MV Isartal - 52. rész, Hazautazás előtt egy kis törés-zúzás

 2003. június-július:

Június 30. Hétfő, Bilbao. 
Ez egy jó bolond nap volt: elgörbítették a pilot belépőnél a korlátot. összetörték az egyik raktári reflektort, kilyukasztották az ötös szárnytankot, a buldózer összeolajozta a raktárt, szóval volt elég rohangálni, kiabálni való, és amikor a munkavezetőnek azt találtam mondani, hogy ez a darus "stupido" még ő kérte ki, mondván, hogy a stupido nagyon csúnya szó: persze én csak makogom a spanyolt, de ezúttal azt hiszem, mégis telibe találtam...
Nem lett kész a lyukas tartály, mert a barba nem fogadta el a gányolást. Ragaszkodott hozzá, hogy szakszerűen csinálják meg, ehhez nem fűlt a foguk, így csak holnap indulunk, reggel jönnek újra.
Így van ez: ha az ember siet haza, akkor mindig közbejön valami.
Talán nem is baj, mert odakint tombol a kilences vihar. Talán holnapra alábbhagy.
Ma rohadtul fújt a szél a kikötőben is, minden csupa por lett, hát még én!

JÚLIUS

Július 1. kedd, Bilbao, úton. Délelőtt kilencre jöttek a hegesztők. Igazán kiváló munkát végeztek, a barba teljesen elégedett volt velük. Indulás ötkor. Persze ez jellemző, amikor sietnék haza, tolnám a hajót, akkor egy teljes 24 órát késünk...
Odakint nem volt nagyon rossz idő, de ez is elég volt, mivel ballasztban megyünk, hogy visszafogjon.

Július 2. szerda, úton. Hajnali háromkor arra riadtam, hogy nem megyünk. Nézem a fordulat-számlálót, nulla. Riasztottam a barbát, rohan fel, minden oké a hídon. Alarm nem volt, fogalmam se volt, mi történhetett.
A parancsnok le a gépházba. Egy óra múlva beindult a főgép.
Valami szűrő volt eltömődve.
Még egy óra késés, amikor a sebesség is csak 8-9 csomó körül van. Hogy érkezünk így, és hova?
Mert még nincs meg, hogy Flushingba vagy Antwerpenbe megyünk? Délelőtt jót aludtam, délben kérdi a barba:
- Minden oké?
- Hát persze, mi lenne?
- Kétszer is megálltunk, mindenfelől alarm…
Na, a lényeg, hogy nem hallottam semmit. Délután telexek tömkelege jött a tulajtól. Na, meg egy a Marlowtól: pénteken érkezik az új elsőtiszt, és ennél nincs fontosabb hír most számomra!


JÚLIuS 3. csütörtök, úton. Semmi, csak késéSben vagyuNK? Nem éRhetünK előbb? mint Holnap esTE FLUShINGba, így aztán a hazamenetelre is csak szombaton kerülhet sor.
SAJNOS SEMmI NEM MEGY JÓL: A BaRba BESZélT KreMERsSZEL? A VáltÓm NEM AKAR MÉG LEJÖNNI? MÁST KELL KERESNI? BIZTOS NeM EMGYek sZOMBaToN:
A FENE eSSeN bele MindENkIbe, Aki igy KISZÚR VELEM:

Július 4. péntek, úton, Vlissingen. Semmi telex nem jött, egész nap ideges voltam. Aztán délután végül megjött: először a chief holnap érkezik, majd két óra múlva: hétfőn este megyek haza. legalább nem kell vonattal mennem, mert ez is felmerült.
Érkezés után megérkezett Teichgraeber, Oltmanns gyorsan elment.
Este kicsit takarítottam.
Beszéltem Encsikével is. Örül, hogy megyek. Szegény már nagyon vár. Hát még én, hogy mennék haza!

Július 5. szombat, Vlissingen. Reggel befejeztem a kabintakarítást. Úgy Tünik? ma neM JÖN A PASI VÁLTANI. ATTÓL TartOk? CSAK HétFőN ÉrkEZik meG.
Hallatlan ideges vagyok: legalább egy telefon érkezett volna a Seaserve_től? HOGY hétfőn jön a váltó? de nem? le se szarják a hajót: nem voltak ezek sose tengerészek? hülye sajtfejÛ barmok:

Július 6. vasárnap, Vlissingen. Éjfélkor kopognak az ajtón. Jose volt. Megjött a új chief, mondja. Nem akartam hinni a fülemnek.
A pasas reggel indult Amszterdamból, és most érkezett meg! Ezután annyira kiengedtem, hogy nem tudtam elaludni vagy háromig.
Délelőtt átadás átvétel. Két óra alatt megmutattam, elmondtam mindent. Utána felhívtam Encsikét, hogy megnyugtassam, minden rendben.
Most már csak ki kell várni a holnap délelőttöt, és mehetek.
Zbigniew, mert így hívják a lengyel tisztet, szeptember 20-ig akar maradni, a előző hajóján már lehúzott négy hónapot. Ha lehet, akkor vissza akarok jönni, és miért ne lehetne?
HALÁL unalmas nap volt egyébként.

Július 7. hétfő, Vlissingen, Budapest. A leghosszabb nap! Az órák nem mennek, a percek nem telnek, a másodpercek vánszorognak. Reggel a barba megkérdezte a Seaserve-t, hogyan gondolják az utaztatásomat?
- Először úgy volt, hogy elhozzuk kocsival, de egyszerűbb, ha a vlissingeni ügynökség intézi.
Ez igazán aranyos! Ha dolgozni kell, akkor ezek mindent megtesznek az elkerüléséért! Na, mindegy, nem számít, mert úgyis szívesen megyek vonattal.
Így is lett: délután fél háromkor itt volt a taxi, érzékeny búcsú mindenkitől, és nyomás az állomásra.
Vonattal a reptérre.
Repülővel haza.
Pontosan, időben érkeztünk. Encsike várt, és ahogyan gondoltam, majd elalélt, amikor meglátta a szakállam! Minibusz, éjfél előtt pár perccel itthon.

Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 51. rész, Bilbaóban, Guggenheim ls egyebek...

2003. június:

 Június 23. hétfő, úton. Csendes menetnap, csak ez a rohadt komputer! Amikor tele vagyok ötletekkel az írást illetően, akkor egyszerűen feldobja a talpát...

Melegszik az idő.

Június 24. kedd, úton. Már nyár van. A hőmérséklet 19 fok árnyékban, lehet kicsit napozni is. A tenger olajsima. Csütörtök este érkezhetünk. Jól jövünk. Csak a baj az, hogy a dagályt este lekéssük.
Este folytattam az írást. Már a főiskolai éveknél tartok.

Június 25. szerda, úton. Éjszaka írtam tovább az emlékeimet. Délután két távirat érkezett: az első az érdekesebb.
A hajóbérlő nem akarja csökkenteni az ócskavas rakományok számát, ezért a hajótulajdonos nem újítja meg a szerződést. Az új bérlő a Lys Line lesz. Mr. Edba július 15. körül jön megnézni a hajót. Ez sokkal jobb lesz, mint a jelenlegi járat. Csak nem lesz több Skócia, Anglia...
A másik távirat szerint érkezéskor kikötünk, indulás július 1-én, kedden. A komputer szarakodik, nem tudok írni. Elvesz az életemből megint pár napot. Pedig most annyira menne...


Június 26. csütörtök, úton, Bilbao. Már megint eszi a fene a billentyűzet, most a "z" betű hiányzik... Gyűlölöm, nagyon gyűlölőm a komputert.
Délután kint voltam egy kis sétára.
Jól elfáradtam... GennAgyIJJAL TalálKoztam a VÁROSBan: AzT mondJA, hogY holnaP mEnjek el vele a Kaszinóba. Sajnos EL kelleTT UtASitaNOm AZ AjáNLAtát: SoseM hazárdirozok. Csak NézZEm? HOGYan NyER Mondta. Sajnos nem:.. ebben következetes vagyok. Nem tudta megérteni. Miért nem próbálod ki a szerencsédet, chief?, kÉrdEztE ÉrTetLEnül. Mert nEM, KéSz. EnnyI

Június 27, péntek, Bilbao. NekieSTEk, Raktak, elmentEk. A bIllEnTyü Meg IlyeN? HOGY A feNe ESSen beLe:

JÚNiUs 28. szombat, BilbaO. REGGeL SzOmOrÚAN mONDJa GENnaGyiJ: OdA a hÁroMszáz dollárOm. KETTőSzÁzzaL mEnTeM KI? nYErtem száZaT? AZTÁN mINdet ElveSztEtTeM: GY AZTÁN DÉLUTÁN hiába ment A barbához hogy adjon neKi szÁz Dollárt? MERT Ki AKAr mEnni a Lányokhoz? nEm kapott: MIElőtT vALAki ÚGY GondoLNá Hogy CSOrBULTak az embERI jOGoK? AZ VeGYE FIGYELEMBe? HOGY GENnAGyiJ FelVeTt már a JÚLIUSI iLLETmÉNYéBőL EGY szÁZAST? TÖBBET Nem AD NEKI A parancsnok HOGy ELVerJE

JÚNIUs 29: VASÁRNaP? BILBAO JÓ Dög mEleG VAN. Délután kimentem a városba. Busszal viszonylag hamar, fél órába se kerül. Nagyot sétáltam a Bilbao folyó partján, az óvárosban, aztán megláttam egy útjelzőtáblát: Guggenheim múzeum. Azonnal beugrott, hogy Bilbaóban van a posztmodern építészet egyik remeke a múzeum.
Elmondani nem lehet, milyen fantasztikus. Ahogy a folyóparton közeledtem, nem akartam elhinni, hogy ez lenne a híres épület. Ugyanis egy kicsit a folyón átívelő autósztráda hidjának a takarásában van. Kiderült, hogy hátulról közelítettem meg. Egyébként, ahogyan a híd alá értem, láttam, hogy a híd tartópillére és az épület szerves egészet alkot. A legszebb kiállítási tárgy az épület maga. Nyoma sincs a hagyományos építészetnek, Minden hajlított, csúcsos, gömbölyded, beton, üveg, acél és a falak külső borítása főleg rozsdamentes acél. A kiállítás termeit zömmel a modern művészek művei töltötték meg. Én a 60-as 70-es évek művészetet általában nem szeretem, de természetesen volt olyan alkotás, ami megragadott. Alexander Calder térplasztikái ezek közül valóak. A kiállítása címe: Gravitáció és kecsesség, és ez nagyon találó. Afféle mozgó "bizbaszokat" készít, zsinóron függenek pálcák, és a végein kiegyensúlyozva különböző festett lemezkék. Ezek a légáramban valóban kecsesen hintáznak, imbolyognak. Szépek. Tetszenek.
Persze ez a modern művészeti galéria kiállított olyanokat is, amiket nem tudok - én a laikus - értékelni. A 60-as évek "modernjei" közül volt egy kiállító, akit továbbra is a csalók, a lilák, közé sorolok, sznoboknak való izéket csinál. Két képe volt a szivarnak, olyan, mintha egy füzetlap lenne, egy nem figyelő nebuló irkájából. Firkák, és semmi más. Egy másik izé pedig csupa szürke vonal kuszaság. Az egész egy nagy semmi. Semmi, ami a figyelmet magára vonná. Átverés.
Ugyanakkor egy Ed Ruscha nevű pacák képei kimondottan jók voltak, pedig... A Heavy Industry című fekete alapon a fenti szöveget - fehér betűkkel - tartalmazza, semmi mást. És mégis megállnak előtte sokan. Én is. Van benne valami, ami valami súlyos, valami nehéz, valami, ami a tekintetbe kapaszkodik, és szinte érzi az ember, hogy húzza, lehúzza. Persze ezt nem kell komolyan venni, én nem értek a képekhez, csak nézem őket. Tetszett egy grafiti is. mennyivel más, mint amit az ember a vonatokra "ocsmányolva" lát, de még a Filatori gáti tűzfalakon se látni ilyesmit. Persze, akik azt készítik, csak firkálnak, sablonokat, előregyártott elemeket spraynak a falra.
És valami fantasztikus volt egy művészeti tanár kiállítása, a gyerekek munkáit gyűjtöttek egybe, hallatlan érdekes, kedves volt.
Aztán volt egy másik izé, ami előtt sok időt töltöttem.
Valójában egy terem volt. Benne hat, a földtől a mennyezetig érő oszlop. A terem valami sötét, de fényes festékkel volt telekenyve. A hat oszlop - azt hiszem, otthon így hívjuk: - hat villanyújság volt. Egy betű széles. Az angol nyelvű szöveg függőlegesen futott. Ha a terem hátuljába mentem, ott baszk nyelvű volt. Nem tudom, hogy vers-e, vagy csak egyszerű szöveg, mert a függőleges helyzet miatt nehéz volt eldönteni. Nekem mindenesetre költőinek tűnt. A szöveg, a terem, a félhomály, borzongató volt. Akik a terem hátsó felében voltak, azok a fényviszonyok miatt abszolút légiesnek, szinte áttetszőnek, vagy inkább valamiféle halóval, aurával körbe rajzolva látszottak.
A múzeum, vagy inkább galéria után villamosra szálltam, ez is a jövőt idézi, mint maga az épület. Visszamentem a központba, egy bárban megittam két pohár vörösbort, aztán busz, és be a hajóra.

Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal, 50. rész - angolságok

2003. június:

BBC hírek

Ma volt a Royal Ascot Derby utolsó, harmadik napja. A BBC mindent közvetített. A cilinderes urak mintha a múlt századot idéznék, de ez itt a "kőkemény" brit valóság, a hagyományok élnek, meghatározóak. Csodálatos kalapköltemények. Az első napon rózsaszín rózsa virított minden gentleman gomblyukában, ma sárga virág. A királynő is megjelent kíséretével, hatalmas éljenzés fogadta.
Az egyik futamot egy ausztrál ló nyerte. Először Ascot történetében...
Történelmi jelentőségű rögbimeccs: Ausztrália - Anglia, a hajdani anyaország sikerével. Persze volt már ilyen. Amiért rangot kapott: negyven éve nem győzött az angol csapat, most ráadásul a világbajnok otthonában.
A BBC egy másik fontos társadalmi eseményről is tudósított: Ma 21 éves William herceg, a trónörökös legidősebb fia. Születésnapi party volt Winsdorban. A tudósító a palota előtt, nem engedték be a tévét, hatalmas tömeg figyeli a meghívottak érkezését. "Szenzációs" riport volt a londoni jelmezkölcsönzővel való beszélgetés, mert elmondta, hogy afrikai jelmezeket kölcsönöztek. A sok-sok előkelőség között feltűnő volt a tarkára pingált mikrobusz, tele jókedvű, jelmezes fiatallal, az ünnepelt egyetemista barátai érkeztek. Engem ilyen dolgok általában hidegen hagynak, mert magánügy, legfeljebb brit belügy. De azért örülök, hogy egyszer láttam ezeket a tudósításokat.
Meg kell mondani, hogy igazán jóképű fiatalember, ha egyszer trónra kerül - az apja halála után, de még neki is várni kell a koronára - "jó svádájú" uralkodója lesz az Egyesült Királyságnak.
Este filmet néztem.
A Jedi visszatér, a Csillagok háborúja trilógiából. Szeretem, jó mesefilm, jó sci-fi, a jó győz, persze ideiglenesen, lehetőséget hagyva a producernek és a rendezőnek a folytatásra.
A reklám öt percében "zongorázom". Channel 4, a kereskedelmi adón világrengető esemény: Jon távozik a Big Brother házból. A pillanat feszült, kit szavaztak ki a társak, ki kerül a lakók közül az utolsó, a megsemmisítő helyre. A műsorvezető fokozza a hangulatot, húsz másodpercet vár, a két jelölt arcán feszültség, hiszen itt a lét a tét, s aztán elhangzik a név: Jon.
Jon arca pillanatra elkomorul, de aztán a rendezői utasításnak megfelelően mosolyog, karját magasba löki: hurrá! Én mehetek haza. A barátaim közé...
És Jon, a megszégyenített, a rangsorban az utolsó, "boldogan" csomagol, hiszen felvétel az egész, a rendező okos, nagyon okos, ő tudja, egyedül csak ő tudja, hogy Jon valahol mégiscsak ember, fel kell dolgoznia a vereséget, a szégyent, és amikor a műsorvezető közli: egy perce van a búcsúra, akkor már Jon újra a szerepet játssza, a szeme csillog, és boldogan csókolja árulóit, akik kiseprűzték a létért való küzdelemből, érzékenyen lapogatja azok hátát, akibe ugyanúgy kést döfne, mint tették ők vele, de a létért való küzdelemben mindig az erősebb győz, aki a falka tagja, a gyenge vesszen, aki egyedül van, az pusztuljon.
S Jon kilép a Big Brother házból, és elindul a felfelé vezető lépcsőn, mert a ház lent van, ahol a pokol, és most Jon a menyországba vonul, felfelé a sok csillogó, színes lépcsőn, a kommersz tévé kommersz műsorának kommerciálisan megvadított, őrjöngő, fanatikus nézői sorfala között. A lányok visítanak, a fiúk transzparenst lebegtetnek: Jon te vagy a kedvencünk!
És Jon boldog, az utolsó óráját éli, fürdik a népszerűségben, elhiszi, hogy ez mindez őérte van, az őrjöngő tömeg csak őt szereti. Integet, ugrál, bolondozik, ahelyett, hogy szíve szerint zokogna, mert elvesztette a létért való élet-halál küzdelmet, jó kedvű, ahogyan a magasságos show bizniszben törvényszerű, és megy a fellépése utolsó színhelyére, a stúdióba, ahol a nézők a "felállni" jelre érte felállnak, a "tapsolni" jelre érte tapsolnak, és Jon az "élvezni" jelre élvezi a népszerüséget, az autodafé pompáját, a füst már terjeng, a szégyen pírját vörös reflektorfény helyettesíti, s a szerencsétlen nem tudja, hogy rajta is beteljesedik a showbiznisz törvénye: a nézők porából vétettél, s haláloddal oda is süllyedsz.
S érdekes, amit mond:
- A kamerák előtt mindenki hazudik. Márpedig az élet a házban a kamerák előtt zajlik.
Hm, hétfőn én is tudom a vasárnapi lottószámokat...
Ebből elég.
Vége a reklámra szánt időnek.
Vissza a jedihez. Hiszen az ő fénykardja igazibb, a Halálbolygó gonoszsága sokkal emberibb, a Jodának sokkal több köze van a való világhoz, mint a Nagy Testvérnek.
Ugyanis a filmen a jóért szorít mindenki.
És ott a jó győz.

Június 22. vasárnap, Inverkeithing, úton. Megint beszart a billentyúzet. Reggel indultunk. Este jól jött a tévé. Megint érdekes műsort láttam!
Valami hasonló volt a címe, mint a "Dig Deep", azaz áss mélyre. Egy falut kiválasztottak a jelentkezők közül, amelyek hajlandók voltak ásatást végezni a falu területén. Sok szakértővel: archeológusokkal, régészekkel, településtörténésszel, "töredékek" szakértőjével, néprajzossal vonult ki a tévé. A településtörténész a rendelkezésre álló térképek alapján meghatározta, hogy a mai falu mely részén lehetne sikeresen kutatni. És a falu apraja-nagyja, ásóval felszerelve lelkesen követte a tudósokat, s nekiláttak a kijelölt helyen ásni. A kamera helyszínről helyszínre követte őket, a régészek magyaráztak, a csoportokat szintén régész vezette, a kiásott apró-cseprő leleteket rétegek szerint gyűjtötték össze, és egy-egy darabról elmondták, amit első látásra tudni lehetett:
- Ez viktoriánus kor béli csésze füle, ez egy palack töredék a 17. századból - és így tovább.
De találtak falmaradványt, és egy valamikori udvarház kövezetét. Egy hivatásos rajzoló lerajzolta a valamikori látképet, és lelkendeztek amikor egy római kori lelt bukkant elő...
Irigylem a briteket.
Ezzel a műsorral a falu lakói még britebbek lettek, nőtt az egészséges lokálpatriotizmus, mert valamit hozzáadtak ők is a múltjukhoz. És mindezt egy kereskedelmi adó, a Channel 4 közremúködésével.
Van ilyen is?
Egy kereskedelmi adó értéket ad?
Egy kereskedelmi adó hozzájárul a nemzettudathoz?
Egy kereskedelmi adó a kultúra terjesztője?
Szóval irigylem a briteket.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 49. rész, már nagyon mennék haza...

2003. június:

Június 15. vasárnap, úton. Éjszaka befejeztem a Cegléd történetét. Következik az utolsó "matrózhajóm", a Budapest. Már 150 oldal.

Június 16. hétfő, úton, Vlissingen. Hajnal, Griz Nez traffic control. Egy hajó bejelentkezik, elmondja a helyzetét. Utána kérdés:
- Ismeri a Tricolor roncsának a helyzetét?
- A pozícióm: és mondja megint a helyzetét.
- Nem, a Tricolor pozícióját...
- Yes, a helyzetem... - őrület. Ötven percen keresztül küzdött a forgalomirányító a tiszt úrral. Képtelen volt felfogni mit kérdeznek. Persze orosz volt. Nem az orosz tengerészek 90 százaléka hülye, de a hülye tengerészek 90 százaléka bizony orosz!

Újdonság

Az, hogy bejöttünk, és a barba nem keltett manőverre. Csak holnap reggel kezdik a berakást, két gang jön, el is mehetünk. Nincs meg, hogy Montrose után mi a sorsunk. Most már fontos, a hazamenetel miatt. Azért estére sikerült elfáradnom. Mentőcsónak gyakorlat, közben elromlott a darumotor, megjött az élelmiszer, már majdnem üres volt a kambúza, hát sok kaja jött, 31 lata festék, mind behordani, elrakni.

Június 17. kedd, Vlissingen, úton. Megint egy kikötővel kevesebb. Ennyi az élet. Számolom, számolom, és múlnak a napok, múlnak a hetek, s még mindig itt vagyok, pedig most otthon lenne rám szükség.
Hogy mi történik a hajón? Semmi.
Holnapután Montrose. Nem tudom, mi lenne a jó számomra. Talán egy Inverkeithing - Pasajes, és akkor pont hó végén lehetnénk fent. Most mindent e szerint számolok.

Június 18. szerda, úton. Éjjel vacakolt a komputer. Többször ki-be kapcsoltam. A vége az, hogy most tudok írni. Az alkalmat kihasználva megírtam hat oldalt a Budapestről. Már Vietnamban járok vele...
Megkezdődött az "utolsózás". Most, egyszer leírom, de mindig érvényes: ha minden igaz, és nem jön közbe semmi, valószínűleg: ez az utolsó kanyar.
Most megyünk utoljára Montrose-ba. Utána jön az utolsó Inverkeithing, az utolsó észak spanyol kikötő, és az utolsó érkezés Flushingba. Az utolsó flushingi induláson már túl vagyok. Apró örömök... Utána már csak Budapest jöhet. Július 1-e körül.

Június 19. csütörtök, úton, Montrose, úton. Elküldte a barba a Marlownak az útvonalat, 26-át ad meg spanyol érkezésre, ugye utána nincs biztos, de az biztos már (ha minden jól megy), hogy a következő holland kikötőből megyek haza.
őrült szél volt egész nap.
A kirakással este nyolcra végeztek, indulás 23:00-kor.

Június 20. péntek, úton, Inverkeithing. Ránk tört a rossz idő, Forth Coast Guard 8-as vihart jelzett. Szerencsére az öbölben nem alakultak ki nagy hullámok, és így tudtuk tartani az érkezést.
Tegnap azt mondta a barba, hogy Herr Held ki akarja venni a hajót a Gearbulktól. Túl sok ócskavasat szállítunk, a raktár tönkremegy, rettentő sok festék fogy, hisz az ócskavas után és a woodpulp előtt ki kell festeni, ez benne van a hajóbérleti szerződésben.
Ha visszakerülök ide, akkor nem lesz több Montorose?
A parancsnok beszélt Mrs. Vasoullával. Megerősítette, hogy Flushingból leváltanak. Szóval nincs "ha" a hazamenetelt illetőleg.
Encsike fél nyolckor még nincs otthon...
A berakás végeztével mondom a darusoknak, mennyi ócskavasat raktak be.
- Chief, jön kocsmába este?
- Majd holnap, talán...
Egyszerűen fantasztikus, hogy ezek a skótok a kocsmában laknak. Ez a szórakozás, ez a program. Nem először fordul elő, már Montrose-ban és Leithben is invitáltak.

Június 21. szombat, Inverkeithing. Tegnap este egy hajó érkezett a szomszédos telepre, valamilyen kőzúzó. Azt mondják a matrózok, hogy magyar az elsőtisztje.
Egyre berakták a hajót, holnap reggel tíz után indulunk a magas vízzel. Legalább két éjszakánk volt nyugodt körülmények között. Isten tudja, mikor volt ilyen?
És hívott Encsi. Így kerek a nap.
Este sétáltam egyet. Lehet, hogy többet nem jövök ide - ha a hajóbérlővel nem újítják meg a szerződést - és most volt alkalom is, mert a délután szabad volt.
Kedves kis város. Tipp-topp utcák, tisztaság (ez nem általános a briteknél, legalább is a nagyobb városokban) helyes házak. És ami érdekes, találtam egy ugyanolyan kertet, amit a németek találtak ki a múlt század elején. A városban egy nagyobb telket bekerítenek, és felparcellázzák, afféle konyhakertnek (a németeknél hétvégi telek, kis nyaralókkal) itt csak szerszámos bódék vannak, de azok aztán elcsúfítják a látványt. Nincs az a szedett-vedett magyar sufni, amelyik ne lenne palota ezekhez képest. Legalább eltakarnák valami sövénnyel.
Már nyílik a bodza, az orgona épp, hogy elvirágzott, virágzik a kertekben a burgonya, a borsó, van újhagyma, és retek is. Azt hiszem a természet órája itt jó másfél, két hónapos késésben van otthonhoz képest.
De a parkok, rétek tarkállanak a sok mezei virágtól, a természet harsog, élteti a skót nyár és a sok eső...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

MV Isartal - 48. rész, ki tudja, milyen közös szavunk van a baszkokkal?

2003. június:

Június 9. hétfő, úton. Egyszerűen képtelenség megérteni néha ez embereket. Jan ebédnél:
- Caenba megyünk, és onnan Algecirasba.
Kérdem a barbát, van-e valami infó a következő útról, már csak azért is, mert láttam egy táviratot, amiben a Gearbulktól ugyanezt kérdezi.
- Nincs.
- A szakács szerint Algecirasba viszünk ócskavasat.
- Össze-vissza beszél. Arról beszélgettünk reggel, hogy honnan lehet esetleg rakomány, semmi konkrétum.
Úgy érzem, kezdek veszélyes talajra tévedni a Rekviemmel. Egyre több benne az utalás napjainkra, a randa helyzetre. Na, majd meglátjuk...

Június 10. kedd, úton. Délután távirat a hajóbérlőtől: nem sok jóval kecsegtet az ügynökség. Rejtélyes üzenet, valószínüleg arra vonatkozik, hogy pár nap horgony kinéz. Remélem.
Sokat írtam tegnap és ma. A5-ös formátumban már 126 oldal!
Befejeztem a Székesfehérvár történetét. Két idézetet is betettem a Bonzsúr Indonéziából. Azt, amikor a Vörös tengeren ezernyi delfint látnak, és a keresztelőt. Tehettem, ugyanis a keresztelő 90 %-ban az, ahogyan a Fehérváron átéltem.
Alig melegszik az idő. Igaz, délutánra már húsz fok volt. De otthon tombol a nyár, 35 fokot ígér a meteorológia.

Június 11. szerda, úton, Pasajes - horgonyon. Reggel érkeztünk. Hajnalban újra felmondta a billentyűzet a munkaszerződést, de estére rendbe jött. Így is vesztettem három órát, épp hogy el tudtam kezdeni a Cegléd történetét.
Hét hajó várakozik, ők előttünk vannak. Hétfői bemenetelt ígér az ügynökség. Valószínűleg ballasztban megyünk Flushingba, de ezt még ki kell várni. Huszadikán lehetünk fent, és akkor még egy Montrose belefér, s utána kellene hazamenni.
Délután kijött a kikötőből egy vitorlás. Nem akármilyen ám! A valaha halászbárka hátulja úgy volt kiképezve, mint a hajdani nagy, vitorlás hajók tatja. Persze az ablakok csak festve voltak. Készítettem vagy három képet róla.
Elnézem ezeket kollégákat, hogy mit össze tudnak unatkozni... csak ténferegnek, kóvályognak a hajón, bóklásznak... Én meg leülök a szövegszerkesztő elé, és ha jó, akkor írok.
Most éppen valami gubanc van, nyilván jelzi, hogy nem kóser minden, mert nem tudok nagybetűket varázsolni, nem érzékeli a "shift" billentyűt.

Június 12. csütörtök, horgonyon, Pasajes. Most valami kalandvágyból eredendően jó a billentyűzet. Délután bejöttünk, hattól kilencig dolgoztak, holnap tíz felé elmehetünk.
Gennagyíj átment az Arklow River hajóra, mögöttünk áll, könyveket akart cserélni.(Magyarázat: sok hajón van orosz személyzet, ha kikötőben találkoznak, átjárnak könyveket, olvasnivalót cserélni)
- Nem értem, chief, nem oroszok vannak rajta.
- Hanem?
- Azt mondták, Irish. Az mi? Mit jelent?
Azt, hogy irlandszkij azt megértette, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez az igazi orosz szó. Érdekes látni a perifériáról jött orosz tengerészt, mennyivel kevesebbet tud a világról, mint egy szentpétervári.

Június 13. péntek, Pasajes, úton. Fél tízre el is felejtettük, hogy ócskavas volt a hajóban. A draft surveyorral beszélgettünk. Azt mondja, mi vagyunk a Noé bárkája, az különböző állatokat vitt, mi ahányan vagyunk, annyi náció.
És mindenkit a nyelvén "köszöntött".
- Kurwa maæ.. - mondta Jannak, Gennagyijnak valami mással kedveskedett, amit nem értettem, de ő nagyot röhögött rajta.
Aztán elkezdte sorolni különböző nyelveken, azt hogy shit. Sájze, merda, kaka...
- Honnan tudod magyarul?
- Nem tudom. A kaka baszkul van.
Hát van közös szavunk! Még a baszkokkal is! (Bár ez nyilván véletlen betűsor egyezés.) Érdekes volt hallani, hogy az ETA szerinte terrorszervezet, üzleti érdekekért harcolnak... ő nyilván jobban tudja.
Kikérdeztem a bikaviadalt illetően, ugyanis most a Cegléd kapcsán arról írok, és kellenének a pontos megnevezések, ami a szereplőket illet.

- A lovast, aki lándzsás, azt hogy hívják?

- Az az izé, na, hogy is hívják...
- Pikador? - segítem ki. Megörül a pasas.
- Persze picador.
Még rákérdezek a segédekre is, akik lila lepellel vadítják a bikát, és ha szükséges, akkor elterelik, de nem csodálkozom, hogy auxiliaresnek mondja őket, de a pontos elnevezés nem jut eszébe. Megkérdezte egy melóstól, de azt, amit mondott, viszont én nem tudtam megjegyezni.

Június 14. szombat, úton. A mai éjszaka valami fantasztikus volt. Írom a Cegléd történetét, háromegyed kettőkor, mintha tankok dübörögnének a felső hídon. Kimegyek, hát feltámadt a szél, a semmiből, minden átmenet nélkül 8-9-es erősségű. Előttünk sötét fellegek. És a tenger nem lesz hullámos, csak fodrozódik. A szél, a vad, a viharos húsz perc múlva elcsendesül, akkor rákezd a nyári zivatar. Körülöttem elől sötétség, három-négy villám csattan be a tengerbe másodpercenként. Mögöttem a hold teljes erővel világít. Fantasztikus színjáték!
A komputert kikapcsoltam, nehogy belevágjon a villám a hajóba, és tönkre menjen. Ez mintegy két órán keresztül tartott. Ezalatt megtettünk mintegy negyven kilométert, és a felhősávot magunk mögött hagytuk. Utána már csak mögöttünk villódzott a horizont.
Írhatok újra.
Délután jóval hamarabb érkeztünk Ushanthoz, mint terveztük. Egytől körülbelül háromig ötpercenként hívja a forgalomirányítás az egyik hajót. Nem válaszol.
Négykor jelentkezik, már bent járt a szeparáció közepén.
- Hol volt, mit csinált, miért nem válaszolt? - kérdi az ügyeletes.
A válasz csak hebegés habogás...
- Küldje fel a parancsnokot...
Parancsnok fel, kérdés újra:
- Miért nem válaszoltak, állandóan hívtuk magukat, a mögöttük levő hajót is megkértem, azoknak se válaszoltak, miért nincs tiszt a hídon.
Hebegés, habogás...
Persze oroszok voltak. Most mit mondjon az ember? ők kapják a munkát, kiszorítanak mindenkit a piacról. Érthetetlen a hajótulajdonosok hozzáállása. Persze előbb utóbb elegük lesz.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...