MV Isartal - 41. rész, fodrászkaland

 2003. május:

Május 7. szerda, úton, Figueira da Foz, úton. Jó viharos időben érkeztünk, szerencsére északi, északkeleti szél volt, és így a kikötőben nem jönnek be a hullámok, mert ugye a decemberi naplóban leírtam, hogy milyen viszontagságos akkor a helyzet.
Megérkeztünk, kikötöttünk, volt sájze, meg jonge-jonge, de azért minden OK.
Na, most tessék leülni, és megkapaszkodni, mert különben...
Kimentem a városba!
Na?!
Persze csak egy órára, mert mindjárt indulunk (jó ha késő este), de nem is kellett több idő, mint másfél óra, az alatt el lehet intézni a bevásárlást és a fodrászt.
Megvettem egy halom üdítőt, aztán kerestem egy fodrászüzletet. Találtam is. Bemegyek.
- Bom dia - köszönök, bólintás.
Leteszem a cekkereimet, és kérdem, hova ülhetek, mert mindhárom fodrászszék üres. Az egyik fazon a középsőre bök.
Leültem. És ültem. És tévéztünk, és elvoltunk. VÉGE valaMILYeN MecCSneK MegKérdiK: mIT AKAR? LOVaT PakTOLTATNI MONDanÁM ha tudnéK annyira portugálul de nEM igy kIOLVaSOM a TudomÁNYT AZ ÁRJEgyzékRőL: corte simples EZ eGYSZeRÛ HAJVÁGÁst jeleNt tÉvÉZÜnK olvasnak almát esznek, jól elvagyunk ám!
Végre az egyik odajön, miután megette az almáját és igazán helyre frizurát rittyentett.
Mindezt tette nyolc euróért.
AnnYIÉRT LEHET IS.
HA valaki nem vette volna észre, megint a billentyüzet...
Beszéltem Szabolccsal és Encsikével is. Nimród szép csokrot küldött Anyák Napjára, és telefonált is.

Május 8. csütörtök, úton. Jó ramaty időben hajózunk éjfél után, az üres hajó nem szereti a hosszú hullámokat, hát le kell venni a sebességet.
Délután befejeztem, kiolvastam a Hitel áprilisi számát. Érdekes, de egy verseskötet kritikája (Szikora János: Ablakomban kutya ugat) alatt jött a katt. Három Szuburbánus dekameron téma, majdnem nekiálltam a hídon, de most, hogy írom a naplóm, látom, hogy hagynom kell még érni majd mindegyiket...
Azért egyet megírtam, a Krétai vagyok címüt. Pedig nem is akartam. És persze egészen másra sikeredett, mint amilyenre akartam. Öt perc alatt kirobbant belőlem, nyilván ki akart jönni, ilyen elementáris erővel még nem írtam semmit.

Május 9. péntek, úton. Az idő megjavult, de azért az északnyugati holthullámokon szépen billegünk.
Kiolvastam a Mozgó Világ áprilisi számát. Inkább társadalmi-kulturális, mint irodalmi folyóirat, persze azért van benne vers, Horváth László Nagypapa verse jópofa, azért érdekes, mert a pasi veresegyházai tanár. Két tanulmány foglalkozik a kormány viselt dolgaival, enyhe kritika mellett megelégedéssel szólnak. Az egyik viszont sok ötletet adott a tervezett könyvemhez.
Ja, és megírtam a Sivatag címü szuburbánust.

Május 10. szombat, úton. Azt mondja a barba, hogy egy német turista buszt elgázolt egy vonat a Balaton közelében, 39-en haltak meg.

Május 11. vasárnap, úton, Flushing. (20 nap van hátra a szerződésemből) Elkezdtem írni a Szemétember címü novellámat és fél oldal után oda a billentyüzet! Sírni tudnék... Ez már így megy majd? Borzasztó!
Fél hétre kötöttünk ki Vlissingenben holnap kezdik a berakást. Ennyi, nem tudok többet ma írni.

Május 12. hétfő, Flushing, úton. (19 nap) Fárasztó nap volt. Hattól egész nap talpon, de mondjuk nem telt el "haszontalanul", egész nap a Szemétemberen morfondíroztam. Egyre jobban kezd kialakulni. Milyen lesz? Meglátjuk...
Az a pilot jött, hogy kivigyen Steenbankig, aki a múltkor este itt volt, és csak reggel nyolckor indultunk. Szimpatikus pasas. A környékről beszélgettünk. Én hoztam szóba van Ruyter kapitányt, és innen már könnyen ment a beszélgetés.
Elmondta, hogy régen a Schelde régi torkolatán folyt a hajózás, és Middelburg volt a vámszedőhely, ha a hajók Antwerpenbe igyekeztek. A város ebből gazdagodott meg. Middelburg ma (ahogy a neve is mutatja) a földnyelv közepén van, hajózásnak nyoma sincs. Egy nagy földrengés, majd szökőár elzárta a folyótorkolatot, de ugyanakkor megnyílt a mostani, és Vlissingen került a torkolatba, s kezdett fellendülni a hajózás a városban. Ez pedig történt 1240-ben, a XIII. században! Flushing volt a keletre induló hajók kikötője, Indonézia, és a Holland Indiákba. A Társaság is itt székelt.
Megmutatta a II. Világháborús emlékmüvet Westkapelle mellett, ahol szövetségesek szálltak partra ott ma egy tank áll.
Készítettem pár fotót a városról, mert lehet, hogy már nemigen lesz alkalmam, ha május végén, június elején hazamegyek. Pedig napsütésre vártam eddig, és most se volt.
A dünék, a beach felkészültek a nyárra. Tizenkét kilométer hosszan megtisztították a piszoktól, már kint vannak a bungalowk és a szezonra bérelhető öltözőkabinok. Hideg volt ma, így csak páran lézengtek, egy horgász anorákban, combigcsizmában fagyoskodott a vízben állva.
Terrorista támadás érte Rijadban a külföldiek kolóniáját, a halottak számáról ellentmondó hírek érkeznek, de a brit sajtó szerint 91.
Ki kellene belezni az összes terroristát. De hadsereggel egy országra támadni, mert terroristákat feltételezek ott, lehetetlen. Az ugyanolyan törvénytelen akció. És akkor nincs megállás, mint ahogyan ez ma kiderült.


Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...