2011. november 26., szombat

Madarak...

Érdekes: az általam kedvelt blogokban egyre másra jelennek meg olyan bejegyzések, amik madarakról, a télről, a madáretetőkről szólnak.
Hadd ne maradjak le én se.
Régóta tervezgetem, hogy csinálok, és a minap (ez vagy három napja történt) hulladék deszkákból összeütöttem kettőt, és egy műanyag palackban is kitettem magot az énekes vendégeimnek.
Illetve a remélt vendégeimnek.
Mert megmondom őszintén, hogy hiányoltam őket. Nemigen láttam a fagyok beköszönte után egyet sem. A végső lökést egy fészbukos ismerősöm képe adta, hogy már nem szabad késlekednem.
Vettem madáreledelt, és kitettem a fákra az etetőket. Vizet is kaptak. De vajon észre veszik-e?
Nem kell őket félteni. Délután lettem kész, másnap reggel mindegyiknek volt vendége.
Sajnos a fotók nem a legjobbak, mert a nagyon félénkek, így a szobából, szúnyogháló rejtekében fényképeztem.




2011. november 22., kedd

A pincér kirúgva... - MV Humber - 3. rész


Hétfő, március 11. Semmi különös, megy a kirakás. A második pincért (el salvadori) hazaküldi a barba. Nem jár be a hajóra, nagyon fontos kurvázni valója van. Meg egyébként is dühösek rá a srácok. Harákolva köpköd a mosogatóba, belelóg az ujja a kajába, amikor kihozza, koszos, mocskos, ő is és a szalon is. A salvadoriak is dühösek rá, ő meg röhög mindenkin. Most orvoshoz ment, hogy ő nagyon beteg. Majd nézhet, amikor az új pincér megérkezik!
Sajnálom, hogy nem hoztam magammal a spanyol könyvemet. De azért nem tragédia, mert így is tudom fejleszteni a tudásomat. Van egy szótár a hajón, nekem a szótárprogramom, így azt töltöm fel szavakkal, és tanulok.
Most meséltem a barbának, hogy meghajtott a vacsora. Ő fejtette meg a rejtélyt: nem a kaja, hanem az előtte megivott sárgadinnyés tejturmix tette meg a hatását!
Pedro azzal jött vissza az orvostól, hogy meg kell operálni! Nagy disznó! Érzi, hogy kifelé áll a rúdja, hát az orvossal akarja hazaküldetni magát...

Kedd, március 12. A lobogó napjának ünnepe van Venezuelában. Azt, hogy ez mit jelent, nem tudták elmagyarázni... Raknak erősen, 14-én este elmehetünk az ügynökség szerint.
Pedro a második pincér megy haza.
Az egyik matróz (Luis) szerint a következő utunk ugyanez lesz, a Mississippiről hozunk kukoricát vagy szójalisztet. A barátnője mondta az este. Ma délelőtt szólt a barba, hogy valószínűleg visszajövünk, és kukoricát, vagy szójalisztet hozunk a Mississippiről. Milyen jó a lányok információs rendszere! Persze ez az információ nem a tulajdonostól származik, hanem az itteni ügynökségtől. Most aztán igazán kíváncsi vagyok…
Jött egy telex: Argentínába megyünk, a Paraná folyón valahol berakunk 20.000 tonna HSS-t, (csak tudnám, ez mi lehet?).
A parancsnok rákérdezett, mi az a HSS, és hogy hova visszük a rakományt? Tehát: ez szója, és Venezuelába szól. Hogy melyik kikötőbe, azt nem tudjuk.
Felhívtam Encsit, de előbb a kápó beszélt a feleségével. Ő már mindent tudott! Sőt! Beszélt M. L.-el, a hajó intendásával (ez olyan szerzet, aki a hajó ügyeit intézi a parton, repül kikötőről kikötőre, megnézi a hajókat, stb...) és tőle tudja, hogy Venezuela után Nolába megyünk, és onnan Konstancán javítunk!
Az asszony is mondott jó híreket, Ninó intézi a tengerészkönyvét, Szabolcs pedig bejutott a középiskolai szavalóverseny országos döntőjébe!!! Apja fia! (Pedig ebben teljesen Encsike, csak nehogy elbízza magát az asszony, ezért vállalom ezt is!) És milyen zsűri előtt!

Csütörtök, március 14. Holnap lehetünk kész. Tegnap délután azt mondta a foreman (a rakodómunkások vezetője) hogy „viernes tardes”, azaz péntek délután. Úgy legyen!
Hajnalban megjött az új második pincér, elment Pedro. De milyen nehezen!
Kezdődött ott, hogy nem akart semmilyen papírt aláírni. Azt mondja, neki jár a 13. havi bér. Nem vette (vagy nem akarta!) tudomásul, hogy a 12. ledolgozott hónap után jár csak. Gondolom, próbálkozott, mert csomó adóssága van a hajón. 200 dollár előleget vett fel, kifizette a kantint, és maradt neki 13,27 $, s ebből nem lehet az adósságait megadni. Alfonsónak 60 dollárral tartozott, Rafaelnek 40-nel, és így tovább. Amerikában összedobtak a srácok pénzt neki egy színes TV-re, egy fényképezőgépre, egy nagy ventillátorra, amit a barátnőjének vett. Most hogyan kapják vissza, nem tudom. Már a barbánál is voltak panaszkodni, hogy ilyenkor a parancsnok levonja a béréből a tartozást, de hát nincs miből! Így szerencsétlenek nem tudom mit tehetnek…
Nekem jutott az a felemelő feladat, hogy kirúgjam a hajóról. Ugyanis tegnap este kijelentette, hogy ő még 2 napot marad, és fogta magát, kiment a városba. Mi meg a barbával azon meditáltunk, mit teszünk, ha nem hajlandó elmenni. Végül abban maradtunk, hogy reggel hívjuk a rendőrséget. Nagyon ódzkodtam a feladattól, hogy gondok lesznek a kihajózásával.
Aztán reggel semmi probléma nem volt. Amit eddig nem volt hajlandó aláírni, a - szerinte - kevés pénzt felvenni, most reggel minden további nélkül megtette. Még ő idegeskedett, hogy mi van, miért nem jön a taxi a megbeszélt időben? Hála Istennek, simán elment.

Péntek, március 15. Vajon hogyan ünnepelnek otthon? Ma egy éve a Pancon 3-on voltam, s este pupabulival, ökörsütéssel ünnepeltünk. Azt hiszem itt senki se tudja, milyen nap is van ma!
Tegnap kivittem a levelet, feladtam, utána egy sört ittam a Marina Centerben, újabb csodanőt láttam. Luis barátnője villogott hasonló trikóban, mint amilyet leírtam, de természetesen hátán Luis nevét viselte. Hát mit mondjak? Az egyik gépész szerint Luisnak van a legjobb szerszáma a hajón, ha erre a lányra működésbe jön! Karcsú, mint egy széles toronyház… Legalább 190 centi magas, és 130 kiló. Luis kb. a hónaljáig ér! Szép pár lehetnek, kár, hogy nem láttam együtt őket!
Utána elmentem egy pizzára a coloniál negyedbe. Finom volt, és olcsó, nem volt másfél dollár, nem pénz érte, de ami fantasztikus, a lényegét kihagyják belőle, az oregánót. Pedig a lelkére kötöttem a pincérnek, hogy tegyenek rá, meg is ígérte, de aztán lemaradt. Valószínűleg itt nem ismerik...
Rettentő meleg volt. Égetett a nap de nagyon. Azért is szeretem a coloniál negyedet, mert a kedves kis éttermek a tengerparton vannak, ahol szél libbenti az asztalterítőt, leszárítja az izzadtságot, s jó hideg sört hoznak az elegáns pincérek…

Szombat, március 16.     

Pablo és az EPIRB bója...

Tizenhét napos menet elé nézünk. Ez a nap is jól kezdődött. Pablo alakított, akit úgy adott át M. Gy., hogy csak észmunkát nem kell adni neki, és akkor törtet mint a tank.
Úgy gondolom, a hajó lemosása nem egy professzornak való feladat, de ezt sikerült megcáfolnia. A híd jobb oldalán van az EPIRB bója. Ez adja szükség esetén az automatikus vészjeleket. Ha a hajó elsüllyed, és a bója négy méterre a víz alá kerül, egy automatikus kioldószerkezet elengedi, felúszik a víz felszínére, és vészjeleket kezd sugározni.
Tehát Pablo kezeli a maligát (slagot), s mossa a felső hidat, de veszettül. Imád mosni maligával, és rozsdát verni géppel. Sikerült is fentről kimosnia az ominózus bóját a tartójából. Olyan erővel verette a vízsugárral, hogy a kioldó elengedett, és a készülék tette a dolgát, elkezdte a vészjeleket sugározni, úgy kilenc óra körül…
Szerencsére az ügyeletes tiszt pár perc múlva észrevette, hogy ott villog szegény a fedélzeten. Felvette, behozta a hídra, de annyi esze nem volt, hogy fejjel lefelé fordítsa, így az adta tovább a jeleket. Hívta a barbát, az persze rohant a hídra, visszafordította, és ezzel kikapcsolta.
A parancsnok azt sütötte ki, hogy New Yorkba küld táviratot az AMVER központba, (itt kísérik figyelemmel a nyílt vízen levő hajók mozgását) és bejelenti, hogy a jelek nem valódi vészhelyzetet jelentenek. Lesz gond így is elég. Szervizbe kell küldeni a bóját, új önkioldót kell beszerezni…

Vasárnap, március 17. Elolvastam Dr. Bartalis Imre: Paraszti huncutságok avagy egy állatorvos naplótöredékei c. könyvét. A Littera Nova könyvkiadó gondozásában jelent meg. Nagyon tetszett. Szellemes, könnyed hangvételű könyv. Egy állatorvos szolgálata falun, a faluért, a parasztért. Érezni a szerző végtelen szeretetét a vasi parasztember iránt. Sok-sok ilyen könyv kellene, persze erre most nincs vevő, pedig az ilyen írások visszaadhatnák a magyarság önbecsülését. Azoknak kellene olvasni, akik nap mint nap szajkózzák az alattomos, rosszmájú: „á, a magyar az ilyen..., meg olyan...! Lop, lusta, nem szeret dolgozni!” szövegeket. Újra rangot kap a paraszt név... Szeretettel ír az egyszerű, de furfangos falusi emberről, aki megbecsüli azt, aki tiszteli az egyszerűségében. Aki sértődés nélkül elviseli a tréfálkozást, és magának is megengedi ugyanazt az istállójában izzadó, keményen dolgozó állatorvossal szemben... Aki felnéz a pantallós értelmiségire, ha az emberileg megérdemli. Akik tisztelik a tudást, és elvárják a segítséget, a szolgálatot.
Még sose láttam leírva ezt a fajta tájszólást, de jó volt olvasni. Az alakjai hús-vér emberek, akik élnek a lapokon. Az olvasó közöttük érzi magát. Érezni az istállószagot, a falusi utcák poros illatát... Mintha itt lennének körülöttem. Mennyivel többet ér ez a könyv ezer kötetnyi bestsellernél...

Hétfő, március 18. Délután a harmadik tiszt betett egy videót. Olyan amerikai baromságot, hogy ők hű..., meg ha...! Szóval egy akciófilmet. Otthagytam, kb. ezzel a felkiáltással:
- Játsszák az agyukat, és egy darumotort képtelenek tisztességesen megjavítani! - és ekkor belémhasított a felismerés: csak nem felejtettem ki a naplóból az első napi kalamajkát? Visszalapoztam, és lám, kimaradt! Tehát az alább következő eset az első kirakási napon történt Puerto Cabellóban:
Beindult a rakodás, felszerelték az egyes Thomson darura a markolókanalat, arra, melyet Isten tudja hányadszor javítottak már Amerikában. Este hat után kezdtek vele dolgozni, és kilenckor a szó szoros értelmében felrobbant! Természetesen a csúcsszuper módon megjavított, és elkalapált motor nem tudott akadálytalanul forogni a házában, és miszlikre hullott. Mindenféle égett alkatrészek potyogtak ki a motorházból amikor az elektrikus kinyitotta. A venezuelaiak is röhögtek, mert már a harmadik eset, hogy nem tudnak ezzel a daruval dolgozni, a New Orleans-ban megjavított motorral! Hát ennyit az amerikai technikáról, hozzáértésről.

2011. november 17., csütörtök

Portréfilm egy tengerészről

HÍR TV
november 19-én
22.05-kor kezdődő Vetítő című műsorában:
Portréfilm Dávidházy András tengerészkapitányról.

Aki teheti, nézze meg!

Puerto Cabellóban -MV Humber - 2. rész

Vasárnap, március 3. Meg kell, hogy mondjam, én nem nézek nagy reményekkel Venezuela elé. Mert a rakományunk, amit most viszünk, nagyon nem jó, a raktártakarítás igen komoly és nagy feladat, a múlt úton is 5 teljes napot vett igénybe. És a barba nagyon a szívén viseli a dolgot, mert az első útján nem vette át a kitakarított raktárt a surveyor. De azért az első napokban csak kimegyek délelőtt. Videózni nagyon szeretnék, bár azt mondják, nagyon rossz a közbiztonság. Szerintem, ez az estére vonatkozik igazán!

Hétfő, március 4. Hát nem egy rohamcsónakon vagyunk. Most éppen 9,5 csomós átlaggal megyünk. Na persze ez nem azt jelenti, hogy ez a maximális sebességünk. Az eddigi útátlag 11,1 csomó.
Edu az első pincér állítólag kéthavonta lemészárolja magát, de vitézül, és mindig olyankor, amikor épp szükség lenne rá... Ügynököt, tulajdonost, hivatalos embert kellett kiszolgálnia. És akkor ő úgy mozog, mint ha lassított felvétel lenne, és közben vigyorog:
- Sietek persze, rohanok - mondogatja, és majd elalszik munka közben!

Kedd, március 5. Reggel szépet írtam a békéscsabai emlékeimről - majd három flekk terjedelemben -, emberpalánta koromból... Másra nincs nagyon idő. Neki akarok kezdeni a szakdolgozatomnak az első osztályú vizsgához, ehhez sokat kell angolból fordítanom.
Holnap reggel érkezünk. Azt mondja a barba, hogy esélyünk van még egy fordulóra, s ha minden igaz, akkor utána javítás. A cég egyik hasonló nagyságú hajója Yangoonban, Myanmar fővárosában, (a régi Burmában) javít. Milyen jópofa lenne a távol-keleti javítás ott! Sok burmai volt kollégát megkereshetnék... De most igazából Konstancának örülnék!

Szerda, március 6. Ha egy amerikai nagyon okos akar lenni, annak igen szomorúak a következményei! Megérkeztünk Venezuelába!
A tulajdonostól távirat jött, hogy semmiképpen se engedélyezik a draft surveyt a kirakás előtt, csak a kirakás végén. Na, már most, ez hozzáértőeknek azt jelenti, hogy ilyen kontárokat a világ még nem pipált.
A nem hozzáértő számára egy hasonlattal élek:
Van egy zsák gabonám. Öntsük ki az egészet, mérjük meg az üres zsákot, és ennek az eredményéből adjuk meg a kiöntött gabona súlyát! Ugyanis mi ezt kaptuk utasításba. A kezdeti draft survey letiltása egyenlő azzal, hogy megtiltjuk a zsákot lemérni, mielőtt a gabonát kiöntjük! A draft survey lényege: megállapítjuk a hajó vízkiszorítását érkezéskor, és kirakás után szintúgy, s a kettő különbsége a rakomány!
Van egy elméletem arról, kik adják a valódi észt, a pénzt, és tudják a kereskedés csínját-bínját Amerikában...
Szóval megérkeztünk Venezuelába. Állítólag tíz napot leszünk itt. Jó lenne.
A baromság estére továbbgyűrűzött: megérkezett a draft surveyor és az engedély, akkor, amikor a több tonnás rakodó-berendezéseket már felállították a hajón. Ekkor már ő nem vállalta, nem ad ki bizonyítványt a súlyról, mert ki tudja, mennyi a súlya a markolóknak, a konvejoroknak, a csővezetékeknek, stb.!

Csütörtök, március 7. Elkezdték a kirakást, aztán fél óra múlva befejezték, mert a kirakást intéző cég nem tudott fizetni. Így szép lassan várakozunk.
Mivel ebben a kikötőben a hajót kirabolták két úttal ezelőtt, tiszti őrség van állandóan. Én is benne vagyok reggel 4-8 között. Ez jópofa. 5-7-ig azon vigyorgok, hogy szállingóznak be a szerelmes természetű urak... Csak azt nem tudom, mi lesz három nap múlva. Addigra a pénz elfogy! Már többen vettek fel előleget a márciusi fizetésre!
A barba, illetve az előző chief hazaküldött egy sri lankai illetőségű matrózt, aki igen nagy valószínűséggel benne volt a rablásban... Sok mindent elvittek, de csak és kizárólag olyan dolgokat, amik működőképesek voltak. A használt gépek közül vajon ki tudja megállapítani, melyik a jó, és rossz? Ezek a rablók igen...
Délelőtt mégis megcsináltuk a draft surveyt… 9-12 elfoglaltuk magunkat!

Péntek, március 8. Köszöntöm a nemzetközi hölgyeket, és nőket!

Puerto Cabello (Venezuela)...

Teljesen latin-amerikai népek ezek! Fogalmuk sincs, illetve teljesen más időfogalmaik vannak, mint az európaiaknak. Ha azt mondja valaki, holnap reggel 7.30-kor jön, az azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor a jelzett napon elképzelhető, hogy benéz… Az aranyos az, hogy mindezt olyan közvetlenséggel tudják csinálni, hogy ilyenért csak egy német tudna megharagudni...
Egyébként át is vágtak tegnap. Azt mondták, este tízig dolgoznak, de már első éjszaka beleverettek, és egész éjjel dolgoztak.
Megérdeklődtem a dolgot. Nem érdemes innen hazaküldeni levelet, mert a posta olyan, mint Közép-Amerikában mindenütt, tehát semmilyen. Legfeljebb a DHL működik, de az nem a magánlevelekre van. Így marad a nolai feladás.
Na, ma sikerült kijutnom. Taxival lehet csak közlekedni, mert elég messze van a város. Délelőtt optikust kerestem, mert a szemüvegem nyele eltörött, még induláskor. Mikor megtaláltuk, az üzletben derült ki, nem vittem a szemüveget magammal, csak a tokját. (Meg az eszemét is...) Utána hamar találtam egy teaszűrő áruházat, ahol teáskannát nem kaptam, de termoszt, kislábast, szűrőt igen, így most tudok gyógyteát főzőcskézni magamnak! Ezután cipőt akartam venni, és egy nadrág lett belőle. És persze cipőt hozzá nem tudok venni. Mert ugyanaz a probléma, mint Brazilban. Csak kis méretek vannak! Tehát a legnagyobb a 44-es! Őrület...
Helyes kisváros. Rossz utak, és kedves emberek. Sok rendőr, és még több bandita (állítólag). De ha azt nézem, hogy majd minden boltot fegyveresek őriznek, akkor lehet benne valami. Persze ezek a boltok szegényesek. Van egy-két elegánsabb üzlet, de az egyáltalán nem jellemző. Kicsinyke strand van a belvároshoz közeli partszakaszon. Felújították a colonial negyedet, azaz azt, ami a történelmi városból megmaradt. Szép, piros, sárga, zöld, hupilila épületek. A központban a Marina Center, egy fatornyos, nagy épület, üzletekkel, éttermekkel, lottózóval. Mint mindenütt, ahol szegény a nép, s a szerencsétől remélheti csak sorsa jobbrafordulását, sokan járnak lottózni, totózni, bingózni.
Én csak a szomszédos étterembe jártam, s megittam két üveg sört, ami helyi viszonylatban borsos árúnak számít, mert 750 bolivárt fizettem érte. Egy dollárt ma 400-ért váltottak. Most kezd rohanni az infláció ezeknél a szerencsétleneknél. Egy hónapja 330-350 volt.
És nagyon igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy milyen csinosak a lányok. Mások, mint amilyeneknek láttam eddig Dél- és Közép-Amerikában. Erősen barnák, nem úgy sötét bőrűek, mint a négerek. Az arcvonásaik valószínűleg az indián ősöket idézik, mert nagyon sok sasorrt lehet látni. Vannak itt is szép darab lányok ám, akárcsak Santosban!
Este nyolc körül, amikor négyen a hajóról összetalálkoztunk, egy feltűnő hölgyet láttam:
Középső része, azaz a combközéptől gyomortájékig, mint a luftballon! Hatalmas egy darab lány volt, ez alatt pipaszár lábak, felsőteste vékonyodott, az arca már egészen normális volt, nyoma sem volt rajta bármi súlyfölöslegnek. Nos, a szentem, egy virágmintás kertésznadrágot - shortot! - viselt, jó feszeset a hátsófertályon. Ehhez egy gyönyörűséges póló járt:
Elöl a felirat: M/V Humber. Alatta a hajónk fotója szitanyomással. Ahhoz, hogy ezt megmutathassa, persze legombolta a kertésznadrág elejét. A hátán Alfonso felirat. A szíve legénye pedig a hajónk egyik fedélzeti hegesztője volt! Fantasztikus látvány!
Carlos, a legfiatalabb matróz, ma reggel hatalmas monoklival érkezett be. A szemöldöke felszakadva. Mint kiderült, komoly harcok dúltak a helyi illetőségű legények, és a hajó latin legénysége között. Ugyanis a helyiek nem bírják az anyagi versengést a mi jól kereső, és havi 200 dollárból gazdálkodó fiainkkal. (A többit hazaküldik!)
Kíváncsi vagyok, ha elmegyünk, akkor is jönnek-e a hölgyek hajóbúcsúztatni tűzijátékkal, mint az előző úton!

Szombat, március 9. Tizenegyig raktak, utána elmentek. Hétfőn folytatják. A 18450 tonna szójalisztből eddig kiraktunk 4130 tonnát!
Délután az egyik magyar matrózt kirabolták. Széles, nagyzsebű short volt rajta, zoknikat válogatott, amikor villámgyorsan kirántották a pénzét. Kb. 50 dollárnak megfelelő összeget vittek el! Pedig ha tudta volna a tolvaj, hogy milyen bivalyerejű, talán nem mert volna próbálkozni. Így is, majdnem megfogta…
Ma bent maradok őrködni, mert a barba is kimegy, így én nem tudok! Pedig hatalmas banzáj, utcabál van minden szombaton! Remélem a következő hétvégén rajtam a sor! A baj csak az, hogy nem biztos, hogy itt leszünk, de a még nagyobb baj az, hogy nem vihetek ki videót, mert veszélyes, meg minden...

Vasárnap, március 10.    

Közbiztonság Venezuelai módra...

Hát nem volt utcabál, de azért nem kellett félteni azokat, akik kimentek, mert elütötték az időt egy kellemes tengerparti vendéglőben, ahol ma este nekem is lesz egy asztalom! Szándékaim szerint tengeri herkentyűket fogok fogyasztani, úgymint rák-kagyló levest, és halfilét.
A fiúk enyhén szólva ki vannak, mint a liba. Itt van a Rafael gyerek. Éjfélkor adta le a szolgálatot, utána rohanás ki a barátnőjéhez, reggel hatra bejött. Luisszal elcserélte az őrségét, így most reggel hattól este hatig dolgozik, aztán rohanás megnézni: mindene megvan-e a barátnőjének... Irigylésre méltóan bírja a strapát. Igaz, fél hétkor én ébresztettem fel, mert a kikötőkötelekre támaszkodva elaludt, aztán negyed nyolckor egy festékes dobozzal a kezében szundizott úgy, hogy az ecset a falhoz száradt, a homloka meg majdnem ráragadt a frissen festett falra. Luis meg strandol... Utána ő jön este hattól reggel hatig!
Nem hiszem, hogy végig tudnám csinálni, hiszen ha reggel négytől nyolcig őrségben vagyok, és nem tudok aludni délelőtt, vagy ebéd után, akkor este nyolc körül már leragad a szemem... Tán az a húsz év különbség...? Nem lehetetlen!
Délután kiment a barba a rádióssal. Úgy volt, hogy utánuk megyek. De nem kellett. Vacsorára bent voltak! Kirabolták őket:
Nem vártak a kapuban taxira. Leintettek-e buszt, vagy csak megállt nekik, nem tudom. Ugyanis a kikötőkapuban nincs megálló. Így nem a Marina Centerhez mentek, hanem a legközelebbi megállónál szálltak le. A belvárosi strandon kellett végigsétálni. Nem gondoltak ők semmi rosszra, egy ócska bódénál megálltak, és sört akartak inni. Ekkor nyolcan körbefogták őket. Törött sörösüveg mindegyik kezében, a nyakánál tartották, és fenyegetően közeledtek. Az egyik hirtelen lekapta a rádiós övtáskáját, és elrohantak. A barbáék is sietősre fogták a dolgot, elindultak, de pár lépés után érezte, hogy valaki matat a farzsebe körül. Megfordult, és csak annyit látott, hogy egy pasas lesújtani készül egy üveggel. Félrelépett, de az alkarját így is megsebezte a támadója. Mondjam, hogy elment a kedvük a sörözéstől? Azonnal bejöttek.
Így aztán, én is félve készültem ki. Van egy fekete műbőr szütyőm, azt kitömtem, ez lett a rabláselhárító. Ugyanis az ilyet kikapják az ember kezéből, s ha megteszik, rájöttek volna, hogy semmi érték sincs benne! Aztán taxiba ültem, s kimentem. Kellemes este volt... A Marina Centernél szálltam ki, bementem a Golfo Caribe nevű étterembe, melynek a nyitott terasza arra az ominózus strandra, idevalósiul playára nyílott, ahol pár órája oly kedvesen kirabolták a mieinket. Sárgadinnyelevet ittam, és utána mariscost, azaz mindenféle tengeri szerkezetet ettem. Akkora adagot hoztak ki, hogy azt hittem, nem fér belém. De szerencsére van befogadóképességem! Aztán kiderült a turpisság: a tányéron krumpli volt bőven, és arra tették a pici polipokat, gamberiket, kalamári- és a vastagabb polipdarabokat és a halszeletet. Ja és a kagylót és rákot. Csak a kagyló buzi volt. Homokos. Mindehhez sört ittam. A hajón pediglen beérkezésem után volt kb. 0,5 másodpercem, hogy elérjem a WC-t. Sikerült. Olyan hangorkánt produkáltam, azt hittem szétrobban a fajansz! Valószínűleg valami nem volt elég friss a tengeri herkentyűkből...
Találkoztam a hajó legénységének javával. Az urak ide jöttek át sörözni, mert olcsóbb, mint a Marina Center... Aztán hazataláltam taxival. A vacsora, az én és a vendégeim sörei, mert többen az asztalomhoz jöttek, azok is megittak egy-egy sört, tíz dollár alatt volt! Nagyon nem drága!

MV Humber - 1. rész


Humber
1996 február 19.- 1997. március 23.



Február 19. hétfő. Este apával beszéltem. Meglepődött, hogy itthon vagyok. Hogy gondolta, tán elmegyek úgy, hogy ne hívjam fel...? Mindenesetre elmondtam, hogy megjött Balázs Tibor levele, és milyen jókat (a könyvről) és milyen rosszakat (a megjelenés esélyéről) írt.

Február 20. kedd HMS telefon: pénteken indulok 11.40-kor Amszterdamba, 15 óra valamikor tovább Memphisbe, majd onnan New Orleansba!

Február 25. vasárnap.   

Megérkeztem a Humberre...

Hogy is volt? Pénteken gépre ültünk. Encsike szerencsére ki tudott kísérni. Az egyik anyanapját áldozta fel. A másik a hazajövetelemre tettetett félre.
Amszterdamba villámgyorsan megérkeztünk. Azt ígértem Enicinek, hogy hozok neki egy rádiót. Azonnal megvettem a reptéren. Szuper! Testhezálló, kicsi, sztereó, a kazettás magnója is az. Aiwa. Már biztos, hogy Encsike kap majd egy másikat, és ez lesz az enyém, a hajóra hordozós, mert könnyű, kicsi, miegymás...
Milyen jó, hogy a dohányzásról leszoktam. Ahogy az amerikai gépre felszálltunk, attól kezdve csak a nolai (New Orleans-t hívják így, „amerikaiul”) repteret elhagyva lehetett rágyújtani! Irtó hosszú, és nagyon fárasztó volt a kilenc és fél óra Amszterdam és Memphis között.
A hajó nem part mellett várta, hogy beszálljunk, hanem horgonyon állt. Borzasztó nehéz volt felcipelni a csomagjaimat! A bőröndöm 30 kg!
Másnap átadás átvétel, és délben elmentek a hazautazók. Boldogok voltak!
A hajó egy öreg rozsdatemető, 1972-ben épült, nagyon elhanyagolt. Két salvadori, két hondurasi, két magyar matróz van, és a fedélzetmester.
Az jó, hogy hamarosan, azaz május környékén huszonöt éves javításra megy a hajó. Vagy Konstancára, vagy a Távol-Keletre. Ez persze nem rossz! A legjobb Konstanca lenne, mert akkor Encsike lejöhetne, és lent is maradhatna úton!
A parancsnok szerint ezen a hajón az az idegesítő, hogy nem tudjuk, mi romlik el aznap. Ehhez adalék: tegnap felszakadt az egyik darumotor fékje a talapzatról. Vissza kellett hegeszteni. Ma: megtelt a bal lánckamra vízzel, a fore-peak ballaszttank lyukadt ki, és átfolyt a víz. A lyukat behegesztették.
A legénység: főleg magyarok. A matrózokat már említettem. A gépben egy indiai, két hondurasi, egy magyar s egy salvadori gépész teljesít szolgálatot... A két pincér is salvadori. Ezek közül az indiai beszél angolul, és a salvadori első pincér. A koszt jó! Finom rozslisztes kenyeret csinál a szakács! Sok a zöldség is, zöldhagyma, paprika, paradicsom, retek... És vitamindús körömpörkölt is akad, meg báránysült...
Hatalmas hajó!
A kabinom kicsi! A Präsidenten nagyobb volt, és ami a röhej, nincs egy szófám, ahova le tudnék dőlni egy kicsit... Akárcsak a német hajón! Ez japán építésű, és mint ilyen 110 voltos. Azt hittem, szívszélhűdést kapok, hogyan fogom használni a komputert, hogyan a videót, hisz a töltő...! És milyen rendesek a japánok, koreaiak! Mindkét szerkezet 110-240 volt közötti bármilyen feszültségről működtethető!
Sajnos a kabin nemcsak kicsi, de eddigi pályafutásom alatt a legmocskosabb is volt, amit átvettem! Még az arab első tiszt is tisztább kabint hagyott hátra, mint az előző chief. Ma egész nap a fürdőmet sikáltam, fertőtlenítettem. Most is szívesebben lennék a zuhanyzóban, mert ott legalább tisztaság van, míg a kabinban minden ragad, ami nem az íróasztal körül van! Ugyanis itt már rendet tudtam csinálni!

Február 26. hétfő. Eltört a fékpofa kitámasztó a kettes daru jobb oldali motorján. A hegesztők nekieshetnek. Nagyon jó szakemberek! Amit tegnap csináltak a lánckamrában, azzal több hasznot hajtottak a tulajnak, mint négyük két hónapi keresete! És vidáman, fütyölve dolgoznak. Jópofa fickók!

Amerika, hajónézetből...

Délre pilot ígérte magát. Négyre végeztünk a manőverrel, a Mississippin két horgonyon állunk. Ennyit a berakásról New Orleans-ban. Ezek szerint ez spórolós kikötő lesz!  Most eszembe jut, hogy mit mondott apa: New Orleans nagyon szép, „francia” város. Hát, majd ha erre járok, megtudom (turistaként!). De biztosan nem jövök erre, mert minek?
Miért van az, hogy eddig egy tengerészt leszámítva, senki se tudja elviselni az amerikaiakat, Amerikát, utálnak az USA-ban kikötni?
Sok a külvárosi lerobbant épület, bádogváros, szeméthalmaz, szegénység (biztosan nem magyar mércével mérve), mocsok, kosz, ócskaság, ha nem a belváros felé mész. Tengelytörő utakért nem kell Európába jönni... Sajnos a reptérről a kikötőbe vezető úton ezt lehetett tapasztalni! Mást meg nem láttam… A felhőkarcolók világával nem a tengerészeknek dicsekednek. Azok elérhetetlen távolságra vannak a kikötőktől. Reménytelenebb odajutni innen, mint Európából átruccanni. Egész egyszerűen: nincs hova kimenni... Hova is menjen a tengerész? A hajó, jelen esetben ez a szerencsétlen Humber megáll a Mississippin, (mellesleg a Dunához kézcsókra járulhatna, mint a hatalmas testvéréhez, ha a szélességét nézzük) és ha jön is egy csónak hatvan dollárért, akkor hova lehet menni? Shopping centerbe, hogy szép magyar kifejezéssel éljek. De minek? Ott csak a pénz megy! Enni sem lehet! A Mc Donald'sba járjanak az amik! Nekik való... Egy valamirevaló étterem nem a mi zsebünkhöz mért árakkal dolgozik, és főleg nem arrafelé vannak, ahova mi eljutunk... Máshova nem lehet kimenni. Tehát érdemes? Nem, hacsak nincs valami fontos vásárolni valója az embernek, és nem számít, mi mennyibe kerül. (Mert borzasztóan drága minden, ha rá kell számítani a borsos árú taxit...)
Akkor már sokkal többet várok Puerto Cabellótól, a venezuelai várostól, ahol nagy a bűnözés, lerobbant, ócska kisváros, de emberléptékűek az emberek, a város is, és milyen jókat lehet kajálni! Legalábbis így mondják!

Február 27. kedd.

Amerika tengerész szemszögből...

Tegnap este elkezdték a berakást. Hogy ne csak szidjam a „happy end” országát, és a tökös szupermenek lakóhelyét: fantasztikus szerkezettel rakodunk. Horgonyon állunk, idejött egy úszódokk, ránk kötött, és jobbra-balra huzigálja magát, mi csak nézzük. Aláúszik két uszály, abból kimarkolják a szójalisztet egy garatba, és az elevátor befújja a hajóba. Csúcs szerkezet, és hatékony! Ma estére készen leszünk, 18.450 tonnát rakunk be, mintegy 30-35 óra alatt.
Tegnap néhányan kimentek. Tévedtem: kocsmából sok van, oda lehet menni, és jól berúgni...
Délelőtt bent volt a Coast Guard, azaz a Parti Őrség. Nagyon nemszeretem banda. Irtózatos kekecek, aktakukacok, mindenbe belekötnek, szőrszálhasogatók, a rugalmasság teljesen hiányzik belőlük. Valószínűleg ott képzik ki őket is, ahol a szovjet hatóságokat valaha... A hozzáállásuk a dolgokhoz:
- A hajó amerikai tulajdonosé, tehát logikus, hogy mindennel fel van szerelve, ha bármi hiányzik, az a személyzet bűne, a tulajdonost szó nem érheti! Mert amerikai! És ez egy abszolút logikus érv. Nekik!
Édes Jó Istenem...! Nekünk miért csak ez jut Amerikából!
Én, kérem szépen, igazán nem akarom szidni ezeket a népeket, mert a lakosság döntő hányada semmivel se rosszabb bármely más népnél, de az felettébb bosszantó, hogy a propagandájuk szupermeneknek próbálja beállítani őket, és szomorúan azt kell tapasztalnunk, hogy a munkához való szocialista hozzáállást se mi találtuk ki...! Még ezt is elveszik tőlünk...
Ugyanis van egy darumotor a hajón. Illetve néha volt, néha nem volt. Szóval az történt, hogy elromlott, s ez egy tisztességes darumotornál mindig előfordulhat. Tehát logikus, hogy kivitték javítani a csúcsország csúcsműhelyébe, s átadták a csúcsmelósoknak, hogy javítsák ki. Természetesen csúcsidő alatt visszahozták, s nini! Nem működött a csúcsjavított motor. (Gondolom a mi áramunk volt a hülye!) Tehát újra elvitték, visszahozták, s nem kell rosszmájúnak lenni, mert igenis beindult. Hiába mutatta az elektrikus, hogy csúcsék rosszul kötötték be, csak mosolyogtak, s megnyugtatták, hogy ezt amerikai módra javították meg! Hát semmi baj se volt vele, amíg dolgozni nem kellett a daruval, mert az első emelésnél leégett (de a csúcsmáz a pofájukról nem). Így most amikor beszálltam, akkor vártuk, hogy a harmadik javítás után behozzák. Behozták…
Most már az elektrikus nekem is megmutatta, hogy a motor nem illeszkedett pontosan a házába, amikor vissza akarták tenni, így csúcstechnológiával elkalapálták azt a peremet a motorházban, ami nem engedte be a motort a helyére. Így most egyszerű magyar technikával az elektrikus szétszedte, és egy rossz bekötést is kijavítva összerakta. Igaz nem csúcstechnikával, de így legalább most jó! (Reméljük!) Legközelebb talán a NASÁ-hoz kell kivitetni, mert azok valóban csúcstechnikával rendelkeznek.
Eddig jutottam a naplómban, amikor átmásolom és levélként hazarepül, hogy hírt vigyen a jósoromról Amerikában!

Február 28. szerda. Az első menetnap. Hajnalban a Mississippin, délután már a tengeren. Eső, köd, és sima víz fogadott.

Február 29. csütörtök. Hóvégézem. Itt is kell túlóralap. A nem magyarok túlórapénzt kapnak. Hát nem keresik túl magukat!
Pablo Sanchez, hondurasi matróz. Úgy adták át, hogy sötét, mint az éjszaka, de ha nem agytornát adok neki, akkor úgy dolgozik, mint a gép. Luis Rosales, salvadori kormányos matróz. A legjobb, a legeszesebb az összes között. Ha festeni kell, akkor az ő kezébe adják az ecsetet, mert szépen dolgozik. Rafael Orellana, matróz, Hondurasból jött a hajóra. Dumagép. Kérés nélkül mesél a családról, mindenről, az nem zavarja, hogy egy magyar esetleg nem érti. Mondjuk én értem kissé, de ez nem általános... Jól érzi magát, már lejárt a szerződése, de nem megy haza. Juan Carlos Flores, második hajós matróz, a legfiatalabb a csapatból, talán tizenkilenc éves lehet, ő is el salvadori. Négyszáz dollár a fizetésük, kettő tíz a túlórapénz, havi 150-160 túlórát teljesítenek, ezzel 700 dollár körül jön ki a keresetük. Egyéves a szerződésük. Jó melósok, és tisztelettudók.
Délután rájöttem, hogy az előző chief jól kiszúrt velem. Nem vezette folyamatosan az adminisztrációt, és így most a nyakamba szakadt egy csomó munka. A baj az, hogy ő ezt könnyedén megcsinálhatta volna, mert folyamatában látta az elvégzett munkákat.

Szombat, március 2. Szépen megyünk Venezuela felé. A matrózok nagyon várják, mert széplány ügyben érdekeltek. Állítólag, s ebben miért kételkedjek, amikor utolsó alkalommal eljöttek Cabelloból, akkor a lányok tűzijátékkal búcsúztatták a hajót! Az el salvadori és hondurasi legénység tarol köztük, hisz nincsenek nyelvi problémáik. Majd mindnek van szíve hölgye, s többen állítják, hogy atyai örömök elé néznek! Mit szólhat a vad költekezéshez a nem is olyan messze levő, s két-három porontyot is nevelő, s férjváró feleség?

2011. november 9., szerda

Itt a vége, fuss el véle! - MV President 16.

November 27. Hétfő, Trafalgár öböl. Ma négy hónapja érkeztem a hajóra. Reményeim szerint Mikulás körül otthon is lehetnék...
Ma reggel a barba táviratot küldött a Marlownak. Ilyeneket írt: az első tiszt (szerénységem) mindenféle hát és lábbajjal küszködik, 90%, hogy szolgálatra alkalmatlanná nyilvánítják. A lábát valószínüleg operálni kell.
Szóval mindent leírt, amit mondtam. Szerintem az operációt nem kellett volna. Hogy mi lesz, majd meglátjuk! A többiek irigykednek. Az igazat megvallva, ha nem közelegne a karácsony, akkor maradnék, mert a barbával én egyedül (eddig) elég jól kijövök.
Kipp-kopp-kopogás, háromszor, falapon, felfelé: egyelőre jó az idő, bár a három méteres holthullámok megvannak, az időjárás-jelentés megjósolta, de elég hosszúak, így felúszunk, meg leúszunk ( a hajó felusz meg leusz).

SZOLZSENYICINT OLVASOK...

Idézet a cári Oroszország börtönviszonyairól:
"Oroszországban senki sem mondott búcsút a nagyböjtnek anélkül, hogy ne vitt volna adományokat a közös börtönkonyhára az ismeretlen foglyok részére. Vittek karácsonyi sonkát, lepényt, pirogot, pászkát. Még a legszegényebb anyóka is vitt vagy tíz darab festett tojást s könnyebb lett tőle a lelke. Istenem, hová lett a régi orosz jószívűség? Az öntudatosság lépett a helyébe. Oly drasztikusan s jóvátehetetlenül megfélemlítették népünket, hogy végképp leszokott arról, hogy mások szenvedéseivel is törődjék."
Van-e ennél nagyobb bűn? Egy népet átalakítani, megfosztani az évezredek alatt meggyökerezett jó tulajdonságától? Ez sajnos nagyon gyorsan megy! Lásd kis hazánkat is! Mi magunk (a félrevezetett énje az országnak) mondjuk, hogy a magyar nem szeret dolgozni. Hogy lopni nem bűn a munkahelyről. Ezt mindössze a 32 éves Kádár uralom alatt sikerült elérnie a Forradalmi Munkás-paraszt Kormánynak, és a munkásosztály élcsapatának, az MSZMP-nek.

November 28. Kedd, spanyol partok. Ez nem ér, mert 29-én írom... Valami gubanc volt a komputerrel egész nap, és nem tudtam használni.

November 29. Szerda, Biscay. A barba mindenféle trükköket bevetett, és végül a Windows memóriaigényének módosításával helyrehozta a dolgot. Ennyi.
Cs. Sanyi olyan, mint a nagymamánk... Hétfő délben pudingot csinált. Tegnap ebédhez fagyit adott. Délutáni kávéra citromos sümetényt főzött... Csak az a nüanc homályítja a dolgot, hogy nem jószántából csinálja, és nagyon prüszköl érte. A barba (1951-es születésű) étlapot szerkesztett, és abban ilyen szigorú előírások vannak: kedd, csüt, pént. sütemény a kávéhoz! A reggeliket, és az ebédeket beírta, néhány vacsorát is, de pár esetben az lesz, amit a személyzet akar. Én majd jól bepanaszolom Sanyi mamát, mert nem akar tejszínhabos kakaót adni kuglóffal...
Bezzeg az ukránszép nádszálnaccságának csinál tejbezabpelyhet! Persze rá is fér, legalább a szőre legyen fényes, ha már szép nem lehet tőle. Olyan véznácska szegény, (minek hord az ilyen cicanadrágot?) meg csúnyácska is... De nem egy szószátyár, legalábbis velünk nem. Már vagy háromszor mondta, hogy málcájt...
Jensnek Ü. L. nem volt jó, ennek meg Cs. Sanyi.
A délutánok jól eltelnek, mert a Misi mindig megjelenik egykor, és kb. fél háromig szóval tart. Tud mesélni. Kifelé a fejéből... Rendes manus.

November 29. Szerda, Biscay. Továbbra is fáj a ... Nem a lábam, a derekam. Ébredéskor mindig azt hiszem, hogy na, most már oké, aztán szomorúan állapítom meg, hogy nem... Továbbra is belenyilall, amikor felkelek, és egész nap óvatosan mozgok.
Egyébként minden rendben... Pocsék az idő, 7-8-as délkeleti, oldalról kapjuk... Délutánra gyümölcstortát sütött Sanyimama... Fel is hozta a hídra a kávéhoz. És én most megyek haza (ha minden jól megy)?

December 1. Csütörtök. Angol - csatorna... Utolsó hónapja az évnek! Vajon mit hoz? Hazamehetek-e Cuxhavenből, illetve leghamarabb Nordheimből? Otthon leszek-e karácsonykor, szilveszterkor? Mi lesz Atlantic Star sorsa? És Zsané? Hogy van a kis család? Lesz már kocsi ebben a hónapban?

LENIN ELVTÁRS MONDTA...

Természetesen a Gulágot olvasom továbbra is. Arról ír Szolzsenyicin hogy Lenin kijelenti, a cári köztörvényes bűnözőknek igenis soraik közt a helyük, mert ők a burzsoázia ellen vétettek, annak a törvényeit becsületes proletárok és kommunisták nem ismerhetik el! Nyilván azok alkották a párt gerincét... Rajtuk keresztül érvényesítette a párt ideológiai és erkölcsi fölényét. És ezt a hetedhét-országra szóló gengsztert istenítettük mi, parancsszóra!
Meg az általa alapított rendszert, ahol futószalagon gyártották a halálos ítéleteket 1922 július 1-ig büntető törvénykönyv nélkül! Az ítéleteket a bírák egészséges proletár jogszemléletére bízták! A 1922. július 8-án induló eszer perben egy 25 éves péklegény képviselte a vádat (egészséges... meg proletár... meg minden...). Egyébként erre a perre készítették el, s július 1-én lépett érvénybe a BTK., mert a külföld is felfigyelt a perre, és mit mondanak, ha nincs BTK., ami alapján elítélhetik őket!

Ha olyan lennék…

Akkor most azt mondanám, hogy én már akkor is! Én már 1966-ban is megmondtam nekik! A véleményemet! Beléjük!
De nem vagyok olyan...
És csak annyi történt, hogy negyedikben a Kommunista Kiáltványt tanultuk. A tanárnő annak és rendje módja szerint feladta megtanulásra. Én töriből a jók közé tartoztam az osztályban. De nem ment a fejembe, hiába tanultam, aztán már magoltam, talán megérzés volt, hogy felelek belőle?
Persze, hogy engem hívott ki a tanár. Szóval nyekegtem, makogtam, nem ment az istennek se. Olyan szép kettes-alát sikerült összehoznom! Hogy lett belőle egyes mégis?
- Pista ez nem megy - állapította meg a tagadhatatlan tényt a tanárnő.
- Nem.
- Miért, nem tanult?
- Dehogynem tanárnő, tanultam én sokat is, de nem tudom bevenni a Kommunista Kiáltványt, mondtam a világ legtermészetesebb hangján. Erre a tanárnő elvörösödött, felkapta vizet, de az egész vödröt ám, és kifakadt, hogy ő ezt rólam nem gondolta... Meg hogy mondhatok én ilyent... meg hogy hú... meg hogy hű... meg hogy maga Pista...
Én meg nem értettem, mi a baja? Mit mondtam, ami rossz? Hisz én ezzel csak annyit akartam kifejezni, hogy ez a politikai bla-bla szöveg érthetetlen számomra (azóta is azt mondom, tessék elmondani a gondolataikat - ha vannak - világosan) az agyam képtelen elfogadni, képtelen elraktározni, ami ennyire haszontalan, érthetetlen.
Nem tudom, hány év telt el azóta, de minimum huszonöt. Akkorra libegett le a papírtantusz, hogy amit mondtam, annak politikai éle volt. De kérem, egy tizennyolcadik évében járó, akkor még igencsak gyerek, hogy gondolhatott volna erre? Mondtam, ahogy mondtuk: nem tudom bevenni a földrajzból a földtörténetet, mert olyan száraz, sose tudtam bevenni az elektromosságtant, azóta se tudom... De a Kommunista Kiáltványra mondani ezt, annak a tanár szerint politikai mondanivalója, és színezete volt, bár énnekem erről fogalmam se volt, annyira nem érdekelt a politika, ugyanis a Vasas nem politikai csapat volt (jó, akkor az volt, de én nem tudtam…), és csak ez az egy értelmes dolog létezett akkoriban a világon, amire érdemes volt odafigyelni!
Így nem tulajdonítok magamnak "ellenállói" babérokat. Csak ennyi történt.

HAZAMEGYEK!

Na! Mire ébredtem ma reggel? A barba leszaladt, és újságolja, hogy nem kell orvoshoz mennem Cuxhavenben, mert leváltanak. Hétfőn 13:50-kor száll le K. J. gépe, és B. F. is jön S. I.-t váltani! Soha rosszabb híreket! Szép az élet gyerekek! Még akkor is, ha a legnagyobb sajnálatomra nem tudok résztvenni a bulkhead állításban, pedig minden vágyam az volt, hogy hazautazás előtt még egyszer kikészítsem. (A barba így gondolta, mert sajnákozott azon, hogy nem tudjuk megmutatni... Óh, de sajnálom. Meg: Ah!)
Úgy gondolom, hogy mivel a barba megtelexezte a Marlow-nak, hogy a lábammal úgyis hazaküldenek, így a Marlow simán leváltat. Talán rá is kérdezett náluk, hogy vajon igazságom vagyon-é? De a lényeg, hogy: kedden reggel 8:50-kor felszáll a gépünk Brémából!
- két nap 13 óra, azaz, 61 óra, azaz 3660 perc, azaz 219.600 másodpercem van hátra, ha 5-én reggel hatkor hagyjuk el a hajót.

December 2. Szombat. Északi tenger. És milyen jókor jött ez a hazautazás. Elmondhatjuk, ezt az utat megúsztuk, különösebb rossz idő nélkül, hiszen nyolcasnál nem volt rosszabb sehol...

December 3. Vasárnap, Cuxhaven. Tegnap éjjel bejöttünk, féltizenkettőre kötöttünk ki. Este, amikor a szolit leadtam, nem tudtam fentmaradni, olyan álmos voltam. Aludtam fél tízig, így aztán nem csoda, ha hajnali kettőkor azzal feküdtem le, hogy megpróbálok aludni. Ha nehezen is, de sikerült. Negyed tízig aludtam! Végre egyszer úgy igazándiból...
Reggel telefon haza, Encsike röpködött az örömtől, hogy kedden megyek haza! Aztán egy sör a városban, irtó messze van a kikötőtől, vagy csak nekem messze már minden ezzel az ócska lábammal?
Délután Jens volt a hajón. Cuxhaveni. Január elején lesz kész a hajója, a Potosi, kérdezte, nem akarok-e vele menni? Nem akartam.
Este Cs. Sanyival kimentünk, oda egy kocsi megállt, vissza taxi. Vannak még rendes németek. Sokáig járkáltunk, de megérte, nagyon hangulatos kocsmát találtunk. Sanyi döntött, jön haza Livornóból, így most körbetelefonált mindenkit aki számit.

December 4. Hétfő, Cuxhaven. Megkezdtem az utolsó huszonnégy órát...
Ment minden, mint a karikacsapás!
Délután négyre érkezett meg K. Jani A barba örült neki. Ennek én is örülök. Viszont:
Állítólag azért váltottak le, mert a Potosira (Jens hajójára) kellenék. Állítólag január elején lesz kész. De van egy rossz érzésem. Hogy a karácsonyomat el akarják szúrni. Mert olyat mondott a K. Jani, hogy le kell vinni a hajót Komáromból Konstancára, és ott lenne a lobogócsere. Ebben én nem bízom...
Jaj Istenem, holnap hazamegyek! Ez a legszebb nap a hajózásban!!!
A telex szerint 08:50-kor Brémából, 11:10-kor Münchenből indulás. Így Münchenben nem lesz időm a free shopban vásárolni! Ez legyen a legnagyobb baj!!

December 5. Kedd, Cuxhaven - Budapest. Hát itthon vagyok! Ezt nagybetűkkel kellett volna írnom! Eseménytelen utazás után, mert ezek a legjobbak, ha nem történik semmi, csak felülünk a repülőre, és leszállunk Ferihegy 2-n. A minibusz elhozott olcsón, ide a Dereglye utcába. Gyönyörű, tartós havazást hoztam.
Csuda klassz a lakás, fantasztikus, hogy majd minden bútort elhozott Encsike, és minden elfért, és nem vagyunk zsúfoltan.
Ő itthon várt, nem tudott kijönni a reptérre, csak a gyerekek. Be voltam sózva, így ebéd után lementünk sétálni, ismerkedni a környékkel. Ismertem én, persze, de másképpen, mint az itt lakók ismerik. Most megjegyeztem, merre milyen üzlet van, csuda jól ellátott terület, a két üzletházzal, piaccal. Jó a közlekedés, HÉV, busz, és mégis csendes a környék, nem hallik a Lajos utca zsivaja. Hóesésben sétáltunk az asszonykámmal, nagyon jó volt...

Megjegyzések 2001-ből:
Az Atlantic Star című, első könyvem nem jelen meg, és nem is tervezem.
A Zsan hét napja című kéziratnak hasonló a sorsa, de ebből még lehet valami, alapos átdolgozás után.

Megjegyzés 2011-ből:
A Kommunista Kiáltványt azóta se tudom bevenni, bár a tanárnőnek most már igaza lenne!


 Új naplóval folytatom!

2011. november 4., péntek

Szegény pók...

Igen, sajnálom egy kicsit, de mit lehet tenni...
Négy napig nem használtam a kocsit. Ez egy pók életében valószínűleg az állandóság netovábbja, ezért azt gondolhatta, hogy ideális hely lesz arra, hogy elkészítse a spájzt.
Nos meg is tette:



De szegény, hiába volt szorgalmas, és még a keletkezett szakadást is megfoltozta...



... és a jól működő csapda befogta az élelmiszert:


... nekem bizony el kellett mennem, így ennek a hálónak sajnos rövidesen vége szakadt.

2011. november 3., csütörtök

Egy sztori és... - M/V President 15.

-->
November 22. Szerda, Sagunto - horgonyon. De jó! Csak holnap délben kezdik el a berakást, így holnap reggel be kell mennünk, ez reggel nyolc lehet, műtrágyát viszünk, ezt sajnos 3-4 óra alatt berakják.
Hindrichs szeretne péntek este érkezni, az elseje lenne, Cuxhavenbe, egy hétvége hiú ábrándjait kergeti. Mindenesetre, mivel a következő kikötőben szintén ömlesztett lesz, így mosni kell a raktárat, és ez minimum egy plusz napot jelent. Ott mindenképpen kimegyek orvoshoz. Ha kell, akkor vállalom, hogy még átmegyek a hajóval Livornóba is... De nem ragaszkodom hozzá.

CS. Misi Balogh Béla bácsiról mesél


A délutáni kávénál M. Balogh Béla bácsiról mondott el egy sztorit. Nem is tudtam, hogy az öreg festette a haját...
Én is hajóztam az öreggel, a Cegléden boldogítottuk egymást, még Encsike is ismeri, bár lehet, hogy nem emlékszik rá. Csupaszív, segítőkész, rádiós-gazdasági tiszt volt. Az 1976-os Trieszti együttöltött szilveszterünket is neki köszönhetjük, és ezen keresztül egy kicsit az Atlantic Starban is benne van, hisz erről a kikötőiről akartam egy rövid írást összehozni, és regény lett belőle. De most nem erről akarok szólni.
Cs. Misi nem megy a szomszédba segítségért, ha mesélni kell. Tehát a sztori:
Valamelyik zöld szörnyetegen történt, Triesztben. Béla bácsi kitette a rendelést a szalonba.
Én beírtam hat üveg Grappa Juliát. Béla bácsi csodálkozik:
- Te szereted a Grappát? Végre egy úriember! Én is imádom, de valahogy mindig elfeledkezem róla.
Ezzel a dolog el is felejtve, addig, amíg a shipi megérkezik a rendeléssel. Jön Béla bácsi:
- Misikém, két üveggel kivettem a Grappából, ha kéred az egyiket...
- Persze, de sör is kellene.
- Tudod, az nem gond!
Kávé után behívtam az öreget. Öregnek mondom, mert egy, vagy két évvel idősebb volt mint én.
- Gyere Béla bácsi, megkóstoljuk a Grappát.
Jött is az öreg azonnal. Megbontjuk az üveget, szétáradt a kabinban a fenséges illat. Kis kupicába töltöttem.
- Na, egészség!
- Egészség! - emelte az öreg a poharat .
- Egy sört gyorsítónak?
- Ha nem haragszol, én nem sörözöm a Grappával. Hozok Campari szódát, kérsz te is?
- Én már csak a sörnél maradok.
Hát úgy öt óráig megkóstoltuk az üveggel. Én lenyomtam pár sört, az öreg Campari szódával öblögette. Elköszönt, hogy vacsorakor találkozunk.
- Nem láttad Béla bácsit? - kérdezi a barba a vacsoránál.
- Azt mondta, jön...
Reggel a szakács is őt kérdezi.
- Majd csak látjuk reggelinél.
De nem láttuk. Azt mondja a szakács, hogy biztosan elaludt, ébresszük fel. Nosza a kabinhoz. Kopogtatunk, semmi. Dörömbölünk. Kiszól Béla:
- Majd megyek, most dolgom van...
Kávénál se híre se hamva az öregnek. Dörömbölés, ugyanaz a válasz. Aztán ebédnél megjelent. Micisapkában.
- Ugyan Béla bácsi, csak nem a sapkában akarsz az asztalhoz ülni? - néz rá szigorúan a barba.
- Hát, izé... Most éppen nem..., mert ha... meg... - szabódik az öreg, de csak nem akarja levenni a sapkát. Aztán elvörösödik mint a főtt rák, és azt mondja:
- Jól van, de aztán ne röhögjetek ki.
Lekerül a sapka, és mi nem tudunk szóhoz jutni. Béla bácsi feje lángol! Mit lángol! Tűzvörös! Fantasztikusan színpompás. Aztán persze kitört a röhögés. Percekig tartó, felszabadult, harsány hahota... Ilyen piros hajat még senki se látott.
- Szóval az történt - kezdte Béla bácsi, és mi alig tudtuk abbahagyni a röhögést , hogy beittunk tegnap este a Grappa Juliából. Amikor hazajöttem a kabinomba, eszembe jutott, hogy ma van a hajfestős napom. Világosbarna lett volna eredetileg. Összeállítottam a kenyőcsöt, felkentem a fejemre, és leültem, hogy kivárjam a fél órát.
Közben kinyitottam egy Campari szódát, lement. Aztán a következő is. A harmadikat reggel találtam meg magam mellett félig. Nagyon kellemeset aludtam. Jó ez a Grappa, semmi fejfájás, semmi macskajaj, de azért...
Éreztem, a fejem nem kóser... Egy kicsit fájt is. Valami van... Odanyúlok, hát csupa ragacs. Úristen! Hisz én rajtafelejtettem a vegyszert! Most mi lesz? Gyerünk a fürdőbe, zuhany alá... Mint az őrült álltam neki, hogy lemossam. Egész délelőtt mást se csináltam, az eredményét látjátok...
     
Én viszont délután kifestettem a hídon, ami elmaradt. Nagyon szép lett, mert nagyon ügyes vagyok!

November 23. Csütörtök, Sagunto. Ez a nap jól indult. Hatkor keltem, gyerünk ki telefont keresni. Nagy nehezen találtam, beszéltem az asszonykámmal. Mint mindig, most is csudajó volt. Csak ne kéne mindig olyan hamar befejezni!
Kettőig oké, utána bolondokháza. Kivan a lábam, reggel telefonáláskor megrándult a derekam, szerencsére nem tartott soká.
Ilyen kikötőben még nem voltam... Borzalmas, kint 5-ös, maximum 6-os idő van, mi meg stigózunk a partnál. Előre hátra csúszkál a hajó, de a kötelek nem engedik, ezért rángat, billeg, vitustáncot jár... Mi ilyenkor a teendő: rohanj előre, húzd rá az orrkötelet, szaladj hátra. feszítsd meg a hátsó springet, és közben kirakás, a hajó merülése gyorsan változik! Engedj az orrnak, húzd rá a farát, aztán ahogy előrébb megy az elevátor, akkor az orra bukik le, húzd rá az..., stb., stb. Közben figyelemmel kísérni a rakodást! Hát csoda, ha kivagyok mint a liba?
Este nyolcra átálltunk egy másik rakpartra, ahol nem mozgunk annyira. Hát ez a helyzet a nagy világpolitikában...

November 24. Péntek Sagunto. Négy hónapja kezdtem el a naplómat, négy hónapja jöttünk haza Szarvasról, és mentünk ki a reptérre. Encsike! Megyek haza nemsokára!
Nyugis éjszaka. tizenegytől reggelig aludtam egyfolytában, mint a bunda. Rettentő jólesett, és nagyon hiányzott már! Jellemző, hogy 07.10-kor ébredtem az óracsörgésre, de az már héttől szólt, és nem ébredtem fel rá. És ami még ennél is szebb, olyan, hogy csak a mesében van, délután kettőtől ötig is aludtam! Így aztán az éjszakai szolgálatig már nem volt szükségem az alvásra!
Gyönyörűen beraktam a hajót, fél láb fartrimm, ahogy az elő vagyon írva, Dőlés nulla fok. Persze ez nem olyan, hogy beraktam a hajót, mint egyes MAHART-os barbák nagyképű dumája, aki azt se tudja, merre van a raktár, mert valójában én kezeltem a rakodó-berendezést, és csuda klassz volt úgy rakni, ahogy jólesett, ahogy szükségét láttam, és ebben a spanyolok is partnerek voltak.
22.30-kor indultunk.

November 25. Szombat, spanyol partok. Semmi különös, megyünk.

November 26. Vasárnap, Alborán - tenger. Fáj a derekam is. Az rohadt érzés, amikor az ember tudja, hogy egy rossz mozdulat, és kész. Megrándul, úgy maradsz, nem tudsz megmozdulni. Rohadt, és rettenetes érzés. Újabb adalék, hogy orvoshoz menjek.
Naptárreformot vezettünk be a hajón:
Így következnek a napok: csütörtök, péntek, szerda, kedd, hétfő, kedd szerda, csütörtök ismét. Ennek az a hatalmas előnye, hogy nem kell figyelembe venni miszerint a matrózok szerződésében az áll, hogy szombat déltől vasárnap estig nincs munkaidő! Rám ez persze nem vonatkozik, mert én a napi tizenkét órát, és kikötőben már kétszer is hoztam a 19-20 órát... De hát én csak túlórapénzt annyit kapok, mint az ő félhavi fizetésük...

 

ÁLLÍTSUK MEG A BŰNÖZÉST!

Ez egyszerűen tűrhetetlen! És azt mondom, igazuk van! Persze a hatalmas bűnözési hullám megfékezése komoly erőfeszítéseket igényel még. Valószínűleg ki kell bővíteni a börtönöket. A legegyszerűbb az lenne, ha egyszerűen bekerítenék őket. Drótkerítést húznának, őrtornyokat ácsolnának, ahova géppuskásokat kellene telepíteni. És a bűnök súlyának megfelelően 15-20-25 éveket kell kiosztani a megátalkodott csürhére. Akiknek e bűn az életelemük, az élteti őket, ha a törvényes államrend ellen izgatnak, ágálnak. És természetesen nem szabad bedőlni a trükköknek se! Mert ezek mindenre képesek. Jól kiképzett nyomozókat kell odaküldeni. Spiclihálózatot kell létrehozni. A besúgókat jól meg kell fizetni, hogy a legapróbb szabálytalanság is az éber hatóság tudomására jusson.
Jó ötlet, ha a potenciális bűnözőket megjelölik. A sárga csillag már foglalt, a vörös is. Lehetne, mondjuk kék. Mint az egyesült Európa színe. Ahova most mindenki igyekszik. Annak szellemében cselekszik. Akkor tudhatná mindenki, hogy a legtisztább demokrácia érdekében lettek ezek a megátalkodottak megjelölve.
Mert a demokráciában is harcolni kell a bűn ellen. De csak a törvény adta keretek között! Erre igen kényesek vagyunk. Mert azt tudja mindenki, hogy a demokratikus rendőrséggel szemben mindig lépéselőnyben vannak a bűnözők. Ezért kell a fokozott éberség! Ha tudjuk, mekkora bűnhullámra számíthatunk, akkor eredményesen harcolhatunk ellene. Mert tudjátok meg, ezek a zsiványok képesek arra, hogy a gyermekeket is a bűn fertőjében neveljék. És nem is akarnak ellene tenni semmit!
Azt is el tudom képzelni, hogy elküldik az ötéves gyermeket a boltba, ahol az magyarul fog egy szelet csokit kérni a boltostól! Hallatlan fifikás kijátszása a rendnek, a törvénynek! Az is elképzelhető, hogy János bácsi a postás magyarul mondja majd Juliska néninek, hogy megint írt a fia Pozsonyból (sic! pedig Bratislava! No comment!) Tűrheti ezt egy törvénytisztelő szlovák állampolgár? El lehet menni szó nélkül ekkora törvénysértés mellett? Mit szól majd Európa, ha teret engedtek a bűnözésnek?
Vessétek börtönbe őket! Kerítsétek be őket! Szögesdrót mögé velük! Szigeteljétek el őket! Az ország lakosságának egyötödét! Mert mi azt megcsinálni? Csupán demokrácia kérdése! Bizton számíthattok a délkeleti szomszéd demokratikus közvéleményének és kormányának támogatására!
Mindezt csak azért említem meg, mert a napokban hallgattam a BBC-t, ahol bemondták, hogy elfogadták a szlovák nyelvtörvényt. Ezentúl, hivatalos helyen a magyar a magyarral csak szlovákul beszélhet! (Jé, már akkor is! – beszúrás 2010-ből)
November 27. Hétfő, Trafalgár öböl. Ma négy hónapja érkeztem a hajóra. Reményeim szerint Mikulás körül otthon is lehetnék...

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (16) naan (1) Napló (212) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)