2003. április:
Április 27. vasárnap, Bilbao, horgonyon, kikötő. Hajnali őrség alatt megint összeomlott a gép.
Nagyon kezd tele lenni a hócipőm vele! Ilyenkor nem is merek hozzányúlni már fontos dokumentumokhoz, mert elrontja, nem tudja kimenteni. Ezt a "hóvégi" naplót is harmadszor írom, a romlás utáni elveszett, de lényegében semmi fontos nem volt benne.
Csak írni kéne! De nagyon, és nem tudok.
Tegnap délután, mivel a nappali őrségben nincs nálam a komputer, ezért olvasgattam. Mit? Hát Kukorellyt. Na, ja...
Azt hiszem, kezdek ráérezni, és ez a lényeg.
Oly annyira, hogy egy mondat után, katt... és kész volt fejben a következő "érzés", "feeling", nevezzük, ahogyan akarjuk. Este leültem, gépbe vittem, akkor még tudtam dolgozni, kész lett, kimentettem, és amikor akartam javítgatni, kész. Oda a billentyüzet. Azóta nem merek hozzányúlni, nehogy menthetetlenül elromoljon a file.
Ma a hajnali őrségváltáskor a barba felhívta a révkalauzokat, mik a kilátásaink?
Hajnali négy körül, vagy délután háromkor kötnek ki, mondja Maria, a kedves hölgy a forgalomirányítástól. Természetesen délben kezdtük a horgonyt húzni, s egyre kikötöttünk. Sehol senki. Kettőkor ügynök:
- Captain, minden a szokásos. Fogalmam sincs, mikor végeznek. Minden a gyártól függ! Egy darujuk nemrég elromlott (a középső a három közül, nyilván azért, hogy a másik kettő se tudjon szabadon közlekedni a sínen).
Délután olyan levert voltam, húzott az ágy.
Fél hétkor lefeküdtem, féltem, hogy felébredek, és akkor nem pihenem ki magam, de éjfélig húztam a lóbőrt.
Április 28. hétfő, Bilbao. A barba elment aludni, senki nem rakodik, bekapcsolom a gépet, most jó, hát gyorsan pótoltam a naplót. És nem tudtam elmenteni! Ez már a harmadik változat!És javítgattam az írásaimat.
Azt hiszem, van köztük igazán jó is!
Hagytak aludni. Mert sokszor vagyok úgy, hogy írok valamit, és utána nem megy az alvás. Forgolódom, nyüglődök, kételyek gyötörnek, jó-e amit írtam? Nem kellene-e átírni? Ez a legutóbbi hagyott békében pihenni. Óvatosan jegyzem meg: talán a legjobb, amit eddig írtam.
Persze minden változik, a fenti megállapításom is, nem a legjobbra vonatkozik, azt fenntartom, hanem a "hagyott aludni"-ra. Ugyanis ma este hiába feküdtem le, nem hagyott a dög. A végével van bajom, már a harmadik változatot agyaltam ki, akkor persze jónak látom, de most tudom, hogy nem jó. Szószátyár. Drasztikusan le kell csökkentenem. Hát felkeltem, és csinálom.
Ma biztos nem megyünk el, lévén most fél tizenegy este.
Április 29. kedd, Bilbao. Valami nagyon nem kóser! Valami történt velem, na, semmi komoly, a család jól van, a gyerekek rendesek, a hajón minden oké, Bilbaóban vagyunk és most még csak ki se raboltak, nem, ezek a dolgok mind-mind rendben vannak.
Valami elromlott, vagy megjavult, vagy esetleg felrepedt, nem vagyok képes megfogalmazni, nem tudom, csak érzem, hogy a dolgom nem ugyanaz. Megy az írás, és nem megy. Kényszerem van, írnom kellene, de nem tudom, hogyan a mit. Meg a mit hogyan. Meg tulajdonképpen semmit se tudok. Valamit akarok, de nem tudom, hogy mit. Egy biztos, valami mást. Nem mást akarok, hanem érzem, hogy valamit máshogyan kellene, mint eddig. Nem áll kézre úgy a billentyüzet, mint máskor. Ez nem azt jelenti, hogy összeomlott a rendszer megint, hanem nem akarózik azt és úgy írni, mint eddig.
Ez nem lehet igaz! Megint elromlott a billentyüzet! Írom, veszettül írom a naplómat, és tessék. kész, nem lehet folytatni...
Hát hogyan lehet ilyen körülmények között "dolgozni", írni?
A rakodás sehogyse áll, alig raktak ki tegnap valamit. Gondolom majd ma.
Április 30. szerda, úton. Igyekszem minél hamarabb megírni a naplót, ezt az elfuserált áprilist befejezni, már nagyon tele van a hócipőm az elvesződésekkel, az újraírásokkal, a billentyü összekeveredéssel.
Szóval tegnap este elindultunk, ma ronda nap a Vizcayán, nyugati szél hullámok, üresek vagyunk, és veszettül billegünk. Éjfél előtt elérjük az ushanti szeparációt, ez azért lényeges mert UTC (GMT) 00.00-kor kijjebb helyezik 15 mérfölddel, és akkor van a nagy nemzetközi gubanc, ki hova menjen, ez a hajó még éjfél előtt, az már éjfél után ide, oda, amoda, gondolom a zabszem nem, fér a seggükbe, nyilván dupla szolgálatot tartanak a forgalomirányításnál.
Sajnálom, nincs több időm a naplóra, írnom kell...
Szolgálati közlemények:
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése