2019. szeptember 30., hétfő

A viking királyok barátnőiről, kenőcsről, halakról - MV Lys Carrier 23. rész

Április 15. hétfő, Husnes, úton, Karmøy. Szép ködös, vizenyős reggel köszöntöt ránk. Tíz körül felhívtam Mr. Kremerst. Hímzett, meg hámzott, de semmi érdemlegeset nem tudott mondani. A berakás simán ment, mire befejezték, és becsuktam a raktárt, már a révkalauz is a hajón volt. Indulás után a hídon Viktor azzal fogad: - Lehet, hogy Karmøyben beraknak éjfélre.
- Akkor jó hosszú napnak nézek elé - mondtam, mert ugye akkor reggel hatig egyfolytában...
- Menj most aludni, leszek az érkezésig - mondta, és nem kellett kétszer mondania, mentem le aludni. Két órát sikerült is, így manőverre friss voltam. Közben a nap is kisütött, hát fényképeztem a környéket.

Pilotmesék...

Most tudtam felvételt készíteni a réges-régi templomról, az első norvég királyi székhelyen. Ez a pilot nem tudta, hogy miféle templom, de elmondta, hogy ez a környék volt az egyik legjelentősebb viking központ. Innen indultak hadba Anglia ellen, és mindenfelé, ahol megfordultak.
- A viking királyok nem voltak hosszú életűek! - magyarázta. - Három-ötévnyi uralkodás után elvágták a nyakukat - és mutatta is a mozdulatot. - Amelyik tíz évig volt hatalmon, az már hosszú időnek számított. Persze megvan a magyarázat. Sokan elestek a hódító harcokban, sokan az egymás közötti torzsalkodásnak estek áldozatul, és nem egyet a testvérei gyilkoltak meg a hatalomért. Túl sok volt a "királyfi", és mindegyik a hatalmat akarta. Nem véletlen, hiszen ahol megfordult egy viking király, ott többnyire kilenc hónap múlva született egy fia. Sokfelé volt "barátnőjük" - magyarázta a révkalauz, bár én ezt a "király" és "barátnő" kifejezéseket nem éppen viking törzsfőnökhöz illőnek tartom -, s ahol fiúgyermeket hagytak emlékül, az mind jogos utódnak tartotta magát a királyi méltóságra. S nem is egy karddal szerzett érvényt akaratának.
Amikor a "girlfriend", azaz barátnő kifejezést használta a pilot, nekem eszembe jutott egy Móra írás. Az alföldi pásztorokról írt, akik az év nagy részét a pusztán töltötték. Móra megkérdezte az egyiket:
- Asszony dolgában hogyan áll?
- Van nőstíny, ha köll... - válaszolta, és azt hiszem, itt is valami ilyesmire kell gondolni, ha "viking girlfriendről" van szó.
Érdekes volt, amit elmesélt a révkalauz, de arra is kíváncsi lennék, hogy mit írnak erről a korról történelemkönyvek?

Orvosnál megint, de minek?

Fél háromkor már part mellett álltunk. Nyitom a raktárakat, amikor Viktor rohan:
- Menj és öltözz át, az ügynök vár, mész orvoshoz, háromra oda kell érned.
Azt hittem, hogy Viktorom tévedésben vagyon, de aztán beugrott, hogy három napja mondtam, újra kezdek viszketni, és lám, azonnal küld orvoshoz, milyen rendes, kár, hogy nem azt mondtam, hogy nincs pénzem, hátha fizetésemelést adott volna ugyanilyen lóhalálában. Mikor elkészültem, a lelkemre kötötte, hogy ne csak magamnak kérjek tablettát, meg kenőcsöt, hanem még két adagot írassak a doktorral, hogy legyen később is. Ez szokatlan gondoskodás a részéről, de ha így akarja, ám legyen. Pedig közben elmúlt a viszketés, ám sose lehet tudni, mikor jön elő.
Egy őrült nagy rohanás volt az egész, mert háromra oda kellett érni, hogy a bankot és a patikát nyitva találjuk még a doki után.
Doki nem, de egy kedves asszisztensnő felírta a tablettát és a kenőcsöt, amit Greenore-ban kaptam, de ahhoz nem járult hozzá, hogy plusz adagot írjon. Viszont kitalálta, hogy a bogyóból nem 14 darabot, hanem egy 30-as dobozzal ír fel.
Utána bankba mentünk, ahol az ügynöknek pénzt kellett felvenni, majd rohanás a patikába, kiváltottuk a gyógyszert, de 100 grammos kenőcs nem volt, így kaptam két darab ötvenest. Kocsiba ültünk, és vissza a hajóra. Ha másra nem, hát arra jó volt ez a kis kiruccanás, hogy kies fekvésű gyárakon kívül láthattam egy kedves, és valóban szép kisvárost, Koperviket, ami Karmøy szigetnek a központja. Érdekes: nem az van kiírva a városházra, hogy Kopervik, hanem Stådhus og Karmøy. Mint skandináv országban az elvárható, rendezett, tiszta, csendes és nyugodt. Sok, apró fjord közötti dombra épült, számtalan híd köti össze a szigeteket és nyúlványokat. A vízparton ezerszámra pihennek a már előkészített csónakok, vitorlások, jachtok, várják a német horgászokat, csakúgy, mint a part menti nyaralók.
Amikor visszaértünk, Viktor izgatottan kérdezi:
- István, megvan a plusz gyógyszer is? Tudod, az a helyzet, hogy a legkisebb lányomnak súlyos allergiás kiütései vannak, és olvastam a kenőcs használati utasításában, hogy az ő bajára is jó, neki vinném a másik két adagot.
- Hát a tablettából megvan két adag, a kenőcsből is kettőt kaptam, vidd haza a lányodnak, nekem nem kell, úgyis megyek haza hamarosan, és ha viszketnék, van még krémem - mondtam. Viktor hallatlanul boldog volt.
- Köszönöm, igazán, nagyon köszönöm... - hajtogatta. Remélem, nem adja úgy a "last daugthernek", hogy nem mutatja meg előtte orvosnak. Bár ez az ő dolga.
Jópofa ez a "last daughter" is. Viktor valószínűleg nem tudja (vagy nem tudom, mit tud...;) az "eldest, younger, youngest - legidősebb, fiatalabb, legfiatalabb" kifejezéseket angolul, mert a legidősebb lányát mindig chief lányomként emlegeti, a legkisebbet meg last-ként (legutolsó). Persze ahogyan mi a hajón beszélünk, elmegy. Nyilván nekem is vannak megmosolyogtató kifejezéseim, ha nagyon nem tudom a szót, amit meg akarok magyarázni.

Leszek elemében van

Ugyanis állandóan horgászik. Rakodás közben ő is, meg Viktor is ráér, így mindketten bőszen áztatják a damilt. Itt legalább fognak is valamit, nem úgy, mint Thamshavnben. Igaz, Leszek egyik szép halát ellopta egy sirály, hát először hallottam ékes lengyel nyelven káromkodni.
Van neki mindenféle eszcájgja, amivel a halak ellen hadba indul. Ma kis műanyag frincfrancokat rakott a horogra, amelyek úgy ficánkolnak, mint egy kis hal, és szorgalmasan sétálnak a fedélzeten, maguk után húzva a horgot. Fogtak is szépen halat. A gépész megtisztította, ezt át nem engedné másnak, mert ehhez ő ért a legjobban, ahogy mondja.
Ezeket a jószágokat legalább meg lehet enni, nem olyan ócskák, mint amiből van még 18 kiló a fagyasztószekrényben. Vacsorára ettünk is belőle.

Április 16. kedd, Karmøy, úton. Hiába nyitottam ki a raktárakat hétre, csak nyolcra jöttek dolgozni. Vesztettem egy óra alvást.
Feladtam egy táviratot Mr. Kremersnek, hogy nem akarok vitát, ha úgy döntenek, akkor kiszállok, de csak akkor, ha áthajóznak, vagy rövid otthonlét után adnak másik hajót a szerződés hátralevő idejére.
Kettőkor indultunk, hatnapos menet előtt állunk, már rám is fér a négy kikötő után.

2019. szeptember 28., szombat

Hallgassunk tengerésznótát 18. - The Pogues - Greenland Whale Fisheries

The Pogues - Greenland Whale Fisheries

A nótát már a 18. században is énekelték a tengerészek, első említése 1725-ből való.

A szöveg szerint Grönlandra indul a bálnavadászhajó. Az őrszem felfedezi a "bálnahalat", vízre teszik a bálnavadász csónakot, és a bálna után erednek. Az állat egy farkcsapással felborítja a csónakot, és sok tengerészt megöl. A parancsnoknak nagyon fáj az emberei elvesztése, de főleg, hogy odalett a zsákmány! Hazafordítja a hajót és Grönlandot ezentúl szörnyű helynek hívja.

Mint a legtöbb hagyományos dal, a "grönlandi bálnahalászat" különféle változatokban létezik.

Ez a kedvenc verzióm, de a szöveg alá kiteszek egy másikat is, annak más a szövege...
 

A nóta szövege:

In eighteen hundred and forty-six
On March the eighteenth day
We hoisted our colors to the top of the mast

And for Greenland sailed away, brave boys
And for Greenland sailed away

The lookout in the cross trees stood
With spyglass in his hand
There's a whale, there's a whale
And a whale fish he cried

And she blows at every span, brave boys
And she blows at every span

The captain stood on the quarter deck
The ice was in his eye
Overhaul, overhaul, let your gib sheets fall

And you'll put your boats to sea, brave boys
And you'll put your boats to sea

Our harpoon struck and the line played out
With a single flourish of his tail
He capsized the boat and we lost five men

And we did not catch the whale, brave boys
And we did not catch the whale

The losing of those five jolly men
It grieved the captain sore
But the losing of that fine whale fish

Now it grieved him ten times more, brave boys
Now it grieved him ten times more

Now Greenland is a barren land
A land that bares no green
Where there's ice and snow
And the whale fishes blow

And the daylight's seldom seen, brave boys
And the daylight's seldom seen


2019. szeptember 23., hétfő

Először Sunndalsørában - MV Lys Carrier, 22. rész

Április 13. szombat, Sunndalsøra, úton. Hatkor keltem, kinyitottam a raktárakat, aztán nem győztem gyönyörködni a tájban. Ilyen helyen még nem voltam Norvégiában, legfeljebb Svelgen hasonlítható hozzá, de ez fantasztikusabb.

Egy fantasztikus fjord 

Az alumíniumgyár a hegyek lábánál fekszik, persze minden talpalatnyi helyet kihasználtak, mert az alig párszor tízméteres kihasználható partszakasz mögött hatalmas hegyek meredeznek. Lehet, hogy valójában nem túl magasak, (6-700 méter magasnak saccolom) de az ember törpének érzi magát a tövükben, ha a csúcsot akarom szemügyre venni, szinte magam fölé kell néznem. A hegyeket meredek falú völgyek, vagy inkább szorosok szabdalják, közöttük kora reggel köd hömpölyög. A gyártól balra szinte függőleges a sziklafal, de ahol egy morzsányi talaj található a kövek között, ott fenyők nőnek. Az épületek mögött, két keskeny völgy közé ékelve egy kissé alacsonyabb hegy, mintha az istenek a gibraltári sziklát másolták volna le. A tetejét nem lehet látni, mert felhőkorona övezi, s ahogy a felhő a hegyek között kitüremkedik a fjord fölé, hol többet, hol kevesebbet mutat a szikla csúcsából.
Délelőttre megváltozott a helyzet, kisütött a nap, most más képet mutatott a környék. A keskeny, "V" alakú szorosok mögött kirajzolódott egy távolabbi hegy hófödte csúcsa, ilyennek ismerem japán képeslapokról a Fudzsijama örökké fehér süvegét.
A gyártól mintegy öt kilométerre, jobbra van a kis település, persze időnk nincs, hogy kimenjünk, vásárolni nincs mit, különösebb látnivaló meg nincs, nyilván van egy szupermarket, egy nyilvános könyvtár, és egy posta, meg hotel, ahol a pilot megszáll éjszaka. Na és a templom, fehér tornya ide látszik, magasabbra épült, mint a házak. A hegyek lábánál körbe fut az országút, éjszaka, érkezéskor végig követhettük egy autó reflektorát.
Indulásra jól elfáradtam, mert Viktor kitalálta, hogy gyorsan javítsuk ki a hajó oldalának a sérüléseit, így én egy ronggyal törültem tisztára, mert kirakáskor a vizes kvarc végigfolyt, és rajta maradt a rászáradt homok. Nem nehéz munka, csak nagy a felület, és gyorsan kellett végezni.
A rakodást nem kellett felügyelni, mert jobban tudták a gyáriak, hogyan rakják be a hajót, mint mi. Van már gyakorlatuk, és szépen dolgoznak.
Délelőtt jött egy szimpatikus fiatalember, akit Viktor kérésére az ügynök szerzett, és megnézte a számítógépet. A winchester csatlakozásával volt hiba, kihúzta, bedugta, és kész. A gépen van frankó német nyelvű Windows 95, német nyelvű Office, aki tud németül, az dolgozzon vele. Kapott egy üveg vodkát, nagyon örült neki, nekünk meg van komputerünk, aminek Viktor nagyon örül.
Az én örömömet csak a hal árnyékolta be, amit ebédre alkotott Heniu.
Háromkor már el is jöttünk.
Másfél nap az út Husnessbe, és szerencsére csak hétfő reggel kezdenek berakni, de akkor hamar végezhetnek a 275 tonna alumíniummal.

Április 14. vasárnap, úton, Husness. Valami történhetett, mert Viktor búval bélelt képpel jár-kel.
Kaptam egy SMS-t a fiamtól, hogy FIDESZ nagygyűlés volt a Kossuth téren. Haragszom a Kossuth rádióra, hogy megszüntette a rövidhullámú adását, így nem hallottam a híreket, mert hatkor ráülnek a hullámhosszára, és elnyomják a skandináv adók.
Jól jöttünk, megint 12 csomó körüli volt a sebességünk, este fél nyolcra már ki is kötöttünk.

2019. szeptember 17., kedd

Pilotmesék postásról, gyerekpórázról, szülésznőről, halászokról - MV Lys Carrier 21. rész

Április 12. Thamshavn, úton, Sunndalsøra. Reggel nem esett az eső, de a felhők alja elérte a főárboc csúcsát. Látványnak érdekes, aki akarja szépnek is mondhatja, csak ne kezdjen megint ömleni belőle a víz, mint tegnap.
Ám délelőtt kisütött a nap, és szép, csendes volt a víz, amikor elindultunk a következő, az első berakó norvég kikötőbe. Ugyanaz a pilot vitt ki, aki behozott. Sokat dumáltunk, hiszen az őrségem alatt végig ő volt, később váltottak, Kristiansunndnál kiszállt, egy másik hozott Sunndalsørába.

Mesél a révkalauz

Nagyon érdekelte Magyarország, hiszen még nem találkozott magyarral, és semmit se tudott rólunk. Főleg a közép-európai helyzetről, az "új országokról" és határokról kérdezett.
Aztán mesélt magáról, a családjáról. Azért került szóba, mert nagyon tetszett neki, hogy Nimród fiam beszél norvégul, és kétszer is volt Ballestrandban, egy farmon dolgozni, ahol olyan tájszólást beszélnek, amit alig értett. Északabbról, az ország derekáról származik, a svéd határtól nem messze született, bent a hatalmas hegyek között. Arrafelé is olyan dialektust használnak, amit alig értenek az ország más vidékein. Ő már egy kis faluban látta meg a napvilágot, de az apja még egy tanyán, a legközelebbi "szomszéd" húsz kilométerre, a bolt, ahol bevásárolhattak, ötvenre volt. Azon a vidéken minden talpalatnyi földet kihasználnak, ami megélhetést nyújt. A nagyapja háza egy hegyoldalban volt, meglehetős magasan. Az apjának volt gyermekkori élménye a póráz: mivel az udvar (volt vagy tíz méter hosszú) egy szakadékban végződött, a gyerekeket "láncon" tartották az ajtóhoz lakatolva, ha szülők dolgoztak, hogy el ne kószáljanak, és le ne zuhanjanak a szédítő mélységbe. A nagyapja havonta egyszer ment vásárolni, akkor egy napig tartott az út gyalogosan a boltba, vissza valamivel több, mert hetven-kilencven kilós hátizsákkal tért vissza minden alkalommal. Mint a bivaly, olyan erős és szívós arrafelé a nép...
Elmesélte, egy olvasmányélményét. Ritka manapság, aki szeret olvasni. Egy postásról szólt, aki azon a vidéken lakott, ahonnan ő is származik. Minden másodnap meg kellett tennie jó negyven kilométert a postáig, és visszafelé széthordani a küldeményeket a tanyákra, amelyek hazafelé útba estek. Kemény vidék, kemény élet!
Egy másik sztorija egy tizenkilenc éves lányról szólt:
A lány mindenáron szülésznő akart lenni. De száz éve - mert ez még az első Világháború előtt történt, azon a vidéken, ahonnan származik -, arra, hogy tanuljon, nem volt lehetőség a hatalmas ország azon vidékén. Így a lány legyalogolta a hatszáz kilométeres távolságot Oslóig, két évig tanult, majd hazagyalogolt, hogy segítse a hatalmas terület fiatal anyáit.
Elmondta, hogy két napja volt a megemlékezés a norvég halászok legnagyobb tragédiájáról, ami pontosan száz éve történt:
Szép csendes idő volt a Griptől északra levő szigetek körül. Erről az alig pár száz négyzetkilométeres területről tudni kell, hogy több mint ezer sziget található, a mi angol térképeink nem is jelölik. Nos azon az emlékezetes napon jelezték, hogy halrajok érkeztek és a halászok kimentek a tengerre. A vihar hirtelen tört rájuk, minden fokozat nélkül. Az angol azt mondja: violent storm, ennél magasabb fokozata a viharnak nincs a tengerész szóhasználatban. Egy halászhajó se tért vissza. Több mint száz család maradt férfi nélkül ezen az Isten háta mögötti vidéken. Akkoriban kezdték a gépesítést, alig pár hajó rendelkezett motorral, a többi vitorlás volt. Természetesen a motorosok is elpusztultak.
Ő maga (a révkalauz) is e környék lakója. Egy kis szigeten él, van vagy hatszáz lakosa. Egy kb. négyezer főt számláló körzet központja. Nyugodt, szép hely, mondja.
- Chief, itt élek tizennyolc éve, de még egyszer se zártam be a lakásom ajtaját! Akkor se, ha elmegyünk, és nincs senki itthon. Itt soha el nem tűnik semmi, itt mindenki mindent szemmel tart. Ha idegen érkezik a szigetre, még el se hagyja a kikötőt, már mindenki tud róla. Ha rendőr jön, nem tud megfogni senkit jogosítvány nélküli vezetés miatt, mert mire kiérnek, minden gyerek leteszi a kismotort. Többnyire jogsi nélkül használják, teszi hozzá nevetve. Bűnözés nincs, persze apróbbak előfordulnak, mint például a gyerekek bagóznak (ez aztán a bűntény, mondom én!), de drog semmi! - emeli fel a mutatóujját. - Az öregek sincsenek magukra hagyva - folytatja -, a szomszédok, az ismerősök látogatják őket, vagy ha nem érnek rá, akkor naponta egyszer biztosan telefonálnak. Persze ennek a nyugodt életnek megvan a hátulütője: mindenki mindent tud a másikról. Nincsenek titkok...
Kérdezem az orvosi ellátásról.
- Négy doktor dolgozik a körzetben. Ez elég. Van egy mentőhelikopterünk, ez privát szolgálat, de fizet bele a társadalombiztosítás is. Személyenként és évenként háromszáz koronába kerül egy embernek, de megéri. Az apámnak négy éve kilyukadt az aortája, ha nincs ez a szolgálat, ma halott lenne. A hívás után 12 perccel már a gépen, orvosok keze között volt az öreg, és megmentették. Azt mondták, ha öt perccel később jönnek, akkor ma nem él. Ez az eset jelentősen hozzájárult, hogy majd mindenki fizeti az éves hozzájárulást.
- Úgy tudom, Norvégia Magyarországról több száz orvost vár, kiadtak munkavállalási engedélyeket. - mondtam, és érdeklődve vártam a válaszát.
- Itt délen, nem hinném, hogy szükség lenne rájuk, bár nem tudok a gondról, magától hallom először. Valószínűleg északra várják őket, ott tanult szakemberekben nagy hiány van. Mert az Isten háta mögötti vidék, senki nem akar oda költözni. Kemény az élet, még a modern technika mellett is.
Este tizenegykor kötöttünk ki.

2019. szeptember 10., kedd

Jiri Menzel a válogatott jégkorongozó - MV Lys Carrier 20. rész



Április 7. vasárnap, úton. Lehet, hogy szerencsém lesz, és Doverhez este vagy éjjel telefon közelbe úgy érünk, hogy megkérdezhetem a választás első fordulójának eredményét. Számomra hallatlanul izgalmas és fontos, hogy megtudjam. Mindezt a reményt az élteti bennem, hogy dühöng a vihar, és "lépésben" megyünk, alig 4-5 csomós sebességgel, mivel most az áramlat "visz" minket.

Estére megjavult az idő, tíz után elült a viharos szél, kitakarítottam a kabinom, mostam, aztán éjfélig dumáltunk Leszekkel és Heniuval, a szakáccsal.
Nem rossz szakács Henryk, de túlságosan spórolós. A tejet és a sűrített tejet vizezi. Van egy típuslevese, ebbe belerak minden zöldséget, aztán ha a zöldbab van túlsúlyban, akkor annak, ha káposzta, akkor káposztalevesnek esszük. Ő is ott tanult főzni, ahol a rántott húst kevés olajban sütik, és nem veszik ki a serpenyőből, így aztán csöpög az olajtól.
Angolul nem beszél, illetve igencsak pidginül. Szótöveket mond, keveri a lengyellel, de azért mindent eltáncol.
Tegnap este kitett az asztalra egy új felvágottat. Kinézetre olyan, mint a májas-húsos hurka, és tessék: legnagyobb meglepetésemre az íze is olyan volt. Meghökkentő, hogy mire képes holland-német élelmiszeripar! (Lehet, hogy elrontották.)

Április 8. hétfő, úton. Reggel legnagyobb meglepetésemre bejött a Kossuth rádió. Hat után "rálépett" az a holland adó, ami miatt eddig úgy gondoltam, hogy nem jön be a környéken. Nagy izgalommal vártam a választási eredményeket.
Miközben írom a Naplómat, András öcsém az atkákkal van elfoglalva a Falurádióban, ami legalább olyan fontos, mint a választás...

Április 9. kedd, úton. Az elmúlt viharos napoknak se híre, se hamva. Szép csendes tengeren hajózunk, napsütésben, a levegő meglehetősen "friss", mindössze 8-10 fok van, de ahogy tegnap hallottam, otthon is mínusz egy és plusz tíz közötti a hőmérséklet.
Délután távirat érkezett Ciprusról: adjuk meg a közeli napok menetrendjét, hogy intézkedni tudjanak a váltásom ügyében. Úgy látszik, Bambasz keveri a szart. Én nem tudok tenni ellene semmit, de Viktor azt mondta, hogy addig nem válaszol a telexre, amíg nem beszélt telefonon Vasoullával. Ugyanis hat hónapos a szerződésem, és meg akarja kérdezni, hogy mi lesz velem, áthajóznak-e, vagy hogyan akarják elrendezni a hat hónapot?
Ez rendes tőle. Persze, nemcsak miattam hívja Ciprust, ő is attól tart, hogy hamarosan haza kell mennie - esetleg velem -, és nem akaródzik. Tehát maga érdekében is telefonál.

Április 10. szerda, úton. Hallgatom a Kossuth rádiót - bár eléggé "el van nyomva" egy skandináv adó által.
Délben Viktor azzal fogadott, hogy beszélt Ciprussal. Vasoulla nem tudott semmit mondani, csak annyit, hogy kérdezze Kremerst, a személyzeti főnököt. Azt tudom, hogy Bambasz ismeri, tehát így tudta elintézni a váltásomat. Nem hiszem, hogy értelme lenne pattogni, ha még hajót akarok a Marlowtól az életben. Sose lehet tudni... Különben is, Bambasszal nem szívesen hajóznék, csak a kereset miatt tűrném el, mert a pénz nagyon kellene. Így nem marad más hátra, mint békességben kihajózni, és örülni a családnak.
Holnap érkezünk, lehet, hogy az elkövetkező két napot megemlegetem, ha összejön a hajóbérlő terve, és péntek este el akar küldeni berakva.

Április 11. csütörtök, úton, Thamshavn. Kezdem a szakácsunkat nem szeretni. Történt ugyanis, hogy esténként, a szolgálat leteltével a szalonban megnézünk egy videót. Két-három napja azonban a matrózok nem jönnek. Nem értettem, hogy miért? Tegnap délután Manu elmesélte, hogy Lisszabon utáni reggel (amikor ő kint töltötte az éjszakát) a reggel terítéskor a tányérja mellett bűzlött a teli hamutartó. Ezt szóvá tette, s erre a szakács felhúzta az orrát. Azóta se ő, se Leszek nem beszél velük, a zöldfokiak meg visszavonulnak a kabinjukba vacsora után. Nem jellemes viselkedés. Én nagyon jól kijövök velük, szeretem a "fekete" képes felüket. Leszekre is panaszkodott Manu, hogy kétszínű, mást mond az ember szemébe, és mást a háta mögött. Nem tudom, ő többet hajózott vele, én ilyen szempontból nem ismertem meg a két és fél hónap alatt. Most "sülve-főve" együtt van Viktorral, de amikor csak első tiszt volt, akkor Bambasznak állandóan "mószerolta". Most azért van minden rendben, mert ketten nagyban "üzletelnek", s ebben a lengyelek nagyon otthon vannak.
Na, mindegy. Ezek csak szóbeszédek, azt hiszem, jobb is lesz, ha hazamegyek Viktorral.
Megvan a következő utunk: kirakás után Sunndalsöra, Husnes, Karmöy, Lisszabon, La Coruna, Thamshavn, azaz megtesszük még egyszer ezt az utat. És nem lesz hajrá, bolondokháza, mert csak hétfőn végzünk a berakással, de hogy most igazam van-e, azt majd le lehet ellenőrizni... Remélem, csak az út végén jön vissza a régi elsőtiszt. Az pedig május első hete lehet.
Egyébként szép csendes eső van, olyan, ami manőverhez illik. A fjord két oldala ködbe burkolózik, nem sokat lehet látni belőle. Ami meg dereng, picinykét havas. Mi a fityfenét csináltak Erikék, amíg oda voltam?
Encsike felhívott, természetesen rosszkor, kikötés előtt negyedórával. Megegyeztünk az asszonnyal, hogy beszélek Kremersszel, hogy valamiképp igényt tartok "kompenzálásra", vagy hajózzon át egy másik hajóra, vagy záros határidőn belül adjon másik hajót, mert a szerződés nemcsak rám nézve kötelező.
Hétfőn, indulás után hívom fel a hollandust.
A raktárt még ki se nyitottam, már elkezdték a kirakást. Éjfélig dolgoznak, holnap reggel kezdik a zsákokat.

Pecázás

A révkalauz jól beetette Viktort: közel a kikötőhöz van egy hallatlanul jó, halban gazdag horgászhely. A parancsnok azonnal pusmogni kezdett Leszekkel, és kimondták a verdiktet: délután elmennek horgászni. Manu az ilyenből nem maradhat ki, így ő is ment. Fél ötkor indultak, az eső szép csendesen jelen volt. Azt nem mondhatom, hogy esett, mert akkor az azt jelentené, hogy a cseppek között át lehet látni. Ez valami hallatlanul különleges, helyi specialitás lehet, mert egy nagy, gomolygó, hömpölygő vizes nyavalyában voltunk, és folyamatosan nedvesedtünk.
Ez nem jelenthet különösebb akadályt, mert mindenki felvette az összes ruháját, ami a kabinjában található, és a három gömbölyded nyári Mikulás bemászott a csónakba. Jól felszerelkeztek: vittek horgony gyanánt egy szelepházat, három pecabotot, kaját a halaknak, és maguknak egy karton sört.
Nos, elmentek.
A csónak sebessége jó, ha 6-7 csomó körül van, ilyen leterhelt állapotban, nagyjából másfél óra alatt értek ki, egy óra hosszat áztatták a damilt, aztán másfél óra vissza, a hülye, vizes hidegben.
Mint az ázott ürgék jöttek vissza, átfázva, vacogva, dideregve, és minden mondatukba beleszőtték a pilot összes közeli és távoli rokonát, nem kimondottan dicsérve. Ja, halat nem is láttak, nemhogy fogtak volna. Egy haszna van az egésznek: beírom a naplóba, hogy mentőcsónak gyakorlatot tartottunk, a csónakot vízre bocsátottuk, és két órás manővergyakorlat volt a fjordban.

Válogatott jégkorongozó

Ma van a kisebbik fiam nagy napja. Azért hívott Encsike korán, mert este van a program, amit Szabolcs szervezett. Meghívták Jiri Menzelt, a neves cseh írót, aki el is fogadta, s eljött Budapestre. Azt mondja az asszony, hogy a fiam nagyon furcsán érezte magát, amikor Ferihegyről jöttek be a városba, s együtt voltak a világhírességgel.
Ilyenkor persze nem vagyok otthon, hogy büszke lehessek a fiamra.
Ehhez még csak annyit, hogy megkérdeztem a hajón, ki ismeri a nevét J.M.-nek? Ketten is voltak, akik hallottak róla, a szakács szerint cseh válogatott jégkorongozó.

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (1) black gang (1) Black Irish Band (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) Bosun's Alphabet (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) capstain shanty (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) Ciprus (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) D.D.E.. (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) Dávidházy András (1) ddr. Juba Ferenc (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Fairport Convention (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fiddeler's Green (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) Ger Loughlin (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) Greenore (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Hans Albers (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) hazautazás (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) Hóki (1) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) Husnes (1) húsvét (1) internet (1) ír népdal (1) Írország (1) Isartal (4) Izland (2) Jachtnavigátor (1) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) Karmöy (2) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) Kıbrıs (1) KK_döntő (1) komposzt (1) Kopervik (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Le Havre (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) lirycs (1) Lys Carrier (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (1) MV Isartal (48) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (27) MV Lys Chris (46) MV Lys Chris2 (1) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) MV Priwall-2 (13) MV RMS Andromeda (57) naan (1) Napl (1) Napló (323) Napló. MV Isartal (1) Naplü (2) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) norvég (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) Priwall-2 (1) pumping shanty (1) rabszolgaság (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rolling Home (1) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (29) Sharpness (5) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Listers (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (1) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (29) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (2) The Seekers (1) Tisztás (1) TME (1) Tolkien (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) Woody Guthrie (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)