Isten segítségével szerencsésen megérkeztünk. Ugyanis ha elkapjuk a vihart, ami a kikötés után kitört, akkor nem tudom, mi történt volna a hajóval... Kiraktunk, beraktunk, és nem jöttünk el. Ugyanis a kikötőt lezárták a rossz idő miatt. így volt egy nyugodt éjszakánk.
Beszélgettünk Karellal
Mi másról, mint a kajákról? Nem volt még nálunk, de a magyar ételeket imádja. Amikor a paprikás krumpliról beszélt, elborult a tekintete, és csak úgy cuppogott. Sajnos nem tudok csinálni, mert leginkább az igazi jó magyar kolbászt hiányolja belőle, és azzal itt senki se szolgálhat. Ismeri a kolozsvári káposztát, és él-hal a jó magyar pörköltért. A halászlét is szereti. Elmeséltem, milyen krumplis tarhonyát tud csinálni Sári néni, és kijelentette, hogy szereti.
- Ettél már? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem, de érzem az ízét a számban, ahogy elmondtad, csak jó lehet...!
Azt hittem, a kocsonyával újat mondok, de kiderült, hogy a csehek is készítik...
Arra gondoltam, meg kéne hívni, és megtanítanám ezekre a finomságokra, de mintegy megelőzendő, elmondta, hogy két hónapot lesz csak otthon, és fogsort kell csináltatnia - rá is fér! -, aztán ki kell mennie Lengyelországba, és különböző bizonyítványokat megszerezni - amiket a cseheknél nem kértek, de a Marlow megköveteli: tűzoltó, egészségügyi, túlélési járművezetői, biztonságtechnikai bizonyítványok. Hát, lesz vagy ezer dollár...
Február 14. Szombat, úton, Alexandria.
Megérkeztünk, kiraktak, beraktak, elmentünk...
Hallgattam a 22.00 órás híreket a Kossuthon. Döbrentei Kornél kapta az idén a Balassi emlékkardot. A költő nevét viselő társaság ítéli oda minden évben annak, aki XIIV. századi poéta eszmeiségének folytatója.
Délután ötkor álltunk rakpart mellé. A Megaship helyett most új ügynökségünk van, a
Barko Shipping
Cpt. Barud volt az izmiri székhelyű Megaship helyi kirendeltségének vezetője, és most csinált egy új ügynökséget. A Cosco hajókat magával hozta, később biztosan dolgozik majd más társaságnak is. Ali neki dolgozik, de Juszuf helyett egy ismeretlen fiatalember, bizonyos Metim jött. Mivel Alitól nem vált meg, ezért érkezéskor megkaptuk az "ekmek"-et, a friss, ropogós török kenyeret, aminél nincs jobb sehol a világon. Mindenféle ócska, francia kenyér elbújhat mellette! Hamarosan megjött a kebabunk is, mert Ali egy igen lelkiismeretes fiatalember.
Amíg a vizsgálat tartott Metim szerényen meghúzta magát. Utána figyelmesen hallgatta Cpt. Barud magyarázatát, s kijött hozzám beszélgetni a fedélzetre. Szegény nagyon be volt tojva, most végzett az Izmiri Tengerészeti Főiskolán tengeri szállítás szakon, mindent tud elméletben, de semmit nem látott még a gyakorlatban. Tele volt kérdésekkel, olyanokkal, amiért nem kellene aggódnia, de egyszer mindenki volt kezdő, és én mindig jóindulattal viseltettem irántuk. Talán azért is, mert én nem mertem kérdezni, biztattam, hogy hozzám nyugodtan jöhet, ha valamire kíváncsi.
Az első kérdése ez volt:
- Az iskolában tanultuk, hogy a Sailing Reportban (indulási jelentés) be kell írnom a hajó merülését, de honnan a fenéből tudom majd?
- Én mondom meg, ha befejeztük a berakást - nyugtattam meg.
Irtó lelkiismeretesen csinálta a dolgát, egész este kint didergett a raktár mellett (plusz tíz fok van, ami itt kemény télnek számít), pedig vagy egy órát kellett várni, mire az öt darab konténert a kikötő összeszedte!
Középkori baksisrendszer
Cpt. Barud - szimpatikus, negyven körüli férfi - mesélte, hogyan alapította az ügynökséget:
- Százezer dollár kenőpénzt kellett kifizetnem, mire az összes hivatalos iratot be tudtam szerezni. Ez nálunk, Törökországban, teljesen legális, az élet minden területén ezt csinálják. Egy példa: a kikötőkapitányi beosztásért 100-120 ezer dollárt kell letenni az illetékes hivatalban. Ezért két évig harácsolhat.
- De mit tud bezsebelni, és kitől?
Barud efendi csak mosolygott.
- Uram, bejön egy hajó, a kikötésért a nagyságtól függően 50-200 dollár baksist ad az ügynökség. Ezután a hajóról elviszik az okmányokat, ez megint ötven dollár. Persze csak akkor, ha minden rendben van. Ha valami hiányosság adódik, akkor 50-től akár 10 ezer dollárig is felmehet a kenőpénz, attól függően, mit kell elintézni. Ha nem fizetek, akkor a hajó nem mehet el... Aztán itt vannak az arab hajók. Régebben velük dolgoztam. Kicsik, és mindenféle papír nélkül járnak. A tiszteknek nincs semmi képesítő bizonyítványuk, még a parancsnoknak se. így aztán ezekért elég jelentős összegeket kell letennem.
- De akkor miért szállítanak ezekkel a hajókkal? - kérdezte Karel teli szájjal nevetve, mert ezt nem lehet röhögés nélkül kibírni.
- Nézze captain. Ha elszállítok egy tonna árut Tunéziába, az kb. negyven dollár tonnánként egy legális hajóval. Egy ilyen kis trabakuli elviszi 12-14 dollárét tonnáját! Hát persze, hogy ezt rakom meg, mert még így is megéri. Aztán ott van a Vámhivatal (Büyük Gümrük Müdürlügü a török neve). Egy vámhivatalnok kb. 50 ezer dollárnak megfelelő összegért kapja meg a hivatalt. Persze, hogy kemények, és szigorúak, ahol tudnak büntetnek, és persze minden elintézéséért baksis jár nekik is.
Láttam is, amikor Ali elővett vagy fél kiló török pénzt, és kivette a vámosoknak járó baksist, amit azért kaptak, mert "minden oké".
Szemléltető oktatást is kaptunk a rendszerről.
A berakás az Istennek se akart haladni. öczan Barud mindenáron el akart küldeni minket éjfél előtt. Ugyanis éjfélkor van váltás a pilot állomáson (értünk ötven dollárt kap a pilot személyesen, amiért behoz!), a Kikötőkapitányságon is ekkor kezd az éjszakai műszak, és az új melósok is akkor érkeznek.
- Ha nem akarok mindenkit újra megkenni, akkor éjfél előtt el kell a hajónak indulni! - magyarázta az ügynök. - így most elmegyek, és megkenem a konténereket összegyűjtő darust, hogy tizenegyre fejezze be a munkát.
Kis idő múlva megjött az öt konténer.
- Hatmillió lírát adtam, ez mindössze harminc dollár, és megcsinálták - dörzsölte a kezét elégedetten. - Pilot nem jön, így azonnal indulhatnak.
- Kétszáz dollár, ha már itt ez a rendszer... - tartotta Karel a markát nevetve.
Február 17. Kedd, úton. Mentünk, 21.10-kor megérkeztünk, horgonyra álltunk. Az M/V Emili Borchard, egy német konténeres hajó megelőzött, negyed órával előttünk érkezett, így ők bementek, mi kint maradtunk. Egyébként ezzel a hajóval hol Alexandriában, hol Mersinben találkozunk.
Csőtörés...
Este néztem az izraeli híradót mert a Kossuth most nem fogható, és az iraki hírek mindenkit izgatnak. A belföldi hírekben mondták, hogy eltört egy olajvezeték, és több mint hetvenezer liter gázolaj ömlött a tengerbe. A hajón is éreztük a szagát, mert itt, Haifa mellett, Quishon kikötőjénél történt. Egy jó kétszáz milliméteres cső tört el. Mutatták, teljesen szét volt rohadva, egy jó méteres szakaszon teljesen szétrobbant a nyomástól.
A szokásos képek következtek: habanyaggal tisztítják a vizet, olajos madarak, halak...
Február 18. Szerda, Haifa. Este hatkor álltunk part mellé. Nem értettük, hogy mi történt, mert az M/V Borchard már egykor befejezte a berakást, és indulásra készen volt.
Otthoni hívás
Fél kettőkor csörgött a telefon. Bejelentkeztem, s a legnagyobb meglepetésemre egy hölgy magyarul szólt hozzám.
- A Magyar Rádiótól beszélek, kapcsolom Takács Andrást.
Megörültem, már azt hittem, hogy nem hív, de fél órával a beszélgetés előtt kapta meg a faxot, amit a Rádióba küldtem.
Addig felhívtam a kikötőt, de nem tudtak semmit mondani a kikötésről. Nem értettem, hogy mi történt, mert a Borchard már régen indulásra kész, és csak nem jött ki...
András újra hívott, és mintegy hat nyolc percet beszélgettünk. A hajóról, a kosztról, lévén a műsora élelmiszer Magazin. Március első szombatján kerül adásba.
A kikötéskor természetesen nem az ügynök várt, hanem Áron, a Layam Shipschandler embere. Na, ja! Ha üzletről van szó...
Áron híreMég messze voltunk, amikor kiabálni kezdett:
- Hallották mi történt a kikötőben?
Hát honnan hallottuk volna. Amint kikötöttünk, a partról újságolta:
- Azért volt a kikötő lezárva 13.00 órától, mert baleset történt. A M/V ZIM Adriához búvárok érkeztek. (A ZIM az Izraeli állami Hajózási Társaság, sok óriási konténeres hajója van, ez is ilyen.) A szokásos rutinellenőrzést tartották. A parancsnok aláírta a papírt, ám a beosztottaknak nem szólt. A gépészek nem tudtak a dologról, és miután a hajó turbinás, nem értették, miért áll a hajócsavar. Elindították. Az egyik búvár, amelyik távolabb volt, az megmenekült, de a társát szétaprította a propeller.
A tv is mutatta a híradóban a hajót, akkor érkeztek, amikor a rendőrség elvitte megbilincselve a parancsnokot. Azt mondják a srácok, hogy még mosolygott is...
Annyit tudni kell, hogy a turbinás hajóknál a hajócsavar állandóan jár, még akkor is ha ki van kötve.
Útravaló az apámtól...
Miután a barba indulásig fent volt, ezért felajánlottam, hogy nyolcig maradok. és milyen szerencse, hogy elvállaltam a hosszúra nyúlt szolgálatot. Reggel fél hét után öt perccel - otthon egy órával kevesebb van - , ha recsegve is, ha alig hallhatóan is, hallottam a Kossuthon apa útravalóját amit a félévi bizonyítványok kapcsán írt!
Kemény, viharos időnk van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése