2011. május 31., kedd

Egy eltűnt cég nyomában: volt egyszer egy MAHART - 5. rész

Volt egyszer egy MAHART, ahol több mint 1500 tengerész dolgozott. Közöttük volt Moha és Seafalcon is. Milyen is volt ez a cég, amikor fénykora volt, és ez a hatvanas, hetvenes évekre esett?
Sok dolgot nem szerettünk, de ezt hiszem, minden volt kollégámra vonatkozik, örömmel hallotta ha a parancsnok kimondta:
- Shelterbe megyünk... - minden arc kisimult, mindenki örült, mindenki azonnal jobban érezte magát.
Ez olyan volt, mint valami varázsszó: a békét jelentette a háborgó tengeren. A megnyugvást a veszettül hánykolódó hajózás után. A nyugodt körülményke között elfogyasztott vacsorást, és mély, frissítő alvást, amikor nem dobott ki minket az ágy!
Ugyanis a varázsszó mindig akkor hangzott el, ha a hajó viharban volt, és olyan erős volt már, hogy az észérvek amellett szóltak, hogy keressünk menedéket, dobjunk horgonyt egy szélvédett öbölben, és várjuk meg, amíg az idő megjavul.
Mindenkinek van mesélni való élménye a shelterekről, és a különböző parancsnokokról.
Én legszívesebben a Tata motorosra emlékszem, ahol olyan parancsnok volt, aki bele nem vitte volna a hajót egy közepes viharba se. Ha jött a 7-es erősségű szél, már jött is fel a hídra és elkezdte a térképet tanulmányozni, hova menjünk menedékbe. Mindig alaposan megfontolta a dolgot, és lehető legjobb helyet kereste ki. Ha a Kelet-Földközin volt dolgunk, akkor Kréta szigete alatt hajóztunk mindig, hogy az északi széltől védve legyünk. Nos a parancsnok egyik alkalommal rábökött a térképre.
- Itt dobunk horgonyt! Itt egy jó kocsma van, alig egy kilométerre az öböltől!
Természetesen ez olyan érv volt, ami előtt mindenki meghajolt, meg amúgy is, ő döntött, mi csak egyetérthettünk.
Shelterbe már érkezni is gyönyörűség volt.
A hánykolódás egyre kisebb volt, a hullámok csökkentek, a szél csak jóval később, de szigetközelben már nem volt olyan ereje, hogy felkorbácsolja az öböl vizét. Aztán hamarost az is az árboc fölött fütyült igazán. A partot, amennyire csak lehetett, megközelítettük, és ledobtuk a horgonyt. (Nagyjából azon a vidéken, amit a térkép mutat.


Nagyobb térképre váltás
Másnap ebéd után mentőcsónakot le, és a legszárazabbak: irány a kocsma. A csónak nem maradhat őrizetlenül. Valakinek vigyázni kell. Én akkor kezdő harmadik tiszt voltam, a pia sosem vonzott nagyon, hát én maradtam, és a második pincér.
Amíg a szomjasok kocsmalátogatáson vettek részt, addig mi sétáltunk, süttettük a hasunk a napocskával, fürödtünk, elvoltunk.
Aztán egyszer csak észrevettünk két fürdőzőt. Nem messze tőlünk, egy fiú és egy lány. Odaúsztunk, szóba elegyedtünk velük, kijöttünk, ők maradtak. Mi újra be, úszkálás, ők még mindig fürödték a maratonit.
Gondolom, már nagyon unhatták a vizes banánt, amikor kijöttek.
Nudisták voltak.
Naná, hogy nem másztunk le róluk... Amikor a többiek megérkeztek, bementek megint a vízbe, így aztán dunsztom nem volt, hol tartották a ruhájukat. Szegények, nem gondolták volna, hogy egy ilyen elhagyatott öbölben hirtelen ennyi tengerész veszi őket körül.
Ők azt gondolhatták, amikor az öbölhöz értek, hogy a világ végén, mindentől távol lehetnek, nekünk meg ez az öböl volt a kapocs a világgal.
Ha most azt kérdezed, hogy 1981-ben ez legális volt-e, azt mondom, nem. Addig nem léphet senki partra, amíg az immigrationtől (bevándorlási hivatal) nem kap rá engedélyt.
A barba vállalta ezt a rizikót.
És addig maradtunk, amíg az idő valóban le nem csendesedett (3-4-re), sokszor már a központból kérdeztek rá, hogy ugyan meddig óhajt még ácsorogni?
Aztán eljöttem a Maharttól, és ezzel a shelterezés is megszűnt. Egy hajóbérlő se nézi jó szemmel, ha a hajó áll. Akármilyen vihar van, menni kell. Közel húsz év alatt talán háromszor voltam shelterben, és egyszer én álltam le Marseille-nél (Napló a Petráról, második behajózás), majd itt is olvasható lesz!

2011. május 30., hétfő

Csopaki nyugdíjas találkozó

Szombaton, a meteorológia istenének rosszallása közben megtartották Csopakon a IX. Közép-Dunántúli Regionális Nyugdíjas Találkozót.
Annak ellenére, hoyg ez a kilencedik, és immár hagyománya van, mi először voltunk. Hogymiért, annek ezer oka van. Az első, hogy tavaly novemberben alakultunk.
Az időjárás ellenére nem volt rossz...
A teljesség igénye nélkül készítettem el a videót, mert nagyon sok számot kivágtam, lerövidítettem, remélem, nem lesz túl hosszú, és nézhető. Rólunk csak werkfilm van, mert a színpadon követtem el két rövid jelentet.
Az esőt nem kedveltük, de a műsorban voltak jópofa számok, komolykodás, vidámság...
Csak az ebéd, azt tudnám feledni! A szervezők lehetővé tették hogy a Sétány vendéglőben jutányosan "ebédeljünk". Gulyás volt az ebéd, és egy deci Csopaki Rizling. A bor jó volt, az ebéd nem. Két szem krumpli, egy szem hús másfél deci langyos paprikás, köményes löttyben, egy szelet kenyér... Arcpirító pofátlanság a vendéglő részéről! Amikor szóvá tettük, hogy a leves nem meleg, a pincér azt vágta pofánkban, hogy kint is hideg van...
Utoljára voltam ebben az étteremnek mondott izében...
A délutáni ingyenes vércukor, vérnyomás és koleszterinversenyre már nem neveztem, mert buszra ültünk és hazajöttünk... Nem volt fedett hely, ahol az időt elüthettük volna a késő délutáni program kezdetéig.
Hát ennyi, röviden, de velősen.

2011. május 28., szombat

Szólok...

Minden külön értesítés nélkül:
Ma ne keressetek, ne várjatok bejegyzést, mert elutazunk a IX. Regionális Nyugdíjas találkozóra Csopakra., és előadjuk a sikerszámunkat, a Nem jól van ez így asszonyok címűt!
Sajnos az időjárás más, mint amire számítottunk, de remélem, nem mossa el az esá, nem veri el a jég, minden nagyon szép lesz, minden nagyon jó lesz, mindennel meg lesztek elégedve!
Szóltam, hogy tudd!
Remélem lesz mit, akkor majd mesélek! Fényképezőgép betárazva, a ciabatta most sül, viszek salátát hozzá, mert tésztanapm van!

2011. május 25., szerda

Vészhelyzet a tengeren - 5. rész

Most nem a vészhelyzetekről beszélek majd, hanem arról, hogy mit tesznek a hajózás biztonságának növeléséért a nagy forgalmú helyeken. Gondolj bele, hogy Európa körül a legnagyobb forgalom a Doveri-szoros környékén van. Elvégre a világ három legnagyobb forgalmú kikötője, Rotterdam, Antwerpen, Hamburg itt található.
Százával érkeznek és indulnak naponta a hajók! Mi lenne, ha mindenki arra mehetne, amerre akar... Ezt már elég régen felismerték, és létrehozták itt az első vízi "autópályát", amit TSS-nek hívnak, azaz Traffic Separation Scheme, magyarul forgalomelválasztó rendszer.
Ez annyit jelent, hogy a tengeren kibójázzák az utat mindkét irányban, és közötte egy (a lehetőségekhez képest megfelelően) széles sávot hagynak, ahol tilos hajózni. A tilos persze nem tilos, mert keresztezni, ha szükséges, akkor lehet, de ezzel most nem foglalkozunk. Azzal sem, hogy halászni ott is szabad, és meg is teszik. Azzal sem, hogy vitorlázni is szabad, meg is teszik, és ezzel a hajózás biztonságát "veszélyeztetik" (de ez utóbbi mondat csak humor, ne vedd komolyan, az van benne, hogy a tengerész nagyon nem szereti a vitorlázókat, mert mennek a nagyvilágba, és nincs bennük egészséges életösztön!)
Nos ezek a TSS-ek lassan egyre jobban elterjedtek, és ott tartunk, hogy ha belépsz Ushantnál az Angol-csatornába (La Manche nincs, nem létezik, az csak egy francia név) akkor Hamburgig (azaz az Elbáig) tudsz szeparációs zónában hajózni.
Persze ez a rendszer sem véd meg az emberi hülyeségtől.

Kilenc éve történt, hogy az MV Tricolor autószállító 2002. december 12.-én kijött Zeebruggéból (Belgium) és Southampton felé tartott (Angol-csatorna) összeütközött az MS Kariba konténer szállítóval és elsüllyedt. Mindketten nyugatnak hajóztak, és a keresztező szeparációs zóna csatlakozási pontjánál a Kariba balról előzött, és utána  jobbra, azaz északnak fordult. A Tricolor, hogy elkerülje az összeütközést, el akart fordulni, de a nagy sebességgel haladó hajót a lendület felborította. A harminc méteres vízben az oldalára feküdt, és csendesen kilehelte a lelkét. Innen nincs visszaút, csak az ócskavastelep, ahol évek múlva végezte. Az angolul tudók elolvashatják az esetről szóló Wikipédia cikket itt. Szerencsére tragédia nem történt, mindenkit kimentettek, mondhatni, mindenki jól járt, mert a biztosító fizetett, és a háromezer új autót még egyszer le kellett gyártani...
A Tricolor sokáig feküdt a hullámsírban. Elsőként az volt a vita tárgya, hogy melyik állam területén fekszik, de egyértelmű, hogy Francia vizeken, ezért aztán az ő dolguk volt a hajózás biztonságát biztosítani. Meg is tettek mindent, de a felelőtlen navigáció ellen ők sem tehettek semmit.
Számos hajó nekiment a roncsnak még évek múltán is. Ugyanis a legnagyobb probléma az volt, hogy pont a szeparációs zónák kereszteződésének bejáratánál süllyedt el, ahol a hajók megkezdik a fordulót. Természetesen igen hamar körülbójázták a roncsot. Azonnal megjelent a parti Forgalomellenőrzés közleményeiben, Griz Nez Traffic és Dover Coast Gard félóránkánt közölte a veszélyt. Még aznap megjelent a körzeti rádióadó NAVTEX adásaiban/figyelmeztetéseiben. Egy héten belül megjelent az Admiralitás Notice to Mariners füzetében, amiből a gondos tengerész a térképeit javítja.
Ennek ellenére az első hónapban szinte naponta ráfutottak a roncsra, mert ugye "rutinból" hajóznak sokan...
És később is.
A franciák bevetettek mindent, még helikopteres őrjáratot is. A Wandelaar révkalauza mesélte (Wandelaarnál száll be a pilot, ha Atwerpenbe mész), hogy egy hatalmas konténerszállító ment a roncs felé. Helikopterrel a híd elé mentek, lebegtek, és levideózták, hogy nincs senki a hídon! Gondold el, ilyen helyen az ügyeletes tiszt és matróz valahol partiztak, nem voltak a szolgálati helyükön! A helikopter dudált, sípolt, zörgött, mire megjelent egy gatyás, álmos pasas, aki azonnal pánikba esett, felmérte a helyzetet, és kitért. (Valószínű, hogy a barba - parancsnok - volt.) És ilyen videójuk sok volt a franciáknak, miszerint a parancsnoki hídon senki nincs egy ilyen forgalmas, és veszélyes helyen!
A roncs utolsó darabját 2004. október 27-én szedték ki. a 2871 vadonat új prémium kategóriás autót (BMV, Volvo, Saab) bedaráltak az ócskavastelepen.

2011. május 21., szombat

Szingapúrban vagyunk, ez már a végállomás? - Pancon 3 (23. rész)

Április 19. szerda, Surabaya. Horgonyra kellett állnunk 15-én, mert az autódaru, amit hoztak nem megfelelő. Majdnem felborult és beleesett a raktárba, amikor megpróbálta a második sorban levő márványtömböt kiemelni. De 17-én visszahoztak a konténerkikötőbe, jött egy 120 tonnás autódaru és azóta folyamatosan megy a kirakás.
$###LEAD_END###$
A Pancontól távirat jött, miszerint vitájuk van az átvevővel, és azt a fülest kapták, hogy megpróbálják a hajót visszatartani. Ha ez nem sikerülne, akkor szabotázsakcióktól tartanak. Minden szóba jöhet a munka lassításától a főgép megrongálásán keresztül, tűz, akármi.
Eddig semmi nem történt, de nekem ez az egész misztikus, hihetetlen, értelmetlen. De nem otthon vagyok, ki tudja, mik errefelé a szokások?
P. Feri kint volt a városban, lesántulva jött be. Izomszakadásra gyanakszom.
Ebéd után ki akartam menni. Egy shipchandler kislány felajánlotta, hogy motorral kivisz a vásárolni. Amikor a motorra felültem, a hajójárónál lebzselő taxis nagy patáliát csapott, mert rontja az üzletét. Így nem mentem ki, nem akartam, hogy problémája legyen. Aztán a Kicsivel (matróz) úgy döntöttünk, hogy kisétálunk a kapuhoz, és ott ülünk taxiba. A taxisnak meg megmondtam, hogy állhat a fejére is, senki nem fogja felfogadni a hajóról. Később mondták, hogy el is kotródott hamarosan.
Majdnem a kapunál voltunk, amikor Ony és egy srác motorral utolért minket. Én Ony (shipicsajszi) mögé, Kicsi a srác mögé ült, így aztán motorral mehettünk ki a városba. Ez a kislány – volt vagy huszonöt éves – fantasztikusan motorozik. Én, aki rettenetesen félek motoron utas lenni, tökéletes biztonságban éreztem magam. Pedig ebben az ŐRÜLT ázsiai forgalomban nem egy leányálom vezetni! Osztott pályás autóúton a forgalommal szemben repesztettünk, kacsáztunk a kocsik között, és csodák csodája, senki nem villogott, dudált, vagy ökölrázott ránk! Mondom, ránk, mert amúgy duda, fékcsikorgás meg minden volt… Ám minden simán ment, nem történt semmi azon kívül, hogy megérkeztünk a Tunjungan Plazába, ebbe a fantasztikus bevásárlóközpontba! Vettem egy inget, pár apróságot a szupermarketban. Beültünk egy McDonaldsba kólázni. Ony elment egy trafikhoz, visszajött négy darab cigivel. Rágyújtottunk. Közben mondta, hogy marihuana, itt teljesen legálisan lehet venni. Ha már égett, nem oltottam el, félig elszívtam, aztán odaadtam az indonéz srácnak. Az égvilágon semmit nem éreztem, hogy bármiféle hatása lett volna. Büdös volt, passz. (2010: ez volt életem egyetlen találkozása a fűvel).
Este a hajón vettem négy pólót tíz dezsőért.
Délután jött egy telex a Seascottól, miszerint a Pancon nem alkalmaz minket tovább, így megyünk mindannyian haza. HURRÁ!
De azért nem értem! Miért? Ők kérték, hogy maradjunk. A barba rákérdezett, nem vették a fáradságot, hogy válaszoljanak. Érthetetlen.
P. Ferinek izomrándulása van, jó sánta. Nekem a derekamon van egy seb, nem gyógyul napok óta. P. Sanyinak a combján egy gennyes folt, ami terjeszkedik…
Éjfél körül kész lehetünk a kirakással. Hat óráztunk, dög fáradt vagyok, nap közben nem tud az ember aludni.

Április 20. csütörtök, Surabaya, úton. Éjjel egyre kiraktak, révkalauz 05:20-ra jött. Nem volt semmiféle szabotázs!
Délelőtt jól kialudtam magam, a szél bejár a kabinablakon, csak 28 fok van, kellemes.
Szeretnék egy hordozható számítógépet venni. De most, hogy eldöntetett, hogy hazamegyünk, nem tudom lesz-e elég pénzem?
A huszonnegyedik fejezetnél tartok, illetve azt befejeztem.
Szingába 23-án, vasárnap érkezhetünk. Megyünk, mint a golyó.
Encsike, hallod? Megyek haza, neked! Ez egy délelőtti kávékori puszi! (Itt 14:28 van, otthon 09:28, azaz a délelőtti kávé ideje.)

Április 21. péntek, úton. Még hat nap, és otthon lehetek, ha minden jól megy! Az idő kellemes, hűvös van, 28 fok és a szél is fúj.

Április 22. szombat, úton. Még öt nap! Holnap lesz az utolsó menetőrség!

Április 23. vasárnap, úton, Szingapúr. Letelt az utolsó menetőrség. Délután egy után Szinga elé értünk. Este hétre álltunk horgonyra. Hárman bejöttek a Pancontól. Ők hozták a hírt, hogy a tulaj úgy döntött, hogy a javítás végéig maradok. Ezt nem bánom, tehát nem négy nap van hátra. Burmai legénység fog jönni, húszan lesznek. Holnap délután harmincnégyen leszünk a hajón!
Még két fejezet van hátra, és befejezem az Atlantic Start.

Április 24. hétfő, Szingapúr. Természetesen nem jöttek meg a burmaiak, a javítást elkezdtük.
A tulaj Surabayán megígérte, hogy kapunk légkondit a hajóra, mert tűrhetetlen meleg van. Ebben igaza volt. A hajó holland építésű, csak szellőztetése van, ami az Északi-tengeren való hajózásra nagyon is elég. Tegnap délután bejött a gyár főmérnöke és felmérte gyorsan, milyen a légkondicionáló költsége. Nem tudok összeget, csak annyit, hogy ma kaptunk 14 darab ventillátort, minden kabinba egyet. Nesze neked légkondi!




,

2011. május 17., kedd

Megérkeztünk Indonéziába! - Pancon 3 (22. rész)

Április 1. szombat, úton, Indiai-óceán. Reggel távirat a Seascottól. A Pancon cég érdeklődik, hogy maradna-e 5-6 ember a hajón Singa után. Tisztet nem kérnek, a sztromó, matrózok és gépápolók kellenének. Nem értem, nem reagáltak az üzenetemre, azt se tudom, megkapták-e, és mivel én ajánlottam, hogy maradnék, ezt már tényként fogadták? Vagy valóban nem kell nekik tiszt? Ki tudja? Mindenesetre P. Ferivel jelentkeztünk, Sz. Pista és M. Imre is marad. A sztromó az utolsó pillanatban visszalépett.
Hét fejezet kész, majd meglátom, mire jutok!
Irtó dög meleg van...

Április 2. vasárnap, úton, Indiai-óceán. Klasszul aludtam az éjjel! Jobbról, hátulról fújt a szél (nyugati), befújt a mindig nyitott fürdő ablakán, kellemes idő volt, nem ébredtem fel egyszer sem arra, hogy csorog az izzadság minden vágányomon.
Délelőtt a kávé alatt elkezdett esni, kellemes volt, felüdített mindenkit.

Április 5. szerda, úton, Indiai-óceán. Ma háromszor is megálltunk, minden esetben a 11-es porlasztó csöve tört el. Összesen hat és fél óra állás volt.
Párás, fülledt meleg van. Nagyon hiányzik a légkondi!
Hamarosan elérjük a Krakatau tűzhányót!

Április 6. csütörtök, úton, Indiai-óceán. Délután láttuk meg az első indonéz szigetet, Szumátrától délnyugatra.

Április 7. péntek, úton, Sunda-szoros. Reggel három aprócska hajót láttam, halászoknak néztem, de amint közelebb értünk kiderült, hogy árut és személyeket szállít a szigetek között.
A tizennegyedik fejezetnél járok. Marcsinak gyereket csináltattam, teljesen váratlanul ért engem is. Ezek a szereplők majdhogynem teljesen önálló életet élnek!
Este a Krakatau mellett. Sötétedés előtt kiszúrtam, füstölgött, dolgozik... A sötétben egy egész szép kitörést láttunk Ferivel. A rádióssal minden este kiülünk a külső hídra, a füstmentes oldalra (ahova a szél nem hordja a kémény kormát, mocskát, most állandó jelleggel hátulról fúj a szél) és este nyolcig dumálunk. Mivel Feri a menetiránynak háttal ült, én vettem észre, ahogy a lávacsillagok az égre záporoztak. Utána a hegy tetejét vörösre színezte a kiömlő, izzó massza! Csudaszép, felejthetetlen látvány volt! (Beszúrás 2010: pedig el is felejtettem, most csak csodálkozom, hogy akkor mit láttam!) Később még többször is láttuk, de az első volt a legszebb!


Nagyobb térképre váltás
Én fordultam be a Szunda-szorosba

Április 8. szombat, úton, Jáva-tenger. Megírtam.a tizennegyediket és elkezdtem a következő fejezetet. Most ér az Atlantic Star Rióba.
Hajnalban Djakarta előtt hajóztam.

Április 9. vasárnap, úton, Jáva-tenger. Meleg van. Este megérkeztünk Surabaya elé, kint a tengeren horgonyt dobtunk.

Április 10. hétfő, Surabaya, horgonyon. Bejöttünk Surabaya elé. Soha az életben nem láttam ennyi hajót horgonyon! Halvány fogalmam sincs, mennyit fogunk állni, vizünk alig van, élelmünk viszont fogytán. Tegnap 16.15-kor szívtam el az utolsó cigarettám. Feri sokat baszogat a cigi miatt, de ha Encsikének nem ígértem volna meg, hogy ezen a hajón abbahagyom, nem sok haszna lenne. Így most azt hiszi, hogy a rábeszélése miatt akarom abbahagyni. Hadd higgye.
Két hónapos a naplóm!

Április 11. kedd, Surabaya, horgonyon. Horgonyon állunk. Megérkezett a Pancontól Mr. P. Q. és másik három szivar. A HMS-en keresztül akarnak embereket a kulcspozíciókba.
Jól átnézték a hajót és úgy döntöttek, nem lesz nagyjavítás Szingapúrban, csak a raktárszelvény mozgató hidraulikát kell megjavítani. Pasir Gudang és Szinga között járatják majd a hajót. (Ez mindössze pár mérföldes út, a képen ahol a jelölő van, nagyjából ott van.) A hajógyárban fogjuk megbeszélni, ki meddig marad a hajón.
A horgonyzó hajók között a hetvenegyedikek voltunk, de megfelelő helyen elhelyezett pénzekkel elérte a tulaj, hogy valószínűleg holnap este kikötünk.
Ma estére csónakot rendeltünk, hogy kimehessünk a városba, de nem jött. Szerintem a tulaj mondhatta le, csak a barbát elfelejtette értesíteni.

Április 12. szerda, Surabaya, horgonyon. Nem mentünk be! Dög meleg van, hajnalban óriási felhőszakadással.

Április 13. csütörtök, Surabaya, horgonyon. Nincs még itt az esős évszak, de újabb hatalmas zuhé volt reggel négykor. Ötkor keltem, még nem álltam át a menetből.
A könyv tizenkilencedik fejezetét megírtam. Még 7-8 lesz.
Meleg van továbbra is.
Délután hívtak a kikötőkapitányságról, hogy este nyolc körül bemegyünk.
Nem mentünk.

Április 14. Nagypéntek, Surabaya. Reggel hatkor hívtak megint, és nyolckor pilot a hajón. Tízre kikötöttünk. A kettes raktár tetőit parti daruval a partra rakták, egymásra (négyórányi meló). Utána elkezdték a kirakást, de kiderült, a daru nem éri el a raktár közepét.
Délután az ügynökségről bejött Bajni, és kivitt hármunkat, a barbát, P. Ferit és engem a városba. Először a Warteltől hazatelefonáltunk. Tizenegy percért fizettem 47 600 rúpiát (23,6$). Nem drága.
Utána a President Gardenbe vitt minket az ügynökségi fullajtár. Gyönyörű úszómedence, szabványos 50 méteres, egy másik a toronyugróknak, és egy gyermekmedence. Büfé a földszinten, étterem, konditerem az emeleten. Tenisz és tollaspálya. Első rangú hely. A beugró 5 dezső volt.
Ami hihetetlen: tizenkét magyarral találkoztunk! A General Electric Tungsram gyárat épít Surabayán, ott dolgoznak. Jót csodálkoztunk egymásra, beszélgettünk. A vízből kijövet jól bevertem a sípcsontom, az egyik mérnök a lakásán adott ragtapaszt, fertőtlenítőt. Nagyon szép lakótelepen laknak, egyszintes, háromszobás, légkondis lakást bérel a G.E. 2400$-ért havonta. Kellemeset fáztam a 24 fokos farkasordító hidegben.
Este hétkor betaxiztunk a központba. A taxi abszolút korrekt. Csak az óra állását kellett fizetni, olcsó. Sétáltunk, beültünk egy koreai-japán étterembe. Istenit ettünk! Pálcikával! Előételnek 6-féle saláta: csípős bambuszszeletek, bambuszrügy, cento di bocca, valamilyen fokhagymás zöld izé, vegyes káposzta-sárgarépa igen csípős saláta. Főételnek chilit, sült rizst tojáslepényben, egy zöldséges, rákos, húsos cérnametélt tálat, palacsintatésztában kisütött halszeleteket. Ananászt, dinnyét, papayát kaptunk a végén.
A barba forró szakét ivott, ettől a padlóra került, totálkáros lett.
Vacsora után − 22.00-kor − felhőszakadással egybekötött bejövetel.
Baromi nagy város. Négymillió lakosa van, dinamikusan fejlődik. Az új építkezések teljesen amerikai stílusúak: bevásárlóközpontok, szállodák. Millió triciklis, riksa, iránytaxi, óriási forgalom, jobbra tarts, kész őrület!
Kedvesek, mosolygósak, mások.
Az új, modern épületek tiszták, ápoltak, egyébként sok a kosz, mocsok: Távol-keleten vagyunk.
A cipő, arany olcsó. Vettem egy „eredeti” Reebokot 15 dollárért.
Terima kasim − köszönöm indonézül (szingalézul).



.

2011. május 11., szerda

Húsvét Bukarestben

Ezt még el akarom mondani.
Erdélyből Bukarestbe mentünk, hogy eleget tegyünk a kedves invitálásnak: húsvétkor látogassunk el a román fővárosba. Nos, azért maradt Erdélyre három napunk, mert a vendéglátónk ortodox pap és a családja volt, és ezért a papnak Nagypénteken, Nagyszombaton és Húsvét Vasárnap sok dolga van, ideje jelentős részét a templomban tölti, nincs idejük vendégekkel foglalkozni.
Szombaton este fél tízkor érkeztünk a lakótelepre. A városba a Calea Victoriei-en érkeztünk, és ez kellemes meglepetés volt, mert mást, sokkal csúnyább várost vártunk...


Éjfélkor a vendéglátóink megkértek, hogy menjünk le a templomhoz, és vigyünk magunkkal mécsest (amit részünkre már megvettek). Nem tudtuk, miért.
A templom előtti tér zsúfolva volt emberekkel. (a fotó csak illusztráció) A bejárat előtt kis emelvény, ott volt a pópa (a házigazda), és két másik pap is. Amit megtudtam a szertartásról: Jeruzsálemből viszik a fényt minden ortodox templomba, amit most, szombat éjfélkor kihoznak, és átadják a híveknek. Sajnos egy kukkot sem értettem a szertartásból, de az csodálatos volt, amikor elcsendesedett mindenki, a templom homlpkzatán kigyulladtak a fények:
"Hristos a înviat" - Krisztus feltámadt. A pópa is ezt kiáltotta.


"Adevărat a înviat" - Valóban feltámadt válaszolta a tömeg.


És a fény útjára indult: a papok a híveknek adták, az ő mécseseikről a szomszédaik gyújtották meg, majd ők is továbbadták, percek alatt elért hozzánk is.
- Hristos a înviat - mondta a román szomszédom, amikor megkaptam a fényt.


- Adevarat anviat - válaszoltam (fonetikusan).
Csodálatos volt. A kezedben ott a fény, a szívedben békesség.
Hrisztosz anviat (így ejtik) hangzik a köszönés ezentúl, és a válasz rá: valóban feltámadt.
Majd utána járok, hogy húsvét után meddig köszönnek így a hívek, mert ezt elfelejtettem megtudni.
Ez a lakótelepi templom, ahol Ionel az Istent szolgálja:
Vasárnap délben részt vettünk egy rövid, egy órás istentiszteleten is:
És a templom homlokzata:
Remélem, ti is kellemesen töltöttétek a húsvétot. Mert mi igen.

2011. május 10., kedd

Hogy ne égjen a pofám...

A vén, nyugdíjas tengeri medveként bejártam a világot, és most jutottam el odáig, hogy elmondhatom: voltam Erdélyben is! Ez régóta nyomasztott, de levetettem ezt a terhet is.
Bukaresti meghívásnak tettünk eleget, így aztán kihasználva az alkalmat, három napot és éjszakát Erdélyben töltöttünk.
Kolozsváron aludtunk, másnap rövidke városnézés a belvárosban, amennyit a rozoga lábam és a szűkre szabott időnk engedte. Kézdivásárhelyi cifrapogácsát vettünk Mátyás király szülőháza mellett.
A következő szállás Hidegségpatakán volt Gyimesben, de addig el is kellett jutni. Megálltunk Marosvásárhelyen, útba esett Korond, vettünk is apróságot az út menti árusoknál, Farkaslakán megnéztük Tamási Áron szülőházát, így aztán este hét körül érkeztünk a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségpatakán levő szállásunkra.

A képen látható három kis faházat kiadják turistáknak, ha kedved van odamenni, csak írj, megadom a címet!
A kedves házigazdáink jól tartottak, sajnáltuk, hogy az időnk véges, és délelőtt már mentünk is tovább. Kerülőt tettünk a Gyilkos tóhoz, majd dél felé mentünk Zágonba. Maksán csak egy pillantás Gábor Áron emlékművére, és máris megérkeztünk.
Másnap délelőtt Zágont néztük meg (Mikes Kelemen szülőfaluja). Mikes tölgyfáiból egy hatalmas ág kitörött, abból készült az emlékoszlop, aminek ez a felirata: "Vagyunk akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk." Megszívelendő gondolat.

Ezután átmentünk Csomakőrösre, Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába, onnan Kovászna, rövid séta, majd egy finom ebéd, és délután indultunk Bukarestbe.

2011. május 9., hétfő

Magyarországi nyolcas

Jó lenne tudni, kinek mi jut a címről az eszébe? De arra most nincs lelkierőm, hogy szavazó modult készítsek, és kivárjam, amíg elég sokan kattintanak...
Inkább elmondom, hogy micsoda ez a nyolcas!
Kezdem ott, hogy van nekem egy barátom. Nem titok a neve, Reményik Laci, itt van a honlapja. Nos, őt olyan szerencse érte, hogy harmincéves kora előtt végleg elvesztette a szeme világát. Ne gondold azt, hogy zöldségeket beszélek! nem tudom, melyik könyvének a bemutatóján ő mondta így!
Ugyanis amióta nem lát, kiteljesedett az élete.
Azelőtt hazajött a melóból, egy üveg sör mellett leült tévézni, majd szunya, meló, és egy végtelen körforgás volt az élete.
Amióta vak, megtanult számítógépezni, írt hat könyvet, megszervezte az Ezer arc, ezer talentum klubesteket, ami évek óta tart. Egy "gyenge pillanatában fogadást kötött, hogy egy év alatt vakon kétezer kilométert túrázik. Nem sikerült ez az egy év, ugyanis 8 hónap alatt megcsinálta. Erről született egy könyv is.
És itt jön a képbe a Magyarországi Nyolcas. Ezt ő találta ki.
Elindultak Záhonyból, végig Észak Magyarországon, majd irány a dunaföldvári híd, Szigetvár, Zala, A nyugati végek, Mosonmagyaróvár, Győr, és április 16-án érkeztek Akára.
Ácsteszérről jöttek, innen Súr, Bakonycsernye és Csetény volt az útvonal, ott aludtak, és utána folytatták a túrát Kádártáig.
Szakaszokban gyalogolnak. Szombat reggel leutaznak oda, ahol előzőleg abbahagyták, és nekiindulnak. és így tovább. Hamarost átkelnek Földvárnál a Dunán megint, majd Délmagyarország, egészen Battonyáig, és fel Záhonyba.
Látod már a nyolcast? Ezt a túrát 2008-ban kezdték, és jövőre fejezik be.
Adjon az Isten erőt, egészséget Laci, hogy végigcsináld!
Két kép Akán:
Érkezik a csapat. Csak Laci vak, a többiek természetesen látók. Jobbról az első Oláh Tamás a túravezető, mögötte hátol Reményik Laci.

Vendégül láttuk a csapatot egy félórás beszélgetésre. Reményik Laci ül, a piros dzsekis hölgy előtt-mellett.
 Oláh Tamás fotóalbumát itt megnézhetitek.
Ebből egy kép, mert én is rajta vagyok, amint a falunk térképét mutatom:

Megérkeztünk a Szuezi-csatornához! - Pancon 3 - 20. rész

Március 8. szerda, úton. Megyünk. Vacsora: bugaci pecsenye: sertéshús kockára, hagymát pirítani, hús bele, só, bors, pirospaprika,, mikor majdnem kész paprika, paradicsom belekockázva. Ha kész, rántottát keverünk bele. Sült burgonyával tálaljuk.
(Nocsak, milyen jó kis naplóbejegyzés − beszúrás: 2010.)
Március 9. csütörtök, úton. Edzés, napozás, szolgálat.
Március 10. péntek, úton. Egy hónapja írom a naplómat. Gyönyörű idő.
$###LEAD_END###$
Március 11. szombat, úton, horgonyon Port Said előtt. Reggel nyolckor macskáztunk meg. Ha minden jól megy, holnap átmegyünk a csatornán.
Révkalauz 10.00-re jött, bevitt, a szokásos módon kötöttünk ki: ledobtuk mindkét horgonyt, majd két farkötéllel a partra merőlegesen megkötöttük magunkat (ezzel a módszerrel sokkal több hajót lehet „kikötni”).
Még nem végeztünk a manőverrel, de megszálltak az árusok, akik mindenfélét árulnak, járják a lakóteret és mindenkit halálra idegesítenek. Aztán egymás után érkeznek a lejmolók is: shipchandler, orvos, ügynök, vámos, akik a munkájuk fejében kurva erőszakosan követelnek Marlborót, whiskyt.A legvégén a Kikötőkapitányság emberei, szokásosan ők viszik a legtöbbet. Vizsgálat közben „kiderül”: nincs Suez Canal Certificate-ünk. Úgy látszik Mr. S. nem intézkedett. Da hamar kiderül a „félreértés”. Jött két regiszter, tíz perc alatt „felmérték” a hajót ás mindössze 15 karton Marlboro és 100-100 dollár baksis ellenében kiállítják a megfelelő okmányokat. Hát, mit mondjak? Egyiptom nem sokat változott az elmúlt 11 év alatt, mert 1984-ben voltam itt utoljára a Csatornában.
Közben az árusok üzletelnek. Engem is megállított egy:
Chief, adok neked szuvenírt! − és rakja a kezembe: 3 db. képeslapot, egy igen randa papiruszképet (Nofretete van rajta), egy alabástrom alapzaton fekvő bronz szfinxet (a mai napig megvan − 2010). − menjünk be a kabinba! − ajánlotta.
Van aprópénzed? Görög, olasz, spanyol? − kérdezte. Mutattam neki a fémpénzeimet. − Jaj, nem ilyet, papírpénzt!
Az nincs!
Erre elővett egy réztányért, hogy ez suvenír, egy másikat, hogy ez 50$, de nekem csak 20, és végül itt egy pénztárca a feleségemnek.
Oké, adok mindezért 10$-t. − mondtam.
Alkuszunk még, végül kapott 39 egyiptomi fontot és 10 dezsőt. Az öreg boldogan vigyorgott és elrakta az összes szuvenírt: a pénztárcát, a szfinxet.
Állj öreg! − mondom neki felháborodva. − Ez szuvenír az asszonyak!
Persze chief. Szuvenír! Ha megveszed, hazaviheted és megajándékozhatod vele. − végül gálánsan elővett egy randa bőrhulladékokból varrt kék tevét: − nesze, a gyerekednek... − és vigyorogva elment.
Este itt volt Ali Mohammed is, aki régi ismerőse a magyar tengerészeknek. Elvitte a 8 darab levelemet, jó vastagok voltak, 10 dollárt adtam neki, hogy adja fel. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Ali feladja, igaz, alaposan túlfizettem, de egyike a tisztességes árusoknak, akikben megbízunk, és Alinak ez tőke, nem játssza el a bizalmat! (2010: mindegyik levél megérkezett!). Ő az, aki szabadon járhat, kelhet a hajón, megbízható, és errefelé ez ritka holló!
Mutattam neki az aprópénzeimet a nagy dobozban. Elé tettem, ő beleturkált, kivette az őket érdeklőt, majd hármat elvett, sörrel kínáltam, nem fogadta el, más arab elvitte volna az egész kartont és még lejmolt volna az anyósának is.
A barba egész nap részeg. Megivott másfél üveg whiskyt. Korán reggel jött egy távirat a Pancontól. Kérték, adja meg a berakható konténerek hossz és függőleges irányú súlypontjait valamint a konstanst. Erre tartott egy kiselőadást, hogy ezek milyen primitív barmok, és leadatta telexben a hydrostatikus táblázatot, a teljes tanktáblázatot, majd kifejtette, hogy ezek segítségével ki tudják számolni a stabilitást, a trimmet és a merülést. Ebben speciel igaza van, csak semmi köze a feltett kérdéshez. Tele a tököm a részeges főnökökkel. Előadást tartott arról, hogy milyen tökélyre fejlesztette a tengerésztudományt, de egy döntést nem tud meghozni, ha felelősen kellene dönteni, akkor bemenekül a kabinba. Amíg Port Saidban voltunk, alig lehetett a kabinból előráncigálni, mindenkivel nekem kellett harcolnom, kínlódnom.
Nagyon tele a tököm vele. Már arra gondoltam, hogy írok maszek levelet a Panconnak, és megadom a kért adatokat, de miután a levelet megírtam, a mérgemet kiengedtem, lehiggadtam. Nem éreztem etikusnak a háta mögött bemártani, pedig haj de ez volt a megszokott stílus a MAHART-nál!
Nem lehet vele normális munkakapcsolatot kiépíteni. Mondom neki: − barba, csináljunk mentőcsónak gyakorlatot a hosszú út előtt, letehetnénk a csónakot a vízre.
Nem lehet, van fontosabb dolgunk! − nyilatkozta ki, közben majd elhasalt, olyan részeg volt. Persze semmi dolgunk se volt. És ilyen esetek tömkelege esett meg.
Nem szólok én neki semmiért ezentúl.

.

2011. május 4., szerda

Újra itt vagyok!

Nem vesztem el, csak...
Szóval április elején voltunk Mosonmagyaróváron négy napra gyógyfürdőben. Utána, a sors így hozta, hamarosan indultunk Erdélybe, majd Bukarestbe Húsvétra. De a sors nem nagyon akarta, hogy írhassak a blogjaimba. Ugyanis az internet - szokás szerint - döglődött. Be is jelentettem a T-Comnál, ami egyébként a világ leggagyibb szolgáltatója.
Ellenőrzés. Persze szokás szerint alapból engem néztek hülyének.
- Be van kapcsolva? Ellenőrizte?
- Az anyád... - Ezután kijöttek. Matat, kutat, ellenőriz.
- Légkábelt kell cserélni az oszlopokon - mondta a pasi. - Találtam egy másik érpárt, arra kötöttem, ezért aztán internet biztosan lesz. - búcsúzott.
Elment. Se telefon, se internet.
- Uram, a javításhoz nem kell a házba bemenni, ön mehet nyugodtan külföldre, ha hazajött, ki lészen a hiba javítva. Hazajöttem, nem lett a hiba kijavítva. Telefon a qrva menürendszernek.
- Hát anyagbeszerzésnél áll a dolog... - mondta a kislánka a helpdesknél.
Két nap múlva: - Már kiadták a szerelőknek.
Másnap: - nem tudjuk hol áll a javítás... ki van adva...
- Hol lehet reklamálni? - megkaptam az ügyfélszolgálat ímélcímét. Hát ha szolgáltatni nem is tudnak, ahhoz rendkívül értenek, hogy senkit ne lehessen elérni, mindenkit elrejtsenek az ügyfél jogos felháborodása elől.
Pénteken már üvöltöttem a szerencsétlen ügyfélszolgálatos fiúval.
Tegnap, hétfőn megjöttek.
- Kicsréltük az összes búrát a vonalon - mondta a pasas, bár nem értettem, hogy miről beszél. - Most már kell lenni internetnek.
Persze nem volt.
Jeladó a vonalam végére, megtalálták az oszlopon a megfelelő érpárt, átkötés. Kész, van internet.
Persze akkor sincs!
Ezután vonalvizsgálat a lakásban. A DSL doboz fordítva lett az előző szerelő által bekötve.
Van internet.
Van telefon.
Ilyen egyszerű az élet a T-Comnál.

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (19) naan (1) Napló (215) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)