Március 9. Hétfő, Haifa. Reggel kikötöttünk, felhívtam Encsit. Azt mondja, hogy jól sikerült a rádióműsor. Közben felhívta Miklós, az unokatestvére, hogy hallgatja-e, mert "benne vagyok a rádióban". Nagyon vár már haza, s mi tagadás, mennék is, akár tegnap.
Gyula is azzal jött vissza a telefon után, hogy hallották a műsorban. Ilyen híressé tettem a hajót (és magunkat) Valami rossz hírt is kaphatott Gyula, mert estére úgy berúgott, hogy attól tartottunk, hogy kiesik a hajóból. De aztán kiderült, hogy időlegesen nem "működött a lába", ezért állt másfél órát a korlátnál, és nem merte elengedni...
Március 10. Kedd, úton, Haifa . Hogy én milyen hülyeségeket tudok álmodni!
Shmone
Karellal vitatkoztam álmomban. Tőle tudom (a valóságban), hogy a "shmone" nyolcat jelent héberül. én meg állítottam, hogy nem, az tizenhét, mert nézze meg, itt van nálam a "walkie-talkie", és most is a 17-es csatornán van, és az előbb is azt mondták, hogy shmone, tehát azt jelenti, hogy 17...
Úgy volt, hogy horgonyra állunk, fél tizenegykor lassítottam, aztán éjfélig drifteltünk (gép nélkül hagytuk magunkat sodorni).
Még 5 nap és...
Március 11. Szerda, Alexandria, úton.
Kiraktunk, beraktunk, délben elindultunk.
Hajnalban sokat beszélgettem Mohamed II-vel. Elbúcsúztam tőlük, címet cseréltünk, egy képeslapot feltétlenül küldök nekik. Ha valaha visszajutok Alexandriába, akkor feltétlenül megkeresem őket, és bevasalom rajtuk a beígért egyiptomi kebabot! Akkor kipróbálom a "sisát", ahogy itt a vízipipát hívják. Mohamed II nagy barátja ennek a fajta időtöltésnek.
Délután grill parti, de már nem maradt bárány, így rablóhúst csinálunk, meg sütöttünk pár virslit is.... újra elmondom: olyan virslit, mint otthon, sehol a világon nem kapni! Az itteni egy krémszerű, szójanudli... De az egyiptomi kenyér finom volt. Keletlen lepényt hoztak ajándékba Mohamedék, feltettem a faszén füstjére, egyszerűen fantasztikus!
Március 13. Péntek, úton, Mersin.
Röviddel éjfél után elhagytuk az Andreasz-fokot, Ciprus északkeleti csücskét. Befordultam északra, de olyan veszett dülöngélésbe kezdett a hajó, hogy vagy húsz fokot el kellett térnem az eredeti iránytól. Ennek nem lenne semmi jelentősége, ha nem jött volna egy olyan billenés, hogy minden lezúdult a földre a hídon. Sajnos a komputerem is! Remélem, nincs komolyabb baja...
(Hát lett... és csak most, 2006. januárjában vettem észre, hogy nem véletlen baleset volt, hiszen péntek 13-án történt!!!)
Megyünk haza...
Délután, amikor Karelt váltottam, a kabinjában volt, és két csomagot is készen láttam.
- á, Pista, ez csak a látszat. Harminc éve mindig jó előre össze akarok csomagolni, és mindig a legutolsó pillanatra marad. Ezek a táskák még nincsenek készen...
Délután telexet kaptunk Ciprusról:
A jegyeket 16-ára telepítették.
Március 14. Szombat, Mersin, úton.
Hajnalban capt. Barud behozatott böreket, rétestésztába göngyölt fűszeres marhahúst. Igen finom volt. Tízkor indultunk, holnap reggel az utolsó haifai érkezés...
Hál istennek, már csak 1 nap...
Március 15. Vasárnap, úton, Haifa.
Nem a legjobban alakulnak a dolgok... Egész nap azzal hitegettek, hogy bevisznek, és most, este tízkor is kint állunk horgonyon. Ugyanúgy, mint amikor érkeztem. A baj csak az, hogy ugyanúgy rossz idő van. Délután gale-warningot, azaz viharjelzést adott Haifa Rádió, negyven csomós délnyugati szelet. Attól fél Karel, hogy nem tudunk kikötni. Shai se tud semmit csinálni. A barba már egészen ideges, én még bírom. A váltók már a Shulamit hotelben vannak.
Sokat nyavalygok a lábammal. A bal térdemen, ahol valamilyen ömleny keletkezett, most kezd keményedni, de a térdkalács nyomásra érzékeny. Ma este meg a jobb vádlim húzódik, azt hiszem az inak húzódtak meg.
Várom az asszonyka telefonját, de nem hív. Pedig tudja, hogy itt vagyunk...
Csak nekem volt kokárdám a hajón...
Visszatekintés...
Igazságtalan lennék, ha csak azt mondanám, hogy "nem volt rossz". Kimondottan jól éreztem magam, ez elsősorban Karelnak köszönhető, akitől sokat tanultam, főleg manőverezni. Másodsorban a srácoknak, mert semmi dolgom nem volt velük: mindenki értette a dolgát. Pali nyomába se jöhet a M/V President gépésze.
Nem szabad megfeledkezni az ügynökségekről sem!
Haifában a Carmeltől Shai normális pasas, egy affértől eltekintve nem volt vele semmi gond.
Mersinben két ügynökség is volt, de az emberek majdnem ugyanazok. Velük: Alival, Juszuffal, később capt. Baruddal és Metimmel nagyon jól kijöttünk. Kellemes partnerek voltak, készségesek, és jól is csinálták a dolgukat. Na és a kebabok, amiket behoztak!
Az alexandriai ügynökség volt a legjobb! Sose gondoltam, hogy ilyet mondok valaha, hogy arabok a legjobbak valamiben. A két Mohamed és Mahmud valóban első osztályúan csinálták a dolgukat, ezen kívül készségesek, alkalmazkodóak, és emberileg se hagytak kívánni valót maguk után (a törökök is ilyenek voltak!)
Március 16. Hétfő, Haifa.
Szemétség: a M/V Schulau (német konténeres hajó, ugyanezt a környéket járja, és sokszor találkozunk) most érkezik, és lehet, hogy előttünk beviszik. Bár a kikötő minket is hívott, és állítólag 1:30-kor part mellé állunk... (írom 00:40-kor...) Ezután azt hiszem, csak otthon folytatom a Naplómat...
Sosem látott időjárás...
éjjel fél kettőkor kötöttünk ki. Hajnal négykor feljöttem a hídra, és olyat láttam, amit még soha: mintha sűrű köd borított volna mindent. Alig lehetett ellátni húsz méterre. De nem köd, hanem homok volt. A sivatagból fúj a szél, és az eget elborítja a homokfelhő. Egyszerűen fantasztikus. Délután a barométer 998 Hpa-ról 982-re esett. Azt hittem, hogy ennél alacsonyabb már nem lehet. Most 970 Hpa! Remélem, nem befolyásolja a repülőgépek indulását. Még az kellene, hogy késsünk!
Beszéltem az asszonnyal. Megtudtam, hogy 21:20-kor leszek Pesten.
Szabolcs bejutott az Országos Petőfi Szavalóverseny döntőjébe.
Eddig írtam Haifán, most 08:00-van, ki kell kapcsolnom, és elcsomagolni a komputert.
Március 17. Kedd.
Bekapcsolás után látom, hogy a képernyővel valami komoly baj van, a leesés eredménye...
Hazautazás
A hazautazás eseménytelen volt, hacsak azt nem számolom, hogy Gyuszit teljesen szétkapták a haifai repülőtéren a biztonságiak. Kellett neki réz vízipipát venni, meg kancsókat, kőszobrokat... Engem békén hagytak. A biztonsági intézkedések itt valóban meg voltak, amit Frankfurtban hiányoltam: a biztonsági ellenőrzésnél alaposan kikérdeztek mindenkit, a csomagokra vonatkozólag. Az érdekelte őket, hogy a csomagok hogyan készültek, nincs-e valami küldemény nálam, aminek a gazdája nem utazik.
Szekrényhátú biztonsági őrök cirkáltak, nem lehetett egy csomagot se őrizetlenül hagyni, azonnal jöttek, kérdezték, hogy kié. A szeméttárolókat minden öt percben szétkotorták, hogy nem rakott-e bele valaki egy bombát.
Ami a lényeg: szerencsésen hazaértem.
A Naplóban szereplő Gudrun a katona című kéziratból 2002-ben lett könyv.
2013. október 29., kedd
2013. október 27., vasárnap
Remlac és Lackics
Van nékem egy barátom. Nem az a fajta, akivel sülve főve együtt vagyunk, de olyan, hogy bármikor kereshetjük egymást, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk...
Remlac néven jegyzi magát a neten, de régebben Lackics "névre" hallgatott, illetve használta aláírásaiban. Lac egyértelműen a Laciból jön. Kics pedig Kicsi, a vakvezető kutyájának a neve volt. Ma már egyedül él, mert Kicsi elment. De Lacit annyira megtanította éléni a környezetében, hogy már nincs szüksége kutyára, mert Kicsit egy se tudná helyettesíteni.
Egybenőttek, Laci egyik felévé lett, és az ember a saját énjének a felét nem tudja lecserélni. Most már inkább Remlacként találkozom vele a neten.
Laci valaha monoton életet élt, boltvezető helyettes volt, amikor végleg eltűnt a fény az életéből, a színek elhalványultak. Azonban az élete, amióta "elvileg" a feketeség veszi körül, színesebb lett. Kitárult a világ számára.
Laci felszabadult.
Idézem a hitvallását: "A rendelkezésemre álló időt a magam és mások számára értelmesen és hasznosan eltölteni."
Laciból író lett, Laci előadásokat szervez (Ezer arc, ezer tálentum), fogadásból vakon egy év alatt 2000 km-t túrázott, majd kitalálta a Magyarországi nyolcast, és túratársaival egy fekvő nyolcast rajzolt hazánk térképére. Ez talán kicsit szimbolikus is, hogy akiben akarat van, annak számára a lehetőségek végtelenek...
Jaj, istenem, mit is akartam mondani? Ja, megvan:
Legyen tíz perc időd arra, hogy látogass el Laci honlapjára. legyen két perced arra, hogy behunyt szemmel elkísérd őt a Hortobágyra, ahol hangokat gyűjtött. A "nap hangja" link alatt meghallgathatod a hortobágyi halastavaknál a zúgó nádasban egy nádi rigó és egy bölömbika hangját...
Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani.
Egybenőttek, Laci egyik felévé lett, és az ember a saját énjének a felét nem tudja lecserélni. Most már inkább Remlacként találkozom vele a neten.
Laci valaha monoton életet élt, boltvezető helyettes volt, amikor végleg eltűnt a fény az életéből, a színek elhalványultak. Azonban az élete, amióta "elvileg" a feketeség veszi körül, színesebb lett. Kitárult a világ számára.
Laci felszabadult.
Idézem a hitvallását: "A rendelkezésemre álló időt a magam és mások számára értelmesen és hasznosan eltölteni."
Laciból író lett, Laci előadásokat szervez (Ezer arc, ezer tálentum), fogadásból vakon egy év alatt 2000 km-t túrázott, majd kitalálta a Magyarországi nyolcast, és túratársaival egy fekvő nyolcast rajzolt hazánk térképére. Ez talán kicsit szimbolikus is, hogy akiben akarat van, annak számára a lehetőségek végtelenek...
Jaj, istenem, mit is akartam mondani? Ja, megvan:
Legyen tíz perc időd arra, hogy látogass el Laci honlapjára. legyen két perced arra, hogy behunyt szemmel elkísérd őt a Hortobágyra, ahol hangokat gyűjtött. A "nap hangja" link alatt meghallgathatod a hortobágyi halastavaknál a zúgó nádasban egy nádi rigó és egy bölömbika hangját...
Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani.
2013. október 24., csütörtök
A MV Lyubov Orlova után bulvárkodtam és...
... megint sírni tudnék a bulvár újságíró slendriánsága, hozzá nem értése, és félretájékoztatása miatt.
Helyesbítek: ezek a micsodák nem újságírók, hanem legfeljebb izék...
Az úgy kezdődött, hogy megkeresett Kránitz Balázs szerkesztő a Kossuth rádió Közelről című műsorához egy interjúra. Pesten voltam, ahol sajnos nincs internet, tehát látható, hogy a világ háta megett van (Akához képest, ahol dróton dzsal az infó...). Hazajöttem, és tájékozódtam. Ezt találtam mindössze magyarul:
A cikk összefoglalja amit tudni kell róla, de ha elolvasod, akkor a "Március óta semmi nyom" bekezdésben amit összezagyvál az:
1. Ha laikus vagy, akkor tudd, hogy észveszejtő baromság.
2. Ha tengerész vagy, akkor kívánok kellemes röhögcsélést...
(Tudod, a gyengém az EPIRB és annak az működése...)
Itt a Wikipédia szócikke, amit nem szeret a bulvár, mert ezt nehéz félremagyarázni, bár egy bulvármédiásznak ez semmiből sem állhat.
Egy valami fenemód izgatja a fantáziámat, jelesül az, hogy a következő mondatot melyik okos ujjából szopta a szerző: "Február végén és március elején két alkalommal is jeleket fogtak az Orlova két mentőcsónakjáról."
Édes jó Istenem, mikor következik el, hogy egy ilyen nagy tudású és tapasztalt mediász azt mondja a tükörbe:
- Tengerész vagy Pétör? Nem? Akkor mi lenne, ha megkérdeznél egyet, hogy amit nem tudsz, azt megmagyarázza?
2013. október 25-én 16.00-16.45 között lesz hallható az interjú a Kossuth Rádióban.
Helyesbítek: ezek a micsodák nem újságírók, hanem legfeljebb izék...
Az úgy kezdődött, hogy megkeresett Kránitz Balázs szerkesztő a Kossuth rádió Közelről című műsorához egy interjúra. Pesten voltam, ahol sajnos nincs internet, tehát látható, hogy a világ háta megett van (Akához képest, ahol dróton dzsal az infó...). Hazajöttem, és tájékozódtam. Ezt találtam mindössze magyarul:
A cikk összefoglalja amit tudni kell róla, de ha elolvasod, akkor a "Március óta semmi nyom" bekezdésben amit összezagyvál az:
1. Ha laikus vagy, akkor tudd, hogy észveszejtő baromság.
2. Ha tengerész vagy, akkor kívánok kellemes röhögcsélést...
(Tudod, a gyengém az EPIRB és annak az működése...)
Itt a Wikipédia szócikke, amit nem szeret a bulvár, mert ezt nehéz félremagyarázni, bár egy bulvármédiásznak ez semmiből sem állhat.
Egy valami fenemód izgatja a fantáziámat, jelesül az, hogy a következő mondatot melyik okos ujjából szopta a szerző: "Február végén és március elején két alkalommal is jeleket fogtak az Orlova két mentőcsónakjáról."
Édes jó Istenem, mikor következik el, hogy egy ilyen nagy tudású és tapasztalt mediász azt mondja a tükörbe:
- Tengerész vagy Pétör? Nem? Akkor mi lenne, ha megkérdeznél egyet, hogy amit nem tudsz, azt megmagyarázza?
2013. október 25-én 16.00-16.45 között lesz hallható az interjú a Kossuth Rádióban.
2013. október 8., kedd
Mohammed, Tadek és a nargilé - Clavigo (7)
Február 21. Szombat, Mersin, úton,
Hajnalban behozott capt. Barud tizenkét kiló báránycombot, és tizenöt kiló faszenet. így jó párszor rendezhetünk ökörsütést, faszénen sütjük meg a pácolt husikát... Tizenöt dollár volt kilója, nem mondom, szép ár, még akkor is, ha kicsontozott combokat hoztak, felszeletelve.
Szép az idő, megyünk Haifába.
Február 23. Hétfő, Haifa, úton. Fél egykor nem akartam hinni a szememnek: Karel fehér
ingben, nyakkendőben jött meg, szélesen vigyorgott, és kicsit se tántorgott.
- Koncerten voltam, Pista! - mondta. - Juditot és három barátnőjét kísértem el, volt egy felesleges jegyük. A Haifai szimfonikusok játszottak, mit mondjak, csodálatos volt!
Délben leváltottam, mert négykor indultunk, és manőver előtt elküldött aludni. Egy kicsit napoztam, igaz csak percekről volt szó, de akkor is, szép az idő.
Február 24. Kedd, úton, Alexandria. éjfél után egészen jól jött a Kossuth.
Reméljük, hogy megússza a világ egy újabb háború nélkül ezt a konfliktust is. (Nem az irakiak jóvoltából...!)
Február 25. Szerda, úton. Gyönyörű napos időre ébredtem (fél egykor). Gyuszi sürgetett, amikor meglátott, hogy a papucsommal bíbelődöm.
- Gyere, kihűl a rablóhús. Kint eszünk a pupán!
Grill party Clavigo módra
Nem úgy megy, mint más hajókon. Délben kezdtük, és este fejeztük be! Egész délután a pupán beszélgettünk. A barba, Pali és Gyuszi. Tadek kilógott a sorból, mert állandóan egy emelettel feljebb lebzselt, és napozott. Nem tudom, mi ütött Karcsiba, mert ő öntevékenyen egész délután festett. Karel le akarta állítani, de nem lehetett, hogy miért jött rá a munkamánia ki tudja...?
Vacsora előtt egy üveg Carmel vörösbort bontottunk. Finom, mély tüzű. testes bor, az árán is meglátszott, húsz dollárba került egy palack. Judit ajándéka volt a hajónak. Karel csak nézett, amikor a koncert utáni kávézás és borozgatás közben átadta.
Vacsorára bárányt sütöttünk faszénen. Pali bepácolta, majd csinált egy "kencét" - citromlé, cukor, ketchup, bors, olaj keverékét -, és ezzel kenegette Gyula a húsokat. Félretettem a diétámat, és jól belaktam. Tadeknak nem volt jó: azt mondta túl erős, és hozott magának egy szelet szalonnát, meg vagy három szelet felvágottat, s azt sütötte meg. A barbának kezd tele lenni a hócipője a szakáccsal, túl sok hóbortja van már. Kezdve onnan, hogy állandóan vásárol az egyiptomi bazárosoktól, és mindenkit azzal hülyít, hogy csak régiségeket vásárol, mert amit neki hoznak, azok mind antik darabok. Egész nap a köcsögjeit, rézkancsóit suvikszolja, szidolozza, a főzést hanyagolja.
Ja, volt még sör, és kávé meg tea is.
Február 26. Csütörtök, Haifa.
Kikötés után Shai átadott egy levelet. Apa írt. Nem hittem, hogy megkapom, így kétszeres volt az örömöm.
Enikő reménykedve kérdezte:
- Tudtad ma reggel fogni a magyar rádiót?
Nagyon sajnáltam, hogy nem hallgattam reggel a Kossuthot. Apa az útravalóban arról beszélt, hogy a múlt héten, valahol a Kelet-mediterránon, hallottam a hajnali jegyzetét... Felemelő érzés volt, még így visszaemlékezve is. Lekönyököltem a rádió elé, és a recsegés sípolás alatt felismertem a hangját, megfejtettem a mondatokat.
Jól vannak, várnak haza.
16-án utazom, ha minden igaz.
Február 28. Szombat, Port Said, úton.
Hajnali egyre lettünk kész, csak reggel hatra ígérték a pilotot. Ez így jó, végre egy nyugodt éjszaka. Le is feküdtem háromkor, aztán fél ötkor felkeltem, mert nem tudtam elaludni. Hiába, megszoktam az éjszakázást.
Hajnali ötkor megjött a karantén doktor (az eü. vizsgálat). Ha kicsit késnek, akkor már nem vagyunk itt... A cigijüket megkapták.
MÁRCIUS
Március 1. Vasárnap, Alexandria.
Jöttünk, kiraktunk, elmentünk. Este pupabulit tartottunk, mititei-t is sütöttünk. Egy kicsit megfeküdte a gyomromat.
Március 4. Szerda, Mersin. Délelőtt bejöttünk. Az hagyján, hogy én először voltam nappal itt, de Karel is a teljes hat hónap alatt csak az éjszakát töltötte part mellett!
A térdem miatt meg vagyok egy kicsit ijedve. Egyre nagyobb az ömleny. Nem színeződött el, tehát nem véres (remélem)
Mi lehet Ankarában?
A hat órai hírekben, és előtte is állandóan Ankarából mutattak élő képeket, ahol egy teret elözönlött a tömeg, s hiába lőtték vízágyúval, nem sikerült a rendőrségnek feloszlatni. Később könnygázt és rohamrendőröket vetettek be, azok aztán szétoszlatták a tüntetőket. De nagyon sokáig tartott, még páncélozott járműveket is láttunk. A Kossuthon nem szóltak róla...
Március 5. Csütörtök, úton, Haifa.
érkezéskor bevittek, azonnal megüzentem Enikőnek, hogy este hívjon.
Shai behozta a rakodási tervet, azonnal láttam, hogy orra akar megint buktatni. Kiszámoltam, másfél méterrel nagyobb lett volna az első merülés, mint a hátsó. átdolgoztam, odaadtam. Karel is belekotort egy kicsit, elvégre ő a parancsnok, övé az utolsó szó.
Március 6. Péntek, úton. Egész napos menet. éjszaka stabilitási számítást csináltam. Minden rendben van.
9 nap múlva hazamehetek!
Írom a könyvet
Egy hoszabb kihagyás után újra nekiültem. Nem volt hajlandóságom hozzá, megakadtam, mert rájöttem, hogy alig ismerem a fegyvereket, s Gudrun ugyebár kommandós. De aztán rájöttem, hogyan hidalhatom át az egészet. Nem ez a lényeg! Nagyon vegyes érzelmekkel írom, nem tudom, milyen lesz, nem tudom mit szólnak majd hozzá. Azt tudom, hogy Szabolcsnak és Ninónak tetszene...
Március 7. Szombat, úton, Alexandria.
A legfontosabb: 8 napom van a hajón. Kikötés után lefeküdtem, és délután, amikor felkeltem, már hárman vártak rám. Mohammed a rakodási terv miatt, Mahmoud és egy fiatalember pedig komputer ügyben. Mahmoudnak segítség kellett az IMO veszélyes áruk programjával kapcsolatban, A fiatalember pedig különböző játékprogramokat hozott.
Mára vártuk Dalia Ragabot (25 éves hölgy), az ügynökség tulajdonosát. Sajnos nem tudott bejönni, mert megfázott, és ágyban fekszik. Azt táviratozta, hogy majd legközelebb...
Legközelebbre kebab partit ígért Mohammed. Megmutatják, hogy milyen finom az egyiptomi, magasan fölözi a törököt (szerintük).
Mohammed
Kettő is van belőlük. Azt hiszem ők ketten, és Mahmoud a három legrendesebb egyiptomi. Jópofák, fiatalok, sokat dolgoznak, számukra nincs szünnap (amíg Shait nem lehet elérni péntek délutántól vasárnap reggelig, a sabbat szent dolog Izraelben).
Mohammed (I) fiatal házas, mutatta a 11 hónapos kislánya fényképét. (Ha szakálla lenne a kis csajnak, kiköpött apja lenne!) Két hét múlva várják a kis Juszufot. Mohammed vakbuzgó muzulmán. Karel jókat vitatkozik vele, és állandóan ugratja. Persze, ezek mindig politikai viták, mi védjük Izraelt, szidjuk a muszlimokat. Mohammed pedig vitatkozik, érvel, és néha előbukik belőle a fanatikus mohamedán. (Ilyenkor valóban félelmetes!) Izraelt el kell pusztítani, a Próféta is megmondta, tehát ő, akár fegyverrel is elmenne harcolni. (A család se fontosabb ám, mint az "arab" ügy!)
Persze biztosan veszi a lapot, mert vita közben állandóan vigyorog, de azért látni rajta, hogy az a fajta, akinek az észérvek semmit se számítanak, csak a Korán...
Tadek búbánata...
nagyon szomorú volt Tadek egész délután. árusok jöttek be, és "valódi" régiségeket raktak ki: ikonokat, templomi (pravoszláv) tárgyakat, volt egy templomi zászló is, tele voltak patinás kancsókkal, vázákkal, szobrokkal. és neki egy árva fillérje se maradt! Ezt a borzalmat!
Még Karel is vett volna, egy női bronz szobrot, egy ikont, és egy valami edényt.
Hát..., nem tudom.
Az ikonokat szerintem horganyzott bádogra kapargatták, illetve csavarhúzóval vésték rá a motívumokat, mögötte papundeklinek tetsző anyagon randa "madonna" kesergett. Ha egy réz, vagy bronzedényt egy hétre beásnak a trágyadombba, akkor az rögvest ezer évet "öregszik". Nem akarom elhinni, hogy ezek a tárgyak érnének is valamit. Illetve tévedek. Ha lenne pénzem, akkor mondjuk tíz dollárt adnék egy ilyen tárgyért, és úgy mutogatnám: XXII. Ramzesz számomra hamisíttatta Musztafával, a szemfüles boltossal.
Nargilé
Emlékeimben úgy él, hogy a vízipipa akkor jó, ha a füstöt megszűri a víz. Sose láttam, hogy füstfelhőbe burkolóznának az igazhitűek egy-egy kávézó teraszán. Nem úgy Tadek. Olyan a kabinja, hogy nem lehet belátni. Az illata pedig, mint amikor egy almát szállító négyhuszonnégyes gőzmozdony kigyullad.
Hajnalban behozott capt. Barud tizenkét kiló báránycombot, és tizenöt kiló faszenet. így jó párszor rendezhetünk ökörsütést, faszénen sütjük meg a pácolt husikát... Tizenöt dollár volt kilója, nem mondom, szép ár, még akkor is, ha kicsontozott combokat hoztak, felszeletelve.
Szép az idő, megyünk Haifába.
Február 23. Hétfő, Haifa, úton. Fél egykor nem akartam hinni a szememnek: Karel fehér
ingben, nyakkendőben jött meg, szélesen vigyorgott, és kicsit se tántorgott.
- Koncerten voltam, Pista! - mondta. - Juditot és három barátnőjét kísértem el, volt egy felesleges jegyük. A Haifai szimfonikusok játszottak, mit mondjak, csodálatos volt!
Délben leváltottam, mert négykor indultunk, és manőver előtt elküldött aludni. Egy kicsit napoztam, igaz csak percekről volt szó, de akkor is, szép az idő.
Február 24. Kedd, úton, Alexandria. éjfél után egészen jól jött a Kossuth.
Reméljük, hogy megússza a világ egy újabb háború nélkül ezt a konfliktust is. (Nem az irakiak jóvoltából...!)
Február 25. Szerda, úton. Gyönyörű napos időre ébredtem (fél egykor). Gyuszi sürgetett, amikor meglátott, hogy a papucsommal bíbelődöm.
- Gyere, kihűl a rablóhús. Kint eszünk a pupán!
Grill party Clavigo módra
Nem úgy megy, mint más hajókon. Délben kezdtük, és este fejeztük be! Egész délután a pupán beszélgettünk. A barba, Pali és Gyuszi. Tadek kilógott a sorból, mert állandóan egy emelettel feljebb lebzselt, és napozott. Nem tudom, mi ütött Karcsiba, mert ő öntevékenyen egész délután festett. Karel le akarta állítani, de nem lehetett, hogy miért jött rá a munkamánia ki tudja...?
Vacsora előtt egy üveg Carmel vörösbort bontottunk. Finom, mély tüzű. testes bor, az árán is meglátszott, húsz dollárba került egy palack. Judit ajándéka volt a hajónak. Karel csak nézett, amikor a koncert utáni kávézás és borozgatás közben átadta.
Vacsorára bárányt sütöttünk faszénen. Pali bepácolta, majd csinált egy "kencét" - citromlé, cukor, ketchup, bors, olaj keverékét -, és ezzel kenegette Gyula a húsokat. Félretettem a diétámat, és jól belaktam. Tadeknak nem volt jó: azt mondta túl erős, és hozott magának egy szelet szalonnát, meg vagy három szelet felvágottat, s azt sütötte meg. A barbának kezd tele lenni a hócipője a szakáccsal, túl sok hóbortja van már. Kezdve onnan, hogy állandóan vásárol az egyiptomi bazárosoktól, és mindenkit azzal hülyít, hogy csak régiségeket vásárol, mert amit neki hoznak, azok mind antik darabok. Egész nap a köcsögjeit, rézkancsóit suvikszolja, szidolozza, a főzést hanyagolja.
Ja, volt még sör, és kávé meg tea is.
Február 26. Csütörtök, Haifa.
Kikötés után Shai átadott egy levelet. Apa írt. Nem hittem, hogy megkapom, így kétszeres volt az örömöm.
Enikő reménykedve kérdezte:
- Tudtad ma reggel fogni a magyar rádiót?
Nagyon sajnáltam, hogy nem hallgattam reggel a Kossuthot. Apa az útravalóban arról beszélt, hogy a múlt héten, valahol a Kelet-mediterránon, hallottam a hajnali jegyzetét... Felemelő érzés volt, még így visszaemlékezve is. Lekönyököltem a rádió elé, és a recsegés sípolás alatt felismertem a hangját, megfejtettem a mondatokat.
Jól vannak, várnak haza.
16-án utazom, ha minden igaz.
Február 28. Szombat, Port Said, úton.
Hajnali egyre lettünk kész, csak reggel hatra ígérték a pilotot. Ez így jó, végre egy nyugodt éjszaka. Le is feküdtem háromkor, aztán fél ötkor felkeltem, mert nem tudtam elaludni. Hiába, megszoktam az éjszakázást.
Hajnali ötkor megjött a karantén doktor (az eü. vizsgálat). Ha kicsit késnek, akkor már nem vagyunk itt... A cigijüket megkapták.
MÁRCIUS
Március 1. Vasárnap, Alexandria.
Jöttünk, kiraktunk, elmentünk. Este pupabulit tartottunk, mititei-t is sütöttünk. Egy kicsit megfeküdte a gyomromat.
Március 4. Szerda, Mersin. Délelőtt bejöttünk. Az hagyján, hogy én először voltam nappal itt, de Karel is a teljes hat hónap alatt csak az éjszakát töltötte part mellett!
A térdem miatt meg vagyok egy kicsit ijedve. Egyre nagyobb az ömleny. Nem színeződött el, tehát nem véres (remélem)
Mi lehet Ankarában?
A hat órai hírekben, és előtte is állandóan Ankarából mutattak élő képeket, ahol egy teret elözönlött a tömeg, s hiába lőtték vízágyúval, nem sikerült a rendőrségnek feloszlatni. Később könnygázt és rohamrendőröket vetettek be, azok aztán szétoszlatták a tüntetőket. De nagyon sokáig tartott, még páncélozott járműveket is láttunk. A Kossuthon nem szóltak róla...
Március 5. Csütörtök, úton, Haifa.
érkezéskor bevittek, azonnal megüzentem Enikőnek, hogy este hívjon.
Shai behozta a rakodási tervet, azonnal láttam, hogy orra akar megint buktatni. Kiszámoltam, másfél méterrel nagyobb lett volna az első merülés, mint a hátsó. átdolgoztam, odaadtam. Karel is belekotort egy kicsit, elvégre ő a parancsnok, övé az utolsó szó.
Március 6. Péntek, úton. Egész napos menet. éjszaka stabilitási számítást csináltam. Minden rendben van.
9 nap múlva hazamehetek!
Írom a könyvet
Egy hoszabb kihagyás után újra nekiültem. Nem volt hajlandóságom hozzá, megakadtam, mert rájöttem, hogy alig ismerem a fegyvereket, s Gudrun ugyebár kommandós. De aztán rájöttem, hogyan hidalhatom át az egészet. Nem ez a lényeg! Nagyon vegyes érzelmekkel írom, nem tudom, milyen lesz, nem tudom mit szólnak majd hozzá. Azt tudom, hogy Szabolcsnak és Ninónak tetszene...
Március 7. Szombat, úton, Alexandria.
A legfontosabb: 8 napom van a hajón. Kikötés után lefeküdtem, és délután, amikor felkeltem, már hárman vártak rám. Mohammed a rakodási terv miatt, Mahmoud és egy fiatalember pedig komputer ügyben. Mahmoudnak segítség kellett az IMO veszélyes áruk programjával kapcsolatban, A fiatalember pedig különböző játékprogramokat hozott.
Mára vártuk Dalia Ragabot (25 éves hölgy), az ügynökség tulajdonosát. Sajnos nem tudott bejönni, mert megfázott, és ágyban fekszik. Azt táviratozta, hogy majd legközelebb...
Legközelebbre kebab partit ígért Mohammed. Megmutatják, hogy milyen finom az egyiptomi, magasan fölözi a törököt (szerintük).
Mohammed
Kettő is van belőlük. Azt hiszem ők ketten, és Mahmoud a három legrendesebb egyiptomi. Jópofák, fiatalok, sokat dolgoznak, számukra nincs szünnap (amíg Shait nem lehet elérni péntek délutántól vasárnap reggelig, a sabbat szent dolog Izraelben).
Mohammed (I) fiatal házas, mutatta a 11 hónapos kislánya fényképét. (Ha szakálla lenne a kis csajnak, kiköpött apja lenne!) Két hét múlva várják a kis Juszufot. Mohammed vakbuzgó muzulmán. Karel jókat vitatkozik vele, és állandóan ugratja. Persze, ezek mindig politikai viták, mi védjük Izraelt, szidjuk a muszlimokat. Mohammed pedig vitatkozik, érvel, és néha előbukik belőle a fanatikus mohamedán. (Ilyenkor valóban félelmetes!) Izraelt el kell pusztítani, a Próféta is megmondta, tehát ő, akár fegyverrel is elmenne harcolni. (A család se fontosabb ám, mint az "arab" ügy!)
Persze biztosan veszi a lapot, mert vita közben állandóan vigyorog, de azért látni rajta, hogy az a fajta, akinek az észérvek semmit se számítanak, csak a Korán...
Tadek búbánata...
nagyon szomorú volt Tadek egész délután. árusok jöttek be, és "valódi" régiségeket raktak ki: ikonokat, templomi (pravoszláv) tárgyakat, volt egy templomi zászló is, tele voltak patinás kancsókkal, vázákkal, szobrokkal. és neki egy árva fillérje se maradt! Ezt a borzalmat!
Még Karel is vett volna, egy női bronz szobrot, egy ikont, és egy valami edényt.
Hát..., nem tudom.
Az ikonokat szerintem horganyzott bádogra kapargatták, illetve csavarhúzóval vésték rá a motívumokat, mögötte papundeklinek tetsző anyagon randa "madonna" kesergett. Ha egy réz, vagy bronzedényt egy hétre beásnak a trágyadombba, akkor az rögvest ezer évet "öregszik". Nem akarom elhinni, hogy ezek a tárgyak érnének is valamit. Illetve tévedek. Ha lenne pénzem, akkor mondjuk tíz dollárt adnék egy ilyen tárgyért, és úgy mutogatnám: XXII. Ramzesz számomra hamisíttatta Musztafával, a szemfüles boltossal.
Nargilé
Azt hiszem, így hívják a vízipipát... Még Gyuszi is bevásárolt. Vett egy óriásit. Egy méter húsz centi magas (Gyula maximum egy ötven), három csutorája is van - nem Gyulának! -, és istentelenül "gyönyörű", színes, csillogó flitterekkel teleragasztott cső csatlakozik a szopókához. Dohányt is kapott hozzá, vagy három kilót... Egyébként ekkora méretű vízipipát a kávézókban, teázókban adnak a kedves vendégnek. Azt hiszem dőreség lenne azt hinni, hogy Tadeknak nincs vízipipája. Természetesen van. Gyula adott neki egy csomag dohányt, azóta az egész felépítmény dohányfüsttől büdös. Jó illata lenne, almával ízesített, de Tadek egy rakás faszenet tesz rá, és fújja egész nap.
Emlékeimben úgy él, hogy a vízipipa akkor jó, ha a füstöt megszűri a víz. Sose láttam, hogy füstfelhőbe burkolóznának az igazhitűek egy-egy kávézó teraszán. Nem úgy Tadek. Olyan a kabinja, hogy nem lehet belátni. Az illata pedig, mint amikor egy almát szállító négyhuszonnégyes gőzmozdony kigyullad.
2013. október 3., csütörtök
Babgulyás, nyugdíjas módra
Ez a nyugdíjas módra olyan módi, hogy az ember szereti a faluját, és reméli, hogy a falu sincs vele másképpen! Valóban el lehet mondani, hogy:
Ha valaki, akkor én igazán tudom értékelni, hogy végre itthon lehetek, nem kell szednem a sátorfát, és idegenben keresni a kenyérre valót. Jó Akán, jó itthon. És jó volt az elmúlt hétvégén az országot megmozgató rendezvénynek ebben a pici bakonyaljai faluban részese lenni. Itt persze nem volt semmi nagy durranás, nem voltak hírességek, nincsen semmi, amivel ország-világ előtt dicsekedhetnénk, de aki eljött, az jól érezte magát. Persze lehet, hogy badarságot beszélek. Mert azt hiszem, lehet nekünk is dicsekedni. Azzal a sok-sok aprósággal, pici emberkével, akik itt voltak, és akiknek valójában rendeztük ezt a szombat délutánt! Jó látni, hogy a 300 fős kis faluban ennyi az apróság, és persze a fiatal szülő! Ez egy olyan falu, aminek látható, hogy van és lesz jövője!
Olyan programokat sikerült szervezni, amiben minden pici, "fődig emberke" nagy buzgón vett részt! Sütőtök lámpás készítettek, és örültek neki:
A nyugdíjasoknál az a módi, hogy az asszonyok előkészítik a főzést, aztán a férfiak "belevezetik" a szükséges dolgokat a bográcsba, és learatják a dicsőséget... A dicsőség tárgya most:
Amiből készült:
ITTHON VAGY(OK) - MAGYARORSZÁG SZERETLEK!
Ha valaki, akkor én igazán tudom értékelni, hogy végre itthon lehetek, nem kell szednem a sátorfát, és idegenben keresni a kenyérre valót. Jó Akán, jó itthon. És jó volt az elmúlt hétvégén az országot megmozgató rendezvénynek ebben a pici bakonyaljai faluban részese lenni. Itt persze nem volt semmi nagy durranás, nem voltak hírességek, nincsen semmi, amivel ország-világ előtt dicsekedhetnénk, de aki eljött, az jól érezte magát. Persze lehet, hogy badarságot beszélek. Mert azt hiszem, lehet nekünk is dicsekedni. Azzal a sok-sok aprósággal, pici emberkével, akik itt voltak, és akiknek valójában rendeztük ezt a szombat délutánt! Jó látni, hogy a 300 fős kis faluban ennyi az apróság, és persze a fiatal szülő! Ez egy olyan falu, aminek látható, hogy van és lesz jövője!
Olyan programokat sikerült szervezni, amiben minden pici, "fődig emberke" nagy buzgón vett részt! Sütőtök lámpás készítettek, és örültek neki:
A nyugdíjasoknál az a módi, hogy az asszonyok előkészítik a főzést, aztán a férfiak "belevezetik" a szükséges dolgokat a bográcsba, és learatják a dicsőséget... A dicsőség tárgya most:
BABGULYÁS
Amiből készült:
4 kg bab, 7,5 kg. lapocka, 2 db füstölt csülök, 1 kg hagyma, 10 ek. zsír 15 db sárgarépa, 10 db fehérrépa, fokhagyma 8 gerezd, 2 db húsos paprika, fűszerek, úgymint őrölt kömény, pirospaprika, darált fekete bors, friss tárkony, csombor és lestyán.
A nagy kondérban felétettük a csülköket főni, majd amikor mál már puha volt, kivettük, felkockáztuk, és ment vissza főzővízbe (a csont is visszakerült). Időközben némi asszonyi segítséggel bent a gázon elkészült a pörkölt a lapockából és hagymából, ízesítettük, kapott a paprika mellett köményt is, meg fokhagymát.
A csülök főzővizébe kerültek a zöldségek meg a bab (előző este beáztattuk), és amikor már a bab puhulni kezdett, ment bele a pörkölt. Közben csipetkeszaggató versenyt hirdettek a leányok és ifiasszonyok között, s a verseny tárgyát is belefőztük a babgulyásba.
Főzés közben eltébláboltam és a programokat nézegettem. Volt célba dobó verseny a gyereknek, az apukák és a nagyszülők részére gyerek/unoka talicskáztatás szalmabálák között. és hogy tánc is legyen a bakonysárkányi iskola tanítója megnépitáncoltatta az ifjúságot meg az idősséget...
A kultúrház termében volt zumba is, de aki nem tudja, hogy mi az, az most se lesz okosabb. Aki tuggya, az adja át! Mindenesetre én azt láttam, hogy latin meg mindenféle ritmusos nótára ugráltak a hölgyek és a Tibi, meg efféle,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)