2011. október 28., péntek

Az új barba beindult... - MV President 14.

November 10, Péntek. Duisburg - Rajna - Maas - Rotterdam. Hétre végeztünk a berakással. Fél nyolcra a kirakással. Ugyanis a vízállás miatt ki kellett rakni, nem tudjuk a teljes rakományt levinni. Nem gond, majd Rotterdamban berakjuk.
Nem tudok napirendre térni, hogy milyen forgalom van a Rajnán! Volt úgy, hogy 8 szembejövő vízi szállító alkalmatosságot számoltam össze, miközben egy uszály előzött minket, kettő meg utánunk jött! Ami jópofa: van vagy három "benzinkút" is, egy Esso-t, két BP-t láttam. Uszály megáll, a kormányos kiszól, valahogy ilyenképp:
- Huszonöt tonna dieselt, lesszíves! - a kutas megtölti, ő meg veszi a kalapját, meg az uszályát, és folytatja az útját. (Ezek a benzinkutak állóhajók).
Este 22.30-ra érkezünk R'damba, a Bottlek-Steinweg rakparthoz. (Azt hittem oda, ahol a Pancon 3-mal is rakodtunk!) Ilyen helyen még nem álltam, a Maas parton, eddig mindig egy belső öbölben kötöttünk ki.
Én hattól tízig aludtam, mert az őrségben már alig bírtam magam, olyan álmos voltam, így nem tudom, mikor tudok elaludni...

November 11, Szombat, Rotterdam. Északi tenger. Achim azt mondaná: ma 11óra 11 perc 11 másodperckor kezdődik a karneváli készülődés! Ő már csak tudja, a tengerészeti főiskolán egyszer karnevál hercege, vagy mi a szösz volt, ő szervezte az egészet. És a fent említett dátumkor kezdett...

Variációk egy témára: Vagyis hogyan lehet a másikkal kiszúrni?

1., Ahogy a barba velem:
      Éjfélkor azt mondja: majd négykor kelj fel, és nézd meg a köteleket, a dagály miatt. Így aztán hogyan van az ember? Éjfélkor, amikor tudom, hogy gyenge négy órám van aludni, akkor az ember csak azért is hánykolódik. Negyed ötkor feküdtem le, naná, hogy háromnegyed ötkor még órát néztem. Fél hatkor bejelzett a gépházi alarm, ilyenkor az egész hajón vijjog a sziréna: jó reggelt minden kedves tengerésznek! Az anyádnak!
2. Ahogy a barba a két matrózzal:
      Negyed hétkor lejön, én kávézom a szalonban, beszól, hogy a két AB (matróz) tegye ki a járót. Szóltam nekik, P. békésen szunyókált, J. kávézott. Felkeltek, kimentek, kitették... Háromnegyed hétkor lejön a barba a szalonba, leteremti az AB-ket, hogy miért nem veszik észre, hogy a járó felfelé áll, annyira lent vagyunk, azonnal tegyék helyre. Természetesen negyed kilenckor már annyira kinn volt a hajó a vízből, hogy újra ki kellett tenni a partra... Ja! Senki nem használta a járót, mert a partról be lehetett lépni a fedélzetre...
3. Ahogy a barba Cs. Sanyival:
      Ugyanis megjött a megrendelt kaja, már alig volt mit ennünk... Így aztán a parancsnok, azt mondta Sanyinak: ő német, ő csak német kaját hajlandó enni. Nekünk azt főz a szakács, amit akar, neki német koszt kell. Még jó, hogy az ukránszép nádszálkisasszonynak nem ukrán kaja kell, scsí, scsá meg pcsá! Mindhárom káposztás étel, de valószínűleg torkig lehet vele, mert nem nagyon eszi... Tele van vele a scsája meg a ...
4. Ahogy B. Zoli Cs. Misivel:
      Misi váltotta Zolit a gépben. Mint említém volt fentebb, fél hatkor bejelzett a gépházi alarm. Misi le a gépházba, attól kezdve egész nap nem lehetett látni, nem ebédelt, nem kávézott, nem csinált semmi mást mint a kettes segédgépet bűvölte. Én mint a liba kikészültem, mert rakodás közben le a raktárba, fel a raktárból, le az uszályba, fel a hajóra, merülést nézni a parton, stb. stb. stb. Este, vacsora után, miután Misit vacsorázni se láttam, találkozunk a pupán.
- Mit csinálsz, hogy egész nap nem láttalak? - kérdeztem.
- A kettes segédgép bejelzett, és egyszerűen képtelen vagyok megtalálni a hibát - mondta, és láttam rajta, mindjárt elsírja magát, az ötvenkét évével, a harminc év gépházi tapasztalattal a háta megett. Szégyellte is magát, de már láttam, idegileg is kikészült, hogy oda kell állni a barba elé, és azt mondani:
- Nem tudom mi a hiba, pedig egész nap ezen dolgoztam, kipucoltam az adagolót, kicseréltem a szűrőt, a termosztátot, (vagy mi a fenét, én nem értek hozzá) végigmentem mindenen, a víznyomás, a hűtés, az adagolás, minden, de minden rendben van!
- A segédgép bejelez, hogy az olajnyomás leesett. Ennek 1,8 bar-nál kell bekövetkeznie, holott a nyomás 4,8 bar, ami az előírás, nem? Ez a hibajelzés, ezt írja ki a komputer? - kérdezem, s közben látom, hogy nyúlik Misi pofija kegyetlenül, és zavarodott a tekintete.
- Honnan a fenéből tudod? - kérdezi.
- Rá se ránts, mondom, ez egy fantom alarm, mindig ezt csinálja, bejelentettük a hajógyárnak is, garanciális hibaként fogják kijavítani, ha féléves lesz a hajó. Csak ki kell nyomni az alarmot, és kész. A Zoli is mindig ezt csinálta!
- Zoli tudott róla?
- Hát nem adta át?
- Nem! Ó, hogy a fene essen bele - mondta, és láttam rajta, mázsás kövek záporoznak a szívéről...
Nyolckor indultunk el.

November 12, Vasárnap, Angol csatorna. Rettentően dühít, hogy nem tudok érdemben haladni a könyvvel! Egyszerűen kiestem a ritmusból, és napi fél oldalakat kínlódok ki magamból és nem érzem, hogy jó lenne. Hatalmas kiszúrás volt velem, amikor megszakadt a gondolatsor, nem tudom úgy folytatni, ahogy indult. És attól tartok, hogy így, semmit nem ér ez a fejezet. Pontosan azt érzem, amit egyszer Csoóri ki is használt... Ő utcai telefonfülkéből hívta fel valamelyik pártfőnököt, tudva, hogy az valamiért rettenetesen letolja. Ez meg is történt, mire Csoóri:
- Jaj, ha lehetne, még egyszer elmondaná, mert nagy az utcazaj, nem értettem jól, amit mondott!
Ezzel a dolog méregfogát húzta ki. Egy hatalmas dühkitörést nem lehet megismételni. Illetőkém ott állt leforrázva, hisz nem tudja még egyszer ugyanolyan lendületesen leteremteni a vétkest...
Én sem tudom ugyanúgy vitatkoztatni Évát és Zsant a könyvben...

November 13, Hétfő, Angol csatorna, Viscaya. Hajnalban és délután 46 oldalt írtam!

November 15, Szerda, spanyol - portugál partok. No lám, megint kimaradt egy nap... Az indok természetesen ugyanaz, mint pár héttel ezelőtt: nagyon mozogtunk, nem mertem kinyitni a notebookomat. És tegnap egész nap olyan üres volt. Hiányzott Zsan. Kár, hogy befejeztem. Illetve a történetnek vége, mert eddig tartott, nem tovább, kár ülni és tovább figyelni. Hát akkor mit lehet csinálni?

November 16, Péntek, portugál partok. Az idő nem olvasta az időjárás-jelentést. Erős, 7-8-as szél fújt, és mi mozogtunk eléggé. Bár mint egyszer már említettem, ez a hajó kellemes mozgású, nem vészes... Ma hajnalban 3 és 4 között a szelet mintha elfújta volna a szél. Hipp-hopp megszűnt. Most nyugati dögök vannak, abban lityegünk...
Tegnap délben alig tudtam feljönni a hídra. Húsz percbe tellett, amíg felöltöztem. A derekam... Ma éjfélkor már gyorsabban ment. Mindenesetre a szolgálat alatt nem viháncolok. Ülök szépen...

November 17, Péntek, Trafalgar öböl. Semmi különös. Este Gibraltár. Elővettem az Atlantic Start. Rögtön az elején találtam pár hibát, pedig én kétszer végigolvastam, egyszer Apa is. Eddig csak rövid i-t találtam hosszú helyett. Azt hiszem, néhol belejavítok majd...

November 18, Szombat, Alborán-tenger. A kilencedik fejezetig átnéztem az Atlanticot.
Jelentem a hajót sikeres átépítésnek vetette alá a parancsnok. Az irodából kiszereltette a mosdót, helyére az öltözőből felhozatta a kápó anyagos szekrényét. Így Misi most egy ládában tárolja a mütyüröket, ömlesztve. A híd két oldaláról leszereltette a két keresőreflektort. A kémény mögé villanyt szereltetett. Az árbocról lejön a hátravilágító reflektor, és a felső piros lámpára lesz rászerelve. A hidat átfestette zöld helyett most alapozó szürke, mert megfelelő színű fedőfesték nincs. A szalonban a viaszosvásznat kicseréltette fehérre. Nem tudom, minek vett huszonöt métert? Gondolom, még van néhány jó ötlet a tarsolyában.

November 19, Vasárnap, Sagunto. Holnap hajnalig horgonyon állunk. Gőzerővel javítom az Atlantic Start, már a 116 oldalnál tartok. Hellyel-közzel hozzá is írtam, a lényegen nem változtat, két újabb sztori belekerült.

November 20, Hétfő, Sagunto. Csodálatos napnak nézek elébe: hajnali ötkor jön a pilot. Én ugyebár éjféltől szolgálatban vagyok, hogy minek...? Hatra ígérik a kikötést, és hétkor kezdenek. Ez azt jelenti, dél körül kész lehetnek, és így szerencsémre még lenyomhatom a szolgálatot déltől este hatig a hídon! Csuda jó lesz!
Készül mindenki haza...
Én a karácsonyt mindenképpen szeretném otthon tölteni.
B. Jani azt mondta, elég volt. Jenssel sokkal jobb volt neki. (Nekem ez jobb barba!)
Sz. Pistát a Marlow dec. 10-ig váltja, illetve a HMS, hagyatéki tárgyalás miatt...
Cs. Sanyi se akar maradni. Nem szeret úgy főzni, hogy tudja, kritizálják, és csak azért, mert nem német. Nekünk szívesen főz, de a barbának, és a naccságos Oxánának (így hívják!) nem. Csak turkálják az ételt, othagyják, kritizálják...
Csak Cs. Misi lesz legény a talpán. Ki tudja meddig?
Igazam lett... Csak: azt hittem, lesz időm megreggelizni, és ebédelni! Kis naiv voltam. Viszont a kirakással 13.00-ra végeztünk.

November 21, Kedd, Úton, Barcelona. Rettenetesen fáj a lábam... Pedig a tegnapi nap nem is volt megerőltető. Csak reggel azzal indítottam, hogy a köszvényes bütykeimre ejtettem egy fagerendát, és így lehoztam magamnak a csillagokat... A fagerendát a partról loptuk a barbával. A vállam véraláfutásos lett, olyan dög nehéz volt.
Hajnali hatkor érkezünk Barcelonába, érkezéskor pilot jön, bemegyünk, kiraknak, elmegyünk, 12-18-ig szolgálat a hídon, de ma okosabb vagyok. nem reggelizem, és az ebédet is kihagyom! (Így hátha bejön, legalább az egyik...)
Muszáj hazamennem záros határidőn belül. Nagyon szeretném kihúzni az 50. hétig, most a 47-et kezdtük. (Dec. 11-17 között kéne hazajutni...)
Bejött. Reggeliztem, melegszendvicset: sonka, őszibarackbefőtt, szelet sajt. Finom!
Beszéltem a barbával, azt mondta, legegyszerűbb orvoshoz menni, és úgy haza. Tehát: Cuxhavenben orvos, Jó lenne onnan még Nordheimbe átmenni, és Livornóba. Onnan lenne az igazi hazajönni. Tehát ez az út is.

folytatása következik

.

2011. október 26., szerda

Fatalp - fel vagyok háborodva!


Hát kérem, egyszerűen fel vagyok háborodva.
Nemrég volt egy hátborzongató esetem: beszélgetés közben használtam, a fatalp szót, és nem tudták, hogy mi az! Na, ez már skandalum, nem?!
Vagy esetleg olyan tájszó, amit nem sokan ismernek?
Te tudod?

2011. október 24., hétfő

A katalógus feleség - M/V President 13.


November 6. Hétfő, Angol csatorna. Éjszaka befejeztem a munkát a könyvvel, már ami az áttételét jelenti a WinWord 2.0-s szövegszerkesztőre. A fejezetek elé egy rövidke alcímet szúrtam be. Pl.: Első fejezet. Melyben Zsan ezt, meg azt csinál, ez és az történik....
Most továbbra is elégedett vagyok azzal, amit eddig írtam... De más, más elégedett lesz-e? Ez a kérdés!
Egész délután a komputerrel foglalkoztam, majdnem belebolondultam, hogy egy véletlen folytán, majdnem elrontottam mindent, amit eddig írtam... Napló, Zsan, stb...!
Beleolvastam az Atlantic Starba. Azt hiszem, most sokkal jobban megírnám. De nem írom, marad olyannak, amilyen. Az így, ahogy van, az első! Ha belejavítanék, akkor nem lenne első könyvem!

A hajdanvolt ünnep: november 7, Kedd, Angol csatorna, Rotterdam. Ma tudtam meg, hogy lelőtték Rabint. Ilyen az élet! Gondolom a világ felháborodott, a sajtónak volt téma napok, (hetek) óta! Egy arabképű fazont láttam a TV-ben, katonák, rendőrök hurcolászták... Gondolom a merénylő. Mikor követte el tettét? Nem tudom. Valószínű, hogy nem is tudom meg soha napra órára, pedig most a sajtó tele lehet vele. A lényeg: a világból elment egy ember, és alapjában véve nem történt semmi különös. Hiszen a hajó ugyanúgy megy, dolgozunk, bosszankodunk az apróbb-nagyobb kellemetlenségek miatt, örülünk, ha van minek, és nem tudunk semmiről. Nekünk ez a 6 hónap politikamentes, általában utólag értesülünk mindenről, és semmi, de semmi probléma nem adódott még ebből. Elment Rabin... Ha véletlenül nem kapcsolom be éjfélkor a TV-t, akkor esetleg évek múlva feltűnik, és megjegyzem:
- Nahát ez a Rabin, hogy visszavonult a politikától, nem hallani róla semmit...
Akkor esetleg valaki emlékszik:
- De hát 1995 novemberében lelőtték!
- Na ne mondd! Valóban?
És kész. Ennyi. Sajnos így van mindenkivel. Hiányzik a családnak. Hiányzik a barátoknak. Hiányzik a politikai ellenfeleinek, hisz nincs ki ellen kikelni... De valójában nem történt semmi. Beülnek a helyére, átveszi a helyét, talán arra érdemesebb valaki...
Ugyanez a helyzet az otthoni dolgokkal is. Idén az első hat hónapot a Pancon 3-on töltöttem. Tudtam, hogy létezik egy mumus, egy politikai ördögfajzat, "valami Bokros" de addig, amíg haza nem mentem, nem létezett. Számomra. És ha számomra nem létezik, akkor valójában nem is létezik. Olyan, mint a II. Világháború. Hallottam róla, de nem éltem át, bármilyen közel is volt a születésemhez, számomra történelem.

 

MOZAIKOK

Számomra a világ 3-4-6 hónapokra létezik, úgy, ahogy otthon mindenki mindennap megéli. És 6-8-10 hónapos szakaszokra oszlik, ahogy a világkuncsorgó tengerészeknek adatott... Az én életem rövidebb hosszabb szakaszokból álló két párhuzamos mozaikkép. Egyet úgy hívnak: hajózás. A másikat: a család, az otthon, a barátok. Most a hajózáshoz teszek apró darabokat. Behajózáskor gondolatban letérdelek egy doboz színes, csillogó kövecske mellé. Csak a legfelső látszik. Izgalmas játék beletúrni, kivenni egyet, és megnézni, mit írtak rá az istenek (vagy az istenek nevében a kereskedők, akik a hajónak a rakományt szerzik). Aztán a kupac elkezd lassabban, gyorsabban fogyni. Nézem a mostani fogyó halmot:
Az első kövek: Konstanca, Galatz. Ezekből van már egy-egy, de kifakultak. Ott vannak elől, alig látszanak. A Hévíz motoroson, első hajómon szedegettem össze... Boszporusz, Dardanellák. Ezekből több van már a hosszú mozaikban, s a boszporuszi mindenütt ékkő, de a Dardanelláké is szépen csillogóak… Az idén beépítettem egy szép, értékes mozaiklapocskát, amit a másik képhez, az otthon készülőhöz is szeretnék hozzáadni. A komáromi Fekete Feri barátságát, aki úton volt a hajógyár jóvoltából.
Szép kő a lisszaboni. Aprócska, de kedves a maríni. A huelvai Kolombuszt idézi, a roueni a nem szeretett, de mindig megcsodált Frankhont, a sokadik, magamse tudom hányadik trieszti is megunhatatlan. A triesztiek közül a legemlékezetesebbek, amiket Encsikével együtt tettünk hozzá. Nem egyedül építem a tengeri mozaikomat se... 1976 óta néha-néha Enikő is besegít... A legszebb köveim közül valók - már-már drágakőszámba veszem - az antwerpeniek: az elsőt 1977 szilveszterekor adtuk a tarka, s akkor már négy éve készülő monumentális, akkor még végtelennek tűnő mozaikszőnyeghez Encsivel. A második 1993 júliusában került bele, mindannyian ott voltunk, a gyerekek is hozzátették a maguk darabjait. S az utolsó idén augusztusban: Fekete Ferinek mutattam meg a várost, a Grote Marktot, elsétáltunk a Schelde partra, és így magyaráztam: itt is jártunk Encsivel, ott ült le a gyerekekkel, ebben a presszóban fagylaltoztunk, s itt ittam a Leffe sört, ami számomra azóta is a világ legjobb söre!
A Präsidenten az idén készülő mozaik kicsit elnagyolt. A kövei aprók, alig látszanak, a színek sem az igaziak. De sose lehet minden tökéletes... Majd a következő... De ettől az évtől kezdve a mozaik szilárd lesz, betonba ágyazom. A naplóm adja a kötőanyagot. Persze, ha belegondolok, én mindig is törekedtem az élményeim megörökítésére. Az első évekből hatalmas diagyüjteményem van. (És ki fogja megnézni? Szabolcsban bízom, hogy egyszer talán kíváncsi lesz rá...) Három és fél éve a hajón készült videóknak az "Egy tengerész naplójából..." címet adom. De ez a napló az igazi!

Délelőtt jött a hír Duisburgba megyünk. Érdekel, és izgalmasnak ígérkezik az út. Vacsorára Dordrechtbe érkeztünk, holland város R'damtól nem messze. Most arra várunk, hogy nyissák a hidat, és elinduljunk a 14-15 órás viziútra a Rajnán, a Ruhr-vidék egyik fellegvárába, Duisburgba... Bár az örömöm nem teljes, mert akik voltak ott, a hatalmas acélgyárban, azt mondják, hogy nagy a hajtás, őrültekháza, és minden. Az áru Saguntónak és Barcelonának szól, ugyanúgy, mint a második utunkon, csak akkor Antwerpen volt a berakó kikötő.

November 8. Maas - Rajna, Duisburg.

DUISBURG

Fantasztikus!
Mintha egy tejesköcsögben hajóznánk... Olyan sűrű a köd a folyón, hogy nem látjuk a hajó orrát. Ez nem túlzás! És teljes sebességgel haladunk, egymás után passzáljuk a "családi" uszályokat (egy család lakik az uszályon, és hajóznak keresztül-kasul Hollandiában, Belgiumban, Németországban) és Franzi, a kormányos, egykedvűen ücsörög, szívja a bagót, issza a kávét, ezt csinálja 6-án este tíztől egyfolytában! Akkor lépett szolgálatba, lehozott egy hajót Dordrechtbe, utána beszállt hozzánk, és visszamegy Duisburgba, ha minden smakkol, akkor de. 9-re érkezünk. Több mint harminc óra egyhuzamban, nem kis teljesítmény! És ezután csak egy-két napnyi pihenő jár. Állítólag igen jól megfizetik őket…
A hajót fantasztikus biztonsággal kormányozza! Egész idő alatt a folyami radar (ez speciális, km-ben mutat mindent, és más funkciói vannak, mint a tengerieknek.) képernyőjére meredt. Hiába nézett volna ki, semmit nem láthatott volna... A köd miatt. Én is figyeltem a képernyőt. Ha híd látszott a képernyőn, akkor felálltam, az ablakhoz léptem, és meresztettem a szemem, mikor látom meg? Volt olyan, hogy a hajó orra már átment a híd alatt, mire megláttam a magasban lévő úttestet. Máskor, talán elbóbiskoltam, vagy csak a figyelmem lankadt, azt vettem észre, hogy a hajó orra felett, kb. 15 méter magasan vonat robog át! Csak a világító vonatablakok látszottak, sejlettek át a tejfehér függönyön.
9-kor ébresztett a barba, hogy öt perc múlva érkezünk. Felmentem, mindenütt sűrű köd, semmit nem látni. Ezután egy éles balkanyar, egy még élesebb jobbkanyar, és bent voltunk a hajógyár udvarán. Előttünk egy viszonylag széles öböl, a vége hosszában megosztva, az egyik fele fedett hangár! Várakozóhelyre kötöttünk, semmi információnk sincs... A rakodás a hangárban lesz. P.-ék a Norsteinnel és a Franciával számtalanszor voltak itt, azt mondják, ez a legjobb hely, mert itt shiftelés nélkül beraknak. Adja Isten!
A kikötésnél egyébként a szakács a főszereplő: mikor a hajó egy méterre van a rakparttól, kiugrik, és ő szedi el a köteleket! Ő is szerzett már gyakorlatot már a Francián... Csak én néztem itt mindenre, mint egy bocika...

ERRŐL KÖNYVET LEHETNE ÍRNI!

Azt hiszem, tudom mi lesz a következő könyv témája. Ma kávénál ötlöttem ki, illetve ugrott be. De! Ennek is valahogy, valami köze van a Zsanhoz: Zsan ötletét egy otthoni néger állami gondozott kislány adta, akit megsajnáltam. Éva, a könyvbeli barátnője az az erdélyi nő, akivel Galacban beszélgettünk, és megsajnáltam.
Most is adott az a nő, akit megsajnáltam. A barba felesége! Nem látom sokat. Alig találkozom vele. De soha nincs olyan érzésem, hogy a felesége lenne. Nincs egy kedves szó köztük, egy villanás, amiből látnám, összetartoznak. Nincs egy cirógatás, egy simogatás, egy titkos kézszorítás. Azt mondaná valaki, régi házasok, minek? Kilenc hónapja vette el. Illetve kilenc hónapja vette meg. Nem láttam egyszer se mosolyogni. Két idegen ember ül az asztalnál egymás mellett, nincs beszédtéma, nincs közös nyelv. Illetve az asszonyka(?) pötyög valamit angolul, de ez édeskevés ahhoz, hogy, mint férj-feleség beszélgethessenek... Az ábra a következő lehet: a parancsnok vett magának egy nőt, aki minden este aláfekszik, kimos rá, takarít. Kész. Ennyi. De ehhez minek feleségül venni? Az asszony nyilván soha nem álmodott jólétbe került az ukrajnai mindennapokból. De kérdés: megéri-e elcserélni egy Aduira, egy mosógépre, egy videóra a mindennapok mosolyát?
Ráadásul szegény a tengert se bírja. Állandóan hányt eddig is, ahogy a szakácsnak mondta, és most a tél jön, a hírhedten viharos Vizcayán végigszenvedheti a legrosszabb időket.
Végül is ez csak egy csak egy téma. Ki tudja, megírom-e? Vagy csak egy epizód lesz egy könyvben! Mindenesetre felírtam magamnak. Adja Isten, hogy ne legyen igazam, és ez csak a látszat legyen! De: este kilenckor bekopogtam, a rakodás miatt. Az asszony TV-t nézett, a barba komputerezett. Családi életet éltek?
Délután hatalmast aludtam. Az éjszakai őrség után két óra alvás jutott csak, aztán kikötés, és utána már nem tudtam visszafeküdni. Ebédre rántott csirkét csinált. S. Ez köztudottan koleszterinmentes kaja, így jóízűen ettem belőle. Nem úgy a barba. Neki sütni kellett, mert ha rántja a szakács, akkor ő szalmonellás fertőzést kap! Ajjaj! Ezek szerint a "Paniert Mehl"-ben, azaz a prézliben lakozik a rá ártalmas speciális szalmonella, mert reggelikre általában tojást eszik!
Apróságok, bosszúságok: P.-ék a hidat festették belülről. Egyszer lefestették 12.00 és 16.30 között. Akkor a barba azt mondja, ötig fessék le még egyszer! És ha éjjel lesz rakodás, akkor egész éjjel fessék, hogy indulásra kész legyen! De nem rakodnak...

November 9. Csütörtök, Duisburg. A fene egye meg! Írom a Zsant, egy mondat közepénél elhívtak, és fogalmam sincs mit akartam mondani. Nemcsak az, amit akkor írtam, de az egész párbeszéd lényegét elvesztettem. Mert ez egy fontos rész lett volna...! Pont a 300. oldalt (flekket) írom. És hiába töröm az agyamat, nem ugrik be, hogy akartam továbbvinni.
Nem is mondtam: az új kabinom jóval tágasabb. Majdnem megfelelő. De itt sincs egy normális méretű szófa, ahova ledőlhetnék tíz percre. És természetesen ágytakaró sincs, hogy az ágyra lehetne leheveredni, ha csak pár percem van, és dög fáradt vagyok. De van íróasztal, egy kis tárgyalóasztal, vannak fiókjaim, szekrénykéim, bent van a fürdő és a WC, ez mind-mind nagyon fontos. Frizsiderem is van, és napok óta most jöttem rá, hogy már nem kell lemennem a konyhába, ha hideg vizet akarok inni.
A rakodást váratlanul elkezdtük este hatkor. Nyolcra be akarták fejezni, de a kiballasztolás nem ment olyan gyorsan, így elmentek, azzal, hogy holnap reggel 6-ra visszajönnek, mivel a Rajna vize csak 305 centi, és a mi merülésünk 320 lesz, el se tudunk menni... Így egy szabad este, természetesen telefon! Hála Istennek, minden rendben otthon...

Folytatása következik

.

2011. október 21., péntek

A hobbiparaszt örül

Hát hogyne! Emlékszel, tavasszal milyen kilátástalannak ítéltem a helyzetet? Nos, örömmel jelentem, az idei évre tervezett munkákat elvégeztük! Az utolsó volt a tereprendezés! A fenti képen láthatod, milyen volt, amikor nekiállt a buldózer. Sajnos hiába van talicskám, meg lapátom, nem ment sk. mert ugye a térdem, meg ugye ez akkora baromi nagy meló feltölteni a garázs előtti szakaszt (a keverővel egy vonalban majd egy méter vastag sitt került...),
Szóval buldózer jött, és két óra alatt megcsinálta amit én három év alatt tudtam volna.
És kész, és örülünk!
Persze ez nem azt jelenti, hogy elhintettük a babérágyat, és innen pihenünk rajta. mert hál' Istennek lesz mit jövőre is csinálni!

Ami a nagyon remek, hogy a tereprendezésre félretett pénz túl soknak bizonyult, annyira, hogy most kijön belőle a gyümölcsfák, szőlő, ribizlibokrok ára, így azt is el tudjuk telepíteni.
Igazság szerint, az elkettyenés egyik oka ez is volt tavasszal, ha nem tudom a tereprendezést megcsinálni, akkor nem tudok gyümölcsfákat telepíteni, és nem tudok majd vegyes lekvárt, meg baracklekvárt főzni... 
Hogy mi mindent tervezek? A képeken megmutatom. Az igazsághoz tartozik, hogy a növények elhelyezése persze az idénre vár, a nagy munka az lesz, amit az utolsó képen mutatok.
Remélem, lesz erő, lesz tehetség, és meg tudom csinálni! Ahol a két bozótos fa van, meg közte a hulladék gerenda oda egy sufnit tervezek, hát meglátjuk...
Ja és végül megmutatom a sok kétkedőnek, szkeptikusnak, hogy igenis lett csemegekukoricám, a június végi másodvetés szépen hozott, hamarosan fazékba kerül a zsenge kukorica! Még hogy nem érik be! Nézze meg az ember!!! 

2011. október 17., hétfő

Végre átlobogózták - M President 12.

Október 25. Szerda, portugál partok, Lisszabon. Mindenféle csúnya időjárásjelentést vesz a telex. A Biscayán 9-10-es déli, délnyugati idő van. Igaz, ahol most hajózunk, ide is 6-7-es délit adnak, de csak 3-4-es délnyugati van. Hál' Istennek.
Hajnali 5-re elkezdtünk lityegni. Ez nem jó...
Miután a délutáni dagályt lekéstük, azt gondoltuk, horgonyon leszünk. A barba ki is nézett egy kellemes helyet a híd közelében. Legnagyobb meglepetésünkre parthoz álltunk. Pintér Laci Komáromból itt várt, tíz perc alatt kicseréltek egy trafót, és kész. Megjavították a hibát.

Este kimentem, így már valóban voltam Lisszabonban, nemcsak úgy, mint múltkor, hogy kiléptem a kikötőkapun, és vissza... Találtunk egy szupermarketet, ami fél tízig nyitva volt, és márkával fizethettünk. Az más kérdés, hogy 120 helyett 90-ért váltottak. Voltunk egy kis étteremben is, olyan, amilyet Olaszországban is, Spanyolországban is erősen hiányolok. Nem elegáns, hanem kellemes. Ugyanis meggyőződésem, hogy nem az úgynevezett elegáns helyeken érzik az emberek igazán jól magukat. Nincs mitől!
Beszéltem Encsivel. Először komplikáltnak tűnt a dolog, mert nem tudtam, hova telefonáljak, ugyanis ma költöztek. De az új lakásban, ő vette fel a kagylót. Átcuccoltak, csak egy kicsit drágán. Egy pótkocsis kamion kétszer fordult... 100 és 200 ezer közötti számlára számíthatunk. Encsike a Margit körúton alszik ma Szabolccsal, Ninó Kerinél, én meg a hajón... Holnap kapja meg a lakás árát, és holnap fizeti ki az újat. Aztán már csak két-három év, és biztosan minden a helyére kerül... Jó lenne decemberben hazamenni.
Miután visszajöttünk, Cs. S.-el boroztunk, ő rosét vett, én verde brancót. Ő választott jobban. Z.-ből kibukott a paraszt. Ugyanis Frau Riou érdeklődött, mikorra érhetnénk Barcelonába (ez a mániája ennek a csajnak?) és azt találtam mondani, hogy mindenki előbb hazaérhet, ha így megy, mint ő. Minek iszik, aki nem bírja?

Október 26. Csütörtök, Lisszabon. Csúnya esős idő, fáj a lábam az esti mászkálástól.
És akkor mit csinál az okos polgár? Ahelyett, hogy délelőtt pihenne, 9-kor kimegy a hajónak vásárolni a szupermarketbe. Előbb pénzváltás, 100-at adtak a márkáért, tehát tegnap este nem vágtak át nagyon. Cs. S. azt mondta, annyit vásárolunk, hogy kézben könnyedén behozzuk, volt nála két műanyagzsák. Pontosan 200 márkát költöttünk el. Púpozva volt a bevásárlókocsi! Kivittük a kocsit a parkolóba, taxi nincs, kettő is elrobogott, erre úgy döntöttünk, betoljuk a kikötőbe... Hát, mit mondjak...? Enyhe kifejezés az, hogy mindenki megnézett, ránkcsodálkoztak. Egy hölgy, sokáig együtt haladtunk, tíz lépésenként hátrafordult, nézett minket, és motyogott magában. Aluljáróban lépcsőn le-fel, járdán, úttesten, síneken keresztül. A hölgy meg forgott hátra, egyszer majdnem hasra is esett... Betoltuk a hajó mellé, és én visszavittem a kocsit a bevásárlóközpontba, ha még nem fájt volna a lábam.
Vettem S.-nek képeslapot, sört. Bejöttem, erre B. Z. majdnem nekem támad, miért nem mondtam, hogy veszek sört, neki is hozhattam volna. Kedves. Nyilván én vagyok a hibás, mert nem mondta, amikor kimentem! Kezd nagyon tele lenni a tököm vele!
Fél hatra átálltunk a seixali kikötőbe. Igaza volt a barbának. Mocsok, szénpor, vasérc a rakparton, a vasműből vastagon száll a füst, a szél a hajóra hozza. Hatkor elkezdték a kirakást.
Egész nap lógott valami a levegőben. A Vili marhára durcás. Most este is, kijött leváltani, de a mérhetetlen sértődés ott volt az arcán. Azt mondják a srácok, reggel ki akart menni. A barba közölte, hogy csatlakozik. Vili kötötte az ebet a karóhoz, hogy egyedül megy, ezen összevesztek, és most azóta a barba cseszegeti egész nap. Hurrá, egymással szórakozzanak...
Nem találtam telefont, így hiába ígértem Encsinek, hogy felhívom, nem tudtam. Pedig ma fizették a lakást...

Október 27. Péntek, Seixal, úton. Ma három hónapja érkeztem a hajóra. Több évnek tűnik. Életemben nem utáltam még hajót úgy, ahogy ezt. Azt hiszem, Wessels hajóra nem jövök többet, legalábbis a tudomány mai állása szerint...
Délre befejezték a kirakást, egykor indultunk. Először úgy volt, hogy Aviles, illetve egy másik északspanyol kikötő, az északra menve útba esett volna, de most Huelva felé megyünk. Cellulózt rakunk be Bordeaux-nak. Ott se voltam még...

Október 28. Szombat, úton, Huleva. Éjfélkor egy telexet találtam a hajónaplóban, miszerint hétfő reggel 08.30-kor kezdik a berakást. Így horgonyra állunk.

Október 29. Vasárnap, Huelva. Már a 230 oldal körül járok. Most elég jól megy. Még elég sok hátravan, de a felén már túl vagyok.
Vacsorára bejöttünk a kikötőbe. Ugyanazon a rakparton állunk, mint múltkor. Vacsora után pedig kimentem Cs. S.-sel a városba. Beszéltem Encsivel, sikeresen lezajlott a költözködés, hála Istennek, jól szurkoltam. Most már végérvényesen Óbudán lakunk, de Encsikére vár még: a telefon, a gáz, a villany elintézése. A jelzálog levétele a Margit körúti lakásról, amit nem tett meg az OTP a sortatarozás kifizetése után, az OTP folyószámla áthelyezése a III. kerületbe. És még csomó szaladgálnivaló. Azt mondta, nem is ír levelet Bordeaux-ba...
Kicsit berúgtam, megittam két sört, egy pohár rosé, egy pohár vörös, egy pohár fehér bort. A sör jó volt, a bor egyik se. Ilyen a szerencsém.
A barbával elintéztem, küldje el a telexet a Marlow-nak, hogy a fizetésem mellé küldjenek egy igazolást is a bankba, hogy munkabér, akkor nem váltják át forintra a felét, Bokros elvtárs akarata szerint…

Október 30. Hétfő, Huelva. Reggel nyolc harminckor kezdtük a berakást.
Délután újabb híreket kaptunk a lobogócseréről. Most az a legfrissebb infó, hogy semmit nem tudunk. Nincs meg a lobogócsere helyszíne, nem valószínű, hogy Bordeaux. B. Z. este táviratot adott fel a Marlow-nak, mindenképen hazamenne Franciaországból. Kezdem megsajnálni... A parancsnok mindenesetre emberségesen áll hozzá.
Este 20.30-kor indultunk.

Október 31. Kedd, spanyol-portugál partok. Másodszor is megjött hivatalosan, hogy Bordeauxban meglesz a lobogócsere. Azóta Z. egyfolytában vigyorog...
Megy a chief is, kocsival. Ezen morog, mert nem szeret vezetni. Milyen ember...? A barba is megy.
Egészen partközelben hajózunk, mert délkeleti 7-8-as idő van. Ilyen közel még sose hajóztam a portugál partok mellett.

November 1. Szerda, portugál-spanyol partok. Semmi különös. megyünk, és mindenki készül haza. Úgy látszik én is. Ugyanis velem csináltatja a Vili a dolgainak egy részét, amit neki kéne az átadás átvételhez. A srácoknak kitalálta a lehető legéletveszélyesebb munkát, a marhája! Be akarja őket küldeni a híd-hidraulika oszlopát takarítani.
1. Minek? 2. Ha a híd leesik a bakokról mi menti meg őket? Állat ez az emberszabású német.

November 2. Csütörtök, Viscaya. Nagyon írom a könyvet. Már közeledik a vége, befejeztem a 23. fejezetet és eddig több mint 260 oldal. Minimum 60 oldal hiányzik még, de lehet, hogy több is. Nem tudom. Mindenesetre a végét, és a törénéseket is tudom.
Tegnap délután telex jött a Marlow-tól, hogy mindkét részről ellenőrizték, (csak nem tudom mit), és nincs igazam. Valószínűleg ez azt akarja jelenteni, hogy nem teszik az átutalás mellé, hogy fizetés.
Megtörtént, amitől féltem. Kifogyott a tinta a printerből. Most hogy írom a leveleimet? Nem tudom kimásolni a naplórészleteket!

November 3. Péntek, Viscaya, Bordeaux. Hajnalban említettem a babának a printergondot, mondta, megpróbál az ügynökkel szereztetni, csak írjam fel a megfelelő adatokat. Nincs sok reményem, de hátha.
Reggel fél hétkor érkezünk, aztán a pilóta viszi fel a hajót La Gironde-on Bordeaux-ig. És ott... Mindenféle jóság. Kirakás, átlobogózás, váltás, berakás, megbolondulás(?)…
Nagyjából igaz. Kikötés 13.30-kor, attól kezdve én vagyok a chief... Rakodás, Germanischer Lloyd regiszterek, bolondokháza. Új captain sehol! Így Jens és Vili is maradnak. Csak nem végleg!? Viszont Encsikével beszéltem. Cs. M. az új gépész. 1974-75 Herend, ő 1.géptiszt, én deck-boy. Hozott levelet, egy csomagot meleg ruhával és vízhatlan nadrágot.

November 4. Szombat, Bordeaux. Csupa jó hír: 9-kor megjött az új barba, az ügynök hozott a printerhez kazettát. Meghozta Enikő levelét, és átadta Apa vaskos két borítékját is. Ezek elolvasása menetre marad... Csak este 6-kor indulunk.
Az új parancsnok, olyan mittudoménhányévesnek látszik. Lehet negyven, de lehet ötvenöt is. A feleségével jött. Jens szerint állandóan viszi magával hajóra. Hát ide hozta.
Katalógusfeleség... Ez úgy működik, hogy a katalógusból kiválasztja, kipróbálja, ha megtetszik, viheti. A filippin csaj 2500 márka, a kínai 3000, az ukrán 3500, a lengyel-magyar: 4000. Ez a csaj ukrán... Hm. Jópofa...

LOBOGÓCSERE

Ma reggel minden együtt van a lobogócseréhez. A szükséges pénzügyi manővereket végrehajtotta a tulajdonos a Wessels River Liner GmbH, a Haren Ems-ben működő német hajózási vállalat. A komáromi hajógyárban épült PRÄSIDENT hajója után járó adóvisszatérítést elkönyvelték, így a hajót kivonják a német fennhatóság, és legfőképpen adótörvények alól.
A német törvények szerint idegen állampolgár csak a végzettségénél egy fokkal alacsonyabb beosztásban dolgozhat (hajón így van, máshol nem tudom...). Az én esetemben ez azt jelenti, hogy második tisztként hajóztam be. Most szükségtelen a német első tiszt, így hazamegy Mr. Wilhelm Lampen.
A hajót továbbra is a Germanischer Lloydnál regisztrálják, azaz, ez a patinás cég felügyeli műszakilag. Ezért a képviselője megjelent, mindent, de mindent leellenőrzött, és kiállítják a ciprusi okmányokat. A hajó neve alatt lefestettük a német anyakikötő nevét, s a tengerkék alapra felkerült: LIMASSOL. Ma reggel már a ciprusi lobogót lengette a szél a lobogórúdon.
Ezzel kikerült a hajó a német fennhatóság alól, és ezentúl a ciprusi törvényeknek, előírásoknak kell, hogy megfeleljen. A biztonságtechnikai berendezésekben a kötelező kódszámokat átírták ciprusira. Így az INMARSAT számot a telex computerben is ciprusira (43-al kezdődik, míg a német 42-vel) változtatták, az eddigi DQNA hívójelet P3NV6-ra változott, az EPIRB bóját - amelyik veszély esetén a pozíciónkat sugározza - is átprogramozták, most már a ciprusi hajóazonosító alapján keresnének, ha bajba jutnánk.
És én vagyok a hajó első tisztje, bár ez nem nagy boldogság, mert több munkával jár, de ugyanannyi pénzzel.
Alig telt el pár óra, máris nagy változások vannak készülőben. Az új barba saját ízlésének megfelelően alakítja át a hajót...

November 5. Vasárnap, Vizcaya. Egész délután a hidat takarítottam. Délelőtt a barba is. Ja, Hindrichs a neve. Ki fogom festeni, a délutáni őrségek alatt (nem a barbát, hanem a hidat). Ez nem gond, gyorsabban megy az idő, ha dolgozom. A gond ott kezdődik, hogy ő is, meg az asszony is otthagyták nekem a koszos bögréiket. Ma elmostam, holnap már nem, tisztiszolgát hozzanak magukkal...
Jó 7-es időben megyünk, szerencsére hátulról kapjuk.
Az éjszakai őrség alatt a Zsant javítottam (a könyv amit írtam akkoriban, de nem jelent meg – beszúrás 2010). Illetve nem is javítottam, hanem erre a szövegszerkesztőre dolgoztam át, nagy munka, nem részletezem.
Éjszaka fáztam, 9 fokra hűlt le a levegő két nap alatt 24-ről! Juj!

Folytatása következik

.

2011. október 12., szerda

A hobbiparaszt kérdezi

Van nekem a kertben céklám, mégpedig másodvetésből származó. Amikor Bálint Gazda a hírlevelében aszondta, hogy most van ideje a cékla másodvetésének, szót fogadtam, másodvetettem, ahogyan megmondta, és most láss csudát, ilyen a céklám:
Na, igen, de hiába várom, hogy megmondja a tutit, hogy kedves ecsém, Seafalcon, takarítsad bé a céklát, mert nem írja.
Hát kére: mikor szedjem össze? Várjam meg az első fagyokat, miként azt tudom a sütőtök esetében? Vagy tűzés kifelé, és szedd össze de gyorsan, amíg meg nem fagy?
Szóval ez a kérdezés tárgya.
Ki, mit tud?
Mondani ez ügyben?

2011. október 10., hétfő

Egy kis visszaemlékezés a korszakaimra - M/V President 11

Október 21. Szombat, Fos sur Mer, Lions öböl. Tizenegykor indultunk.
Háromnegyed négykor összeomlott minden a hídon. Az összes távközlési berendezés, a GPS, a kormány bemondták az unalmast, így lelassítottunk, majdnem 3 csomós sebességgel mentünk. Egészen este hétig kerestük a hibát. Én közben legalább háromszor rúgtam le a küszöböt, s közelről tanulmányoztam a csillagokat. Még vacsora előtt a barba azt mondta, ha nem lesz meg, akkor visszafordulunk. De meggondolta magát, hétkor gyorsított, s megyünk Lisszabon felé, s ha kell, bemegyünk Gibraltárba, vagy akárhova is útközben. Aranyos... Ketten maradtak a matrózok, most hatóráznak felváltva, a kormányszektorban kormányoznak a hidegkormánnyal. Milyen szépen hangzik az előző mondat!
Szegény Vili! Valószínűleg bele fog bolondulni, hogy megjött a festék a hajóra, és erre egy ember elmegy, a másik kettő pedig semmit nem dolgozik napközben, mert állandóan kormányoznak. És a gyönyörű, festésre alkalmas napok egymás után röpülnek. Bár már ő röpülne a francba, a parancsnokkal együtt.

Október 22. Vasárnap, spanyol partok. Partközelben haladunk, kézi kormányzással, radarnavigációval, hagyományos módon, és ez még érdekes is! Bár azt hiszem, a kézi kormányzás a srácoknak nem túl izgalmas...
Most el kéne dönteni, hogy ki az okos a hajón. B. Z. szerint ő. De a jelentését, a történtekről én tettem át angolra…
Délután majdnem térdreestem, és úgy kellett volna a barba kacsóit csókolgatni a meghatottságtól. Közölte volt ugyanis, hogy Mr. Kremerst tájékoztatta, miszerint alkalmasnak tart arra, hogy ellássam az első tiszti munkakört. Fantasztikus, hogy milyen jó hozzám…
Z. viszont forr a dühtől miatta. Egész délután cseszegette, hogy mit írt a jelentésben. Hogy miért ezt írta, miért nem azt? Hogy ez így, az meg úgy. Z. amiatt panaszkodik, hogy nem tud rendesen tárgyalni. Vagy fenyegetőzik, vagy gúnyolódik. Biztosan így van, hisz ez az, ami miatt én is gyűlölöm.
Az hogy a Vili megint tönkretette a GPS-be bevitt adataimat, már szót se érdemel... Ezt ellensúlyozni látszik, hogy a rádióját felhozta a hídra, közös használatra, amíg a hajóé üzemen kívül van.
Encsike, mennyire haladtál a csomagolással? Te magad se tudhatod, hogy mire vállalkoztál! Biztos vagy benne, hogy be tudod fejezni úgy, hogy szerdán elköltözhess? Akkor már buzgón szortiznod kell a holmikat. Ügye nem sok, "egyszer jó lesz valamire" címkéjű holmit viszel magaddal. Csak az én cuccaimra vigyázz. Az lenne az igazi, ha egy helyre pakolnád, és ha hazamegyek, akkor én csomagolnám ki, találnék helyet nekik. De nem. Mégsem jó az ötlet, mert ha engem megvársz, akkor mire hazamegyek, minden lik belakott lesz a lakásban, és semmi hely nem marad nekem!

Október 23. Hétfő, spanyol partok, Alborán - tenger. Egy telex jött, melyben hivatalosan közölték, hogy a lobogócsere november elején lesz. Megy a barba és a Vili haza, együtt szállnak be a M/V Potosira. A barba azt feltételezi, hogy a G. száll be bosunnak, mivel van német munkavállalásija, vízuma, stb. Fel sem merül benne, hogy mereven elzárkózik egy ilyen lehetőség elől.
Vajon Encsike mennyire haladt ma a csomagolással? Végre valahára felhasználhatja az évek óta, mit évek, évtizedek óta halmozott dobozt, zsákot, kosarat, edényeket, amelyek egyedüli rendeltetése: "majd ha költözünk, akkor jó lesz!" volt. Csak simán menjen minden! Remélem, a srácok segítenek. Nem is remélem, biztos vagyok benne...

Október 24. Kedd, Alborán-tenger, Trafalgár öböl. Ma három hónapja indultam otthonról. Tehát három hónapja kezdtem el a naplót írni. Úristen, de messze van! Reggel Szarvas és este Hamburg! Szarvason sokkal, de sokkal jobban éreztem magam, mint Hamburgban.
Ma anyanapot vett ki Encsike, hogy készüljön a költözködésre. Adja a Jóisten, hogy simán menjen minden! Kíváncsi lennék, hogy milyen rumli van a Margit körúton?

KORSZAKOK - KÖLTÖZKÖDÉSEK


Tegnap belegondoltam: mikor találkozom megint a házbeliekkel? Nem kell a házmester uraskodását látni, és elviselni. Úgy jöttem el otthonról, hogy nem tudtam: az életemben lezárult megint egy szakasz. A Margit körúti. Ugyanis én így osztom szakaszokra az életem, költözködések szerint.
Az első: 1957-ig, a pestlőrinci, a boldog gyermekkor, a gondtalanság, a felhőtlen ötvenes évek! Maca néni, Sándor bácsi, a hatalmas kert. Igaz, az utolsó két év már nem olyan boldog, mint 54-ig, mert jött Székely Kálmán, a mostohaapám. De az utolsó három év nehézségeit egy barátság ellensúlyozta, Kistibivel, akit azóta elvesztettem, állítólag külföldön él... Neki köszönhetem életem első (időrendben) nagy "szerelmét" a Vasast. Sajnos a Vasas volt az, amelyik cserbenhagyott. Ez a szakasz kilenc év volt az életemből.
A második: 1957-1966 Nagyszékely. A boldog kamaszkor. Valóban boldog volt, annak ellenére, hogy már felfogtam édesanya gondjait. De Nagyszékely egy hatalmas játszótér volt. A felfedezésre váró ismeretlen világ vette körül, és én meg is ismertem, a fákat, a virágokat, a növényeket, madarakat. Bebarangoltam a környékét. Diót szedtem a Piroskert fölötti domboldalban. A Kisszékelyi úton eperlevelet a selyemhernyóknak, 5 forintot kaptam egy zsákért, és ráment az egész napom, míg megszedtem. A Macskavölgybe jártam szánkózni. A Hidegvölgyben egyszer majdnem meghaltam, amikor egy lovaskocsi elé rohantam a biciklimmel Pincehelyre menet. Nagyszékelyből érettségiztem, mert az utolsó négy év inkább Dombóvárhoz köt, ott voltam kollégista. Ott ismertem meg édesapámat. Onnan írtam a levelet a rádióhoz, amiben jelentkeztem, hogy keresem. A gimi most Illyés Gyula gimnázium, az én időmben Gőgös Ignácról a hős tamási kommunistáról volt elnevezve. Egy vigasz a szeretett Dombóvár javára: ott nem élt egy hős kommunista se, akiről gimit lehetett elnevezni. Ez az időszak is kilenc év.
A harmadik: 1967-1976. Ez is kilenc év, többé-kevésbé. Csehi, Újireg, Kisnyárád, Pécs, Kisnyárád az állomásai. Elvégeztem a felsőfokú technikumot Fertődön, hogy egy életre megutáljam a mezőgazdaságot. Nagyüzemileg csinálni... Katona voltam. Újiregre egy rövid szerelem emlékeztet. Mari. Már nem is tudom a vezetéknevét… Pécsre egy rövid, három hónapos rosszemlékű házasság. Az utolsó három év a tengerészkedésem első három éve.
A negyedik: 1976-1995. Nekem tizenkilenc, de egy híján húsz év! A Margit körúti évek. Kezdődött 1976 május 13-án amikor megismertem Encsikét, akit az afrikai felszabadító mozgalmakkal traktáltam (mert én így tudtam udvarolni!). Amúgy a nagynénémnek köszönöm is (ő hozott minket össze), azóta minden évben, augusztus 12-én, amikor is összeházasodtunk, és azóta boldogan élünk... Ekkor költöztem a Mártírok útja 41-be. Mennyi minden történt! Megszületett Ninóka, kiraktuk a társbérlőket. Elvégeztem a Hajózási Főiskolát. Poázra (Pomázra) jártunk Muával (a barátom), autójával, kormányával, kerekével matikázni (matekozni), Ninó sajátos nyelvezete szerint. Encsike úton volt a Tatán. Ezután Szabolcs jött, Berci nagypapa elment, de az utolsó Orosz unokát megvárta. Öt év kihagyás a hajózásban, egy féléves lumbágó miatt. Elvégeztem a SZÁMALK rendszerszervezői szakát. Hülyére dolgoztam magam a Központban, úgy éreztem, ha tovább csinálom a számítástechnikát, belebolondulok. Fanatikusan csináltam, nem tudtam kikapcsolni, hazahoztam a problémákat, a családi élet rovására ment volna a komputerezés. Ezért a diploma után visszajöttem hajózni. Azt mondtuk, azért szállok újra tengerre, hogy többet lehessünk együtt a családdal. De előtte az utolsó lakásfelújítás. Azóta egyfolytában hajózom. A gyerekek nőttek, hozzánőttek a Mártírok útjához, ami 1990-től újra Margit körút. A mi házunkra került vissza először a régi, patinás név, bár a Mártírokkal se volt semmi bajom. Nagyjából tudtuk, hogy addig lakunk itt, amíg Nagymama él. Tavaly meghalt, a karácsonyt már nem érte meg. Szegény Gyigyike (az édesanyám) se élte túl sokkal, ő januárban ment el, az idén. Egyikük temetésén se voltam otthon. És most, ha hazamegyek, nem a megszokott, szeretett, margit körúti lakásba megyek vissza. Sajnálom. Az eddigi életem leghosszabb és egyben legszebb szakasza fűződik hozzá. Itt találtam magamnak megbízható társat, itt találtam meg a boldogságot, Encsikének köszönhetően. Itt lettem büszke apa. Itt nőtt fel a nagyobbik fiam. Szép volt. És remélem, a következő időszak is szép lesz, s boldog, és hosszabb, mint ez volt...
Visszaolvastam, amit írtam, és azt hiszem, hogy jól írtam le mindent. Ami a legjobb, hogy én mindig, mindenben igyekszem a jót megtalálni. Mindenről azt írtam, ami szép volt. Valóban. Nekem az volt, és ez az igazán jó. Mennyivel boldogabbnak érzem magam, mint az, aki úgy érzi, az élete az elszalasztott lehetőségek sorozata...

A 216 oldalnál tartok. A 20. fejezetet kezdtem el hajnalban. Nem tudom mit mondjak. Lehet, hogy jó, lehet, hogy nem. Bár azt mondják, ha az ember (az író úr) úgy érzi, nem jó amit ír, akkor legjobb az egészet abbahagyni. Így hát én folytatom. Mert azért úgy érzem, hogy ez nem rossz!
Nagyon morgolódik a két matróz, P. és J. Hogy velük ki van szúrva. Mert kézzel kell tekerni, ráadásul hogy teljes legyen a kiszúrás, most még lassított is a barba.
A lassítás a tulajdonos részéről egy üzleti húzás, egy trükk. A hajóbérlő pénzén javíttatják meg a hibát. Illetve: ha nem érkezünk meg holnap 15.00-ra, akkor csak holnapután délután tudunk bemenni a nappali dagállyal. Tehát késünk. Este, 19-20 óra körül érkezünk. Ekkor a komáromi szerelők beszállnak, megjavítják a hibát, és mi másnap mehetünk, mintha mi sem történt volna. Ellenkező esetben, a barbának ki kell jelenteni, nem tudunk bemenni a kikötőbe, a hajót kiveszik a bérletből a javítás idejére, tehát egy napi bérleti díjtól a tulajdonos elesik. Ki van ez találva kérem!
Z. szerint a barba vinni akarja a G.-t, és P.-t magával a következő hajójára. Csodálkozom. Azok után, amiket mondott, érthetetlen. Fogalmuk sincs, hogy mennyire utáljuk őket. Fantasztikus, hogy mennyire önteltek, mennyire nem ismerik saját magukat. Mennyire nem ismernek másokat. Mennyire nem ismerik a személyzet véleményét magukról…
Nagyon élvezem, hogy piac mellé költözünk! Milyen jókat fogok vásárolni! És főzni… Imádok a családnak ebédet készíteni. Encsinek, mert a dögfársztó robot közben lerogyhat az asztalhoz, és finomat ehet. Ninónak, és Szabolcsnak, mert szeretik, amit főzök (az asszony is szereti!). És magamnak is, de csak magamnak nem főznék… Az újlaki környék is van olyan jó környék, mint a Margit körút. Mi történt velem, öregszem...? Ugyanis érdekel az is, hogy milyen messze van az orvosi rendelő! Encsikének a tanítás szempontjából kb. tíz percet jelent, mert kimarad a hatos villamos, és egy HÉV megállóval közelebb lett Kaszás! Ninókámnak rosszabb, mert neki most egy átszállással meghosszabbodott az út az angyalföldi iskolába, de ilyen a nagyfiúsors, róla legfeljebb azt jegyzik meg, hogy:
- Ó, ő már nagyfiú! - ami igaz is, de jobb lenne, ha nem kellene olyan nagyot kerülnie a suliig! Igaz-e fiam?
Szabolcsnak csak egy kicsit lesz messzebb. Ő meg:
- Ó, ő még fiatal, bírja a strapát! - ami igaz is, de dühítő tud lenni, hogy azért mert valaki fiatal, a hátrányos helyzethez jó képet kell vágnia! Igaz-e fiam?
Este a telexen üzenetet küldtem Encsikének.
Vacsora után a fax ürügyén kikérdezett a barba az otthoni lakásviszonyokról, és csodálkozott, hogy milyen drágák a lakások. Hogy jutnak a fiatalok lakáshoz, kérdezte, de erre hogy tudtam volna válaszolni?

Folytatása következik


.

2011. október 9., vasárnap

A hobbiparaszt nem fázik...

Csak azt akarom mondani, hogy:

Ezért aztán nem fázunk... Hogy milyen jó tud lenni egy ilyen kályha... Az ember vagy az asszony odabújik a csempéihez, és jól megmelengeti a fájós derekát. Vagy nekinyomom a talpam, és elindul a vérkeringés...
de jó is, hogy van!
És míg mi odabent kályházunk, addig odakint nem átall tavaszt játszani a csicsókám!!!


2011. október 3., hétfő

A másik holnap

Nagyszékely István:
A másik holnap

Mottó:
"És nemzetközivé lesz holnapra a világ"
(Internacionálé)

 
Ma indulok haza a hajómról. Letelt a szerződésem.
A hajó neve: Isartal, az Isar völgye a jelentése.
Antiguai lobogó alatt hajózik.
Az antiguai regiszteri jogokat egy német vállalkozás bérli, ezért az anyakikötő német, Haren Ems.
A hajó tulajdonosa egy német vállalkozói csoport.
Ők kiadják a hajót időbérletbe.
A bérlő egy angol cég, a Gearbulk Ltd. UK.
A hajóbérlő cég egy norvég befektető csoport tulajdona.
A Gearbulk a hajót főleg cellulóz szállításra alkalmazza.
A cellulózt a cég nagy hajói hozzák Dél Amerikából Vlissingenbe, Hollandiába, ahol szétosztják.
Az áru egy chilei cég tulajdona.
Ma két hivatalos látogató jött a hajóra.
Egy kínai férfi, aki a Chiléből érkezett, és az áru útját kíséri végig, mindenütt fotókat készít.
Vlissingenből Skóciába megy, ahol a chilei cégnek papírgyára van.
A másik látogató a Germanischer Lloyd holland képviselője, egy belga hölgy, aki a hajó papírjait újítja meg.
Ezt nem várom meg, mert indul a kocsi a reptérre.
A hajó személyzeti ügyeit a tulajdonos kiadta egy ciprusi cégnek, a Marlow Navigationnak.
Én velük állok szerződésben.
A fizetésemet a Marcrew, a Marlow németországi leányvállalata bérszámfejti.
A tiszti képesítésem és több más bizonyítványom lengyel.
Ezen kívül van antiguai, ciprusi és bahamai parancsnoki okmányom is, és német tengerészkönyvem.
A kocsit, ami a reptérre visz a Marlow hollandiai leányvállalatának, a Seaserve-nek az alkalmazottja vezeti, aki portugál.
A hajón hatan voltunk, rajtam kívül:
A német parancsnok.
A lengyel szakács.
Az orosz gépész.
Egy zöldfoki-szigeteki matróz.
Egy ghánai matróz.
Pár óra múlva otthon leszek.

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (1) black gang (1) Black Irish Band (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) Bosun's Alphabet (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) capstain shanty (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) Ciprus (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) D.D.E.. (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) Dávidházy András (1) ddr. Juba Ferenc (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Fairport Convention (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fiddeler's Green (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) Ger Loughlin (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) Greenore (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Hans Albers (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) hazautazás (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) Hóki (1) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) Husnes (1) húsvét (1) internet (1) ír népdal (1) Írország (1) Isartal (4) Izland (2) Jachtnavigátor (1) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) Karmöy (2) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) Kıbrıs (1) KK_döntő (1) komposzt (1) Kopervik (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Le Havre (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) lirycs (1) Lys Carrier (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (1) MV Isartal (48) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (27) MV Lys Chris (46) MV Lys Chris2 (1) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) MV Priwall-2 (13) MV RMS Andromeda (57) naan (1) Napl (1) Napló (323) Napló. MV Isartal (1) Naplü (2) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) norvég (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) Priwall-2 (1) pumping shanty (1) rabszolgaság (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rolling Home (1) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (29) Sharpness (5) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Listers (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (1) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (29) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (2) The Seekers (1) Tisztás (1) TME (1) Tolkien (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) Woody Guthrie (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)