2021. január 30., szombat

Egy bolond nap és a hazautazás! - MV Priwall 2, 13. egyben befejező rész



Augusztus 6. kedd, úton, Rostock. Na, többé-kevésbé bejött minden. Kikötéskor itt várt Hóki és Herr Meyer. Ugyanis valakinek vissza kell vinni a bérelt kamiont...Háromnegyed háromkor lett vége a manővernek, mondanom se kell, hogy zuhogó esőben. Totál eláztam.
Utána behordtuk és eltettük a kaját, a főgép alkatrészeket majd reggel daruval emeljük be a hajóra.
Háromnegyed ötkor elmehettem aludni. Csak úgy héjastól dőltem le. Fél kilenckor keltettek, mert megjött a hajógyári festék: csekélység, mindössze három és fél tonna. Elmondhatom, hogy átmozgattam eltunyult izmaimat. Közben megjöttek a tűzrendészettől, a kézi tűzoltó készülékek ellenőrzésére. Megnézték a CO 2 palackokat, ötöt ki kell cserélni, volt a verdikt, mert már idősebbek, mint tíz év. Darabja vagy nyolcvan kiló, hát őrület volt kiszedni a hajó orrában levő CO2 helyiségből. Közben ki és behajózások: megjött Banditó, és elment Lucó valamint Gyusza bácsi. A kirakás hattól folyamatosan ment, ez csak azért volt érdekes, mert porzott a kő, mintha cement lenne.
A radarszerelők, akik a folyami radart kidobták, és helyette egy 15 ezer eurós modern radart szereltek be nyolctól csinálták a káoszt a hídon.
Azért kettő felé megebédeltünk.
Közben felhívtam Achim barátomat, persze a mobilja kikapcsolva, a lakásban senki, lehet, hogy nyaralnak.
Hogy ne legyen unalmas, napközben is érkezett egy kamion 400 liter festékkel, ez a hajó rendelése volt, megjött a sör, a cigaretta, és amikor Herr Meyer elment, Hóki megfejelte még húsz kartonnal a sört, nyilván nem akarta, hogy az öreg lássa, milyen készlettel megyünk Liepajába.
Amint alkalmam volt, kikérdeztem Hókit, hogy mi a tervük velem?
- Pénteken megy haza -, volt a válasz, aminek igencsak megörültem.
A délután nagy részét a hídon töltöttem, a radarszerelők tartottak "oktatást" a radarról. Nekem igazán tetszik, van egy trackball (egy golyó, ami a kurzort irányítja), és három nyomógomb. A "pop up" (lenyíló) ablakokban legfeljebb három választási lehetőség van, ezekből lehet választani a három nyomógombbal.
Szegény Lucó!
Látom lelki szemeimmel, ahogyan szidja, mert ilyen komplikált (pedig halál egyszerű), mennyivel jobb volt a hatvanas évek radarja...
Herr Moeller csak hab volt a tortán, mert senkivel nem foglalkozott, csak a barbával. Õ a cégnél a hajókkal való kapcsolattartásra kijelölt munkatárs. Hozott három láda ISM cuccot, szép piros és fekete színű dobozban vannak, de ha nincs hozzá joystick, nem igazán érdekelnek.
Estére dög fáradt lettem.
Beszéltem Encsivel, már bent vannak az ablakok, remélem, mire hazamegyek, mindennel készen lesznek.
Azért este kilenckor kimentem a hajó mellett levő kikötői boltba, és vásároltam némi édességet a családnak.

Augusztus 7. szerda, Rostock, úton. Van már némi elképzelésem arról, hogy Hóki mennyire veszi ki a részét a hajón a "munkákból". Ugye indulás óta (1992) ő a parancsnok. Ma reggel, már elindultunk a kikötőből, jön, hogy mutassam meg, hogyan kell beállítani a régi radaron, hogy a sebességet a GPS-ről olvassa. Aranyos. Tíz év alatt nem volt érkezése, hogy utánanézzen.
Olyan izomlázam van, hogy csuda, köszönhetően a festékek elrámolásának.
Délelőtt Hóki beszélt Mr. Hansennal, és intézkedik, hogy holnaputánra intézze a Marlow a váltásomat.
Hát ez is elérkezett!
Lesz pár napom a nyárból, otthon töltöm a 26. házassági évfordulónkat, régen volt, hogy otthon voltam! Tavaly a Priwallon töltöttem, 2000-ben a Kambón, 1999-ben a Petrán, 1998-ban a Paduán, és ezek szerint az utolsó együtt töltött évfordulónk az 1997-es volt.

Augusztus 8. csütörtök, úton, Liepaja. Megérkeztünk az utolsó kikötőbe. Hallatlanul "titkos" helyen vagyunk, a szovjet időkben ez "top secret" terület volt, lévén hadikikötő. Most csak egy irtózatosan lerobbant "hajógyár". Minden lepusztult, minden romos, kitört ablakok, beomlott tetők, csálén lógó ajtók mindenfelé. Az biztos, hogy Herr Meyer megtalálta a legolcsóbb hajógyárat a környéken.
Bejövetelkor egy forgatható hídon jöttünk át, szerencsésen érkeztünk, mert naponta 14-15 óra között van csak nyitva. A híd szerencsétlen több mint száz éves, de még az eredeti mozgató szerkezet nyitja-csukja. Azt hiszem, nagy szerencse, hogy nem a szovjetek építették...
Kikötöttünk, megjött a vizsgálat és a hajógyár, felmérni bizonyos munkákat. A raktártetőket szándékukban állt kivenni, de nem volt daru, és mire lett, addigra elment a kedvük.
Az enyém se szárnyalt, mert nem akart megjönni az utazási telex, mikor és merre megyek haza? Ám a közmondásnak igaza van, mert ami késik, nem múlik, 7 után végre kinyomtatta a telexet a printer. Holnap, azaz 9-én Riga - Varsó - Budapest útvonalon megyek haza. Igaz, hogy a gépen 14. 40-kor indul, és reggel nyolckor jön a taxi, de Liepaja és Riga között 200 kilométer a távolság, hát nyilván kell ennyi idő, az ügynök már csak tudja!
Holnap este, már otthon folytatom a naplóm!

Augusztus 9. péntek, Liepaja, Riga, Varsó, Budapest. Milyen szép leírni: már itthon vagyok, itt folytatom a naplómat a megszokott helyemen, a komputerasztalon áll a laptop.
Persze addig még történ egy, s más:
Kora hajnalban keltem, fél ötkor, mert be kellett fejeznem a csomagolást, és főleg a takarítást. Magamba töltöttem négy bögre kávét, zuhany, átöltözés, és vártam az ügynököt.
A lett nyolc óra az fél kilenckor lett, mert az ügynök akkorra érkezett. Kocsiba szálltam, búcsút intettem a hajónak, s ezzel letelt a januárban aláírt hat hónapos szerződésem második fele is.
Az ügynökkel sokat beszélgettünk, ő nem lett volt, hanem orosz. Ebből aztán az következett, hogy nem igen szidta a helyzetüket, pedig az ő szemszögéből biztosan lett volna miért! Ha másért nem, azért, amiért másodosztályú állampolgárok, sőt, még csak nem is állampolgárok! Lettországban csak lettek az állampolgárok, az oroszok csak lettországi lakosok, és ilyen útlevelet, személyit kapnak, ha kérik. Máshoz nincs joguk. Ezzel nekem nincs túl sok bajom, mert az oroszok erőszakkal oroszosították a balti köztársaságokat, tehát nyilván most ők isszák a levét az akkori politikájuknak. Még azzal sincs bajom, hogy másodosztályú állampolgárok az egykori gyarmatosítóik. A bajom azzal van, hogy az oroszok gyerekei is - akik esetleg lélekben már inkább lettek, mint oroszok -, ugyanebben a cipőben járnak, ha jól vettem ki a fiatalember szavaiból. Ha nem igaz, akkor az ő lelke rajta.
Mindegy. Az ügynök nem panaszkodott, levezette a kétszázhúsz kilométert, közben dicsérte az országot, hogy milyen szép (igaz), milyen tiszta (nagyon igaz), milyen jók az utak. (Szegényke, neki ezek az utak jók! Persze ő a szovjet állapotokhoz viszonyíthat, ahhoz képest lehet, hogy jók.)
A reptéren vettem két üveg Riga Balzsamot, hasonló az Unicumhoz, de szárazabb.
Eseménytelen repülés után érkeztem meg a varsói repülőtérre. Hallatlanul ronda, hallatlanul zsúfolt, nem túl jó a tájékoztatási rendszer, túl sok a vámmentes üzlet, tolongás, lökdösődés, csak egyben viszi a világszínvonalat: a büfé árakban, pofátlanul drága minden, mint otthon is, mint a frankfurti reptéren is, meg mindenütt.
Pontosan szálltunk le Ferihegyen.
A minibuszban elszégyelltem magam: még én szóltam egy rossz szót a lett utakra. Ami Pesten van, igazán megérdemli a "balkáni" jelzőt.
Azért hazadöcögtünk.
Óriási a rumli a lakásban, minden csupa por, semmi sincs a helyén, hétfőn még jönnek a melósok, hogy befejezzék a kőművesmunkákat. Vacsorázni elmentünk a közeli, nemrégiben nyílt Rozmaring étterembe. Hallatlanul kellemes hely, udvarias kiszolgálás, remek konyha, szolid élő zene, finom, házi pálinkájuk van, és a számla is kifizethető volt. Jó, nem fogok naponta itt ebédelni, de hogy nem utoljára voltam itt, az biztos. (Beszúrás 2021-ben: utoljára voltam...)


2021. január 22., péntek

A magyar Duna-tengerhajózás regényéről - MV Priwall 2, 12. rész


Augusztus 4. vasárnap, úton.
A pilot lusta volt, tíz mérfölddel előbb kiszállt, mint ahogyan a térképen jelezve van. Azért ki tudtam jönni a fjordból.Befejeztem a következő könyvet is:

Katona Miklós: A magyar Duna-tengerhajózás regénye

Hasznos és jól megírt olvasmány. A valaha hajós (folyami), ma újságíró szerző leült Juba Feri bácsival, és elbeszélgetett a magyar tengerhajózás nagy öregjével. Többé-kevésbé róla szól a könyv, az ő élményei kerülnek papírra, és mivel az élete volt a hajózás, a tenger szerelmese volt (és ma is az), emlékei nyomán kirajzolódik egy hajdani sikeres vállalkozás, a Duna-tengerhajózás története, amit a szocialista hozzá nem értés (Duna-tengerhajózás), és a privatizációs harácsolás (magyar hajóépítés), és szemérmetlen rablás (magyar tengerhajózás) teljesen megszüntetett.
Feri bácsi, amúgy Dr. Dr. Capt. Juba Ferenc, az életét tette fel a hajózásra. Amint tehette, beállt tengerésznek. Ezt tette akkor, amikor már nyolc félévet letett sikeresen a pozsonyi egyetem orvosi fakultásán. Ugyanis akkor került a Felvidék vissza Magyarországhoz, s első útja a Tengerészeti Hivatalba vezetett, s kérte a behajózását. A Duna gőzösre került.
1944-ben megszerezte az államtudományi doktorátusát (mezei joghallgató volt a pécsi egyetemen, azaz nem kellett előadásokra járnia, csak vizsgázni ment haza a hajóról), majd 1950-ben az orvosit is befejezte.
Bekerült a Tengerészeti Hivatalba, majd 1955-57-ig a DETERT igazgatója volt. 1961-ben pártvonalon támadást intéztek ellene, minek az lett az eredménye, hogy Ausztriába disszidált. Nem maradt hűtlen a hajózáshoz: a Hommeric személyhajón vállalt orvosi beosztást, majd a Walter Herwig német halászati kutatóhajón ugyancsak orvos volt.
Később Sankt Pölktenben kórházi főorvosként dolgozott, onnan ment nyugdíjba.
A rendszerváltás előtt, 1987-ben a magyar hajózásról összegyűjtött tárgyi emlékeiből Komárom városának múzeumában megnyílt a Klapka György Múzeum Magyar Tengerészeti Gyűjteménye.
Miközben feltárul előttünk Juba Ferenc élete, megismerkedünk a magyar Duna-tengerhajózás hőskorával. Bemutat egy tipikus járatot, Budapestről indulva, le, egészen Alexandriáig, és vissza.
Nekem ez a rész felidézte a Hévíz motoroson töltött kilenc hónapomat, mert ha nem is Budapesttől, de Braila, Galatz és Reni dunai kikötőktől Alexig ugyanezeket én is megismertem.
A szerző az adott kikötő, táj kapcsán be-beszúr hasznos részeket, melyek háttérül szolgálnak a jobb megértéshez. A könyv lapjain kibontakozik a magyar tengerészek hősies erőfeszítése a II. Világháborúban, a németek számára végzett hadiszállítások nehézségei, teljes embert kívánó megpróbáltatásai.
A kötetben a Duna-tengerjáró (és a többi) hajóinkról bőséges képanyagot talál az olvasó. Amelyikről fellelhető, azt hiszem, mindegyikről van: az elsőtől (Budapest) az utolsóig (Székesfehérvár, lajstromból törölve: 1986. augusztus 4-én, azaz ma tizenhat éve. Milyen érdekes: sok hajón hajóztam, de szívemnek egyik legkedvesebb tengerjárója a Fehérvár volt, amihez nagyban az is hozzájárult, hogy akkor egy igen kiváló, bajtársias csapat jött rajta össze! Pedig 1976-77-ben már voltak sokkal modernebb hajói is a MAHART-nak.)
Úgy gondolom, a kötet nemcsak a tengerészeknek érdekes. Hiteles korrajz, embereken, sorsokon keresztül bemutatva. A kötet lapjairól köszönnek a híres tengerészek: Kádár Ferenc, Rühl Lajos, akiket én a főiskolai tankönyveim címlapjáról ismerek, Potzner Frigyes, az egyedüli Kossuth-díjas tengerészkaptány (aki "rokona" Lucónak), és sokan mások, akiknek a neve az én korosztályomnak sajnos már nem mondanak sokat, de érdemesek arra, hogy ne felejtse el őket az utókor. Nekik állít méltó emléket a kötet, amikor "elsiratja" a magyar tengerészetet és hajógyártást, aminek a sírásója a hozzá nem értés, az akaraterővel párosult hülyeség (párt támogatással), s az utolsó fejezetként a '89 utáni rablás, amikor szántszándékkal tönkretesznek egy páratlan szakértői gárdával rendelkező hajógyárat, hogy aztán - mit értéken alul? -, fillérekért privatizálhassák. Nincs jövője a magyar hajógyártásnak, hazudták szemérmetlenül, miközben ezekben az időkben a révkomáromi szlovák hajógyár nem tudott eleget tenni a sok-sok német megrendelésnek, holott ők jóval hátrányosabb helyzetből indultak. Nincs jövője a Duna-tengerhajózásnak, makogják arcpirulás nélkül, amikor Hollandia hatalmas pénzeket invesztál a folyam tengeri hajózásba, 1600 tonna hordképességű hajókat építve gazdasági számításokon alapuló érvek alapján, mert nekik a fillér is számít, míg a mi volt "hajózási vezetői és szakértőgárdánk" milliárdokat tékozolt el, és vágott zsebre.
Annak, hogy DDr. Capt. Juba Ferenc nekem "Feri bácsi", megvan az oka:
A Jaminaországtól az Óperenciáig című könyvem elküldtem az öregnek, és igen meleg hangú levélben köszönte meg, mellékelve az akkori kutatásainak (a magyar tengerészet legkorábbi emlékei) fénymásolatát. Telefonon is beszéltünk, és megkért: szüksége lenne a valaha magyar lobogó alatt levő összes hajónak a lajstromozási adatára, de csak azok vannak meg, amelyek 1962-ig kerültek be a "nagy könyvbe". Mivel akkoriban gyengélkedett, így engem kért meg, hogy az 1962 utáni adatokat írjam ki, amit meg is tettem, és elküldtem az öregnek.
Ami furcsaság: ez már a második könyv, ami a magyar tengerészet múltjával foglalkozik, a másik a Nautica, a fiumei akadémia története, Horváth József hajóskapitány nagyszerű munkája, és egyiket se tengerész írta, mindkét szerző folyami, dunai hajós volt.
Szép időben hajózunk, nagy reményeket fűzök a holnap délutánhoz, mivel az idő kiderült, remélem, tudok fényképezni Helsingör és Koppenhága előtt.
Szépítjük a hidat, kitakarítottuk, mint az mindig szokás, ha parancsnokváltás van.
Szabolcstól SMS jött, megköszöntött a születésnapomon, jól érzi magát a Művészetek Völgyében.

Augusztus 5. hétfő, úton. Achimot nem hívom fel, hiszen bolondokháza elé nézünk, és arra nincs szükségem, hogy ide jöjjön, és ne legyen öt percünk nyugodt beszélgetésre.
Hajnalban Skagent kerülgettem, a dán csücsköt. Hát volt forgalom...
Délután fél kettőkor érkeztünk Helsingör elé. Lucó feljött a hídra, helyet foglalt a radar előtt, belőtte magának, és közölte, hogy nyugodtan fényképezzek. Kétszer se kellett mondania. Ha a hajót csak ő tudja átvinni, akkor én nem gördítek elé semmiféle akadályt, hanem nyugodtan fényképezek. Nincs semmiféle lelkiismereti problémám.
A srácok szerint, ha Hóki van ilyenkor szolgálatban, akkor is feljön. Jó. Ilyen típus, tegye, ha ez jó neki...
Átmentünk a szoroson, jó másfél órát navigáltam, amikor érkezünk Koppenhága elé. Jött, átvette a navigálást, én fényképeztem. Csak azt nem értem, hogy öt óra tájban miért morgolódott, hogy elment az egész délutánja? Önként vállalt (felesleges) túlóra volt, nem ildomos zsörtölődni miatta.
Hóki állítólag hajnali kettőre jön.
Gondolom azért, hogy senki ne aludhasson.

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (1) black gang (1) Black Irish Band (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) Bosun's Alphabet (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) capstain shanty (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) Ciprus (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) D.D.E.. (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) Dávidházy András (1) ddr. Juba Ferenc (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Fairport Convention (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fiddeler's Green (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) Ger Loughlin (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) Greenore (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Hans Albers (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) hazautazás (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) Hóki (1) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) Husnes (1) húsvét (1) internet (1) ír népdal (1) Írország (1) Isartal (4) Izland (2) Jachtnavigátor (1) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) Karmöy (2) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) Kıbrıs (1) KK_döntő (1) komposzt (1) Kopervik (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Le Havre (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) lirycs (1) Lys Carrier (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (1) MV Isartal (48) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (27) MV Lys Chris (46) MV Lys Chris2 (1) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) MV Priwall-2 (13) MV RMS Andromeda (57) naan (1) Napl (1) Napló (323) Napló. MV Isartal (1) Naplü (2) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) norvég (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) Priwall-2 (1) pumping shanty (1) rabszolgaság (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rolling Home (1) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (29) Sharpness (5) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Listers (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (1) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (29) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (2) The Seekers (1) Tisztás (1) TME (1) Tolkien (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) Woody Guthrie (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)