Jerome Costagliola
Az elszámolást megcsináltam Excelben, a parancsnok csak nézett, hogy mennyire értem a komputert. Gondolom, furcsállja egy "balkánitól", bár mindenkivel nagyon udvarias, de ezt oly módon teszi, hogy nem szeretem. Olyan, mint egy elfuserált amerikai bájgúnár, aki minden helyzetből, minden pillanatban ki tudja villantani mind a harminckét fogát mosoly gyanánt. Aztán az ember háta mögött meg elmondja mindenfélének. Nálam nem jó az ilyen hapsi. Még akkor se, ha francia. Bár ez a tag annyira francia, amennyire én hottentotta. Oranban született, bár az arabot nem beszéli, nem vagyok benne biztos, hogy a felmenői között csak ősi és büszke gallok lennének. Ha mást nem veszek, mint azt, ahogyan alávágott az előző első tisztnek, az is elég. Szemben mosolygott, meg "összemercizte" magát, ahogyan csak tudta, aztán hétfőn este közölte vele, hogy:- Sajnos, Mr. Trebikki (mert így hívta Krzysztof Trebinckit) holnap haza kell mennie, mert az új chief már itt van.
Szegény "Trebikki" se köpni, se nyelni nem tudott.
Egy régebbi gépüzemvezető, szintén francia, mondta a barbának, hogy háromféle "costa" van:
1. Costa Rica
2. Costa Brava
3. Costa Gliola, ugyanis Jerome Costagliolának hívják a főnököt. Az meg bambán vigyorgott, és sűrűn mercizett. Van, aki csak "mon petit Jerome-nak" becézi, ugyanis nőtlen, de nagyon tudja riszálni a farát, és marha kecsesen tud cigarettázni...
Azt azért megtette, hogy elküldte Párizsba az elszámolást a kérésemmel együtt, hogy utalják haza, ne Lengyelországba. Kíváncsi leszek, megteszik-e? Ha nem, akkor mehetek Gdyniába hazamenetel helyett!
Este szóba került a "bigos", egy lengyel népszerű kaja. Andrzej nem tudta elmagyarázni, hogyan készítik, de megígérte, hogy utánanéz. Közben megnéztem a szótárban, hogy mit jelent, hát kiderült, hogy székelykáposzta. Majd megkérem Henryket, hogy csináljon. Andrzej meg jót vigyorgott, amikor leírtam a kaja magyar nevét, hogy benne van az én nevem is, meg a káposztáé is, (lengyelül kapusta).
Június
Június 1. kedd, úton, Algír. Szép időben hajózunk. Leadtam mindent, ami a hó végéhez kell. Megjött a válasz a cégtől a kérésemre, sajnos nem tudják hazautalni a pénzt, így a hajón veszem fel. A jövő hónapban kapok először, és a kihajózáskor. Remélem, hogy hajót tudok cserélni, és akkor bankból hazautalom.Beszélgettem Henrykkel, azt mondja, hogy lehet, hogy Trenbicky visszajön parancsnoknak. Kezdik lecserélni a franciákat lengyelekre. Lehet, hogy későn jöttem ehhez a céghez is? Vagy talán szerencsém lehet, és kaphatok majd egy hajót?
Június 2. szerda, Algír. Most amit mondok, az szentségtörés. Jobban szeretek Algírban lenni, mint Marseille-ben. Ugyanis nyugisabb, nincs az a nagy rohanás, és jókat derülök.
Jerome, a pukkancs...
Ma kora reggel például azon, hogy a barba mennyire fel tudja magát pörgetni apróságokon, semmiségeken. Megyek fel a hídra. Hallom, hogy a "putan cartouche", meg minden. A rádiószobában a parancsnok veri az asztalt, hogy nem találja a tintakazettát a nyomtatóhoz, pedig biztosan emlékszik, hogy Marseille-ben kaptunk hármat, és ide tette a fiókba, a dobozba, és most ez a feslett erkölcsű kazetta nincs... Két dobozt már rendesen feltúrt, kivettem a harmadikat, abban voltak.- Merci, merci "bokú" hajlongott, és azonnal lecsillapodott.
Délelőtt megyek hozzá valamiért, hát csapkodja az asztalt, hogy a hülye Möszjő Kada elvitte az összes manifesztet, hogyan lehet így dolgozni? Most azonnal keressem meg, és rögtön hozza vissza, és putan, meg sok egyéb, amit biztosan jó, hogy nem értettem.
M.jő Kadát egy óra múlva felkísértem hozzá.
- Hol vannak a manifesztek (vámnyilatkozat a hajón levő összes áruról)? támadt neki.
- Elvittem a vámra, elintéztem a formaságokat mondta az ügynök, kissé mérgesen.
- Merci boku hajlongott, és máris vigyorgott a főnök...
Este visszahoztak egy tréler rakományt, mert az olaszok hülyén írták a vámnyilatkozatra. Vegyes áruként írták meg a manifesztet, pedig gördülő áru, egy megrakott tréler volt. A captain megint dühöngött, hogy a fenébe van ez? Jelzem ezt én se értem, hogy a jó büdös francba lehet ennyire lazán venni a manifeszteket? Vagy 120 konténer szerepelt rajtuk, és összesen 81-et hoztunk. Amikor mondtam a barbának a genovai indulás után, csak legyintet. A szokásos eljárás, mondta, no problem... Ha nem, hát nem.
Egyébként jól érzem magam, de igazán.
Ma külön öröm ért: Henryk behozta az MTV 2-t, pedig én tegnap egész délután próbálkoztam vele.
Június 3. csütörtök, Algír. Hajnalban felkeltem, hogy nézzem az MTV 2 reggeli műsorát. És milyen jó, mert napközben nem tudtam, a legénység miatt nem akartam átkapcsolni a déli híradóra, mert a Spartacus c. film ment az RTL 7-en (a lengyel RTL-en).
Semmi különös, irtó lassan megy a kirakás, tehát nyugi van.
Este a Polonia tv (a hivatalos, állami adó) bemondta, hogy vége a szerbiai háborúnak. Sajnos nem tudtam az esti híradót se nézni... Sokat érek azzal, hogy van MTV 2!
Jerome itt, Jerome ott
Jerome tipikus parancsnok! Délután fél kettőkor, amikor ebédszünetük van a melósoknak, bent ültem a szalonban, és kávéztam. Megjelenik a mi Costagliolánk, és felháborodva közli, hogy ha nincs a fedélzeten, akkor semmi se megy rendben, mindent neki kell intézni, mi lenne, ha ő nem lenne a hajón!? (Tipikus "hülye parancsnok" szöveg...) Ugyanis jött egy szakadt fószer, egyenesen felment hozzá (ez egyébként a szokás, mert mindenki tudja, hogy "francia", s egyedül vele tudnak beszélni), hogy aszondja, megjött a veszélyes rakományért.A barba jött-ment-rohangált-rendelkezett-intézkedett, hadonászott, riszálta a popsiját, szemmel láthatólag boldog volt, hogy elefántot csinálhat a bolhából, amikor is az átvevő közölte, hogy mégse viszi el a konténert, mert még nincsenek meg a vámpapírok. Majd holnap visszajön. Ezzel otthagyta Jerome-ot a legnagyobb intézkedés közepette.
Ma lengyel nemzeti ünnep volt, tehát minden óra túlóra volt.
Ebéd: előétel füstölt lazac citrommártással, barscs (céklaleves), sült csirke burgonyapürével és párolt karottával, fagyi, banán, zöldalma.
Vacsorára lengyel népi eledelt kaptunk: krumplinudli, párolt káposzta és sült szalonna. Az a baja, hogy túlzottan fogyókúrás, egyébként finom.
Június 4. péntek, Algír. Ma reggel is felkeltem a TV műsort nézni.
MTV 2
Na, azért még nincs annyira vége a szerbiai háborúnak, de már igen közel van... Martonyi nyilatkozott, ezen kívül valami botrány van a hadügyminisztérium körül, de nem tudom, hogy mi, nem ismerem az előzményét. Valamit motyogtak arról, hogy két főkatona felszólíttatott a lemondásra, de nem mondanak le (mint ahogy egy szoci miniszter se hallgatta meg Torgyán felszólításgatásait). Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ki lesz az az első magyar politikus, aki kiáll, és azt mondja:- Hibáztam, lemondok. - és a miniszterelnök el is fogadja! Úgy gondolom, erre még jócskán várni kell...
Ma nem dolgoznak.
Leltárokat csináltam, adminisztráltam, körbetekeregtem a hajót, lazítottam egy kicsit.
Egyik matrózunk, Krzsysztof Kurzinka, út végén átszáll egy másik hajóra. Mintha valami afférja lenne a "this is bosun"-nal. Egyébként Janusz nekem kiváló segítőtárs, de a lengyelek nemigen szeretik, mert zavarja őket dolgozni, nincs egy percnyi megállás. Andrzej is mondta, hogy nem túlzottan kedvelt a matrózok körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése