2000. július
20. csütörtök, úton – Humber folyó. Igyekeztem
napközben kialudni magam. Késő este érkezünk a pilot állomáshoz,
és még öt óra menet a Humberen. Sose gondoltam, amikor a Humber
motoroson hajóztam, hogy eljutok a névadó folyóra is…
Hát
ma nem is indultunk. Éjfélkor ledobtam a horgonyt, a holnap reggeli
dagállyal megyünk be.
2000. július
21. péntek, Humber - Neap House Wharf - úton. Ez valahogyan
nem teljesen lesz jó… Eléggé fárasztó így a hajózás.
Fél
hatkor indultunk, tízkor kötöttünk ki. Ugye a folyón való
hajózás az én feladatom. Megérkeztünk, elkezdték a kirakást. A hajó leült a fenékre, bele a randa iszapba... A
por száll, a felépítményben meleg van és büdös, ajtót ablakot
zárni kell… Aludni nem lehet. Hol a telefon szól hol az ügynök
jön, vagy a első tisztnek van jelenteni valója.
Beszéltem
a hajóbérlővel, a következő út: Boulogne és vissza. Említette,
hogy olajat is veszünk, bár ez ellentétes azzal, amit előre
megbeszéltünk. A rakodásnak hétkor vége, fél tízkor pilot,
indulás, persze, megint az én dolgom a folyón lemenni. Éjfélre
már jó fáradt voltam.
2000. július
22. szombat, Humber - úton. Egykor dobtunk horgonyt, és
vártuk az olajos bárkát. Mivel Piotr fent volt, én lefeküdtem.
Sikerült két órát aludnom, majd indulás. A chiefet elküldtem
aludni, ő se pihent túl sokat.
Hatkor
értünk ki a nyílt vízre. Elkezdtünk dülöngélni, fél hétkor
jött Piotr, hogy ilyenkor nem tud aludni, ha én tudok, akkor menjek
én.
Nem
kellett kétszer mondani, hiszen rám a rossz idő úgy hat, hogy
minden helyzetben el tudok aludni. Délig húztam a lóbőrt. Utána
délnek fordultunk, megszűnt a billegés, most Piotrt én küldtem
aludni.
Azt
valahogyan ki kell találnom, hogyan értesítsem a következő
kikötő ügynökségét, ha péntek este indulunk, és ugye senki se
érhető el az irodában. Mindenesetre a boulogne-i pilotállomást
felhívtam, hogy biztos legyen a bemenetelünk vasárnap reggel.
2000. július
23. vasárnap, Hajnali hatra időzítettem az érkezést.
Arra gondoltam, hogy egy reggeli manőver után miénk a vasárnap,
kimehetek a városba…
Hát
a vasárnap a miénk volt, csak horgonyon. A rakpartunk foglalt.
2000. július
24. hétfő, Boulogne, horgonyon. Egész nap itt álltunk.
Jól begorombult az idő… A hajó, aminek a helyére állunk, nem
tudott rakodni, mert elromlott a daru.
2000. július
25. kedd, Boulogne, úton. Délelőtt tíz negyvenkor megjött
a pilot. Elkezdtük a horgonyt húzni.
A hitetlen pilot…
Nem
akarta elhinni, amikor az első tiszt jelentette, hogy óriási követ
húztunk fel.
–
De
captain, itt homokos a talaj… lehetetlen!
Pedig
igaz volt. Előre mentem megnézni. A horgony szára, és a kapái
közé szorult.
Megpróbáltunk
megszabadulni tőle, hogy többször ledobtuk, majd felhúztuk. Az
eredménye megvolt. Találtunk még egy jókora darab kötelet is,
amit felszedtünk a fenékről…
Így
mentünk be a kikötőbe negyed egyre part mellett voltunk. Fél
háromkor kezdték a rakodást.
Mindenféle
trükköt kitaláltunk, hogy megszabaduljunk a kövünktől. A
leghasználhatóbbnak az látszott, hogy a horgony fejére egy
drótkötelet szerkesztünk, és annál fogva felhúzzuk az alját, s
a kő, hipp-hopp, kifordul. Ha nem is hipp-hopp, de eredményesek
voltunk.
Délután
négyre sikerült legyőznünk, és a fenékre küldenünk…
A
berakás fél óra múlva befejezve. Fél hatkor már mentünk is.
Utána ugye még hat óra szolgálat, illetve hét, mert órát is
állítottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése