, nekem is. Igaz, a teljes összeg 9%-a, de az is valami.
A hajó jól felszerelt elektronikával, van egy jó komputer, rádiótelex, és ami kell. Rádiótelexszel még nem dolgoztam, azt is el kell egyszer kezdeni. Ha egy kis szerencsém lesz, akkor még a magyar tévét is nézhetem. Két szatellit antenna van, az egyik a captainé, a másik a legénységé. A miénk az Eutelsat műholdra van állítva, így jön a Duna TV és az MTV2-es is!
Az adminisztráció semmi különös, bele kell szokni ebbe a szisztémába, és megy majd,
A kaja lengyel. Ma valami kolbászos, zöldséges, savanykás leves volt és birkasült. A szakács megígérte, hogy készít flakit és gołonkát is (pacalleves és csülök).
Este felhívtam Encsit. Muszáj volt, mert ilyenkor, az elutazás után nagyon fontos.
Este whiskyztünk, jókat vigyorogtunk a második tiszttel a chieffel és a horvát második gépésszel. Nem tudom, hogy mi igaz abból, hogy ez a parancsnok hazamegy a következő út végén, mert azt hangoztatták, hogyha a társaság nem váltja le, akkor itt is összefonódások vannak, és nincs igazság. Abban megállapodtunk, hogy "polak wenger dwa bratanki i do szabli i do szklanky". Szidtuk Milosevicset és az amerikaiakat, és megállapítottuk, hogy fehér négerek vagyunk, mert jóval kevesebbet keresünk, mint a franciák. Ha tudnák a magyarok, hogy mennyiért sírtunk, akkor leköpnének! Hiszen egy matróz itt többet keres, mint magyar lobogó alatt az elsőtiszt!
Május 19. szerda, Marseille. Úgy éreztem magam reggel, mint egy elveszett gyermek. Nem találtam a helyem, minden idegen volt, hiszen elment a régi chief, és magamra maradtam. Azért a dolgok simán mentek. Reggel hétkor a matrózok elkezdték a rakomány kötözését (napi tíz óra a kötelező munkaidejük, vasárnap csak nyolc). Kilenckor megjöttek a dokkmunkások, és 11-re berakták a konténereket a fedélzetre. Aztán jött a manőver, és simán elmentünk. Mintha egy olyan hajón lennék, ahol van chief is. Végül is van...
Én hátul manőverezek két matrózzal és egy gépésszel, elől a fedélzetmester, egy matróz és a szakács. A második tiszt a hídon van, és kormányoz.
Utána átköltöztem a saját kabinomba. Jó magas a felépítmény, a második szinten lakom a második tiszttel (Andrzej Łos) és a horvát második gépésszel (a nevét még nem tudom), felettem a captain és a gépüzemvezető. Majd a negyedik szint a híd. Van pár misztikus szerkezet, és nincs sok kedvem megtanulni, főleg, mert a parancsnok használja. Manőver után a számat tátottam egy kicsit, majd lezuhantam a kabinba, és aludtam egy órácskát.
Délután a rakománypapírokkal foglalkoztam, ebbe kell igazán belejönnöm, mert eddig ez hiányzott, akármelyik kis hajón is voltam. (Legutóbb a Humberen kellett, de más típusú árút szállítottunk. Ott három úton nem volt annyi papír, mint itt ma.)
Este héttől voltam szolgálatban, és ami nem fordult elő, amióta eljöttem a Maharttól, itt is van ügyeletes matróz este nyolctól reggel nyolcig a hídon.
Piotr
Az én watchmanom Piotr Zmich. Azt hiszem, ő az, aki a legkevésbé beszéli az angolt, de ez egyáltalán nem akadályozza abban, hogy végig pofázza az őrséget. Bemutatta az összes magyar tudását. Nem tudom, hogy miért van, hogy minden lengyel azzal kezdi, hogy "kurva". Nyilván az lehet az oka, hogy ez az egy közös szavunk van (ami nem nemzetközi). Aztán közölte, hogy Kocisz és Puszkasz, Zuza Konc, Kati Kovac, Klari Katona, és grsegi meg vardi. Na, ezt most hova tegyem? Kiderült, hogy az előbbi Egerszegi Krisztina, az utóbbi Váradi Béla, a Vasas volt focistája. Ismeri jól a magyar sportot, elsorolta a lengyel - magyar meccsek eredményeit, ismer minden énekest, ahogy hallgattuk az urh adókat, nem volt olyan dal, aminek az előadóját ne mondta volna. Időnként megszólaltam lengyelül, erre, mint a vízfolyás folytatta az anyanyelvén. Nem nagyon akarta megérteni, hogy néhány mondatot össze tudok erőlködni, de ez végképp nem elég arra, hogy értsem is azt, amit mond.
Május 20. csütörtök, úton, Genova, úton. Reggel nyolckor érkeztünk, szépen kipihentem mentem manőverezni, úgy ahogy, simán is ment. Ahhoz képest, hogy először irányítottam a farral való kikötést, nem is volt rossz. Egykor jöttek a melósok, és igen hamar végeztek a ki- és berakással.
Volt egy kis malőr, mert találtam egy ládát, amiből víz folyt... Ezt jelentettem a barbának, aki hatalmas élvezettel vetette magát bele az "ügybe". Félretetette, körbevizsgálta, majd közölte, hogy nem lehet berakni. Akkor az olaszok elkezdtek sírni, és a halántékukat "bőködték", amikor nem látta. Jöttek szakértők, kinyittatták a ládát, és a parancsnok elszörnyedve vette tudomásul, hogy belső védőpapír el van ázva, és arról folyt ki a víz, amikor a láda ferde helyzetben állt a rámpán.
Kész skandalum!
Nem volt mit tenni, lebontották a védőpapírt, hát kiderült, hogy valami speciálisan impregnált anyag, mert az alja száraz volt, így a gép a ládában szintúgy. Fejét csóválva adott engedélyt a captain a berakásra, de teleírta megjegyzéssel a szállítólevelet.
Szép hosszú napom volt. Kilenckor indultunk, így még három órát lehúztam a hídon, s éjfélkor mentem aludni.
Május 21. péntek, úton. Reggel arra ébredtem, hogy valaki hintáztat. Jó ötös-hatos időben hajóztunk, aztán délelőttre egészen hetesig bedurrant.
Úgy lettem tengeribeteg, ahogyan az elő vagyon írva!
Borzalmas, hogy ez a pléhteknő mit tud művelni a hullámokban! Itt az ideje, hogy említést tegyek arról, hogy a hajó orrfelépítményes. Ilyen hajón még sose voltam, mindig normális lakótér volt a hajón, még a Paduán és a Presidenten is. Nem elég, hogy elől van, hanem szűk, és magas is. A kabinban sem bővelkedem. Még egy hajón se szorultam be a klotyón, itt igen.
Egy valamit nem értek.
Ez német építésű hajó. Ha japán lenne, nem szólnék egy szót se, mert azok magukra méreteznek mindent. Ha jól tudom, 1983-ban már vége volt a világháborúnak, és hízásnak indult az übermensch is. A hídon két karfás, forgószék van. Már fáj a combom, mert nyom. Ha elképzelem a Macit ezen a hajón!
A délutánt végig agonizáltam, majd este héttől leadtam öt órát.
Utána minden gond nélkül végigaludtam az éjszakát.
Május 22. szombat, úton. Nem javult, hanem még jobban begorombult az idő. Reggel hetes-nyolcas, és a kilátások: kilences.
A barba rendszeresen jár fel a hídra aggódni.
Nem csoda, hiszen az elmúlt úton annyira hagyta a hajót dülöngélni, hogy hajótűz lett az eredménye, s a garázsban is elmozdult (s tönkre is ment) rakomány. A tűz úgy keletkezett, hogy a baromi dülöngélésben, az egyik konténerben kiömlött valami, ami kifolyt a deckre, vizet kapott, és lángot vetett. Másik két konténer is kigyulladt. Az előző chief hiába kérte, hogy változtassanak útirányt, nem, ment előre mint a vak ló a szántásban.
Nos, most nem így megy. Most fél óránkén aggódva megjelenik a hídon, és eltér nyugatra pár fokot. A szél délnyugatival kezdődött, mi 210 fokot tartottunk. Mikor délben lejöttem, már 285 volt az irány, azaz megyünk Marseille-be vissza...
Hogy miért nem lehet bemenni a partok alá, és szép nyugodtan hajókázni, majd Barcelona magasságában délnek fordulva lerobogni Algírba?
Este kilenckor végre befordultunk, Mallorca és Menorca között már Algír felé tartunk.
Jobb későn, mint soha...
Május 20. csütörtök, úton, Genova, úton. Reggel nyolckor érkeztünk, szépen kipihentem mentem manőverezni, úgy ahogy, simán is ment. Ahhoz képest, hogy először irányítottam a farral való kikötést, nem is volt rossz. Egykor jöttek a melósok, és igen hamar végeztek a ki- és berakással.
Volt egy kis malőr, mert találtam egy ládát, amiből víz folyt... Ezt jelentettem a barbának, aki hatalmas élvezettel vetette magát bele az "ügybe". Félretetette, körbevizsgálta, majd közölte, hogy nem lehet berakni. Akkor az olaszok elkezdtek sírni, és a halántékukat "bőködték", amikor nem látta. Jöttek szakértők, kinyittatták a ládát, és a parancsnok elszörnyedve vette tudomásul, hogy belső védőpapír el van ázva, és arról folyt ki a víz, amikor a láda ferde helyzetben állt a rámpán.
Kész skandalum!
Nem volt mit tenni, lebontották a védőpapírt, hát kiderült, hogy valami speciálisan impregnált anyag, mert az alja száraz volt, így a gép a ládában szintúgy. Fejét csóválva adott engedélyt a captain a berakásra, de teleírta megjegyzéssel a szállítólevelet.
Szép hosszú napom volt. Kilenckor indultunk, így még három órát lehúztam a hídon, s éjfélkor mentem aludni.
Május 21. péntek, úton. Reggel arra ébredtem, hogy valaki hintáztat. Jó ötös-hatos időben hajóztunk, aztán délelőttre egészen hetesig bedurrant.
Úgy lettem tengeribeteg, ahogyan az elő vagyon írva!
Borzalmas, hogy ez a pléhteknő mit tud művelni a hullámokban! Itt az ideje, hogy említést tegyek arról, hogy a hajó orrfelépítményes. Ilyen hajón még sose voltam, mindig normális lakótér volt a hajón, még a Paduán és a Presidenten is. Nem elég, hogy elől van, hanem szűk, és magas is. A kabinban sem bővelkedem. Még egy hajón se szorultam be a klotyón, itt igen.
Egy valamit nem értek.
Ez német építésű hajó. Ha japán lenne, nem szólnék egy szót se, mert azok magukra méreteznek mindent. Ha jól tudom, 1983-ban már vége volt a világháborúnak, és hízásnak indult az übermensch is. A hídon két karfás, forgószék van. Már fáj a combom, mert nyom. Ha elképzelem a Macit ezen a hajón!
A délutánt végig agonizáltam, majd este héttől leadtam öt órát.
Utána minden gond nélkül végigaludtam az éjszakát.
Május 22. szombat, úton. Nem javult, hanem még jobban begorombult az idő. Reggel hetes-nyolcas, és a kilátások: kilences.
A barba rendszeresen jár fel a hídra aggódni.
Nem csoda, hiszen az elmúlt úton annyira hagyta a hajót dülöngélni, hogy hajótűz lett az eredménye, s a garázsban is elmozdult (s tönkre is ment) rakomány. A tűz úgy keletkezett, hogy a baromi dülöngélésben, az egyik konténerben kiömlött valami, ami kifolyt a deckre, vizet kapott, és lángot vetett. Másik két konténer is kigyulladt. Az előző chief hiába kérte, hogy változtassanak útirányt, nem, ment előre mint a vak ló a szántásban.
Nos, most nem így megy. Most fél óránkén aggódva megjelenik a hídon, és eltér nyugatra pár fokot. A szél délnyugatival kezdődött, mi 210 fokot tartottunk. Mikor délben lejöttem, már 285 volt az irány, azaz megyünk Marseille-be vissza...
Hogy miért nem lehet bemenni a partok alá, és szép nyugodtan hajókázni, majd Barcelona magasságában délnek fordulva lerobogni Algírba?
Este kilenckor végre befordultunk, Mallorca és Menorca között már Algír felé tartunk.
Jobb későn, mint soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése