2004.
Július 29. csütörtök, úton, Szczecin. Hajnali egyre értünk Swinoujsciéhez, hatra kikötöttünk. Onnan tudom, mert akkor ébresztettek. Enyém volt az éjszaka, és a reggeli raktárnyitás is.
Jópofa: ezen a hajón a matrózok nyitják a raktárt, hát legalább nem kell mindig nekem rohangálnom. Ugye én vagyok a security officer, és ezt komolyan kell venni. Mindenki kap egy kis bilétát, afféle kitûzõt, amire rá vagyon írva, hogy személyzet, és a beosztás, nyilván azért, hogy a tenorista ne helyi ártatlant durrantson le, lássa, kire kell lõni. Na, elég a hülyeségbõl, ez valóban komoly dolog, annyira, hogy minden hajóra lépõ idegennek alá kell írni egy papírt, és megmondani, honnan jött.
A barba kitanálta, hogy fordítsuk meg a horgonyláncot. Na, ez nem egy "was ist das", ha hajógyárban vagyunk, mert kiengedik a dokkba a láncot, majd a másik végével behúzzák, de itt nem volt nagyon hova, engedni. A deckre fektettük, meg a fedélzeti raktárba engedtük le a búvónyíláson, végül is nem volt nehéz, csak irtó koszos lett minden és mindenki, valamint a két matróz jól elfáradt a lánc húzkodásába és fektetésébe.
Este kilencre kész a kirakás, a rakátrcsukást megszenvedtük, mert a hátsó szelvények gyakran nem mennek, az elsõvel kell õket a helyére vontatni. Szóval lesz majd kínlódás elég!
Este odaadtam a gépésznek a karórámat, hogy vegyen rá szíjat, mert sikerült a repülőn eltörni a csatját. A fia megígérte, hogy elintézi, de nem tudja, hogy mikor, mert holnap ügyel. Ugyanis ez a "suttyó kölyök" doktor. Egyszerűen fantasztikus, hogy ilyen fiatal legyen valaki, és orvos... Kezdek ideges lenni, a korom miatt. Mert aki velem hasonló cipőben jár, az tudja, hogy magam nem érzem semmivel se öregebbnek belül, mint a fiatalok, azt viszont el kell ismerni, hogy nem az én korosztályom...
Július 30. péntek, Szczecin. Laza nap, mert a gázolajtankkal dolgoztak a helyiek. Ki kell szivattyúzni, ki kell törölni szárazra, majd kimosni, újra szárazra törölni, és kiszellõzteteni. Ezután lehet nekiállni a hegesztésnek. Ma estig a törölgetéssel végeztek. Teljesen el vagyok varázsolva naptárból adódóan. Végre ma rájöttem, hogy 30-a van, átállítottam a telefonom naptárát, és minden a sínre került.
Utálom a kabinomat, avagy az erõsebb kutya esete a hajózásban
Nagyon haragszom a kabinra, pedig szegény nem tehet semmirõl.
1.,Picike. Az ágy és az asztal között van 60 centi, ilyen széles.
2.,Az ajtót csak annyira lehet nyitni, hogy én csak lapjával (lapommal?, lapomra állítva?) tudok bejönni, ugyanis kb. 40 foknyira nyílik. Ez azért van, mert az ágy végében van a frizsider, és az nem engedi kinyílni. Nyilvánvaló, hogy mindig beleakadok
3.,A fürdõ közös a szomszéd kabinnal, szerencsére abban senki nem lakik, tehát használhatom raktárnak.
4.,Alig van fény, az egy világítótest nem elég
5.,Padlószõnyeges, és olyan mocskosan kaptam, hogy nincs gusztusom rálépni mezítláb.
A hajó magyar építésű, az erõsebb kutya még Budapesten szállt be építés végén, és ő volt a gépész. Mivel ő volt az első, aki beköltözött a hajóra, elfoglalta az elsőtiszti kabint. És azóta is a hajón van... A chiefnek meg maradt egy picike lyuk...
Azért nem zabáltam túl magam. Mindenbõl egy szelet, kenyér semmi, és három sült krumpli, mert az is volt, héjában sütötte a szakács, alufóliába tekerte és úgy ment a sütõbe.
Napközben a számítógépre tettem azokat a dolgokat, amikkel dolgoznom kell.
Van egy asztali gép, de azzal rövid két perc alatt tele lett a hócipõm. Az egérre alig reagál, valami furmányos módon kell hozzányomni az egérpadhoz, a nyomtatványokat Wordben készítették el, olyan is, utálom azokat, akik nem a megfelelő programot használják. Egy ilyen űrlapot normál táblázatkezelővel kell megcsinálni, és nem agyonerőszakolni a szövegszerkesztőt.
Viszont az egyik GPS-re meglehetősen megorroltam. Jó régi, és valami idióta logikával megoldott módszert alkalmaznak, még nem tudtam rájönni a forszára. De ami késik múlik, majd holnap belevetem magam. Szerencsére van egy Furuno, amit ismerek, arra elkészítettem az utat, de a barba a régin kéri. Majd rá kell vennem, hogy szeresse ezt is. Persze ez se szeretetreméltó, csak a két rossz közül az elfogadhatóbb.
Este fél tizenegykor még hegesztették a tanktetőt.
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése