Július 18. csütörtök, úton, Swansea, úton. Jöttünk, mint az olajozott mennykő, hogy éjfél előtt bémehessünk, mert mindent arra hegyezett ki a CBJW (a cég), hogy a hét végét menetben töltsük, és ahhoz holnap be kell raknunk Írországban. Délután háromra meg is érkeztünk. A draft surveyor már a parton várt, még ki se kötöttünk, kiugrottam a partra, hogy leolvassuk a merülést. Az öreget ismertem, tavaly nyáron is ő jött. Elvégeztük a dolgunk, a végén azt mondja.
- Este is én jövök.
- Miért, a lánya hol van? - kérdeztem, mert tudni kell, hogy a lánya szokott ezen a rakparton dolgozni. A kislány olyan szép, mint egy csúnya fiú, de erről nem tehet szegényke. Abszolút fiús alkat.
- Kórházban, vakbél gyanúval vitték be, de szerencsére nem az. De hétfőn "bevonul", hajóra száll, mint "engine cadet". Én nem elleneztem, de megbeszéltük, hogy végigviszi a "szamárlétrát", tehát addig nem hagyhatja abba, amíg meg nincs az elsőosztályú gépész vizsgája (chief engineer = főgépész, és nem főmérnök, mint ahogyan sok, fordító magyarítja néhány könyvben és filmben a kifejezést.)
A rakodással nem volt semmi baj: beengedték a raktárba a szívócsövet, és este tízre már alig volt rakomány. A matrózaink és a szakács is lent voltak a raktárban, folyamatosan takarítottak (ezért a helyiek fizetnek nekik), Fürge pedig nyomta be a ballasztot.
Hogy tele van-e egy tank azt úgy ellenőrizzük, hogy megnyomatjuk, amíg túl nem folyik. Az öreg surveyor korábban megjött, hát akkor kezdjünk hozzá. Ment minden rendben, utoljára maradt volna a két 4-es szárnytank (az alatta levő duplafenék üres volt). A bal oldallal minden rendben, de a jobb oldal nem akart túlfolyni. Aztán elkezdtünk szép csendesen dőlni, és dőltünk-dőltünk, már-már úgy éreztem, még egy-két fok, és felborulunk.
Lucó leállíttatta a ballasztszivattyút, Fürge lemérte a 4-es duplafeneket, hát húsz cent víz volt benne. Vagy átszakadt a fölötte levő szárnytank alja, vagy a szelepekkel van baj... A gondot egyszerűen oldottuk meg: kiszívta Fürge a 4-est, majd lemértük a két tankot. Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy hajógyárba menjünk.
Július 19. péntek, úton, Cork, úton. A város a Lee folyó partján fekszik. A pilot a torkolatban levő kisváros, Cobh előtt száll be. De ahhoz, hogy beszállhasson, oda is kell érni. Ma azonban, ez nem is volt olyan egyszerű dolog:
Hogy tele van-e egy tank azt úgy ellenőrizzük, hogy megnyomatjuk, amíg túl nem folyik. Az öreg surveyor korábban megjött, hát akkor kezdjünk hozzá. Ment minden rendben, utoljára maradt volna a két 4-es szárnytank (az alatta levő duplafenék üres volt). A bal oldallal minden rendben, de a jobb oldal nem akart túlfolyni. Aztán elkezdtünk szép csendesen dőlni, és dőltünk-dőltünk, már-már úgy éreztem, még egy-két fok, és felborulunk.
Lucó leállíttatta a ballasztszivattyút, Fürge lemérte a 4-es duplafeneket, hát húsz cent víz volt benne. Vagy átszakadt a fölötte levő szárnytank alja, vagy a szelepekkel van baj... A gondot egyszerűen oldottuk meg: kiszívta Fürge a 4-est, majd lemértük a két tankot. Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy hajógyárba menjünk.
Július 19. péntek, úton, Cork, úton. A város a Lee folyó partján fekszik. A pilot a torkolatban levő kisváros, Cobh előtt száll be. De ahhoz, hogy beszállhasson, oda is kell érni. Ma azonban, ez nem is volt olyan egyszerű dolog:
Távolban egy(?) fehér vitorla
Lucó érkezés előtt egy órával feljött a hídra.
Aggódva figyelt egy többé-kevésbé folyamatos fehér sávot a part közelében. Később jól kivehetően három csoportra szakadt: minimum 3 millió vitorlás volt, valami versenyt rendeztek, és természetesen a folyóra vezető csatornát is ellepték. A radaron, mint három, lassan úszó sziget, olyannak látszottak. Látványnak fantasztikus volt, de közöttük lavírozni már nem volt az! Lassíts, fordulj, gyorsíts, térj, lassíts, ez ment vagy háromnegyed órán keresztül, és közben Laci mondta a magáét, hogy miért most, miért itt van ez a csomó vitorlás... Azért bejöttünk.
A pilot beszállt, én készítettem pár klassz képet Cobh városáról, valami fantasztikus kisváros! Színes, egyemeletes házak, gyönyörű templom a domboldalban, a rakparton nevezetes bár: a neve Titanic, itt kötött ki és vett fel utasokat utoljára a szerencsétlen sorsú hajó, mielőtt nekivágott volna végzetes útjának.
A pilot beszállt, én készítettem pár klassz képet Cobh városáról, valami fantasztikus kisváros! Színes, egyemeletes házak, gyönyörű templom a domboldalban, a rakparton nevezetes bár: a neve Titanic, itt kötött ki és vett fel utasokat utoljára a szerencsétlen sorsú hajó, mielőtt nekivágott volna végzetes útjának.
- Ezt a jachtot kibérelte egy német társaság egy hétre, de el se mentek, mert a móló másik oldalán álló kocsma igen megnyerte a tetszésüket. A tulaj meg boldog, mert nincs semmi költség, és a hajó hozza a pénzt.
Négyre érkeztünk, azonnal elkezdték belénk nyomni a finomított cinkércet.
Tizenegykor indultunk.
Állítólag, mert nyolckor lefeküdtem, és amikor felkeltem, már menetben voltunk.
Avilesbe megyünk, hétfőn érkezünk, a kirakás után Bayonne (francia), majd Goole (angol kikötő a Humberba ömlő Ouse folyón). Onnan már a Baltira megyünk, a kieli csatornán át, ott beszáll Hóki, Lucó hazamegy, mi pedig Rigába, hajógyárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése