2013. május 29., szerda

Keresztelő az Indiai-óceánon

 Kécza Sándor:

Egy keresztelő

Az Indiai-óceán kegyes volt hozzánk, szerencsére a monszun utóját kaptuk csak el, nem nagyon mozgott a hajó, legfeljebb ha öt, hat méteresek lehettek a hullámok. Naponta jött az özönvíz, a trópusi zápor; de mindez nem akadályozott meg abban, hogy ne készülődjünk a keresztelőre. Nem az igazi, egyenlítői volt, a parancsnok úgy döntött - javítandó a közhangulatot, - hogy az új embereket, akik még nem jártak az óceánon, vessék alá eme tortúrának. Új forgatókönyvre nem volt szükség, megtette az előző. Mindössze verseket kellett fogalmazni, személyre szabottakat, felújítani a jelmezeket, újakat kreálni, s megbeszélni a szereposztást. Összeállt a stáb, mit lehetne még kitalálni, módosítani? Előkelő szerepet kaptam, Sellőként, - aki nem más, mint Neptun felesége, - borzasztottam a nagyérdeműt. Jelmezem már készen volt, sminkem készítéséhez hasznos tanácsokat adtam a hajón lévő egyetlen feleségnek, aki vállalta orcám elcsúfítását. Szemhéj kékre, orcám pirospozsgásra festve, szépségtapasz, pofikámon, hatalmas műszempillák - ez utóbbiakat tőle kértük kölcsön, Szingapúrban visszavásároltuk, - valamint ajkaim kirúzsozva. A cél az elborzasztás volt és ez tökéletesen sikerült. Förtelmesen nőies voltam. Halfarkam az uszonyokkal készen állt, egy kis damil segítségével ügyesen tudtam csapkodni vele. Némi kályhaezüsttel újítottam fel a színét. Műkeblem is kiállta a próbát, nem kellett újratömni. Mellemen trikó feszült, rajta két hatalmas mancs árnyképe, éppen a domborulataimon és egy vérző piros szív. (Mivel kevés hely maradt, inkább a hasam táján dobogott ez a szervem.) Hajam copfba fonták, két piros masnival ékítették.
A fotó illusztráció, készült az MS Székesfehérváron 1976-ban a Vörös-tengeren (Székely István felvétele)
A lényeg a „kézcsókpép” volt, amit az előttem térdelő pogányok képébe nyomtam, amikor csókkal illették kacsómat. Saját találmány, szabadalmaztatni kellene, bízvást alkalmazható, ha valakit ki akarunk kergetni a világból. Íme, a recept: végy körülbelül két liter paradicsomlevet, tégy belé fél kiló felolvasztott ipari faggyút, ízesítsd egy kis üveg mustárral, fokhagyma és cseresznyepaprika krémmel - egy-egy tubus elegendő mindkettőből -, üssél bele három – négy, napon érlelt tojást, egy egész avas vajat, s végül koronázd az egészet három doboz pálpusztai sajttal. Keverd jól össze, majd a vödröt érleld pár napig a 60-70 fokos kéményben. Ha túl híg lenne, bolondítsd meg egy kis liszt és cukor szórattal. (Mondanom sem kell, én lettem először rosszul, mikor belenyúltam a vödörbe, megbolygatva tartalmát.)
Mivel a hölgy, aki sminkelt, szintén a keresztelendőek közé tartozott, kedvezményként csak a csuklómra lehelt egy puszit, szegény asszony így is belesápadt az illatözönbe, ami markomból áradt. A többiek már rosszabbul jártak, kézfejemet nyújtottam, majd hírtelen mozdulattal a tenyerem fordítottam szájuk elé, elkerülhetetlenné vált ajkaik találkozás az imént leírt masszával. A hatást jobb nem részletezni.
(Szomorú csalódást jelentett Bangokban, mikor a rakodóknak főzött ételeket megszagoltam, - hozták magukkal a szakácsnőiket - és bizony a receptemmel alulmaradtam mind ízben, mind illatban.)
Felsorakozott a szereplőgárda a hajófarban lévő hatos raktáron kifeszített ponyva alatt. Íme, a stáb: Neptun, a trónján, hatalmas szigonnyal kezében, kopasz fején korona billegett, testét különféle tengeri szörnyekkel ékített fehér tóga fedte. Szakállat nem kellett ragasztania, sajátja is bőven elegendő volt szerepének interpretálásához. Túl sok szövege nem volt, pár mondattal felszólította a parancsnokot, adja át néki a hajót, majd a „Csillagász” vette át a szót. Ő volt a társulat frontembere, egy igazi showman, a szónak mestere, aki minden előre nem látható szituációban feltalálta magát. Talpig fehér lepedőbe öltözött, ráfestettük az egész csillagos eget - negatívban. Fehér alapon fekete csillagok. Csúcsos papírsüvegét csillagjegyek ábrái díszítették. Mellkasán hatalmas távcső lógott, két borosüveget illesztettek össze ügyesen, tartalmából időnként kortyolgatott. Kezében feltekercselve az egész forgatókönyv, szövegek, a versek, szónoklatok sorakoztak a pergamenen. Szólította a pogányokat, felolvasta a nekik íródott verseket, akik térdre roskadtak Neptun előtt, elrebegték felajánlásukat, hogy megváltsák porhüvelyüket a várható kínzásoktól. Nem tudtak annyi italt ígérni, hogy megússzák. (A parancsnok jó előre kikötötte a két karton sörös penzumot, akármennyit is vertünk ki a jelöltekből.)
Neptun keze ügyében tartott néhány üveg szeszesitalt a hangulat fokozása, illetve szomjának oltása céljából. Ezekből én is részesültem, aki ott hevertem egy nyugágyon, párom mellett. Szerepem mindössze a kézcsókra korlátozódott, de ebbe mindent belesűrítettem, amit elmém kitalált. A tengeri isten utasítására szerecsenjeink kísérték a pogányokat az első megmérettetés színhelyére, ahol az „Orvos” várta, hogy kikúrálja őket mindenféle szárazföldi nyavalyájukból. Ez lebilincselő élmény volt, és ezt szó szerint kell érteni, mivel a műtőasztalra fektetett pogányokat láncokkal akadályozták meg a szökésben. Az itt használt eszközök mellett egy középkori kínzókamra szánalmas kis szerszámos sufninak tűnt. Az orvos fején díszelgett egy gégetükör, közepébe vezetve egy vékony cső, amelynek másik vége a hóna alatt rejtező tengervízzel töltött szódásszifonra volt erősítve. Kellemetlen meglepetés érte azt, aki - engedelmeskedve a felszólításnak - kinyitotta a száját, hogy megvizsgálják a fogait, torkát. Kapott is rögtön egy jókora fröccsöt. Gyógyító emberünknek rendelkezésére állt továbbá egy vécépumpa, sztetoszkóp gyanánt, továbbá egy gumikalapács a reflexvizsgálathoz. Többféle kenőcs, gyógyír várta a gyógyulókat, spenót, paradicsompüré, valamint különféle porfestékek formájában. A jelölt itt kapta meg az alapszínt. El ne feledjem, „Orvosunk” ruházata egy hatalmas fehér klepetus volt, - fogyott a lepedő rendesen, - teli ráfröcskölt piros festékkel. Fodrászunk a torzonborz üstököket próbálta formázni némi méz, illetve záptojás segítségével. Hatalmas lemezvágó olló himbálózott oldalán, fésűje, borotvája furnérlemezből készült. (Természetesen ezek az eszközök nem kerültek bevetésre.) Mint jó borbély, tyúkszemirtásra is vállalkozott, újabb és újabb kenőcsöket kenve a megkeresztelendők talpára. Pogányainkat az egyik színhelyről a másikra a négerek kísérték, a „Kalóz” vezényletével. A tengeri haramia ruházata is megér néhány sort: fekete szemfedő, - fél szemmel nézett a világba -, hatalmas, papírból hajtogatott, fekete festékkel impregnált halálfejjel díszített kalózkalap, fakéz (papírhenger+húskampó), csíkos pizsamanadrág, térdig feltűrve, gumicsizma. Fegyvere a hatalmas, fából készült pallos volt, erre támaszkodhatott, ha már igencsak imbolygott; valamint az oldalán fityegett a kötélből font korbács. Meg kell emlékeznünk hűséges szerecsenjeinkről, akiknek ruházatára nem sokat kellett költenünk, spárgából font fűszoknya, alatta egy diszkrét fürdőnadrág, csontok a konyháról, füzérformában a nyakban, egy-egy fadárda, amivel a delikvenseket noszogatták, egyik színhelyről a másikra - ennyi volt a „kosztümük”. Színükért, a szép sötétbarnáért megszenvedtek, a kézbalzsamra kent kakaó- kávépor alaposan megizzasztotta őket. Viszont jól „fogtak”. (Félreértés ne essék, semmiféle szintetikus anyagot, festéket, hígítót, gázolajat, gépzsírt nem használtunk. Elegek voltak a természetes alapanyagok, így is néha napokig tartott a nyomok eltűntetése.)            
Végezetül egy tűzoltó várta a kellőképpen összekent jelölteket, stílszerű sisakban, biztonsági övvel ékítve és egy jókora sugárcsővel, ezzel tisztította meg a procedúrán átmenteket, hogy színünk elé tisztán járuljanak. Következett az italok felajánlása. Voltak persze konok lelkek, akiket nem tört meg a kínpad minden borzalma, s keveset ajánlottak fel. Őket Neptun fájó szívvel, mély sóhajjal újabb kör megtételére utasította. Ez mindig sikeresnek bizonyult. A kézcsók elcsattanta után az éppen magához tért pogányt Neptun némi tengervízzel megkeresztelte. Az új tengerészek az egyenruhában feszítő parancsnoktól vehették át keresztlevelüket, és üríthettek tiszteletére egy kupica tengervizet. (A pincér sajnos mindig „összekeverte” a sósvizes flakont a gint tartalmazóval.) Számára véget értek a megpróbáltatások. A sorukra várók egy négyszemélyes kalodában üldögéltek, amelyet hajóácsunk az örökkévalóságnak készített, jó öt centi vastag hajópadlóból, súlya miatt csak szimbolikus használatára került sor.
A hölgyek, feleségek és vendégek mindig előre kerültek, amikor a stáb még viszonylag józan volt. Az alkohol fogytával néha elfajultak a dolgok, voltak, akik személyes sérelmeiket próbálták törleszteni, ilyenkor lépett közbe a Csillagász. Neki illett józannak maradnia. (Saját keresztelőm, mikor én feküdtem a kínpadra, elég keserű emlékeket ébreszt bennem, mivel utolsó voltam, minden maradékot én kaptam, s a fiúk is igencsak ittasak voltak. Mai napig ott díszeleg az előszobában a szépen bekeretezett, olajjal patinásított, szélein megégetett iniciáléval díszített, gótbetűkkel írott, a hajó pecsétjével hitelesített oklevél.)
A szertartás végén Neptun elbúcsúzott a parancsnoktól, visszaadta a hajót jogos irányítójának, a Csillagász felkérte a tengeri istent, tartsa szemmel a hajót, óvja, védje. Következett a szertartás kellemetlenebb része, a rámolás, elpakolás, a fedélzet lemosása, valamint a tengerész hagyományoknak megfelelő berúgás…


2013. május 16., csütörtök

A tevének van ízlése! - MV Humber 56

Szerda, február 19. Alexandria. Horgonyon.

Mr. Kavafisz belelendült

és mindent meg akar csináltatni perceken belül. Az egyes raktár alján 5 zsák magasan áll a víz. Reggel ezért a fenék-kutakat kiszabadítottuk, a Mi Pablo Pablitónk térdig állt a cukorszirupban, és könyékig turkáltak benne, amíg sikerült felszedni mindet. A raktár közepe táján egy zsákmagassággal csökkent a víz szintje.
Utána a raktárkereket csinálták meg a hegesztők, a matrózok segítettek. Közben megjött három raktártakaró ponyva, hogy azzal fedjük le, ha esik az eső. Jó dög nehezek lettek, nem hiszem, hogy könnyen tudjuk majd kezelni. Illetve az utánunk következőknek lesz gondjuk-bajuk elég, a későbbiekben.
A horoszkóp szerint nehezen látom be mások igazát, vadkanként rohanok fejjel a falnak.
Az anyád! Ez a Sz. Gyula!

Csütörtök, február 20. Alexandria. Horgonyon. Ma reggel a görög vízpróbát akart csináltatni. Ez hülye szegény...
Így lementem a raktárba, és ehelyett egy térképet rajzoltam arról, hogy hol lehet kilátni. (Majdnem mindenütt, ahol valami csatlakozás, illeszkedés van!) Közben nyüzsgés kezdődött a hídon: a feltámadt szélben

Majdnem rácsúsztunk egy hajóra

amelyik mögöttünk állt. A barba mint az őrült hívta a pilotállomást, tízre küldték a révkalauzt. Az első dolga az volt, hogy reklamálni kezdett, hogy miért nem előbb szóltunk?
A belső horgonyhelyen igen zsúfoltan vagyunk. És csak hozzák be a hajókat... Közben a szél is feltámadt, csak úgy feszül a horgonylánc! Mire megjött a kalauz, egy M/V Concorde nevű hajó elénk dobta le a horgonyát. Igen kellemes helyzet volt: előttünk a monroviai hajó, a farunk mögött három méterre egy leállított arab. Horgonyhúzás közben nekicsapódtunk a az előttünk levő farához, az eredmény:

Kilyukadt a hajótest

Ezt csak később vettük észre, mert fentről annyi látszott csak, hogy behorpadt. Utána Mr. Kavafisz kiment, és meghagyta hogy dolgozzunk az egyes raktár szelvényein. Elkezdtünk. A szél már viharos volt. Jött az eső. Becsuktunk. Így természetesen nem tudtuk a ponyvát (21x15 m-es) feltenni, hogy védje az esőtől, mert akkor elvitte volna az embereket, mint egy jól működő vitorla.
Gondolom, a barom majd jól felháborodik ezen is.
Kiderült, hogy a horpadás lyukban folytatódik, és természetesen az egyes raktár felső harmadát ütötte át a másik hajó fara. Nem nagy, csak mintegy tíz centis rés támadt.
Késő délután jött egy telex a Seascotttól, majd hanyatt estünk! A captaint felelősségre vonták, hogy miért mentünk neki a hajójuknak? Szóval a Concorde az ő kezelésükben van!

Zsolt elolvasta a Nagy Riportot

És igen-igen jó véleménnyel volt róla! (Ami nem is csoda, hiszen én írtam, ennyi önbizalom engedtessék meg nekem...) Azt mondja:
- Sokkal jobb, mint az eddigiek. (Én is így érzem).
- Ez nem tengerészregény, azaz nem hajón játszódik, hanem csak tengerészek a szereplői, és ez azt hiszem jelentős továbblépés.
- Fordulatos, cselekménydús, érdekes, sőt izgalmas is. A második rész több szálon fut, hogy aztán egyesüljenek, de erre semmi utalás sincs, meglepetésként érte.
- Jók a szereplők. Persze megint szándékaim ellenére alakultak. A főhős, Barkóczi, tépelődő, belülről rágódó ember, akinek a viselkedését a körülmények alakítják, és ez így még jobb is, mint ahogy előre elterveztem, mert a második részben negatív figurát akartam kihozni belőle, de egyszerűen "emberi" lett, és azt hiszem, ez a lehető legnagyobb dicséret az "olvasótól". Kicsit meglepetten hallottam, amit a feleségéről mondott, Franciskáról, mert az erősebben negatív lett, mint ahogy szántam, de ez megint csak hasznára vált a regénynek! A rövid véleménye az első tiszt feleségéről: egy rohadt kurva, intelligens, gátlástalan törtető, karrierista.
- Nagyon sok szereplő (főleg mellékalakok) van a regényben, érdemes lenne a neveket összeszámolni! Erre én nem figyeltem, de az tény, hogy sokat jártam a nevek után, hogy összehozzak ennyit. A magyarok persze nem számítanak, de a portugál és spanyol igencsak próbára tett, van benne dán, ukrán, litván is (miért ne lenne, ha voltam Litvániában?).
Most már csak az otthoniak véleményére vagyok kíváncsi, Encsiére, apáéra, és ha megjelenne, mert akarom, akkor a sok-sok máséra!
Ja, szeretem ezt a regényt! (De a másik kettőt is, az Atlanticot a legkevésbé. A "Bonzsúr Dora" szerintem igen jó cím.)

Új regénytéma...?

De legalábbis egy nagyon klassz sztorit hallottam, ami egy újabb regény indításához pazar lehet! Ugyanis S. Zsolt  elmesélte, hogyan ismerkedett meg menyasszonyával, Évával.
Azt hiszem, ezt mindenképpen bele kell venni egy új könyvembe. Fantasztikus, hogy megint kezd bennem motoszkálni valami, egy jó fejezet él bennem... Gondolom mások is így vannak ezzel, akik írnak. Kíváncsian várom, hogy mire megyek ezzel a témával?
A horoszkóp szerint tegnapi viselkedésem kihat a maira is. Jobban tenném, ha diplomatikusabban oldanám meg a helyzeteket.
Mr. Kavafisszal nem lehet...!

Péntek, február 21. Alexandria. Horgonyon. Ma reggel is kiborult egy kicsit a bili.

Mr. Kavafisz a túlórákba kötött bele

Magyarán azzal kezdte, hogy a hegesztők munkaideje reggel 8-20 között van. Ez nem igaz, mert napi tíz óra van a szerződésükben. Természetesen őt ez nemigen érdekli. Erre rákérdezett, hogy írom-e a tisztek és a fedélzetmester túlóráit. Hát most elkezdtem. Érdekes lett! Nekem eddig 96 órám van, és ami a fő, a szerződésemben 100 óra a kötelező túlóra... Hogy oldja meg ezt a problémát? 
Nyilvánvaló, hogy ebben a hónapban mi kekeckedünk vele, a ki nem fizetett túlmunka miatt! Azt hiszem, nagyot néz majd, ha holnap közlöm vele, hogy megvan a 100 órám, innen hogyan tovább? Ki, és hogyan fizeti?

Bemegyünk?

Délután papírt hoztak, hivatalost, pecsétest a Kikötőkapitánytól, hogy fél háromkor bemegyünk, és rákötünk egy hajóra, s mintavétellel fogjuk az időnket tölteni. Jelentkezett ugyanis a második átvevő, és kezdődik előlről a hercehurca.
A tegnapi igen rossz idő, viharos, szeles, esős, tovább tart, s nincs pilot, mert ilyen szélben nem lehet egy másik hajóra rákötni biztonságosan. Bármilyen hihetetlen, annak ellenére, hogy arabok mondták, kijelentem: igazuk van! Mi felkészültünk, kivettük a búvárszivattyút az egyes raktár fenékkútjából, visszatemettük a zsákokkal, ami megázott, azt szárazzal takartuk le. A raktárt becsuktuk.
Miután lefújták - a legújabb ígéret szerint holnap reggel hatkor manőver -, megjött egy arab, kiderült Mr. Kavafisz hivatta, és a raktártetők javításáról kezdett velük tárgyalni. Na hiszen, mi lesz ebből?
Ha bemegyünk, legalább annyi jó történhet, hogy felhívhatom Enicit.
Egy pofon, egy gyerek. "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!", mondja a közmondás. Tehát én ma elkezdtem írni a következő regényemet, a fenti címmel. Valószínűleg ez nem a végleges, de nem hangzik rosszul. Egy hatalmas pofonnal indul, s ha minden igaz, egy gyermek megszületésvel kellene befejeződnie, csak azt kell még kitalálni, hogy mivel töltsem ki a közbeeső mintegy kétszáz oldalt. Ugyanis amit már tudok róla, az az elejéből mintegy harminc oldalnyi, s a végéből is körülbelül ugyanannyi.
A horoszkóp szerint végre eloszlottak a viharfelhők, kiengedhetek. Estére vidám társaság kíséretében még a pohár fenekére is nézhetek.
Nem derült ki, továbbra is viharos az idő, s a vidám társaság pillanatnyilag Mr. Kavafisz halálpofája... Délután elaludt egy széken, tisztára, mintha egy múmia lett volna!

Szombat, február 22. Alexandria. Horgonyon. Úgy érzem, az utóbbi napokban fogytam. Azért csak érzem, mert a hajó enyhén mozog, és a mérleg ugyebár...! Mindenesetre 97.1-et mutatott reggel. A viharos idő tovább tart, semmi mozgás a kikötőben. A hajók, főleg a part mellettiek, jajgatnak, hogy összetörnek, a pilot nem válaszol, vagy "hasznos" tanácsokkal látják el őket! Most szerencsénk van, hogy horgonyon állunki.
Délután feladtam Encsikének egy faxot, hogy nem tudom hívni, ne várja szegény. A parancsnok hivatalosan elküldte a váltási kérelmemet a berakó kikötőből! Visszaállítottuk az őrséget, mert egy hajó túl közel van hozzánk, és állandóan félő, hogy összecsattanunk.
A horoszkóp szerint Kellemes napom volt, írja a könyv, és este a farsangi bálon én nyerem meg a tombolán az első díjat!
Nocsak! A tollasban...?

Vasárnap, február 23. Alexandria. Horgonyon. Egy éve indultam el otthonról!

A munka akkor jó, ha félbehagyják...

Ma az alsó raktárakat lezáró pontonok mozgatószerkezetével kezdtünk el dolgozni. Ez egy olyan valami, hogy a felső raktár mennyezetén két sín fut végig, azon egy kocsi van, amit hosszú kötélzettel lehet mozgatni. Egy láncos emelővel megemeljük a pontont, a kocsi arrébb viszi, s letesszük. Namármost. Természetesen nem működik, mert az egy ABS hajó.
Tehát ma nekiálltunk, hogy kipróbáljuk. Mr. Kavafisz azt ígérte, hogy vesz két emelőt, de aztán úgy döntött, hogy van nyolc rossz, abból biztosan lehet csinálni két jót. Most a kápó nagyon szereti, és szívébe zárta. Így most ezt csináljuk, de biztosan abbahagyjuk, mint a felépítmény megkezdett festését, a raktártakaró ponyvák kötélzetének felszerelését, és az egyes raktár "lecsapolását".

Mindig más a fontos...

Ma jött egy írásos papír, hogy holnap vagy bemegyünk, vagy nem! És erről írást is adtak! No comment!
A horoszkóp szerint délelőtt a testi frissességgel foglalkozzam, a szellemivel ráérek délután. Vegyem elő a nyelvkönyvet, frissítsem fel tudásom, mert a jövő héten szükségem lesz rá!
Délelőtt raktárba le, raktárba fel rohangáltam, mint az őrült, ez a testi frissességet szolgálta, délután a raktárból fel-le rohangáltam szellemileg... A nyelvkönyvemet nem találom.

Hétfő, február 24. Alexandria, horgonyon. Ma szerencsés napunk volt.

A tevének van ízlése...

Mr. Kavafiszt kiette a fene a városba, így egész délelőtt és délután nyugi van, csak a dolgunkat csináltuk. De szép is lenne, ha kint felfalná egy teve!
Megjöttek a raktárponyvákat leszorító kötélhálók. Délután azzal dolgoztunk. A két kettesre felpróbáltuk, jó lett, az egyes raktártetőre holnap feszítjük ki, hogy leellenőrizzük.
Tegnap késő este a román hegesztők elküldték a francba a görögöt. Nem akarja tisztességesen megfizetni a vasárnapi túlórájukat, csak a felét adná, ami jár. Bejelentették, hogy fél órát nem hajlandók túlmunkát végezni.
Este azonban valahogy rávette őket, hogy túlórázzanak, s így befejezték az első szelvényt. Holnap kezdik a következőt, már csak hat van hátra.
A görögöt nem ette meg a teve Alexben. Négyre jött vissza, s vele jött az Intership embere is. Azt mondták, lehet, hogy este part mellé állunk. (Ez körülbelül a huszonötezredik ilyen jellegu információnk!) Az arab szerint két nap alatt eldőlhet, hogy átvesznek-e károsodott rakományt az átvevők? No majd meglátjuk.
A horoszkóp szerint kellemes időben gördülékenyen végzem munkámat. Délutánra tegyem magam szabaddá, hogy gyerekeimmel, családommal tölthessem, mert az utóbbi elhanyagoltam őket.
Szóval Enicit és Szabolcsot már elég régen láttam, sőt, telefonon is régen beszéltünk. Ninót néha látom a fedélzeten. Az idő kellemes volt, és Mr. Kavafisz is kint volt a városban, valóban gördülékenyen ment minden.


Kedd, február 25. Alexandria. Horgonyon. Még nem is írtam:

Macskátlanítva vagyunk

Ugyanis még amikor part mellett álltunk, nemcsak Zulejka, hanem hetek múlva Trockij is kiment a partra. Ő valószínűleg egy megalkuvó alkat, mert már késő éjjel a járó mellett vernyogott, hogy visszajönne, de a járót felhúztuk, és anélkül nem lehetett volna leengedni, hogy az alvók fel ne riadjanak. Így Nimród csak nézte, az a buta macska meg ült a parton, aztán elballagott. Biztosan éhes volt már! Azt a zabálást amit rendezni tudott mindenki csodálattal nézte. Vajon mi lehet vele? A kényszerfogyókúra biztosan meglátszik rajta.
Az igazság az, hogy hiányzik...

Délután újra kikötöttünk

Újra a mintavevő rakpartra álltunk, és semmit se tudunk. Csak annyit, hogy állítólag holnap jön a második átvevő mintát venni, és azután két-három nap, és folytatjuk a kirakást, illetve a második megkezdi.
Közben eljött meglátogatni a Mehalla embere, hogy engedjük rakni a kettes és hármas raktárból. Ebbe a P&I, Mr. Kavafisz, és barba nem mentek bele.
Vajon minek nézünk elébe? Encsinek innen nem tudok telefonálni, mert túlságosan messze vagyunk a várostól.

Aggódom az egészségem miatt

Nem javul a gyomrom. Ny. Ali szerint a fogyókúra miatt fáj, lehet, hogy gyomorsüllyedés. De máskor többet fogytam, és nem volt ilyen jellegű fájdalmam a gyomorszájban. Nem állandó, hanem időnként fellépő nyomás, néha egészen kellemetlen érzés. Olyankor úgy érzem, hogy a hasam is csikar.
Újabban a szegycsontom is kezd érzékeny lenni, amikor teleszívom a tüdőmet levegővel...
Lehet, hogy csak kisugárzás, de akkor is kellene orvos, legalább fájdalomcsillapítót adna, hogy amíg hazaérek, ne fájjon. Otthon aztán kivizsgáltatom magam.
A horoszkóp szerint nemcsak én érzem úgy, hogy elhagyott az erőm, tengtem-lengtem egész nap. Este olvassam el az összegyűjtött újságaimat...
Volt erőm, és az összes újságot elolvastam már, ami a hajón van (persze az arra érdemeseket, a Kurírt nem).

Szerda, február 26. Alexandria. Tulajdonképpen semmi se történt!

A helyzet még tovább fokozódik...

Itt volt a második szállítólevél (Bill of Lading No..2) átvevője, de mintát nem vett. Itt volt a P&I is, sőt a Mehalla képviselője is. A charterer, a hajóbérlő embere is bejött végre a hajóra, mert eddig nem volt hajlandó. Tárgyalások zárt ajtók mögött folynak, már nem érdekel, hogy mi történik. De Ny. Ali szerint a helyzet tovább fokozódik: A Memphis az első, a hajóbérlő ügynöke a második átvevő érdekeit védi. És egyik se akar egy darab károsodott zsákot se átvenni. Azért a nap elmúlt, és nem eredmény nélkül: akik bejöttek megittak 15 doboz kólát, tíz sört, huszonkét szendvicset, és a barba nyakán ültek reggel tíztől délután négyig. Meg a Kavaszakién, és ez is valami! A görögöt kivitték délelőtt, csak negyed öt körül jött be, nagyon kellemes volt nélküle.
Állítólag a kár közel egymillió dollár. Persze a P&I fizeti, de küzdenek, azt hiszem nem sok eredménnyel. Nem lehet megjósolni, meddig lesz itt a hajó. Nélkülem! Mert én

Haza akarok menni

Este telezuttyant a hócipőm, a barom görög miatt, és kértem a váltásomat. Elegem van belőle egy életre! Azt hozta ki, hogy tulajdonképpen én vagyok a hibás a beázásokért, mert nem rendeltem raktártakaró ponyvát, már Lengyelországban. Azt persze elfelejti, hogy még Ram-Nek szalagot se akartak küldeni, mert drága, csak Mr. Bott utasítására voltak hajlandók Athénból repülőn feladni (azért, mert ha Gdanskban veszik, akkor nem számlázhatnak többet, és ott jóval olcsóbb is...!) Kész! Ha még egyszer hozzám szól, akkor nem állok jót magamért...
A horoszkóp szerint a házasságom kiállta a megpróbáltatásokat. Egy meghitt este azonban jót tenne!
Ez így van kérem...

2013. május 4., szombat

Az élet fenékig szirup! - MV Humber 55

Ez az igazi 55. rész, nem a tegnapi!

Péntek, február 14. Alexandria. Egész éjjel dolgoztak. Már 8100 tonnát kiraktak tizenhárom nap alatt! Fantasztikus, nem? 28-ik napja vagyunk Alexben.


Ez egy monkey buisness


Azaz, sötét ügylet... Nem úgy ment a dolog, ahogy elképzeltem. Az eddigi rend szerint, de most kevesebb zsákot küldtek vissza. Csak a feketére rohadtakat. Így is kikerült a hajóról mintegy 500 zsákkal. A raktár közepe most egy piramishoz hasonlít, onnan nem hajlandók elvinni a cukrot, halvány lila dunsztom sincs, mi történik azzal. Vagy negyven zsákkal kidobtak a vízbe, a legrosszabbak közül. Pedig csak a juta borítás rossz, a cukor háromszoros nylonzsákban van, ez már nem károsodott! Esztelen pazarlás...!
A Mehalla csak kifogástalan csomagolású cukrot hajlandó levinni. Kormánycég, innen az állami üzlethálózatba kerül közvetlenül a rakomány, és rögtön kimérik. Ki tudja, igaz-e?

Székely és csapata...

A következő hirdetést szándékozom a Shipping Buisness nemzetközi hajózási folyóiratban feladni:
"Totálkáros a hajója? Székely és csapata fél óra alatt megragasztja!"
Ez nem vicc! Negyedóra alatt megcsináltuk a kettes raktár bal oldalán három szelvényt, Ram-Nek szalagot ragasztottunk rá, így most Mr. Júda (Kavafisz, ahogy a George B. - ABS hajó az is - legénysége elnevezte) elégedett vele. Még egy szelvény van hátra itt, és a jobb oldalon is kettőnél el kell végezni s akkor gondolom nem szükséges hajógyárba mennünk raktártetőket javítani!
Holnapra jelentkeztem orvoshoz, délelőttre ígérte a Memphis ügynökség, hogy bejön a kikötői doki. Szerintem kivizsgálás lesz a dologból. Nagyon elkezdett fájni megint a gyomrom. Ny. Ali szerint gyomorsüllyedéstől lehet tartani a fogyókúra miatt, de lehet más (ne adj Isten, fekély is!)
A horoszkóp szerint Valentin napja van, ne feledkezzek el szerelmemről! Mit szólnék egy operaelőadáshoz?
Ha a kikötőben tartják, akkor lehet róla szó. De az csak vígopera lehet, amin halálra röhöghetem magam...!

Szombat, február 15. Alexandria. Hajnalban

"Némi" gondok adódtak

Először elromlott az egyes Thompson. Ez baj, de nem tragédia. A tragédia az lett volna, ha utána, hajnali kettőkor, haláleset történt volna. Az egyesnél dolgozó darupár (a raktár hátsó felében) egyik csörlőjénél a váltószerkezet kiakadt, és a kötél - teher alatt - szabadon lefutott. A magasban volt az emelés, így a két tonnányi cukor szabadon lendült a partra, és ha a teherautón rossz helyen állnak a munkások, akkor a raktárépület falára kente volna őket! Tíz centi hiányzott ahhoz is, hogy ne borítsa fel a rakodás alatt álló teherautót is! A legfelső zsáksor felett ennyivel zúgott el az emelés!
Ganésa még mindig velünk van? Ha igen, akkor kösz...

Kiakadtak az idegeim!

Sikerült reggel negyed kilencre úgy feldühíteni, hogy mindenkivel üvöltöztem: Zsolttal, a barbával, Nassarral, a stivadorral, és Mr. Kavafisszal.
Addig semmi gond nem volt, amíg egyedül voltam, háromnegyed nyolcig, elkommandíroztam a fiúkat, ment minden simán. Kijött a barba. Eddig az volt a hozzáállása a dolgokhoz, hogy az egyes raktárt leállítja, mert életveszélyes a rakodás folytatása. A munkások a fedélzet alatti részen leásták magukat, a közepét meghagyták - ott vannak a nedves zsákok -, s félő, hogy egyszer betemeti őket, ha valamelyik oldalon megcsúszik a piramis.
Azt mondja a barba: - Csukjatok be egy szelvényt az egyesen.
Mi eközben a kettes raktárszelvényeken dolgoztunk, hogy valahogy próbáljuk vízállóvá tenni, a Ram-Nek szalagot ragasztottuk. Tudni kell, hogy a rakodási szünet csak egy óra, s előtte elő kellett készítenünk a raktárakat a rakodás folytatására.
Behúzattam az egyes raktáron egy szelvényt, hogy hátul ne lehessen a kirakást folytatni. Tíz perc múlva jön, hogy csukjuk be a kettes egyik fél raktárt - a bal oldalon a hátsó felét (az elejét és a hátulját külön kell nyitni-csukni). Öt perc múlva jön, hogy az egyesben két geng dolgozik, nyissuk ki az egy szelvényt.
Jön Nassar, hogy nyissunk minden szelvényt, mert napos idő van.
Jön Mr. Kavafisz, hogy miért nem a Ram Nekkel dolgozunk?
Ekkor teljesen kiakadtam, és vörös fejjel, teli torokból elküldtem mindenkit a francba. Érdekes, azóta mindannyian meghunyászkodtak...!
Készülnék reggelizni fél kilenckor. Jön Mr. Kavafisz. Mennyi nedves zsákot raktak ki az éjszaka. Nézem a noteszt, amibe a tiszt urak beírták. Kiderült, hogy az este 20-24 közötti adat három lappal előbb volt beírva, naná, hogy Mr. Kavafisz akadt most ki. Meg én, megint.
Csináltam egy bevonalazott lapot, hogy a tiszt urak egymás alá írhassák, hogy mennyi lett kirakva, s az reggel egyértelmű legyen.
Az is kiderült, hogy az egyes Thompson dolgozik, pedig Sz. Gyula úgy adta át, hogy haldoklik. Tele van már vele a tököm. Nem képes befogni a száját. Állandóan dumál, és megbonyolítja a dolgokat. Kekec. Összevész a stivadorokkal, neki akar ugrani mindenkinek... Nagyon elegem van már a Humberből, Mr. Bottból, Mr. Kavafiszból, és magamból is.

Egy korszakos lépés, de vissza!

Amikor a Cegléden és a Székesfehérváron hajóztam, akkor a raktárakat ponyvával takartuk le, hogy vízállóak legyenek. Most visszatérünk, Onedin korához, mert már akkor is ezt a módszert alkalmazták.
Mr. Kavafisz vásárolt három nagyméretű ponyvát - a terveit én rajzoltam meg -, és azzal fedjük majd le a raktárakat, hogy ne ázzanak be! Csuda szép lesz!
Ma bent volt egy 213,8 kilós, szép darab arab, és elvitte a rajzot, valószínűleg 4-5 nap múlva hozza a ponyvákat! Igaz, hogy kellene hozzá egy leszorító háló, de azt már elspórolja a görögje. Majd kötelekkel lekötjük.
A horoszkóp szerint akad dolgom elég, de szorgalmamnak köszönhetően jól haladok a cél irányába. Délután egy fontos rendezvényen vegyek részt.
Akkor most lusta vagyok vagy se (lásd: tegnap!)...?

Vasárnap, február 16. Alexandria. Új módszert találtak ki, a nedves zsákoktól való megszabadulásra:

Vágd és öntsd!

Kirakják a fedélzetre, kivágják, és a jó minőségű cukrot beleöntik a vízbe. A zsákokat meg utána dobják. Akik elvégzik, nyakig cukrosak. Ennyi édes arabot még nem láttam! Arab-görög koprodukcióban készült, zseniálisan kivitelezett agyrém...! (Ennél még egy Silvester Stallone által alakított amerikai hérosznak is több agya van!)
Tegnap késő este ki kellett számolnom, hogy mennyi rakomány maradhat az egyes raktárban, hogy megfelelő legyen még a hajó úszáshelyzete? (Ez annyit jelenthet, hogy Mr. Kavafisz számít arra, hogy bennünk marad a rakomány. Ennek két következménye lehet, ha bekövetkezik: 1., Eladják, s valahol kirakjuk. 2., A személyzet kidobálja a tengerbe, mint a Csokonai Édes Bálint parancsnoksága alatt 8000 tonna krumplit az Indiai-óceánon!).

Kivontam magam a forgalomból!

Elég volt! Nem érdekel semmi, nem kérdezek a görögtől semmit, ha akar valamit, akkor jöjjön hozzám. Teljesen összekevert mindent, soha nem tudjuk, hogy hányadán állunk, amit az egyik percben mondott, azt a következőben agyonvágja az intézkedésével!
Ma egész nap telexeket küldözgetett, közben a Mehalla megtagadta a kettes raktár kirakását, mert ott is barom sok zsák elázott, de nem a tengeren, hanem az itteni esőkben! Jópofán alakulnak a dolgok. Most - tegnap és ma - nem is fájt a gyomrom. Elképzelhető , hogy az idegességtől volt?

Telefon haza

Azért mindennek van határa! Idejön egy szaros angol hadihajó, és minket áthoztak a 37-es rakpartra - ezt még nem is panaszoltam el a múltkor, amikor bejöttek. Nincsenek tekintettel a köszvényemre! Lejártam a lábam, de beszéltem az asszonykával.
A Mehalla egyik embere vitt ki a városba, szerencsénk volt. Cs. Zolival és nevelt fiával, G. Gáborral mentünk telefonkártyát keresni. A nemzetközi telefonközpontban nem kaptunk, de a vasútállomáson - HÉV szerű valami -, volt. Előrelátóan megvettem a jövő heti kártyákat is.
Encsike jól van, apa is csókoltat mindkettőnket. Szabolcs március 1-én a Kopogtató című műsorban hallható lesz, 08:20-kor. Nem akartam Enicit elkeseríteni, hogy itt akkor 09:20 van és olyankor már nem jön a Kossuth rádió adása.
Hát akkor így, előre is gratulálok Szabolcsnak.
A horoszkóp szerint egy bölcs döntéssel kellemes munkakapcsolatot nyerhetek.
Lusta is vagyok, szorgalmas is, ma már bölcs is...

Hétfő, február 17. Alexandria. Délelőtt az egyes raktárt engedi Mr. Kavafisz kirakni. A raktár hátsó falánál elérték a legalsó sort.

Az élet fenékig szirup!

Kiemeltek egy zsákot, és az teljesen vízben állt. Illetve nem vízben, hanem szirupban. Lementem, beledugtam a kezem, a csuklóm fölé ért a ragacsos trutymó! Most a kérdés csak az, hogy mennyire tudott a zsákok között hátrafolyni a vizes cukoroldat, mert most jelentős, 2.8 méteres fartrimmünk van. Mr. Papasztratosz hajában újabb ősz szálak jelentek meg!
Reggeli előtt azon elmélkedett, hogy ha a P&I előírja a javítást, akkor Mangáliába megyünk, és újra meglátogatjuk Domnule Blana kóceráját! Milyen szép is lesz!
A tegnapi nappal jelentős állomáshoz értünk: kiraktuk a rakománynak több mint a felét!
Este megállítottuk a rakodást, nem tudom miért. A barba kint volt Mr. Kavafisszal az ügynökségen, onnan küldött telexet. Azt, hogy miért kell leállítani, nem közölte. Amikor visszajöttek a megbeszélésről, kiakadt, mert megmondtam, hogy azért álltunk le, mert telexen kaptam utasítást. Hiába dühöngött. Mindenki tudja, ha utasítást kapok valamire, akkor nem nyitok vitát róla, én nem változtatok a saját szakállamra. Naná, hogy mindenki azt kérdezte, hogy visszajöttek-e, hol vannak, hogy most le kellett állniuk? Mit mondhattam volna mást, mint hogy utasítást kaptam telexen?
Azt mondja a Ny. Ali, hogy egy csomó ügyvéd volt jelen, amúgy arabosan, mindenki egymás szavába vágva üvöltözött, de abban mindegyik megegyezett, hogy le kellett volna állítani a kirakást, napokkal ezelőtt, ahogy a barba többször is mondta, és akarta. Csak Mr. Kavafisz nem járult hozzá, a kirakásnak menni kell, mondta, mint a fedélzeti rakományügyekben erősen jártas gépész... Most gondolom veri fejét a falba...
A horoszkóp szerint egy régi ismerősöm nem mindennapi kéréssel áll elő...
Nem állt.

Kedd, február 18. Alexandria. Nem jöhetnek kirakni! A járót felhúztuk, megy a táviratváltás, tegnap már a Seascot is jelentkezett, Alan Cunningham kérdezte, mi a helyzet?
Délelőtt 11 körül mégis engedte Mr. Kavafisz a munka továbbfolytatását. Így kettőig ment minden nyugodtan, aztán megjött a jó hír az alexi Kikötőkapitánytól, hogy kimegyünk horgonyra. Nyilván az átvevő intézkedett. Most jön a hajótulajdonos szívatása.
Így aztán este hétre lehorgonyoztunk. Egy nüánsz: Kavafasz nem maradt a parton, a hajón nyilván sokkal hasznosabban tud intézkedni (meg minket cseszegetni!).
A horoszkóp szerint képtelen vagyok uralkodni önmagamon, érzéseim, érzelmeim irányítják ezt a napot, pedig jobb lenne, ha nem így lenne!
Hát...

2013. május 3., péntek

Kavafisz bekeményít - MV Humber 55

Vasárnap, február 9. Alexandria. Ma van a Maradam második napja. 
Megint a raktártetőn dolgoztunk. Most a lyukakat ragasztottuk le Ram-Nek szalaggal, ez kátrányos fólia, jól zár, ha megtapad, és most erre a munkára ideálisak a körülmények, mert a hőmérséklet pont megfelelő. Biztos vagyok benne, hogy a beázások 60%-kal csökkennek.
Délután Mr. Kavafisz a munkaidőkkel kezdett foglalkozni... Elmondtuk neki, hogy nem jók a szerződések, mert csak arról rendelkezik, hogy mennyit lehet dolgozni, de arról nem, hogy mit fizetnek, ha túllépik a szerződés szerinti munkaidőt.
Este kivittem a görögöt, telefonálni, csak azért, hogy megmutassam, merre van a Telefonközpont. Jól átvágták a fejét a pénzváltással, 3-ért váltották a dollárt (én 3,396-ért adtam el a magamét tegnap pénzváltónál), több időt számoltak fel neki, és visszautasították, hogy az AT&T operátort (USA) kapcsolják.
A horoszkóp szerint néhány hónapról-hónapra húzódó ügyemet ma intézzem el, nem érdemes halogatni, inkább áldozzak egy szabadnapot rá.
Hát haza csak márciusban tudok menni..., más ügyem nem húzódik!

Hétfő, február 10. Alexandria. Ma van a Maradam harmadik napja. Szép, esős napra ébredtünk... Két csapatot hoztak, és azzal folytatták a kirakást. De csak délután negyed ötig, mert ünnep van, ugyebár... Holnap öt brigád jön!

Mr. Kavafisz keményített

Csak az a baj, hogy a személyzettel szemben. Mintha ez lenne a fő gond, és nem az, hogy ők elhanyagolják a hajót, nem küldenek embereket, anyagokat.
Most az a legújabb ötlet, hogy a magyar matrózokkal is ki kell dolgoztatni a 100 óra túlórát. Addig amíg itt eszi a fene, ám legyen. Mindenki ráhúz két órát, és majd ha rendes szerződéssel jönnek le a hajóra, akkor majd másképp lesz. Ezt a tavalyi naplómban kifejtettem, hogy én se értek egyet a jelenlegi rendszerrel. Mennyivel jobb lenne, ha a személyzet hajtana a túlóráért!
Állítólag ma küldött egy telexet Tonynak Khioszra, hogy a Fekete-tengerre megyünk berakni... Milyen szép lenne, mehetnék haza! 
Mr. Bott táviratozott, hogy valószínűleg itt rakjuk ki az egész rakományt. Ez is jó lenne. És azt üzente Mr. Kavafisznak, hogy javíttassa meg a raktártetőt, de nagyon figyeljen a költségekre. Lehet, hogy hajógyárba megyünk valahova?
A horoszkóp szerint nem lehet azt mondani, hogy ma megerőltettem magam, mégis az én oldalamra billent a mérleg. Ez nem jelenti azt, hogy a mai döntésemről később nem derül ki, hogy nem volt igazam!
A szerződésekkel kapcsolatban igazam van! Slussz.

Kedd, február 11. Alexandria. Most, hogy vége a Ramadánnak, fokozott erővel vetjük be magunkat a küzdelembe.

Torkig vagyok...

Ők is, mi is. Kezdem unni, hogy állandóan, minden nap, óráról-órára veszekedni kell, küzdeni ezekkel az agyatlan vadbarmokkal.Reggel is azzal kezdtük, hogy megállítottuk a kirakást, délben is, mert egyszerűen nem képesek felfogni, hogy úgy kell dolgozniuk, ahogy mi mondjuk. A nedves zsákokat nem rakhatják vissza a hajóra, amit kiraktak, azt el kell hordaniuk. És nem, és nem, és nem! Hülye, agyatlan, vadbarom, analfabéta melós azt mondja, hogy visszaküldi, akkor a főnök nem mer csinálni semmit, mert valakinek a rokona! Mindenkit valaki protezsál, és nincs mit tenniük. Mondják ők. Röhej! Én meg mondtam, hogy nyugodtan zavarják el, és hivatkozzanak rám.
Általában három óránként felmegyünk a barbához, és ott üvöltöznek jókat, mert nem fér a légüres koponyájukba, hogy ők nem diktálhatnak!
Aztán késő este bolondot csináltunk magunkból. Nem tudom miért, de megengedték nekik, hogy a nedves zsákokat visszarakják, így ezután már hiába erősködnek az ügyeletes tisztek.
És ez még legalább két hétig tart! Borzalmas. De legalább nem kell előlről kezdeni Port Saidban, mert ma megerősítették, hogy itt rakunk ki mindent. Ez azért jó, mert lehet, hogy ezután kevesebb lesz a gond, mert mindet nekik kell kirakniuk.
Holnap átállunk egy másik rakparthoz, jó messze lesz a város. Csak telefonálni jártam ki eddig is, ezután is akkor megyek, ha az asszonyt akarom hívni.
A horoszkóp szerint egyedül maradtam az elképzeléseimmel, nincs akitől tanácsot kérhetnék. Egy kis házi munkával pihentessem magam.
Még a szakács és a pincér munkáját is én végezzem el? Na, nem!

Szerda, február 12. Alexandria. Reggel zuhogó esőre ébredtünk, de ez így is volt rendjén. 

A baromság folytatódik, s ki lenne más a főbarom, mint Mr. Kavafisz!

Hétre ígérték a manővert. Fél tizenegykor jött a pilot, tizenkettőre kikötöttünk a legendás hírű Büdös Saroknál. Miután végig esőben manővereztünk, magától értetődik, ahogy befejeztük, kisütött a nap. A daruállítások, a raktárnyitás sok időt vesz igénybe, várom, hogy mikor kezd Mr. Kavafisz háborogni emiatt.
Ez persze még hagyján, de amit utána csinált, az egyszerűen a kreténség határát súrolja (de jócskán belülről)! Az a gond a kirakással, hogy az átvevő csak az ép zsákokat hajlandó átvenni. Van egy rakat nedves. Ez a vadbarom, nem engedi meg, hogy ha a kirakottak között nedves van, akkor azt visszaemeljék. Csak száraz zsákokat rakhatnak ki, adta utasításba. De mi a különbség, könyörgöm, ha a száraz zsákokat rakják ki, vagy a nedvest visszateszik. Az eredmény ugyanaz! Ez persze a vadbarom görögnek magas, mint pedagógus fizetésnek a béka segge! És mi mit tudunk tenni? Ha visszajön a nedves zsák, akkor kikapcsoljuk a darut. Ekkor a stivador megy Kavafiszhoz, közben a zsákot visszateszik, és minden marad a régiben. Újra visszaemelik, mi kikapcsoljuk, stivador Mr. Kavafiszhoz, zsák a raktárba, és ez így megy vég nélkül.
Nem hiszi el senki: tele van a tököm!
Azon töröm az agyamat, hogy azonnal el kell menni innen a fenébe haza, s hagyni, hogy csinálja az őrültségeit egymaga!

Alexandriában a helyzet egyre fokozódik!

Este bejött a P&I képviselője, és hosszas agytorna után kitalálták a megoldást, ami szerintem nem a végső, hanem csak arra jó, hogy felpiszkálja az átvevőt - továbbiakban Mehalla.
A hármas raktárban most van mintegy 4500 tonna cukor, és ezt már nem engedjük kirakni. A raktárt becsuktuk, kész kedves akárki, nincs tovább. Így most kitörhet a botrány, ami már kezdetét vette, mert a rakodást intéző Mehalla fullajtár habzó szájjal elrohant, miután a parancsnok megígérte, hogy nem dolgozhatnak a továbbiakban a hármasban. Erről írást is akart, de azt nem kapott, hanem ígéretet, hogy telexen megkapják az üzenetet. Ez azt is jelenti, hogy két geng elment, csak néggyel folytatjuk a kirakást, tehát tovább élvezhetjük a kies, ám annál mocskosabb Alexandria vendégszeretetét!
Eddig csak a Mehalla jelentkezett az áruért, a másik átvevő a füle botját se mozdítja. Holnapra telexen összehívtunk egy meetinget, ahol mindenkinek jelen kell lenni, és elő kell keríteni a másik átvevőt. A barba szerint le kellene állítani az egész kirakást...
Így most nagy várakozással tekintek a holnapi nap elé...

Zulejka, a hűtlen

A kendermagos cicánk hűtlen lett Trockijhoz, a vörös kandúrhoz. Ez utóbbi van már vagy tíz kiló, és mivel tízhónapos sincs, még fejlődésben van.
Úgy gondolom, Zulejka megunta, hogy hiába emelgeti magasra a farkát, hiába hasal a földre, fenekét magasra tartva, Trockij ügyet se vetett rá... Valószínű, most az arab kandúrok kurvája, és marha jól érzi magát. Azt hiszem, a szexet előbbre tartja, mint a jóltartást. Hónapok múlva megnézném, hány bordája látszik ki szegénynek...
Trockij, pedig mint egy török basa, hever a szalonban levő szekrényke alatt, és élvezi a rászakadt nőtlenséget, bár nem tudhatja, hogy mit vesztett! Ha rájön a csajozhatnék, akkor már késő lesz!

Blokád az Adrián

címmel megírom a Präsident esetét, amikor átkutatta egy NATO hadihajó. Nem mint novellát írom, hanem mint valóban megtörtént esetet dolgozom fel. Nem találom igazán jónak, mert magamtól szokatlan stílusban írom. De idő van bőven, még úgyis átnézem többször is, javítok majd rajta, majd csak kialakul. (Mégis lehet, hogy jó...!)
A horoszkóp szerint rengeteg dolgom van, és úgy érzem, sose jutok a végére. Este találkozom Vele, és szép esténk lesz, és tartós kapcsolatnak nézek elébe.
Mr. Kavafiszt látni se akarom. Dolgom pedig valóban van, dögivel.

Csütörtök, február 13. Alexandria. Ma megtudtuk, hogy miért kellett eljönnünk a 20-as rakpartról. Megérkezett Alexandriába a

Royal Navy 062

hadihajó. Na mostan én nem vagyok egy hadihajó buzeráns - az egyéb fegyverektől is irtózom -, ezért nem tudom, hogy miféle? Mindenesetre szürke volt, s a főárbocon a Union Jack, az Angol Királyi Haditengerészet lobogóját lengette a szél.
Reggel háromnegyed kilenckor tűnt fel a kikötőöböl bejáratánál. Repülőgép-felszállópálya van rajta, mert az eleje ívesen emelkedik, azt mondták a "hozzáértők", hogy Harrierek, helyből felszállni is tudó gépek miatt néz így ki az orrfedélzete. Az édes az volt, hogy egyszál-egyedül állt ott egy skótszoknyás, térdzoknis hapsi, és fújta a dudáját, egészen addig, amíg ki nem kötöttek.
Egy csomó, ha jól számoltam tizenhat, helikopter is volt a fedélzeten. Minden gép személyzete feszes vigyázzban állt a korlátnál, és a víz felé meresztették a szemüket. Véges-végig a fedélzeten, de minden szinten szinte (minden) méterenként álltak díszőrséget. A parancsnoki hídon nagy volt a nyüzsgés. Távcsővel se tudtam kivenni, hogy miféle rangjelzéseket hordtak.
Minden vontatói segítség nélkül megfordult, és befarolt a kikötőhelyre! Fantasztikus látvány volt! Négy vontató kísérte, de dolguk nem volt. Gondolom, náluk nem rohantak fel a parancsnokhoz a vontatósok, a mooringmanek, hogy addig lökdössék, amíg egy karton cigit kisajtolnak belőle!

Ki ad kölcsön Mr. Bottnak?

Nyilván az, aki nála is gazdagabb! Tehát Gheorge Cristian, a román hegesztő! Történt ugyanis, hogy Mr. Papasztratosz, ahogy többen is hívják Mr. Kavafiszt a hajón, telefonált Mr. Bottnak, és elintéztek valami fekete üzletet. Nem tudom pontosan, de a lényege az, hogy éjszaka kirakjuk a nedves rakományt, a Mehalla tudta nélkül (?), és ehhez kenőpénzre van szükség! Mr. Kavafisz nem hozott magával készpénzt, csak hitelkártyát, amire nem vehet fel dollárt.
Tehát a tulajdonos megkérte a személyzetet, hogy dobjunk össze pénzt, adjuk kölcsön a hajónak, és a következő kikötőbe megküldi! Aranyos, nem? A barba végigkérdezett mindenkit, magától értetőden senkinek sincs pénze, hiszen a decemberi és a januári pénzünket se küldték meg. Egyedül Gheorge - a románok Giorgicának hívják, tudott kölcsönadni 2900$-t. Tehát ő a gazdag a hajón, talán még Mr. Bottnál is tehetősebb...!
Így most várjuk, hogy mi lesz? Készen állunk rá, hogy az éj leple alatt kirakjuk a nedves zsákokat, nekünk, a tiszteknek kell számolni, hány ment ki a kamionokra, mert az alapján kell megkenni egy bizonyos valakit. Szép éjszakánk lesz!
Ezzel kapcsolatban van egy gondom: ha az átvevő nem tud a dologról, mit mondok neki, ha megkérdezi, hogy hova lett a raktárból a nedves rakomány? Egyszerűen alkalmatlan vagyok arra, hogy valakinek a szemébe hazudjak. Csak hápogok, és zavarba jövök!
Minden meg lett szervezve, de őszintén megmondom, nem hiszem el, hogy az arabok nem vágják át kegyetlenül Mr. Akropolisz urat (L. Lajos hívja így P.K.-t)
A horoszkóp szerint lusta vagyok, berozsdásodnak az izmaim, testedzeni kell, hogy fogyjak.
Baromság amit írnak. Még hogy lusta...?

2013. május 2., csütörtök

A hobbiparaszt kísérleti, takarékos öntözése...

Jó régen jelentkeztem!
Bokros teendők elvontak Akáról, a kert elhanyagoltatott (muszájból, mert a szívem vérzett, hogy nem dolgozhatok benne). De végre itt a nyugalom, újra belátom a napjaimat, tudom tervezni.
Az első a kert, a virágokat most hanyagolom. A palántáim igazán jól sikerültek, és a "hülye tavasz" már kikényszeríti a palántázást.
Két dolgot akarok közhírré tenni: lugasparadicsomot ültetek, és ehhez (kísérleti) támaszt készítettem. Még merevíteni kell, és néhány oszloppal, karóval alulról megtámogatni, de látható, hogy milyen lesz:


Kaptam egy jó pár fóliasátor merevítőt, ami csak elvolt a kert egyik zugában, most kipattant az ötlet, hogy felhasználjam támrendszerként. Egy vascső a földbe, ráhúztam a műanyag sátormerevítőt, ahol találkoznak, ott dróttal összekötöttem. Jön még hozzá jobbról és balról is merevítés. Ide jön majd a kígyóuborka is, hadd menjen a magasba, a csövek tövéhez meg teszek még karós babot is.
Amit magam találtam ki, az a jövőbeni öntözésre vonatkozik: a palánták mellé földbe süllyesztek egy ásványvizes palackot (az alja kifúrva két helyen, kisebb lyukkal). Ettől azt várom, hogy jóval kevesebb vízzel meg tudom oldani a locsolást!


A szomszédtól kaptam egy lyukfúrót, ezzel viszonylagosan könnyű volt a palackok helyét kifúrni.


De nemcsak a lugasparadicsomhoz, hanem a többihez is ezt az öntözési formát fogom alkalmazni! A palackok újra hasznosulnak, és csak ősszel fogom őket kidobni.


Az öntözés gyerekjáték, a tömlőfej pont belefér a palackba, (csak kissé nyitom meg a csapot), és szépen meg lehet tölteni.


Itt azt mutatom meg, hogy az öntözés után milyen terület lesz nedves, tehát a paradicsom ellátása biztosítottnak látszik, a gyomnak meg fityisz...

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)