MV Isartal, 39. rész az új-régi parancsnokkal

 2003. május:

Május 1. csütörtök, úton. Kezdek teljesen kiakadni, lassan nem bírom ezt a "lelki terrort", amit a komputer jelent: ha lejövök a hídról, sose tudhatom, hogy mi vár, írhatok-e vagy unaloműző pasziánszra leszek kárhoztatva?
Most ugyebár az a helyzet, hogy sajnálok minden leütött billentyűt a Naplóban, mert az írás rovására megy...
Tegnap szétszabdaltam a Szuburbánus dekameront részleteire, azaz minden írás egy-egy file, így könnyebben lehet vele játszani, és nincs az a veszély, hogyha egy megsérül, akkor az összes odavan. A szabdalással együtt jár az is, hogy elolvastam, hát, mit mondjak, jobbra emlékeztem...
Lehet, hogy bizonyos témákat újra írok, úgy, hogy az eredetit is benne hagyom? Vagy egyszerűen írjam át azt, amelyik a jelen állapotában nem tetszik? Persze mindegyik tetszik. Na, most mi van?

Tengerészjünk is egy kicsit:

A barba megy haza, most Vlissingenből kiszáll, jön vissza (jonge, jonge, jonge) Oltmanns, gondolom egyelőre nincs hiszti, most a szabadság után feltöltve energiával, munkára-harcra kész. A röhej, hogy ha a Marlow megadja az egy hónap hosszabbítást, akkor jó esélyem van rá, hogy Jürgen még visszajön, s csak azután megyek haza. Akkor pedig egy szerződés alatt négy parancsnok...
Hogy mi lesz Octavióval és jön-e Jose, nem tudjuk, a Marlow nem válaszol.
A barba szerint, ha vissza kellett küldeni a Zöldfoki Szigetekre, akkor is bevasalják rajta a költséget.
Teszek egy kísérletet: senkinek nem mondjuk el (a barba meg én), hogy Flushingból nem Montrose-ba szól a cellulóz, hanem Aveiróba. Kíváncsi leszek, mikor veszik észre a tengerészek, hogy nem északnak hajózunk, hanem dél-délnyugatra megyünk...
Szemét vagyok, mi?
Kimentem a deckre, hogy valami vonalat facsarjak ki a telefonomból, hát nem sikerült, így telefon csak holnap lesz (délután Szabolccsal beszéltem másfél percet). Visszafelé jövet a folyosón egyszerre léptünk egymás elé a barbával. Majd a frászt hoztuk egymásra. Percekig dültünk a falnak, legyeztük magunkat és röhögtünk...

Május 2. péntek, úton, Vlissingen. Siettünk, a lehető legjobban érkeztünk: mindenféle lassítás nélkül is reggel kilencre értünk Wandelaarhoz, s a pilottal három óra után kikötés dél után fél órával. A melósokat fél négyre rendelték, ma el kell mennünk, mert holnapra senki nem jön be dolgozni.

Május 2. péntek és 3. szombat, Vlissingen, úton. Mondjam, hogy megint nem jó a billentyűzet? Hát mondom, hogy a fene egye meg! Gyűlölöm, gyűlölőm, utálom ezt a komputert!
Nem is merem a tegnapi napot beírni az eredeti naplóba, legfeljebb, ha megjavul, akkor majd bemásolom.
Délre kikötöttünk, az ügynök hozta az irodalmi lapokat: Holmi, Jelenkor, Mozgó Világ, Hitel, Ezredvég. Hál' istennek, megint van olvasnivalóm. Azt persze nem értem, hogyan lehet 2400 forint a díja, szerintem a posta átvágja a fiamat. Azt hiszem, már régen megszűnt a tisztesség ott is. A legendás hírű posta, amelyik a két háború között még a keresztrejtvényben elrejtett címet is hajlandó volt kinyomozni, és a brahiból hiányosan címzett levél címzettjét is megtalálta.
Örömömben, hogy ilyen gyors, a tapasztalatokkal ellentétben, a holland posta, ezért éjfél után kinyomtattam a májusi naplóm, és elküldtem. Lehet, hogy ez az utolsó levelem hazautazásom előtt.
Délután kettő körül megjött két tulaj (tudjuk, hogy hárman vannak), és hozták magukkal Oltmannst. Jürgen négykor ment el, lehet, hogy még ezen a hajón találkozunk...
Megjött Jose is. A Marlow egy másik, a kikötőben levő hajóra "behajózta" arra a két napra, amit késtünk a hó végéhez képest. Octavio kap egy másik hajót, szintén coaster.

Az ítéletidő

délután ötkor tört ránk. Addig is volt kisebb szél, pár átfutó eső, de ötkor borzalmas szél kerekedett, mire becsuktam a raktárt, bőrig áztam, de védett helyre vonulhattam, mielőtt a jég elkezdett kopogni a fedélzeten.
Utána mi volt, nem tudom, mert a barba elküldött aludni. A rakodás végét éjfél utánra jelezték. Muszáj berakni a hajót, mert szombatra nincs munkás, hát nem számít a túlóra.
Éjfélkor szél, eső, hideg fogadott. Húsz perc alatt kész voltunk, a munkások úgy elhúztak, mint a vadlibák, a pilot kettőre ígérte magát. Meg is jött.
Elől vagyunk, várjuk az indulást.
- Reggel nyolckor indulunk! - hallom a hangosanbeszélőből.
Jobb is...
A parancsnok gyorsan elhúzott aludni, mert ugye éjfélig volt, aztán kettő előtt keltettem, amikor az ügynök jött a rakománypapírokkal.
Amíg a taxira várakoztunk a pilóttal, elmondta, milyen trükkök szerint függesztik fel a révkalauz szolgálatot. Steenbank már nem dolgozik, ők déli szél esetén már nyílt vízen vannak, Wandelaar csak akkor áll le, ha nyugatira fordul.
Most déli a szél.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 38. rész, laptop nyűglődések...

 2003. április:

Április 26. szombat, Bilbao, horgonyon. Hát nem jobb horgonyon, mint bent a rakpartnál? Ott is hatórázunk, ott zaj van, itt szép csend, ott dög meleg és megrekken a levegő, itt meg jár a kellemes szellő, és a hőmérséklet is csak húsz fok.

Április 27. vasárnap, Bilbao, horgonyon, kikötő. Hajnali őrség alatt megint összeomlott a gép.
Nagyon kezd tele lenni a hócipőm vele! Ilyenkor nem is merek hozzányúlni már fontos dokumentumokhoz, mert elrontja, nem tudja kimenteni. Ezt a "hóvégi" naplót is harmadszor írom, a romlás utáni elveszett, de lényegében semmi fontos nem volt benne.
Csak írni kéne! De nagyon, és nem tudok.
Tegnap délután, mivel a nappali őrségben nincs nálam a komputer, ezért olvasgattam. Mit? Hát Kukorellyt. Na, ja...
Azt hiszem, kezdek ráérezni, és ez a lényeg.
Oly annyira, hogy egy mondat után, katt... és kész volt fejben a következő "érzés", "feeling", nevezzük, ahogyan akarjuk. Este leültem, gépbe vittem, akkor még tudtam dolgozni, kész lett, kimentettem, és amikor akartam javítgatni, kész. Oda a billentyüzet. Azóta nem merek hozzányúlni, nehogy menthetetlenül elromoljon a file.
Ma a hajnali őrségváltáskor a barba felhívta a révkalauzokat, mik a kilátásaink?
Hajnali négy körül, vagy délután háromkor kötnek ki, mondja Maria, a kedves hölgy a forgalomirányítástól. Természetesen délben kezdtük a horgonyt húzni, s egyre kikötöttünk. Sehol senki. Kettőkor ügynök:
- Captain, minden a szokásos. Fogalmam sincs, mikor végeznek. Minden a gyártól függ! Egy darujuk nemrég elromlott (a középső a három közül, nyilván azért, hogy a másik kettő se tudjon szabadon közlekedni a sínen).
Délután olyan levert voltam, húzott az ágy.
Fél hétkor lefeküdtem, féltem, hogy felébredek, és akkor nem pihenem ki magam, de éjfélig húztam a lóbőrt.

Április 28. hétfő, Bilbao. A barba elment aludni, senki nem rakodik, bekapcsolom a gépet, most jó, hát gyorsan pótoltam a naplót. És nem tudtam elmenteni! Ez már a harmadik változat!
És javítgattam az írásaimat.
Azt hiszem, van köztük igazán jó is!
Hagytak aludni. Mert sokszor vagyok úgy, hogy írok valamit, és utána nem megy az alvás. Forgolódom, nyüglődök, kételyek gyötörnek, jó-e amit írtam? Nem kellene-e átírni? Ez a legutóbbi hagyott békében pihenni. Óvatosan jegyzem meg: talán a legjobb, amit eddig írtam.
Persze minden változik, a fenti megállapításom is, nem a legjobbra vonatkozik, azt fenntartom, hanem a "hagyott aludni"-ra. Ugyanis ma este hiába feküdtem le, nem hagyott a dög. A végével van bajom, már a harmadik változatot agyaltam ki, akkor persze jónak látom, de most tudom, hogy nem jó. Szószátyár. Drasztikusan le kell csökkentenem. Hát felkeltem, és csinálom.
Ma biztos nem megyünk el, lévén most fél tizenegy este.

Április 29. kedd, Bilbao. Valami nagyon nem kóser! Valami történt velem, na, semmi komoly, a család jól van, a gyerekek rendesek, a hajón minden oké, Bilbaóban vagyunk és most még csak ki se raboltak, nem, ezek a dolgok mind-mind rendben vannak.
Valami elromlott, vagy megjavult, vagy esetleg felrepedt, nem vagyok képes megfogalmazni, nem tudom, csak érzem, hogy a dolgom nem ugyanaz. Megy az írás, és nem megy. Kényszerem van, írnom kellene, de nem tudom, hogyan a mit. Meg a mit hogyan. Meg tulajdonképpen semmit se tudok. Valamit akarok, de nem tudom, hogy mit. Egy biztos, valami mást. Nem mást akarok, hanem érzem, hogy valamit máshogyan kellene, mint eddig. Nem áll kézre úgy a billentyüzet, mint máskor. Ez nem azt jelenti, hogy összeomlott a rendszer megint, hanem nem akarózik azt és úgy írni, mint eddig.
Ez nem lehet igaz! Megint elromlott a billentyüzet! Írom, veszettül írom a naplómat, és tessék. kész, nem lehet folytatni...
Hát hogyan lehet ilyen körülmények között "dolgozni", írni?
A rakodás sehogyse áll, alig raktak ki tegnap valamit. Gondolom majd ma.

Április 30. szerda, úton. Igyekszem minél hamarabb megírni a naplót, ezt az elfuserált áprilist befejezni, már nagyon tele van a hócipőm az elvesződésekkel, az újraírásokkal, a billentyü összekeveredéssel.
Szóval tegnap este elindultunk, ma ronda nap a Vizcayán, nyugati szél hullámok, üresek vagyunk, és veszettül billegünk. Éjfél előtt elérjük az ushanti szeparációt, ez azért lényeges mert UTC (GMT) 00.00-kor kijjebb helyezik 15 mérfölddel, és akkor van a nagy nemzetközi gubanc, ki hova menjen, ez a hajó még éjfél előtt, az már éjfél után ide, oda, amoda, gondolom a zabszem nem, fér a seggükbe, nyilván dupla szolgálatot tartanak a forgalomirányításnál.
Sajnálom, nincs több időm a naplóra, írnom kell...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 37. rész, nyugis napok...

 2003. április:

Április 22. kedd, úton. Ma este váratlanul "megjavult" a billentyüzet, de nem írtam naplót. A délutáni őrségben olvasgattam, és teljesen a hatása alá kerültem. Valami hallatlanul érdekes állapot volt. Amolyan izgalmi, járkáljunk, dolgozzon az agyunk..
És ahogy filózgatok beugrott, hogy mit is akarok. Este a kabinban azonnal nekiültem, és megírtam hat oldalban.
Khm..., hát izé... az igazsághoz tartozik, hogy Kukorelly "Has.Csont." címü írását olvastam újra, kétszer is. Amiből kialakult a hozzávaló hangulat: Kukorelly szöveg, egy videofelvétel, még decemberben láttam a hajón, az Alföld egyik tanulmányában közölt vers, és este gospelt hallgattam. (Gospel, aki nem tudná: vallási ihletésü modern zene, jellegzetes számok: Oh Happy Day, I Will Follow Him, többnyire ezeket lehet hallani ha közvetítenek a Hit Gyülekezetéből. Elvis Presley-nek van sok ilyen száma. Magával ragadó zene, lelkesítő hangulat, lüktető ritmus...) Az írás - szöveg - címe: Kapcsolatok.
Ami kijött belőlem az teljesen más, mint a Szuburbánus Dekameron, de mégis van benne hasonlóság (elvégre tőlem való mindkettő, nem igaz?).

Április 23. szerda, úton. Délután jött a telex: ötödikek vagyunk Bilbaóban a kirakásra várakozó hajók között. Vasárnapra fejezhetik be, írta Rick. Utána valahova Franciaországba megyünk és napraforgómagot, és kukoricát viszünk Imminghambe, a Humber egyik kikötőjébe.
Este javítgattam az írásaimat.
Miért van, hogy úgy éreztem az írás után, hogy "kimerültem"? Mintha lemerevedtem volna. Nem volt lelkierőm utána folytatni a naplóval.
Ma viszont az őrségben nekiálltam, az "elromlott" naplómat feldaraboltam, új néven kimentettem, újra összeillesztettem, és ez az eredménye.
Most gondolatban megrovom a kisebbik fiam. Februárban megbeszéltük, hogy elküldi az irodalmi lapokat, és kértem, később küldje a márciusiakat is meg a többit, kérés nélkül. El is küldte, a 2003. második számokat - legalább három hetes késéssel.
Úgy látszik, nekem ahhoz, hogy "jót" írjak, az kell, hogy ezeket a lapokat forgassam. A Szuburbánus is úgy keletkezett, hogy az "Irodalom visszavág" lap két számát olvastam... (és felment a pumpa!)

Április 24. csütörtök, úton, Bilbao, horgonyon. Érkezés reggel fél hétkor, horgonydobás, nyugodt alvás.
A délutáni őrség alatt olvasgattam. Mivel mindenből kifogytam, így újra az Alföldet vettem kézbe. Parti Nagy Lajos debreceni előadását böngésztem. Egy mondat után: katt.
Délután telex jön, hogy Octavio megy haza, jön Jose vissza. Már Rotterdamban van, és e hónap 30-ig érvényes a schengeni vízuma, hol vagyunk, mikor érkezünk Vlissingenbe?
Már megint hülye a Marlow.
Miért nem lehet úgy csinálni, ahogyan a Priwallon, ott nincs váltás, csak ha a hajóról kérik. Itt meg a hülye Tsaggiris intézkedik, önfejüen, aztán nézhet, hogy jól nem érünk fel amíg José vízuma érvényes. Mert nagyon úgy néz ki, hogy innen valami francia kikötőben rakunk be gabonát Imminghamnek.
Persze minden változhat. Octavio jól pofára esik, mert novemberig szeretne maradni (bár a szerződése csak három hónapos).

Április 25. péntek, Bilbao, horgonyon. Csendes nap, remek idő, beszéltem az asszonnyal, mi kell több?
Beszéltem a kisebbik fiammal is, ő hívott, hogy elmondja, megvette a folyóiratokat, és holnap feladja őket. Na, azért!

Irodalomtudomány

Kérdem tőle, ismeri-e Kulcsár Szabó Ernő nevét? Na, erre elkezdett ömleni belőle, hogy persze, hiszen ő tanítja az irodalomtudományt.
Ezen felbuzdulva újra elkezdtem átrágni magam a tanár úr előadásán. Meglepő volt, hogy voltak 100 %-ig érthető mondatok is, bár az igazsághoz tartozik, hogy ezek zömmel idézetek voltak.
Azonban volt egy kétségkívül igaz idézete, egy valaki mondta, hogy a müvészi alkotások az osztálytársadalom felsőbb rétege számára készültek, nem biztos, hogy túlélik a demokrácia elterjedését.
Jaj, szegény irodalom, és a többi müvészet, sajnos látom a megállapításának realitását, bár azt hiszem, hogy a demokráciában nem a "gazdagok", hanem az egyre csökkenő számú mûveltek kiváltsága lesz a mûvészet élvezete (míg a többiek kiütést fognak kapnak tőle). S nekik lehet lilázni. Azt már most látjuk, hogy a tömeget nem érdekli a kultúra, csak ahogyan a tanár úr említette, az Anettka és Lagzi Lajcsi féle tömegkultúra termékeire vevők.
Ma hajnalban akartam írni, hát megint elhagyta magát a billentyüzet. Most gyorsan pótolok mindent, mert ki tudja, meddig tart a jó világ.
Azért egy mondat az előadásból:
"Mert míg a reális, fiktív és imaginárius tirádájában az imaginárius úgy válik materializálhatatlan és hozzáférhetetlen, mégis nélkülözhetetlen médiumává az irodalmi kommunikációnak, hogy diffúz és strukturálatlan "alakja" a (befogadó) képzetekbe átvezetve válik valóságossá s így a "fikcionált szövegekben csak közvetve artikulálódik", addig a szöveg ezekben a müvekben elsősorban materiális médiumként vonja magára a figyelmet."
Ez egy ilyen tudományos alapossággal megalapozott ennyire tudományos tudomány!
Délután beszélgettem Jannal, feljött a hídra, leborotválta a fejét most haj- és szakálltalan, új fiú, új fiú. Azt írtam róla, hogy okos, mûvelt. Az biztos, hogy mindenhez hozzászól, mindenről van véleménye, ismeri a lengyel történelmet (ennek kapcsán tettem róla a megállapításomat), de saját bevallása szerint nem olvas. Illetve de:
- Újságokat olvasok. Egy lengyel klasszikust se tudtam elolvasni, a Kislovagot háromszor elkezdtem, de nem tudtam befejezni, a modernek meg...
Azért Proust nevét ismeri és Sienkiewicét is.
Miloslaw Cieslaw? Az ki?

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 36 rész, bejelentkezési nehézségrek...

 2003. április:

Ápril2003. április:

Április 14. hétfő. Vlissingen, úton. Normál nap. Semmit nem tudok dolgozni, mert megint elhagyta magát a billentyüzet. Pedig lenne dolgom elég. Megkaptam apa levelét, és azt hiszem, át kellene dolgoznom az Isten hozta Panamában címü kéziratot. De így nem tudok dolgozni. Kezdem gyülölni ezt a rohadt komputert.
Isten éltesse apát, ma van Tibor napja, sajnos nem volt alkalmam, hogy felhívjam. Na, majd Montrose-ból, a nyolc napba belefér.

Április 15. kedd, úton. Otthon tüntetés volt, az amerikai hegemónia ellen a követség előtt. A hatalmas tömeg tizenöt főből állt. Bokor W. György most azt találta ki, hogy Szíria rendelkezik vegyi és bakteorológiai fegyverekkel.

Április 16. szerda, úton. Háború: gyakorlatilag véget ért. Most jönnek az igazi gondok, legalább is az amerikaiak számára. Ugyanis az a faramuci helyzet állt elő, hogy azok a fránya irakiak nem akarják megváltoztatni a rendszert.
Transzparens: Bush és Szaddam neve között egyenlőségjel, és mindkettő áthúzva.
Ezek képek a Channel 4 híreiből.

Április 17. csütörtök, úton, Montrose, úton. Érkezés délben, optimális. Kirakás kezdete délután kettő, optimális. Befejezve nyolckor, optimális. Aludni mentem hétkor: optimális. És délután kimentem a Tescóba, vásároltam egy-két ruhanemüt, megtehettem, hiszen már van telefonom, nem kell vigyáznom a pénzre, gyüjtögetni. Beszéltem Encsivel, apával, őt köszöntöttem is, Szabolccsal. A kisebbik fiam azonnal újságolta: megnyerte a Polisz pályázatát.
- Nagyra nőj - köszöntöttem.
Nagy nap a történelmünkben: aláírtuk az Európai Unió belépési nyilatkozatát másik kilenc állammal közösen, Athénban. Kint volt mindenki, aki csak számit a politikai életben: a pártok vezetői, az eddigi miniszterelnökök, s a jó ég tudja, hogy még kicsoda?

Április 18. péntek, úton, Inverkeithing. Érkezés hajnalban. Hétre part mellett, majd draft survey, raktárnyitás, kilenckor kerültem ágyba, jó álmosan ébredtem délben. Hatra bennünk a 2400 tonna ócskavas, shiftelés, vagy ötven métert hátra. Kilenckor felültünk, és elkezdtünk dőlni, vagy tizenkét foknyit. Komolyan mondom, hogy nehezemre esett a közlekedés a decken. És le se mertem feküdni, mert fél tíz felé egy durranás, a hajótest zökkent egyet, kimentem megnézni, mi történt, hát egy kötél elszakadt. Csak akkor feküdtem le, amikor az apálynak vége volt, és már biztosnak tünt, hogy a kötelek megtartanak.

Április 19. szombat, Inverkeithing, úton. Délután kezdtek, ötre kész, manőver, indulás.
Valóban vége az iraki háborúnak? Az amik már csak civileket lődöznek le, akik nem szeretik őket: meglehetősen egyedi módja a szívekbe való lopózásnak.

Alain

Indulás előtt Alain tiszteletét teszi. Előbb ide nem dugta volna azt a birodalmi orrát. Elegánsan papírozgat, gondosan ügyelve, hogy be ne "koszoshajózza" az ápolt kezét, rám néz:
- Dzsárgen, please.
Nézek, mint a hülye:
- Pardon?
- Dzsárgen, please... - és úgy néz rám, mint egy marék hernyóra a kontinensről...
Még hülyébben nézek:
- Pardon? Sorry, nem értem!
A draft surveyor megszán:
- A captaint, legyen szíves - mondja.
Hát igen, a briteknél mindenütt Jürgen, csak Alainnak Dzsárgen:

Április 20. vasárnap, úton. Éjfélkor a barba mutatja a mellettünk levő hajót:
- ők is Bilbaóba jönnek, de Leithből...
Versenyezhetünk egy jót.

Április 21. hétfő, úton. Borzasztó, hogy ezzel a dög komputerrel nem lehet dolgozni!
Hajnalban egy hatalmasat pereceltem lefelé jövet a hídról. Csontom nem tört, csak a popsikám fájt vagy fél óráig.
Mondjuk, az igazsághoz tartozik, hogy nem sok történt, de kiolvastam az Alföld januári számát, és érdekes volt, bár a felét nem értettem.
Kezdek megőrülni: már bejelentkezni se tudok a Linuxba: vagy fél óráig kell próbálkoznom, mire sikerül.
Mi lesz velem? Nem tudok semmit se dolgozni!

Április 22. kedd, úton. Ez egyszerüen őrület! Az áprilisi naplóm is tönkrement, de legalább nyomtatható állapotban van. Így amit írtam közben, az marad olyan, amilyen, illetve lehet, hogy átírom ide, ha lesz időm. A másik gondom az, hogy ma tettem be a nyomtatóba az utolsó kazettám, nem nagyon merek nyomtatgatni passzióból...

Helyreállítás vége. Istenem, vajon hányszor kényszerülök még erre a hátralévő időben? Remélem, nem kell már javítanom.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...

Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...is 13. vasárnap, úton, Vlissingen. A Kossuth szerint (éjfélkor hallgattam) a népszavazás érvényes, de csak 46,7 %-os volt a részvételi arány, igaz, a szavazók több, mint 86 %-a mondott igent. Ezt nem értem. Sajnos a reggel hatórást nem tudom fogni, mert akkor a holland adó kezdi bődületes erővel sugározni a frekvencián. Ezzel kapcsolatban a barba véleménye:
- Szégyen a magyarokra az alacsony részvételi arány! Nem értem, a saját sorsukról döntenek! Hogyan lehet, hogy nem mennek el szavazni? Másképp nem működik a demokrácia. Aki nem megy el szavazni, annak nincs is joga beleszólni az ország életébe, nincs joga kinyitni a száját, akkor, ha olyan dolgok történnek, amivel nem ért egyet. Az ilyen mindig a "másik oldalra szavaz"!
Ebben teljesen egyetértek vele.
Reggeli hírek szerint az amik kérik Szaddam rendőreit, hogy jöjjenek elő - és az esti hírek szerint jönnek is -, mert szükség van rájuk a rend fenntartása érdekében. Érdekes, ez valahogy nem ment a barba fejébe. Hogyan támaszkodhat rájuk az amerikai haderő, hiszen ők tartották fenn a szaddami elnyomást. Hiába, no, ő nem Kelet és Közép Európában nőtt fel. Mi pontosan tudjuk, hogyan is megy az ilyen.

Bejelentkezés

A hajózás biztonsága érdekében az Angol csatornában a hajóknak be kell jelentkezniük. A két végében: Ushant traffic a délnyugati bejáratnál, és Dover Coast Guard a keleti, ha délre, és Griz Nez traffic ha északra tart a hajó. Középen van Jobourg traffic, ott kell keresni, valahol Cherbourg környékén. Ezek figyelemmel kísérik a hajókat a radarjukon, s ha kell segítséget is adnak.
Hallgatom a hajókat. Néha érdekes dolgokat mondanak. De újabban egyre többet dühöngök.
- Dzsoooobul tlaaa pppi - hallom a VHF rádióban, és tudom, hogy egy szerencsétlen kis kínai birkózik a számára borzasztóan nyelvtörő angollal, próbálja kimondani a pokolian nehéz "Zsobur trafik" szavakat. És kínlódik a szerencsétlen, ő nyilván tudása legjavát adja, de ez egyszerüen a nullánál is kevesebb. Tessék mondani, ha ez a hajó bajba kerül, hogyan kommunikál a mentőegységekkel? Mert akkor nincs lehetőség szótározni, és kiejtési gyakorlatot, illetve kísérletet tartani. A hajózás nyelve az angol az olcsó lobogó alatt, és megengedett, hogy úgynevezett "munkanyelvet" használjanak, ha mindenki érti a hajón. Ezek a kínait nyilván munkanyelvnek használhatják, de a hivatalos nyelvhasználatnak nem felelnek meg. (Nemzeti lobogó alatt nyilván a nemzeti nyelv a hivatalos.)
Nyilvánvaló, hogy ezeket a hajókat le kellene állítani a személyzet alkalmatlansága miatt. De nem teszik, mert van egy hallatlan nagy előnyük az európai legénységgel szemben: elképzelhetetlenül olcsók, és ez fontosabb szempont, mint a biztonság, és most itt nem az ő biztonságukról, hanem a többi hajóéról van szó.
- De ezek a hajók hogyan tudnak végigmenni a csatornán, átkelni a Doveri szoroson ilyen körülmények között? - kérdezhetné bárki.
- Sehogy! - ez a válaszom. Ezek (általában nagy, többtízezer tonnás hajók) a csatorna közepe előtt, valahol Jobourg környékén úgynevezett mélytengeri révkalauzt vesznek fel helikopterről, s az viszi a hajót Rotterdamba, Antwerpenbe, Hamburgba.
Azt hiszem, az, hogy a hajózást nem árasztotta még el a kínai legénység annak az oka az angol nyelvtudásuk. De ha egyszer megtanulnak... Remélem, addigra nyugdíjas leszek. Azt mondják, a Marlow ugrásra kész, hogy megnyissa az irodáját Kínában, s akkor érzékeny búcsút vehet minden európai tengerész tőlük.
Vége, mára már visszavonhatatlanul megszünt a klasszikus hajózás.
Ez ipar, ez rohanás, ez ámokfutás, csak papírmunka, és spórolás, meg a személyzet kiszipolyozása, egyre lejjebb adják a színvonalat, amellett, hogy egyre magasabb követelményeket támasztanak. Lassan-lassan gombnyomogató tisztek lesznek, nem is kell majd olyan tengerész, aki navigálni tud a klasszikus módszerekkel. Azt hiszem, ha ma egy harmincéves tisztnek szextánst nyomnánk a kezébe, szívszélhüdést kapna, ha egy helyzetpontot kellene számolnia. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára szextáns a kezemben. De hiába is venném, nincsenek meg a hozzá szükséges táblázatok a hajón, akkor meg minek a szextáns? (Hogy be lehessen mutatni a Port State Controlnak! Másra ugyanis nem lehet használni...)
Ha egy hajó véletlenül egy vasárnapot nem a tengeren tölt, akkor a tulajdonos vagy hajóbérlő kiütéseket kap a méregtől, mert egy napot vesztett. Ritka, mint a sátoros ünnep, ha egy-egy napot kifogunk valamelyik kikötőben. Persze ez csak ott számít, ahol ki tudok menni, Vlissingenre ez egyáltalán nem vonatkozik. Ugyanis ott a város olyan messze van, hogy reménytelen, még az álmodozás is a kimenetelről. Néha Montrose és Pasajes vagy Bilbao. Kész. Ennyi a partra lépési lehetőség. Hogy egy napra elmenj valahova? Nevetséges! Nekem ez utoljára a Priwallon, 2001 nyarán adatott meg, amikor Sharpnessből elmentem Berkely-be Gáti Lucó jóvoltából.
Ezek a nyavalygások a coasterrel történő hajózásra értendők. A konténeres hajók még nagyobb rohanásban vannak, legyenek bármekkorák. Talán egy ömlesztett-áruszállító hajó még kivétel, de ők meg a térkép szélén állják le a pár napjukat a kikötőben. Arról nem beszéltem, hogy az új, modern kikötőket a városok kiparentálják jó messze a központtól.
Hol van a hetvenes évek kényelmes, kellemes hajózása? Amikor három-négy nap minden kikötőben kijárt, nem volt az embernek 250 túlórája egy hónapban, a rakodás normális mederben, reggel nyolc és este öt-hat-nyolc óra között volt, s leginkább a szovjetek dolgoztak 24 órán át megállás nélkül. Ha akkor egy tisztnek azt mondták volna, hogy kétszer hat óra az őrség, egy hétig egyfolytában félrebeszélt volna! Persze ehhez hozzátartozott a Vörös-tenger légkondicionáló nélkül, és általában sokkal "mostohább" élelmezési körülmények között voltunk.
Örülök, hogy a részese lehettem még az igazi, klasszikus hajózásnak.
Ötven év múltán vajon min fog keseregni egy akkori tengerész?
Lesz-e neki mire nosztalgiával emlékeznie?
Én persze nem látom azt, amire a mostani kezdő tengerész majdan jólesően emlékezhetne. 

Pilotmesék

Fél kettőkor vettem fel a révkalauzt. Ismeretlen, idős úr jött. Érdekes, más-már ismerem a pilótokat, legalább is látásból. Hamar beszédbe elegyedtünk.
És egész úton beszélgettünk, volt is miről, volt közös téma bőven, hiszen a fia barátnője magyar, immár három éves a kapcsolat, s házasság nem lehetetlen. Mindketten személyhajón szolgáltak, onnan az ismeretség.
Volt egy érdekes kérdése:

Innen a naplóm helyreállított, nem változtattam, nem bővítettem, nem írtam hozzá, mert így tükrözi a "történelmi" valóságot. Csak a billentyüzet okozta olvashatatlanságot javítottam ki:

- Chief, tudja-e mi Vlissingen magyar vonatkozása?
Hát persze, hogy nem tudtam.
- Nos, a mólón áll egy tengerészkapitány, bizonyos Michiel de Ruyter szobra. Csatában megverte a spanyol hajóhadat, s kiszabadította...
- ...a gályarabságban szenvedő magyar protestáns papokat! - fejeztem be, mert biztos voltam benne, hogy csak erről lehet szó.
Igazam volt. Ők azok, akiknek Debrecenben emlékmüvet emeltek. Vajon rajta van-e a hollandus "kollégám" neve?
Érdekesség, nekünk magyaroknak: a hollandok azt mondják: hollandul beszélünk. Ugye mi azt tartjuk, flamand a nyelv, amit beszélnek, aki hollandot mond otthon, hát... Szerintük a belgák beszélik a flamandot.
A Holland egy terület a Németalföldön. Csak a Rotterdam környékiek hívják magukat hollandnak, a többiek németalföldiek (nederlandse). A pilot szerint.




Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 34. rész capt Michiel de Ruyterről

 2003. április:

Április 13. vasárnap, úton, Vlissingen. A Kossuth szerint (éjfélkor hallgattam) a népszavazás érvényes, de csak 46,7 %-os volt a részvételi arány, igaz, a szavazók több, mint 86 %-a mondott igent. Ezt nem értem. Sajnos a reggel hatórást nem tudom fogni, mert akkor a holland adó kezdi bődületes erővel sugározni a frekvencián. Ezzel kapcsolatban a barba véleménye:
- Szégyen a magyarokra az alacsony részvételi arány! Nem értem, a saját sorsukról döntenek! Hogyan lehet, hogy nem mennek el szavazni? Másképp nem müködik a demokrácia. Aki nem megy el szavazni, annak nincs is joga beleszólni az ország életébe, nincs joga kinyitni a száját, akkor, ha olyan dolgok történnek, amivel nem ért egyet. Az ilyen mindig a "másik oldalra szavaz"!
Ebben teljesen egyetértek vele.
Reggeli hírek szerint az amik kérik Szaddam rendőreit, hogy jöjjenek elő - és az esti hírek szerint jönnek is -, mert szükség van rájuk a rend fenntartása érdekében. Érdekes, ez valahogy nem ment a barba fejébe. Hogyan támaszkodhat rájuk az amerikai haderő, hiszen ők tartották fenn a szaddami elnyomást. Hiába, no, ő nem Kelet és Közép Európában nőtt fel. Mi pontosan tudjuk, hogyan is megy az ilyen.

Bejelentkezés

A hajózás biztonsága érdekében az Angol csatornában a hajóknak be kell jelentkezniük. A két végében: Ushant traffic a délnyugati bejáratnál, és Dover Coast Guard a keleti, ha délre, és Griz Nez traffic ha északra tart a hajó. Középen van Jobourg traffic, ott kell keresni, valahol Cherbourg környékén. Ezek figyelemmel kísérik a hajókat a radarjukon, s ha kell segítséget is adnak.
Hallgatom a hajókat. Néha érdekes dolgokat mondanak. De újabban egyre többet dühöngök.
- Dzsoooobul tlaaa pppi - hallom a VHF rádióban, és tudom, hogy egy szerencsétlen kis kínai birkózik a számára borzasztóan nyelvtörő angollal, próbálja kimondani a pokolian nehéz "Zsobur trafik" szavakat. És kínlódik a szerencsétlen, ő nyilván tudása legjavát adja, de ez egyszerüen a nullánál is kevesebb. Tessék mondani, ha ez a hajó bajba kerül, hogyan kommunikál a mentőegységekkel? Mert akkor nincs lehetőség szótározni, és kiejtési gyakorlatot, illetve kísérletet tartani. A hajózás nyelve az angol az olcsó lobogó alatt, és megengedett, hogy úgynevezett "munkanyelvet" használjanak, ha mindenki érti a hajón. Ezek a kínait nyilván munkanyelvnek használhatják, de a hivatalos nyelvhasználatnak nem felelnek meg. (Nemzeti lobogó alatt nyilván a nemzeti nyelv a hivatalos.)
Nyilvánvaló, hogy ezeket a hajókat le kellene állítani a személyzet alkalmatlansága miatt. De nem teszik, mert van egy hallatlan nagy előnyük az európai legénységgel szemben: elképzelhetetlenül olcsók, és ez fontosabb szempont, mint a biztonság, és most itt nem az ő biztonságukról, hanem a többi hajóéról van szó.
- De ezek a hajók hogyan tudnak végigmenni a csatornán, átkelni a Doveri szoroson ilyen körülmények között? - kérdezhetné bárki.
- Sehogy! - ez a válaszom. Ezek (általában nagy, többtízezer tonnás hajók) a csatorna közepe előtt, valahol Jobourg környékén úgynevezett mélytengeri révkalauzt vesznek fel helikopterről, s az viszi a hajót Rotterdamba, Antwerpenbe, Hamburgba.
Azt hiszem, az, hogy a hajózást nem árasztotta még el a kínai legénység annak az oka az angol nyelvtudásuk. De ha egyszer megtanulnak... Remélem, addigra nyugdíjas leszek. Azt mondják, a Marlow ugrásra kész, hogy megnyissa az irodáját Kínában, s akkor érzékeny búcsút vehet minden európai tengerész tőlük.
Vége, mára már visszavonhatatlanul megszünt a klasszikus hajózás.
Ez ipar, ez rohanás, ez ámokfutás, csak papírmunka, és spórolás, meg a személyzet kiszipolyozása, egyre lejjebb adják a színvonalat, amellett, hogy egyre magasabb követelményeket támasztanak. Lassan-lassan gombnyomogató tisztek lesznek, nem is kell majd olyan tengerész, aki navigálni tud a klasszikus módszerekkel. Azt hiszem, ha ma egy harmincéves tisztnek szextánst nyomnánk a kezébe, szívszélhüdést kapna, ha egy helyzetpontot kellene számolnia. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára szextáns a kezemben. De hiába is venném, nincsenek meg a hozzá szükséges táblázatok a hajón, akkor meg minek a szextáns? (Hogy be lehessen mutatni a Port State Controlnak! Másra ugyanis nem lehet használni...)
Ha egy hajó véletlenül egy vasárnapot nem a tengeren tölt, akkor a tulajdonos vagy hajóbérlő kiütéseket kap a méregtől, mert egy napot vesztett. Ritka, mint a sátoros ünnep, ha egy-egy napot kifogunk valamelyik kikötőben. Persze ez csak ott számít, ahol ki tudok menni, Vlissingenre ez egyáltalán nem vonatkozik. Ugyanis ott a város olyan messze van, hogy reménytelen, még az álmodozás is a kimenetelről. Néha Montrose és Pasajes vagy Bilbao. Kész. Ennyi a partra lépési lehetőség. Hogy egy napra elmenj valahova? Nevetséges! Nekem ez utoljára a Priwallon, 2001 nyarán adatott meg, amikor Sharpnessből elmentem Berkely-be Gáti Lucó jóvoltából.
Ezek a nyavalygások a coasterrel történő hajózásra értendők. A konténeres hajók még nagyobb rohanásban vannak, legyenek bármekkorák. Talán egy ömlesztett-áruszállító hajó még kivétel, de ők meg a térkép szélén állják le a pár napjukat a kikötőben. Arról nem beszéltem, hogy az új, modern kikötőket a városok kiparentálják jó messze a központtól.
Hol van a hetvenes évek kényelmes, kellemes hajózása? Amikor három-négy nap minden kikötőben kijárt, nem volt az embernek 250 túlórája egy hónapban, a rakodás normális mederben, reggel nyolc és este öt-hat-nyolc óra között volt, s leginkább a szovjetek dolgoztak 24 órán át megállás nélkül. Ha akkor egy tisztnek azt mondták volna, hogy kétszer hat óra az őrség, egy hétig egyfolytában félrebeszélt volna! Persze ehhez hozzátartozott a Vörös-tenger légkondicionáló nélkül, és általában sokkal "mostohább" élelmezési körülmények között voltunk.
Örülök, hogy a részese lehettem még az igazi, klasszikus hajózásnak.
Ötven év múltán vajon min fog keseregni egy akkori tengerész?
Lesz-e neki mire nosztalgiával emlékeznie?
Én persze nem látom azt, amire a mostani kezdő tengerész majdan jólesően emlékezhetne. 

Pilotmesék

Fél kettőkor vettem fel a révkalauzt. Ismeretlen, idős úr jött. Érdekes, más-már ismerem a pilótokat, legalább is látásból. Hamar beszédbe elegyedtünk.
És egész úton beszélgettünk, volt is miről, volt közös téma bőven, hiszen a fia barátnője magyar, immár három éves a kapcsolat, s házasság nem lehetetlen. Mindketten személyhajón szolgáltak, onnan az ismeretség.
Volt egy érdekes kérdése:

Innen a naplóm helyreállított, nem változtattam, nem bővítettem, nem írtam hozzá, mert így tükrözi a "történelmi" valóságot. Csak a billentyüzet okozta olvashatatlanságot javítottam ki:

- Chief, tudja-e mi Vlissingen magyar vonatkozása?
Hát persze, hogy nem tudtam.
- Nos, a mólón áll egy tengerészkapitány, bizonyos Michiel de Ruyter szobra. Csatában megverte a spanyol hajóhadat, s kiszabadította...
- ...a gályarabságban szenvedő magyar protestáns papokat! - fejeztem be, mert biztos voltam benne, hogy csak erről lehet szó.
Igazam volt. Ők azok, akiknek Debrecenben emlékmüvet emeltek. Vajon rajta van-e a hollandus "kollégám" neve?
Érdekesség, nekünk magyaroknak: a hollandok azt mondják: hollandul beszélünk. Ugye mi azt tartjuk, flamand a nyelv, amit beszélnek, aki hollandot mond otthon, hát... Szerintük a belgák beszélik a flamandot.
A Holland egy terület a Németalföldön. Csak a Rotterdam környékiek hívják magukat hollandnak, a többiek németalföldiek (nederlandse). A pilot szerint.




Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...