Szürke hétköznapok, mert ilyenek is vannak! - MV Priwall, 8. rész

Június 21. csütörtök, úton, Rotterdam. 

Lelkileg felkészültünk, hogy kemény napoknak nézünk elébe. Nagyjából az lett, amire számítottunk. 

Befelé mentünk, amikor az asszony felhívott. 

Szabolcs leérettségizett. Remélem, nem lesz gond a felvételi. 

Vízilabdában megvertük az oroszokat. 

Érkezés, kikötés 17:00-kor. Azonnal ránk kötött az olajosbárka, megkezdtük az üzemanyag vételezést, közben a rakodásvezető, és a bárka kapitánya egy kicsit összevesztek, mert kellene kezdeni a kirakást. Nem lehetett, meg kellett várnia, amíg végzünk az üzemanyaggal. 

Közben az uszály tolakodott, amelyikbe kirakunk. Hatkor között ránk, és nekünk estek. Egy uszály megrakása másfél óra (ezer tonna cink koncentrátum). 

Az uszályos szimpatikus, fiatal házaspár volt, kisgyerekkel, ezt onnan gondolom, hogy a lakótér tetején egy "játszótér" volt, dróthálóval bekerítve, benne egy hinta, egy műanyag fürdőmedence, egy kisbicikli, és mászóka. 

A három uszállyal még nem végeztek (de már le kellett menni raktárt takarítani), amikor megérkezett Herr Meyer, a tulajdonos, és meghozta a megrendelt élelmiszereket, fedélzeti és gép anyagokat. A hajó tulajdonosa már 68 éves, de nem látszik meg rajta. Levezetett 700 kilométert, aztán segített az anyagokat behordani, felvittük a hídra az új Inmarsat C-t, fáradhatatlanul rohangált, mindent futólépésben csinált. Nem pihent meg, hanem már éjjel egykor ment is vissza. 

Így aztán a dolgomról nem is beszéltünk, hogy mi lesz a Wotan ügyében? 

Június 22. péntek, Rotterdam, úton, Dordrecht, úton. 

Hajnali négykor jött a pilot. Mire mindennel végeztünk, már nem volt érdemes lefeküdni, így aztán a szalonban beszélgettünk. Gáti Lucóval felidézzük a hetvenes évek elejét, ki nem fogyunk a témából... 

Dordrechtben hatkor már part mellett voltunk. A berakás azonnal elkezdődött. 

Hétkor lefeküdtem aludni. 

Fél tizenegykor az asszony telefonja ébresztett. 

A berakással hétre végeztünk, indulás kilenckor. 

Szerencsére, Lucó hagyott aludni, így csak az éjféli szolgálatra kellett felkelnem. 

Június 23. szombat, úton, Humber, horgonyzóhely. 

Hatra érkeztünk. Jól átvariálták a bójasort, új szeparációs zónarendszert hoztak létre, és erről nem volt térképünk. 

Este ünnepeltük a barba és Zoli névnapját, ökörsütés volt a pupán. Kilenckor elhúztam, mint a vadlibák. A többiek maradtak. 

Ma tellett le a negyedik hetem a hajón. 

Június 24. vasárnap, Humber horgonyzóhely, úton, Flixborough. 

Éjfélkor a szalonban találkoztunk, még tartott a névnap. Háromkor feküdt le a barba, a többiek nem bírták addig. A hídon megrajzoltam az új szeparációs zónákat, nagyon szépre sikeredett. 

Délben, amikor lekászálódtam ebédelni, az ünneplés még folyamatba volt helyezve... 

Június 25. hétfő, Flixborough, úton. 

Nem gondoltam, de két autódaruval valóban kirakták nyolc óra alatt a hajót. 

Az utat délután kaptuk meg: Bréma - Hull, ez utóbbi ugyancsak a Humberen van. Acéltekercseket hozunk. Ezzel kapcsolatban megadták, hogy a legnagyobb magasság (air draft) 13,5 méter lehet, így kötötték a charter partit. Hát nem tudom, hogyan gondolják? Talán a hajót meg kellett volna kérdezni! Ugyanis ebbe a magasságba még belefér a híd, üresen is, de a mágneses tájoló, és a kinyitott raktártető már 15 méter magasságot ad. Ehhez jön még a megbuherált kémény, mert Herr Meyer megemelte, ami igazán jó ötlet volt, így nem jön a korom a fedélzetre, viszont a megadott magasságba nem fér bele! 

Most töri mindenki az agyát, hogy mit lehet tenni? 

Majd kiókumlálnak valamit...