Augusztus
3. csütörtök, úton, Finnsness. úton. Hatkor
érkeztünk. Reggel nyolckor jött Zbigniew, hogy ki akarja cserélni
a főgép hűtővíz szivattyút. Mindössze pár óra, mondta, délre
kész. Reméltem is, mert egy körül ígérték a berakás
befejezését.
Fél
négyre berakták a hajót, a gépész még mindig „szerelte” a
szivattyút.
Hatkor
pilot a hajón, Gas még mindig „szerelt”.
Nyolckor
tudtunk indulni.
Ezen
teljesen kiakadtam.
Indulás
után jön a chief, tépi a haját.
–
István,
most szondáztam. A főgépész azt mondta, hogy kiszivattyúzott
minden ballaszttankot, amit mondtam. Lemértem, és az egyes bal
oldali tele van…
A
hajóra „full”, azaz teljes rakományt kötöttek. Szerencsémre
negyven tonnával kevesebb lett, nem készült el a gyárban, így
most nincs baj a merüléssel.
Ha
berakjuk az egészet, akkor a hajó túl lett volna rakva a marha
gépész miatt. És ki se tudjuk üríteni a tankot, mert akkor
oldalra dőlnénk.
Tele
van a hócipőm vele…
Egyébként
Isten éltessen az 52.
születésnapomon. Felhívott a fiam (a kisebbik), és gratulált,
Encsike is, apa megtette, amikor hívtam.
Augusztus
4. péntek, úton. Reggel
felhítvam a gdyniai ügynökséget, és kértem a gépészünk
váltását. Nehéz szívvel tettem, mert nem szeretek senkivel
kiszúrni, de itt másról van szó. Nem lehet a végtelenségig
„jószívűsködni”. Vagy én, vagy a hajó látja a kárát.
Zbigniew hazamegy…
Nem
akartam megmondani neki, de Cyrson akart vele beszélni, és
megmondta, hogy Rotterdamból saját költségére hazamegy.
Láttam
rajta, hogy nem nagyon örült a hírnek.
Egy
ilyennek egyébként senki se örül…
Szilárd
meggyőződésem, hogy neki is jobb lesz. Látom rajta, hogy fél a
munkakörtől.
Tegnap
elküldtem a hóvégét. Másodikán este kérdeztem, hogy hol van,
amit neki kell elkészíteni?
–
Nem,
captain, nekem nincs semmi hóvégém… – mondja.
Felhívtam
Goscickit. Naná, hogy el kell készíteni a főgép és segédgép
üzemóra kimutatást, és a havi fogyasztásjelentést.
Teljesen
elképedt, hogy milyen dolgai adódnak, egy hajón.
Becsületére
legyen mondva, este hatkor nekiállt, hogy kiszámolja (összeadja az
órákat és a napi menetidőre kiszámítsa a napi fogyasztást).
Közben
felvettük a pilotot. Negyed tizenegykor megyek le, hogy kávét
készítsek, Gas ül a kabinban, és veri a számológépet.
Éjfél
körül lementem újabb kávéért, még mindig számolt.
Háromkor
is az asztalnál ült, a kabinban mindenütt papírok szétteregetve
(az ajtaját mindig nyitva tartja, akkor is, ha alszik – ablakot
nem lehet nyitni, mert akkor kiviszi a cúg, más szellőzése meg
nincs a kabinjának.
Negyed
ötkor már aludt.
Tegnap
délután kérdem, hogy talán nem tudta elkészíteni, mert le kell
zárnom a borítékot.
Boldogan
mondja: – Kész van, captain, nincs probléma.
–
És
hol van?
–
A
kabinomban, miért kinek kell?
Édes
jó Istenem!
Augusztus
5. szombat, úton. Lassan
megyünk, késünk. Nagyon valószínű, hogy csak csütörtökön
érkezünk.
Augusztus
6. vasárnap, úton. Lityegünk,
mint a rosseb…
Augusztus
7. hétfő, úton. A hajó
komputere vadonatúj. Beszállásom előtt két hónappal vették. A
legmodernebb. Van hozzá Encarta ‘99 és egy fociprogram. Én
vagyok az edző, és végigverem a világot a csapatommal (egyszer
Juventus, máskor a Sheffield Wednesday, és csináltam egy csapatot,
minden idők legjobb magyar focistáival, jó vegyes a névsor, és
mindent megnyerek velük…).
Eddig
megnyertem az olasz, a holland, a német, a skót, és most az angol
bajnokságot. Egyébként nemcsak jó játék, hanem sok mindent
megtudok az adott ország csapatairól, és bajnoki rendszerükről…
Augusztus
8. kedd, úton. Zbigniew
próbálkozott, hogy ne küldjem haza. Már nem lehet visszakozni,
mert minden sínen van. Szegény feje nem érti, hogy nem az a fő
baj, hogy nem beszél angolul, hanem az, hogy nem főgépész…
Goscickivel
és a lengyel ügynökséggel úgy beszéltem meg, hogy a tulajdonos
előtt csak ezt mondjuk, mert ha szakmailag marasztalom el, akkor az
az ügynökségre rossz fényt vet.
Augusztus
9. szerda, úton. Megjavult
az idő. Eddig nem sokat beszéltem Zdislawról, a szakácsunkról.
Lehet, hogy vonzom a jó szakácsokat?
Azt
nem részletezem, hogy milyen kajákat főz, mert a repertoárja
ugyanolyan lengyel, mint Heniué, vagy Paczinskié volt. Ámbár
levesek tekintetében mindenkit űberol! Sokkal magyarosabban
készíti, mert egy kicsit sűríti, igaz nem rántással, hanem
valamivel… Időnként tejszínes habarásnak nézem. A
paradicsomleves sokkal finomabb így!
Azt
hiszem, ha meg akarom állapítani, hogy milyen egy szakács, akkor
fagylaltot kell kérni tőle, vagy kivárni, amíg vasárnap elém
teszi.
Riszard,
a Petrán, kivájta a dobozból kanállal, és úgy adta.
Zdislaw
a fagyi tetejére kompótot tesz, arra tejszínhabot, megszórja
durvára vágott mandulával és dióval, s leönti csokiöntettel.
Lehet így is. Amelyik szakács ennyit babrál vele, az szereti a
szakmáját. Meg kell nézni, hogyan tálal.
Este
pisztráng volt. Mindegyikre hajszálvékony citromkarikát tett, a
burgonyapürét fagylaltkanállal tette a tányérra, hogy szabályos
gömb legyen, megszórta petrezselyemzölddel, és parányi céklát
is hozzátett dísznek.
A
kínai ételeket fantasztikus jól készíti. Ugyanúgy sűríti mint
a kínaiak, az a nem tudom hogyan készülő kicsit zselés, kicsit
kocsonyás állagú szaft nagyon finom.
Kár,
hogy hazamegy szeptemberben.
Augusztus
10. csütörtök, úton, Moerdijk. Még
jó, hogy reggel fél tízkor, amikor már a pilot a hajón volt,
Heirin kisasszony – most ő helyettesíti Mr. Lekvent a hajóbérlő
cégnél – elárulta, hogy nem Rotterdamba megyünk, hanem
Moerdijkba.
Kettőre
kötöttünk ki. A parton vagy három autó várakozott. Találgattuk,
kik lehetnek.
Megkezdődött
az ilyenkor szokásos bolondokháza.
A
dokkmunkások elkezdték a kirakást. Az első ember aki a hajóra
jött természetesen az ügynök volt. Vele volt az időközben ránk
kötött bárka kapitánya is, és sürgették a rakománypapírokat.
Még nem végeztünk, amikor kopogtatott a shipchandler. Megjött az
élelmiszer, a fedélzeti és a gépházi anyag. Öt perc múlva egy
alacsony pasas jött.
–
Radio
Holland –, mutatkozott be, mintha egymaga lenne az egész cég,
pedig csak a folyami radart jött megjavítani. Öt perc múlva két
úriember jött a kabinomba. Ők a rádió surveyorok voltak, mert
meg kell hosszabbítani a rádió bizonyítványát a hajónak. Még
le se ültek, újabb pasas jött, szállítólevelet lobogtatva, hogy
meghozta a kenőolajat. Utolsónak a Det Norske Veritas képviselője
érkezett, a hajó főtengely időszaki ellenőrzése és a
rádiópapírok meghosszabbítása végett érkezett.
Ötre
mindenki eltűnt.
Három
hülye órám volt, ezerfelé koncentrálni, százfelé válaszolni,
ide jönni, oda menni, közben persze telefonok is jöttek, én is
hívtam a lengyel ügynökséget, hogy mikor indítsák a váltókat.
Mikor
minden elcsendesedett, Piotrral leültünk, magunkhoz vettünk egy
vodkát Fantával, és azon csodálkozgattunk, hogy minden ment mint
a karikacsapás, nem „felejtődött” el semmi, mindent
elintéztünk.
Lesz
egy nyugodt éjszakánk, mert csak holnap délután fejezik be a
kirakást.
Azért,
hogy az este mégse legyen teljesen nyugodt, hatkor jött a
munkacsapat vezetője, és utasított, hogy álljunk előre vagy száz
métert, mert holnap ott folytatják a kirakást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése