2000. július
26. szerda, úton, horgonyon. Reggel olajtengeren hajóztunk…
Délután négykor horgonyra álltunk.
Nehéz elhatározás
Este
beszélgettem az első tiszttel. A téma a gépészünk volt. Papíron
ő a chief engineer, azaz főgépész, még akkor is, ha egyedül van
a gépházban, és a maga főnöke csak. Az elvárások vele szemben
ugyanazok, mint egy bármekkora hajó főgépészével.
És
itt a baj.
Mert
Zbigniew nagyon jó szerelő, de semmi több. Februárban szerzett 3.
gépészi bizonyítványt, egy hajón volt negyedik gépész, és
most ő az „első” ember a gépházban. Tudnia kell mindent, ami
ezzel a munkakörrel összefügg. De sajnos fogalma sincs a
dolgokról. Ha valaki – és jelen esetben ez a valaki Goscicki, a
cég intendása – megmondja, hogy mit nézzen meg, mit csináljon,
megteszi, de maga magától mindenre azt mondja:
–
Nem,
tudom… Nincs… Fogalmam sincs róla…
Ez
baj, nagy baj. Mi lesz, ha nem tudunk kapcsolatba lépni Goscickivel?
Egy
büdös kukkot nem beszél angolul.
Ez
nem azért baj, mert én nem beszélek úgy lengyelül, hogy a
gépészeti problémákról eszmét cserélhessünk, hanem azért,
mert képtelen elolvasni bármilyen iratot, kézikönyvet, hogyan
vezeti a gépnaplót, mert azt angolul kell!
Nehéz
elhatározás volt, de úgy döntöttem, hogy haza kell küldeni.
2000. július
27. Úton, Neap House. Hajnalban érkeztünk, lefeküdtem,
két órát aludtam, és jött egy ellenőr, ellenőrizni a tűzjelző
rendszer érzékelő detektorait.
Mindent
rendben talált, elment, értesítettem a tulajdonost, Sörensent,
aki módfelett megelégedetten vette tudomásul.
„Szerencsére”
nem kezdték el a kirakást, mert a két daru másik hajóknál
dolgozott, ennek persze a hajóbérlő egyáltalán nem örült, csak
mi.
Volt
egy nyugodt éjszakánk.
Igazából
nem érzem jól magam, hogy elhatároztam: Zbigniew hazamegy
Duisburgból. Mint embert sajnálom. Talán nem kellene szó nélkül
kirúgni, mindenki megérdemli, hogy kapjon egy lehetőséget…
2000. július
28. Neap House, úton. Reggel beszéltem a chieffel.
Megbeszéltük, hogy beszélek a fejével, és adok legalább egy
hónapot. Ha akar, akkor belejöhet a dolgába.
Szerencsétlen főgépész
Elkértem
tőle a gépnaplót. Egy borzadály…
Szegény
feje, összevissza írta, tele volt marhasággal, a fontos dolgokban
(főgép menetórák, fogyasztás, elvégzett munkák) egy nagy
kuszaság az egész. Nem beszélve arról, hogy leírt néhány
dolgot „angolul”, amin halálra röhögtem magam, de egy szóval
nem tudtam megbirkózni: „ciesc”. Ezen meg Piotr röhögte
hülyére magát. Hogy mit jelent lengyelül elfelejtettem, de ez az
angol „change” kicserélni szó lengyel helyesírással…
No
comment…
Felhívtam
az irodámba. Eléggé sápadt volt.
Nagyjából
a következőket mondtam:
–
Nézze,
chief… Három hete vagyunk a hajón. Emberileg semmi gondom
magával. Mindent elvégez, amit Goscicki mond. Bizonyára jó
gépmester. De mint főgépész, eddig csak gondot jelentett. Az
alapvető baj, hogy nincs gyakorlati ideje. Nem volt harmadik, se
második gépész, nem járta végig a ranglétrát. Nem is tudhatja,
hogy mi mindenre kell odafigyelnie… És sajnos, ha valami gond
adódik, akkor az okokat nem képes meglátni.
A
másik baj az angol. Nem tudja elolvasni a fontos iratokat, a
kezelési utasításokat. A gépnapló egyenesen siralmas.
Adok
egy hónap türelmi időt, és segíteni fogok magának az
adminisztrációban. Később meglátjuk, mit tehetünk. Most nézzük
a gépnaplót.
Minden
napot átnéztünk.
Kiderült,
fogalma sincs, mit kell tenni, amikor órát állítunk, akár 23,
akár 25 órás volt a nap, 24 órát írt. A fogyasztás
kiszámítással gondjai vannak… Nem tudja, hogy mit hova kell
írni. Szorgalmasan vezette a nehézolaj kimutatást, holott diesel
olajjal járunk…
Holnap
reggeltől, nyolckor feljön a hídra, megnézzük, mit kell
bevezetni a naplóba.
Láttam
rajta, hogy megkönnyebbült.
Aztán
délután megcsinálta a következő hülyeségét, ami valójában
nem gond, csak nem értem, miért tette?
Júniusban
megrendeltünk egy alkatrészt. Cipruson (a cég anyagbeszerző
ügynöksége ott van). Délelőtt megkértek (telefonon), hogy adjuk
meg az alkatrész méreteit, mert olyan régi a hajó, hogy a norvég
hajógyárban már nincs. Telefon Goscickinek, Zbigniew beszélt
vele. Utána elkezdte méricskélni a különböző csöveket, amihez
az alkatrésznek (egy speciális szelep) illeszkednie kell. Délután
bejön az ügynök. Még nem kaptam meg a főgépésztől a méretet.
Kérdem, mikor adja, mert át kell adnom a faxot az ügynöknek.
Zbigniew
akkor kinyögte Piotrnak, az első tisztnek, hogy Goscicki azt
mondta, még délelőtt, hogy hagyjuk az egészet, majd ha
hajógyárban leszünk megjavítják.
Akkor
meg mi a fenének nem mondta nekem, és mi a jó büdös francot
méricskélt egész délután?
Szerencsétlen,
gyámoltalan, önállótlan pasas.
A
baj csak az, hogy sajnálom szegény fejét…
Négykor
indultunk.
Szuper pilot…
Még
sose volt dolgom ilyen révkalauzzal. Korombeli, és fantasztikusan
jó fej. Az első pillanatban megtaláltuk a közös nevezőt, és
végig dumáltuk az utat. Tengerész-sztorikat meséltünk, hamar
eltelt a négy óra. Elmeséltem a Pancon-3 kalandos útját
Pireusztól Szingapúrig, a Humber rémtörténeteit. Cserébe
meghallgathattam az övéit.
De
a lényeg az volt, ami még nem fordult velem elő, hogy 98%-ban
értettem, amit mondott. Olyan pompás kiejtéssel beszélt, mintha
az lenne a célja, hogy mindenki megértse. Az első angol anyanyelvű
pasas, aki valóban angolul beszélt, minden dialektus nélkül,
tökéletesen érthető kiejtéssel, nagyjából ugyanúgy volt
érthető, mint egy otthoni angol tanár, akihez a tanuló már
hozzászokott, és érti minden szavát.Most
Mo I Ranába megyünk – érdekes név –, onnan felhívom
Nimródot, és elújságolom neki is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése