Úgy
gondoltam, délelőtt majd alszom egy kicsit, de átlagban
negyedóránként csöngött a telefon. Meg én is hívtam Encsit.
Nimród másolja az adatokat a komputerből.
Az
indulás után négyig a hídon voltam, majd jött az első tiszt,
hogy tegyem magam tisztába, vacsorázzam, és aludjak. Le is
fürödtem (a fürdőt állandóan fűteni kell – sajnos nem lehet
elzárni a csapját –, de ez kisebb baj, a nagyobb az lenne, ha
olyan lenne, mint az első tiszté. Neki olyan van, hogy semmilyen.
Ezen a hajón csak a parancsnoknak van fürdője – itt királyi
kényelemnek számít –, a többi öt ember egy zuhanyzót használ
az „alagsorban”, a közös WC mellett, ehhez a chiefnek két
emeletet kell lemennie.) Alvásra már nem gondolhattam, mert hatkor
az én őrségem jött, így hamarabb leváltottam az első tisztet,
mert hosszú éjszakája lesz.
Azt
hiszem, ezen a hajón nem tudnám azt csinálni, amit a chief. Ő az
első tiszt, a fedélzetmester, és sokszor besegít a matrózoknak.
Rohangál, intézkedik, a zsigereiben érzi a hajót. Van egy
öreg matróz, és egy fiatal. Ő a chief fia…
Este
fél hatkor felmentem a hídra szolgálatba.
A
rajnai kormányossal szerencsém van. Legalább tíz év óta hozza
viszi a hajót Rotterdam és német kikötők között, jobban ismeri
a hidat, mint bárki más. Mindent megmutatott, elmagyarázta, hogyan
viselkedik a hajó manőver közben, ez hallatlanul fontos a jövőre
nézve. A hajó 1971–ben épült, tehát nincs orrsugárkormánya,
a manőver hagyományos, ráadásul a magyar parancsnokoknak nem
ismeretlen, mert mint az otthon gyártott „norvég” típusnak,
ennek is „left handed”, azaz balra forgó (állítható szárnyú
– pitch propeller) csavarja van. A kormány, a telegráf jó,
könnyű kezelni a gépet. Nincs Inmarsat–C, csak rádiótelefon.
URH és középhullámú. Ezen kívül egy mobil, szóval könnyű a
kapcsolattartás, és nincs adminisztráció a táviratokkal. Ez jó.
A
fentihez csak egy megjegyzés: 2000 – 1971 = 29. Ez egy igen
egyszerű matematikai művelet. Nem tudom, a lengyel ügynökség
olyan–e mint az anyósom volt szegény? Ő azt tartotta, amíg
napra be nem tölti a 72. évét, addig 71–nek kell mondania magát.
Ez lengyelül így hangzik: amíg a hajó be nem tölti a harmincadik
évét, addig húsznak kell mondani…
Július
8. Szombat, úton – Rotterdam – úton. Fent voltam
egészen háromig. Ugyanis akkor kötöttünk ki az Europort
Mississippihavenben. Itt még nem voltam. Innen tíz perc alatt a
nyílt tengeren vagyunk.
Egy laza nap
Úgy
tűnt, ezzel végeztünk is, és mehetek aludni. De nem, mert már a
gázolajat vételeztük, aláírás, stempli. Hamarosan meghozták az
„alkoholtartalmú italokat”, aláírás, pecsét. Újabb
teherautóval megérkeztek az élelmiszerek, stempli, aláírás…
Négykor jöttek, hogy sajnos rossz helyen állunk, a hajót húsz
méternyit hátra kell húzni. A marhái… Pedig ők irányították
a kikötést, mutatták, hova álljunk. Félórás munka, ráadásul
teljességgel felesleges, és ilyenkor mindenki berág, ha fáradt,
és azt hiszem, nem volt friss ember a hajón. A matrózok éjfélkor
kezdtek (az első tiszt tizenegykor), mert fel kellett szerelni a
hidak miatt ledöntött árbocokat, antennákat, a két (egy tengeri,
egy folyami) radarállványt, és végül a raktárt előkészíteni
nyitásra.
Közben
a chief állandóan rohangált jelenteni, mi a helyzet, szóval
szépen elvoltunk.
Öt
után eldőltem a szalonom szófáján. Közben eszembe jutott, hogy
a kamera a hídon van, és láttam, hogy idegen emberek „lábai”
mennek fel a lépcsőn (reggel kiderült, hogy az első tiszt, meg a
rakomány- és draftsurveyor voltak). A szófáról, ha fekszem, az
asztal alatt a folyosóra látok … Magamban motyogtam, hogy
felmegyek, és elteszem a kamerát… most felkelek és felmegyek…
akkor fel… flekelemegyek… igen, most, azonnal megye… és szinte
elájultam.
Nyolckor
felriadtam, fél kilenckor felkeltem.
Ruhástól
aludni nem a legjobb, ha bent meleg van, kint meg hűvös, akkor az
ember fázik, mint a kutya. Az otthoni kánikula után hűvös a
tizenöt fok.
Már
csak pár emelésnyi szén hiányzott. Aztán draftsurvey (a rakomány
mennyiségének kiszámítása merülés alapján), és jön a chief,
és mondja ékes lengyelséggel. Én bólogatok, ő mondja. Én
vigyorgok, ő magyaráz.
Aztán
megkérdeztem magyarul, hogy mennyi is a rakomány?
Nézett,
mint a lőtt medve. Aztán a homlokára csapott, és elmondta
angolul.
Azt
hiszem, ő is fáradt, pedig este nyolctól tizenegyig aludt…
Fél
tizenkettőkor indultunk. Most enyém az őrség 06–12 és 18–24
között. A legegyszerűbb az lett volna, ha átadom a chiefnek az
őrséget 12:00–kor, de ezt ugye nem lehet csinálni (bár egy
német parancsnok vagy Sz. B. minden szívfájdalom nélkül
megteszi), tehát én adtam este nyolcig a szolgálatot.
Negyed
hétkor az első tiszt riadtan jött:
–
Sorry,
Mr. captain… – és szabadkozott, hogy elaludt. Visszaküldtem,
hát tudott aludni nyolcig!
Negyed
kilenckor lementem, és meglepve tapasztaltam, hogy az ágyam tele
van még cuccal, és a bőröndöm is rajta van. Ha jól gondolom,
ez azt jelenti, hogy érkezés óta nem feküdtem még benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése