2023. december 17., vasárnap
2023. december 13., szerda
2023. december 7., csütörtök
2023. december 5., kedd
2023. november 27., hétfő
2023. november 23., csütörtök
2023. november 18., szombat
2023. november 14., kedd
2023. november 9., csütörtök
2023. november 5., vasárnap
2023. november 1., szerda
2023. október 23., hétfő
2023. október 19., csütörtök
2023. október 15., vasárnap
MV RMS Andromeda - 43. rész, isten veled Saaima!
Január 14. szerda, Vuoksi, úton. Ötkor raktárnyitás, utána átvedlettem rendkívüli hómunkássá, és elsöpörtem a havat a fő közlekedési utakról, meg a deckről. Befejezték a raktár végén a sort, és jöttek előre, hogy folytassák a munkát. Igen ám, de nem tudtam kinyitni a raktárt. A tetőt nem viszi a hidraulika, pedig két motor is járt, és van egy pont, amin nem tud átbillenni. Ugyanígy jártam Parnuban is, ott a darust kérték meg Olegék, itt már kézenfekvő volt, hogy hívtam: nyomja meg a sátorszerűen álló tetőt, hogy átbillenjen ezen a ponton. Onnan már könnyen ment a dolog. Egyszerűen nem tudom - és senki se a hajón -, hogy miért áll meg itt a raktártető? Tizenegyre ígérték a a berakás végét, készen is lettek.Hamarosan megjött a révkalauz, Olegé volt a hajó, így mehettem pihenni. Csak az első zsilipnél kellett előbújnom a kabinból, hogy megnézzem a zsilip jégmentes vizében a merülést. Még nem állt meg a hajó, amikor kiléptem, és gyorsan készítettem egy videófelvételt arról, hogyan érkezik az Androméda. Utána megint pihenés, legközelebb négykor jöttem két órás szolgálatba, amikor egy hosszabb szakasz van zsilip nélkül. Ide esik a finn-orosz határ.
Kérdeztem a révkalauzt, hogy itt keresztezi a csatornát a határ?- Nem, kicsit délebbre, a tó közepén húzódik. - mondta - aztán elmondta, hogy a csatornát az első zsiliptől kezdve a finnek tartják fenn, az orosz szakaszon is. A csatorna egy különleges jogállású övezet, útlevél nélkül, de speciális igazolvánnyal közlekedhetnek az itt dolgozók. Miközben mesélt, hüledezve néztem három eszement, őrült finnt, akik ilyen időben képesek motorbiciklire ülni, és azzal száguldozni.
- Nem motor az, chief! - nevetett a kalauz. - Hójáró motoros sí, és nem az úton, hanem a jégen száguldoznak vele. Mi is ezt használjuk, ha jégben várakozó hajóhoz kell kimenni, aminek majd a jégtörő vág hajózóutat. A jó chief holtig tanul... A zsilipbe már Oleg vitte a hajót.
- Ha kellesz István, csengetek... - mondta, és elmentem, hogy végre kialudjam magam. Vacsora után azonnal ágyba bújtam, és már aludtam is. Egészen fél nyolcig. Akkor csengett a telefon. Fel a hídra. Az utolsó zsilip, a Brusztucsnoje előtt voltunk.
- István a zsilip után kikötünk. Nincs elég víz a csatornában, nem tudunk kimenni a tengerre. Magunk között szólva, nem is baj, mert 60 km-es szél fúj odakint. Később megváltoztatta a véleményét. Nem kötöttünk part mellé, mert hogyan? A sok jégtől esély se lett volna rá. Ehelyett kimentünk, főgép leáll, és mi a jég közepén szépen egy-két óra alatt úgy befagyunk, hogy az Isten se cibál el onnan, nem kell kikötőkötél ahhoz, hogy megtartsuk a pozíciót... Így aztán nyolckor vissza aludni, majd éjfélkor fel a hídra.
Január 15. csütörtök, úton, Saimaa csatorna. Most várunk. Hogy meddig, azt a jó ég se tudja, mert Vyborg rádiót hallgatva Oleg mondta, hogy a víz tovább csökken (az északi szél kifújja a vizet az öbölből), csak annyit tehetünk, hogy várakozunk. Hamarosan megtudtuk, hogy nem kell sokáig jégbezárva ácsorognunk. Fél hatkor hívott Vyborg, hogy egy órán belül megérkezik a jégtörő értünk. Mire a főgép feldübörgött, én már az ágyikót melengettem. Mindig 11:10-re állítom a mobil ébresztőjét, így volt ez ma is. Ébredés után kinézek az ablakon, hát jég sehol... Illetve a távolban valami van, de mellettünk csak néha-néha úszik el egy nagyobb jégtábla. Ebéd után amint kiléptem a fedélzetre, láttam, hogy korai volt az örömöm: megint jégben mentünk, csak messze látszott tiszta, jégmentes víz. A hídról Oleg le is küldött, nincs értelme, hogy ketten legyünk, a jégtörő vezet, ő kormányoz, majd csönget, ha kellek. Eddig európai magatartás. Fél háromkor cseng a telefon. Felmegyek.- István, ha nem csengetek, akkor fel se jössz estig? - kérdezte.
Na, most erre mit mondjak? Láttam, már megint kekeckedős hangulata van, ilyenkor jobb legyinteni magamban, de megint erősödött, hogy egy napot se vele tovább, mint a szerződés. Mindegy. Ekkor már a jégtörő elment, illetve elköszönt, pár száz méterre bólogatta szét a jeget mögöttünk.
- Most merre? - kérdezte a barba, és láttam, hogy a kérdés teljesen jogos. Hiszen mindenütt csak jég és fehérség, megtört út nem látszott, és a tiszta víz fekete, csábító csíkját hiába kerestük. Ha volt is, akkor az csak egy nyiladék volt. Nekivágtunk, toronyiránt, amerre a GPS szerint menni kell. Hol vékonyabb, hol vastagabb jég között haladtunk. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem: itt rekedünk. Vastag, töretlen jeget találtunk, a hajótest remegett, rezgett, ahogyan megtörte a fehérséget előttünk. A jégtörő a 4-es bója előtt hagyott magunkra. Ennél egyesül a vyborgi és a Szentpétervárból kijővő hajózóút. Mivel az orosz kikötöbe most is nagy a forgalom, ezért a hajózóútban a tört jeget kell, hogy találjunk. Vagy egy órai hajózás után végre rátaláltunk: körülöttünk minden kása, apróra zúzott jég volt, igaz a hidegben kezdett összeállni, de gyenge volt, nem jelentett akadályt. Újabb fél óra, és a szabad vízen voltunk.
2023. október 11., szerda
2023. október 7., szombat
2023. október 3., kedd
2023. szeptember 29., péntek
2023. szeptember 22., péntek
2023. szeptember 18., hétfő
2023. szeptember 17., vasárnap
2023. szeptember 13., szerda
2023. szeptember 5., kedd
2023. szeptember 1., péntek
2023. augusztus 28., hétfő
2023. augusztus 23., szerda
2023. augusztus 17., csütörtök
2023. augusztus 12., szombat
2023. augusztus 7., hétfő
2023. augusztus 2., szerda
2023. július 29., szombat
2023. július 25., kedd
2023. július 21., péntek
2023. július 17., hétfő
2023. július 8., szombat
2023. július 4., kedd
2023. június 30., péntek
2023. június 26., hétfő
2023. június 22., csütörtök
2023. június 17., szombat
2023. június 13., kedd
2023. június 9., péntek
2023. június 5., hétfő
2023. június 3., szombat
2023. június 1., csütörtök
2023. május 25., csütörtök
2023. május 18., csütörtök
2023. május 14., vasárnap
2023. május 11., csütörtök
2023. május 9., kedd
2023. május 2., kedd
2023. április 28., péntek
2023. április 22., szombat
2023. április 18., kedd
2023. április 14., péntek
2023. április 10., hétfő
2023. április 6., csütörtök
2023. április 2., vasárnap
2023. március 29., szerda
2023. március 24., péntek
2023. március 19., vasárnap
2023. március 15., szerda
2023. március 12., vasárnap
2023. március 8., szerda
2023. február 28., kedd
2023. február 24., péntek
2023. február 20., hétfő
2023. február 17., péntek
2023. február 15., szerda
2023. február 14., kedd
2023. február 7., kedd
2023. február 4., szombat
2023. január 31., kedd
2023. január 23., hétfő
MV Lys Chris - 29. rész, a delírium tremens...
NOVEMBER
November 1. hétfő, úton. Azt hiszem, bizonyos dolgokban az asszonynak igaza van. Például, ne kiabáljunk el semmit. Éjféli váltás előtt a folyosón találkoztam a barbával, már ment aludni.
Még mindig a barba a téma
Na, ez legyen a legnagyobb gond, gondoltam. Aztán mikor a hídra értem, láttam, hogy van nagyobb is! Mentünk be az olajfúrótornyok közé ezerrel... Igaz, mellettünk egy őrhajó sétált, gondolom szemmel tartott minket, és ha kell eltoltak volna a torony mellől...
Valamikor fél tizenegy körül elfordult, és úgy hagyta a hajót. Azt hiszem, egy fúrótoronynak tért ki, mint a viccben az amerikai hadihajó. A naplót természetesen nem írta, sokkal jobban elhanyagolta a navigációt mint eddig.
Pedig tegnap azt hittem, most már rendbe jön. No, hiszen! Jól nézünk mi ki!
Korán, tízkor ébredtem. Arra, hogy bűzlik a kabin, mint a jó fene... Ez még a tengervíz hatása, mert mint említettem volt a padlószőnyeg jól megszívta magát. Kíváncsi leszek, mikorra szárad ki teljesen. Tíz perccel dél előtt jön a barba:
- István, nekem aludnom kéne...
- Jó, menj, az a tíz perc nem oszt, nem szoroz.
Felmentem, természetesen 3 mérfölddel a rotta mellett hajókáztunk, de ez most nem számított, mert körülöttünk csak víz és víz van. A napló tök üres, úgy látszik már természetes, hogy én írom az ő őrségét is... Ami viszont teljességgel érthetetlen számomra, a naptár októberi oldala gondosan leszakítva, és a novemberiben az elseje szépen áthúzva. Vajon a részeg agyában mi zajlik ilyenkor, hogy ezt oly fontosnak érezte megtenni? Este azonban watchmant teszek mellé, mert az Ekofisk olajmező mellett megyünk el. Igaz, én viszem "be" a hajót, ha az előreszámításom helyes, neki csak nem kell kanyarogni, és akkor minden rendben lesz. Viszont a legénység már morgolódik, hogy ez tűrhetetlen. És ugye ebben igazuk van. Hatkor mondom neki, hogy:
- Jó lenne watchman éjszakára...
Látom, hogy nem tetszik neki, de azt mondja:
- Persze, jogodban áll megtenni, ha úgy látod jónak, de már leálltam, nem kell... Már abbahagytam... Valaki javasolta, hogy tegyél mellém watchmant?
- Nem, senki - hazudtam. Hiszen mindenki helyeselt, amikor mondtam a szalonban, és igazság szerint Vito mondta először, hogy felmegy este...
- És ki jönne fel?
- Emanuel őrsége... - mondtam. Láttam, nem tetszik neki. - Arra gondoltam, hogy nyolc után jönne fel.
- Inkább Jacek nézzen fel időnként... - motyogta alig hallhatóan.
- Oké, ahogy gondolod, jó őrség... - búcsúztam el.
Lent mondom a srácoknak mi újság. Jacek mondta, hogy persze, felnéz időnként. Aztán 23.40-kor kelek, Jacek még mindig nyomja az autóversenyt a Playstation 2-őn, kérdem mi van? A fejét ingatja, és mutatja, hogy nagyjából rendben van minden. Bementem a konyhába, feltettem magamnak a kávévizet, jön le a hídról Vito.
- őrségben voltál?
- Igen - mondja vigyorogva.
- Minden rendben?
- Többé kevésbé... mondja.
Az ember nemcsak az örömöt szereti. Ugyanannyira szereti a szenvedést is. Ezért soha nem fog lemondani az igazi szenvedésről, vagyis a rombolásról és a káoszról. Idézetgyűjtemény - Popper Péter gyűjtéséből - Modern ezoterikusok
November 2. kedd, úton.Viszonylag jól volt, nem is bűzlött nagyon amikor felmentem éjfél előtt öt perccel. Erre kényes vagyok, mert egyszer szólt, hogy azt nem tűri, hogy késve jöjjek fel, amikor pontosan éjfélkor mentem fel. Azért ez meglehetősen sajátos hozzáállás, nem? Arra se volt ereje, pedig ugye azt mondta, hogy leállt, hogy a naplót beírja, meg hogy hozzányúljon a robotkormányhoz, ahogy hatkor beállítottam, úgy volt éjfélkor is.
Hogy kezeljük a delírium tremenst?
Hajnali ötkor megjelent a hídon. A pasas egy összefüggő reszketés volt, mindene vibrált, ingott, remegett, cidrizett, rezgett. A radarszékbe se leült, hanem bele nyeklett.
- István nem tudok aludni, nagyon rosszul vagyok - jött panaszkodni. - adj valami gyógyszert...
Na, hiszen, jól nézek ki! Hiszen ezeken a hülye coastereken a gyógyszertár német, és ami angol nyelvű segédletünk van, abban nem találtam meg a gyógyszerek számozását! Az orvosi segédlet a parancsnokok részére pedig egy hülye kiadvány, mert a szülés benne van, de a delírium tremens kezeléséről szinte semmi, pedig nekem el lehet hinni, hogy a tengerész többet részeg mint kilencedik hónapos terhes! És nincs benne az IMO által előírt nemzetközi gyógyszerlista a megfelelő számozással. Na, most sto gyelaty?
Elő a notebookot, előbányásztam egy német szótárt, mert emlékeztem, hogy van valahol, de eddig sose volt rá szükségem, indítom, kikerestem mi németül a nyugtató. Le a gyógyszertárunkba, elő a német kézikönyvet, na hol nyílt ki? Nem kell találgatni: ahol a nyugtatók, köztük a legerősebb, vagyis a delírium tremens gyógyszere van... (31-es számú, ezt most jól megjegyzem, nem magam miatt!) Adtam neki két kapszulát, azzal, hogy fél óra múlva vegyen be még kettőt. Ez ugyanis rajta van a használati utasításon, persze németül, és én ugyan nem beszélem a nyelvet, de úgy éreztem, hogy jól értelmezem: ugyanis ott van leírva, amilyen tájon az adagolás „szok” lenni, és az initial az angolul is kezdetet jelent, aki pedig a 2-4 Kapseln jelentésére nem jön rá, az álljon be hozzám patikusinasnak.
Azzal búcsúztam, hogy fél óra múlva benézek, és nyolcig hagyom aludni.
- De nehogy valamelyik matrózt küldd be, te gyere... - mondta már az ágyból. Úgy látszik, szégyenli magát előttük. Nem értem, mit kényeskedik?
Nyolckor felkeltettem. Negyed kilenc felé tóplált fel a hídra. Kikérdeztem, hogy jól van-e, amennyire a remegése engedte elmondta, hogy nem, de valamivel jobban, mint hatkor. Vitot maga mellé rendeli őrségbe. Elköszöntem, de még le se értem a lépcsőn visszahívott.
- István, remeg a kezem, képtelen vagyok megírni a telexeket...
Nyilván visszamentem, leadtuk a 4 telexet, volt vagy kilenc, mire le tudtam menni aludni. Háromnegyed tizenkettőre állítottam be a vekkert. Nem is ebédeltem, inkább alvásra használtam az időt.
Délben valami telexszel bajlódott, beírtam a naplót helyette, kikérdeztem hogy van, azt mondta, jobban néz ki, mint amilyen ocsmányul érzi magát.
Nem is ebédelt, tűzött aludni.
Kettőkor mentem le, hogy egyek valamit, utána találkoztam vele a folyosón.
- István, van vérnyomásmérőd? - kérdezi, és mutat a csuklójára. Nyilván kifigyelte, hogy van, de nincs, mert beázott La Coruna után, és nem műxik (internetes nyelvújítás (nyelvrontás?) a működikre), kell venni egyet. De azért elővettem a hajóét (ezután használom), megmértem neki, hát 185/105, nem mondom, hogy alacsony lenne. Viszont nem mertem semmi vérnyomáscsökkentőt adni neki, mert mit tudom én, hogyan fér össze a Distraneurin kapszulával amit delírium ellen találtam neki.
Azért egyre jobban van. Nem hagyja el magát, most fogott hozzá a hó végéhez, és a munka, a tevékenység egyre inkább megnyugtatja, simítólag hat az idegeire. Remélem, most már nem dobja fel nekem itt a hajón a talpát...
2023. január 19., csütörtök
2023. január 15., vasárnap
2023. január 11., szerda
2023. január 7., szombat
2023. január 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)