Behajóztam
Gyorsan beértünk, annak ellenére, hogy a kikötőkapunál igen éber volt a rendőr, és nem akart beengedni. A taxisom szerint itt se mindenki okos... Igyekeznünk kellett, mert a hajó tízkor indul, sürgetett a sofőr. A kikötőben már rendben ment minden. Egy csinos hölgy pillanatok alatt kiállította a partralépési engedélyt, és máris mehettem a hajóra. A rakodás éppen állt, mert elromlott a konténerdaru. Az első tiszt, Jan Zych már nagyon várt. Holland állampolgár, egyébként lengyel (valamikori) disszidens. Fél óránk volt az átadás-átvételre, s már ment is. Kicsit kelekótyának látszott, pattanásig feszült idegekkel. A parancsnok, Karel Stambera keresztet vetett, és a homlokára bökve mutatta, hogy Jan semmihez se értett. Karácsony előtt hazazavarta volna, de nem kapott embert. (Az az ember, akit nem kapott akkor, az én voltam...) Volt tíz percünk, hogy egy kávét együtt megigyunk. Közben azt magyarázta, hogy mekkoraár a kifőzöttet... tankereken szolgált eddig. Amikor Karel megszabadult tőle, nevetve mondta, hogy amikor behajózott, még ömlesztett áruszállító specialista volt.
A rakodással fél egyre végeztek, és kettőkor indultunk. Irány Alexandria, álmaim városa!
A szolgálatot 8+4 órában adjuk, azaz én fél kettőtől fél ötig vagyok délután, és este fél tíztől reggel fél hatig. így legalább van nyugodt bő hét órám az alvásra. Az embereket ennyi idő alatt nem lehet megismerni, de az biztos, hogy a parancsnokra mindenki csak jót mond, és eddig igazolja ezt. Abszolút nyugodt pasas. Prágában lakik, ötvenöt éves, és kevesebb jó foga van mint nekem gyerekem...
A hajó majdnem olyan mint a M/V President volt, tehát az a nem szeretem fajta. De azt hiszem, jóval kevésbé lesz fizikailag fárasztó. Nincs raktártakarítás, a két matróz: F. Gyula és G. Károly mindent tudnak, ők intézik a rakodást. Nincs mit ellenőrizni, mert berakás előtt a zsidók nem adják meg a konténerek súlyát, csak a darabszámot, s rakják, ahogy akarják, csak a kirakási sorrendre ügyelnek.
D. Pali a gépészünk, Békéscsabán lakik, immáron 15 éve. Előtte pesti, zuglói lakos volt. Tudja, hol van Jaminaország!
A szakács, Tadek jó ember, nagyon tiszta, pedáns, halk szavú, csak a főzéssel áll egy kicsit hadilábon, de nem lehet mindenki tökéletes, mint pl.: ÉN! Délben bableves volt vaníliás pudinggal. Slussz... minek második fogás? Azzal csak dolog van, nem? Vacsorára hajszálvékonyra felszeletelte az oldalast, s megsütötte. ízre nem volt rossz, csak túl zsíros lett. Alig ettem.
Indulás után azonnal leadtam az első szolgálatomat, a tenger gyenge volt, de döghullámok voltak, meg egy kicsi élő, majdnem rosszul lettem! Hiába no, a rövid hajó és magas híd kombinációt még most se szeretem! Január 14. Szerda. úton. Éjszaka azzal fogadott a barba, hogy E-mail üzenetet kapott a fiától! A hídon levő Inmarsat-C komputert a tulajdonos bejelentette az Internetre. Majd alkalomadtán használom.
Egész éjjel a komputerben barangoltam. Találtam egy jó kártyajátékot, sajnos csak Windows 95 alatt fut. Elég hosszú volt a szolgálat de letelt. Közben kimostam az ágyneműmet is... A kabinom sokkal jobb, mint a M/V Presidenten volt, van egy külön iroda is, igaz, hogy nem a kabinból nyílik. A szófa kényelmes, napközben eldőlésre is alkalmas, nem úgy mint a M/V Humberen volt, vagy a kis német hajón.
Este nyolckor érkeztünk Alex elé. Horgonyt dobtunk. Nem tudni, meddig állunk. Tele a rakpart két böhöm nagy hajóval, és vagy hárman várnak előttünk is.
A mai kaja nem volt rossz, ebédre krumplileves, és rizses hús, vacsora rántott löncshús krumplival és egy joghurt(?)
Január 15. Csütörtök. Alexandria, horgonyon. Éjszaka számítógéppel elkészítettem a rakodási tervet. Jó játék, az előző chief abszolút nem értett hozzá. Azt mondják, hogy a magyar tisztek (az öregek, mint én is vagyok) alig-alig értenek a gépekhez, és ezt elég rossz néven veszik a parancsnokok.
Délelőtt, amíg aludtam, bejöttünk a belső kikötőbe. Karel egész délután morgolódott, hogy a sok léhűtő csak cigarettát akar. A M/V Humberen edzett lelkem ezen csak mosolyog.
Vacsorakor jött egy telex a Marlowtól (a menedzser cég), és kikérték a parancsnok véleményét az előző első tisztről. Ha kérték, hát megkapták. Azt válaszolta, hogy nem alkalmas semmire, nem tud horgonyt dobni, nem ért a stabilitáshoz, nem tudja a hajót ki- és berakni, fogalma sincs semmiről (ezért is vagyok itt, mert könyörgött, hogy váltsák le). Pedig már meglenne a hajója, a M/V Dutch Sky, olyan, mint a miénk.
Éjfélkor kezdtük a kikötést. Nem nagyon változnak, mert háromnegyed tizenegykor szóltak, hogy tíz perc múlva itt a pilot, s háromnegyed éjfélre meg is jött...
Január 16. Péntek. Alexandria. A COSCO a hajóbérlő cég, vörös kínaiak, meg is látszik, hála Istennek, mert többet áll a hajó horgonyon, mint az konténeresnél szokásos. Az ügynökük, egy bizonyos Mohamed. fél éve jött el a Memphistől. így hallotta hírét kedvenc előző hajómnak, a M/V Humbernek.
Valóban igaz a hír, hogy jobban dolgoznak, mint Haifában. Nem kell velük szórakozni, tudják a dolgukat, megy minden, mint a karikacsapás. A két matróz is érti a dolgát. úgy látom, kibírható lesz a két hónap.
Ráadásul úgy indultunk el Alexandriából, hogy nem keltettek fel. Mindenki pihenjen annyit, amennyit lehet. Feleslegesen ne dolgozzon senki, ez a parancsnok jelszava. Most a két matróz is pihen.
Vacsorára pizza volt, nem is rossz, bár más, mint amit én csinálok.
Január 17. Szombat. úton. Késő délután elromlott az idő. Az iskenderuni öbölből fújt a szél, eléggé szeles zuga ez a Kelet-Földközi-tengernek. Lelassultunk, így csak éjfél után érünk Mersinbe.
Január 18. Vasárnap. úton, Mersin. Hajnali négyre fejeztük be a kikötést. A parancsnok kettőkor kelt, és négykor elküldött aludni, majd korábban kezdek. Igaz, hogy nem volt dolgom, mert az ügynökséget várta, a kirakást csak reggel nyolckor kezdték.
F. Gyula mondott egy viccet:
Két kalóz találkozik
- Hogy érzed magad? - kérdezi az egyik.
- Nagyon jól - a válasz.
- Hogy lehet, hiszen a fél lábad hiányzik!
- Egy csatában ellőtték, de első osztályú falábat csináltak a fiúk, begyakoroltam, szinte nem is hiányzik. Mondom, jól vagyok.
- De hát a fél kezed is hiányzik!
- Persze, elvesztettem egy csetepatéban. De a fiúk csináltak egy fémkampót, begyakoroltam, és már jobban használom, mint más a kezét. Szóval remekül érzem magam...
- De a fél szemed is hiányzik.
- Az úgy történt, hogy láttam egy sirályt, felnéztem, és az a dög leszarta a szemem...
- De attól nem kellett volna fél szemedre megvakulnod...
- Akkor még nem gyakoroltam be a kampót...
Karel megnyugodott
Ugyanis mint már említettem, eddig nem volt egy nyugodt perce se, mert állandóan aggódott az előző chief miatt. Nemes egyszerűséggel admiralnak hívja. Délután egykor ébredtem, Karel kint volt Juszuffal, a Megaship emberével. Ebédelni mentek, na ez az, amit nemigen tehetek meg ezen a hajón.
A rakodással délelőtt volt egy kis gond, ugyanis a konténereket a kikötő legkülönbözőbb részeiről kellett összeszedni, de délután már ment minden, mint a karikacsapás. Bejött a barba is, és hozott mindenkinek egy adag kebabot. Eltettem vacsorára, és akkor ettem meg. Ilyet még nem láttam, hogy hártyavékony tásztába göngyölték volna. Kaptunk hozzá salátát is, fenséges volt.
A barba egy kicsit nyomás alatt volt, amikor visszajött. Időnként hóna alá kapta Juszufot, és elmondta, hogy az Admiral hazament, most már nyugi van, most kipihenheti magát, mert van egy új chefje. Ennek örömére mindig megbontott egy Efes sört, megkínált, és mindig beleivott az enyémbe is. Indulás után tudtuk, hogy merre kóborolt a hajón, mert mindenütt otthagyott egy-egy bontott doboz sört.
Manőverezünk
Annak ellenére, hogy Karel lába időnként meg-megrogyott, ötkor felhívta a pilotállomást, hogy elmegy egyedül. Igaz, hogy nem kapott engedélyt, így vártunk vagy fél órát, de aztán a pilot a partról nézte a manővert, de nem szállt fel.
Látszik, hogy a vérében van a szakma, lazán, tökéletesen megcsinálta, igaz, a helyzet nem is volt különösebben nehéz. Amint megfordult, átadta a hajót, hogy innen vigyem ki a kikötőből.
- Elvégre megvan a parancsnoki papírod, István! Gyakorolj, mielőtt hajót kapsz - mondta. Istvánnak hív, az első pillanattól kezdve, és ez azt mutatta, hogy normális pasas.
Indulás után bekaptam a vacsorát, majd felmentem, hogy leváltsam. Hajnali kettő óta volt fent. Elmagyarázta, hogy milyen táviratot adjak le, majd boldogan elvonult.
- Most már nyugodtan alhatok! - vigyorgott a két szem fogával (mindkettő lötyög).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése