2004.
Augusztus 6. péntek, Ghent, úton, horgonyon. Kettőkor jött az ügynök, így aztán a captaint fel kellett ébresztenem. Jelentettem, hogy "rakományhiánnyal" raktunk ki, mert kerek 39 kilogrammal kevesebb a draft survey eredménye, mint a berakáskor volt. Először nézett, kikerekedett szemmel, aztán elnevette magát.
Negyed négykor indultunk, manőver után mehettem alunni, csak délben lesz jelenésem a hídon.
Azt hittem, korábban fogok ébredni, de kialudtam az időt, 11.10-kor a telefon ébresztett.
Még nem mentünk sehova, nincs meg a berakó kikötő, horgonyt dobunk Steenbanknál, és várakozunk utasításra. Délben Jacek azzal fogadott, hogy lehet, hogy Brémába megyünk és hallisztet rakunk be Görögországnak. Nem ellenezném.
Akkor most felmegyek szolgálatba, és megtudom, mi az igazság.
Este hat után elmondom. A hídon térképjavítok, fel se viszem a laptopot.
Délután kettőkor jött egy telefon a Lys Line-tól, miszerint menjünk Amszterdamba és onnan Husumba. Ez a Husum egy német kikötő, aminek rakpartja sincs igazán, mondta a barba. Szerencsére kútba esett a dolog, és most gazdaságos sebességgel megyünk Bréma felé, a Weseren horgonyt dobunk, mert csak kedden lesz kész a rakomány a görög Achaldi kikötőjébe.
Brémából megy haza capt. Liebe, és jön egy lengyel. Liebe azt mondja, hogy Malak, a volt chief nem jön vissza, így lehet, hogy maradok. Jó lenne.
Egy kissé kiakadtam délután. A térkép és a javítási rendszer totálisan érthetetlen, valamint ad hoc a waypoint nyilvántartás. Nem lehet egy pontot visszakeresni, nem lehet megtalálni... Szervezzem át, kaptam a feladatot, és ezt örömmel meg is teszem.
Vacsorára finom lecsót készített Jacek.
Augusztus 7. szombat, úton, Weser, horgonyon. Délután kettőkor dobtunk horgonyt a Weseren. Nem a legkülsőn, bejöttünk a torkolatba, így aztán itt egy picit védve vagyunk az időjárás viszontagságaitól (ha lesz, és az időjárás-jelentés szerint lesz).
Augusztus 8. vasárnap, Weser, horgonyon. Éjjel jó szeles idő volt. Egy draft-survey programmal nyűglődtem, amihez a hajó hidrostatikus adatait be kell vinni a gépbe. Meg is tettem, kemény három óra alatt 250 tételt pötyögtem be. Aztán kiderült, hogy nem fut a program a gépen... Nyilván konfliktusa van a Windows XP-vel, mert win 3.x, win 95, win NT-re készült. Szerencse, hogy egyedül voltam a hídon, mert olyat mondtam, mint még sose: "a varjak vájják ki a szemét annak, aki így csinálta...!" Bizony! Ebben az az igazi, hogy meg tudtam magam fegyelmezni, és még élveztem is!
Délután, amikor a progit nem a gépről indítottam, hanem a memory stickről, vagy szép magyarul a pen drive-ról, akkor meg lefutott, és megcsináltam a számítást vele. Most már csak annyi a gond, hogy egy oszlopnyi adatot át kell írnom, mert rosszul vittem be. (Ezres nagyságrendben, ahogyan a táblázatban van, de a program tízesben dolgozik az adattal. Ez így felettébb hülyén hangzik, erről van szó: a táblázatban 5672 van, azt 56,72-nek kell megadni a programnak.) Délután újabb esemesek jöttek, köztük rossz hír is: apát kedden műtik, a lábából eret vesznek ki és azt teszik a szívébe. Nagyon remélem, hogy sikerül.
Ma is szeretem a szakácsot.
Pár napja megmondtam neki, hogy nem eszem kenyeret és süteményeket, így aztán ma azzal fogadott délben, emikor a tálat fedő szalvéta alá kukkantottam:
- Prohibited! - azaz: tilos! A tálon lekváros bukta volt. Nem is ettem belőle, csak a nyálam csorgott. Mivel a fagyira nem mondta, azt megettem, és azt amúgy is ki tudom pisilni...
Rohadt sok a munka a térképekkel és a GPS-ekkel. Átírom az összes waypointot bennük, illetve újakat készítek. Hogy ne legyen egyszerű az élet, a GPS német nyelvű, és még nem tudom kiolvasni belőle, hogyan lehet rávenni az angol kommunikációra.
Egész őrség alatt az ár ellenében haladtunk, így öt is elmúlt, mire part mellé kerültünk. Nem messze állunk a bémai űrmúzeumtól. Az udvarán, a Weser partján egy Ariane rakéta áll, mellette egy lift, aminek a kosarába népeket láttam, és a ketrec sebesen mozgott fel, majd szinte szabadeséssel jött le. Biztosan edzették a látogatókat. Az Ariane-okat német-francia-spanyol vegyesvállalat gyártja, ha lehet hinni a barbának.
Este ellenőr jött, hogy átvegye a raktárat, holnap reggel hatkor kezdik a rakodást, és kettőkor hazamegy Hans-Martin Liebe captain Révkomáromba, s megjön az új barba.
Augusztus 10. kedd, Bréma. A szokásos műsor: kelés fél hatkor, raktárnyitás, utána shiftelés, 100 métert előre kellett mennünk, a rakodóberendezés alá.
Ehhez csak annyit, hogy amikor a barbának említettem, hogy remélem, nem kell majd shiftelni a cső alatt, azt válaszolta:
- Németország a világ legnagyobb exportőre, muszáj rendelkeznie a legmodernebb berendezésekkel. Hát rendelkezik is, csak nem mobil ( a miénk, az előttünk álló hajóé igen).
Reggelizünk a szalonban, amikor csendesen megjelenik egy pasas az ajtóban.
- Captain Fabian... - mondja a barba, és azt hittem, hülyéskedik, hiszen azt kaptuk, hogy dél körül érkezik, de azért kezet fogtam vele, anélkül, hogy bemutatkoztam volna. Egyszerűen hülye szituáció volt. Később korrigáltam, és megmondtam, hogy mennyire meglepett a megjelenése, és bemutatkoztam.
Néhány szó, és kiderültek a közös ismerősök, Balaska Lajos, Majlander Karcsi és capt. Bögelsack, alias Maci. Vele együtt voltam a Paduán majd a Niklason. Nos Fabiannak azért kellett most nyár elején lerohanni a Niklasra, mert a Maci útközben meghalt és a hajó bement Lisszabonba. Balaska találta halva a kabinjában.
Német-lengyel barátság
Rakodás kettőig, aztán jött az ukáz, shiftelés vissza. Erre Fabian nagy hangon:
- Ez is csak ebben a "fucken" országban történhet, hogy állandóan mozgatják a hajót kényre-kedvre... - mondta, nyilván a német-szlovák parancsnoknak címezve. A szakács meg én a bajszunk alatt somolyogva el...
Erre Liebe csak annyit mondott, hogy a rakodóberendezés 24 órában dolgozik, nem állhat amiatt, mert egy lengyel nem akar shiftelni...
Aztán fogta a bőröndjeit, és elment, bár a taxi még nem jelentkezett érte.
Nem szeretem az ilyen helyzeteket.
Ebédre Jacek fantasztikus zsureket főzött, nem ettem még ilyen finomat. Biztosan van valami forsza, mert más lengyel szakács (gondolom a lustábbja) állandóan "sírt", ha kértem, hogy főzzön, mondván nincs meg valamilyen alkotórész, azt hiszem, valami erjesztett kenyér kell bele, vagy mi a fenyő...
Este Encsike hívott, apa szerencsésen túl van a műtéten. Persze intenzív, és altatás, de egyelőre komplikáció mentesnek látszik. Adja Isten, hogy úgy legyen.
Felhívott Nimród is. Gratulált a szülinapomra, a nyolc napba belefér.
Este nyilckor siftelés vissza, a helyünkre jött uszályt megrakták.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése