2011. március 25., péntek

Még mindig Marina di Carrarában - Pancon 3 - 18. rész

Február 23. csütörtök. Marina di Carrara. Délelőtt folytattuk a Ram-Nek felragasztását és habbal fújtuk ki a csatlakozási pontokat.
(Érdekes, le sem írtam, mikor kezdtük el ezt a munkát. Pedig fontos mozzanatai voltak, egyelőre nem kommentálom, meglátom, később mit írtam róla.)
Este San Remo a tévében. Kicsit unalmas, de azután egy pasas kimászott az erkélyről és a korlát szélére ült (gondolom ő is unta), rendőrök, rendőrnők hívták, másszon vissza, de nem ment, hiába kérték. Végül a műsorvezető, Pippo Baudo felment, ő behozta az erkélyre, a műsor mehet tovább, reklámnak se rossz.

Február 24. péntek, Marina di Carrara. Hajnalban elromlott az idő, alacsony nyomású front érkezett, két-háromméteres hullámok jöttek, a hajó rollázott, a víz feljárt a raktártetőkre, őrséget kellett tartanunk.
Reggel a hídról figyeltük, hogy a felragasztott Ram-Nek szalagok hogyan dolgoznak, és egy-egy nagyobb billenésnél hosszában felszakadtak, más meg lejött. Mr. C. teljesen magába roskadt, hogy íme: hiába költöttek, az olcsó mégsem az igazi megoldás.
De baj van az Inmarsat készülékkel is, telefon Londonnak, ott azt mondták, hogy hardver probléma lehet. Ha jól belegondolok, nem is hülyeség, mert az Angol-csatornában a viharban kiszakadt a helyéből a számítógépház a képernyővel együtt és lezuhant a földre.
Ebédre fekete leves: távirat a S. nevű skót gengsztertől, miszerint Mr. C. és Mr. F. hagyja el a hajót, a surveyor elfogadta az ideiglenes raktár vízmentesítést a Ram-Nekkel, és ha kész a rádió valamint az idő engedi induljunk el Port Said felé, ott jön surveyor (ugyanis ott bárkit meg lehet venni).
Az idő erősödik, most 7-es erősségű a szél. Az egyes segédgép roncs, a kettesnek eltört a kuplungtárcsája, a hármas megy (egyelőre, de ez nagyon ideiglenes állapot). De a főgépüzemhez két segédgép kell, eggyel istenkísértés elindulni. Főgépet járatni és horgonyt húzni együtt lehetetlen. Ilyen időben, amikor a hajó ennyire bólogat a szembeszélben lehetetlen felhúzni a horgonyt a főgép segítsége nélkül. A többi hajó rég elment menedékhelyre a La Spezia előtti öbölbe. Mi nem tudunk. Pedig a Kikötőkapitányság is szólt, hogy átmehetünk. De mi erre is képtelenek vagyunk. Ha megcsúszunk, le kell dobni a bal horgonyt is (ezt sose használjuk, mert szinte lehetetlenség felhúzni, minden szem megugrik a dobon, mert a diója van kikopva). Most a főgép menetkész (de minek?), a hídon őrséget adunk és imádkozunk, hogy ne erősödjön az idő. A Navtex időjárás-jelentés 9-es időt jósol és ez be is fog jönni, ahogy a TV-ben látott műholdképet néztük.
Később távirat érkezett, hogy Mr. F-nek megvan a repülőjegye, és Mr. C. a partról „koordinálja”az eseményeket. (Azért egy ilyen távirathoz pofa kell ám!) Ez nagyjából azt jelenti: meneküljetek, ezek a hülye magyarok meg majd elviszik a hajót.
Persze ez odébb lesz, meg kell várni a rossz idő végét, be kell hozni a rádiót és beszerelni, és a parancsnoknak el kell indulni. Géza azt mondta, hogy 90%-ban megérett az elhatározása, hogy nem indul el ezzel a hajóval a Távol-keletre, inkább haza megy! Akkor én is!

Február 25. szombat, Marina di Carrara. A vihar alábbhagyott. Három helyen teljes hosszában lejött a ragasztás, csinálhatjuk újra. Dolgozunk a semmiért, a raktártetők erőteljesen mozognak, hiába ragasztjuk fel, újra elenged majd.
Csónak jött Mr. C-ért és Mr. F-ért, és megjött a rádiókészülék is. A szerelő egy óra múlva elment, kéken-zölden, négyszer összehányta magát és a rádióhelyiség mellett a hidat is, olyan tengeribeteg lett a mozgástól. Pedig mára egészen enyhült...
Van két burmai gépészünk, Htun Sein és Hla Htay. Csuda pofák, ahogyan esznek. Hla Htay nem eszik disznót és marhahúst, nem vallási okokból, nem szereti. Mikor rakott tészta volt uborkasalátával, ő diós tésztát kapott. Az uborkasalátával összekeverte, és jól letolta, még repetázott is! Hja, kérem, a magyaros ízek!
Htun Sein késsel és villával eszik, szépen. A villával rátolja a rizst a késre,és azzal teszi a szájába. Mire Indonéziába érünk, és egy kicsit ügyetlen lesz, akkor körbe fog érni a szája.
Mikor beszálltak, a zöldséglevest sós uborkával és paprikával ették, de erről már leszoktak, miután látják, mi nem úgy esszük.
Ők egy hónapos szerződéssel jöttek, és mindjárt letelik nekik is a kettő!

Február 26. vasárnap, Marina di Carrara. Távirat S-től, hogyha a kuplungot nem nem tudjuk itt megjavítani (ki beszélt arról, hogy meg tudnánk?), akkor menjünk Pireuszba hajógyárba. Ez úgy gondolja, hogy egy segédgéppel menjünk át? Legfeljebb dead slow-val mehetnénk, az 3 csomós sebesség, Piréig két hét lenne az út. Ez az S. egy őrült gengszter! De ezt már írtam, ám nem elégszer. Délután átjöttünk La Spezia elé, mert jön az újabb rossz idő.
Vacsora: a lusta szakács fasírtja (tatár beafsteak).

Február 27. hétfő, Marina di Carrara. Túlszárnyaltuk Rotterdamot! Már többet voltunk itt, mint ott, és itt még mennyi van hátra, ki tudja! Nem gondoltam volna, amikor megjöttünk, de azt hiszem, senki nem erre számított!
Délelőtt raktártető gondozás, délben vissza Marina di Carrara elé.
Délután szerelők jöttek, és kész a rádiótelefon!

Február 28. kedd, Marina di Carrara. P. Feri nagy várakozással ült az új rádiótelefonhoz reggel, de hiába. Nem volt képes − rádiós létére − életet lehelni a készülékbe. Mi a megoldás? Szerelőt kell hívni! Röhej! Átok ül ezen a hajón!
Viszont a nadrágjaim sokkal kényelmesebbek lettek, már nem szorítanak hasban. Kevesebbet eszem, kenyeret régóta nem. Esténként felteszem a lambada kazettámat, amit még Brazíliában vettem fel az ottani rádiókból, és ugrálok rá mintegy másfél órát − táncot mímelve −, de néha ebben a zene nagyon tud zavarni. Ehhez a következőképpen öltözöm: három trikó, egy ing, farmer, és a tetejébe egy tréningruha, majd felveszem a vízhatlan kabátot. Így az ugrálás alatt mindent teleizzadok, de utána pillekönnyűnek érzem magam, és órákon át dög szomjas vagyok!
Délután surveyor, a raktárt elfogadta. Mr. C. megdicsért az elvégzett munkáért, de sajnos a bukszáját elfelejtette a ceremóniára elhozni. A rádióhoz és a segédgéphez holnap visszajönnek, de az már nem rám tartozik.

.

2011. március 15., kedd

Vészhelyzet a tengeren 4. rész

Eddig megismertük, hogy milyen körzetekre vannak felosztva a tengerek a GMDSS rendszerben. Most nézzük, hogy milyen készülékeket használnak az előírások szerint egyes körzetekben?
A partmenti körzet az A1-es. A hajót fel kell szerelni VHF (URH) rádiótelefonnal, egy hozzá tartozó DSC készülékkel, egy NAVTEX vevővel, Kell lenni egy COSPAS-SARSAT EPIRB-nek is, valamint egy SART, azaz Search & rescue Radar Transponderrel, még azazabban: egy lokalizációs jelet adó, radarjel visszaverő készüléknek.
Elsőnek nézzük a VHF rádiótelefont: ez nem nagy kunszt, mindenki el tudja képzelni, itt róla kép:

Ami sokkal érdekesebb, hogy hozzákapcsolnak egy DSC készüléket. (A linken mindent megtudhatsz angolul a DSC-ről)
Nos, ez az, ami a VHF rádiótelefont alkalmassá teszi a GMDSS rendszerben való részvételre. Mit is tud ez a kütyü? Ugyanúgy URH / VHF frekvencián dolgozik, mint a rádiótelefon. Azt ugye tudjuk, hogy a frekiket csatornákra osztották, ezért itt csatornákról beszélünk. Ezek a csatornák bizonyos célokra le vannak foglalva a tengerhajózásban, így a 16-os a mindenféle kommunikáció kezdeményezésére, a vész és sürgősségi helyzetek számára pedig ez a kommunikációs csatorna. A 13-as a biztonsági közleményekre van fenntartva hajó-hajó között, a 6-os hajó-hajó valamint hajó-légijármű, és így tovább.
A DSC készülék a 70-es csatornát használja, és két DSC ezen a csatornán kommunikál egymással.
A DSC előlapján látsz egy piros gombot. Gondolom, sejted, hogy miről van szó? Ezzel a gombbal lehet Distress Alertet, azaz vészhelyzeti riasztást leadni. A riasztás lényege, hogy készülék adja, készülék veszi, és előre programozott minden.
Riasztást két módon adhatsz le vele:
1. Megnyomod ezt a piros gombot, majd gyorsan elengeded, és ekkor kapsz egy menüt, amiből kiválaszthatod, hogy mi a bánatod, amiért veszélyben érzed az életed.


Ilyeneket látsz: UNDESIGNATED - nem meghatározott, FIRE, EXPLOSION - tűz, robbanás van a hajón, FLOODING - elárasztás - COLLISION - összeütközés (hajóval, úszó tárggyal, mondjuk egy vízbe esett konténerrel), GROUNDING - megfeneklés, zátonyra futás, CAPSIZEING - felfordulás, SINKING - süllyedés (és nem thinking about), ARMED ROBBERY ATTAC - fegyveres rablótámadás, MAN OVERBORD - vízbe esett egy ember (ember a vízben).

(Feminista szervezetek kiharcolták, hogy - állítólag idén január 1-től - nem Man overboard legyen a vészhelyzet megnevezése, mert a man az férfi, hanem person overboard, mert ebbe a nő is beletartozik, többmilliós kiadásokba verve ezzel mindenkit, akinek a DSC készülékekhez köze van, meg az egész rendszerhez, mert a könyveket újra lehet nyomni, stb. Ne találgass, az idiotizmus mindig Amerikából jön. Ez persze ne a nők elleni beszéd, hanem fel szeretném hívni a figyelmet arra a nagyszerű tényre, hogy a felkutató és mentő egység sosem fordult vissza azzal, hogy legyintett: á, ez nem ember, hanem "csak" egy nő, és hagyták a vízben.)

Tehát ezek közül kiválasztod, ami rád vonatkozik, a készülék folyamatosan veszi a hajó pozícióját, az időt, ez is bekerül majd az adásba, amikor kitöltötted a menülapot, akkor 6 másodpercig kell nyomni a piros gombot, és a DSC elküldi a riasztást.
A riasztást minden DSC-vel felszerelt rádióállomás (a hajó is rádióállomás) veszi. Mindenki készüléke csörög, csattog, visong, ugrál, kiabál észveszejtő hangerővel addig, amíg a kezelő egy gomb (Enter) megnyomásával tudomásul nem veszi. Aki vette, annak a képernyőjén megjelenik: a veszélyben levő hajó pozíciója, az időpont, a beprogramozott vészhelyzet típusa és a hajó MMSI (Maritime Mobile Service Identity), azaz a hajó azonosító száma, ami így nem igaz, mert ez a DSC és EPIRB azonosítója, és csak azon keresztül a hajóé, de ebbe ne menjünk bele.
A riasztást ugyebár mindenki vette, aki VHF vételi körzetben van, tehát a parti állomás is, és mindenki feszülten figyel.
Ha leadtad a riasztást, akkor az a dolgod, hogy felvedd a VHF / URH rádiótelefonodat, és szóban is szétkürtöld, hogy mi a bajod! Ennek megadott formátuma van:

  MAYDAY MAYDAY MAYDAY
  THIS IS hajónév MMSI szám and CALL SIGN vagy más néven hívójel / IDENTIFICATION of ship in distress a hajót ezzel meghatároztd

  MAYDAY
  POSITION - megadod szóban is a pozíciót
  UTC - időpont

  NATURE OF DISTRESS AND ASSISTANCE WANTED - itt elmondod szóban, hogy mi a bajód, és miféle segítséget kérsz (azonnali, sürgős segítséget kérek, ez a típusszöveg)
  ANY OTHER USEFUL INFORMATION - itt megadsz minden egyéb hasznos információt: hányan vannak veszélyben, van-e sérült? A SRAT és EPIRB készülék be van-e kapcsolva, a körzetben milyen az időjárás, és ha vitorlás vagy, a hajód hogyan néz ki


  OVER - Vétel - és várod, hogy válaszoljon bárki is

Ezután a DSC készüléked arra vár, hogy a parti rádióállomás (MRCC, a felkutatási és mentési központ) visszaigazolja DSC készülékkel, hogy vette a riasztást. ha nem érkezik visszaigazolás, akkor addig adja a te DSC-d a riasztást, amíg meg nem érkezik. Ez - hangsúlyozom - nem szóban, hanem készülékek között történik.
Hogy ne legyen túl sok okosság, itt most megállunk, mert megkaptad a visszaigazolást, és ezáltal tudod, hogy az MRCC felelősséggel átvette a mentés irányítását, mert a visszaigazolás ezt jelenti.

.

2011. március 10., csütörtök

Szavak a hullámok hátán

Évek óta vajúdok a kézirattal, nem jutottam egyről a kettőre.
Összegyűjtöttem (amennyire szerény képességeimből tellett) a magyar tengerésznyelv szavait, belvízi hajós barátaim, ismerőseim és idegenek segítségével a hazai hajósok nyelvének szavait, és egy barátom (Hartványi Tamás) összegyűjtötte a vitorlázók szókincsét, és ez kerül a majdan megjelenő kötetbe.
Hivatkozom itt dr. Balázs Gézára, aki az ELTE tanszékvezetője, mert a neves nyelvész a kezdetek kezdetén valami ilyesmit mondott:
- Kapitány úr, ezeket a szavakat össze kell gyűjteni, meg kell őket menteni, mert a magyar nyelv szerves része.
És a tanár úr az Akadémiai Kiadót ajánlotta, mint olyat, amit azért hoztak létre egykoron, hogy a tudományt támogassa (és ez tudjuk, az esetek zömében, nem hoz olyan bevételeket, amiért harcba mennének a profitéhes kiadók).
A Kiadó kapott a kéziraton, de igazgatóváltás jött, és az MTA Könyvkiadója profitorientált lett, a pénz előbbre való, mint a tudomány. Visszaléptek.
Erről lecsúsztunk.
Több év várakozás után a Tinta Kiadó - amelyik szótárakra szakosodott - karolta fel a szógyűjteményt.
Ám a karácsonyi vásár nem úgy sikerült, mint remélték, és nincs pénzük a kiadás finanszírozására. Sajnos olyan sokba kerülne a kiadás, hogy (egyelőre) le kellett mondani arról, hogy náluk jelenjen meg, annak ellenére, hoyg több szponzorunk is van, de sajnos nem elég.
És derült égből villámcsapásként jött a felismerés: lehet, hogy az Isten szereti a munkámat?
Mert most találtam egy olyan kiadót, aminek a vezetője azt mondta, hogy érdemes a kézirattal pályázati pénzekért folyamodni, és nagyon bízik benne, hogy meg is kapjuk.
Most hétfőn fogom aláírni az utolsó szükséges papírt, és utána reménykedünk!


.

2011. március 6., vasárnap

Marina di Carrarában - Pancon 3 - 17.rész

Akkor folytatom a Pancon 3 kalandjait. Megtaláltam a volt cégem az interneten, és kiderült, hogy a hajónév "él tovább", de most egy tengeri vontató viszi tovább.

Február 18. szombat. Marina di Carrara. Délelőtt Sig. Molini, ügynök, rakománytulajdonos és fővadász bejött a hajóra. Kisütötte éjszaka − és reggel konténerhajózásban jártas ismerőseivel beszélt, akik megerősítették, hogy az ötlet igen jó, mondhatni kiváló − hogy középről a raktár szélére kell a rakományt átrakni, ugyanis az oldaltankjaink nem tölthetők, az átrakással ezt a feltöltést szimuláljuk, ezáltal a hajótesben keletkezett feszültség oldódhat.
A délutáni műszakkezdésre megjöttek a melósok (14.00-ra). Középről a rakományt kiraktuk oldalra, közben a melósok mutatták, hogy őrültek vagyunk, ha így elmegyünk a hajóval, nem Szingába, hanem csak kétnapi járóföldre is. Sajnos igazuk van. Lehetetlen a 20-25 tonnás, három magasra halmozott márványtömböket biztonságosan megkötni.
Rakományshiftelés után raktárcsukás próba, természetesen és hál’ istennek, sikertelen. Milyen jó így dolgozni, hogy közben az ember azért imádkozik, hogy ne legyen eredménye a munkájának!
Megpróbáltuk a raktárt becsukni. A 9-es ponton a helyére ment, a 8-as meg se mozdul. A hetest is parti daruval kellett a helyére emeltetni. Most vajon mit fognak kitalálni?
Délután Mr. Cunningham a hajón. Ő is azt kérdezte, mit fogunk most csinálni?
− Hát majd gondolkodom − mondtam, de felmerült a kérdés bennem: ezért kellett ide utazni? Ezt telefonon nem tudta megérdeklődni?
Este telefon haza. Encsike is rájött, hogy ez nem hajó, hanem egy halom ócskavas. Pizza (frutti di mar) egy hangulatos pizzériában. Rajtunk kívül egy népes társaság születésnapot ül.
Február 19. vasárnap. Marina di Carrara. Mr. Cunningham kitalálta, hogy a sagging megszüntetésére most a kettes raktár elejéből hátra, és az egyes raktár hátuljából előre kell átrakni a rakományt. Így középről kikerül a súly, és elöl-hátul megterhelve kiegyenesíti. (Ha akarja, mondom én.) Esetleg pár száz tonnát ki is rakhatunk, és töltsük fel az oldaltankokat is. (Lelke rajta, nekünk úgy adták át a hajót, hogy nem lehet kiszívni, ha feltöltjük, szóval sose próbáltuk. Ha viszi a balhét, ám legyen.) Ez a terv, holnap majd meglátjuk.
Délután a városban. Teljesen váratlanul rám tört a Karnevál (bár nem a riói...). Eszembe se jutott volna, hogy efféle látványosságban lehet részem. Pöttöm gyerekek, nagymamák, fiatalok, éltes urak és a nejek mind-mind színes maskarában, vagy utcai ruhában de festett arccal, vidámak, ökörködnek, tréfálódznak, ugratják egymást, bolondoznak, esznek, isznak, énekelnek, kiabálnak, szórják a szerpentint, konfettit, „brillantint” és hatalmas ovációval köszöntik a felvonulókat, a kocsikat, amik tele aprónéppel és zenét harsogva vonulnak a főúton. Szóval olaszok a javából, igazi temperamentumos déli népség.
Én meg egy csomót videóztam.
De mivel csak egy kellemes délutáni videósétára indultam, nem tartottam fontosnak, hogy pénzt is hozzak magammal. Most már bántam, de azért élveztem a vidám forgatagot. Két óta ebből is elég, utána egy kurta séta a tengerparti strandhoz, hogy egy felvételt készíthessek, bár így februárban a strand teljesen kihalt volt.
Este tévé. Nagyon készülnek a San Remoi Dalfesztiválra, egy beharangozó műsort adtak, a régi énekesek karneváli hangulatot teremtettek a színpadon és persze a régi slágereket énekelték. Az utolsó szám a meghalt Domenico Modugno Volare című slágere volt. (Most törhetem a fejem, hogy vajon miért tartottam akkor fontosnak leírni, hogy Modugno meghalt. Talán éppen akkoriban, és hír friss volt. Majd otthon megguglizom, és kiderítem.)
Február 20. hétfő. Marina di Carrara. Délelőtt sakkozás a rakománnyal. Most hátul rakjuk fel három magasan a rakományt a kettes raktár elejéből. A cél az, hogy nagyobb trimmet elérve − most két láb −, a saggingot csökkentsük, így talán kiegyenesedik a raktárkeret. Egy méteres trimmig raktuk, majd raktárcsukás. Most már a kilences és hatos szelvények se ülnek le, rosszabb a helyzet, mint előtte. Erre mit csinál az olasz? A parti daruval huszonöt tonnás tömböt használva beütik a szelvényeket, nagykalapáccsal beverték a biztosító csavarokat (ezeknek annyi, a csavar mivoltukat most vesztették el...), barbár munka, a raktár látszólag becsukva.
Ez a munka senkinek sem állt érdekében, kivéve az ügynökséget, ami a hajót mielőbb kikötőn kívül szeretné látni. A hajó így nem tengerálló, biztos, hogy nem fognak elengedni. Mindenesetre este hétre végeztünk mindennel, holnap reggel pilot.
Este telefon haza, Encsikémtől elbúcsúztam, mert nem tudhatom, mikor leszek megint telefonközelben, mikor tudom újra hívni.
Mire visszajöttem a hajóra, a lángvágósok elmentek. Levágtak pár raktártető leszorítócsavart, kijjebb hegesztették, mintha ez megoldaná a gondjainkat.
A Kikötőkapitány elvitte a barba útlevelét.
Február 21. kedd. Marina di Carrara. Manőver reggel hatkor. Természetesen nem megyünk mi messzire, csak horgonyra, hiszen tudjuk, a Kikötőkapitány nem engedi el a hajót (és a barba se megy el innen amíg vissza nem kapja az útlevelét.
Táviratok serege ment el a Panconnak és a Seascotnak. A barba mindent leírt, A Pancontól megkérdezte, értesítse-e a Nepát? Hiába kértük a Ferivel ketten is, hogy ne tegye, a Pancon nem tudhat arról, hogy mi tudjuk és ismerjük a Nepát (és ha még tudnák, hogy K. Miklós ott dolgozik! Nepa: Netherland Pannon Shipping Co.). Ennek ellenére elküldte a táviratot. Hiába mondta meg neki P. Ali is, hogy K. Miklós szívességből értesített minket, mert a Pancon cég nem bízik a Seascotban sem, a személyzetben sem, ezért „csendőrnek” kérte fel a Nepát.
Ebből botrány lesz!
Délután jött egy surveyor a Germanische Lloydtól. A kis köpcös, kopasz harcsabajszú olasz se köpni, se nyelni nem tudott, amikor a vízpróbát csináltuk, elképedve figyelte miként ömlik be az összes víz a raktárba a raktártető rései között.
− Primo, miért hívtak, ha egyszer tudják, hogy milyen állapotban van a hajó? − kérdezte. − Ez teljességgel érthetetlen.
Megjegyzem, számomra is. Arról pedig felvilágosítottam, hogy nem én hívtam ki, engem is meglepetésként ért a dolog. A surveyor elment, mi meg itt állunk horgonyon, semmit se tudunk, majd a fejünk születik valamilyen döntés (aminek nyilván mi isszuk majd a levét.)
20.45: a tévében a San Remoi Fesztivál. Gigliola Cinquetti borzasztó. Csúnya és öreg. Minek állt ki a színpadra? (A képen fénykorában).
Hát ennyi, egyelőre, messze még a vége!
.

2011. március 3., csütörtök

Egy eltűnt vállalat nyomában: volt egyszer egy MAHART - (5. rész)

Volt egyszer egy MAHART, ahol több mint 1500 tengerész dolgozott. Közöttük volt Moha és Seafalcon is. Milyen is volt ez a cég, amikor fénykora volt, és ez a hatvanas, hetvenes évekre esett?
Olyan volt, hogy volt pénz, de dögivel. Mindenre. Például fogorvosra. A beiruti fogorvos hány, de hány tengerész szájába ültetett arany fogakat! Persze ne matrózokra tessék gondolni. Mivel én személy szerint csak legendákat hallottam, ezért ezeket nem részletezem, de azt tudom, hogy végül a vállalat megelégelte a pofátlanul magas számlákat, és letiltotta. Már a fogsorcsináltatást.
Én is voltam fogorvosnál.
Ez elég régen volt, még a Cegléden hajóztam. Lementünk a Vörös-tengerre, Aqaba kikötőjében rakodtunk ki. Utána Port Szudán volt a berakó kikötő, és mivel volt egy lyukas fogam, ami bár nem fájt, de arra gondoltam, hogy előzzük meg a szudáni fogfájás lehetőségét is, jelentkeztem fogorvoshoz.
Megmondom, volt egy hátsó gondolatom is. Legendákat zengtek a tengerészek az aqabai fogorvosról, és a rendelő felszereltségéről. Hogy ilyen-olyan-amolyan modern… Hát ha az, akkor betömetem, és „élvezem” az otthon akkor még nem látott szuper technikát.
A második tiszt kivitt. Én akkor még a "yes"-t és a "no"-t kicsit kevertem, ennyi volt az angol tudásom. A fogdoki rendelője… hát, nem tudom. Az SZTK-ban modernebb ketyerék voltak. A pasi belenézett a számba, és rögtön kiszúrta a lyukas fogat, ami bár nem fájt, magában hordta az ismert kín lehetőségét. A doki megnézte, vette a kalapácsát, ráhúzott vele, hát a csillagokat láttam.
- Pains? – kérdezte a fogész.
- Fáj? - kérdezte röhögve a második tiszt.
Se válasz, se bólintás, de a reakcióm egyértelmű volt. Kaptam bele csinos, de ideiglenes tömést.
- Majd otthon cseréltesse ki – mondta a doki és mészáros.
Addig nem kellett várni, mert amire a hajóra értünk, kiesett. Mondtam a siornak, aki megígérte, hogy másnap kivisz, akkor is jól jön egy séta a városba.
Másnap kimentünk, a fogorvos elrepült Ammanba, menjünk másnap, mondta egy hölgy. Másnap viszont elindultunk, így a mészáros fogász nem látott többet Aqabában.
Lementünk Port Szudánba, volt vagy négy nap az út. Addigra jól begyulladt, és kaptam egy frankó szájzárat. Ez nem rossz, ha fogyni akarsz. De ha dolgozni kell, és kénytelen vagy löttyön élni, az nem az igazi.
Port Szudánban nem részletezem, mennyit álltunk horgonyon, de amikor beálltunk, az első tiszttel kimentünk „fogorvoshoz”. Ez a helyi kórházban székelt. Az ügynök kivitt, majd otthagyott minket.
Végigmentünk a kórház udvarán, közben szemrevételeztük a körfolyosón fekvő betegeket, meg az őket ellátó, a kecskét fejő termetes feleségeket…
Egy elegantos váróban, egy kulturált doktornak látszó faszi kikérdezett, majd egy vizsgálóba vitt, ahol azt mondta, nyissam ki a szájam.
Mutattam, hogy nem megy. Erre lazán a két mancsával szét akarta feszíteni. Ha volt ilyened, akkor tudod, hogy sok minden lehetséges ebben a galaxisban, de az efféle huncutság nemigen működik.
- Meg kell röntgenezni – nyilatkozta ki a fejéből. Kézen fogott, és elvitt a rögönyözőbe. Hát itt majd hanyatt estem. A legmodernebb Siemens röntgenkészülék meg minden. Lefektettek egy pallóra, ami két kőműves bakra volt fektetve, fejem alá fémkazetta, és surr, meg voltam röntgenve. Amíg előhívták, kaptunk lónyálat, valami helyi kaólát.
Miután megszakértették a felvételt, átvittek egy fogászati kezelőbe. Ott is Siemens szék, meg reflektor, meg hiper-szuper, ihaj-csuhaj, NSZK csúcstechnológia. Az első tiszt beült, mert ugye ő az első, én meg az elválasztó függönyhöz mentem, és átkandikáltam a hodály másik felébe. Nos, ott egy forgatható zongoraszékre kuporodva egy helyi, gennyes arcú, páciens ücsörgött, akinek a felcser beadta a szájába bele az érzéstelenítőt. Aztán átjött, és ugyanazzal a tűvel beadta az első tisztnek is bele a szájába. Ekkor az a meghatározott érzés kerített hatalmába, hogy itt nekem senki bele nem dug a számba semmit, és ez a fogdoki ujjára is vonatkozott.
Tíz perc eltelt, az első tiszt fogát kikapta a fogász. Gyüjjek a székbe, mutatta. Beültem.
- Nyissa ki a száját! – fordított az első tiszt.
- Hát az nem megy…
A fogász megpróbálta szétfeszíteni, de most se nem ment. Fejet csóvált, és felírt antibiotikum injekciót, hogy a második tiszt adja be tizenkét óránként, és ha nyílik a szám, akkor menjek el hozzá, és kihúzza. Természetesen elindultunk, és Ákos, a második tiszt legjobb szórakozása az volt, amikor fél tizenkettőkor megjelentem nála, és tartottam a fenekem egy kellemetes szurira, legyen dél vagy éjfél előtt.
Azért Szueztől nem fordultunk vissza, mert akkor már rendesen tudtam nyitni a számat. El is fogyott a szuri, és mire átértünk a csatornán, az én fogam bizony megint begyulladt, a számat csak résre tudtam nyitni.
Rijekából haza, mert már út elején kértem a váltásomat. A vasútról a fogászhoz vitt az asszony. Az fogott egy kanyarfogót, és úgy, a zárt fogsoron át megfogta, kirántotta, és láss csodát, azonnal elmúlt minden szájzár!


.


Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (2) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) naan (1) Napló (219) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)