A megemlékezés természetesen nem zártkörű, bárkit szeretettel várunk a Dunakorzón levő emlékműnél 2013. szeptember 26-án 15.00 órakor (Szende Pál utcai sarok). Az emlékművet a világ tengerein életüket vesztett bajtársaink emlékére állítottuk.
2013. szeptember 12., csütörtök
2013. szeptember 2., hétfő
Karel megnyugodott - MV Clavigo (2)
Január 13. Kedd. Haifa. Ahogy ígérték, reggel 7.30-kor ébresztett a taxis. Alig volt időm a reggelire, mert most is, vagy tíz percet imádkoztam a tusolónak, de nem sikerült vizet facsarnom belőle. Fürödni meg nem volt kedvem.
Gyorsan beértünk, annak ellenére, hogy a kikötőkapunál igen éber volt a rendőr, és nem akart beengedni. A taxisom szerint itt se mindenki okos... Igyekeznünk kellett, mert a hajó tízkor indul, sürgetett a sofőr. A kikötőben már rendben ment minden. Egy csinos hölgy pillanatok alatt kiállította a partralépési engedélyt, és máris mehettem a hajóra. A rakodás éppen állt, mert elromlott a konténerdaru. Az első tiszt, Jan Zych már nagyon várt. Holland állampolgár, egyébként lengyel (valamikori) disszidens. Fél óránk volt az átadás-átvételre, s már ment is. Kicsit kelekótyának látszott, pattanásig feszült idegekkel. A parancsnok, Karel Stambera keresztet vetett, és a homlokára bökve mutatta, hogy Jan semmihez se értett. Karácsony előtt hazazavarta volna, de nem kapott embert. (Az az ember, akit nem kapott akkor, az én voltam...) Volt tíz percünk, hogy egy kávét együtt megigyunk. Közben azt magyarázta, hogy mekkoraár a kifőzöttet... tankereken szolgált eddig. Amikor Karel megszabadult tőle, nevetve mondta, hogy amikor behajózott, még ömlesztett áruszállító specialista volt.
A rakodással fél egyre végeztek, és kettőkor indultunk. Irány Alexandria, álmaim városa!
A szolgálatot 8+4 órában adjuk, azaz én fél kettőtől fél ötig vagyok délután, és este fél tíztől reggel fél hatig. így legalább van nyugodt bő hét órám az alvásra. Az embereket ennyi idő alatt nem lehet megismerni, de az biztos, hogy a parancsnokra mindenki csak jót mond, és eddig igazolja ezt. Abszolút nyugodt pasas. Prágában lakik, ötvenöt éves, és kevesebb jó foga van mint nekem gyerekem...
A hajó majdnem olyan mint a M/V President volt, tehát az a nem szeretem fajta. De azt hiszem, jóval kevésbé lesz fizikailag fárasztó. Nincs raktártakarítás, a két matróz: F. Gyula és G. Károly mindent tudnak, ők intézik a rakodást. Nincs mit ellenőrizni, mert berakás előtt a zsidók nem adják meg a konténerek súlyát, csak a darabszámot, s rakják, ahogy akarják, csak a kirakási sorrendre ügyelnek.
D. Pali a gépészünk, Békéscsabán lakik, immáron 15 éve. Előtte pesti, zuglói lakos volt. Tudja, hol van Jaminaország!
A szakács, Tadek jó ember, nagyon tiszta, pedáns, halk szavú, csak a főzéssel áll egy kicsit hadilábon, de nem lehet mindenki tökéletes, mint pl.: ÉN! Délben bableves volt vaníliás pudinggal. Slussz... minek második fogás? Azzal csak dolog van, nem? Vacsorára hajszálvékonyra felszeletelte az oldalast, s megsütötte. ízre nem volt rossz, csak túl zsíros lett. Alig ettem.
Indulás után azonnal leadtam az első szolgálatomat, a tenger gyenge volt, de döghullámok voltak, meg egy kicsi élő, majdnem rosszul lettem! Hiába no, a rövid hajó és magas híd kombinációt még most se szeretem!
Január 14. Szerda. úton. Éjszaka azzal fogadott a barba, hogy E-mail üzenetet kapott a fiától! A hídon levő Inmarsat-C komputert a tulajdonos bejelentette az Internetre. Majd alkalomadtán használom.
Egész éjjel a komputerben barangoltam. Találtam egy jó kártyajátékot, sajnos csak Windows 95 alatt fut. Elég hosszú volt a szolgálat de letelt. Közben kimostam az ágyneműmet is... A kabinom sokkal jobb, mint a M/V Presidenten volt, van egy külön iroda is, igaz, hogy nem a kabinból nyílik. A szófa kényelmes, napközben eldőlésre is alkalmas, nem úgy mint a M/V Humberen volt, vagy a kis német hajón.
Este nyolckor érkeztünk Alex elé. Horgonyt dobtunk. Nem tudni, meddig állunk. Tele a rakpart két böhöm nagy hajóval, és vagy hárman várnak előttünk is.
A mai kaja nem volt rossz, ebédre krumplileves, és rizses hús, vacsora rántott löncshús krumplival és egy joghurt(?)
Január 15. Csütörtök. Alexandria, horgonyon. Éjszaka számítógéppel elkészítettem a rakodási tervet. Jó játék, az előző chief abszolút nem értett hozzá. Azt mondják, hogy a magyar tisztek (az öregek, mint én is vagyok) alig-alig értenek a gépekhez, és ezt elég rossz néven veszik a parancsnokok.
Délelőtt, amíg aludtam, bejöttünk a belső kikötőbe. Karel egész délután morgolódott, hogy a sok léhűtő csak cigarettát akar. A M/V Humberen edzett lelkem ezen csak mosolyog.
Vacsorakor jött egy telex a Marlowtól (a menedzser cég), és kikérték a parancsnok véleményét az előző első tisztről. Ha kérték, hát megkapták. Azt válaszolta, hogy nem alkalmas semmire, nem tud horgonyt dobni, nem ért a stabilitáshoz, nem tudja a hajót ki- és berakni, fogalma sincs semmiről (ezért is vagyok itt, mert könyörgött, hogy váltsák le). Pedig már meglenne a hajója, a M/V Dutch Sky, olyan, mint a miénk.
Éjfélkor kezdtük a kikötést. Nem nagyon változnak, mert háromnegyed tizenegykor szóltak, hogy tíz perc múlva itt a pilot, s háromnegyed éjfélre meg is jött...
Január 16. Péntek. Alexandria. A COSCO a hajóbérlő cég, vörös kínaiak, meg is látszik, hála Istennek, mert többet áll a hajó horgonyon, mint az konténeresnél szokásos. Az ügynökük, egy bizonyos Mohamed. fél éve jött el a Memphistől. így hallotta hírét kedvenc előző hajómnak, a M/V Humbernek.
Valóban igaz a hír, hogy jobban dolgoznak, mint Haifában. Nem kell velük szórakozni, tudják a dolgukat, megy minden, mint a karikacsapás. A két matróz is érti a dolgát. úgy látom, kibírható lesz a két hónap.
Ráadásul úgy indultunk el Alexandriából, hogy nem keltettek fel. Mindenki pihenjen annyit, amennyit lehet. Feleslegesen ne dolgozzon senki, ez a parancsnok jelszava. Most a két matróz is pihen.
Vacsorára pizza volt, nem is rossz, bár más, mint amit én csinálok.
Január 17. Szombat. úton. Késő délután elromlott az idő. Az iskenderuni öbölből fújt a szél, eléggé szeles zuga ez a Kelet-Földközi-tengernek. Lelassultunk, így csak éjfél után érünk Mersinbe.
Január 18. Vasárnap. úton, Mersin. Hajnali négyre fejeztük be a kikötést. A parancsnok kettőkor kelt, és négykor elküldött aludni, majd korábban kezdek. Igaz, hogy nem volt dolgom, mert az ügynökséget várta, a kirakást csak reggel nyolckor kezdték.
F. Gyula mondott egy viccet:
Két kalóz találkozik
- Hogy érzed magad? - kérdezi az egyik.
- Nagyon jól - a válasz.
- Hogy lehet, hiszen a fél lábad hiányzik!
- Egy csatában ellőtték, de első osztályú falábat csináltak a fiúk, begyakoroltam, szinte nem is hiányzik. Mondom, jól vagyok.
- De hát a fél kezed is hiányzik!
- Persze, elvesztettem egy csetepatéban. De a fiúk csináltak egy fémkampót, begyakoroltam, és már jobban használom, mint más a kezét. Szóval remekül érzem magam...
- De a fél szemed is hiányzik.
- Az úgy történt, hogy láttam egy sirályt, felnéztem, és az a dög leszarta a szemem...
- De attól nem kellett volna fél szemedre megvakulnod...
- Akkor még nem gyakoroltam be a kampót...
Ugyanis mint már említettem, eddig nem volt egy nyugodt perce se, mert állandóan aggódott az előző chief miatt. Nemes egyszerűséggel admiralnak hívja. Délután egykor ébredtem, Karel kint volt Juszuffal, a Megaship emberével. Ebédelni mentek, na ez az, amit nemigen tehetek meg ezen a hajón.
A rakodással délelőtt volt egy kis gond, ugyanis a konténereket a kikötő legkülönbözőbb részeiről kellett összeszedni, de délután már ment minden, mint a karikacsapás. Bejött a barba is, és hozott mindenkinek egy adag kebabot. Eltettem vacsorára, és akkor ettem meg. Ilyet még nem láttam, hogy hártyavékony tásztába göngyölték volna. Kaptunk hozzá salátát is, fenséges volt.
A barba egy kicsit nyomás alatt volt, amikor visszajött. Időnként hóna alá kapta Juszufot, és elmondta, hogy az Admiral hazament, most már nyugi van, most kipihenheti magát, mert van egy új chefje. Ennek örömére mindig megbontott egy Efes sört, megkínált, és mindig beleivott az enyémbe is. Indulás után tudtuk, hogy merre kóborolt a hajón, mert mindenütt otthagyott egy-egy bontott doboz sört.
Manőverezünk
Annak ellenére, hogy Karel lába időnként meg-megrogyott, ötkor felhívta a pilotállomást, hogy elmegy egyedül. Igaz, hogy nem kapott engedélyt, így vártunk vagy fél órát, de aztán a pilot a partról nézte a manővert, de nem szállt fel.
Látszik, hogy a vérében van a szakma, lazán, tökéletesen megcsinálta, igaz, a helyzet nem is volt különösebben nehéz. Amint megfordult, átadta a hajót, hogy innen vigyem ki a kikötőből.
- Elvégre megvan a parancsnoki papírod, István! Gyakorolj, mielőtt hajót kapsz - mondta. Istvánnak hív, az első pillanattól kezdve, és ez azt mutatta, hogy normális pasas.
Indulás után bekaptam a vacsorát, majd felmentem, hogy leváltsam. Hajnali kettő óta volt fent. Elmagyarázta, hogy milyen táviratot adjak le, majd boldogan elvonult.
- Most már nyugodtan alhatok! - vigyorgott a két szem fogával (mindkettő lötyög).
Behajóztam
Gyorsan beértünk, annak ellenére, hogy a kikötőkapunál igen éber volt a rendőr, és nem akart beengedni. A taxisom szerint itt se mindenki okos... Igyekeznünk kellett, mert a hajó tízkor indul, sürgetett a sofőr. A kikötőben már rendben ment minden. Egy csinos hölgy pillanatok alatt kiállította a partralépési engedélyt, és máris mehettem a hajóra. A rakodás éppen állt, mert elromlott a konténerdaru. Az első tiszt, Jan Zych már nagyon várt. Holland állampolgár, egyébként lengyel (valamikori) disszidens. Fél óránk volt az átadás-átvételre, s már ment is. Kicsit kelekótyának látszott, pattanásig feszült idegekkel. A parancsnok, Karel Stambera keresztet vetett, és a homlokára bökve mutatta, hogy Jan semmihez se értett. Karácsony előtt hazazavarta volna, de nem kapott embert. (Az az ember, akit nem kapott akkor, az én voltam...) Volt tíz percünk, hogy egy kávét együtt megigyunk. Közben azt magyarázta, hogy mekkoraár a kifőzöttet... tankereken szolgált eddig. Amikor Karel megszabadult tőle, nevetve mondta, hogy amikor behajózott, még ömlesztett áruszállító specialista volt.
A rakodással fél egyre végeztek, és kettőkor indultunk. Irány Alexandria, álmaim városa!
A szolgálatot 8+4 órában adjuk, azaz én fél kettőtől fél ötig vagyok délután, és este fél tíztől reggel fél hatig. így legalább van nyugodt bő hét órám az alvásra. Az embereket ennyi idő alatt nem lehet megismerni, de az biztos, hogy a parancsnokra mindenki csak jót mond, és eddig igazolja ezt. Abszolút nyugodt pasas. Prágában lakik, ötvenöt éves, és kevesebb jó foga van mint nekem gyerekem...
A hajó majdnem olyan mint a M/V President volt, tehát az a nem szeretem fajta. De azt hiszem, jóval kevésbé lesz fizikailag fárasztó. Nincs raktártakarítás, a két matróz: F. Gyula és G. Károly mindent tudnak, ők intézik a rakodást. Nincs mit ellenőrizni, mert berakás előtt a zsidók nem adják meg a konténerek súlyát, csak a darabszámot, s rakják, ahogy akarják, csak a kirakási sorrendre ügyelnek.
D. Pali a gépészünk, Békéscsabán lakik, immáron 15 éve. Előtte pesti, zuglói lakos volt. Tudja, hol van Jaminaország!
A szakács, Tadek jó ember, nagyon tiszta, pedáns, halk szavú, csak a főzéssel áll egy kicsit hadilábon, de nem lehet mindenki tökéletes, mint pl.: ÉN! Délben bableves volt vaníliás pudinggal. Slussz... minek második fogás? Azzal csak dolog van, nem? Vacsorára hajszálvékonyra felszeletelte az oldalast, s megsütötte. ízre nem volt rossz, csak túl zsíros lett. Alig ettem.
Indulás után azonnal leadtam az első szolgálatomat, a tenger gyenge volt, de döghullámok voltak, meg egy kicsi élő, majdnem rosszul lettem! Hiába no, a rövid hajó és magas híd kombinációt még most se szeretem! Január 14. Szerda. úton. Éjszaka azzal fogadott a barba, hogy E-mail üzenetet kapott a fiától! A hídon levő Inmarsat-C komputert a tulajdonos bejelentette az Internetre. Majd alkalomadtán használom.
Egész éjjel a komputerben barangoltam. Találtam egy jó kártyajátékot, sajnos csak Windows 95 alatt fut. Elég hosszú volt a szolgálat de letelt. Közben kimostam az ágyneműmet is... A kabinom sokkal jobb, mint a M/V Presidenten volt, van egy külön iroda is, igaz, hogy nem a kabinból nyílik. A szófa kényelmes, napközben eldőlésre is alkalmas, nem úgy mint a M/V Humberen volt, vagy a kis német hajón.
Este nyolckor érkeztünk Alex elé. Horgonyt dobtunk. Nem tudni, meddig állunk. Tele a rakpart két böhöm nagy hajóval, és vagy hárman várnak előttünk is.
A mai kaja nem volt rossz, ebédre krumplileves, és rizses hús, vacsora rántott löncshús krumplival és egy joghurt(?)
Január 15. Csütörtök. Alexandria, horgonyon. Éjszaka számítógéppel elkészítettem a rakodási tervet. Jó játék, az előző chief abszolút nem értett hozzá. Azt mondják, hogy a magyar tisztek (az öregek, mint én is vagyok) alig-alig értenek a gépekhez, és ezt elég rossz néven veszik a parancsnokok.
Délelőtt, amíg aludtam, bejöttünk a belső kikötőbe. Karel egész délután morgolódott, hogy a sok léhűtő csak cigarettát akar. A M/V Humberen edzett lelkem ezen csak mosolyog.
Vacsorakor jött egy telex a Marlowtól (a menedzser cég), és kikérték a parancsnok véleményét az előző első tisztről. Ha kérték, hát megkapták. Azt válaszolta, hogy nem alkalmas semmire, nem tud horgonyt dobni, nem ért a stabilitáshoz, nem tudja a hajót ki- és berakni, fogalma sincs semmiről (ezért is vagyok itt, mert könyörgött, hogy váltsák le). Pedig már meglenne a hajója, a M/V Dutch Sky, olyan, mint a miénk.
Éjfélkor kezdtük a kikötést. Nem nagyon változnak, mert háromnegyed tizenegykor szóltak, hogy tíz perc múlva itt a pilot, s háromnegyed éjfélre meg is jött...
Január 16. Péntek. Alexandria. A COSCO a hajóbérlő cég, vörös kínaiak, meg is látszik, hála Istennek, mert többet áll a hajó horgonyon, mint az konténeresnél szokásos. Az ügynökük, egy bizonyos Mohamed. fél éve jött el a Memphistől. így hallotta hírét kedvenc előző hajómnak, a M/V Humbernek.
Valóban igaz a hír, hogy jobban dolgoznak, mint Haifában. Nem kell velük szórakozni, tudják a dolgukat, megy minden, mint a karikacsapás. A két matróz is érti a dolgát. úgy látom, kibírható lesz a két hónap.
Ráadásul úgy indultunk el Alexandriából, hogy nem keltettek fel. Mindenki pihenjen annyit, amennyit lehet. Feleslegesen ne dolgozzon senki, ez a parancsnok jelszava. Most a két matróz is pihen.
Vacsorára pizza volt, nem is rossz, bár más, mint amit én csinálok.
Január 17. Szombat. úton. Késő délután elromlott az idő. Az iskenderuni öbölből fújt a szél, eléggé szeles zuga ez a Kelet-Földközi-tengernek. Lelassultunk, így csak éjfél után érünk Mersinbe.
Január 18. Vasárnap. úton, Mersin. Hajnali négyre fejeztük be a kikötést. A parancsnok kettőkor kelt, és négykor elküldött aludni, majd korábban kezdek. Igaz, hogy nem volt dolgom, mert az ügynökséget várta, a kirakást csak reggel nyolckor kezdték.
F. Gyula mondott egy viccet:
Két kalóz találkozik
- Hogy érzed magad? - kérdezi az egyik.
- Nagyon jól - a válasz.
- Hogy lehet, hiszen a fél lábad hiányzik!
- Egy csatában ellőtték, de első osztályú falábat csináltak a fiúk, begyakoroltam, szinte nem is hiányzik. Mondom, jól vagyok.
- De hát a fél kezed is hiányzik!
- Persze, elvesztettem egy csetepatéban. De a fiúk csináltak egy fémkampót, begyakoroltam, és már jobban használom, mint más a kezét. Szóval remekül érzem magam...
- De a fél szemed is hiányzik.
- Az úgy történt, hogy láttam egy sirályt, felnéztem, és az a dög leszarta a szemem...
- De attól nem kellett volna fél szemedre megvakulnod...
- Akkor még nem gyakoroltam be a kampót...
Karel megnyugodott
Ugyanis mint már említettem, eddig nem volt egy nyugodt perce se, mert állandóan aggódott az előző chief miatt. Nemes egyszerűséggel admiralnak hívja. Délután egykor ébredtem, Karel kint volt Juszuffal, a Megaship emberével. Ebédelni mentek, na ez az, amit nemigen tehetek meg ezen a hajón.
A rakodással délelőtt volt egy kis gond, ugyanis a konténereket a kikötő legkülönbözőbb részeiről kellett összeszedni, de délután már ment minden, mint a karikacsapás. Bejött a barba is, és hozott mindenkinek egy adag kebabot. Eltettem vacsorára, és akkor ettem meg. Ilyet még nem láttam, hogy hártyavékony tásztába göngyölték volna. Kaptunk hozzá salátát is, fenséges volt.
A barba egy kicsit nyomás alatt volt, amikor visszajött. Időnként hóna alá kapta Juszufot, és elmondta, hogy az Admiral hazament, most már nyugi van, most kipihenheti magát, mert van egy új chefje. Ennek örömére mindig megbontott egy Efes sört, megkínált, és mindig beleivott az enyémbe is. Indulás után tudtuk, hogy merre kóborolt a hajón, mert mindenütt otthagyott egy-egy bontott doboz sört.
Manőverezünk
Annak ellenére, hogy Karel lába időnként meg-megrogyott, ötkor felhívta a pilotállomást, hogy elmegy egyedül. Igaz, hogy nem kapott engedélyt, így vártunk vagy fél órát, de aztán a pilot a partról nézte a manővert, de nem szállt fel.
Látszik, hogy a vérében van a szakma, lazán, tökéletesen megcsinálta, igaz, a helyzet nem is volt különösebben nehéz. Amint megfordult, átadta a hajót, hogy innen vigyem ki a kikötőből.
- Elvégre megvan a parancsnoki papírod, István! Gyakorolj, mielőtt hajót kapsz - mondta. Istvánnak hív, az első pillanattól kezdve, és ez azt mutatta, hogy normális pasas.
Indulás után bekaptam a vacsorát, majd felmentem, hogy leváltsam. Hajnali kettő óta volt fent. Elmagyarázta, hogy milyen táviratot adjak le, majd boldogan elvonult.
- Most már nyugodtan alhatok! - vigyorgott a két szem fogával (mindkettő lötyög).
2013. augusztus 28., szerda
A következő hajóm: MV Clavigo (1)
Folytatom a naplóim közlését.A Humberről hazajőve megcsináltam a hosszújáratú kapitányimat Lengyelországban.Emiatt kicsit hosszabbra sikeredett a szabadságom,mint terveztem.De ki hallott mégolyat, hogy karácsony előtt behajózzanak?Így januárban szálltam be a MV Clavigóra.
Íme:
1998. január 11. - március 16.
Január 10. Szombat. Délelőtt csomagoltam, este vendégek jöttek. Kálmán sokat mesélt izraeli útjáról. Főleg a biztonsági rendszabályok voltak érdekesek, amiken átestek a repülőtereken. Elintéztem az utolsó telefonokat. Taxit rendeltem vasárnap reggel háromnegyed négyre, és ágyba zuhantam. Szerencsére el tudtam aludni.
Január 11. Vasárnap. Kelés hajnali négykor, telefonébresztésre, a taxi időben érkezett, s irány a
Ferihegy 2
Encsike elpityeredett, szegény egyre nehezebben viseli az elmeneteleimet, pedig most csak bő két hónapról van szó, ha minden igaz. Vártam, hogy a csomagjaimat majd szigorúan ellenőrzik, mert Izraelbe utazom. A biztonsági szolgálat szerint ez Frankfurt gondja. Kálmán is mondta, hogy bár Tel Avivba megy a csomag, az átszálló helyen kiadják, és újra ellenőrzik. Tehát igaza volt.
Indulásra várva néha begazoltam, mert kétszer is - hogy tengerész kifejezéssel éljek -, black out, azaz teljes áramkimaradás volt a gépen. Lehet, hogy ennek tudtam be azt is, hogy úgy tűnt: a pilóta későn emelte fel a röpülőt...
Frankfurtban egy jókora távgyaloglás után lerogytam az izraeli járat várójában. Vártam, hogy miféle különleges rendszabályok lesznek, de semmi érdekes. Egy átlagos biztonsági eljárás volt, mondjuk olyan, mintha kommunista országból jöttem volna. A táska és a kabát átment az átvilágító készüléken, engem fémdetektorral végignéztek, még a gatyámat se kellett letolni...
Kellemes repülőutam volt.
Milyen érdekes, ha az ember felülről nézi a földet! Amikor az Alpok felett repültünk, a magas lánchegység csúcsai közötti völgyek megmutatták, hogyan keletkezett valamikor hajdanán, a termőföld. A lezúduló víz lemosta a talajt, megállt a völgyekben és feltöltötte. Pontosan olyan volt, mint amikor a M/V Humber raktárában a cukrot lemosta a beömlő víz. Fentről simának tűnik a talaj, mint a megfolyt cukor felszíne. és ott vannak a falvak, a völgy közepén országút kanyarog. A hegyi folyók befagyva, opálos a felszínük. Nimród most nem tudna vadvízi - white water - túrát tenni!
Végigrepültünk az Adria partjánál, azt hiszem Rijekát láttam is. Gyönyörű napsütéses időben szeltük át a Kelet-mediterránt. Rodosz szigete élesen kirajzolódott a kék vízben, még a halászhajókat is ki tudtam venni! Amint közeledtünk a parthoz, úgy láttam, hogy a tenger fodrozódik, apró, fehér tarajos hullámok borították. S mit ad Isten? Tel Avivban borús idő fogadott, a gépet egy kicsit megdobálta a fel-feltámadó szél. Mire az érkezési csarnokba értünk, már dörgött. villámlott, s hamarosan megeredt, mintha dézsából öntötték volna...
Megérkeztem Izraelbe
Az első, amit nagyon rossz néven vettem, az az volt, hogy hosszú sort kellett kivárnom, amíg az útlevél ellenőrzésen átestem. Az is dühített, hogy még soha nem tolakodott ennyi ember elém. Egy francia házaspár volt a legszemtelenebb (újabb rossz pont a franciáknak!). A férfi majdnem fellökött amint elém tolakodott, de a szó legszorosabb értelmében... Szóhoz se tudtam jutni!
Legalább ötven percbe tellett, mire kijutottam a váróba. Egy pasas várt, magasra tartott egy táblát:
M/V Clavigo
Azt mondja, déltől vár, megkérte a vízumot is számomra, de erről a hivatalnokok persze semmit se tudtak. Nem volt különösebb baj, mert öt perc alatt megkaptam. A parkolóban egy bódénál veszekednie kellett, s tolakodott is egy sort, mire megkapta a parkolócéduláját, aztán kocsiba ültünk, és irány
Haifa
Welcome in Israel, mondta, s útközben be nem állt a szája. észre se vettem, s megtettük az utat a kikötővárosba. Mint egy vérbeli idegenvezető, magyarázott, lelkesedett, szimpatikus ember volt. Közben az ég egyre sötétebb lett, nagyokat villámlott.
- A hajó még nincs a kikötőben! - mondta, és ezt egyáltalán nem bántam! Többszöri sikertelen próbálkozás után felhívta a Carmel Shippinget, s örömmel hallottam, hogy szállodába kell mennem, Clavigóék nem tudnak bejönni a kikötőbe. Lehet, hogy azok a fodrozódó hullámok, amiket hatezer méter magasból láttam, nem is olyan kicsik voltak? Haifa egy dombra épült, a tengerpartig húzódig a Carmel hegy - innen a Karmelita rend neve is (?) -, s a városban amit csak lehet, Carmelnek hívnak. Állítólag igen finom a Carmel nevű fehér bor is. (Lehet, hogy Jézus is azt itta? Később Carmel Merlot-ot is láttam).
Fantasztikus érzés volt, hogy
A Biblia földjén autózunk
Sokat dolgozik a taxis az ügynökségnek, így többször hozott magyar tengerészeket a kikötőbe. Azt mondja, nem találkozott még egy olyan nemzettel, aminek az "átlagpolgára" annyit tudna a bibliai történetekből, mint a magyarok. Még az olaszok, spanyolok és a filippinek tájékozottak ennyire. Az amerikaiak seggfejek, ez volt a legenyhébb kifejezése rájuk... Mesélt Jeruzsálemről, Betlehemről, Názáretről, sorra vette a Krisztushoz kapcsolódó történeteket. Megbeszéltük, hogy "én" askenázi vagyok - az lennék, ha zsidó volnék -, mert a Földközi-tenger mellől származó zsidók a szefárdok, s a többiek az askenázik. Csodálkozott, hogy tudtam.
Román mama és osztrák apa gyereke, beszéli is mindkét nyelvet, ezen kívül az olaszt és a spanyolt is, az itt kötelező három nyelven kívül: héber, arab és angol. így sofőröm hét nyelven beszélt. Elmondta, hogy volt Budapesten, ami egy "very beautiful city", azaz gyönyörű város. Evett gulyást, és halászlét, ami valami csodálatos volt. Témánál voltunk. Kérdeztem ismeri-e a mamaligát (puliszka, románul). Vigyorogva bólogatott, és sajnálkozva mondta, hogy csak az édesanyja csinált, a felesége - aki libanoni - nem tud. Aztán, hogy zsidó szívét megmelengessem, a sóletet dicsértem. Eleinte azt hittem, nem tudja miről beszélek, de kiderült, hogy szereti, csak túl nehéz kaja.
Haifában elhozott a Shulamit Hotelba.
- Tudja-e, honnan a neve? - kérdezte. - Heródes királynak táncolt egy bizonyos Shalome nevű hölgy. A királynak megtetszett a tánc, és amikor a nő befejezte, azt mondta, hogy egy kívánságát teljesíti. Na, tudja-e mit kért? - nézett rám.
- Keresztelő Szent János fejét - mondtam, és elismerően bólintott. Ezután zsidó viccel traktált. Sajnos csak angolul érthető, és mindössze szójáték, de a barátom nagyot röhögött rajta, hogy ez aztán a jó vicc!
Szóval:
- Izraelben három nagy város van. Jeruzsálem, Tel Aviv és Haifa. Melyikben mit csinál a zsidó?
- Haifában lakik, Tel Avivban játszik, Jeruzsálemben imádkozik.
Angolul, hogy a szójáték érthető legyen: In Haifa STAY, In Tel Aviv PLAY, In Jerusalem PRAY.
Valóban, marha jó vicc,még most is röhögök rajta...
Megmutatta a Morav bevásárlóközpontot, s megjegyezte, hogy a gyerekei szeretnek az ilyenekben hamburgert meg pizzát enni, de ő nem igazán kultiválja.
- Szintetikus kaják, még végszükség eseten se megyek be szívesen... - súgtam meg a véleményemet.
- Hát ez fantasztikus, ilyet még nem hallottam! Még hogy szintetikus étel! - hahotázott, és azt mondta, hogy ezt mindenkinek elmeséli! Jobb mint egy vicc! A három városnál biztosan kacagtatóbb!
Aztán azzal traktált, hogy a kikötő mellett van egy irdatlan nagy épület. Az a világ legdrágább épülete. Gyémántüzem. A nyers gyémántot felvásárolják szerte a világon, majd feldolgozzák, csiszolják. A világ csiszolt gyémántjainak 70%-a itt készül! Nesze neked Amszterdam, holland - zsidó - gyémántcsiszolók. A haifai taxihiradó szerint évi hárommilliárd dollár a termelése.
Hotel Shulamit
Nem egy kimondott Hilton. A szobában hideg volt. Még jó, hogy van elektromos fűtés. Lepakoltam, majd első dolgom volt, hogy elmentem, a Morav bevásárlóközpontba. Az ajtóban egy security - de nem kopasz -, belenézett a kis táskámba. Látta, hogy nincs nálam bomba, beengedett. Kerestem egy számítástechnikai üzletet, s vettem a nyomtatóhoz tintakazettát. Megkerestem a polcon, megnéztem, 117 sékelbe került. Ma egy dollár 3,5 sékel. Ez harminckét dollár körüli ár, nem olcsó, mert otthon 4300 forint, azaz huszonkettő dollár. Viszem a pénztárhoz. A pasas beüti, aztán zavartan fordul hozzám:
- Elnézést, uram, rosszul áraztuk, csak 72 sékelbe kerül (húsz dollár hatvan cent, azaz a nemzetközi ár)... Ezt hívják úgy, hogy becsületes kereskedő. ő volt az első, akivel "üzleti" kapcsolatba kerültem Izraelben. Ide kellett jönnöm, hogy ilyet lássak! Egyébként a pénzük neve "új sékel", mert régi teljesen inflálódott. Ha jól emlékszem, a hetvenes évek végén beszéltek tíz és százezrekben.
Míg a bevásárlóközpontba mentem, esett az eső. Amikor visszaindultam, zuhogott a jég! A sofőröm szerint a Kálvária hegyen ma havazott! Akkor most mondja meg valaki, hol vagyok? Skandináviában, vagy a Közel-Keleten?
Vacsora:
Csontleves, húsgombóc kapri mártással, csirke provance-i módra sárga vajbabbal és szezámmagos rizzsel, káposztasaláta, kávétorta. (Az ügynökség fizet mindent...)
Encsit felhívtam, röviden beszéltünk, inkább holnap is hívom a kártyával.
Január 12. Hétfő, Haifa. Kellemes éjszaka után reggeli előtt a hallban tébláboltam, amikor telefonon kerestek.
Kútba esett Názáret
- Hello, chief! - köszöntött a tegnapi taxisofőr. - A kikötésről nem tudnak semmit, elmegyünk Názáretbe? - kérdezte.
- Sajnos nem tudok. Tegnap teljesen elázott minden ruhám, és nem száradt meg - kellett szomorúan válaszolnom. - Jó, ha ki tudok menni a szállodából a megfázás veszélye nélkül, ha ma délelőtt bejön a hajó.
- Tizenegykor hívja az ügynökséget - tette le a kagylót.
A reggeli svédasztal volt. Csipegettem: edami és trappista sajtot, brinzát, kapros-, szezámmagos- és natúr túrókrémet, kétféle füstölt halat, kétféle tojássalátát, kávét és narancslevet ittam, s narancs, ananász és grapefruit szeletekkel fejeztem be.
Egy kis papírboltban
Reggeli után kimentem neszkávét venni, mert amit a szállodában adnak, az gyenge, és kevés. Két képeslapot is vásároltam. Amikor kiderült, hogy külföldi vagyok, a tulaj nem azt kérdezte, hogy hova való vagyok, hanem azt, hogy milyen nyelvet beszélek.
- Magyar az anyanyelvem.
- Köszönöm - mondta magyarul, s átvette a három sékelt, mert a képeslap itt se olcsó. Majd angolul folytatta: - Nézi a szállodában a magyar tévét? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre. - Azt tudjuk fogni, aminek három kék hullám az emblémája. (Nem a logója, ahogy azt ma Magyarországon "művelten" mondani kell!) én nézem, bár nem értem. Tegnap is nagyon jó cigányzenét adtak. A zenei műsorokat mindig megnézem. Látja, itt a program... - mutatta a héber nyelvű újságot. - Az itteni magyarok nagyon szeretik! - mosolygott. A felesége megkérdezte, hogyan mondjuk, hogy kérem, tessék, és akcentus nélkül visszamondta. Hiába, a sémi népeknek kiváló a nyelvérzékük. - Majd kérje meg a portán, hogy állítsák be magának az adót - ajánlotta, amikor elpanaszoltam, hogy nálam nem jön.
Carmel center
Tizenegy órakor felhívtam az ügynököt. Sajnos nem tudnak a kikötésről, mondta, és ezt egyáltalán nem sajnáltam. Délután háromkor kellett újra hívnom. így más program nem lévén, nyakamba vettem a várost. Gyalogoltam egy nagyot. Csodálkoztam magamon, amikor nem a főutat követtem, hanem egy gyér forgalmú utcába mentem be, de a "tengerész centrum-ösztönöm" nem hagyott cserben. Egyenesen a városközpontba, illetve a Carmel hegyre vitt az út. Onnan lebandukolhattam volna az óvárosba, a tengerpartra, de nem tettem meg. Már fáradt a lábam, így beültem egy sörre, de előtte kisétáltam a Panoráma center nevű bevásárlóközpont kilátójához, és megtekintettem az M/V Clavigót. Ott áll a horgonyzóhelyen, többedmagával. Lefotóztam a kikötőt, és sajnáltam, hogy nincs itt a kamerám. (Biztosan tudom, ha elhoztam volna, akkor a reptérről egyenesen a hajóra mentem volna, s nem lett volna alkalmam városnézésre...)
A sör kilenc sékel volt, a busz oda-vissza ugyanannyi, így pénz az ablakban, és edzettem egy kicsit, mert otthon már igen eltunyultam, ellustultam, szükség volt a mozgásra, a sétára.
Laza délután
Ebéd: tojássaláta, ha reggelről is maradt, jó volt. Teljesen vegyes zöldségleves, még olyan izé is volt benne, amit nem ismertem. Utána rántott csirkemell, citromkarikával és petrezselyemmel díszítve, főtt burgonya, párolt karotta - sárgarépa - és a reggel megmaradt zöldségekből saláta. Desszertnek friss gyümölcs: egy alma, egy mandarin, és egy paradicsom. Ez utóbbi nem teljesen volt biztos, mindenesetre felhoztam a szobámba, és eltettem délutánra. A színe, formája paradicsom, de a szára nagyon gyanús! A kávét a szobámban szervíroztam, langymeleg csapvízből és neszkávéból. Kenyeret nem ettem, és mégis jóllaktam. Ebéd után egy kis pihenés direkt jót tett...
Délután háromkor újra telefonáltam az ügynökségre. Este lehet, hogy behozzák a hajót, fél hét felé újra hívjam, volt az ukáz. Ezért egy kicsit belenéztem a fejembe, alvást színleltem, és mivel senki nem ébresztett fel, hogy horkolnék, valószínűleg egészen fél hétig csak úgy tettem, mintha aludnék.
De hiába az ukáz, ha a hajó nem kötött ki. Így ébredés után, félálmosnak látszva, hiába magyaráztam telefonon egy öreg zsidónak, hogy én vagyok az M/V Clavigo új első tisztje, őt ez a tény marhára nem érdekelte... Nem volt más hátra, hogy újra tárcsázzam a Carmel Shipping Co. számát, s ekkor nem is tévesztettem el. Megtudtam, hogy az éjszaka folyamán lehet, hogy bejön a hajó, de engem minek akkor, késő éjszaka felébreszteni - nahát, hogy milyen kedves, szimpatikus ez a zsidó fiatalember! - aludjak, s csak reggel megyünk be a kikötőbe.
Össze is tegeződtünk, mert délelőtt megkérdezte a nevem, hogy ne kelljen chiefnek szólítani.
Székely István vagyok, mutatkoztam be. Most így köszönt:
- Hi, Székely -, azaz: Szevasz Székely. (így legfeljebb a fiamnak köszönnek az osztálytársai, ha olyanjuk van, de nem tettem szóvá...)
Vacsora
Ezentúl, ha valakinél a reggeli tojássaláta túléli az ebédet is, akkor azt este Nelson salátaként kell előételnek adni a kedves vendégnek, mint tették ma a Shulamit hotelben. (Ezt hívják házikosztnak: nincs maradék, tessék mindent szépen felzabálni!) Utána minestronét adtak, remélem a déli leves nem éli túl a mai vacsorát. Ezért tűnt délben olyan tökmindentbele levesnek. Miután a mellettem levő asztalhoz csirkemellet Wien módra hoztak, már tudtam, hogy így hívják étlapilag, amit délben ettem, ezért marhaszeletet kértem. Tuti, hogy mindenki kitalálta, mi volt a köret. Az! Főtt burgonya petrezselyemmel, és Vichy carrots. Azaz Szabolcs kedvenc, déli maradék sárgarépája. De azért nem olyan szegények ezek a népek, hogy ne tettek volna a tányérra két főtt, aszalt szilvának látszó, főtt, aszalt szilvát. Délben az összes salátát felzabáltuk, ezért kénytelenek voltak frisset hozni. Sok volt. Nem tudtam mind megenni. Ezért egy picit gonosz voltam: a maradékra rászórtam egy fél tartónyi fehér borsot. Ha ezt másnak feltálalják...! A desszert reggeliről maradt, de a hűtőben jól elállt. Gyümölcssalátát kaptam.
Vacsora közben érkezett egy tipikus amerikai házaspár. ők is leültek, de előbb a férfi körbevideózta a helyiséget. Közben elismerően bólogatott. Kezében a kamerával. Gyönyörű, hullámzós, ingó-lengő felvételek lesznek. Lefilmezte a pincért, amint az asszonnyal beszélt. A pasas feltette a kérdést, hogy hozzon-e levest.
- Yes, please - kérte a termetes hölgyike.
- És rántott csirkétkét kér?
- Miért, csirkeleves van?
Azt hiszem, elég diszkréten röhögtem. Aztán az úr beállította a fényképezőgépét, és megkért, hogy fotózzam le őket. Lehet, hogy több dolguk már nincs is Haifában...
Vacsora után telefon Enikőnek. "R" beszélgetést kértem, és ők vállalták. Minő rendes feleségem van! Azt mondja, hogy ne haragudjak, de nem tudja idejét, mikor aludt ilyen jól! Senki se horkolt a szobában (kapna is, ha másként lenne...!), kényelmesen elfért (ahol én elférek kényelmesen, ott nyilvánvaló, hogy ő se lóg le az ágyról), és szeret. Én is.
Esti séta Haifában
A beszélgetés után séta... Nagyváros, jó közlekedéssel, jó tájékoztatással. Háromnyelvű feliratok igazítanak útba: héber, arab és angol. és minden táblán rajta: tartsuk tisztán városunkat. Igaz, az üzleteken többnyire héber a felirat, a tulajdonos tetszésére van bízva, kiírja-e angolul? Azt hiszem, kevesebb az angol üzleti felirat, mint Pesten. és láss csudát: mégse akartam a Pierre Cardin üzletben venni a tintakazettát a nyomtatóhoz... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hallatlanul okos, ezt a külföldiről otthon nem tételezik "felfelé"...
Először mérges voltam, mert a buszmegállókon csak héber feliratok vannak, így ki tudja, hogy melyik buszra kellene szállnom, ha akarnék? De aztán észrevettem, hogy bizony kétnyelvűek. Mindegyik hátulján ott az angol nyelvű felirat. De ebbe egy kis rufkót vittek: a buszmegállóban levő esővédő tetejére tették. Menetiránnyal szemben, hogy aki érkezik jól láthassa a hébert. A hátoldalán az angol. Tehát ha felmásznék a bódé tetejére, akkor rendesen el tudnám olvasni az angol szöveget is, mert azt lentről takarja a tető. De mit tegyek, ha a köszvényem nem engedi, hogy felkapaszkodjak? Nem ők a hibásak. Erről jutott az eszembe (és nem "juteszembe"), hogy mit tartanak (magukról): ha egy zsidó eszes, akkor nagyon okos, de ha buta, akkor borzasztó seggfej. Ezeket a buszmegállós táblákat az utóbbiak találták ki.
Ami kóser: mindenki beszéli az angolt (az arabot is, de erről nem tudok meggyőződni). Bárkihez fordulhatok, biztosan jó angolsággal válaszol. Tehát nem úgy, ahogy a született angolok teszik, mert azokat nehezen értem. Még a koldus is beszélte. Tartotta a markát, hiába mondtam, hogy nem értem.
- Jó a dollár is - mondta kiváló angolsággal, mert nem tesz faji megkülönböztetést a pénzek között.
A portán (jó, tudom, hogy recepció, de a portás a portán dolgozik, ha magyarul beszélünk...) üzenet várt az ügynöktől: holnap reggel 8-kor itt a taxi értem, bevisznek a hajóra.
Íme:
HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA
M/V CLAVIGO
1998. január 11. - március 16.
Január 10. Szombat. Délelőtt csomagoltam, este vendégek jöttek. Kálmán sokat mesélt izraeli útjáról. Főleg a biztonsági rendszabályok voltak érdekesek, amiken átestek a repülőtereken. Elintéztem az utolsó telefonokat. Taxit rendeltem vasárnap reggel háromnegyed négyre, és ágyba zuhantam. Szerencsére el tudtam aludni.
Január 11. Vasárnap. Kelés hajnali négykor, telefonébresztésre, a taxi időben érkezett, s irány a
Ferihegy 2
Encsike elpityeredett, szegény egyre nehezebben viseli az elmeneteleimet, pedig most csak bő két hónapról van szó, ha minden igaz. Vártam, hogy a csomagjaimat majd szigorúan ellenőrzik, mert Izraelbe utazom. A biztonsági szolgálat szerint ez Frankfurt gondja. Kálmán is mondta, hogy bár Tel Avivba megy a csomag, az átszálló helyen kiadják, és újra ellenőrzik. Tehát igaza volt.
Indulásra várva néha begazoltam, mert kétszer is - hogy tengerész kifejezéssel éljek -, black out, azaz teljes áramkimaradás volt a gépen. Lehet, hogy ennek tudtam be azt is, hogy úgy tűnt: a pilóta későn emelte fel a röpülőt...
Frankfurtban egy jókora távgyaloglás után lerogytam az izraeli járat várójában. Vártam, hogy miféle különleges rendszabályok lesznek, de semmi érdekes. Egy átlagos biztonsági eljárás volt, mondjuk olyan, mintha kommunista országból jöttem volna. A táska és a kabát átment az átvilágító készüléken, engem fémdetektorral végignéztek, még a gatyámat se kellett letolni...
Kellemes repülőutam volt.
Milyen érdekes, ha az ember felülről nézi a földet! Amikor az Alpok felett repültünk, a magas lánchegység csúcsai közötti völgyek megmutatták, hogyan keletkezett valamikor hajdanán, a termőföld. A lezúduló víz lemosta a talajt, megállt a völgyekben és feltöltötte. Pontosan olyan volt, mint amikor a M/V Humber raktárában a cukrot lemosta a beömlő víz. Fentről simának tűnik a talaj, mint a megfolyt cukor felszíne. és ott vannak a falvak, a völgy közepén országút kanyarog. A hegyi folyók befagyva, opálos a felszínük. Nimród most nem tudna vadvízi - white water - túrát tenni!
Végigrepültünk az Adria partjánál, azt hiszem Rijekát láttam is. Gyönyörű napsütéses időben szeltük át a Kelet-mediterránt. Rodosz szigete élesen kirajzolódott a kék vízben, még a halászhajókat is ki tudtam venni! Amint közeledtünk a parthoz, úgy láttam, hogy a tenger fodrozódik, apró, fehér tarajos hullámok borították. S mit ad Isten? Tel Avivban borús idő fogadott, a gépet egy kicsit megdobálta a fel-feltámadó szél. Mire az érkezési csarnokba értünk, már dörgött. villámlott, s hamarosan megeredt, mintha dézsából öntötték volna...
Megérkeztem Izraelbe
Az első, amit nagyon rossz néven vettem, az az volt, hogy hosszú sort kellett kivárnom, amíg az útlevél ellenőrzésen átestem. Az is dühített, hogy még soha nem tolakodott ennyi ember elém. Egy francia házaspár volt a legszemtelenebb (újabb rossz pont a franciáknak!). A férfi majdnem fellökött amint elém tolakodott, de a szó legszorosabb értelmében... Szóhoz se tudtam jutni!
Legalább ötven percbe tellett, mire kijutottam a váróba. Egy pasas várt, magasra tartott egy táblát:
 |
| Haifa kikötője eng.israports.co.il) |
Azt mondja, déltől vár, megkérte a vízumot is számomra, de erről a hivatalnokok persze semmit se tudtak. Nem volt különösebb baj, mert öt perc alatt megkaptam. A parkolóban egy bódénál veszekednie kellett, s tolakodott is egy sort, mire megkapta a parkolócéduláját, aztán kocsiba ültünk, és irány
Haifa
Welcome in Israel, mondta, s útközben be nem állt a szája. észre se vettem, s megtettük az utat a kikötővárosba. Mint egy vérbeli idegenvezető, magyarázott, lelkesedett, szimpatikus ember volt. Közben az ég egyre sötétebb lett, nagyokat villámlott.
- A hajó még nincs a kikötőben! - mondta, és ezt egyáltalán nem bántam! Többszöri sikertelen próbálkozás után felhívta a Carmel Shippinget, s örömmel hallottam, hogy szállodába kell mennem, Clavigóék nem tudnak bejönni a kikötőbe. Lehet, hogy azok a fodrozódó hullámok, amiket hatezer méter magasból láttam, nem is olyan kicsik voltak? Haifa egy dombra épült, a tengerpartig húzódig a Carmel hegy - innen a Karmelita rend neve is (?) -, s a városban amit csak lehet, Carmelnek hívnak. Állítólag igen finom a Carmel nevű fehér bor is. (Lehet, hogy Jézus is azt itta? Később Carmel Merlot-ot is láttam).
Fantasztikus érzés volt, hogy
A Biblia földjén autózunk
Sokat dolgozik a taxis az ügynökségnek, így többször hozott magyar tengerészeket a kikötőbe. Azt mondja, nem találkozott még egy olyan nemzettel, aminek az "átlagpolgára" annyit tudna a bibliai történetekből, mint a magyarok. Még az olaszok, spanyolok és a filippinek tájékozottak ennyire. Az amerikaiak seggfejek, ez volt a legenyhébb kifejezése rájuk... Mesélt Jeruzsálemről, Betlehemről, Názáretről, sorra vette a Krisztushoz kapcsolódó történeteket. Megbeszéltük, hogy "én" askenázi vagyok - az lennék, ha zsidó volnék -, mert a Földközi-tenger mellől származó zsidók a szefárdok, s a többiek az askenázik. Csodálkozott, hogy tudtam.
Román mama és osztrák apa gyereke, beszéli is mindkét nyelvet, ezen kívül az olaszt és a spanyolt is, az itt kötelező három nyelven kívül: héber, arab és angol. így sofőröm hét nyelven beszélt. Elmondta, hogy volt Budapesten, ami egy "very beautiful city", azaz gyönyörű város. Evett gulyást, és halászlét, ami valami csodálatos volt. Témánál voltunk. Kérdeztem ismeri-e a mamaligát (puliszka, románul). Vigyorogva bólogatott, és sajnálkozva mondta, hogy csak az édesanyja csinált, a felesége - aki libanoni - nem tud. Aztán, hogy zsidó szívét megmelengessem, a sóletet dicsértem. Eleinte azt hittem, nem tudja miről beszélek, de kiderült, hogy szereti, csak túl nehéz kaja.
Haifában elhozott a Shulamit Hotelba.
- Tudja-e, honnan a neve? - kérdezte. - Heródes királynak táncolt egy bizonyos Shalome nevű hölgy. A királynak megtetszett a tánc, és amikor a nő befejezte, azt mondta, hogy egy kívánságát teljesíti. Na, tudja-e mit kért? - nézett rám.
- Keresztelő Szent János fejét - mondtam, és elismerően bólintott. Ezután zsidó viccel traktált. Sajnos csak angolul érthető, és mindössze szójáték, de a barátom nagyot röhögött rajta, hogy ez aztán a jó vicc!
Szóval:
- Izraelben három nagy város van. Jeruzsálem, Tel Aviv és Haifa. Melyikben mit csinál a zsidó?
- Haifában lakik, Tel Avivban játszik, Jeruzsálemben imádkozik.
Angolul, hogy a szójáték érthető legyen: In Haifa STAY, In Tel Aviv PLAY, In Jerusalem PRAY.
Valóban, marha jó vicc,még most is röhögök rajta...
Megmutatta a Morav bevásárlóközpontot, s megjegyezte, hogy a gyerekei szeretnek az ilyenekben hamburgert meg pizzát enni, de ő nem igazán kultiválja.
- Szintetikus kaják, még végszükség eseten se megyek be szívesen... - súgtam meg a véleményemet.
- Hát ez fantasztikus, ilyet még nem hallottam! Még hogy szintetikus étel! - hahotázott, és azt mondta, hogy ezt mindenkinek elmeséli! Jobb mint egy vicc! A három városnál biztosan kacagtatóbb!
Aztán azzal traktált, hogy a kikötő mellett van egy irdatlan nagy épület. Az a világ legdrágább épülete. Gyémántüzem. A nyers gyémántot felvásárolják szerte a világon, majd feldolgozzák, csiszolják. A világ csiszolt gyémántjainak 70%-a itt készül! Nesze neked Amszterdam, holland - zsidó - gyémántcsiszolók. A haifai taxihiradó szerint évi hárommilliárd dollár a termelése.
Hotel Shulamit
Nem egy kimondott Hilton. A szobában hideg volt. Még jó, hogy van elektromos fűtés. Lepakoltam, majd első dolgom volt, hogy elmentem, a Morav bevásárlóközpontba. Az ajtóban egy security - de nem kopasz -, belenézett a kis táskámba. Látta, hogy nincs nálam bomba, beengedett. Kerestem egy számítástechnikai üzletet, s vettem a nyomtatóhoz tintakazettát. Megkerestem a polcon, megnéztem, 117 sékelbe került. Ma egy dollár 3,5 sékel. Ez harminckét dollár körüli ár, nem olcsó, mert otthon 4300 forint, azaz huszonkettő dollár. Viszem a pénztárhoz. A pasas beüti, aztán zavartan fordul hozzám:
- Elnézést, uram, rosszul áraztuk, csak 72 sékelbe kerül (húsz dollár hatvan cent, azaz a nemzetközi ár)... Ezt hívják úgy, hogy becsületes kereskedő. ő volt az első, akivel "üzleti" kapcsolatba kerültem Izraelben. Ide kellett jönnöm, hogy ilyet lássak! Egyébként a pénzük neve "új sékel", mert régi teljesen inflálódott. Ha jól emlékszem, a hetvenes évek végén beszéltek tíz és százezrekben.
Míg a bevásárlóközpontba mentem, esett az eső. Amikor visszaindultam, zuhogott a jég! A sofőröm szerint a Kálvária hegyen ma havazott! Akkor most mondja meg valaki, hol vagyok? Skandináviában, vagy a Közel-Keleten?
Vacsora:
Csontleves, húsgombóc kapri mártással, csirke provance-i módra sárga vajbabbal és szezámmagos rizzsel, káposztasaláta, kávétorta. (Az ügynökség fizet mindent...)
Encsit felhívtam, röviden beszéltünk, inkább holnap is hívom a kártyával.
Január 12. Hétfő, Haifa. Kellemes éjszaka után reggeli előtt a hallban tébláboltam, amikor telefonon kerestek.
Kútba esett Názáret- Hello, chief! - köszöntött a tegnapi taxisofőr. - A kikötésről nem tudnak semmit, elmegyünk Názáretbe? - kérdezte.
- Sajnos nem tudok. Tegnap teljesen elázott minden ruhám, és nem száradt meg - kellett szomorúan válaszolnom. - Jó, ha ki tudok menni a szállodából a megfázás veszélye nélkül, ha ma délelőtt bejön a hajó.
- Tizenegykor hívja az ügynökséget - tette le a kagylót.
A reggeli svédasztal volt. Csipegettem: edami és trappista sajtot, brinzát, kapros-, szezámmagos- és natúr túrókrémet, kétféle füstölt halat, kétféle tojássalátát, kávét és narancslevet ittam, s narancs, ananász és grapefruit szeletekkel fejeztem be.
Egy kis papírboltban
Reggeli után kimentem neszkávét venni, mert amit a szállodában adnak, az gyenge, és kevés. Két képeslapot is vásároltam. Amikor kiderült, hogy külföldi vagyok, a tulaj nem azt kérdezte, hogy hova való vagyok, hanem azt, hogy milyen nyelvet beszélek.
- Magyar az anyanyelvem.
- Köszönöm - mondta magyarul, s átvette a három sékelt, mert a képeslap itt se olcsó. Majd angolul folytatta: - Nézi a szállodában a magyar tévét? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre. - Azt tudjuk fogni, aminek három kék hullám az emblémája. (Nem a logója, ahogy azt ma Magyarországon "művelten" mondani kell!) én nézem, bár nem értem. Tegnap is nagyon jó cigányzenét adtak. A zenei műsorokat mindig megnézem. Látja, itt a program... - mutatta a héber nyelvű újságot. - Az itteni magyarok nagyon szeretik! - mosolygott. A felesége megkérdezte, hogyan mondjuk, hogy kérem, tessék, és akcentus nélkül visszamondta. Hiába, a sémi népeknek kiváló a nyelvérzékük. - Majd kérje meg a portán, hogy állítsák be magának az adót - ajánlotta, amikor elpanaszoltam, hogy nálam nem jön.
Carmel center
Tizenegy órakor felhívtam az ügynököt. Sajnos nem tudnak a kikötésről, mondta, és ezt egyáltalán nem sajnáltam. Délután háromkor kellett újra hívnom. így más program nem lévén, nyakamba vettem a várost. Gyalogoltam egy nagyot. Csodálkoztam magamon, amikor nem a főutat követtem, hanem egy gyér forgalmú utcába mentem be, de a "tengerész centrum-ösztönöm" nem hagyott cserben. Egyenesen a városközpontba, illetve a Carmel hegyre vitt az út. Onnan lebandukolhattam volna az óvárosba, a tengerpartra, de nem tettem meg. Már fáradt a lábam, így beültem egy sörre, de előtte kisétáltam a Panoráma center nevű bevásárlóközpont kilátójához, és megtekintettem az M/V Clavigót. Ott áll a horgonyzóhelyen, többedmagával. Lefotóztam a kikötőt, és sajnáltam, hogy nincs itt a kamerám. (Biztosan tudom, ha elhoztam volna, akkor a reptérről egyenesen a hajóra mentem volna, s nem lett volna alkalmam városnézésre...)
A sör kilenc sékel volt, a busz oda-vissza ugyanannyi, így pénz az ablakban, és edzettem egy kicsit, mert otthon már igen eltunyultam, ellustultam, szükség volt a mozgásra, a sétára.
Laza délután
Ebéd: tojássaláta, ha reggelről is maradt, jó volt. Teljesen vegyes zöldségleves, még olyan izé is volt benne, amit nem ismertem. Utána rántott csirkemell, citromkarikával és petrezselyemmel díszítve, főtt burgonya, párolt karotta - sárgarépa - és a reggel megmaradt zöldségekből saláta. Desszertnek friss gyümölcs: egy alma, egy mandarin, és egy paradicsom. Ez utóbbi nem teljesen volt biztos, mindenesetre felhoztam a szobámba, és eltettem délutánra. A színe, formája paradicsom, de a szára nagyon gyanús! A kávét a szobámban szervíroztam, langymeleg csapvízből és neszkávéból. Kenyeret nem ettem, és mégis jóllaktam. Ebéd után egy kis pihenés direkt jót tett...
Délután háromkor újra telefonáltam az ügynökségre. Este lehet, hogy behozzák a hajót, fél hét felé újra hívjam, volt az ukáz. Ezért egy kicsit belenéztem a fejembe, alvást színleltem, és mivel senki nem ébresztett fel, hogy horkolnék, valószínűleg egészen fél hétig csak úgy tettem, mintha aludnék.
De hiába az ukáz, ha a hajó nem kötött ki. Így ébredés után, félálmosnak látszva, hiába magyaráztam telefonon egy öreg zsidónak, hogy én vagyok az M/V Clavigo új első tisztje, őt ez a tény marhára nem érdekelte... Nem volt más hátra, hogy újra tárcsázzam a Carmel Shipping Co. számát, s ekkor nem is tévesztettem el. Megtudtam, hogy az éjszaka folyamán lehet, hogy bejön a hajó, de engem minek akkor, késő éjszaka felébreszteni - nahát, hogy milyen kedves, szimpatikus ez a zsidó fiatalember! - aludjak, s csak reggel megyünk be a kikötőbe.
Össze is tegeződtünk, mert délelőtt megkérdezte a nevem, hogy ne kelljen chiefnek szólítani.
Székely István vagyok, mutatkoztam be. Most így köszönt:
- Hi, Székely -, azaz: Szevasz Székely. (így legfeljebb a fiamnak köszönnek az osztálytársai, ha olyanjuk van, de nem tettem szóvá...)
Vacsora
Ezentúl, ha valakinél a reggeli tojássaláta túléli az ebédet is, akkor azt este Nelson salátaként kell előételnek adni a kedves vendégnek, mint tették ma a Shulamit hotelben. (Ezt hívják házikosztnak: nincs maradék, tessék mindent szépen felzabálni!) Utána minestronét adtak, remélem a déli leves nem éli túl a mai vacsorát. Ezért tűnt délben olyan tökmindentbele levesnek. Miután a mellettem levő asztalhoz csirkemellet Wien módra hoztak, már tudtam, hogy így hívják étlapilag, amit délben ettem, ezért marhaszeletet kértem. Tuti, hogy mindenki kitalálta, mi volt a köret. Az! Főtt burgonya petrezselyemmel, és Vichy carrots. Azaz Szabolcs kedvenc, déli maradék sárgarépája. De azért nem olyan szegények ezek a népek, hogy ne tettek volna a tányérra két főtt, aszalt szilvának látszó, főtt, aszalt szilvát. Délben az összes salátát felzabáltuk, ezért kénytelenek voltak frisset hozni. Sok volt. Nem tudtam mind megenni. Ezért egy picit gonosz voltam: a maradékra rászórtam egy fél tartónyi fehér borsot. Ha ezt másnak feltálalják...! A desszert reggeliről maradt, de a hűtőben jól elállt. Gyümölcssalátát kaptam.
Vacsora közben érkezett egy tipikus amerikai házaspár. ők is leültek, de előbb a férfi körbevideózta a helyiséget. Közben elismerően bólogatott. Kezében a kamerával. Gyönyörű, hullámzós, ingó-lengő felvételek lesznek. Lefilmezte a pincért, amint az asszonnyal beszélt. A pasas feltette a kérdést, hogy hozzon-e levest.
- Yes, please - kérte a termetes hölgyike.
- És rántott csirkétkét kér?
- Miért, csirkeleves van?
Azt hiszem, elég diszkréten röhögtem. Aztán az úr beállította a fényképezőgépét, és megkért, hogy fotózzam le őket. Lehet, hogy több dolguk már nincs is Haifában...
Vacsora után telefon Enikőnek. "R" beszélgetést kértem, és ők vállalták. Minő rendes feleségem van! Azt mondja, hogy ne haragudjak, de nem tudja idejét, mikor aludt ilyen jól! Senki se horkolt a szobában (kapna is, ha másként lenne...!), kényelmesen elfért (ahol én elférek kényelmesen, ott nyilvánvaló, hogy ő se lóg le az ágyról), és szeret. Én is.
Esti séta Haifában
A beszélgetés után séta... Nagyváros, jó közlekedéssel, jó tájékoztatással. Háromnyelvű feliratok igazítanak útba: héber, arab és angol. és minden táblán rajta: tartsuk tisztán városunkat. Igaz, az üzleteken többnyire héber a felirat, a tulajdonos tetszésére van bízva, kiírja-e angolul? Azt hiszem, kevesebb az angol üzleti felirat, mint Pesten. és láss csudát: mégse akartam a Pierre Cardin üzletben venni a tintakazettát a nyomtatóhoz... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hallatlanul okos, ezt a külföldiről otthon nem tételezik "felfelé"...
Először mérges voltam, mert a buszmegállókon csak héber feliratok vannak, így ki tudja, hogy melyik buszra kellene szállnom, ha akarnék? De aztán észrevettem, hogy bizony kétnyelvűek. Mindegyik hátulján ott az angol nyelvű felirat. De ebbe egy kis rufkót vittek: a buszmegállóban levő esővédő tetejére tették. Menetiránnyal szemben, hogy aki érkezik jól láthassa a hébert. A hátoldalán az angol. Tehát ha felmásznék a bódé tetejére, akkor rendesen el tudnám olvasni az angol szöveget is, mert azt lentről takarja a tető. De mit tegyek, ha a köszvényem nem engedi, hogy felkapaszkodjak? Nem ők a hibásak. Erről jutott az eszembe (és nem "juteszembe"), hogy mit tartanak (magukról): ha egy zsidó eszes, akkor nagyon okos, de ha buta, akkor borzasztó seggfej. Ezeket a buszmegállós táblákat az utóbbiak találták ki.
Ami kóser: mindenki beszéli az angolt (az arabot is, de erről nem tudok meggyőződni). Bárkihez fordulhatok, biztosan jó angolsággal válaszol. Tehát nem úgy, ahogy a született angolok teszik, mert azokat nehezen értem. Még a koldus is beszélte. Tartotta a markát, hiába mondtam, hogy nem értem.
- Jó a dollár is - mondta kiváló angolsággal, mert nem tesz faji megkülönböztetést a pénzek között.
A portán (jó, tudom, hogy recepció, de a portás a portán dolgozik, ha magyarul beszélünk...) üzenet várt az ügynöktől: holnap reggel 8-kor itt a taxi értem, bevisznek a hajóra.
2013. július 29., hétfő
Végre hazamegyek! - MV Humber 62 (utolsó rész)
Március 25. Kedd, Alexandria. Igazándiból tegnaphoz kellett volna írnom, de átnyúlt a mába.
A Yoda draft surveyt csinál
A Yoda, aki látta a Csillagok háborúja című filmet, az tudja, hogy egy kis alacsony, hatalmas fülű, lassú mozgású észlény. Leonyid füle három számmal nagyobb, és a mozgása öttel lassúbb. Agyilag lehet, hogy kissé alatta marad a Yodának, de senki se lehet tökéletes. Egy biztos: a Yoda is csinál olyan draft surveyt mint ő.
Kavafisz kitalálta, hogy hárman csináljuk, hogy az új első tiszt belejöjjön a gyakorlatba. A gyakorlat a következő volt: Pitagoraszt már említette, de ezen kívül kifejtette, hogy N. Imre nem jól szondáz, mert gyorsan engedi le a mérőszalagot. A hajó víz felőli oldalán a surveyor nem akart merülést nézni, mert egyenesen álltunk, de ő ragaszkodott hozzá, és teljesen el volt keseredve, hogy nem tudta az arabot kizavarni a kötéllétrán, hogy nézze meg a merülést. Így búsan elzavarta volna a watchmant, hogy hozzon egy mentőmellényt, és ő kimegy megnézni a merülési skálát.
Este tíz óra körül végeztek, és betelepedtek a kabinomba. Az arab és én számoltunk, mint a bolond. Leonyid Yoda Yodajevics közben a munkanaplót írta, szép akkurátusan, egy mondat/5 perc fantasztikus sebességgel. D. Zoltán szerint nem egy kapkodó idegbeteg. Amikor végzett, és mi még mindig számoltunk, akkor igen rossz néven vette, hogy nem magyarázom el, hogy miért kell hetente végigjárnia a lakóteret és leellenőrizni a kápóval és a parancsnokkal, s ha már így van, akkor miért nem írták alá az eddigi szemléket.
- Mert csak beírjuk az ellenőrzéseket... - vetettem oda sebtében.
- De akkor ez szabálytalan! - mondta, és eltöprengett azon, hogy milyen állapotok uralkodnak ezen a hajón.
- Az orosz hajókon sokkal nagyobb a rend! - közölte, amikor mi a trimmkorrekciót számoltuk a Marisurv emberével.
Én éjfélig bírtam a hajszát, mivel hajnal ötkor keltem, és lefeküdtem héjastól aludni. Egykor mentek el.
Kavafisz kitalálta, hogy hárman csináljuk, hogy az új első tiszt belejöjjön a gyakorlatba. A gyakorlat a következő volt: Pitagoraszt már említette, de ezen kívül kifejtette, hogy N. Imre nem jól szondáz, mert gyorsan engedi le a mérőszalagot. A hajó víz felőli oldalán a surveyor nem akart merülést nézni, mert egyenesen álltunk, de ő ragaszkodott hozzá, és teljesen el volt keseredve, hogy nem tudta az arabot kizavarni a kötéllétrán, hogy nézze meg a merülést. Így búsan elzavarta volna a watchmant, hogy hozzon egy mentőmellényt, és ő kimegy megnézni a merülési skálát.
Este tíz óra körül végeztek, és betelepedtek a kabinomba. Az arab és én számoltunk, mint a bolond. Leonyid Yoda Yodajevics közben a munkanaplót írta, szép akkurátusan, egy mondat/5 perc fantasztikus sebességgel. D. Zoltán szerint nem egy kapkodó idegbeteg. Amikor végzett, és mi még mindig számoltunk, akkor igen rossz néven vette, hogy nem magyarázom el, hogy miért kell hetente végigjárnia a lakóteret és leellenőrizni a kápóval és a parancsnokkal, s ha már így van, akkor miért nem írták alá az eddigi szemléket.
- Mert csak beírjuk az ellenőrzéseket... - vetettem oda sebtében.
- De akkor ez szabálytalan! - mondta, és eltöprengett azon, hogy milyen állapotok uralkodnak ezen a hajón.
- Az orosz hajókon sokkal nagyobb a rend! - közölte, amikor mi a trimmkorrekciót számoltuk a Marisurv emberével.
Én éjfélig bírtam a hajszát, mivel hajnal ötkor keltem, és lefeküdtem héjastól aludni. Egykor mentek el.
Miért nem tud indulni a Humber?
Ezt viszont Vadim L., a harmadik tiszt magyarázta meg a kápónak.
Amikor Yoda Yodajevics örömmel közölte, hogy reggel hatkor indulunk, akkor ő este nyolckor bekopogott L. Lajoshoz, és komor arccal jelentette be:
- Bábuska, nem tudunk indulni!
- Nocsak? - húzta fel a szemöldökét Lajos, és nem tudta mire vélni a komor arckifejezést.
- A SOLAS előírásai szerint tizenkét órával indulás előtt nem csináltunk kormány ellenőrzést! - vágta ki az adu ászt Vadim.
Lajos úgy elküldte a francba, hogy egész este, a daruállítás közben magában motyogott, hogy "de hát a SOLAS, az előírja!"
Lesz itt olyan rend, hogy belerokkan a görög, ha mindenki ukrán lesz a hajón!
Amikor Yoda Yodajevics örömmel közölte, hogy reggel hatkor indulunk, akkor ő este nyolckor bekopogott L. Lajoshoz, és komor arccal jelentette be:
- Bábuska, nem tudunk indulni!
- Nocsak? - húzta fel a szemöldökét Lajos, és nem tudta mire vélni a komor arckifejezést.
- A SOLAS előírásai szerint tizenkét órával indulás előtt nem csináltunk kormány ellenőrzést! - vágta ki az adu ászt Vadim.
Lajos úgy elküldte a francba, hogy egész este, a daruállítás közben magában motyogott, hogy "de hát a SOLAS, az előírja!"
Lesz itt olyan rend, hogy belerokkan a görög, ha mindenki ukrán lesz a hajón!
Targoncás a parton
Tíz óra után váratlanul megjelent egy férfi a parton, aki egy targoncát tolt. Én már ismertem, mert a fiamék csomagjait is ő vitte el. Így aztán egyértelmű volt, hogy értem jön.
Végigjártam a hajót, és mindenkitől elbúcsúztam, akit csak találtam, és akit felébresztettem. A román hegesztőktől mindenképpen el akartam köszöni, mert nagyon rendes embereknek ismertem meg őket. Marion, Vasile, Gheorghe, mindannyian jó fejek. És azt hiszem, hogy jól is esett nekik, hogy külön odamentem hozzájuk. Szegények, nem tudják, ha megtették kötelességüket, és hajót csinálnak abból a rakás ócskavasból, akkor a görög kirúgja őket!
Hogy, hogy nem, attól a baromtól nem vettem búcsút!
Felöltöztem, milyen jó, hogy napok óta becsomagolva várom az indulásomat! Így csak egy dolgot hagytam a hajón, amit sajnálok, a zöld szövetkabátomat, amit anno dacumál, 1986-ban vettem Krakkóban...! És a horoszkópos könyvemet, de az se számít már!
Végigjártam a hajót, és mindenkitől elbúcsúztam, akit csak találtam, és akit felébresztettem. A román hegesztőktől mindenképpen el akartam köszöni, mert nagyon rendes embereknek ismertem meg őket. Marion, Vasile, Gheorghe, mindannyian jó fejek. És azt hiszem, hogy jól is esett nekik, hogy külön odamentem hozzájuk. Szegények, nem tudják, ha megtették kötelességüket, és hajót csinálnak abból a rakás ócskavasból, akkor a görög kirúgja őket!
Hogy, hogy nem, attól a baromtól nem vettem búcsút!
Felöltöztem, milyen jó, hogy napok óta becsomagolva várom az indulásomat! Így csak egy dolgot hagytam a hajón, amit sajnálok, a zöld szövetkabátomat, amit anno dacumál, 1986-ban vettem Krakkóban...! És a horoszkópos könyvemet, de az se számít már!
A vám nem jelentett gondot
Az utazási ügynökség embere kivitt, és lefizette a vámosokat, mert a komputerbe belekötöttek volna. Így tíz dolláromba került, hogy áthozhattam. Nem számít! Most már semmi se számít!
A partról még egyszer búcsút intettem a Humbernek, ahol egy év, egy hónap, és egy napot töltöttem el. L. Lajos és Mártika intettek végső búcsút. No meg M. Jani, és a végére a szakács is kijött.
A targoncásnak tíz fontot adtam a szolgálataiért, megérte, mert nem kellett cipekednem!
Utána taxival a Delta Hotelbe jöttünk. Ebéd és vacsora is jár a szobához, és nagyon kellemes az elhelyezésem. Kétágyas szobát kaptam, első dolgom az volt, hogy megfürödtem, kádban!
Később elmentem ebédelni. Lajosék nem hinnék el: a bélszín frissen volt sütve, és a hasábburgonya is forró volt. Vegyes saláta volt előtte, s egy sörrel öblítettem le. Azért disznó módon öt dollárt kértek el, de nem érdekel, elhatároztam, hogy van ötven dollárom a hazautazásra, és semmin se fogom magam felidegesíteni, sőt mosolygok mindenen, hiszen már sínen vagyok, nekem már jó!
A hajó állítólag két három nap múlva megy tovább, és kirakják a cukrot valahol. Kavafisz (utoljára írom le ezt a gyűlöletes nevet) megígérte a kápónak, hogy velük megy a következő kikötőig. Szegények!
Halványan még emlékszem arra, hogy Alexandria kikötőjében van egy elátkozott hajó, mely az M/V Humber névre hallgat.
Halottakról vagy jót, vagy semmit!
Éljenek a hazautazók!
Délután aludtam egy nagyot. Azt hiszem, hogy megszabadultam egy hatalmas idegi terhelés alól, és szükségem volt a pihenésre! Régen esett ilyen jól!
A targoncásnak tíz fontot adtam a szolgálataiért, megérte, mert nem kellett cipekednem!
Utána taxival a Delta Hotelbe jöttünk. Ebéd és vacsora is jár a szobához, és nagyon kellemes az elhelyezésem. Kétágyas szobát kaptam, első dolgom az volt, hogy megfürödtem, kádban!
Később elmentem ebédelni. Lajosék nem hinnék el: a bélszín frissen volt sütve, és a hasábburgonya is forró volt. Vegyes saláta volt előtte, s egy sörrel öblítettem le. Azért disznó módon öt dollárt kértek el, de nem érdekel, elhatároztam, hogy van ötven dollárom a hazautazásra, és semmin se fogom magam felidegesíteni, sőt mosolygok mindenen, hiszen már sínen vagyok, nekem már jó!
A hajó állítólag két három nap múlva megy tovább, és kirakják a cukrot valahol. Kavafisz (utoljára írom le ezt a gyűlöletes nevet) megígérte a kápónak, hogy velük megy a következő kikötőig. Szegények!
Halványan még emlékszem arra, hogy Alexandria kikötőjében van egy elátkozott hajó, mely az M/V Humber névre hallgat.
Halottakról vagy jót, vagy semmit!
Éljenek a hazautazók!
Délután aludtam egy nagyot. Azt hiszem, hogy megszabadultam egy hatalmas idegi terhelés alól, és szükségem volt a pihenésre! Régen esett ilyen jól!
A városban sétáltam
Beváltottam harminc dollárt, és azonnal vettem két telefonkártyát. Több mint három órán keresztül andalogtam, ittam egy kapucínert ettem pattogatott kukoricát, vettem egy saurmát (girosz), egy nagy fagylaltkelyhet, erre régen fájt már a fogam. Csak az volt vele a baj, mint minden édességgel, hogy túlzottan geil. Mézes dióval volt megszórva...
Utána beszéltem Encsikével, szegény nagyon izgult, hogy mi lesz velem, mert M. Jani azt telefonálta haza, hogy ma este elmehetünk Aqabába. Most megnyugodott. Várnak haza, és ettől boldog vagyok!
Csak a baj az, hogy téli hideg van otthon, és a meleg kabátomat otthagytam a hajón. Nem baj, amit Klaipédában vettem jó lesz! Majd előkeresem a melegítő felsőmet, és mindent magamra veszek.
Úgy terveztem, hogy írom tovább a könyvemet - már 197 oldalt megírtam - de nem hiszem, hogy belevágok. A jegyzeteimet eltettem jó mélyen, a nélkül nem akarom folytatni, és egyébként is, elfáradtam a sétában, álmos vagyok.
Csak a baj az, hogy téli hideg van otthon, és a meleg kabátomat otthagytam a hajón. Nem baj, amit Klaipédában vettem jó lesz! Majd előkeresem a melegítő felsőmet, és mindent magamra veszek.
Úgy terveztem, hogy írom tovább a könyvemet - már 197 oldalt megírtam - de nem hiszem, hogy belevágok. A jegyzeteimet eltettem jó mélyen, a nélkül nem akarom folytatni, és egyébként is, elfáradtam a sétában, álmos vagyok.
Vacsora után kedves ismerős...
Kellemesen megvacsoráztam, csirkekrémlevest és angolosan véres bélszínt ettem (kiderült, hogy lehet így is elkészíteni, nemcsak olajban megfőzni, mint a hajón!), majd gyümölcssalátát. Egy sört is utána küldtem. Már végeztem, amikor megjelent Mr. Michael Mann a HRCNSZ! Ő is megvacsorázott, végig dumáltunk, majd utána is egy jó fél órát. A hajózásról nem sokat beszélgettünk, mindenesetre amikor vacsoráztunk, akkor mehetett a Humber horgonyra. A családról beszélt, a felesége kínai, Sanghajból való (Hong Kongban lakik). Érdekelte a magyarországi helyzet, hogy összehasonlíthassa a kínaival. Szóba került Szabolcs és Ninó és Enici is, szóval kellemes beszélgetés volt, nem szokványos bájcsevely. Víg kedélyű pasas, sokat rihegett-röhögött közben.
Március 26. Szerda, Úton, Alexandria - Frankfurt - Budapest. Az utazás semmi különös, hosszú repülőút, fárasztó frankfurti érkezés, de annál örömtelibb hazaérkezés.
Alexandriában egy chieffel találkoztam
Mégpedig azzal, aki azon a konténeres hajón volt első tiszt, amelyik felfordult a kikötőben. (Nem is biztos, hogy írtam róla). Az utazási ügynökség mindent rendesen elintézett, semmi probléma se volt. Mindenütt úgy adtam a borravalókat, ahogy egy jól nevelt úrhoz illik, így minden arab, akivel dolgom volt, mély meghajlással köszönt el. Ha jól összeszámolom, annyiba került az egész, mint a frankfurti reptéren egy kávé!
Hagytam két fontot a szobaasszonynak, egyet adtam aki a csomagjaimat lecipelte, ötöt kapott a sofőr, és kettőt az, aki a reptéren bevitte a check-in pultig.
Mennyivel kellemesebb volt, mint Ninóéknak! A magasból láttam egy bizonyos hajót, Humbernek hívják, de már nem nagyon emlékszem, miről ugrott be a neve.
Mennyivel kellemesebb volt, mint Ninóéknak! A magasból láttam egy bizonyos hajót, Humbernek hívják, de már nem nagyon emlékszem, miről ugrott be a neve.
A hülye reptér
Ez a frankfurti. Komplikált, bár meg se közelíti a Schiphoolt. De: nem lehet egy normális kaját kapni. Persze van vendéglő, csak drága, és az emeleten helyezték el, hogy akinek csomagja van, az véletlenül se mehessen oda, a lépcsőn hogy viszem fel a kofferkulit?
Egy büfé van, és csak szendvics, semmi más. A brémai reptér százszor jobban el van látva! Zsúfolt volt, rettenetesen elfáradtam, amíg a csatlakozásra vártam. A Free Shopban bevásároltam, szivar, whisky, csoki, s enni mást nem tudtam, mint egy Magnumot. A sört ötért adták, a kávét négy ötvenért, a szokásos reptéri rablóbanda.
Medgyessi (valami pénzügyminiszter - állítólag) velem utazott.
Én nem vettem észre, de ő biztosan látott...
Húsz perccel hamarabb érkeztünk meg Ferihegy 2-re, mint a menetrend előírta. Soha nem örültem még így a hazaérkezésnek! A vámon semmi probléma nem volt.
Ezt nem értem! Honnan a fenéből tudják, hogy mikor kell szétkapni a hazautazó tengerészt. Biztosam pszichopaták, vagy picológusok, vagy mi a fenék...
Gyorsan kiértem, és ahogy azt megbeszéltük, Encsike és Szabolcs is várt! Régen örültünk ennyire egymásnak a családdal! Itthon egy leszerelt tengerész is várt, így megint száz százalékosan telített a család.
Tehát:
Medgyessi (valami pénzügyminiszter - állítólag) velem utazott.
Én nem vettem észre, de ő biztosan látott...
Húsz perccel hamarabb érkeztünk meg Ferihegy 2-re, mint a menetrend előírta. Soha nem örültem még így a hazaérkezésnek! A vámon semmi probléma nem volt.
Ezt nem értem! Honnan a fenéből tudják, hogy mikor kell szétkapni a hazautazó tengerészt. Biztosam pszichopaták, vagy picológusok, vagy mi a fenék...
Gyorsan kiértem, és ahogy azt megbeszéltük, Encsike és Szabolcs is várt! Régen örültünk ennyire egymásnak a családdal! Itthon egy leszerelt tengerész is várt, így megint száz százalékosan telített a család.
Tehát:
Újra itthon vagyok!
Este meghallgattam a Szabolccsal készült március 2-i rádiófelvételt. Fantasztikus verseket írt a kisebbik fiam. Biztos, hogy költő, Isten áldotta tehetséggel. A kórházi élmények szebbnél szebb verseket hoztak ki belőle. Takács András öcsém csinálta a felvételt a Kopogtató című műsorba. Polihisztorként mutatta be. Encsike szerint a műsor után izzott a telefon, annyian hívták. Gratuláltak olyanok is, akik véletlenül hallották az adást.
Beszúrás 2003-ban:
A Naplóban szereplő könyvek sorsa:
Az Atlantic Star kéziratban hever, nem is szándékozom kiadni, több részletét felhasználtam több szöveg-ben.
A Bonzsúr Dora kéziratból Bonzsúr Indonézia címmel lett könyv, megjelent 1998-ban.
A Nagy Riportként emlegetett kéziratból 2003-ban lett könyv. Az első részt bizonyos okok miatt elhagytam, a második része Isten hozta Panamában! címmel jelent meg a szegedi Bába és Társa Könyvkiadónál.
Amin a hajón utoljára dolgoztam, s az utolsó verzió szerint Százszorszép lett volna a címe, félbemaradt, nem is folytatom, a kézirat elveszett egy komputerformázás után...
Beszúrás 2003-ban:
A Naplóban szereplő könyvek sorsa:
Az Atlantic Star kéziratban hever, nem is szándékozom kiadni, több részletét felhasználtam több szöveg-ben.
A Bonzsúr Dora kéziratból Bonzsúr Indonézia címmel lett könyv, megjelent 1998-ban.
A Nagy Riportként emlegetett kéziratból 2003-ban lett könyv. Az első részt bizonyos okok miatt elhagytam, a második része Isten hozta Panamában! címmel jelent meg a szegedi Bába és Társa Könyvkiadónál.
Amin a hajón utoljára dolgoztam, s az utolsó verzió szerint Százszorszép lett volna a címe, félbemaradt, nem is folytatom, a kézirat elveszett egy komputerformázás után...
2013. május 29., szerda
Keresztelő az Indiai-óceánon
Kécza Sándor:
Egy
keresztelő
Az Indiai-óceán
kegyes volt hozzánk, szerencsére a monszun utóját kaptuk csak el, nem nagyon
mozgott a hajó, legfeljebb ha öt, hat méteresek lehettek a hullámok. Naponta
jött az özönvíz, a trópusi zápor; de mindez nem akadályozott meg abban, hogy ne
készülődjünk a keresztelőre. Nem az igazi, egyenlítői volt, a parancsnok úgy
döntött - javítandó a közhangulatot, - hogy az új embereket, akik még nem
jártak az óceánon, vessék alá eme tortúrának. Új forgatókönyvre nem volt
szükség, megtette az előző. Mindössze verseket kellett fogalmazni, személyre
szabottakat, felújítani a jelmezeket, újakat kreálni, s megbeszélni a
szereposztást. Összeállt a stáb, mit lehetne még kitalálni, módosítani? Előkelő
szerepet kaptam, Sellőként, - aki nem más, mint Neptun felesége, -
borzasztottam a nagyérdeműt. Jelmezem már készen volt, sminkem készítéséhez
hasznos tanácsokat adtam a hajón lévő egyetlen feleségnek, aki vállalta orcám
elcsúfítását. Szemhéj kékre, orcám pirospozsgásra festve, szépségtapasz,
pofikámon, hatalmas műszempillák - ez utóbbiakat tőle kértük kölcsön,
Szingapúrban visszavásároltuk, - valamint ajkaim kirúzsozva. A cél az
elborzasztás volt és ez tökéletesen sikerült. Förtelmesen nőies voltam.
Halfarkam az uszonyokkal készen állt, egy kis damil segítségével ügyesen tudtam
csapkodni vele. Némi kályhaezüsttel újítottam fel a színét. Műkeblem is kiállta
a próbát, nem kellett újratömni. Mellemen trikó feszült, rajta két hatalmas
mancs árnyképe, éppen a domborulataimon és egy vérző piros szív. (Mivel kevés
hely maradt, inkább a hasam táján dobogott ez a szervem.) Hajam copfba fonták,
két piros masnival ékítették.
 |
| A fotó illusztráció, készült az MS Székesfehérváron 1976-ban a Vörös-tengeren (Székely István felvétele) |
A lényeg a
„kézcsókpép” volt, amit az előttem térdelő pogányok képébe nyomtam, amikor
csókkal illették kacsómat. Saját találmány, szabadalmaztatni kellene, bízvást
alkalmazható, ha valakit ki akarunk kergetni a világból. Íme, a recept: végy
körülbelül két liter paradicsomlevet, tégy belé fél kiló felolvasztott ipari
faggyút, ízesítsd egy kis üveg mustárral, fokhagyma és cseresznyepaprika krémmel
- egy-egy tubus elegendő mindkettőből -, üssél bele három – négy, napon érlelt
tojást, egy egész avas vajat, s végül koronázd az egészet három doboz
pálpusztai sajttal. Keverd jól össze, majd a vödröt érleld pár napig a 60-70
fokos kéményben. Ha túl híg lenne, bolondítsd meg egy kis liszt és cukor
szórattal. (Mondanom sem kell, én lettem először rosszul, mikor belenyúltam a
vödörbe, megbolygatva tartalmát.)
Mivel a hölgy, aki
sminkelt, szintén a keresztelendőek közé tartozott, kedvezményként csak a
csuklómra lehelt egy puszit, szegény asszony így is belesápadt az illatözönbe,
ami markomból áradt. A többiek már rosszabbul jártak, kézfejemet nyújtottam,
majd hírtelen mozdulattal a tenyerem fordítottam szájuk elé, elkerülhetetlenné
vált ajkaik találkozás az imént leírt masszával. A hatást jobb nem részletezni.
(Szomorú csalódást
jelentett Bangokban, mikor a rakodóknak főzött ételeket megszagoltam, - hozták
magukkal a szakácsnőiket - és bizony a receptemmel alulmaradtam mind ízben,
mind illatban.)
Felsorakozott a
szereplőgárda a hajófarban lévő hatos raktáron kifeszített ponyva alatt. Íme, a
stáb: Neptun, a trónján, hatalmas szigonnyal kezében, kopasz fején korona
billegett, testét különféle tengeri szörnyekkel ékített fehér tóga fedte.
Szakállat nem kellett ragasztania, sajátja is bőven elegendő volt szerepének
interpretálásához. Túl sok szövege nem volt, pár mondattal felszólította a
parancsnokot, adja át néki a hajót, majd a „Csillagász” vette át a szót. Ő volt
a társulat frontembere, egy igazi showman, a szónak mestere, aki minden előre
nem látható szituációban feltalálta magát. Talpig fehér lepedőbe öltözött,
ráfestettük az egész csillagos eget - negatívban. Fehér alapon fekete
csillagok. Csúcsos papírsüvegét csillagjegyek ábrái díszítették. Mellkasán
hatalmas távcső lógott, két borosüveget illesztettek össze ügyesen, tartalmából
időnként kortyolgatott. Kezében feltekercselve az egész forgatókönyv, szövegek,
a versek, szónoklatok sorakoztak a pergamenen. Szólította a pogányokat,
felolvasta a nekik íródott verseket, akik térdre roskadtak Neptun előtt,
elrebegték felajánlásukat, hogy megváltsák porhüvelyüket a várható kínzásoktól.
Nem tudtak annyi italt ígérni, hogy megússzák. (A parancsnok jó előre kikötötte
a két karton sörös penzumot, akármennyit is vertünk ki a jelöltekből.)
Neptun keze ügyében
tartott néhány üveg szeszesitalt a hangulat fokozása, illetve szomjának oltása
céljából. Ezekből én is részesültem, aki ott hevertem egy nyugágyon, párom
mellett. Szerepem mindössze a kézcsókra korlátozódott, de ebbe mindent
belesűrítettem, amit elmém kitalált. A tengeri isten utasítására szerecsenjeink
kísérték a pogányokat az első megmérettetés színhelyére, ahol az „Orvos” várta,
hogy kikúrálja őket mindenféle szárazföldi nyavalyájukból. Ez lebilincselő
élmény volt, és ezt szó szerint kell érteni, mivel a műtőasztalra fektetett
pogányokat láncokkal akadályozták meg a szökésben. Az itt használt eszközök
mellett egy középkori kínzókamra szánalmas kis szerszámos sufninak tűnt. Az
orvos fején díszelgett egy gégetükör, közepébe vezetve egy vékony cső, amelynek
másik vége a hóna alatt rejtező tengervízzel töltött szódásszifonra volt
erősítve. Kellemetlen meglepetés érte azt, aki - engedelmeskedve a
felszólításnak - kinyitotta a száját, hogy megvizsgálják a fogait, torkát.
Kapott is rögtön egy jókora fröccsöt. Gyógyító emberünknek rendelkezésére állt
továbbá egy vécépumpa, sztetoszkóp gyanánt, továbbá egy gumikalapács a
reflexvizsgálathoz. Többféle kenőcs, gyógyír várta a gyógyulókat, spenót,
paradicsompüré, valamint különféle porfestékek formájában. A jelölt itt kapta
meg az alapszínt. El ne feledjem, „Orvosunk” ruházata egy hatalmas fehér
klepetus volt, - fogyott a lepedő rendesen, - teli ráfröcskölt piros festékkel.
Fodrászunk a torzonborz üstököket próbálta formázni némi méz, illetve záptojás
segítségével. Hatalmas lemezvágó olló himbálózott oldalán, fésűje, borotvája
furnérlemezből készült. (Természetesen ezek az eszközök nem kerültek
bevetésre.) Mint jó borbély, tyúkszemirtásra is vállalkozott, újabb és újabb
kenőcsöket kenve a megkeresztelendők talpára. Pogányainkat az egyik színhelyről
a másikra a négerek kísérték, a „Kalóz” vezényletével. A tengeri haramia
ruházata is megér néhány sort: fekete szemfedő, - fél szemmel nézett a világba
-, hatalmas, papírból hajtogatott, fekete festékkel impregnált halálfejjel
díszített kalózkalap, fakéz (papírhenger+húskampó), csíkos pizsamanadrág,
térdig feltűrve, gumicsizma. Fegyvere a hatalmas, fából készült pallos volt,
erre támaszkodhatott, ha már igencsak imbolygott; valamint az oldalán fityegett
a kötélből font korbács. Meg kell emlékeznünk hűséges szerecsenjeinkről,
akiknek ruházatára nem sokat kellett költenünk, spárgából font fűszoknya,
alatta egy diszkrét fürdőnadrág, csontok a konyháról, füzérformában a nyakban,
egy-egy fadárda, amivel a delikvenseket noszogatták, egyik színhelyről a
másikra - ennyi volt a „kosztümük”. Színükért, a szép sötétbarnáért
megszenvedtek, a kézbalzsamra kent kakaó- kávépor alaposan megizzasztotta őket.
Viszont jól „fogtak”. (Félreértés ne essék, semmiféle szintetikus anyagot,
festéket, hígítót, gázolajat, gépzsírt nem használtunk. Elegek voltak a
természetes alapanyagok, így is néha napokig tartott a nyomok
eltűntetése.)
Végezetül egy tűzoltó
várta a kellőképpen összekent jelölteket, stílszerű sisakban, biztonsági övvel
ékítve és egy jókora sugárcsővel, ezzel tisztította meg a procedúrán
átmenteket, hogy színünk elé tisztán járuljanak. Következett az italok
felajánlása. Voltak persze konok lelkek, akiket nem tört meg a kínpad minden
borzalma, s keveset ajánlottak fel. Őket Neptun fájó szívvel, mély sóhajjal
újabb kör megtételére utasította. Ez mindig sikeresnek bizonyult. A kézcsók
elcsattanta után az éppen magához tért pogányt Neptun némi tengervízzel
megkeresztelte. Az új tengerészek az egyenruhában feszítő parancsnoktól
vehették át keresztlevelüket, és üríthettek tiszteletére egy kupica
tengervizet. (A pincér sajnos mindig „összekeverte” a sósvizes flakont a gint
tartalmazóval.) Számára véget értek a megpróbáltatások. A sorukra várók egy
négyszemélyes kalodában üldögéltek, amelyet hajóácsunk az örökkévalóságnak
készített, jó öt centi vastag hajópadlóból, súlya miatt csak szimbolikus
használatára került sor.
A hölgyek, feleségek
és vendégek mindig előre kerültek, amikor a stáb még viszonylag józan volt. Az
alkohol fogytával néha elfajultak a dolgok, voltak, akik személyes sérelmeiket
próbálták törleszteni, ilyenkor lépett közbe a Csillagász. Neki illett józannak
maradnia. (Saját keresztelőm, mikor én feküdtem a kínpadra, elég keserű
emlékeket ébreszt bennem, mivel utolsó voltam, minden maradékot én kaptam, s a
fiúk is igencsak ittasak voltak. Mai napig ott díszeleg az előszobában a szépen
bekeretezett, olajjal patinásított, szélein megégetett iniciáléval díszített,
gótbetűkkel írott, a hajó pecsétjével hitelesített oklevél.)
A szertartás végén
Neptun elbúcsúzott a parancsnoktól, visszaadta a hajót jogos irányítójának, a
Csillagász felkérte a tengeri istent, tartsa szemmel a hajót, óvja, védje. Következett
a szertartás kellemetlenebb része, a rámolás, elpakolás, a fedélzet lemosása,
valamint a tengerész hagyományoknak megfelelő berúgás…
2013. május 2., csütörtök
A hobbiparaszt kísérleti, takarékos öntözése...
Jó régen jelentkeztem!
Bokros teendők elvontak Akáról, a kert elhanyagoltatott (muszájból, mert a szívem vérzett, hogy nem dolgozhatok benne). De végre itt a nyugalom, újra belátom a napjaimat, tudom tervezni.
Az első a kert, a virágokat most hanyagolom. A palántáim igazán jól sikerültek, és a "hülye tavasz" már kikényszeríti a palántázást.
Két dolgot akarok közhírré tenni: lugasparadicsomot ültetek, és ehhez (kísérleti) támaszt készítettem. Még merevíteni kell, és néhány oszloppal, karóval alulról megtámogatni, de látható, hogy milyen lesz:
Kaptam egy jó pár fóliasátor merevítőt, ami csak elvolt a kert egyik zugában, most kipattant az ötlet, hogy felhasználjam támrendszerként. Egy vascső a földbe, ráhúztam a műanyag sátormerevítőt, ahol találkoznak, ott dróttal összekötöttem. Jön még hozzá jobbról és balról is merevítés. Ide jön majd a kígyóuborka is, hadd menjen a magasba, a csövek tövéhez meg teszek még karós babot is.
Amit magam találtam ki, az a jövőbeni öntözésre vonatkozik: a palánták mellé földbe süllyesztek egy ásványvizes palackot (az alja kifúrva két helyen, kisebb lyukkal). Ettől azt várom, hogy jóval kevesebb vízzel meg tudom oldani a locsolást!
Bokros teendők elvontak Akáról, a kert elhanyagoltatott (muszájból, mert a szívem vérzett, hogy nem dolgozhatok benne). De végre itt a nyugalom, újra belátom a napjaimat, tudom tervezni.
Az első a kert, a virágokat most hanyagolom. A palántáim igazán jól sikerültek, és a "hülye tavasz" már kikényszeríti a palántázást.
Két dolgot akarok közhírré tenni: lugasparadicsomot ültetek, és ehhez (kísérleti) támaszt készítettem. Még merevíteni kell, és néhány oszloppal, karóval alulról megtámogatni, de látható, hogy milyen lesz:
Kaptam egy jó pár fóliasátor merevítőt, ami csak elvolt a kert egyik zugában, most kipattant az ötlet, hogy felhasználjam támrendszerként. Egy vascső a földbe, ráhúztam a műanyag sátormerevítőt, ahol találkoznak, ott dróttal összekötöttem. Jön még hozzá jobbról és balról is merevítés. Ide jön majd a kígyóuborka is, hadd menjen a magasba, a csövek tövéhez meg teszek még karós babot is.
Amit magam találtam ki, az a jövőbeni öntözésre vonatkozik: a palánták mellé földbe süllyesztek egy ásványvizes palackot (az alja kifúrva két helyen, kisebb lyukkal). Ettől azt várom, hogy jóval kevesebb vízzel meg tudom oldani a locsolást!
A szomszédtól kaptam egy lyukfúrót, ezzel viszonylagosan könnyű volt a palackok helyét kifúrni.
De nemcsak a lugasparadicsomhoz, hanem a többihez is ezt az öntözési formát fogom alkalmazni! A palackok újra hasznosulnak, és csak ősszel fogom őket kidobni.
Az öntözés gyerekjáték, a tömlőfej pont belefér a palackba, (csak kissé nyitom meg a csapot), és szépen meg lehet tölteni.
Itt azt mutatom meg, hogy az öntözés után milyen terület lesz nedves, tehát a paradicsom ellátása biztosítottnak látszik, a gyomnak meg fityisz...
2013. április 15., hétfő
Beindult a kemence projekt
Valószínűleg, az idén lesz egy kemencénk az udvaron. Tegnap megtettem az első lépést. A kemencebence.hu oldal fórumán sok-sok képet, a galériában sok-sok albumot láttam, de senki nem kezdte el itt a fotózást (ha igen, akkor elnézést!)
Azon még mindig töröm a fejem, hogy vajon az öntöttvas fürdőkádból legyen-e a tűztér, vagy inkább egy dongás téglaboltozatú kemencét építsek. Eddig abban a hitben éltem, hogy a kád mérete az egy kisebb kemencének felel meg, de nemrégiben volt nála vitorlázás ügyben beszélgetni egy falumbéli, aki mint kiderült kályhás (és épített már kemencéket is), és szerinte a kád nagy égésteret ad.
No, majd kérdezek a fórumban.
Viszont most, hogy a linkért ellátogattam a kemencés honlapra, olyan információ birtokába jutottam, ami eldöntötte a kérdést: dongás kemencét fogok építeni. Ennek igen egyszerű az oka: ez a Bakony vidékére jellemző kemencefajta. Akkor már nehogy mást építsek itt, a Bakonyalján!
És hogy elképzelésed legyen arról, hogy miféle kemencém lesz, beszúrok egy fotót az egyik kemencés galériából: persze csak a típus, a hogyanról még nem döntöttem. A dongás tűztér jól látható, lesz majd neki teteje is, első kéményes lesz, és már az is megvan, hogy a kemenceajtót hogyan fogom megszerezni (mert az sokáig gond volt). Annyival biztosan más lesz, hogy a kémény alatt nagyobb lesz a hamuzótér, és az is íves lesz! No, majd ha a tervrajz meglesz, akkor jelentkezem.
Azon még mindig töröm a fejem, hogy vajon az öntöttvas fürdőkádból legyen-e a tűztér, vagy inkább egy dongás téglaboltozatú kemencét építsek. Eddig abban a hitben éltem, hogy a kád mérete az egy kisebb kemencének felel meg, de nemrégiben volt nála vitorlázás ügyben beszélgetni egy falumbéli, aki mint kiderült kályhás (és épített már kemencéket is), és szerinte a kád nagy égésteret ad.
No, majd kérdezek a fórumban.
Viszont most, hogy a linkért ellátogattam a kemencés honlapra, olyan információ birtokába jutottam, ami eldöntötte a kérdést: dongás kemencét fogok építeni. Ennek igen egyszerű az oka: ez a Bakony vidékére jellemző kemencefajta. Akkor már nehogy mást építsek itt, a Bakonyalján!És hogy elképzelésed legyen arról, hogy miféle kemencém lesz, beszúrok egy fotót az egyik kemencés galériából: persze csak a típus, a hogyanról még nem döntöttem. A dongás tűztér jól látható, lesz majd neki teteje is, első kéményes lesz, és már az is megvan, hogy a kemenceajtót hogyan fogom megszerezni (mert az sokáig gond volt). Annyival biztosan más lesz, hogy a kémény alatt nagyobb lesz a hamuzótér, és az is íves lesz! No, majd ha a tervrajz meglesz, akkor jelentkezem.
2013. április 8., hétfő
Csatornaágyás
A Konyhakert természetesen blogban láttam, és megcsináltam. Minden volt hozzá: maradék esőcsatorna darab, föld, amivel megtöltsem, régi szúnyogháló, amivel lezárjam a végét, és drót, amivel felfüggesszem... Ami nagyon szimpatikussá tette: derékkímélő művelésre ad lehetőséget!
Talán választhattam volna "jobb" helyet is neki, de itt, a terasz oldalán mindig szem előtt lesz, bár jobb lett volna, ha a teljes hosszában végigmegy. No, nem baj. Amit először használtam, az amivel megtöltöttem: "saját termelésű" komposzt!
Ezen a képen láthatod, hogy úgy állítottam be, hogy legyen egy kis esése, a víz ne pangjon benne, mivel az alja nincs kilyukasztva. Ezért is zártam le a végét szúnyoghálóval, hogy a vizet kiereszthesse...
Úgy tervezem, hogy ide fejes salátát, hónapos retket teszek majd, és a végébe pedig snidlinget. Persze ez csak terv, majd meglátjuk...
Ha már megbontottam a komposztot, akkor nekiveselkedtem, és át is forgattam a régit (ez két éves, tavalyelőtt készítettem. Most a teteje került alulra, kapott levegőt, majd ha időm és a derekam engedi, akkor a tavaly ősszel kezdett komposzthalmot átforgatom a kidobált helyére.
.
Nagyon élvezem a kerti munkát, csak egy baj van, és az egyre nagyobb: a derekam... amíg ezt a kis munkát elvégeztem, kétszer kellett bejönnöm és leülnöm... ez bizony sajnos.
Nem tudom, mi lesz az idén a kerttel. A tavaszt nem tudom teljes egészében rászánni, sok dolgom lesz most Pesten...
Talán választhattam volna "jobb" helyet is neki, de itt, a terasz oldalán mindig szem előtt lesz, bár jobb lett volna, ha a teljes hosszában végigmegy. No, nem baj. Amit először használtam, az amivel megtöltöttem: "saját termelésű" komposzt!
Ezen a képen láthatod, hogy úgy állítottam be, hogy legyen egy kis esése, a víz ne pangjon benne, mivel az alja nincs kilyukasztva. Ezért is zártam le a végét szúnyoghálóval, hogy a vizet kiereszthesse...
Úgy tervezem, hogy ide fejes salátát, hónapos retket teszek majd, és a végébe pedig snidlinget. Persze ez csak terv, majd meglátjuk...
Ha már megbontottam a komposztot, akkor nekiveselkedtem, és át is forgattam a régit (ez két éves, tavalyelőtt készítettem. Most a teteje került alulra, kapott levegőt, majd ha időm és a derekam engedi, akkor a tavaly ősszel kezdett komposzthalmot átforgatom a kidobált helyére.
Nagyon élvezem a kerti munkát, csak egy baj van, és az egyre nagyobb: a derekam... amíg ezt a kis munkát elvégeztem, kétszer kellett bejönnöm és leülnöm... ez bizony sajnos.
Nem tudom, mi lesz az idén a kerttel. A tavaszt nem tudom teljes egészében rászánni, sok dolgom lesz most Pesten...
2013. április 4., csütörtök
Mégis kertészkedtem
Eddig a palántáimat az ablakpárkányon neveltem, de ez nem sokáig tartható állapot. Ha ablakot akarunk nyitni, akkor az igen komplikált feladat, no meg a palánták állandó forgatása is szükséges. Aztán ha az ember elhatározza, hogy az idén nem vesz palántát... akkor bizony sok-sok ablak kellene hozzá.
Úgy esett, hogy az egyik kedves ismerősünk a faluban felajánlotta, hogy az ablakból települjek át a melegházába. Ő nagyban foglalkozik virággal meg efféle. Nem kellett nagyon noszogatni, Gyorsan elültettem a szükségesnek ítélt magokat, és átvittem.
Ezek a gondok már átmentek múlt időbe!
Szóval azt mondja az irka, hogy a sűrűn vetett magokat kikelés és némi erősödés után pikírozni kell, hogy ilyen rettentő szakszerű legyek, ami tűzdelést illeti. A befőzni való paradicsomom - egy cserépben - már szép nagy volt, ezért azt már át kellett ültetnem.
Közben Csilla, a kertész, tanított: nem baj, ha a paradicsom gyökere visszahajlik, jó mélyen kell az átültetést megcsinálni, egészen az alsó sziklevélig be kell tenni a földbe, mert a paradicsom a földbe került szárán is nevel gyökérzetet, így a palántáé erős lesz, amikor ki fogom ültetni.
Azt látni, hogy ahogyan a kis palánták sorakoznak a kis műanyag cserepekben. Látom a kertem, hogy piroslanak majd rajta a hatalmas paradicsomok... Csak a paprikáim... nem tudom, miért nem kelt ki szinte egy sem! Se a cseresznyepaprikám, se a fűszerpaprika, se a tölteni való F11-es, se a chilim. Csak a macskapöcse, de abból legalább annyi van, hogy erős paprikából nem lesz hiány jövőre sem.
Most más dolog van. De vasárnap, új magokat ültetek rájuk, és lesz késői palántám.
Nem sietek. Már megtanultam, hiába árulnak a piacon gyönyörű, hatalmas palántákat április elején, csak májusban teszem ki, a fagyok után, és az pontosan akkor fog teremni, mint a 200 forintos, drágán vásárolt paradicsompalánta.
Azt a földet, amiben eddig nevelkedtek a növények összegyűjtöm, és megy majd a kertbe, vagy a muskátlik átültetésére használjuk, de a palántafölddel nem kevertem össze, mert fennáll a fertőzés veszélye.
Nem kéne felmondani a meteorológusoknak, és olyant szerezni, aki jó időt tud mondani?
2013. április 2., kedd
A tavaszi munkák (helyett)...
Azt hittem, hogy mostanra már arról számolhatok be, hogy mi mindent ültettem el a kertben, de csak olyan képeket tudok mutatni, hogy:
Egy hete is még majdnem derékig ért a hó az udvaron, nem tudtunk átmenni a kertbe.
Egy hete is még majdnem derékig ért a hó az udvaron, nem tudtunk átmenni a kertbe.
Aztán négy napja jött egy kis ónos eső, az örökzöldek leveleire rátelepedett, és majd a földig húzta szegényeket.
Ez viszont nem csak káros a növényekre, de a szemnek szép is tud lenni.
Húsvét vasárnap reggelre az autóm nemhogy bejöhetett volna az udvarra, hanem kapott még egy "kezet"... Aztán Húsvét hétfőre a helyzet megváltozott, akkor így esett a hó:
De én nem vesztem el az optimizmusomat, és bízom benne, hogy hamarost olyan lesz az idő, mint volt március első napjaiban, amikor ez a kis mókus előjött:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)