2003. első napjai
Január 17. péntek, Montrose. Esőre ébredtünk. Időben folytatták a kirakást. Reggeli után a barbával beszédbe elegyedtünk, úgy jó tízig. Ilyenkor általában (ismerkedésként, amikor új kollégák kerülnek egy hajóra) így megy a duma:- Nálunk, Németországban ez, meg az van.
- Magyarországon meg ilyen-olyan, amolyan...
Végeredményben mindenki azt mond, amit akar.
Én biztosan, mert a barba annyit tud Magyarországról, hogy puszta, paprika, Plattensee.
Jól elvagyok vele. Szeretem a stílusát, ahogyan előadja a dolgokat. Azt hiszem, azon igen kevés német közé tartozik, akinek a kiejtéséből nem lehet felismerni a nemzetiségét. Dajcséknál ritka ám!
Ma sokat mesélt az itteni, angliai élményeiről. A hajóbérlő kapcsán mondta, hogy mint minden angolnak, a velünk foglalkozó menedzsernek (Ricky) is két "álma" volt, amit sikerült is megvalósítani: tudott venni egy valódi, igazi, régi, ódon házat. Mert állítólag jól menő körökben az a sikk, ha valakinek van egy régi háza, lehetőleg nemesek, de még jobb, ha arisztokraták birtokában volt valaha az épület. A másik "álom" a hétvégi ház Franciaországban, az Angol-csatorna másik oldalán. Rickyé kissé délebbre, a Vizcaya partján van.
Nos, Ricky nemrégen vett egy megfelelően ősi épületet, gyönyörüen rendbe hozta. A ház valamikor annak a tulajdonában volt, aki a dél-afrikai vasutat építette, és onnan hozott magának feleséget is, egy igazi, hamisítatlan, fekete királylányt. Így a pasi, ha nem is származik, de lakik királyi házban. És fenemód boldog a királyi házával, mindenkinek mutatja a fényképeket.
Persze egy ilyen házban lakni igen költséges mulatság. A hőszigetelése szinte a nullával egyenlő. Lehet füteni, mint a barom, akkor is hideg van a terméskőből épült falak egyáltalán nem hőszigetelők!
- Szvetterben vagyunk... - mondta Ricky, amikor a barba megemlítette.
Na, és az alapozás: ezeket az épületeket itt a földre építették, mindenféle alap nélkül. Nincs a "padló" alatt szigetelés, a nedves homok hüti alulról az épületet. Ha szőnyeget terítenek a földszinti szobában, akkor magába szívja a talaj nedvességét, és penészedik. Viszont marhára elegáns egy ilyenfajta lakás, és valóban költenek rá, gyönyörüen meg is csináltatják.
Délután kaptam a barbától egy 2003-as naptárt. A fedőlapon a német sarkkutatóhajó van. Ez azért érdekes, mert "családi" hajó: a nővére valamiképp benne van a buliban, valami logisztikus izé a csaj, de innen elvesztettem a fonalat, mert ez a szó számomra nem mond túl sokat. Afféle nemszeretem szakszó, amit beerőszakoltak a köztudatba.
Lényeg, hogy a hajó kutatásokat is végez, meg kiszolgálja az anktartiszi német tudományos bázist, és kutatók bérelhetnek helyet rajta, már egy évre le van kötve minden hely. Valami ilyesmi szervezésben dolgozik a leánytestvér. Azt többször is kiemelte a barba, hogy három és félméteres jeget képes megtörni. Ezt olyan fontoskodó képpel mesélte, mintha ő maga törné a jeget. Ez mondjuk azért se igen képzelhető el, mert vasággyal együtt lehet úgy negyven kiló. Ám azt meg kell hagyni, hogy a hideget úgy bírja, mint egy jégtörő. Hozzá képest én borzasztó fázós vagyok. Odakint hat fok van, és fúj a szél, mint veszett mennykő, ez meg egy szál ingben jön föl a hídra, és az ajtót tárva nyitva hagyja, alig győzök befüteni utána.
Ötkor indultunk, viszonylag jó az idő, legalább is ahhoz képest, amit az időjárás-jelentés mondott.
Beszéltem az asszonnyal. Még mindig nem érkezett meg a decemberi fizetésem Ciprusról. A barba megreklamálta.
Azt mondják, úgy kértem a behajózáskor, hogy a januáritól kezdve küldjék haza...
Püff neki, az én saram...
Január 18. szombat, úton. Nyugis nap, annak ellenére, hogy viharjelzést ad a rádió. Két óra alatt végeztem a notice-okkal. Van összesen 88 térképünk, 3 List of Lightsunk, 5 kötet ALRS és 6 Sailing Direction, azt hiszem, irigylésre méltó helyzetben vagyok, hiszen nem voltam még hajón, ahol ilyen kevés térkép, és szakkönyv lett volna. Két NM érkezett Montrose-ba, és már túl is vagyok rajta. Hiába utálatos munka a javítás, ilyen kevésnek örömmel állok neki, és mindent kijavítok, még a pilotkönyveket is, pedig azokra sose vettem a fáradtságot.
Meglepetésként felhívtam az asszonyt, mivel jó vonal volt délben, közel voltunk a parthoz.
Megnyugtattam, hogy nemhiába nem érkezett meg a fizetésem, hiszen másként rendelkeztem. Nem örült, de legalább megnyugodott, hogy nem kell a Marlowban csalatkozni, mert a fizetések ügyében maximálisan megbízhatók, pontosan és korrektül fizetnek, míg ugyanezt egy másik cégről (mondjuk ABS, amióta a görögök vették át a rémuralmat) nem igazán lehet elmondani.
Ha minden jól megy, akkor lesz egy nyugis vasárnap délutánunk Flushingban, hétfőn beraknak, és vissza Montrose-ba.
Január 19. szombat, úton, Flushing. Éjfélkor megyek fel őrségbe. A barba úgy hagyta meg, hogy ne menjek 7 csomónál gyorsabban, mert akkor pont 11-re érünk a pilotállomáshoz.
Ehhez tartottam magam, annyira, hogy sokszor alig mentem két és fél csomóval. Tíz perc alatt jól bedurrant az idő, így aztán délután kettő volt, amikor felszállt a révkalauz.
Vacsora előtt kikötöttünk.
Innentől kezdve nem tudtam a barbától szabadulni. Fél nyolcig téptük a szánkat. Kitárgyaltunk mindent, a hajózás vitorlás korszakától a német szemétgyüjtési rendszeren keresztül az amerikai elnökökig. Abban egyetértettünk, hogy a jelenlegi elnök a legbutább az eddigi összes között, a barba csak annyival bővítette az ismereteimet, hogy elmondta, köztudottan totális alkoholista.
Nem lehet haza telefonálni, mert valami vonalhiba van.
Fél óra múlva sikerült.
Szolgálati közlemények:
Ha úgy gondolod, hogy az a tartalom, amit megosztok számodra érdekes, értékes, és mindenképpen folytatásra érdemes, akkor haladva a korral, én is lehetőséget nyújtok mindenkinek, hogy névtelenül, elismerve a tartalomba befektetett munkát, támogatást nyújtson a Patreon oldalamon.
Aki támogató lenne, azt várom a virtuális hajóra (MS Seafalcon, HSZ9I), ahol mindenki a támogatása mértékének megfelelő beosztást, ellátást kaphat...
Ha érdekel a Hajós legendák, legendás hajósok című könyv megjelenése, lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, előjegyezheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése