MV Isartal, 39. rész az új-régi parancsnokkal

 2003. május:

Május 1. csütörtök, úton. Kezdek teljesen kiakadni, lassan nem bírom ezt a "lelki terrort", amit a komputer jelent: ha lejövök a hídról, sose tudhatom, hogy mi vár, írhatok-e vagy unaloműző pasziánszra leszek kárhoztatva?
Most ugyebár az a helyzet, hogy sajnálok minden leütött billentyűt a Naplóban, mert az írás rovására megy...
Tegnap szétszabdaltam a Szuburbánus dekameront részleteire, azaz minden írás egy-egy file, így könnyebben lehet vele játszani, és nincs az a veszély, hogyha egy megsérül, akkor az összes odavan. A szabdalással együtt jár az is, hogy elolvastam, hát, mit mondjak, jobbra emlékeztem...
Lehet, hogy bizonyos témákat újra írok, úgy, hogy az eredetit is benne hagyom? Vagy egyszerűen írjam át azt, amelyik a jelen állapotában nem tetszik? Persze mindegyik tetszik. Na, most mi van?

Tengerészjünk is egy kicsit:

A barba megy haza, most Vlissingenből kiszáll, jön vissza (jonge, jonge, jonge) Oltmanns, gondolom egyelőre nincs hiszti, most a szabadság után feltöltve energiával, munkára-harcra kész. A röhej, hogy ha a Marlow megadja az egy hónap hosszabbítást, akkor jó esélyem van rá, hogy Jürgen még visszajön, s csak azután megyek haza. Akkor pedig egy szerződés alatt négy parancsnok...
Hogy mi lesz Octavióval és jön-e Jose, nem tudjuk, a Marlow nem válaszol.
A barba szerint, ha vissza kellett küldeni a Zöldfoki Szigetekre, akkor is bevasalják rajta a költséget.
Teszek egy kísérletet: senkinek nem mondjuk el (a barba meg én), hogy Flushingból nem Montrose-ba szól a cellulóz, hanem Aveiróba. Kíváncsi leszek, mikor veszik észre a tengerészek, hogy nem északnak hajózunk, hanem dél-délnyugatra megyünk...
Szemét vagyok, mi?
Kimentem a deckre, hogy valami vonalat facsarjak ki a telefonomból, hát nem sikerült, így telefon csak holnap lesz (délután Szabolccsal beszéltem másfél percet). Visszafelé jövet a folyosón egyszerre léptünk egymás elé a barbával. Majd a frászt hoztuk egymásra. Percekig dültünk a falnak, legyeztük magunkat és röhögtünk...

Május 2. péntek, úton, Vlissingen. Siettünk, a lehető legjobban érkeztünk: mindenféle lassítás nélkül is reggel kilencre értünk Wandelaarhoz, s a pilottal három óra után kikötés dél után fél órával. A melósokat fél négyre rendelték, ma el kell mennünk, mert holnapra senki nem jön be dolgozni.

Május 2. péntek és 3. szombat, Vlissingen, úton. Mondjam, hogy megint nem jó a billentyűzet? Hát mondom, hogy a fene egye meg! Gyűlölöm, gyűlölőm, utálom ezt a komputert!
Nem is merem a tegnapi napot beírni az eredeti naplóba, legfeljebb, ha megjavul, akkor majd bemásolom.
Délre kikötöttünk, az ügynök hozta az irodalmi lapokat: Holmi, Jelenkor, Mozgó Világ, Hitel, Ezredvég. Hál' istennek, megint van olvasnivalóm. Azt persze nem értem, hogyan lehet 2400 forint a díja, szerintem a posta átvágja a fiamat. Azt hiszem, már régen megszűnt a tisztesség ott is. A legendás hírű posta, amelyik a két háború között még a keresztrejtvényben elrejtett címet is hajlandó volt kinyomozni, és a brahiból hiányosan címzett levél címzettjét is megtalálta.
Örömömben, hogy ilyen gyors, a tapasztalatokkal ellentétben, a holland posta, ezért éjfél után kinyomtattam a májusi naplóm, és elküldtem. Lehet, hogy ez az utolsó levelem hazautazásom előtt.
Délután kettő körül megjött két tulaj (tudjuk, hogy hárman vannak), és hozták magukkal Oltmannst. Jürgen négykor ment el, lehet, hogy még ezen a hajón találkozunk...
Megjött Jose is. A Marlow egy másik, a kikötőben levő hajóra "behajózta" arra a két napra, amit késtünk a hó végéhez képest. Octavio kap egy másik hajót, szintén coaster.

Az ítéletidő

délután ötkor tört ránk. Addig is volt kisebb szél, pár átfutó eső, de ötkor borzalmas szél kerekedett, mire becsuktam a raktárt, bőrig áztam, de védett helyre vonulhattam, mielőtt a jég elkezdett kopogni a fedélzeten.
Utána mi volt, nem tudom, mert a barba elküldött aludni. A rakodás végét éjfél utánra jelezték. Muszáj berakni a hajót, mert szombatra nincs munkás, hát nem számít a túlóra.
Éjfélkor szél, eső, hideg fogadott. Húsz perc alatt kész voltunk, a munkások úgy elhúztak, mint a vadlibák, a pilot kettőre ígérte magát. Meg is jött.
Elől vagyunk, várjuk az indulást.
- Reggel nyolckor indulunk! - hallom a hangosanbeszélőből.
Jobb is...
A parancsnok gyorsan elhúzott aludni, mert ugye éjfélig volt, aztán kettő előtt keltettem, amikor az ügynök jött a rakománypapírokkal.
Amíg a taxira várakoztunk a pilóttal, elmondta, milyen trükkök szerint függesztik fel a révkalauz szolgálatot. Steenbank már nem dolgozik, ők déli szél esetén már nyílt vízen vannak, Wandelaar csak akkor áll le, ha nyugatira fordul.
Most déli a szél.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...