Hajózás a VB árnyékában - MV Priwall 2, 5. rész

Június 25. kedd, El Ferrol, úton. Nyolckor kezdtek, és hamar lehűtötték a lelkesedésünket: két daruval kezdték a kirakást, és biztosítottak, hogy nem kell félnünk, estére befejezik. Jelzem ettől féltünk.Laci tízkor kiment, hogy megvegye a névnapjára a pacalt, a borjúlábat és a bélszínt. Mint kiderült, a családban három Gáti László van, a kakast az unoka Lacika egészségére ettük, a fácánlevest a Kislaci (fia) tiszteletére, és 27-én köszönthetjük őt.

Amikor bejött, felöltöztem, és kimentem. Az indok: egy pötty tej, vagy sűrített tej sincs a hajón, így viszont hogyan igyam a kávét? Ha "nesz" lenne, akkor még elmegy, de ez a vékony német kávé bizony melegítve borzadály tud lenni, ha nincs semmi, ami simává tegye.

Most okos voltam, az edzőcipőben mentem ki, így nem is fájdult meg a lábam, mint Brestben.
Kedves városka.
A haditengerészet uralja, a hivatalok palotákban, úton-útfélen, laktanyák, és a hadikikötő. Nem vették szívesen, ha fényképeztem, de meg lehetett találni a megfelelő látószöget, hogy a bejárat mellett strázsáló ágyút, az ilyen-olyan admirális emlékét őrző emlékoszlopot lefényképezhessem.
Felmentem az egyik sikátoron egy "főbbutcának" látszó útra, és végigsétáltam. Jó lenne tudni, hogy a spanyolok hogyan tartják magukban a lelket, mert mindenféle üzletet találtam, csak élelmiszerboltot nem. Végül egy előzékeny seòora elvitt egy mellékutcába, és megmutatott egy picurka boltot. Completa nuku, de volt sűrített tej, így nem kellett bemennem üres kézzel. A szakács majoránnát is kért, de így nem értették, majd némi artikulálás után sajnálkozva rázta az eladó a fejét: - mejoranna no hay. Egy szupermarketet is találtam, fent a domb tetején, de ott se "hay mejoranna...".
Egy kocsmában tévét láttam, és abban a reményben, hogy a németeket verik, beültem egy sör erejéig, aztán amikor a német góllal elszállt minden remény (az enyém is, meg a koreaiaké is) szépen besétáltam.
Hétkor indultunk, de azt nem vártam meg, lefeküdtem.

Június 26. szerda, úton. Fúj az északi szél, a hajó üt, üresek vagyunk, nem mertem elővenni a komputert.

Június 27. csütörtök, úton. Az Angol csatornában szép az idő, most pótolom a naplómat. Dordrechtben már várnak, mint a messiást, szombat hajnalban érkezéskor nekünk esnek, és indulunk is, nyilván a vasárnapot vízen akarja töltetni a cég, hogy hétfőn már Le Havre-ban rakodjunk.
A hó végét készítem.

Június 28. péntek, úton. Este érkezés Rotterdam elé, kialudtam magam, mert holnap nagy bolondokháza várható.

Június 29. szombat, úton, Dordrecht, úton. Hajnali egykor érkeztünk. Hóki már a parton volt, meghozta az élelmiszereket és a negyedéves rendelést. Herr Meyer valamilyen hivatalos megbeszélés miatt nem tudott jönni.
Kikötés után, ahogyan már ez lenni szokott, megjött az úszódaru, és összeveszett a rakodásvezető az olajos bárkával, hogy kié az elsőség? Végül a daru ránk kötött, és a bárka a farunkhoz állt. Természetesen azonnal elkezdték a berakást. Cementet raktunk daruval, markolóval! Ez nem lehetett igaz! Még az volt a szerencsénk, hogy nem volt szél, így csak mérsékelten lett koszos a hajó a berakás végére.
Természetesen Hóki nem tudott a hajó mellé állni a furgonnal, így jó messziről kellett behordani mindent. Négyre azért végeztünk, utána segítettem a szakácsnak elrendezni az élelmiszert.
Lucó elment aludni, azzal, hogy meghagyta, hatkor ébresszem. Mivel alig aludt, ezért hagytam, hét után bújt elő az óljából, utána mehettem én is pihenni. A rakodást magára vállalta, én meg nem erősködtem.
Ebéd után megnéztük a VB meccset, a harmadik helyért, jó volt, a törökök is hajtottak, a koreaiak is, mindkettőnek a legjobb VB szereplése volt a tét - ilyen jó kisdöntő ritkaság, mert általában két búval bélelt vesztes imitálja a focit -, a tütyők 3-1-re verték a házigazdákat.
Közben berakták a hajót, vacsora után zuhany, és alvás. Valójában egy kellemes nap volt számomra, egyáltalán nem húzós, köszönet a barbának. A Lys Carrieren ez a nap hosszú lett volna...
Este 22:00-kor indultunk, hagytuk, hogy a cement tíz órát ülepedjen.

Június 30. úton. Viszonylag jó idő fogadott a tengeren, de hamar bedurrant, nyugati 6-7-es volt.

VB döntő a Doveri szikláknál

Kissé szomorú voltam, hogy a VB döntő a szolgálatomra esett, de azért el lehet viselni az ilyesfajta sorscsapásokat...
Ám egy óra két perckor megjelent a hídon a szakács egy tévével - az egyszerűség kedvéért mondjuk: az övével (aki szereti a pontos adatokat: Toró, az állandó elsőtiszt tulajdona, aki hazautazásakor átadta Horácznak, hogy használja, ő meg Kálmánra hagyományozta kihajózásakor) - összeállítottuk, és nézhettem a brazil - német meccset.
Az is igaz, hogy csak fél szemmel láttam az első félidőt, mert közben mentem át Dover előtt, és aki ismeri, az tudja, hogy a világ legforgalmasabb hajózási pontja, nagy a keresztforgalom, a kompok jönnek-mennek, ebben az idényben sok vitorlás is akadályozza a forgalmat, hat hajó előzött - mi csökkentett sebességgel mentünk, mert nem siettünk: Le Havre-ban csak 3-án délután kezdenek kirakni -, közben ott a meccs is ugye, és azt is követni kell. De mivel írom a naplóm, ebből mindenki láthatja, hogy sikeresen vettem az akadályt, a második félidőre áthaladtam a Dover-Calais vonalon, így nyugodtan nézhettem.
A meccsről: a focisták megverték a labdarúgó szakmunkásokat. Ronaldo megmutatta, hogy ő ma a világ egyik legjobb focistája. Volt egy szemfüles gólja, afféle Albert gól, rácsapott egy kipattanóra, és egy briliáns lövése tizenhat méterről. A németeknek semmi esélye nem volt ezen a meccsen ez ellen a brazil csapat ellen. Kevés volt az akarat és a favágás.