2012. január 30., hétfő

Hajósbál a Láng Gépgyár értékeiért!

Nem szeretem a bálokat, nem is járok, de most szeretnék egy kis reklámot csapni ennek, mert amiért rendezik, az nekem is szívügyem.

Egy ímélben kaptam a kérést, hogy ahol lehet, tegyem közhírré. Akkor legyen:

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK!



MENTSÜNK MEG 120 ÉVET!

A Láng Gépgyár technológiai leírása, tervrajzai olyan műszaki tudást ölelnek fel, amelyek hazánk gépgyártásának alapvető történelmi dokumentumai. Ezen információk elvesztése a közös múltunk egy darabjának végleges elvesztését jelentené. 

 A dokumentumokat a megsemmisülés elől biztonságba helyezték, de a papír alapú dokumentációk megmentéséhez annak teljeskörű gombamentesítése és digitalizálása feltétlenül szükséges. A több ezer oldalas tudástár esetében ez azonban jelentős anyagi áldozatot igényel, amelyhez az elkötelezett partnereket az alapítók továbbra is várják. 

TALÁLKOZZUNK 2012. FEBRUÁR 18-ÁN AZ EURÓPA HAJÓN! 

A magyar mérnöki tudás ünnepeként és a dokumentumokba rejtett közös tudás megmentéséért

HAJÓSBÁLT SZERVEZÜNK, AHOVA HÍVJUK ÖNT IS. 

A program részeként megidézzük a Láng Gépgyár alapításának évét a zenei és a gasztronómiai repertoárban. Az események között pedig Ön is "örökbe fogadhat" egy megmentésre váró dokumentumot, amelyet így az Ön hozzájárulásával a szakértői csoport mind papír alapon, mind digitalizálva megfelelően tud majd archiválni.

 TISZTELETTEL INVITÁLJUK ÖNT ÉS PARTNEREIT 


Az alapítványi támogatásként befizetett összegek a dokumentumok megmentését és elhelyezését szolgálják, így a "belépési díj" csupán ajánlott összeg, az hozzájárulás mértékét természetesen a résztvevők maguk határozzák meg. 

Remélem, hogy a programot érdekesnek, a célt pedig támogatásra érdemesnek találja, és találkozunk február 18-án.
A Láng Dokumentumok megmentésére alakult Társaság nevében: 

Sztankó Attila 

a MAHOSZ elnöksége nevében 

 Horváth Imre 


A rendezvény weboldala, ahol a menüt is elolvashatod itt van.

2012. január 28., szombat

Beindul a hajógyár - MV Humber 13. rész

Hétfő, június 3. Mangália  Reggel kilenckor hívtak, hogy bemegyünk. Így a levél idáig tart.
12.00-kor kikötöttünk.
Megkezdtük a bolondokházát. bejött a hajógyár illetékese, és felmértük a holnapi munkákat. Olyan békebeli, MAHART típusú javítás lesz, mert minden a mi nyakunkba szakad, így például nem is tudok kimenni a fiam elé az állomásra. Azért a legjelentősebb esemény, hogy 13.29-kor érkezik a vonat Konstancára, amelyik a fiamat hozza.
Második gépésznek K. Aladár jön, akivel akkor hajóztam utoljára, amikor Nimród Encsi hasában volt, az M/V Cegléden, 1976 decemberében!
Az elektrikust nem ismerem. Negyedik gépésznek B. Pista jött vissza. Remélem, nem lesz a szívével semmi probléma. Mindenesetre, ügyesen elintézte a kikötői látogatását, mondtuk, amikor visszaérkezett a hajóra.
Már 29-en vagyunk a hajón…

Kedd, június 4. Mangália  Azt álmodtam, hogy megjött a fiam. Aztán azt, hogy kefefrizurája van…

Új behajózók

Reggel megleptek bennünket: megszaporodtunk. Jött két román hegesztő, akik behajóznak. Erről persze szó volt, de nem arról, hogy ilyen hamar. A szép az egészben, hogy nincs kabinunk.  Addig, amíg Alfonso kihajózik, az egyiket a betegszobában helyezzük el, a másikat egy lerobbant kabinban: nincs benne asztal, szék, és matrac.  Nincs párnánk, takarónk, lepedőnk, törölközőnk. Egyébként jól el vagyunk mindennel látva.
Ma jön a BV helyi legfőnökebbje, ebédre. Grízes tésztát csinál a szakács, mert nincs semmi a kambúzában. Illetve most Béla, a gazdaságit tiszt lélekszakadva rohan ki a városba, hogy vegyen valamit számukra.
Elkezdjük a raktártetők javítását. Laci kiadta, az egész személyzet verje és kaparja a rozsdát. Mondom neki, hogy: mivel? Tony, a görög technikai menedzser kihúzta a rendelésből, és majd Pireuszban kapunk, de pillanatnyilag csak két rozsdakaparó van a hajón, rozsdaverő kalapács nincs. Nem írom le, hogy mekkorát káromkodott M.
15.00-kor behajózott a deck-boy (fiam). Kíváncsi vagyok rá, hogy érzi majd magát? Első „véleménye”:
- Apa, ez marha nagy hajó! És majdnem olyan mint a Csokonai.
Mindenki ahhoz  viszonyít, amit ismer. Ő a Csokonait ismeri… Végül is ez is hajó, az is. Megkaptam Hajniék kurta levelét, Szabolcs fiamét is, melyben piros-fehér-zöld lónagy betűkkel közli: „színész leszek”! Sok sikert hozzá kisfiam, én leszek a legboldogabb, ha sikerül! És mivel csak rajta múlik, miért ne? (Nem lett... :)
Apa küldött egy halom írást, és naplórészletet, jó lesz az elkövetkező napokra. Még szerencse, hogy a munkaidő szigorúan 8-5 tart a „hajógyárban” (ha ezt a kócerájt annak lehet nevezni, még áram sincs a parton), és szombat vasárnap nem dolgoznak.
Sajnos Encsit nem tudjuk felhívni, nincs a közelben, de a távolban se egy telefon, a legközelebbi mintegy 8 km-re van, a város főpostáján, közlekedés viszont nincs! De most itt ülünk a kabinomban, és levelet írunk.

Szerda, június 5. Mangália   

A nagyfiam beindult

Reggel öt ötvenkor felkeltem, mert féltem, hogy elalszik. Mikor a szalonba mentem, már a fedélzetmesterrel jött föl a raktárhelyiségből, és hozta az irodaszereit: VIM-et, és a vödröt, meg a súrolókefét. A szerződése szerint 100 túlórát köteles teljesíteni a fizetéséért, így reggel hattól fél nyolcig, és nyolctól ötig dolgozik. Ezzel a havi 97 túlórája van meg, ha 4 hétvége van, és 110, ha öt hétvége. Ez átlagban kiadja a havi százat. Tegnap este nagyon bizakodó volt, hogy a birodalmát gond nélkül ki tudja takarítani. Ez áll: minden szinten egy fürdőből és az egybeépített WC-ből. (Jellemző a japán építésre, hogy nincs külön WC, ez a távol-keleti igénytelenséget jelzi, és az is, hogy a kabinok kicsik, kényelmetlenek. Ninókám csodálkozott is azon, hogy nincs álmennyezet a kabinjában, (a különböző csövek szabadon futnak) az enyémben pedig van. Ez is a különbség a matróz és az első tiszt között.
Tegnap este megjegyezte: - Jó lenne parancsnoknak lenni, milyen szép tágas a kabinja.
Ez neki egy kicsit odébb van… Kísértetiesen hasonlít megjegyzése Csaba öcsém kisfiának a kérdéséhez, amikor az apját arról faggatta, hogy milyen iskolát kell elvégeznie, hogy igazgató lehessen, és igen nehezen értette meg, hogy ahhoz előbb beosztottként kell jól dolgoznia…!

Fogyókúrázunk…

Reggel a szakács kissé meglepte a fiamat, amikor kérdezte, hogy mit főz vacsorára?
- Nem tudni - volt a válasz.
- De hát miért? - érdeklődött Ninó.
- Mert nincs semmi. Ebédre tojásos nokedli lesz, és ha a gazdasági tiszt bejön, meglátjuk mit vett, és akkor lesz vacsora. Merthogy mára abszolút elfogyott minden.
Én tudok egy egyszerű megoldást:
Salvadori, hondurasi, indiai, román és magyar résztvevőkkel nemzetek közötti fogyókúra versenyt hirdetünk - abszolút önkéntes alapon mindenki részt vesz benne - és akkor már nem gond, hogy nincs vacsora! Részemről benne vagyok.

Büszke vagyok a fiamra!

Hogy miért? Mert délben bementem hozzá, és kinyúlva hevert a szófán.
- Marhára kivagyok - jelentette.
- Azért ez más mint a konditeremben a súlyokkal birkózni?
- Persze - ismerte el - , de majd belejövök!
Én ezt készséggel elhiszem neki, és az igazat megmondva, nem vallottam vele szégyent az első nap.  Persze nem ment minden úgy, mintha egy gyakorlott tengerész lenne. De a klotyóival időre végzett, a vasat is tisztességgel verte, bár a mozgásával nem vagyok teljesen elégedett. Úgy söpörte a rozsdát, hogy a fenekén be lehetett volna közben foltozni a nadrágot. Ezen javítani kell. Most elfogadom annak, hogy hamar elfáradt az ötkilós kalapáccsal való hadakozásban.
Segítettem neki, megmutattam, hol verje a rozsdát, miről ismeri meg, hogy a felpúposodott festék alatt nem légbuborék van. És azt is meg kell mondani, hogy nem maradt le teljesítményben a gyakorlott tengerészek mögött. Megcsinálta a kirótt penzumot becsülettel. A minőség olyan, amilyent egy kezdő produkálhat, de nem rossz.
Fog ez menni kisfiam, csak igyekezz!

Nüánsznyi eltéréssel…

Feladtam egy táviratot Encsinek. A következő szöveggel:
Nimród megérkezett, nyugodj meg, mert már kitakarította a klotyókat és most a rozsdát veri nagy buzgalommal. Jól vagyunk. Puszi: Isti, Ninó.
Andrisék fax számát betettem a telexbe. Csak annyi volt a bibi, hogy az előző távirat címére ment, és nem haza. Így azonnal megérkezett Szingapúrba, az M/V George B. hajóra (a cég egy másik hajója).
Attól tartok, nem teljesen értik, miről is van szó…!
Mindenesetre jót röhögtünk.

Encsike, kivel beszéltél?

Kimentünk este fél hétkor a fiammal és Palival, hogy egy jót telefonáljunk. Pali tudott is beszélni, én is, de apával és Sári nénivel. Ugyanis a kedves feleségem magyar idő szerint a telefonon ült (vagy nem tette be a fekete tokjába, mint szokása Ninó szerint) 18.40 és 20.00 óra között. Ugyanis állandóan foglalt volt. A lényeg azonban az, hogy megkapta a faxot, megnyugodhatott.
Így aztán elmentünk, egy jót söröztünk (fejenként két üveg), dumáltunk, és bejöttünk negyed éjfélkor. Az idő kellemes volt, nem bántuk meg hogy kimentünk. A srácom panaszkodott, hogy a nehéz kalapácstól nem érzi a karját, és a munkaidő végeztével úgy érezte, hogy a tenyere görcsöt kapott, nem tudta elengedni a szerszám nyelét. De az nem zavarta abban, hogy megmarkolja a söröspoharat, a rostos üdítő szívószálát, és a csokipapír letépéséhez is volt ereje…
Mangália egy gyönyörű szép szocreál város. Az épületek kicsit lerobbantak, de azért elviselhető. Mindent lehet kapni többé kevésbé. Áru van, vevő nincs. Az árak otthoniak. Egy üveg Kaisers sör 4300 lei, egy Tuborg 5300. 1$ = 3200 lei. A taxisok itt is madárnak nézik a külföldit, és meg kívánják kopasztani, de azzal együtt, hogy dupláját fizettük a tarifának, 3$-ért vittek-hoztak (10000 lei).

Csütörtök, június 6. Mangália   Béla tegnap bevásárolt a hajónak, tűrhető parizert és szalámit, de a kávéval befuccsolt. Nagymamának valót vett. Eredeti árpa, cikória, és maláta keverék. Minden van benne, csak koffein nem. Mikor szóltunk, akkor megkóstolta, és közölte, hogy nem rossz! Nem is az a baj, hogy rossz, csak ki tud ettől felébredni?

A deck-boy úr második napja

Reggel nagyon nyavalyásan kezdett. Szegény fáradt lehetett. Később belejött. Egyre másra hasonlítgatja a hajót a Csokonaival, ma éppen a kötelek voltak terítéken. Hogy itt milyen hatalmasak, és vastagok! A kormányszektorban (itt van a kormánygép, és a szabad területet mindenféle anyag tárolásra használjuk) levő kikötőköteleket kellett távolabbra vinniük, mert a fölötte levő fedélzet több mint felét kivágják, és új lemezt tesznek be. Hogy a lángvágó szikrájától tüzet ne kapjon a sok rossz kötél, el kellet vinni. Emberes munka. Szegény izzadt mint egy ló - figyeltem - , összeszorította a száját, lankadt az ereje, de csinálta.
Ráadásul este 6-kor megjött az egyhónapi élelem, és hétig hordták, így aztán jól elfáradt. Nyolckor bejött hozzám, és tízig beszélgettünk. Sajnáltam, de muszáj volt mondani, hogy gyorsabban mozogjon, mert látszik rajta, hogy időnként elkalandoznak a gondolatai, és teljesen lelassul. Megegyeztünk, hogy megpróbál odafigyelni. Meg kell ezeket mondjam, mert egyébként később baja lehet belőle. Minden parancsnok, és első tiszt (én is) allergiás arra, ha olyan matrózt lát a decken, akinek máshol jár az esze, és nem fürge.
Nehezen viseli a kötöttséget, hogy dolgozni kell, és nemcsak akkor, ha kedve van hozzá. Elmondtam, hogy ezzel mindenki így van, amikor kikerül az iskolapadból, szörnyű arra gondolni, hogy mások „gondtalanul” élik világukat, és neki minden nap ki kell mennie a fedélzetre, és bányászni a rozsdát. A végén megegyeztünk abban, hogy minden rendben van, vagy lesz egy két héten belül, addigra megszokja a munkát, egy-két hónap múlva elmúlik a munkába állási „lelki válság” is, csak az a baj, hogy nincs a fedélzeten egy kólaautomata. Az pedig egyenesen feldobta, hogy vasárnap este édesség is jár a hidegtál után!
Megegyeztünk abban is, hogy nap közben nem keres. Első nap nem szóltam, jött is minden munkaszünetben egy Fantára. De ma már nem, az egyezségünknek megfelelően. Persze neki könnyű. Ő kávékor bemegy a kabinjába, és fél órát elnyúlva piheg, én meg az ablaka körül sündöröghetek, hogy láthassam, jól van-e? Ő meg persze a tükörben gyönyörködik magában… Nem vagyok száz százalékosan meggyőződve arról, hogy így képzeltem el a dolgot, mielőtt lejött…
Vettem neki két karton üdítőt, mert ezt kért (egyet) születésnapi ajándékul.

Péntek, június 7.    A dolgok mennek az ő medrükben.

A gyár javít…?

Elvileg azt kéne csinálniuk. De ez egy román cég, és úgy is dolgozunk. Mondom, hogy dolgozunk, mert ha mi nem csináljuk, ők biztos, hogy nem…!
Mert milyen hajógyár, vagy hajójavító az, ahol nincs parti áram? Nem működnek a daruk, így nekünk kellett kidaruzni az elvitelre szánt raktártetőket. Daruzás közben a drótkötelük elszakadt, és egy szelvény leesett, kis híja, hogy agyon nem csapott egy románt. Mehettünk volna börtönbe!
Ők csak vágni, és hegeszteni tudnak, de az előkészítéssel nekünk kell dolgoznunk. Nagy barmolás, ami itt megy! Ráadásul milyen ósdi módszerekkel dolgoznak! Nincs acetiléngáz, ezért karbidból fejlesztik, minek következtében a fedélzet mindenütt fehér, mert a tartályból kiforr a lé, és elönti a decket.
Bezzeg intézkedni, azt tudnak! A két BV surveyor három napon keresztül csak jelölte, hogy mit kell kicserélni, természetesen majdnem az egész hajót.
Amihez hozzáfognak, az igen lassan megy. Nem tudom, mi lesz ebből, de ha mindent meg kell csináltatni, amit kijelöltek, akkor három hónap alatt nem végzünk! Remélem, hogy nem húzódik el annyira, mint az egyik kolléga (már nem tudom ki mesélte) első hajója, mert ő kezdő tengerészként beszállt Várnára a Budapestre, és úgy ment haza kilenc hónap után, hogy nem volt tengeren, mert nem lett kész a hajó!
És a szokásos lejmolás, koldulás. Este tízkor bejött két egyenruhás fazon. Hoztak magukkal egy akkumulátoros horgászlámpát, hogy szeretnék feltölteni. Elkenődve vették tudomásul, hogy 110 voltos a hajó.
- Akkor TV-t szeretnénk nézni - közölték.
Bevezettem őket a szalonba.
- Sör nincs? - pofátlankodtak.
- Nincs - mondtam.
- Akkor ébressze fel a parancsnokot, mert ez „protokoll”.
Menjenek a fenébe a protokolljukkal. Kaptak két meleg sört, és magamra zártam az ajtót. Állítólag éjfélig voltak a szalonban.

Ma is megszaporodtunk. A fiammal lejött Sz. Béla felesége és lánya, ma pedig a kápónéni, a fedélzetmester felesége, Sz.-né, és a szakácsnéni. Ez most problémát jelent. A hajó személyzete 30 fő, itt van M. Laci, így csak a kápó felesége jöhet hajóval Konstancára. A többi asszonynak vonattal kell átjönnie, és egy éjszakát szállodában tölteni. Sajnálatos, de így van. Hogy ez mikor következik be, arról semmi információnk nincs. Illetve a románok erősen ígérték, hogy kedden, azaz 11-én, tehát semmi biztos…!

M. Laci búskomor

Ugyanis érkezett egy telex a számára az M/V Avonról, ez a hajó is hozzá tartozik. A segítségét kérik, mert a görög csúnyán ki akar velük babrálni. De ki az a görög?
Tudni kell, hogy Laci előtt Mr. Bott jobb keze, és a hajózási szakértő, és intendáns egy bizonyos Brilis nevű görög volt. Őt kirúgta az amerikai, miután a feleségének a vállalati hitelkártyával egy brilliáns karkötőt vásárolt 2.400 $-ért. De későn, ugyanis jól bepalizta. Nyittatott vele egy irodát Khiosz szigetén, és ők lettek a technikai menedzsment. Ez nagy hiba volt! Ugyanis ez a cég csak arra jó, hogy kirabolja a buta amerikait. Mindent a kezükbe akartak kaparintani, de csak a műszaki anyagok, és az élelmiszer beszerzését tudták megszerezni.
De ez nekik hatalmas bolt. Mindenhol a világon megtalálják a görög partnereket, és lopnak ahogy tudnak. A hajók élelmiszerbeszerzése úgy megy, hogy ők kijelölik a shipchandlert, aki behozza az árut, amit a hajó megrendel. Számlát nem látunk, az árakat nem tudjuk. Így aztán osztályon aluli vacakokkal látják el a hajót, osztályon felüli árakkal. Nem lehet őket ellenőrizni.
Most az Avon esetében az történt, hogy Dél-Afrikában berendeltek 3 hónapra szóló kaját, és megtiltották a hajónak, hogy Európába felérve Brémában bármit is vásároljanak. (Sokkal olcsóbb!) Most kétségbe vannak esve, hogy tudnak gazdálkodni, míg ez görög banda (Mr. Brilis a háttérből irányítja a Tony nevű utódrablót.)
Velünk is mit csináltak? Leadtuk a rendelést még Argentína előtt. Azt mondták, hogy Piloszon mindent megkapunk. Így a javításra az összes szükséges alkatrészt is oda vártuk. Tudjuk, hogy nem mentünk be Piloszra. Amikor Ege Gübrében voltunk, (három óra komppal Khioszról) nem szállították le a szükséges anyagokat. Ma kaptunk egy telexet, hogy jó lesz-e ha Pireuszban, a javítás után leszállítják, vagy küldjék el Romániába? A hatökrök! Romániába való szállítás minimum egy hónap átfutási időt jelent! És ezek most intézkednek azon anyagok ügyében, amire most lenne égető szükség! Normálisak? Nem! Rablók!
Ők azok, akik el akarták venni a hajókat a HMS-től, jóval olcsóbban akartak ukrán tiszteket és indonéz személyzetet szerződtetni (a tulajdonos felé ugyanazon az áron persze) és a különbözetet zsebre vágni.
Milyen igaz az ókori latin mondás:
Ne higgy a görögnek, főleg akkor ha igazat mond! Nincs idézőjel, mert nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de az értelme ez. (2012-ben meggugliztam: az illetékes, kapcsolódó latin mondások ezek Graeca fides, nulla fides - a görög hűség nem hűség, és ezt fordítják úgy is: a görögnek sose higgy!, a másik: Timeo Danaos et dona ferentes - Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!)

A fiam kezdi egyre jobban érezni magát. Már egész ügyesen bányássza a rozsdát. Az irodaszerei közül (az irodája a deck-boy office) hiányzik a felmosórongy, azt nagyon hiányolja, mert így nem lehet rendes munkát végezni. Carlossal már beszélgettek, gondolom úgy kézzel lábbal. Azt hiszem, a spanyolok megkedvelik, és befogadják. A Mi Pablónk nagyon tetszik neki is. Megcsodálta, milyen szerelésben megy ki a városba. Szép, mélykék rövidnadrág, vadonatúj trikó, mindenféle szépséges-szép csicsával körbehintve, és nyakában a fényképezőgépe, szigorúan vakuval, nem bíz semmit a véletlenre, és főleg nem a napra.
Bejött már neki is, amit mindenki utál: ma este vacsorához ültek le éppen, amikor megjött a sipi és hozta az újabb adag élelmiszert, tehát mindenki fel, és gyerünk bedaruzni, behordani a kambúzába. A vacsora megvár, és még ki se hűl, mert hidegtál volt.
Este nem hívtam a kabinomba, hogy ne az legyen az első, hogy a chiefhez vezet az első útja, de az jó volt, amikor 8 körül benézett. Nagyon kiment volna a városba, délután hívtam, hogy menjünk ki, de a barbának hivatalos dolga akadt, és így én nem mehettem. Beszélgettünk hát egy kicsit, majd kiment Palival a tengerpartra úszni egyet.
Azért a hülyeségnek is van határa! Most lefekhetnék aludni, helyette várom, hogy bejöjjön... Pedig csak egy tengerész ment ki úszni egyet, nem a fiam… Milyen ciki lenne, ha tudná! Átnevelő táborba kell vonulnom, úgy látszik. Na mindegy, majd csak megjön az eszem…

2012. január 26., csütörtök

Beszélgetés a Costa Concordiáról - Kossuth rádió felvétel

Addig, amíg le nem törlik: itt meghallgathatod a Kossuth Rádió 2012. január 24-én elhangzott Közelről című műsor felvételét.
Kránitz Balázs beszélget Garay Bélával (Béla kaftánként írja a leveleit a shipengine.blog.hu blogomban.) és velem.

2012. január 23., hétfő

Egy animáció a Costa Concordia balesetéről

Már nem tudom kinek higgyek, és kinek nem!
Amit a Lloyd's List állít, azt úgy csinálja, hogy nem zárható ki a zátonyra futás úgy, ahogyan ezen a videós animáción látjuk, ami a GPS pozíciók alapján készült. De hogy ki készítette és minek az alapján, nem derül ki.
Nem kommentálom, csak megadom a videó elérhetőségét... Nézd meg, érdekes. Csak egy nem egyezik a Lloyd's List adataival: az útvonal.
Majd a bíróságon kiderül az igazság!
A videó elérhetősége itt van, sajnos nem ágyazható be...
De:
Ki az aki hozzáfért a valódi GPS adatokhoz. Mert úgy gondolom, hogy ez most kincset érő, szigorúan őrzött adat! Szóval...

2012. január 22., vasárnap

Esetleg más a leányzó fekvése? - Costa Concordia

Milyen szép, hogy az angolban a hajó nőnemű szó! A Costa Concordia szép nevű leányzó most zátonyon fekszik. De az is lehet, hogy a leányzó fekvése egészen más, mint amit eddig hittünk, gondoltunk az újdonászok tudósításai alapján. A vélemény szent, a hír szabad, hát viszik mint a cukrot és szenzációsnál bombasztikusabb hírek, beszámolók, biztos információk látnak napvilágot.

Akik komolyan beszélnek később szólalnak meg, és lehet, hogy nem durran akkorát a véleményük. Pedig amit ma olvastam a Lloyd's List idézett cikkében, az igencsak számot tarthatna a szenzációra!

Miről van szó?

1. A Costa Concordia teljesen más útvonalat tartott, mint eddig tudtuk. Amit világgá kürtöltek elég sok fejtörést okozott, hogy akkor hogyan is lehet az, ahogyan történt? Az alábbi képen a hajózási térképre be van rajzolva a követendő útvonal. Ezt látva, már sokkal egyszerűbben elképzelhető a helyzet, a megtett út. A kis fehér foltban van a híres-hírhedt sziget.
Ha az balról van, akkor érthető már sok minden.

2. A CC. nem először jár erre, tavaly augusztusban is erre hajózott, és akkor sokkal jobban megközelítette a szigetet! Most nem jutott hozzá közelebb, mint 500 méter! Ezt állítja a Lloyd's List, ami pedig a hajózásban egy igen korrekt és szavahihető és jó bevételt nyújtó hajókövető rendszert üzemeltet nagyon rég óta.
Amikor Gibraltárt megközelítjük a Földközi-tenger felől a hajókat kikérdezi az Európa-fok néven bejelentkező Lloyds forgalom ellenőrzési pont, amelyik havi listában tette közzé az adatokat.
A listáira jó pénzért fel lehetett iratkozni (a MAHART előfizető volt), és ezeket a listákat az ügyeletes tisztek agyonhasználták, forgatták a hídon. Jött egy hajó, távcsővel megfigyeltük, kiolvastuk a nevét és kikerestük a listából az adatait. Régi és megbízható cég.
Nos ők azt mondják (a környékre telepített AIS adatok alapján), hogy a Costa Concordia nem közelítette meg jobban a szigetet mint 500 méter! A képen kékkel van jelölve a 2011. augusztus 14-én megtett és a Lloyd's List által rögzített útvonal, és bordóval a mostani, a 2012. január 13-i. Ebből látható, hogy a hajó most nem közelítette meg a partot, amikor léket kapott.
Akkor pedig kérem, Schettino parancsnok igazat mondott, amikor arra hivatkozott, hogy ahol a lékesedés történt, ott nem volt a térképen a zátony jelölve.
Ezt pedig a Lloyd's List is kiemeli a cikk utolsó mondatában: "Az UKHO térkép az adott területen nem jelez sziklát, ahol a Concordia lékesedett.". (United Kingdom Hydrographic Office térképe).

Sajnos a parancsnok bűnös. Azért mert a társaság engedélye nélkül letért az előre meghatározott útvonalról. Azt is írja a cikk, hogy a bűnügyi eljárásban a védelem részéről benyújtandó dokumentumok között a legnagyobb súllyal a térkép fog szerepelni.

A cikk itt érhető el.

Megérkeztünk Mangáliára - MV Humber - 12. rész

Péntek, május 31.    

De mi van, ha később, mert török…?

Várjuk a Clearance-t. Ma megkaphatjuk, és akkor tűz! Persze ennek van egy sajátos lefolyása: 
Izmirben 9-kor nyitnak a bankok (de mi van, ha később, mert a bank török). Az ügynökünk odamegy kilencre (de mi van, ha nem, mert ugye ő is török), és megkapja a bankgaranciát. Ekkor kocsiba vágja magát, és átrohan Aliagába (de …, ha… török). Bemutatja a bíróságon, és megkapj az antiletartóztatási határozatot (de…, ha … ők is törökök). Elmegy a vámra, ott azonnal megadják az engedélyt a távozásra (de …, ha … mégtörökebbek). Ezután átmegy az Immigrationra (törökebbek?) megkapja a Clearance-t. Átrohan a Kikötőkapitányhoz (aki valószínűleg  a legeslegtörökebb), és kiállítja a Sailing Permissiont. Ezután a török ügynök kocsiba vágja magát, és  azonnal kihozza az engedélyt. Ettől számítva egy órán belül valószínűleg  elmehetünk. Na és itt a kérdés, ki mikor ebédel? Szerintem akkor, amikor az ügynök éppen oda érkezik…

Várom a fiamat

Előre dolgozom. Megcsináltam Nimród túlóra lapját. Na, ez nem azt jelenti, hogy fizetik neki, csak ezzel lehet bizonyítani, mennyit dolgozott a hajón. Kíváncsi vagyok, milyen szerződéssel jön le? Merényi azt mondja, hogy kihajtja, hogy a magyarok is olyan szerződéssel jöjjenek le, mint a közép-amerikaiak. Tehát 400 dollár körüli alap, és fizetett túlóra. Így érdekeltek lesznek abban, hogy dolgozzanak a hajón.
És nem lehet nagy a pofájuk, mint K-nak. Fantasztikus, hogy mennyire nem érzik, nem látják, hogy mennyivel jobbak a salvadoriak! Sz. P. is csak azért marad, mert olyan dolgokhoz ért, amit velük nehezen lehetne megcsináltatni! Blokkok, kerekek, csigák, kötelek szakszerű kezelése, zsírzása. Sajnos nagyon sok olyan munka van, ami nem látványos, de meg kell csinálni, mert az előző sztromó nagyon elhanyagolta! (Mindig az előző, világos!) Más melóra, ahol egy kicsit mozogni kell, nem lehet használni. Morognak is a többiek, hogy nem megy raktárt mosni, bezzeg a markát tartja az 50$ prémiumért! Jó, 52 éves, meg mindenféle betegségek, meg műtétek után, de ezt a salvadoriak nem fogadhatják el. És más se. Ez egyéni probléma. Ez nem MAHART, ahol a régi érdemekből ragyogóan meg lehet élni. Meg a meglévő kapcsolatrendszert kihasználni:  én tudom rólad, de nem mondom el, te meg nem küldesz haza a hajóról, bármilyen használhatatlan vagyok!
A fiamat úgy kell beidomítani, hogy számára természetes legyen, hogy ugyanazt el kell végezni, mint a salvadoriak. És akkor a következő hajóján könnyebb lesz a helyzete. (Könnyebb, mint másnak, aki hőbörög, és kiabál a túlóra miatt, hisz ő elmondhatja: az előző hajón ilyen munkarendben dolgoztam! És nem azért könnyebb, mert végre kiszabadul az apja keze alól…) Semmi esetre se szabad átvennie a jelenlegi magyar matrózgárda hőbörgéseit, hanem meg kell fogni a munka nem szocialista-kommunista végét is. Meg kell tanulnia dolgozni, és azt, hogy sajnos az a munka amit végez, az igen alacsonyra értékelt az egész világon, és így az kapja meg, aki alul tudja kínálni a másikat. Nincs olyan, hogy jó matróz, csak matróz van, és bárki elvégzi a munkát, akit felvesznek az utcáról.
Tehát Ninó lejön, és itt kezd dolgozni. Azért annyi előnye legyen, hogy nem a legrosszabb kabint kapja, mint az a deck-boyok sorsa szokott lenni. Nem lesz egy királyi lakosztály, de a helyzethez képest tűrhető.

Erika aggódik

Erika Laci felesége. Laci az ügynökkel reggel kiment, hogy a sok török ellenére beszerezze a Sailing Permissiont. Most  este hat óra van, és Laci sehol. Péntek lévén, itt du. 2-kor megállt az élet. Tehát Erika aggódik Laci miatt. Ötig tartotta magát. Ákosnak meg kellett ígérnie, hogy ötkor telefonálnak. Éppen nála ültem, és azon problémázott, hogy ki a jó fitty-fenét hívjon fel, amikor Erika megjelent pontban 17.00-kor, hogy akkor most ugye telefonál a barba? Tehát megpróbáltak beszélni az ügynökséggel, és persze nem tudtak, de ship chandler válaszolt. Azt mondta, hogy az ügynökünk egy másik hajón van a vizsgálattal. Tudja, mert a testvére.
De akkor hol van Laci? Délelőtt tíz régen volt… És azóta Erika nem tud más témát, mint azt, hogy hol a Laci? De értse meg az Ákos, hogy neki tudnia kell, mi van a férjével. Legalább vegyék végig a lehetőségeket…
Borzasztó ideges szegény, nem tud mit kezdeni magával, csak rágja magát. Laci valószínűleg indulási engedélyt próbál szerezni, de hogy mi módon, senkinek semmi fogalma róla. Próbáltunk hülyéskedni, viccelődni, de majdnem balul ütött ki, mert rossz néven vette. Kérdezte, ha akarna telefonálni a férje tudna? (Nincs telefon a hajón!)
A barba kiment vele járni egyet, és majdnem idegbeteg lett, mire visszaértek. Ugyanis Erika nem volt képes felfogni, hogy miért nem mondjuk meg, hogy hol a Laci, mit csinál a Laci, merre van a Laci, mikor jön a Laci, és ti hogy lehettek ilyen nyugodtak, és mondjatok már valamit. Közben véresre karmolászta Ákos karját…
Én persze tudom, hogy mindez azért van, hogy lássam: én milyen jól választottam feleséget!

18.00: a helyzet az, ha ma nem kapjuk meg az engedélyt, akkor egy nyugalmas hétvége elé nézünk, mert hétfő délnél előbb semmi nem történhet! Ajaj…!
19.30: megvan Laci, megvan az indulási engedély. Kész krimi, ahogy megszerezték:
Délután kettőre jött meg a bankgarancia Londonból. Az átvevő ügyvédje egy azaz 1 darab szóba belekötött, és nem fogadta el. Vissza Aliagából Izmirbe, elintézni telefonon, hogy London újra küldje el, de előbb kiimádkozni, hogy a törökök fogadják el faxon. Ötre megjött. Kocsin vissza Aliagába. Rimánkodni a bíróságnak, hogy adják ki a semmisségi határozatot. Ott teljesen értetlenül néztek rá: de hiszen elmúlt öt óra, vége a hivatali időnek, a madzsar efendi jöjjön vissza hétfő reggel. Végül kiadták. Irány a Büyük Gümrük Müdürlügü (Fő Vámhivatal), a kikötői Müdürlügü (kikötői vám), a Parti Őrség (nehogy menet közben a fenekünkbe lőjenek), az Immigration, a Harbour Master, a Jóisten, Allah, a Mindenszentek, a fagylaltos, az újságos… Meglett minden.
És amíg ezt elmondta, Erika állandóan nyafogott, hogy de őt miért nem hívta fel, mert el se tudja képzelni, hogy mennyire idegeskedett. És mit képzel a Lacika, hogy hagyja őt itt kétségek között, és még nem is hívja fel. És mindennek a teteje, hogy a Laci nem is figyel rá… Így nem maradt más hátra, mint hogy összebőgte a rádió szobát. Ekkor Laci megsajnálta:
- Béla, igyunk már egy sört… - mondta.
20.00: itt a vizsgálat. Milyen hülyeség ez, hogy végignézik a raktárainkat? Mi lenne, ha már becsuktuk volna? És azon problémáznak, hogy miért van 11 konténer egy bulk carrieren (ömlesztett árú szállító).
20:50: elindult a pilot.
21:05: pilot a hajón, indulási manőver, és irány álmaink városa, a kies Konstanca, és Románia!
Güle güle Dühöske effendi! (Ez magyarul kb. annyit tesz, hogy: rózsák kísérjenek utadon Dühöske úr.) És üssön meg a guta… Ami minden bizonnyal meg is fogja, mert a bíróság úgy határozott, hogy csak 170 tonna a károsodott rakomány, tehát a P&I ennyit fizet (és nem 1000 tonna árát, amennyit felajánlott, és Dühöske nem fogadott el.) Hát ez a fő ok, amiért megüti a guta. Ha túléli, akkor majd ha megérkezik a P&I bírósági feljelentése, amiért a hajót súlyhiány miatt feltartóztatták, akkor biztos lesz a gutaütés. De a legvégső esetben akkor kerül rá sor, amikor a bírósági számlákat ki kell fizetnie, és kiderül, hogy pénz az ablakban.
Annyit azért el kell mondani erről a San Lorenzo Kelet-mediterrán útról, hogyha Mr. Bott egy kicsit értene a hajózáshoz, akkor nem küld minket Lattakiába, és nincs ez az egész hercehurca. Minden problémánk ebből a melléfogásból akadt. Érdekelne, miért tartja az ügyvédeit…?

JÚNIUS

Szombat, június 1. Dardanellák  Verőfényes időben keltünk át! Igazán sajnálom, hogy már van róla sok video felvételem. De azért mintegy negyven másodpercet akkor is megért! Bezzeg délutánra párás lett a levegő. Isztanbult alig láttuk. De azért két percnyi felvételt megint készítettem, mert kell a film folyamatossága miatt, és különben is, esti feltételem még nincs, de leginkább amiatt csináltam, mert a Szultánok Városának gyönyörűségével nem lehet betelni. Valahányszor erre jövünk, mindig van valami új, amit azelőtt nem láttam.
A dél-amerikaiak most voltak először a jó öreg Európában. Ma este mindegyikük csak ámult. Annak ellenére, hogy hideg volt, mindegyik ott didergett a sétafedélzeten, és bámészkodtak.
Szokás szerint megérkezett a vizsgálati csónak, és szokás szerint lementem, hogy a szükséges okmányokat bemutassam a hatóságnak. Borzasztó nagy hajó vagyunk! A szabad oldal több mint kilenc méter, s ezt egy kötéllétrán kellett megtennem! Lefelé még csak-csak, de felfelé…! Liftet kéne felszerelni.
Távirati értesítést kaptunk, hogy hétfőn négyen érkeznek váltók. Ezek szerint holnapután megcsókolhatom a nagyfiamat (feltéve, hogy hagyja…)
A kabinja a helyi viszonyokhoz képest jó, és egy kicsit ki is takarítják, rögtön be is rendezkedhet ahogy megérkezik. Nem kell kabinmosással kezdeni. És főleg nem munkával, mert ugye délután érkezik! Majd csak másnap reggel, hadd szakadjon meg az apja szíve…
Beszéltem Encsikével. Szegénynek eltört a lába. Már megint. Mindig ezt csinálja, ha nem vagyok otthon! És izgulnak Nimródért. Én is. Az a helyzet, hogy kezdek lámpalázas lenni! Ugyanaz az érzés kerít hatalmába, mint ötödikes általános iskolás koromban, amikor Anya bejött az első irodalom órájára az ötödik osztályba. Az óra után faggatott, hogy mi bajom van, mert egész órán sápadt voltam izzadtam… Nagy nehezen kiböktem:
- Nagyon izgultam, hogy nem tudsz majd tanítani! (És ez ugyebár nagy blamázs lett volna a számomra a többiek előtt!)
Nos, most nagyon izgulok, hogy a fiam, tud-e dolgozni? Akkor is izgulok, ha tudom, hogy tud! Megkérdeztem a barbát, hogy az ő felesége is beszámíthatatlan szokott-e lenni, ha a gyerekről van szó? Hümmögött, de kibökte, hogy bizony ez igen gyakran előfordult. Erre megnyugodtam, és elmondtam, hogy Encsike drága nem tudná elviselni ha az ő pici elsőszülött fiacskájának egyedül kellene karácsonyoznia! Erre hatalmasat kacagott, és nevetve mondta:
- Ez tudod mit jelent? Maradhatsz januárig a hajón. De akkor már minek menne egyedül haza a fiad? Lehet, hogy hozzánősz ehhez a hajóhoz!?
Lehet…
Nagyon várom, és a leveleket is, amiket hoznia kell! Egyébként hétfőn indulnak…

Vasárnap, június 2. Fekete-tenger. Isten éltessen Nimród nagyfiam 19. születésnapodon! Kapsz egy karton lónyálat a születésnapodra, ha a hajóra érkezel!
Egyre hűvösebb a levegő. Eddig az optimális, éjjel 20-22 fok, nappal 24-25 volt, enyhe szél, kellemes idő. Ma hajnalban, 03:50-kor csak 15 fok, és élénk, hideg szél fogadott a hídon. Ennyit a brit témáról.
Hatalmas ötletem támadt a reggeli őrség alatt. Az első osztályú kapitányi szakdolgozatnak feldolgozom ezt az utat a tanulságaival együtt! Már meg is írtam a levelet a Főfelügyeletre, hogy fogadják el témának.
Délután fél egykor megérkeztünk. Na nem! Természetesen Mangáliára, és nem Konstancára. Miért mennének most a dolgok az előre meghatározott mederben, ha eddig nem így volt? Persze tegyük hozzá, hogy gyakorlatias okok miatt jöttünk ide. Eredetileg úgy tervezték, hogy Konstancán kidokkolunk, majd átjövünk Mangáliára a hajógyárba javítani. Most a sorrend megfordult, mert lekéstük a dokkot. Ennek a késének a költségeit majd Dühöske bej állja, mert nyilvánvaló, hogy perelik ezért is…

2012. január 21., szombat

Még mindig a Costa Concordiáról

Nem tudom, mi van velem, szinte aludni se tudok, nagyon sokat jár az eszem a hajókatasztrófán. Talán jó is, hogy hajrájában van a szótár készítése, mert az kicsit elvonja a figyelmem. A hajrában megint akadt egy csomó dolgom, de nem arról akarok beszélni.
Ma végigolvastam amit egy mértékadó magyar sajtóorgánum a katasztrófáról írt. Nem bulvár (persze azért nem mentes némi szenzációhajhász címadástól).

Nagyjából, amit itthon tudni lehet, azt tudom.

Kedden, 24-én részt veszek a Kossuth Rádió Közelről című beszélgetős műsorában 16.00-17.00 között. Ha tudod, halgasd meg! Ja, és 22-én 06.40-kor (ha igaz) az m1 reggeli műsorban...

Pénteken a hajó léket kapott, majd Giglio szigete előtt, a parttól 150 méterre megfeneklett. Az utasokat megmentették, a halottak száma tizenkettő, sajnos magyarok is vannak köztük, és vannak eltűntek. Röviden ennyi.

A hajó eltért az eredeti útvonaltól, ezt csak és kizárólag a parancsnok utasítására tehette. (Van navigációs ok, amikor az ügyeletes tiszt is eltérhet, de ő vissza is megy, amint az ok - kitérés kényszer - elmúlt.)
Az eltérés már négy mérföld, amikor a hajó léket kap. A lékesedés oka egyedül a parancsnok, aki elfogadható indok nélkül megváltoztatta az előre beprogramozott útvonalat. Ő a felelős.

Azonnal rájött, hogy a hajó menthetetlen (3 perc múlva a tisztje jelentette, hogy a gépházba ömlik a víz), és manőverbe kezd, hogy a hajót partra futtassa, és ezáltal ezrek életét mentse meg. Ez azt mutatja, hogy észnél volt, és jó navigátor, jó kapitány, mert megcsinálta a manővert. Ennek mindenképpen nagy súllyal kel a latba esnie.
Eddig, mondhatnánk egy-egy, de azért nem, mert közben alapvető hibákat vét: nem adta le a nemzetközileg előírt vészjelzést, ami a halottak számát talán csökkenthette volna.
Nagyot hibázott akkor is, amikor a személyzet elől is eltitkolta a vészhelyzetet (mert akkor fel lehetett volna jobban készülni a mentésre). A személyzet az utasokkal korábban foglalkozhatott volna, és azok nem néztek volna, mint a moziban, hogy vajon miért járnak a tengerészek mentőmellényben, és őket miért nem tájékoztatják?
Nagyot hibázott a parancsnok akkor is, amikor a céget is mellévezette, elhallgatva a lékesedés tényét.

Amikor a hajót odavitte partközelbe és felfuttatta, ami ismétlem elismerésre méltó manőver volt, a mentést nem koordinálta megfelelően, de részt vett benne (én úgy érzem, hogy inkább olyasmit csinált, ami egy beosztott tiszttől várható el, és nem a parancsnok dolga).

Az is tény, hogy éjfél után mentőcsónakban volt, és a Parti Őrség helikoptere vissza akarta zavarni a hajóra. Később a barba mindenféle magyarázatot adott: lentről koordinált (?), belesett a mentőcsónakba (?). Később magyarázkodás közben kitért rá, hogy egy mentőcsónak-szerelvénnyel "dolgozott" amikor a csónak elszabadult, ő meg belesett, akaratán kívül. De akkor mit keresett a csónakban a másodkapitány és a harmadik tiszt? Teljesen mást mutatnak az általam ismert körülmények, mint amit Schettinótól tudunk!

A bulvár bedobott egy szőke nőt is. Egy moldávkát, akivel együtt látták a barbát. Kérdem én, kinek mi köze hozzá? A csaj szerint a parancsnok hősiesen látta el feladatát. Legfeljebb annyit ér a véleménye, amennyit az ifjú hölgy ért a hajózáshoz.
Látták a parancsnokot inni. Kérdem én, kicsoda? Egy utas, aki haragszik rá!? Én úgy tudom, hogy indulás után protokolláris vacsora szokott lenni, ahol azok, akik meg tudják és akarják fizetni, a parancsnok asztalánál esznek. Ez pedig az indulás estéje volt. Nyilván ivott valamennyit.

Engem sokkal inkább érdekelnek a navigációs körülmények, mennyire hihető az, hogy ahol léket kapott, ott nem volt a zátony jelölve! (Előre megmondom, sehogy.)
Azt mondod, hogy a mélységmérőnek jeleznie kellett volna a sziklát. A személyhajó ECDIS-t (röviden: elektronikus térképet) használt a navigációhoz. Nyilván a legmodernebbet. Ez valójában egy nagy komputer kijelzője. A készülékhez számtalan navigációs eszköz van hozzácsatolva, bekötve. Radar, AIS, mélységmérő és a fene tudja mi fityfene.
Tehát a helyzet: a hajó a parancsnok utasítására eltér a beprogramozott útiránytól. Ha ilyet tetem én kereskedelmi hajón, nem csináltam semmit, majd egyszer visszatérek, nem kell a rendszerbe nyúlni, maradnak az eredeti adatok. Csak kapok egy csomó alarmot, riasztást, amit nem veszek figyelembe.
Nagyot tévedek, ha azt feltételezem, hogy a személyhajón is ez történt? És ki okolható azért, hogyha nem veszi észre az állandóan sípoló, pittyegő, piccegő riasztások között amit az útvonaleltérés okoz a különböző készülékek beállításának megfelelően, a mélységmérő villogását vagy berregését, ami jelezné a sziklát. Mondom: "lenne", meg "ha", meg minden efféle. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én nem okolom egyik beosztott tisztet sem, ha elsikkadt a (nem tudom volt-e) mélységmérő alarm.

Mi történik az olajjal? Ez nekem egy kicsit misztikus, mert 2400 tonna dízel/gázolajról beszélnek, holott... Nos a New York Times cikke szerint a holland Smit cég végzi az olaj "kibányászását" a hajóból. Azt mondják, hogy a 2400 tonna olaj mellett még 200 tonna nehézolajat (Heavy Fuel Oil) is ki kell szivattyúzni. Én kevésnek találtam a nehézolajat. Az a HFO nagyon csúnyaságot képes az élővilággal művelni, ha kifolyik a tengerbe.
A The Telegraph cikke szerint 2400 tonna dízel, nehézolaj, és kenőolajakat kell kiszivattyúzni. A nehézolaj mennyisége az érdekes, mert azt fűtve lehet igazán szivattyúzni, nos minél több, annál férfiasabb munka lesz a hollandoknak! De ha az ember nagyon akar, azért csak megtudja az igazságot. A képen (nem linkelhető, oda kell menni és megnézni) be vannak jelölve az üzemanyagtankok elhelyezkedése, és a képfelirat szerint 2400 tonna nehézolaj (HFO), és 200 tonna dízelolaj van a hajóban. Hát akkor fiúk rajta. Azt mondják, négy hétre lesz szükségük. Elhiszem!

Kell-e még cifrázni?
Azt hiszem, nem. Majd a kivizsgálás alkalmával minden kiderül. Majd megtudjuk.
De az biztos: Capt. Schettino nem állt a helyzet magaslatán.

2012. január 20., péntek

Vészhelyzet a tengeren - 6. rész by Costa Concordia

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!


Természetesen az apropó a Costa Concordia tragédiája. Majdnem balesetet írtam, de tragédia, mert az emberi gondatlanság, felelőtlenség és hozzá nem értés emberéletekbe került.
Sok mindent olvastam az interneten, cikkeket angolul, magyarul, hozzászólásokat, jót, rosszat, de egy szemet szúrt. Persze nem kárhozatom én, mert a hozzáértést tőlünk kell elvárni, nem a véleményét megíró laikustól.

Szóval valaki olyasmit írt, hogy  tulajdonképpen istenkísértés ilyen kis merülésű, magas súlypontú, labilis úszó városokat építeni, hogy ezt kizárólag üzleti szempontok indokolják. Aki írta dunsztja nincs a hajó stabilitásáról, sacc per szemre mérlegel és fejti ki a csacsiságot.

Minden hajó, amelyik vízre kerül stabil. Meg kell feleljen a biztonsági előírásoknak. Megvannak a minimális kritériumok, és ha hozza, akkor biztonságos, bármennyire nem látja annak a laikus. Bizony, még én is elképedtem néha, hogy: "ez stabil?", egy-egy úszóművet elnézve. De az ember csak azt látja, hogy mi van kint a vízből. Ami a vízvonal alatt, azt nem.

Egy hajót sem gyártanak arra, hogy kibírja, ha zátonyra viszik. Bizonyos baleseti kritériumoknak is meg kell felelniük, ami a borulással, kapcsolatos, extrém körülményeknek is ellent kell állniuk (módjával), mint a hirtelen széllökések, stb.

Szóval a látszólag hatalmas, (túl magasnak tetsző) személyhajó biztonságos.
És mindent megtesznek a mentése érdekében, de ezt csak akkor tudják megtenni, ha a hajó parancsnoka leadja a SZABÁLYOS vészriasztást.
Ezt Schettino úr nem tette meg (nem írok a továbbiakban captaint, mert méltatlan a címre). Ezzel esetlegesen veszélyeztette a mentést is, és veszélybe sodorhatott volna más hajókat.

Az első képen láthatod az úgynevezett Coast Radio Stationok elhelyezkedését. (Parti rádióállomások). A baleset helyzete kékkel van jelölve, jobbra kicsit alatta R betűvel jelölve Róma Rádió. Ha bárminémű


tengeri baleset következik be egy adott ország felségterületén, az, amint tudomására jut, azonnal megkezdi a mentást, és megteszi a szükséges intézkedéseket.

A következő képen azt láthatod, hogy az olasz MRCC (Marittime Rescue Coordinating Centre - Tengeri Felkutatási és Mentési Központ) milyen figyelmeztetést küldött a körzetben levő hajóknak!

Ez a barom (Schettino) ezt is késleltette azzal, hogy nem adott le riasztást szabályosan. Az MRCC (bárhogyan is hívják maguk az olaszok, nem számít) egy utas szüleinek mobilhívása után kapott értesítést! Ez elképesztő! Az alábbi kép a kis kék helyzetjelzőre kattintva nyitható. Nos a kép (kattintással nagyítható):


Mit tartalmaz ez az üzenet?
Időpont és Maddalena Radio
Az olasz MRCC-től (Olasz Parti Őrség)
Minden hajónak, amelyik a Tirrén-tenger északi részén halad.
Minden hajó amelyik a Tirrén-tenger északi részén navigál köteles figyelni egy személyhajóra. Név: Costa Concordia, lobogó: olasz, megfeneklett Giglio sziget északkeleti részének közelében. Felkutatás és mentési akció megkezdve Livorno MRCC által (Olasz Parti Őrség). Az alábbi pontok által határolt területen:
A: ezeket nem sorolom fel.
B:
C:
D:
Minden hajó a körzetben tartson fokozott figyelőszolgálatot, és jelentsen minden fontos észlelést MRCC Livornónak az alábbi számokon:
ezeket már nem írom ki.

Ha erre a linkre kattansz, akkor láthatod az összes kiadott Navtex üzenetet, ha azon a "wiev" szóra kattintasz a szöveges üzenet jön föl, ha a kis kék jelzőre, akkor a térképet kapod meg, és azon a jelölőre klikkelve a szöveges Navtex üzenetet írja ki.

Ott láthatod, hogy az elsőt 22.54-kor adták ki. Ha Schettino 21.48-kor, amikor megtudta, hogy gépházat elárasztotta a víz, leadja a riasztást, akkor jóval előbb megindulhatott volna a mentés, és talán kevesebb lett volna a halálos áldozat is!


2012. január 19., csütörtök

Percről-percre: a Costa Concordia tragédiája

Ide kattintva a Corriere della Sera táblázatára jutsz, ahol ábrák és időskála segítségével mutatják be, mi is történt pénteken este 21.45-szombat hajnal 05.00 között. 
Itt egy hevenyészett fordítás, a lényeg benne van, elnézést a magyartalanságért, és a hibákért...

2012. január 13. Péntek.

21.40 Schettino felhívja Palombót, a hajó ex-parancsnokát és azt mondja neki, hogy a hajó tiszteletadásra „felvonul” Giglio előtt.
21.45 és 05 másodperc: Ütközés a sziklával. A Concordia lelassít és a telefon Schettino és Palombo között megszakad.
21.47: Palombo megpróbálja felhívni a Concordia parancsnokát másodszor is, de nem sikerül.
21.48 Schettino hívja az első tisztet, hogy ellenőrizze a gépházat. Az jelenti: minden el van vízzel árasztva.
21.49: Palombo kapcsolatba lép a Costa Crociere társasággal, és kérdi mi történt? A Vámőrséget riasztja (Guardia di Finanzia)
21.52: A hajó sebessége visszaesik 4 csomóra és ez az a pont, amikor a balra fordul Giglio kikötője irányába. A hajón néhány sérült van.
21.58: A hajó megközelíti Gabbianella fok szikláit kb. két csomós sebességgel.
22.05: Costa Crociere hívja a hajót. Schettino annyit mond csak, gondok vannak, de nem beszél az ütközésről.
22.06: A hajó sötétbe borul. Egy pratói utas felhívja szüleit, akik értesítik a carabinieriket hogy lépjenek kapcsolatba Livorno Kikötőkapitánysággal.
22.14: Az óceánjáró nagyjából 0,7 csomós sebességgel (kevesebb, mint 2 km/h) halad. A Kikötőkapitányság felhívja a hajót, amelyiket nyomon követi a GPS rendszerrel, de a parancsnok csak annyit közöl, hogy áramszünet van (Black-out).
22.15: A Kikötőkapitányság folyamatosan kérdezi, milyen a helyzet a hajón. Közli, hogy az utasok vegyék fel a mentőmellényeket… kihagyás… A parancsnoki hídról azt válaszolják, hogy csak áramkimaradás van.
22.06: Új beszélgetés a Kikötőkapitányság és a Concordia között: most beismerik, hogy „vízbetörés” van. A szárazföldről kérdezik, hogy van e sérült vagy haláleset. Válasz a hajóról: minden rendben van. A Parti őrség kérdezi, hogy szükség van-e segítségre? A parancsnoki hídról egy vontatóhajót kérnek.
22.31: Megszólal az előírásos riadó. A Kikötőkapitányság nem bízik benne… kihagyás… és riaszt.
22.34: A Kapitányság kéri hajót, hogy rendeljék el a vészhelyzeti állapotot.
22.35: A mentőegység (fináncok) megérkeznek oda, ahol a hajó fekszik.
22.42: A Concordia megáll.
22.45: Megkezdődik az kiürítés: az utasokat felszólítják a hajóelhagyásra, akkor is, ha a parancsnok még nem rendelte el.
22.48: A Kikötőkapitányság kérdezi, hogy minden készen áll-e a hajóelhagyásra. A Concordia válasza: készen állunk.
22.58: Felhangzik a hivatalos riasztás: hét rövid és egy hosszú sziréna jelzés.
23.10: Az első utasokat a mentőcsónakok a kikötőbe viszik egyenesen.
23.15: A Costa Concordia elkezd dőlni.

2012. január 14. Szombat

00.32: A Kikötőkapitányság hívja a Concordia parancsnokát mobilon, és kérdezi, hányan lehetnek még a hajón. Schettino válasza: 200-300 és megerősíti, hogy visszatér a parancsnoki hídra.
00.42: Az operatív egység kérdezi, hány személyt kell még evakuálni. Schettino: nagyjából százat. Majd kiszalad a száján: elhagytuk a hajót. A parti őrség embere kérdezi: parancsnok, elhagyta a hajót? Schettino: Nem, nem, dehogyis hagytam el.
01.46: A Parti őrség tisztje utasítja a parancsnokot, hogy menjen a hajóra és koordinálja az evakuációt. A Kikötőkapitányság szerint Schettino nem ment vissza a Concordiára. Közben a mentési munkálatok folynak.
04.46: A fináncok bejelentik, hogy befejezték a hajó kiürítését.

A Gyáva Kapitány

Olvasom a Daily Mail on-line kiadását, szalagcímben hozza:


Captain Coward: 'I only left because I FELL into lifeboat when ship listed suddenly as I was trying to help'
'I didn't even have a lifejacket because I had given it to one of the passengers'
'All of a sudden the boat listed 60-70 degrees, I got trapped and ended up in one of the lifeboats'


Hát ez azért ciki! Azt írja, hogy:
A Gyáva Kapitány: "Azért hagytam el a hajót, mert amikor segíteni próbáltam, a hajó hirtelen megdőlt, és én BEESTEM a mentőcsónakba!"
"Nem volt mentőmellényem se, mert azt odaadtam egy utasnak."
"Ahogy a hajó hirtelen dőlt még 60-70 fokot, csapdába estem, és végül egy mentőcsónakban találtam magam."
Elképesztő!
Az ügyvédje szerint, aki a házi őrizetbe vételt kommentálta: "senkit nem lehet börtönbe küldeni, mert a közvélemény ezt akarja" majd a cikk így folytatja: még akkor sem, ha a gyáva parancsnok most Olaszország legutáltabb embere.

Érdemes a cikket elolvasni az angolul tudóknak, aki nem érti annak is érdekes, mert nagyon jó fotókat láthat. Az egyik különösen érdekes, ami magasból készült.
Egyébként a hajó elsüllyedése csak hajszálon múlik most is. A roncsot csak egy szikla tartja, tehát ha jön egy rossz idő, ami megmozgatja a hajót, lecsúszhat a nagyjából 100 méteres mélységbe.

2012. január 18., szerda

- Haza akar menni, captain?! - Costa Concordia

Minden kommentár nélkül. Itt az eredeti szöveg.
Beszélgetés a parti őrség parancsnoka és a Concordia parancsnoka között közvetlenül a katasztrófa után.


Parti őrség (a továbbiakban Coast Guard) a parancsnokhoz (aki már elhagyta a hajót): Hello. De Falco vagyok Livornóból, a parancsnokkal beszélek?
Parancsnok (továbbiakban Captain) a parti őrséghez: Igen, jó estét capt. De Falco.

Coast Guard: De Falco vagyok Livornóból, a parancsnokkal beszélek?Kérem mondja a nevét.
Captain: Itt captain Schettino.

Coast Guard: Schettino? Figyeljen Schettino, egy csomó ember van szorult helyzetben (csapdába esett) a hajóján. Most menjen a mentőcsónakjával oldalt a hajó orra alá. Ott van egy kötéllétra. Másszon fel, és szálljon vissza a hajójára. Menjen vissza, és jelentse, mennyi ember van ott. Világos? Rögzítem a beszélgetést captain Schettino.
Captain: Captain, mondjon meg nekem valamit (a parancsnok szintén captainnak szólítja a parti őrség illetékesét)

Coast Guard: Hangosabban!
Captain: A hajó ebben a pillanatban…

Coast Guard: Captain, Hangosabban! Árnyékolja le kézzel a mikrofont, és beszéljen hangosabban! Érthető?
Captain: A hajó ebben a pillanatban megdőlt. “At this moment the ship is tilted.”

Coast Guard: Értem. Figyeljen, emberek másznak le a kötéllétrán az orrban. Menjen vissza ellenkező irányban, másszon vissza a hajóra és mondja meg, hány ember van ott, és mi van a fedélzeten. Világos? Jelentse, hogy vannak-e gyermekek, nők és miféle segítségre van szükségük? És sorolja fel pontosan, hogy kikből hányan vannak. Világos? Nézze, Schettino, talán megvédte saját magát a tengertől, de nagyon befűtök magának. Meg fog fizettetni mindenért. A fenébe!
Captain: Captain, kérem…

Coast Guard: Nincs semmi kérem! Menjen vissza a fedélzetre! Biztosítson, hogy visszatér a fedélzetre!
Captain: A mentőcsónakban vagyok a hajó alatt. Nem mentem sehova. Itt vagyok.

Coast Guard: Mi a fenét csinál?
Captain: Koordinálok…

Coast Guard: Mi a fenét koordinál ott? Szélljon vissza a hajóra, és koordinálja  a mentést a fedélzeten! Elutasítja?
Captain: Nem, dehogy utasítom el!

Coast Guard: Elutasítja, hogy visszamenjen a fedélzetre? Mondja meg, miért utasítja vissza a hajóra visszaszállást? Mondja meg az okát, miért nem megy?
Captain: (Még) nem megyek, mert van egy másik mentőcsónak, amelyik leállt. (ez nem igazán tiszta számomra: I am not going because there is another life boat that has stopped.)

Coast Guard: Menjen vissza! Ez parancs! Folytatnia kell a mentést. Maga kérte az evakuálást, most én vagyok az irányító. Vissza kell mennie a hajóra, világos?
Captain: Captain.

Coast Guard: Hall engem?
Captain: Megyek.

Coast Guard: Menjen. Ha fent van a hajón, hívjon vissza!  A mi légi mentőegységünk ott van! Az orrnál vannak, menjen! Már vannak halottak Schettino! Mozgás!
Captain: Hány halott van?

Coast Guard: Nem tudom. Attól félek, egy. Egyről hallottam eddig. Magának kellene ezt jelentenie nekem! Krisztusom!
Captain: De tudnia kell, hogy sötét van, és nem látunk semmit?

Coast Guard: És mit akar? Hazamenni, Schettino? Sötét van, és maga haza akar menni? Nyomás vissza az orrba, és jelentse, mit kell tenni, hány ember van ott, és mire van szükségük. Most!
Captain: Itt vagyok az első tiszttel.

Coast Guard: Mit mond?
Captain: Itt vagyok az első tiszttel, a neve…

Coast Guard: Akkor nyomás fel a hajóra mindketten. Mi az első tiszt neve?
Captain: Dimitrij.

Coast Guard: Dimitrij mi?
Captain: Dimitrij...  (érthetetlen)

Coast Guard: Maga és az első tisztje azonnal nyomás fel a hajóra, MOST! Világos?
Captain: Captain, vissza akarok menni a hajómra, de egy másik mentőcsónak sodródik, mert leállt a motorja, és hívtam más mentőket.

Coast Guard: Már egy órája magyaráz. Most nyomás a hajóra. Vissza a hajóra! És jelentse, hány ember van ott!
Captain: Okay, Captain.

Coast Guard: Azonnal induljon!

A Costa Concordia parancsnokáról

Nem tudom, miért nem röpíti szerte a média a legújabb híreket a megfenekléssel kapcsolatban!
Az angol Daily Mail on-line kiadása nagy cikket szentel az esetnek sok fotóval, és egy érdekes térképpel, ami teljesen más megvilágításba helyezi a parancsnok szerepét, és az esetet.
Ebben a változatban nincs szó semmiféle chief stewardól, sem catering főnökről, sem első pincérról, aki nem tudott kiszállni Civitavecchiából, és ezért Francesco Schettino közel vitte a hajót, hogy láthassa a szeretett otthont.
A parancsnok verziója szerint kijöttek Civitavecchiából és Savonába hajóztak. A kijelölt útvonaltól négy mérföldre eltértek, és egy víz alatti sziklába ütköztek (valójában szinte csak súrolták, de ez elég volt ahhoz, hogy felszakadjon a külhéj a hajó jobb oldalán. A parancsnok ezt észlelve, felmérve a helyzetet azonnal irányt változtatott, és a közeli Giglio szigethez vitte a hajót, ott kifuttatta, azért hogy kedvezőbb helyzetben legyen a mentéskor. A hajó a szigetnél a bal oldalára feküdt, és a part közelben nem süllyedt el, lehetővé téve, hogy a lehetőségekhez képest a lehető legkisebb emberveszteséget szenvedjék el a mentés folyamán.
Ide kattintva megnézheted a képet a hajó sérüléséről.
Az angolul tudóknak itt a teljes cikk: klikk
Egyelőre nem fűzök hozzá kommentárt, de egy dolog számomra nagyon furcsa: miért nem beszél senki arról, hogy segélyt kértek, hogy leadták az előírt distress alertet? Hatékonyabb lett volna a mentés!
Egy másik bejegyzésben közzé adom azt a "szégyenletes" beszélgetést, ami a mentőhelikopter és a menekülő parancsnok között zajlott!

2012. január 17., kedd

Costa Concordia

A tragédia az tragédia.
Az emberélet elvesztése teszi azzá, egyébként csak káreset. Zátonyra futott egy személyhajó az olaszországi Giglio szigete mellett. Többen meghaltak. Ez a tragédia. Magyar is eltűnt. Akik túlélték zokogtak a Ferihegyi reptéren. Hogy mit érezhettek a hozzátartozók, amikor a hírt meghallották, azt egy tengerészfeleség tudhatja csak igazán. És ők aztán meg is értik, átélik a hatalmas örömöt, amikor valaki hazajön, meglátják a reptér kijáratban.
"Mindent" tudunk a katasztrófáról.
Mekkora a hajó, melyik cég üzemelteti, hogy hívják a kapitányt, hányan haltak meg, hányan kaptak sokkot, ki hogyan sírt, kinek a kicsodája...
De az életveszély elmúlt, így engem már nem sok minden érdekel, ami a bulvárt megmozgatja.
Amit várok: hogy sikerül-e kivarázsolni a temérdek üzemanyagot a hajó tankjaiból, a különböző szennyező kemikáliákat a gépházi és fedélzeti raktárakból.
Azt tudjuk, hogy 2400 tonna üzemanyagot rejtenek a tankok. Ha ez idő előtt kiszabadul, akkor maga a pokol jön a parti élővilágra, mint volt az 2002-ben, amikor a Prestige tankhajó ketté tört Galícia partjainál. Persze itt a gázolaj nem végezne olyan pusztítást, de hatalmas károk lennének így is.
És itt megint felvetődik bennem egy kérdés.
Két tankhajó katasztrófa volt "gyorsan" egymás után: 1999-ben az Erika a Vizcayai öbölben, majd 2002-ben a Prestige. Ez azt eredményezte, hogy már két évre rá kidolgozták és megszigorították a tankhajók Nyugat-Európa körüli közlekedését. vajon ez a szerencsétlenség hoz-e szigorítást?
Nem hinném. Mert a katasztrófát a parancsnok hibája hozta, ott pedig egyéb okok játszottak közre.
Személy szerint sajnálom a parancsnokot. Gondolj bele: szívességet tesz, jót akar valakinek, és ebből tragédia lesz! A hatalmas durranás és lökés! Belenyilall a felismerés: zátonyra futottunk, miattam! Elsüllyed a hajó? Tömegkatasztrófa? Miattam, miattam, miattam... zakatol a szíve, visszacsinálná, rettentően akarná, de tudja, nem lehet! Ha még egyszer... de nem lesz még egyszer. Ő már többet nem lesz parancsnok sehol, nincs senki, aki megvédené, mert ő a barba, akit elsőként vonnak felelősségre. Itt nincs menekvés, nem lehet másra mutogatni, nem lehet elodázni. Viselni kell a felelősséget.
Jó, hogy bele nem őrült! Vagy igen? Nem csodálkoznék. Pánik... elmenekült a hajóról, ha igaz! Ebben az esetben inkább bíznék az első tisztben, mint ebben a parancsnokban. Az tisztább fejjel gondolkodhat. nyilván nem ázsiai volt, hanem olasz.
Ha nem lesz környezetszennyezés, utána számomra már szinte érdektelen. Mert ami azután jön, az csak a pénzről szól. A biztosító fut a pénze után, a tulajdonos fut a pénze után, a hajómentéssel foglalkozó cégek marakodna a koncon...
Persze aki laikus, azt biztosan érdekli, hogy mi lehet a hajóval? A bulvár nyilván szállítja majd a szenzációs híreket.
Hogy mi történhet a Concordiával?
Sok minden.
Nyilván próbálják menteni. Egy személyhajó jóval nagyobb érték egy darabárú-szállítónál, más a mentéshez való hozzáállás is.Meg kell próbálni rávenni arra, hogy saját lábon - úszva - elvihessék és...
Lehet-e?
Persze, manapság szinte minden csak pénz kérdése, kérdés a mentés és a mentett értékaránya. Ha politikai érdek fűződik hozzá, akkor még egy tengeralattjárót is a felszínre lehet hozni, lásd a Kurszk tengeralattjáró esetét. Csak érdekességként ehhez: 2007. május 27-én az Alborán tengeren hajóztam, és találkoztam a GIANT4 nevű csoda szerkezettel, ezt építették ahhoz, hogy a szerencsétlenül járt tengeralattjárót elszállítsák a kikötőbe. (Ha a linkre kattintasz, akkor a böngészőben keress rá a GIANT szóra.) Ezzel csak azt akarom mutatni, hogy manapság, ha megvan az érdek, szinte nincs megoldhatatlan feladat.
Amikor a MV Trikolor autószállító elsüllyedt, akkor azt helyben felvágták, és úgy szállították partra, további bontásra. A link alatt az esetről írott blogbejegyzésem van.
Mit tudunk a Costa Concordiáról, ami igazán fontos, hogy gondolkozhassunk?
Nagyjából semmit, pontosan nem sokat.
A part mellett (ahol a parancsnok szerint elegendő volt a vízmélység) zátonyra futott a személyhajó.
A fotó a MarineTraffic oldalról való, a pozíciós linken elérhető
A hajó maximális merülése 8,0 méter. Ez azt jelenti, hogy egy ennél sekélyebben levő sziklának ütköztek.
Kétségeim vannak, hogy az olasz partok mellett egy ilyen sziklazátonyt ne jelölnének. de nincs kéznél hajózási térképem, így semmit se mondok.
(Maláj, az MS Fabiola parancsnoka ha olvassa a bejegyzést, megteszi ugye azt a szívességet, hogy az adott pozíciót megnézi a hajózási térképen, és egy kommentben megírja, hogy van-e jelölve vagy sem! 42.3717° / 10.92602° (Map)) A linken bárki megnézheti a hajó adatait, és egy képet a felborult hajóról. Ha megnézed, akkor láthatod, hogy a test félig van vízben, és a dőlés 80 fok, tehát ha azt mondom, hogy tizenöt méteres vagy valamivel több is a mélység, akkor a barbának igazat kell adni, hogy volt elég víz, de hogy ne lenne jelölve egy 6-7 méteres sziklazátony... hihetetlen!
Utólag megnéztem az elektronikus hajózási térképemen, a fenti pozíció nem az elsüllyedésé , viszont ahol zátonyra futott, ott az én elavult adatbázisom is 10 méternél kevesebb vizet jelez! E szerint nincs igaza a parancsnoknak!
Azt írják, hogy az utasok értékeit őrzik.
Kissé mosolygok. Persze meg kell nyugtatni a nagyközönséget. Ha én olasz maffiózó lennék, akkor békaembereket küldenék a roncshoz, ahova sejtésem szerint számos helyen be lehet menni, és aztán bent szabad a vásár... De nem vagyok maffiózó.
Semmit nem tudok a kár nagyságáról. Egy helyen mondtak olyasmit, hogy nagy hasadás van a fenéken. Ami a gyors vízbetörést illeti, ennek igaznak kell lennie. De a nagy az relatív. Egy 289 méter hosszú hajó esetében nekem 60 méteres legalább, de ez is szubjektív.
Hol van a lék? Milyen tereket érint? Mit lehet a helyszínen javítani? Mit lehet lezárni, honnan lehet a vizet kiszivattyúzni, mind-mind megválaszolatlan kérdés eddig. Tehát ki tudja megmondani, mi lesz a hajó sorsa?
Felelősen senki.
Még én sem.
Az ember manapság sok mindenre képes. Egy valamire nem: legyőzni a bolygót, a természeti erőket. Márpedig a roncs a tengerben van, aminek hallatlan az ereje. És ne feledjük, hogy január van, és ez igazán viharos időszak arrafelé, ami még elég sokáig fog tartani. Ha igaz az, hogy többször érezték azt, hogy a víz megmozdította a hajót, akkor nem elképzelhetetlen, hogy egy erős vihar megemeli, esetleg leszabadítja a "méretes fogpiszkálóról", mert én valami effélének képzelem el ezt a zátonyt. És ha leszabadul, ott a part meredeken lejt, és komoly vízmélységek vannak, ha az emlékezetem nem csal.
Hogy hol lesz a hajó a viharos időszak elmúltával, azt senki nem tudhatja.
Hogy mire képes a technika, azt a szakértők nálam sokkal jobban tudják. Hogy mit tudnak gazdaságosan  elvégezni, azt se itthonról fogják megmondani.
És ha más nem marad, akkor még a szétdarabolás is egy lehetőség, az persze a legutolsó az értékmentési sorban.

2012. január 16., hétfő

Ráléptem a celebség útjára?

Délután ímél jött az index munkatársától, és itt az eredmény:

Ócskavas lesz a Costa Concordiából

Mondjuk egy kérdőjelet odatehettek volna, na, de anélkül nem durran!


EU mentőcsomag


Most kaptam ímélben:

Egy a napon egy gazdag német turista érkezik egy görög szigetre és megáll egy
kis hotelnél.
Mondja a tulajdonosnak, hogy szívesen megnézné a hotelben található szobákat és aztán ha megfelel valamelyik, kibérelné egy éjszakára.
Kaucióként letesz a pultra 100 euro-t, a tulajdonos pedig átad neki egy pár szobakulcsot.
1.) Amikor a látogató felmegy lépcsőn a tulaj fogja pénzt és rohan a szomszédos henteshez, hogy kifizesse tartozását.
2.) A hentes fogja a 100 euro-t és szalad a paraszthoz kifizetni a tartozását.
3.) A paraszt felkapja a pénzt és rohan a szövetkezeti raktárba a tartozását rendezni.
4.) Az ott lévő ember rohan a pénzzel gyorsan a kocsmába és rendezi tartozását.
5.) A kocsmáros odacsúsztatja a pénzt a kocsmában ülő kurvának, akinek a szolgáltatásait ebben az ínséges időben hitelbe vette igénybe.
6.) A kurva elteszi a pénzt és szalad a hotelbe, hogy kifizethesse az elmaradt szoba-bérleti díjakat.
7.) A hotel tulajdonosa visszateszi a pénzt a pultra.
Ebben a pillanatban a turista visszaérkezik a hotel halljába és közli, sajnos egyik szoba sem felel meg neki. Fogja a 100 €-t és elhagyja a szigetet.


Senki nem termelt semmit.
Senki nem keresett semmit.
Minden résztvevő rendezte a tartozását és optimistán tekint a jövőbe.
Most már tudjátok : ilyen egyszerűen működik az EU-s mentőcsomag is. 

2012. január 13., péntek

Drágább a benzin, mint a sör!

- Főúr! Kérek egy tank sört és egy pohár benzint!
(A címet a fészbukról loptam, a bejegyzés az ottani hozzászólásom.)

2012. január 11., szerda

Visszaemlékezések és letartóztatás! - MV Humber 11. rész

Szerda, május 29.
1974, M/S Hévíz, Velence

Tegnap kérdeztem M.t, emlékszik-e, mikor hajóztunk együtt? Persze, hogy nem emlékezett, de ez természetes, mert az ember nem emlékezhet mindenkire, akivel valaha is hajózott (legfeljebb, ha naplót ír). S amelyik hajó nekem emlékezetes, az neki egy a sok közül. 1974 tavaszán voltunk együtt a Hévízen, ő chief volt, én deck boy. Nála tettem le a matróz vizsgát! A hajóra később emlékezett, mert Velencében akkor cseréltük ki a főgépet, és ez három hónapos javítást jelentett. A második tiszt Ny. A. volt (szó van róla, hogy esetleg ő váltja Á.-t a parancsnoki poszton, de nagyobb a valószínűsége, hogy O. Péter jön le).

Eszembe jutott, hogy akkor, 1974-ben Velencében, a tisztikar hogyan ment moziba. A hajójavító (Arsenale) mellett volt az Arsenale mozi. Akkor, egy hónapig, minden film mellett volt sztriptíz műsor. Sajnos a bugyi maradt. Mikor ez kiderült, a tisztikar együtt ment moziba, és vetkőző lányokat nézni. Bevonultak a nézőtérre, leültek az első sorba, és mindegyikük elővett egy távcsövet, azzal nézték a csajokat. Vigyorogva mesélték, hogy az egyik lány ettől zavarba jött, és többször elvétette a ritmust, ahogy a zenére táncolt.

Én is láttam a műsort, de nem az első sorból, hanem valahol hátul ültem...

Nekem az a javítás mindig emlékezetes marad, mert először voltam Itáliában. A szolgálati beosztás nagyon jó volt, háromszor nyolc óra, közben nyolc óra pihenő, a harmadik szolgálat után (éjféltől reggel nyolcig) harminchat óra szabad. Keresztül-kasul bejártam a Lagúnák Városát. Kezemben útikönyvvel mindent megnéztem, ami csak említésre érdemes. Nem hiszem, hogy van magyar turista, aki annyi mindent látott volna, mint én. Akkor ettem először pizzát, tengeri herkentyűket. Bóklászás közben, ha megéheztem, bekaptam egy tramezzinit, ittam hozzá egy pohár jófajta vörösbort, és mentem tovább. Most ezt nem tudnám megtenni (köszvény...). Kijutottam a Lídóra is, de nem a méregdrága (1000 lírás) strandra mentem, hanem elgyalogoltam a szállodasor végére, és ott fürödtem. Ha elfáradtam, felültem az egyes vaporettóra, és végighajókáztam a Canal Grandén.

Sokszor csak azért mentem ki, hogy végigsétáljak az Elefántcsapáson (a nevét nem is tudom, de a széles utcáról van szó, amelyik az állomástól a San Marcóig vezet), bementem az állomásra, megvettem a Guerin Sportivót (fociújság), megittam egy campariszódát, és vissza a hajójavítóba.

Ott, és akkor vettem az első filmfelvevőmet, egy Kodak kompakt kamerát, használtan, egy ócskásnál, 24.000 líráért. Akkor egy napra 850-et kaptam. És persze diákat is készítettem. Sokat költöttem múzeumi belépőkre. A Doge palotában háromszor is voltam, pedig 1500 volt a beugró, amiért 30 csoda finom kávét lehetett akkor kapni. Fellifteztem a Campanile tetejére, és órákat bámészkodtam, néztem a térképet, kerestem az ismerős épületeket.

És persze gyakoroltam, tanultam az olasz nyelvet.

Csoda-e, hogy nem is vittem haza semmi kézzelfoghatót az első hajómról? Illetve azt kérdezem inkább, van-e más tengerész, aki ennyi maradandót vitt haza az első hajójáról? Május 3-tól június 19-ig voltam akkor Velencében.



Egy emlékezetes Trieszti érkezés

Amilyen szerencsés voltam, a következő hajómra, a Herendre a velencei javítás előtt szálltam be. A Székesfehérvárral is ott javítottunk. De a másik legemlékezetesebb Velencei utam igen rövid volt, csak egy kurta napos. Akkor a Cegléden szolgáltam, és ifjú házas voltam. Encsi Triesztbe jött le kikötői látogatásra. Természetesen szerencsénk volt. (Lehet, hogy én egy szerencse fia vagyok? Vagy csak a szépre vagyok hajlandó emlékezni...?) Ugyanis december 31-én érkezett a hajóra. Mi igen kalandos körülmények között kötöttünk ki:

A kedvező (reggel hat órai) érkezés érdekében lelassított a parancsnok amikor elértük Isztriát. Ötkor megjött a bóra. Aki ismeri, tudja mit jelent: A hegyekből 80-100 km-es erősségu bukószél rohan le, és pillanatok alatt felkorbácsolja a tengert. Kikötni szinte lehetetlen. Amikor a hajó bejelentkezett, azt a választ kaptuk, hogy majd január 3-án, az ünnepek után kötünk ki.

Mondanom se kell, hogy engem, a második géptisztet, a második tiszet volt, és a szakácsot majd a frász tört ki, hisz nekünk aznap érkeztek a feleségeink.

Mit lehet ilyenkor tenni? A parancsnok nem tudott kitalálni semmi okosat. Nem úgy a jóemlékű Balogh Béla bácsi, a rádiós-gazdasági tiszt. A VHF rádiótelefonon beszólt Krumli Pista bácsinak (egy bácskai magyar ship's chandlernek), hogy segítsen rajtunk, mert háromhónapos út után itt állunk az ünnepek előtt kaja nélkül. Krumli mindig hallgatta a 16-os csatornát, hogy tudja, mikor jön hajó, amelyikkel üzletelni lehet. Intézkedett, és fél óra múlva a pilot állomás hívott, hogy kikötünk. Két révkalauz is jött, és kemény fél órába tellett, amíg a háborgó tengeren be tudtak szállni. Aztán kikötöttünk. Manőverezni alig tudtunk a hatalmas szélben. Elől nemcsak az orrkötelekkel kötöttük meg a hajót, hanem a horgonyláncot is kiadtuk partra, hogy megtartson bennünket.

Bejött az ügynök, és amint megvolt a partralépési engedély, rohantam ki. A parancsnok kérdezte, miért, hisz délután háromkor az ügynökség behozza a feleségeket. Ekkor dél volt! Hát hogy lehet ilyet kérdezni? Csak a szálloda neve kellett, hogy hova menjek? A hotel Imperót hamar megtaláltam az állomással szemben. A portán természetesen megállítottak, de amikor elmondtam mi a helyzet, felengedtek a szobába. Amikor beléptem, a három feleség egy nagy kupacban bőgtek az ágyon, mert nem sokkal azelőtt tudták meg, hogy mi csak az ünnepek után kötünk ki! Volt aztán öröm, amikor megláttak, nem akartak hinni a szemüknek! Főleg Encsike örült...
De szívesen kitunkolnám...

Szóval Triesztben is szerencsések voltunk. Gyapotot hoztunk Port Sudánból, és azt esőbe nem lehet rakni. És a Jóisten minden nap küldött esőt. Onnan tudom, hogy a Jóisten küldte, kárpótlásul a kikötési viszontagságokért, mert minden nap 08-17 között esett csak. Tehát este, amikor szabad voltam, már nyugodtan mehettünk a városba. És természetesen hétvégén nem esett!

Így az egyik vasárnap átvonatoztunk Velencébe. Amint a szerelvény bekanyarodott Monfalcone után, hogy nyugatnak forduljon, úgy kezdett az idő tisztulni, és mire a Santa Lucia pályaudvaron megálltunk, kellemes meleg, és napsütés fogadott.

Csodálatos nap volt! Megmutattam Encsinek mindazt, ami egy rövid napba belefért, a Doge palotát, az ólombörtönt, megnéztük a számomra mindig csodálatos San Moise templomot, sétáltunk, nézelődtünk, jól éreztük magunkat. Én biztosan jobban élveztem, mint Encsi, mert nekem kétszeres öröm volt: egyszer hogy itt lehetek, és főleg az, hogy a feleségemmel. Másrészt én mutathattam meg neki mindent, amit én már jól ismertem, és élvezhettem az ő örömét is!

Jól meg is éheztünk. Mi mást egyen az ember (ha kispénzu magyar, még ha tengerész is) mint pizzát. Megéri a pénzét, mert jókora adag, és laktató. Tehát betértünk egy pizzériába. Ebédidőben alig lehet helyet találni. Azért szerencsénk volt (már megint), és egy kétszemélyes asztalhoz ültettek, ami egy hosszú végéhez volt illesztve. Amíg vártuk a pizzát, figyeltük a véletlen rendelte asztaltársaságot mellettünk.

A főhelyen egy katonaruhás fiatalember ült, és egy kislány kezét szorongatta, simogatta nagy szorgalommal. Az asztal egyik oldalán az egyik, a másikon a másik szülei lehettek. Nagy hangon beszélgettek, vitatkoztak, harsányan nevettek. Olaszok. Az első fogást fogyasztották. Mi más lehetett, mint spagetti? Valami igen gusztusos raguval nyakon öntve. Mindig csodáltam, hogy milyen ügyesen tekerik fel a villára egy kanál segítségével a méteres spagetti szálakat. Vörös bort ittak hozzá, fonott üveges Chiantit, Firenze mellől valót. A sok beszéd, és a sok kézszorongatás miatt lassan fogyott a tészta. Ha nehezen is, de a végére értek. Encsikével mi már el is felejtettük, hogy pizzát ettünk.

Akkor az egyik odaintette a pincért, és szólt, hogy jöhet a következő fogás. És minő borzalom! A felszolgáló kezdte leszedni a tányérokat, és majd mindegyik alján ott volt az ínycsiklandozó ragu, és a mártás. Ezek a tésztazabálók csak a spagettit ették le róla. Egymásra néztük Encsivel, és nagyokat nyelve, szinte egyszerre mondtuk:

- De szívesen kitunkolnám... A mai nap is a bolondokházára emlékeztetett. Jött egy BV surveyor (lásd Bejrut), és meghosszabbította a hajópapírokat öt nappal, május 5-ig. De amit ez a pasas véghezvitt a hajón, az nem igaz! Mintha nem javítás előtt lennénk, hanem a legkomolyabb éves szemle lett volna! Velem a fedélzeten három óra hosszat vacakolt, mindent megnézett, mindent felírt, szinte nem is volt olyan amit nem kifogásolt volna, ami a szemle tárgyát képezte.

Ez a szép hosszú hibalista most belekerül a BV komputerrendszerébe, és majd Romániában nem tudják elsumákolni! Hiába vesznek egy surveyort, ezen a hibalistán lévő minden dolgot ki kell javítani! Közben nekem megjött a draft surveyor, azzal is kellett foglalkoznom, szóval azt se tudtam, hol áll a fejem.

Délben abbahagyták a rakodást, bennünk maradt kb. 15 tonna rakomány, és egy bulldózer, valamint az egyik pontonunk kint maradt a parton. Azt hittük, hogy amíg meg nem jön a bírósági végzés a letartóztatásról, vagy elengedésről, nem is nyúlnak a rakományhoz. Közben szépen esett az eső is egy sort, rettentő kíváncsi lennék, hogy Allah megóvta-e a szabadban tárolt kukoricájukat a beázástól? Közben Mr. Bott pár röpke pillanatra sikeresen felvidította a már meglehetősen nyúzott, és fáradt társaságot. Ugyanis jött egy távirat, hogy ki tudjuk-é rakni a bennünk maradt kukoricát hajódaruval, a személyzettel, és el tudunk-e menni? Igazán okos, és megfontolandó ötlet!

1., A hajó privát rakparton áll. Ha itt engedély nélkül kirakunk bármit, akkor máris jogalap van a hajó feltartóztatására. Ekkor pedig, hogyan gondolja Mr. Gondos Tulajdonos ezt a dög nagy hajót átvarázsolni a Fekete-tengerre? És hogyan gondolja visszahozni onnan?

2., Mr. Bott valószínűleg még nem látott hajót, és indulási manővert, ha azt gondolja, hogy csak úgy ripsz-ropsz fogom magam, és elmegyek. Komoly parti segédlet kell egy induláshoz, és révkalauz. Főleg akkor, ha nincs a hajón térkép az adott kikötőről, mint a mi esetünkben. Csak úgy vakon tapogatózva mehetünk ki az öbölből, és imádkozhatnánk, hogy ne menjünk sziklára, ami pedig van a Pilot könyv szerint (csak az a baj, hogy azt írja: ahogy a térkép mutatja!)

3., Nem tudjuk kirakni, mert útban van a parti daru, nincs megfelelő szerszámunk, és kedvünk se nagyon.

4., Nem tudunk elmenni, mert nincs Clearance (engedély).

5., Szórakoztassa Mrs. Bottot a jobbnál-jobb ötleteivel.

De 18:00-kor megjöttek, és egy óra alatt befejezték a kirakást.

Ekkor M. és Mr. Papworth az ügynökkel kimentek a Kikötőkapitányhoz, hogy megkérjék a Clearancet. Az igazság szerint, ezt nem tarthatják vissza. Ha a hajó befejezte a kirakást, és a hatóságok felé nem tartozik semmivel, akkor muszáj kiadni a Sailing Permission-t (indulási engedélyt). Egy esetben lehet megtagadni: érvényes bírósági végzés birtokában. De ilyent - úgy gondoljuk - az átvevő nem tud felmutatni. Ugyanis ellenkező esetben, az átvevő széles vigyorral lobogtatná, és boldog lenne. De azt hiszem, most nem európai mércével mért jogállamban vagyunk. Nyilvánvalóan megvett mindenkit Dühöske, tehát a Harbour Mastert is. Nem tudom mi lett Laciékkal mert 9-ig nem értek vissza, én meg ledőltem tíz perce.




Csütörtök, május 30.
Le vagyunk...

Reggel hatkor ébredtem. Kiderült, két dolog:

1., Le vagyunk... (tartóztatva).

2., Dühöske nemcsak dühös, hanem buta is. Sőt, nagyon buta. Mondhatnám úgy is: butissimo. Annyi sütnivalója sincs, mint egy hamaböcöginek (csótány, idevalósiul). Miután az a látszat, hogy mindenki úgy ugrál, ahogy ő (a hozzáértő hajózási szakértő) fütyül, olyan bírósági végzést is hoztak a hajó ellen, amilyet ő diktált, magyarán (vagy helyesebb így: törökén): hülyét!

Mert mi áll a papíron (sexpír)?

A hajó letartóztattatik rakományhiány miatt. Slussz. Ráadásul törökül. Erről másolatot kap: Harbour Master (kikötőkapitány), Agency (ügynökség), Immigration (külföldieket ellenőrző rendőrség), Custom (vám). Vapor jok! (A hajó nem). Erre mondják azt, hogy nagy-nagy hiba (mármint, hogy minket nem értesítettek)! Az, hogy a hajót letartóztatták rakományhiány miatt, arra egyszerűen nincs szó, hogy mekkora jogi hiba. Erre sehol nem lehet kártérítési igényt bejelenteni...

Most aztán Dühöske kérhet amennyit csak akar - akár tíz millió dollárt is - , legnagyobb csodálkozására megkapja, illetve csak a banki értesítést, hogy zárolva van az összeg. Erre a hajót el kell engednie a hatóságnak (az, hogy Dühös efendi hozzájárul-e, vagy se, nem érdekes).

Ezután a bank értesíti majd Mr. Dühöske bejt, hogy nincs jogi alap a pénz további zárolására, mert a török bíróság ítéletét sajnálatos módón nem áll módjukban figyelembe venni, ugyanis ez nem jogi alap a hajó visszatartására, és török részről súlyos jogsértés történt, és nincs az a nemzetközi fórum ahova fordulhatna, ugyanis a hivatkozási alap (rakományhiány) nem tartozik bírósági hatáskörbe, ez normál kereskedelmi vita, meg különben sincs bizonyítékuk, melyet szíves módjukban állna figyelembe venni a súlyhiányra, mivel a fent említett tény csak akkor vehető figyelembe, ha számszerüsítve van, és egyébként is a tisztelt efendi-bej-pasa nem tud felmutatni egy független draft surveyt, nem úgy a hajó, mely csináltatott a P&I-al, és megállapítatott, hogy valóban kevesebb a rakomány 58,9 tonnával, de sajnálatos módon ez belefér a szerződésben rögzített 0,5%-ba, így talán szíveskedjék az egyébként mélyen tisztelt Mr. Dühös bejnek a hajó duplafenekét kipucolni (csabuk, csabuk - gyorsan, gyorsan), ugyanis egyebet nem tehet, mély és kiváló tisztelettel maradunk továbbra is szolgálatára: Bank. Tehát most várunk, és mossuk a raktárakat.

Délután közölték, hogy újabb letartóztatás lépett érvénybe, rakománykár miatt. Ez már okosabban hangzik, tehát nem Dühöske bej találhatta ki. Ezután azzal jöttek, hogy ötezer dollárra büntetnek, mert kifolyt a raktármosóvíz a rakpartra.

Elment Collins Papworth, jó fej volt.

M. holnap repül egyenesen Romániába. Erika, a felesége mesélte, hogy azzal tudta Laci a belegyezését megszerezni a Mr. Bott által kínált állás betöltésére, hogy sokkal többet lesz így otthon, mintha hajózna. Azóta természetesen sokkal kevesebbet van otthon. Most is Erika hazarepül, elintézi Laci ügyeit, és lehet, hogy lejön Konstancára. Remélem a leveleimet nem felejti el feladni!

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (2) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) naan (1) Napló (219) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)