2004.
M/V LYS CHRIS
2004. JÚLIUS 27-TÕL - 2005 JANUÁR 4-IG
Július 26. hétfő. Fél nyolckor keltem. Tisztálkodás, internet. Na, honnan jött í-mél? Hát persze, hogy a Marlowtól. Az utazás elhalasztva, persze csak egy nappal. Holnap megyek. Annyira elhalasztva, hogy még fel is hívott Vasoulla.
Telefon a reptérre, megvan a jegy.
Akkor van még egy napom.
Itthoni lityegés, elmúlt a kánikula, esett az eső, jó lesz utazni. Még néhány búcsútelefont elintéztem, valójában afféle ténfergés, már nem kreatív itthonlét. A honlapomra csak úgy dőlnek a látogatók, azt hiszem, mindenki a hajót nézi meg, mert a levlistákon elköszöntem azzal, hogy a hajóm megnézhető a honlapomon.
Július 27. kedd. Budapest - Frankfurt - Hamburg - Brunsbüttel - Kieli csatorna. Reggel természetesen azzal kezdtem, hogy megnéztem az í-méljeimet. Naná, hogy azt néztem, hogy keresett-e a Marlow?
Nem eseménytelen utazás
Hát, meg kell mondjam, hogy nem okozott egy pici csalódást se, mert ott volt a sügöny: ha leszálltam a gépről, üljek buszra, keressem a kieli járatot, azzal utazzam Kielbe, és ott taxival a zsilipbe, ott van a tengerészszállás, ott kell várnom holnap reggelig, amíg a hajó kiköt. Remek! Akkor így csinálom. Írtam választ, megköszöntem a szerződést, és minden rendben (látszólag)
Taxirendelés, sose hittem volna, hogy olcsóbb lesz két személynek, mint a reptéri minibusz. Induláskor, ahogyan egy jól nevelt babonás tengerészhez illik, háromszor visszanéztem a lakásra, és gyerünk a reptér. Hamar, mindössze 35 perc alatt kiértünk. Éppen a csomagomat adtam be, amikor cseng a mobil.
- Ki a manó kereshet? - gondoltam, és belehallóztam.
- Mr. Sekeli? Marlow Navigation... Hamburgban várják, és Brunsbüttelbe viszik, nehogy elutazzon Kielbe! Kicsit röhögtem magamban, aztán megígértem, hogy Hamburgban megkeresem, aki várni fog.
Becsekkoltam. Encsike felhívott, szinte azonnal, hogy a gép indulása mellett (11.55 a menetrend szerinti) kiírták, hogy 12.10! Vajon mit jelent?
Hát azt - mint kiderült -, hogy késve indul. Már egyáltalán nem tűnt bőségesnek a 45 perc az átszállásra. A sztyuvi megnyugtatott, hogy a hamburgi gépet elérem.
Nem értem el.
Pedig abszolút célirányosan mentem, egy pillanatot se vesztettem, még liftekre se vártam, hanem rohantam, ahogy a dög nehéz laptoptáskám engedte (laptop, nyomtató, CD író, kábelek, adapterek benne, volt vagy 12 kiló). Annyit elértem, hogy akkor értem oda, amikor a gép ajtaját becsukták. Még láttam kigurulni Nem tudtam megdumálni a pultos hölgyet, csak annyit értem el nála, hogy átírta a jegyem a következő gépre, beírta a komputerbe a szöveget, amit megadtam neki, hogy a Hamburgi reptéren mondják be, hogy a következő gépnél is várjanak. A hölgy igen készséges volt. Megmondta, honnan, mikor indul a következő gép, majd elkérte a jegyem, és összetépte, hogy ne keverjem össze az újjal, majd savanya pofával közölte:
- Kifogyott a nyomtatóból az üres jegy, nem tudja megírni, de adjak egy papírt, felírja az adatokat.
- Az sajnos nincs - világosítottam fel.
Ekkor a néni letérdelt a kuka mellé, kibányászta a kettétépett és összegyûrt jegyem, az egyik (használhatóbb felére) ráírta az indulási adatokat, mosolygatva átadta, jó utat kívánt és jól otthagyott a kétségeim között, hogy lesz-e olyan Lufthanzás kalauz, aki ezt a fecnit betudja egy repülőegynek.
Vártam, aztán elérkezett a 15.05, és senki nem jelent meg, hogy beszállítsa a hamburgi járat embereit. Nos, mit lehet tenni? Odamentem egy másik kapunál szolgáló pultos kislányhoz, kikérdeztem, honnan indul a gépem?
- Mutassa a jegyét... - mondta kedvesen.
Gondoltam, hogy most van a puding próbája, lássuk, megkajolja-e az összegyűrt, kettészakított, lejárt jegyet. Kikereste a járatszámot, ellenőrizte, varázsolt, majd átadott egy ticketet.
- Nekem van üres jegyem a nyomtatóban - mondta kedvesen.
Azt hiszem, minden azért történt így, mert "elektronikus" jegyet váltott a Marlow, és minden adat a komputerben volt. A gép jól tele volt, a 23-ik sorba, az utolsóba kaptam helyet. Felszállás után vagy öten okádták tele a zacsekjukat, úgy rázott, zötykölődött, "csúszkált" a gép. Én nem, csak be voltam szarva istenesen, csukott szemmel vészeltem át a közel 60 repülésem közül az első (gyenge) rossz időt.
Hamburgban várt egy pasi, aki jól beszélt németül, és elvitt Brunsbüttelbe. A kapus nem engedett be, de az ügynökségről (ami bent van a zsilip területén) beszéltem egy hölggyel, aki azt mondta, hogy biztos éhes vagyok, menjek el vacsorázni, a hajó még nincs itt.
Pizza és sör került elém egy kisvendéglőben.
Fél kilenckor bevittek, kilencre kimentem a kikötőhelyhez, ahová a hajót várták, s fél tízkor meg is láttam a Lys Christ. Kívülről hajónak néz ki, belülről egészen más, mint az eddigi Marlow hajóim. Kikötés alatt a barba köszönt: - Jó napot kívánok... - mondta jó sok akcentussal. Német, aki Révkomáromban lakik, immáron 22 éve nősült oda, innen a magyar nyelv pár szava, és az, hogy képes olvasni a magyar szavakat.
Beszálltam, rövid ismerkedés, majd indulás.
Ryszard Malak az első tiszt, lengyel, őt hazavisszük, mert Swinoujsciében lakik. Tíz negyvenkor lefeküdtem, hogy tizenegy negyvenkor keljek. Mentünk a hídra, szolgálatot adni...
Július 28. szerda, úton. Hajnalban, fél három körül azért elmentem lefeküdni. Csak Holtenau előtt, háromnegyed hatkor keltettek. Ha ide kellett volna utaznom, most szállnék be, és "órát lehetne igazítani" a Lys Chrishez, olyan pontosan érkeztünk.
Délután az őrség alatt átadás-átvétel, jól kikérdeztem Ryszardot, régen volt ilyen alapos és lelkiismeretes munkakör átadásban részem.
Szolgálati közlemények:
2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése