2004.
Augusztus 11. szerda, Bréma, úton. Hiába az esti shiftelés, reggel hatkor még tíz métert előre kellett mennünk, hogy a rakodócsőnek megfelelő helyzetbe legyen a raktár hátulja.
Van úgy, hogy az ember elcsodálkozik a leghétköznapibb dolgokon. Így jártam tegnap és ma a pókokkal. Valószínűleg a halliszt vonzza a legkülönbözőbb rovarokat, hát nyilván sok a rájuk vadászó pók is. Tegnap reggel, shiftelés után, amíg megittam egy bögre kávét egy pókot figyeltem. A raktárházból érkezett csillogó, csak a napfényben megvillanó vékony szálon. A járó korlátját érte el. Azonnal munkához látott, leeresztette magát a földre, megragasztotta a "pányvát". Vissza fel, most másik irányban pányvázta magát le, aztán mindenféle "segédköteleket" rögzített különböző helyekre.
Ma reggel aztán ahogy mentem előre, a könyökömmel sikerült "beleszakítanom" az elkészült kis remekműbe, a jó két tenyérnyi pókhálóba. A pók rezignáltan vette tudomásul, és nem mozdult lesállásából a sarokban. Ahogyan mentem előre, sok háló csillogott a fényben, néhányukat pedig úgy vettem észre, hogy megfogták a pillekönnyű halliszt porszemcséket és a por kirajzolta a háló szálait még árnyékban is. Majd mindegyik közepén ott gubbasztott a gazda. Muszáj volt elővennem a videokamerát, és felvételt készíteni róluk.
Nem tudom, hogy hogyan működik a természetes kiválasztódás, de ebbe a hajó nyilván durván szól bele. Hiszen ezek a "kalandvágyó", felfedezni indult pókok sajnos csúnyán fogják végezni, mert indulás után tisztára mossuk a hajót, s odalesz a sok órás munka eredménye, s talán a pókok se élik túl a vízzuhatagot. De ha igen, akkor mit fognak majd tenni a 11 napos menet alatt? Akkor nincs légy, rovar a hajón (hál Istennek).
MARPOL vizsgálat és az eredménye
Délelőtt kifeküdt Zbyszek, a gépész. Tegnap elvittek megjavítani valamilyen ketyerét a gépházból. Ez egy mérőjószág, amelyik a kidobásra kerülő víz szennyezettségét méri, és ha 50 PPM fölött van, akkor lezár, az ennél szennyezettebb víz nem jut a szabadba. (1 PPM = 1 rész szennyező anyag milliónként = pollution per million.) Nos ezt kellett javítani, mert megbuktunk az ellenőrzésen.
Ma visszahozták, illetve teljesen újat szereltek be. Nem igaz, hogy rossz, csak ez a kényelmesebb út. Valószínűleg a német szakértelem sem mindenhol világszínvonalú, speciel ezen a készüléken csődöt mondott. De hajlok egy ennél erkölcstelenebb, de kifizetődőbb megoldásra is:
Mivel a javítóműhelyt a MARPOL ellenőr ajánlotta azzal, hogy ők a legjobbak Brémában, azt nem tette hozzá, hogy egyben a konkurens cég is, egyszerűen kiszerelték a régit és a sajátjukat helyezték be, és a hivatalos ember jattot kaphat. Mondom, ezt tartom valószínűbbnek, a gátlástalan harácsolást a másik kíméletlen megvágását hatósági segédlettel. Mert ez olyan demokratikus intézménynek tűnik, amiből sokan jól megélnek.
Majd szentségel Mr. Held a tulajdonos, hiszen a javítás 500 euró körül van, míg az új ötezerbe kerül.
Valami furcsa is volt ma: a barba előbújt kilenc körül, és mondta, hogy egy órát még visszafekszik. Oké, tegnapelőtt egész éjjel utazott, hát hadd aludja ki magát. Tizenegykor keltettem, hogy itt az ügynök, aztán amikor az elment, bezárkózott, és aztán nem láttam többet, csak amikor egyszer hívatott:
- Chief, mikor fejezték be?
- Még nyolcvan tonna, és kész a berakás - mondtam.
- Jé, még rakodunk? - kérdezte, és magára zárta az ajtót. Ekkor már kezdett gyanús lenni a dolog, hogy:
Ezen a hajón érdekes naplót fogok írni
mert lesz bőven témám kivel foglalkozni...
Amikor megjött a wasserschützpolicáj, hogy kiadja az indulási engedélyt, már egyértelmű volt, hogy nem szabad a barba kabinban gyufát gyújtani, mert felrobban az alkoholgőz.
Kész, beraktunk, mehetünk.
- Chief, indulásnál legyen fent velem egy kis ideig... - kérte, és természetesen igent mondtam, mert ugye most újnak számít, meg ő a barba (hogy a fene egye meg).
A manővert végigcsináltam a révkalauzzal, aki csak egy fintorral jelezte a véleményét a parancsnokról. Az közben hol bóbiskolt a lábát leejtve a műszerfalról, hol a feje bukott előre... Aztán azzal az ürüggyel, hogy kólát küld a pilotnak, eltűnt a balfenéken.
Egy kicsit összeszorult a gyomrom, arra gondolva, hogy vele kell a következő két vagy négy hónapot töltenem. Lementem zuhanyozni, tisztába tettem magam, majd vissza a hídra. Barba sehol.
- Chief, ha van valami dolga, menjen és csinálja, én fél tízkor szállok ki - mondta a révkalauz úriember módra. Gyorsan lementem, és mivel az a dolgom, hogy pihenjek, lefeküdtem, az ébresztőt beállítottam kilencre. Fél kilenckor becsörtet Fabian:
- Nincs a hídon senki, csak a pilot.
"A nénikéd", gondoltam, és megnyugtattam, hogy kilenckor megyek fel, amikor kiszáll a kalauz. Ezzel a kapitány úr el. Felette a fene a hídra, amikor kiszállt a német, ott téblábolt még pár percet, és mint az a világ legtermészetesebb dolga, elment, hogy aludni-e vagy vodkát zabálni, nem tudom.
Bremerhafentől vittem a hajót, és annak ellenére, hogy először navigáltam a Weseren minden különösebb baj nélkül kimentünk.
Éjfél előtt megittam egy kávét, merthogy ugyebár az én őrségem következik, és maradtam...
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése