MV Lys Chris - 06. rész, tente captain, tente, de ne a hídon!!!

  2004.

 Augusztus 12. csütörtök, úton. Szóval jól kezdődött a mai nap, a házasságkötésünk 28-ik évfordulója! Pár perccel éjfél után sms-tem az asszonykának, arra gondolva, hogy majd reggel örül neki, de szinte azonnal hívott, mert még fent volt, nagymama bőröndjében rendezgette a ránk hagyott iratokat, papírokat amit az unokatestvérével böngésztek át, amikor visszajöttek Fehérgyarmatról az ősök kutatása után.

Senki sincs a hídon...
Egy óra körül le kellett mennem vécére.
Amikor visszajöttem, látom, két halász szerencsétlenkedte magát a közelembe. És hív German Bight Traffic (a németeseknek: Deutsche Bucht):
- Lys Chris, Lys Chris...
Válaszoltam. Jól lecseszett, hogy nem tértem a halászoknak. (Mondjuk, ha fent vagyok se térek, mert elmentem előttük és a szabályzat szerint másik irányba kell akkor kitérnem.)
- Vécén voltam lent, mert a hídon nincs - mondtam az éber forgalomellenőrnek az igazságnak megfelelően. Mire a kis csacsi:
- Csak nem egyedül van a hídon?
Hát hogyan, te bikkfafejű aktakukac? Majd watchmannal? És akkor ki dolgozik a fedélzeten nappal?
Persze, tudjuk a regulát, hogy tilos éjszakai őrséget adni egyedül, azért be is írjuk a naplóba, hogy velem Vitalino van reggel ötig. De ha csinálnánk is, akkor a nappali munkaidőből kiesne négy óra, és nem lehet a hajó karbantartását megfelelően elvégezni. Egy tulajdonos se vesz fel embert azért, mert előírás az éjszakai szolgálat a matrózoknak...
Meg tudnám a kicsi szívét zabálni a rendeletalkotóknak, akik egyre több terhet rónak ránk anélkül, hogy bármi segítséget is kapnánk.

Folyt. köv.
És akkor mindenek tetejébe itt van most nekem ez a Fabian...
Akiről azt reméltem, hogy bőségesen kialudta magát, és reggel háromnegyed hatkor felcsöngettem. Biztonság kedvéért hármat, és jó hosszan nyomtam a kabincsengőt, aminek amúgy igen randa hangja van, de biztos ami biztos alapon nem voltam hajlandó sajnálni a pasast. Hat előtt öt perccel még két biztonsági csengetést adtam neki, s mivel hatkor nem érkezett meg, lementem, s elkezdtem ököllel verni a kabinajtót, majd rányitottam, és láttam, békésen húzza a lóbőrt. Azannyát nekije!
Persze a zajomra és a kiabálásomra, miszerint:
- Good morning, captain, ez már a maga őrsége! - felébredt, és riadtan nézett.
- Persze, persze, megyek... - motyogta.
Hat után hét perccel jött föl. Ez a hét perc ilyenkor hosszabb, mint a 9-12-ig terjedő három óra, amit helyette voltam.
Lehanyatlott a székbe, én meg gyorsan jó őrséget kívántam, és húztam le aludni.
Délben ugyanott ült (lehet, fel se kelt a radar előtti székből?), a naplóba egy tollvonást se húzott. Természetesen hagytam úgy, mert nem dolgozom helyette, majd korrigálja ő, ha magához éled. Annyit azért megtettem, hogy a 06.00 - 12.00 között megtett mérföldeket beírtam, mert arra szükségem van a déli pontnál.
Kérdem, persze viccesnek gondoltam magam, hogy kér-e ébresztést? Mert ugyebár senki se szokott délután kérni, általában 16.00 óra körül felkel minden barba, aztán vacsora, és szolgálat. Meglepett a válasz:
- Yes, five... - azaz, igen, öt... Na, most ez mi akar lenni? Rá kell kérdezni, ez a legegyszerűbb:
- Ötkor ébresszem?
Rám nézett, mint aki valami szörnyűséget észlel maga előtt.
- Dehogyis, hat előtt öt perccel...
Ezek szerint nem vacsorál, biztos megint a vodka tartja benne a lelket, mert az alkoholistákra jellemző, hogy nem esznek, csak isznak. És ha van valami, amit nagyon, de nagyon utálok az életben, az a részeg ember. Ennél jobban csak azt rühellem, ha az a főnököm. És amit nem értek, és valószínűleg már sose fogom fel, hogy mi jó van a részegségben? Hiszen az oda vezető út borzalmas, a rosszullét környékez, és részegnek lenni ocsmány és hülye állapot, minden, csak nem kellemes. Persze nem vagyok absztinens, sőt, mindenfajta alkoholból a jót szeretem, de amikor érzem, hogy kezdek becsiccsenteni, tudom eltolni a következő poharat, mert akar a fene rosszul lenni, és hülyén érezni magam, és elaludni társaságban.
Jó, akkor hat előtt öt perccel van egy jelenésem a kabinajtóban, és addig nem tágítok, amíg fel nem ébred. Nos, ezzel nem is volt gond. Felébredt, mert persze húzta a lóbőrt, fel is jött a hídra 18.05-kor. A kezét tapogatta.
- Fáj? - kérdeztem.
Nem válaszolt, mismásolt, kummogott. Hát ha nem akar válaszolni, hát nem. Pedig alvás közben a pofáját is összetörte, mert tele van véraláfutással...

Augusztus 13. péntek, úton. Vajon kinek lesz szerencsétlen nap a mai? A legénységnek nem valószínű, mert megúsztuk a barba felelőtlenségét.

Péntek 13 szerencsétlen nap
Délben megyek fel a hídra, sehol senki.
Gondoltam, biztosan elment pisilni és nincs kedve visszajönni.
Elkezdtem a déli pontot felírni, amikor látom, a GPS furcsát mutat: 33 mérföldre vagyunk a waypointtól, és északkeletre van tőlünk. Pedig mi isten bizony délnyugatra megyünk!
Felteszem a pontot a térképre, hát megáll bennem az ütő: ha egyenesen jöttünk, akkor majdnem súroltuk a Greenwich világítóhajót, az útvonaltól tíz mérföldre eltávolodtunk, éppen készültünk belépni az északkeletre haladó szeparációs sávba, lett volna nemulass! Ha megnézem, hogy mikor hagytuk el a fordulót, akkor a 33 mérföld azt jelenti, hogy három órája biztos felügyelet nélkül megyünk.
Ez a faszi itt hagyta a hidat és lement aludni!
Ez azért a felelőtlenség Csimborasszója!
A srácok egyenként szállingóztak a hídra, kérdezni: valóban annyira "félrementünk"? Mert Zbyszeknek elmondtam, amikor dél után tíz perccel megjelent.
Aztán szép lassan kiderültek a dolgok:
Jacek tízkor fent volt, de nem találta a barbát, azt hitte vécén van. Le is csesztem, hogy fel kellett volna ébreszteniük. Aztán elmondta, hogy tegnap délelőtt lezúgott a lépcsőn, Vitalino szedte össze, akkor azt mondta, hogy minden rendben, de úgy látszik nem, most a karja rettenetesen be van dagadva.
Délután addig tökölődtem, hogy mit kellene csinálni, hogy amikor feleszméltem, már késő volt, hogy értesítsem a tulajt és Mr. Kremerst a Marlownál, és jön a hétvége. Lehet, hogy a jó isten így akar neki egy esélyt adni még. Persze az ember nem akar azonnal az utolsó eszközhöz folyamodni, de nem lesz más választásom, mint jelenteni, hogy nem képes ellátni a szolgálatot olyan "taj-picsa részeg". Pedig tudom, hogy nem érdemel sajnálatot. Aki iszik, annak nincs bocsánat...

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...