2019. július 8., hétfő

Hogy kell egy hajót túlrakni? - MV Lys Carrier, 19. rész


Április 3. szerda, úton. Nem lehet semmit csinálni, hat órát ül az ember a hídon, aztán hat órát az ágyban próbál pihenni, de ez nem megy, mert rollázunk, s néha akkorát üt a hajó, hogy majd kiesek az ágyból. Volt olyan, hogy fél méterre feldobott az ágy... Ilyen időben az alvás is megerőltető fizikai elfoglaltság...

Április 4. csütörtök, úton, La Coruña. Éjfélkor befordultunk kelet felé, s a mozgás, ha nem is szűnt meg, de elviselhető lett. Így a számítógépet felvittem a hídra, és pótoltam a mulasztásaimat. Elkezdtem az áprilisi rádió-elszámolást, elkészítettem az útjelentést az előző útról, írom a Naplót. Jó hosszú napnak nézek elébe, mert fél hétkor érkezünk, s a berakást azonnal kezdik, s az előjelek szerint nyolc óra alatt be is raknak.

Berakás orosz módra

Így is lett: negyed kilenckor elkezdték belénk zúdítani a követ (kvarcot viszünk), de olyan sebesen, hogy Leszek nem tudott ilyen ütemben kiballasztolni. Kettőre a rakodásvezető közölte, hogy kész az ömlesztett áru, már csak a 240 tonna zsák (szén) van hátra. Nem tudtam leellenőrizni a merülés szerint, hogy mennyit raktak be, mert még nem fejeztük be a ballasztolást, nem tudtam, mennyi víz van a tankokban. A zsákokat a raktár elejében helyezték el. Ennek fenntartottak mintegy tízméternyi helyet - amit természetesen nem használtak ki teljesen -, minek következtében több mint két méteres trimmünk (az első és hátsó merülés különbsége) lett. A normális úszáshelyzet induláskor általában egy láb, vagy harminc centi. A hátsó merülési skálát nem is lehetett látni. Mire berakták a szenet, elől öt méter, hátul kb. 6 méter tíz centi volt a merülés. A középső merülési mérce szerint negyven tonnával túlraktak.
Mondom Viktornak.
- Nem baj, István, úgyis fel akarok venni még vagy száz tonnát.
- De hogyan, hiszen már így se látszik a hátsó mérce, elől a zsákok miatt nincs hely, csak középre tudjuk felvenni.
- Nem baj - volt a válasz, és egyszerűen nem értettem, hogy miért teszi? Amikor fél hat körül befejezték a rakodást, mondja Leszek, hogy baj van: a kormányszektorba jön be a víz a kormánylapát tengelye mellett, már vagy négy vödörnyi összegyűlt, mindig így szokott lenni, ha túl van rakva a hajó, de ennyire még sose folyt, mindig csak csöpögött.
Megtöltöttük a forepeak (orrtank) ballaszttankot, minek következtében a merülésünk 5,64 méter elől, és 5,91 méter hátul. Ez egy picit segített, most nem folyik be a víz folyamatosan, de azért két óra alatt összegyűlt vagy két vödörrel. Így viszont hozzájön még 88 tonna víz a rakományhoz.
Ehhez nincs mit hozzáfűzni.
Az ember (ha parancsnok), megteszi, hogy felvesz húsz-negyven tonnával többet, bár ennyiért egy nyugat európai (német, holland) kikötőben 5-10.000 dollár büntetést is kiszabhatnak a hajóra.
Ja, reggel elintézte, hogy meghegesszék a munkatutajt. Öt körül hozták vissza. Nem tudom, hogy pontosan mennyibe került, csak annyi ütötte meg a fülem, hogy az ügynök mondja: hatszáz dollárnál kevesebb semmiképpen se lehet. Ezt Viktorunk a saját zsebéből fizeti.
Ja, délután összeállítottam a számítógépet. Leszek készített egy szép kis dobozt neki, ahova pontosan beleillik, és nem árthat, ha a hajó mozog. Bekapcsoltam, szépen csillog, meg villog, csak éppen egy hibaüzenettel kiakadt: hard disk check failure, azaz a winchestert nem tudta "beolvasni";. Ha túlléptem a hibaüzeneten, akkor kérte a rendszer a system disket. Ez persze nincs, mert felhasználói szinten nem adnak a géphez. Erre jön az okostojás:
- István nézd meg, hogy ezek között nincs-e system disk, mert nálunk már minden program CD-n van - és mutat Viktorom három, orosz nyelvű CD-t, mindenféle programmal.
Nehezen ment bele az agyába az a tény, hogy ez egy "annyira elavult komputer", hogy mágneslemez után ácsingózik.

Április 5. péntek, úton. Éjfélkor azzal fogad Viktor, hogy van számomra egy kis feladat. Kétóránként menjek le a kormányszektorba és szedjek össze egy-két vödör vizet.

Mennyi az egy-két vödör?

Ezen ne múljon, gondoltam.
Fél kettőkor lemegyek, hát minden úszik. Összeszedtem vagy hat vödörrel, a padlóról és a kormánygép körül levő tálcából, egy nagy szivaccsal. Közben a hajó dülöngélt, úgy kellett vadászni a vizet, kivárni, amíg odajött a lábamhoz, gyorsan körbetapicskolni, kifacsarni, közben arra is ügyelni, hogy ne essek el, mert a vizes rongyok - amivel körberakták a helyiséget -, az olajos vízben eléggé mozgékonyak. Persze a víz jó olajos, szépen összefogdostam a lakótér összes kilincsét meg ajtaját, mert a WC-be kellett hordani a vizet. Jó háromnegyed órába telt, mire végeztem. Ha közben halászok jönnek, talán vigyáznak ránk, mert az ügyeletes tiszt úr takarít...
Legközelebb háromkor mentem le, akkor, ha lehet, még több volt, most már nem számoltam hány vödörrel szedtem össze, de négy előtt értem fel a hídra.
A következő forduló ötkor következett, hat előtt tíz perccel végeztem.
Jól elfáradtam őrségváltásra.
Ez így megy majd egész úton? Ez az ember így képzeli el az utat Norvégiába?
Ebéd előtt megnéztem a kormányszektort. Száraz, a matrózok a lakóteret cicomázzák. Manu mondta, hogy vagy egy húszkilós hordónyi zsírt belenyomtak a kormánygépbe, most megszűnt a folyás, csurgás, csöpögés.
Ezek szerint Leszek a hunyó! A karbantartás az ő dolga lenne.
Ebédre már megint hal volt! Nagypénteken is, de ez normális, és ráadásul tőkehal, ami valóban finom. De kedden már lómakréla, meg ma is. Ez már sok a jóból.

Április 6. szombat, úton. Viszonylag elfogadható az idő, kicsit billegünk, de nem vészes. Ebédre már vészesebb lett, de elfogadható. Jó 7-es szelünk van, pont szemből, ez csak a sebességet csökkenti, amúgy kibírható. A délutáni őrség alatt 38 mérföldet tettem meg, Viktor éjfélig viszont csak 24-et. Akkor már 8-9-es szél volt.

A Gyűrűk Ura

Olvasom a Gyűrűk Urát. Valami fantasztikusan jó könyv! Ehhez csak annyit, hogy harmadszor kezdtem el, de míg korábban unalmas volt, nehéz, alig emészthető olvasmány, most alig tudom letenni.
Attól tartok, hogy az a kétkötetes könyv, ami régebben a kezembe került, egy "rövidített" kiadás volt, s ha igen, aki meghúzta a másfélezer oldalas művet, szakmájának barbár kontárja volt, pedig az a kiadás még a szocializmusban jelent meg, a 80-as évek elején. És abban az időben még a szükséges szakemberek ott dolgoztak a kiadóknál (szerkesztők, lektorok, stb.).
Ugyanis ahogy olvasom az Európa kiadó gondozásában megjelent három vaskos kötetet, semmi se emlékeztet az előző olvasmányaimra. Nem tudom felfedezni azokat a részeket, amiket már egyszer elolvastam, a 80-as évek végén. Na, mindegy, az a lényeg, hogy igazat adok azoknak az internetes "könyvlistásoknak", akik arra biztattak, hogy olvassam el, és ne mondjak úgy ítéletet, hogy nem ismerem a teljes művet.
Már ismerem, mivel másodszor olvasom a hajón - és így bizonyos részek, fejtegetések sokkal jobban érthetőek -, egy-két dolgot már elmondhatok róla.
Számomra az egyik legfontosabb a nyelvezet: ilyen szép magyar nyelvű szöveggel nem is tudom, mikor találkoztam. Ezért a műfordítót, Göncz Árpádot illeti a dicséret. Olyan a szóhasználata, hogy néha csak ámulok. Nem tudom elképzelni, hogy az eredeti is ilyen igényes irodalmi szöveg lenne, ugyanis a másik Tolkien könyv, a Babó (A hobbit), fordítása sokkal szegényesebbnek tűnik (Szobotka Tibor). Ugyanattól az írótól származik az eredeti, de a két fordítás között ég és föld, már ami a magyar nyelvezetet illeti. Göncz fordítói hozzáállása sokkal "ésszerűbb", mint Szobotkáé. Göncz - szerintem nagyon is okosan - lefordítja a neveket magyarra, nála Zsákos Bilbóról van szó, míg a másikban Mr. Bagginsnak hagyta meg a fordító. A történethez jobban illenek a megmagyarított nevek, mint az eredeti angol helyesírással írottak. Gollam, vagy Szméagol pösze beszéde is Göncznél sokkal élvezetesebb, mint a Babóban leírt.
A történet fantasztikus - nem sci-fi értelemben -, ilyen mesét, mert valóban tündérmese, ahogyan Göncz írja az utószóban, csak egyet lehet írni az irodalomban. Utánozhatatlan, felülmúlhatatlan. Az író elmondhatja, amit Bólyai: a semmiből egy új, más világot teremtettem. Mert a történet egy más világban játszódik, bár az a Föld, de valamikor az oly távoli múltban, hogy a helyszín ma már nem "azonosítható"; amikor még mindenféle népek éltek egymás mellett: törpök, tündék, emberek, hobbitok, orkok, manók, trollok, entek és a jó ég tudja, hogy mifélék. De az a világ "tökéletes", úgy, ahogyan és amilyennek Tolkien megteremtette, történelmet alkotott Középföldének, népekkel telepítette be, nyelveket adott nekik, s mindnek elmondja a szokásait.

2019. április 19., péntek

Húsvét á la orosz parancsnok... - MV Lys Carrier, 18. rész

Hűha! Régen posztoltam naplót... de most a Húsvét aktuális... Mindenkinek Boldog nyuszit és Kellemes Húsvétot kívánok!




Március 31. Húsvét vasárnap, úton. Ez nem igazság: se a gépész, se a matrózok nem dolgoznak szombat déltől vasárnap estig. (Ez nem a húsvét miatt van, hanem általában.)

Húsvét, a la Lys Carrier

Nagyon szép időben hajóztunk végig, Norvégiától a portugál partokig. Azt hiszem, számunkra ez volt a nyuszika ajándéka, mert a mi Viktorunk kissé megfeledkezett rólunk. Azt hiszem, el lehet róla mondani, hogy mint parancsnok, sült paraszt az emberi kapcsolatokhoz. Meg nem kínálna egy révkalauzt vagy hivatalos személyt, ügynököt egy kávéval vagy teával, netán sörrel. (Kénytelen vagyok mindig a saját Nescafémat feláldozni a pilotoknak) Ilyenkor ünnepek táján illene mondani valamit a személyzetnek, meg valami ünnepi kaját elrendelni... Nekem mondjuk annyit mondott, hogy ma nem lett volna szabad kitakarítani a hidat, mert Húsvét van. Amikor elmondtam, hogy túl sok volt a haj a földön, mert Leszek "megfodrászolt", akkor bólintott, hogy: az más.
Ha Heniu, a szakács, nem tett volna ki egy cukorka bárányt az asztalokra (saját pénzből...), nem jöttünk volna rá, hogy ünnep van. Meg a vacsorát megpróbálta Húsvétivá tenni: kétféle sonkát is szelt a hidegtálra, meg főzött kemény tojást. Ez Húsvéti vacsora lenne, ha az a fránya "ha" nem volna:
- ha a tojásra nem öntött volna fokhagymaszószt, ami amúgy elég ízetlen, német vegyészeti bravúr,
- ha a szemre tetszetős sonka nem emlékeztetett volna kísértetiesen a nedves fűrészporra,
- ha a másik sonkáról nem derült volna ki, hogy rakott, és legjobb esetben pikánsan hal ízű.
Borzalmas, amit a korszerű német és holland élelmiszeripar és -technológia az emberek asztalára képes tetetni. (Azért beszélek róluk, mert innen származó kajánk van.) Se íze, se bűze ételek, csak a külcsín számít, semmi más. Szép a csomagolás, szemre hússzíne van a virslinek, csak épp nincs benne hús, tetszetős a sonka, csak éppen olyan ízetlen, mint egy falat hungarocell, gyönyörű a kaliforniai paprika, csak éppen növényi rosttal dúsított, gyorsan romló zöld víz, és a paradicsom hiába szép piros, ha meg lenne cukrozva, akkor bambinak is elmenne, annyi köze van a paradicsom ízéhez. Szegény jövő nemzedék, amelyik majd ezek után nosztalgiázik, és szidja a saját kemikáliáit!
Holnap délben érkezünk Lisszabonba, este ötkor kezdik a kirakást, még nem tudni, hogy hova mehetünk, két variáció volt indulás után: Brake német, vagy Montrose skót kikötő.


ÁPRILIS

Április 1. Húsvét Hétfő, úton, Lisszabon. Megint kegyes volt hozzám a sors: kialhattam magam, csak fél egykor érkeztünk. Majdnem kettő volt, amikor kikötöttünk.
Mivel a kirakást csak ötkor kezdték, ezért kimehettem a városba. Pascal említette, hogy kijönne velem, ha vásárolni akarok. Oké, mondtam. Kávékor szólok Viktornak, hogy akkor kimennénk.
- Rendben, István, de kivel? - Pascal jelentkezik. - Csak a chief mondta, hogy ki akar menni, te még nem kértél engedélyt... - néz a barba a matrózra.
Pascal értetlenül néz a parancsnokra: - Tízkor mondtam, hogy kimennék!
- Igen, de még nem kértél hivatalosan engedélyt.
Hát, mit mondjak, ez nem az én stílusom.
Szóval kimentünk. Az Expo 98 nevű bevásárlóközpontba vitt a 28-as busz. Feladtam négy levelet, ez mintegy 40 perc várakozás után sikerült is. Később jól lejártam a lábam, de Scholl márkájú papucsot nem kaptam, pedig mást nemigen tudok hordani, így kénytelen kelletlen vettem egy 44-es Adidast. Azt viszont nem vettem figyelembe, hogy Portugáliában vagyunk, és úgy jártam, mint a Brazíliában vásárolt cipőimmel: egy számmal kisebbek, mint ami európai számozásként rá van írva. Van Szabolcsnak vásárfia, ha rámegy a lábára. Csak látnám most az asszony arcát, amikor e sorokat olvassa.
Taxival kellett visszamenni a hajóra, mert a 28-as fél óránként jár, s az orrunk előtt ment el. Ha visszamegyünk a hajóra, majd Manu megy ki, ezért Pascalnak, nekem meg a rakodás miatt kellett igyekeznem.
A kirakás már ment, amikor visszaérkeztem.

Nő a hajón?

Valami dolgom támadt a matrózokkal, megyek Manu kabinjához, az ajtó tárva-nyitva, nagyban bagóznak, a füstöt vágni lehet, s a széken egy bájos kis hölgy ücsörgött és sört ropogtatott.
- Boa tarde, senhorita - köszöntöttem, bár fogalmam se volt, ki fia-borja.
- Az elsőtiszt - mutatott be Manu, erre a hölgyike felugrott, odajött hozzám, puszi jobbról, puszi balról, és bemutatkozott, hogy ő Manu húga. Itt tanul, Coimbrában, az orvosegyetem negyedéves hallgatója, még három éve van hátra.
A dolog az dolog, a két fiatalembernek ki kellett jönni a deckre, így a kislány is kikísérte őket. Amíg a bátyja dolgozott, elmondta, hogy a Zöldfoki-szigetek kormány-ösztöndíjasa, mert egyébként nem tudná a család megfizetni az egyetemi költségeket. A papa vagyonára jelzálogot tettek, és ha nem térne haza Santiagóba, a fővárosba dolgozni, akkor elárvereznek mindent, hogy a pénzt visszafizessék. Egyébként tíz év alatt kell a keresetéből törleszteni, húsz százalékos kamattal. (Azért az otthoni rendszer jobb, már ami a visszafizetési feltételeket illeti.)
Amikor elment a bátyjával, megint kaptam két puszit, de nemcsak én, hanem mindenki.
Kedves, bájos teremtés.

Április 2. kedd, Lisszabon, úton. Ötkor fejezték be a munkát, fél hatkor indultunk. La Coruñába (Spanyolország északnyugati csücske, focibarátoknak: Deportivo la Coruña) megyünk, és ömlesztett kvarcot viszünk Thamshavnbe, Erikékhez. Nincs messze Muruviktól, mindkettő a Trondheimfjorban van.
Amint kiértünk a lisszaboni fok takarásából elkezdtünk veszettül lityegni. Az üres hajó alá vágnak hullámok, s ilyenkor az egész beremeg, de úgy, hogy a híd majd kiszakad a helyéből. A sebességet vissza kell venni, ez valamelyest segít, de nem túl sokat.
Szóval megyünk.

2019. március 10., vasárnap

Hallgassunk tengerésznótát: 18. Greenland Whale Fisheries by The Pogues

A The Pogues együttes verzióját mutatom meg. Nekem nem ez a felvétel a number one, de ehhez találtam szöveget, így ezt mutatom.
Ez egy nagyon régi dal, már az 1600-as évek közepén is énekelték, s nem csoda, ha a szövegét nézzük, sok változat kering.



In eighteen hundred and forty-six
And of March the eighteenth day,
We hoisted our colors to the top of the mast
And for Greenland sailed away, brave boys,
And for Greenland sailed away.

The lookout in the crosstrees stood
With spyglass in his hand;
There's a whale, there's a whale,
And a whalefish he cried
And she blows at every span, brave boys
She blows at every span.

The captain stood on the quarter deck,
The ice was in his eye;
Overhaul, overhaul! Let your gibsheets fall,
And you'll put your boats to sea, brave boys
And you'll put your boats to sea.

Our harpoon struck and the line played out,
With a single flourish of his tail,
He capsized the boat and we lost five men,
And we did not catch the whale, brave boys,
And we did not catch the whale.

The losing of those five jolly men,
It grieved the captain sore,
But the losing of that fine whalefish
Now it grieved him ten times more, brave boys
Now it grieved him ten times more.

Oh Greenland is a barren land
A land that bares no green
Where there's ice and snow, and the whalefishes blow
And the daylight's seldom seen, brave boys
And the daylight's seldom seen.

2019. február 17., vasárnap

Hallgassunk tengerésznótát: 17. John Kanaka (US shanty)

Jaj, de sokszor mondtam már, hogy nagy kedvencem egy tengerésznóta, és most muszáj ismételnem magam: a John Kanaka nagy kedvenc! És megint ott vagyok, hogy nem tudom, melyik verziót osszam meg, mert mindegyik valamiben különleges. Azt hiszem, megint kiteszek több verziót.
Az első, ahol látszik, hogy ez bizony shanty (is, mint annyi sok népdal):




A következő a FIDDLER'S GREEN - "John Kanaka" - Irish Pub Cup Song (live in Bremen 2017), azért, hogy megint jöhessen a komment, ez nem is shanty, hanem ír kocsmadal... Pedig de!



A következő egy angol bandától, a Skinny Listerstől, és kiteszem hozzá a dalszöveget is:



I heard, I heard the old man say, hey
John kanaka kanaka tura yay, 
Today is a holiday
John kanaka kanaka tura yay, 
Tura yay, oh, tura yay,
John kanaka kanaka tura yay,
We’ll work tomorrow, but not today
John kanaka kanaka tura yay, 
We’ll work tomorrow, but not today
John kanaka kanaka tura yay, 
Tura yay, oh, tura yay,
We’re bout aaway from frisko bay
John kanaka kanaka tura yay, 
We’re bout away the break of day
John kanaka kanaka tura yay, 
Tura yay, oh, tura yay
John kanaka kanaka tura yay,
Hal away, oh hal away
John kanaka kanaka tura yay, 
Oh hal away and earn your pay
John kanaka kanaka tura yay, 
Tura yay, oh, tura yay
John kanaka kanaka tura yay.

2019. január 30., szerda

A norvég tavasz szépségei és Viktor akciói - MV Lys Carrier, 17. rész

Március 25. hétfő, Husnes, úton, Karmøy. Mára Viktor teljesen rendbe jött. Amikor két óra alatt beraktuk a 450 tonna alumínium rudat egészen jó kedve kerekedett. Csak egyszer szólta el magát:
- Lehet, hogy az én hibám volt, István, tegnap a tutaj. De addig nem volt semmi baj.
Még jó, hogy nem akarta rám kenni. És nem is volt baj, mert addig nem csináltunk hülyeséget!
A viking tavasz frankó tud lenni, ha akar. Ma reggel, amikor hét óra tájban kikecmeregtem a deckre, úgy havazott, mint a radai jó nyavalya!
Később csak az eső esett.
De a viking istenek könyörületesek velünk, mert manőver előtt alábbhagyott, majd elállt. Karmøybe hamari utunk volt, mindössze negyven mérföld, végig révkalauzzal. Menet közben nagyon sajnáltam, hogy nincs szép idő, mert valami fantasztikus tájakon jöttünk keresztül. Néhol alig volt 150 méter a két part között, sok-sok apró sziget, és viszonylag sűrűn lakott terület. Elmentünk egy sziget mellett, ahol egy ősi templom állt. A pilot elmondta, hogy ez volt a székhelye az első norvég királyságnak. Szívesen készítettem volna egy fotót, de hát "viking tavasz" van, és az istenek berágtak valamiért, s ekkor már zuhogott az eső, alig lehetett ellátni egy kilométerre.
Érkezéskor totálisan eláztunk, igazi manőver volt, mert a szél is fújt. Utána raktárnyitás, és azonnal elkezdték a berakást. A gyár rakpartján állunk. Éjjel tizenegyig dolgoznak, s holnap be akarják fejezni. Nem is lenne baj, csak ne lenne annyi eső az égben, és az mind ide zuhog. A fülem és az orrom lefagyott, a nadrágom szára csupa víz, és nincs váltani, mert mindkét rend melós ruha rajtam van. Áldom az eszemet, hogy megvettem otthon a kínai boltban a legolcsóbb "suhogós" dzsekit, most mindenki irigyli, hogy milyen klassz munkáskabátom van, jó meleg, és viszonylag vízálló. Meg a kesztyűm is megfelelő. Egy ezresért vettem a diszkontban, síkesztyű, és ha nem is vízálló, még akkor se fázik benne a kezem, ha csurom víz, mint most is, mert a testmeleget csodásan megtartja.
Ennyit a viking tavaszról.

Március 26. kedd, Karmøy. Nem tudom, említettem-e, hogy milyen szép tud lenni itt a tavasz? Ragyogó napsütésre ébredtünk, az ég kék, csak apró felhőpamacsok látszanak a környező dombok felett. Körülöttünk legalább tíz apró szigetecskét számoltam meg, a farmok házainak piros cserépteteje messzire látszik. A távolban magasabb hegyek kéklenek, némelyik hósapkát visel. Ha megerőltetem a szemem, ki tudom venni azt a templomtornyot is, amelyik mellett tegnap eljöttünk, ahogy a hajózási időjárás-jelentésben mondják: jó a láthatóság. A hajó körül madarak repdesnek, csak nem csiripelnek, hanem rondán rikácsolnak, mert sirályok. Hideg sincs, már nem kell a dzseki, elég rajtam a két rend melós gönc.
És ehhez az eldugott, Isten háta mögötti helyhez képest, óriási hajóforgalom. óránként mennek el mellettünk, mi meg stigózunk (előre-hátra csúszkálunk) rendesen. A műszakvezető szerint évi ezer hajót szolgálnak ki, erre mondják pestiesen, hogy: nem semmi! Hiszen ez "csak" egy gyári rakpart, a helyi alumíniumkombináté. Kirakják a nyers alumíniumot, s elvisszük a finomítottat, vagy a készárut. Mi 6-7 méter hosszú, 20-35 cm. széles rudakat és hatalmas dróttekercseket rakunk be. A melósok nagyon szépen dolgoznak, így aztán nyugi van.
Délelőtt három nagy doboz érkezett, kaptunk egy új számítógépet. A régi technikai dinoszaurusz, 286-as processzorral, s ezer éves Olivetti mátrixnyomtatóval.
Ahogy az ilyenkor célszerű a korszerű technika esetében, Viktor bepakoltatta az irodába az asztal alá, gondosan visszaragasztva a fedelét, s aki akar, ott gyönyörködhet benne.
Az eszem megáll!
Viktor magába mélyedt, és úgy döntött, hogy ő a hunyó a tutajt illetően, és ezért mindent megmozgatott, hogy - lévén alumíniumgyár -, szerezzen valakit, aki meghegeszti a tutajt (az is alumínium). De közeleg a Húsvét, senki se hajlandó idetolni a viking felét... Pedig készpénzfizetést is felajánlott a barba (saját zsebből). Most aggódhat tovább, hogyan adja be az esetet a tulajnak és Bambasznak, bár ez utóbbi nem nagyon számít.

Március 27. szerda, úton. Nem történt semmi feljegyzésre méltó, s ha más nem, akkor ez a jó hír.

Március 28. csütörtök, úton. Készítem a hó végi adminisztrációt. Este elértük Dovert, így fel tudtam hívni az asszonyt.
Utóbbi beszélgetéseink alkalmával mindig megkérdem: - megjött a levelem?
Nos ma nevetve mondta, hogy mindkettőt megkapta egy nap eltéréssel. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért késett ennyit a rotterdami?

Március 29. Nagypéntek, úton. A mai nap szenzációja egy telex volt. A M/V Skagenről (a cég egyik hajója) érkezett Leszeknek címezve. Andrzej von Mallek küldte, a hajó parancsnoka, és azt írja, hogy készül vissza a Lys Carrierre, csak a papírjait intézi el előbb.
Kérdem Leszektől, hogy a von Mallek csak vicc, ugye? Nos, nem: azért kell az összes hajózási papírját újra kiállítatnia, mert visszavette a nagyapja nevét, ami von Mallek volt, ezt ugye a szocializmusban nem engedélyezték, a papa egyszerűen a Mallek nevet adhatta tovább.
Ha április elseje lenne, akkor Leszek tréfának vélné, így viszont nagy a találgatás, hogy mit jelent? Talán Bambasz nem jön vissza? Na, majd meglátjuk.

Március 30. szombat, úton. A hajózási kiadványokat javítottam, nagyon "nemszeretem" munka, de meg kell csinálni.

2019. január 7., hétfő

Hallgassunk tengerésznótát! - 16 Muirsheen Durkin by Irish Rovers

Ez is egy olyan tengerésznóta, ami az ír népzenéből ered. Egy ír kivándorlóról szól, aki az aranyláz idején próbál szerencsét Kaliforniában.
A dal sok kiváló együttes feldolgozásában hallgatható a Youtube-on, és nagyon sok shanty válogatásban szerepel.



In the days when I was courting, I was never tired resorting
To the alehouse and the playhouse, and the other house besides.
But I told my brother Seamus, "I'll be off now and grow famous
And before that I return again, I'll roam the whole world wide."
So, it's goodbye Mrs. Durkin, I'm sick and tired of workin'.
No more I'll dig your praties, no longer I'll be poor.
As sure as my name is Barney, I'm off to Califarny.
Instead of digging praties, I'll be digging lumps of gold.

Well, I've courted girls in Blarney, in Antrim and Killarney,
In Dublin and in Kerry, down to the coves of Cork.
But I'm tired of all this pleasure, so now I'll take my leisure.
And the next time that you hear from me, I'll write you from new York.

So, it's goodbye Mrs. Durkin, I'm sick and tired of workin'.
No more I'll dig your praties, no longer I'll be poor.

As sure as my name is Barney, I'm off to Califarny.
Instead of digging praties, I'll be digging lumps of gold.

When I landed in America, I met a man named Burke.
He told me if I'd stay a while, he'd surely find me work.
But work he didn't find me, so there's nothing here to bind me.
I'm bound for San Francisco, in Califor-ni-yay!

So, it's goodbye Mrs. Durkin, I'm sick and tired of workin'.
No more I'll dig your praties, no longer I'll be poor.
As sure as my name is Barney, I'm off to Califarny.
Instead of digging praties, I'll be digging lumps of gold.
Well, I'm now in San Francisco, and my fortune it is made.
My pockets loaded down with gold, I'll throw away my spade.
I'll go back to dear old Erin, spend my fortune never carin'.
I'll marry Queen Victori', Mrs. Durkin for to spite.

So, it's goodbye Mrs. Durkin, I'm sick and tired of workin'.
No more I'll dig your praties, no longer I'll be poor.
As sure as my name is Barney, I'm off to Califarny.
Instead of digging praties, I'll be digging lumps of gold.

2018. december 28., péntek

Hallgassunk tengerésznótát! - 15. Go To Sea No More by Irish Sea Sessions

Itt az ideje, hogy meghallgassunk ezt a nótát is. Sajnos ez rám is igaz, már ami a címben van, többet nem szállok tengerre...
Azt nem tudjuk, hogy az angol kereskedelmi flotta matrózainak a nótája, vagy amerikai eredetű... de ez nem is számít, hiszen egy jó kis shanty-ról van szó!

One theory is that this song originates from the British Merchant Navy way back. Whether it was originally penned by an Irish, English, Scottish or Welsh crew is not known. Possibly a collaboration? Many folk songs get changed slightly over the years and different versions then become Irish, Scottish or whatever. Another theory is that it originates from the USA (San Francisco) and the original writer could be from almost anywhere! Basically it is a good folk song with advice for seafaring men from all around the world!




When first I landed in Liverpool I went upon a spree Me money alas I spent it fast Got drunk as drunk could be And when that me money was all gone 'Twas then I wanted more But a man must be blind to make up his mind To go to sea once more Once more, boys, once more Go to sea once more But a man must be blind to make up his mind To go to sea once more I spent the night with Angeline Too drunk to roll in bed Me watch was new and me money too In the morning with them she fled And as I walked the streets about The whores they all did roar There goes Jack Spratt, the poor sailorlad He must go to sea once more Once more, boys, once more Go to sea once more There goes Jack Spratt, the poor sailorlad He must go to sea once more And as I walked the streets about I met with the Rapper Brown I asked him for to take me on And he looked at me with a frown He said last time you was paid off With me you could no score But I'll give you a chance and I'll take your advance And I'll send you to see once more Once more, boys, once more Send you to sea once more I'll give you a chance and I'll take your advance And I'll send you to see once more He shipped me on board of a whaling ship Bound for the arctic seas Where the cold winds blow through the frost and snow And Jamaica rum would freeze But worse to bear, I'd no hard weather gear For I'd spent all money on shore 'Twas then that I wished that I was dead And could go to sea no more No more, boys, no more Go to sea no more 'Twas then that I wished that I was dead And could go to sea no more So come all you bold sea faring men Who listen to me song When you come off them long trips I'll have you not go wrong Take my advice, drink no strong drink Don't go sleeping with them whores Get married instead and spend all night in bed And go to sea no more No more, boys, no more Go to sea no more Get married instead and spend all night in bed And go to sea no more

2018. december 20., csütörtök

Hallgassunk tengerésznótát: 14. Drunken Sailor - Irish Rovers

Az egyetlen olyan tengerésznóta, amit magyarul is ismerünk, sok-sok feldolgozása létezik, én Karádi Katalin előadásában ismertem meg. Mára sok-sok változat van... számomra legviccesebb kategória: "gyermekdal"... szóval nézzük az igazit:




A szöveg ott van a videón, tessék, lehet követni, lehet dúdolni vagy az üres viszkis üveget lóbálva óbégatni!

2018. december 19., szerda

Hülye vagyok, nem tengerész, így helyes a parancsnok esetében - MV Lys Carrier, 16. rész

Március 22. péntek, úton. Husnes az egyik, Karmøy a másik norvég hely, ahova megyünk. Husnes állítólag lakott hely, a másik csak egy gyár.
Utálom a halat. A tengerit. Illetve a "lómakrélát" (horse mackerel?), ráadásul négyszer egy héten. Délben a három darabból csak kettőt tudtam nehezen legyűrni, a harmadiktól egyszerűen megundorodtam. Ilyen még nem fordult elő velem, mert tudvalevő, hogy mindenevő vagyok, és minden kaját szeretek. De a tengeri halból egyelőre elegem van, bár ha Leszek, mondjuk Norvégiában, megint fogna olyan félszegúszókat, és azt párizsiasan elkészítené Henryk, akkor azt megenném.
A kenőcs nagyjából elmulasztotta a piros foltjaimat, és teljesen megszüntette a viszketést.

Március 23. szombat, úton, Husnes. Már tavasz van, itt is, Erikéknél, ma mínusz négy fokkal köszöntött ránk, amint beértünk a Kors fjordba (Korsfjorden). De aztán nyolckor, érkezéskor verőfényes napsütésben manővereztünk, és egész nap kellemes volt az idő, mindössze a téli ruhám, rajta az overallom, és a meleg dzsekim meg a kötött sapkám kellett ahhoz, hogy ne fázzak. Napközben felment 10-11 fokig a hőmérséklet.
Akár hiszitek, akár nem, azért ez a Norvégia szép ország. Mindenesetre a fjordok, ha szép az idő, akkor valami csodálatos látványt nyújtanak. A hóhatár mára felkúszott olyan 80-100 méterre, a parton már látni a serkenő füvet, a hegyoldalakban egyre kevesebb a hó, a fenyves veszít fehérségéből, egyre inkább a zöld szín kezdi uralni a környéket. A magasban persze hófödte csúcsok övezik az öblöt, de ez számomra már csak holmi dekoráció, nem jelent fogvacogtató hideget. És ezek a csúcsok nincsenek is túlságosan messze. A parton van vagy két-háromszáz méternyi viszonylag sík terep, ahol az emberek élnek, s mögötte a magas hegyek. Persze az is túlzás, hogy "emberek élnek", mert bizony alig látni valakit. A part mentén kanyarodó úton jó, ha egy-két autót látni, persze ma szombat van, nem dolgozik a kikötő, nincs nyüzsgés, még norvég mértékkel se. Amit hiányolok, az a madarak (vagy jegesmedvék) csicsergése, de lehet, hogy hamarosan az is megérkezik...
Estére dög fáradt lettem, mert egész nap a hajóoldalt festették a matrózok, a barba és én kiszolgáltuk őket.
Kíváncsi vagyok, hogy Viktorra mennyi büntetést sóznak rá, amiért összecsepegtettük festékkel a kikötő vizét? Persze, ha szerencséje lesz, akkor megússza. Engem biztosan tíz perc után elkaptak volna. (Később megtudtam, hogy a skandináv országok nem veszik túl rossz néven, ha hajót festenek a kikötőikben.)

Március 24. vasárnap, Husnes. Tegnap este fél nyolckor beájultam az ágyba, így aztán nem csoda, ha hajnali fél négykor már zuhanyoztam. Úgy látszik, a korral jár, már nem tudok tizenórákat aludni, még akkor se, ha hagynak, bár ez sose volt rám jellemző.
Feljöttem a hídra, Naplót írok, adminisztrálok, van egy kis restanciám a rádiónaplóban, elkezdem a hó végi túlóraelszámolást, meg teszek-veszek, reggel folytatjuk a festést...

Tengerész vagyok, nem hülye...

Ez a mondat, vagy inkább szólás, sokszor elhangzott a magyar hajókon. Most, Viktor esetében talán fordítsuk meg, mert rá nézve úgy igaz, legalább is ma...
Mint írtam, reggel folytattuk a hajóoldal festését. Ez az úgynevezett száraz-nedves rész, amit azért hívnak így, mert amikor a hajó üres, akkor víz felett van, amikor le vagyunk rakva, akkor víz alatt. A fotó csak illusztráció. A hajó alsó, sötétebb részéről van szó.
Tény, hogy fontos a megfelelő karbantartása, a megfelelő festékkel való lefestése. Amikor Greenore-ból eljöttünk, Viktor beszélt a tulajdonossal, és hallottam, hogy csak úgy igenel, és persze, lefestjük, amint lehet, mondta. Ez erre a részre vonatkozott, mert a tulaj az őszi javításkor elspórolta a festést, majd a személyzet, mondta, és milyen igaza volt.
Szóval Viktor teljesen lázba jött, hogy szombaton reggel érkeztünk, az idő is szép, és van két napunk, hát akkor hajrá, gyerünk, festés. Minden ballaszttankot kiürítettünk, hogy minél nagyobb részt le lehessen kezelni. Ettől aztán olyan a hajó viselkedése, mint a vitorlásé. Hatalmas szabad oldal, amibe vígan belekap a szél...
Nem is volt baj, egészen ma délutánig.
A part felőli oldalon kezdték tegnap, így aztán mire Leszek ma reggel végzett a kiballasztolással, a part melletti hajóoldal még jobban kiemelkedett, mint tegnap, és volt vagy egy méteres szakasz, ami most kilátszott a vízből, úgyhogy azt is le kell festeni, volt a parancsnok utasítása. Mivel a tutaj, amiről Manu és Pascal festett, az orrnál volt, Viktor nagy sebbel-lobbal meglazította az orrköteleket és springet (hátratartó kötél), majd rohant hátra, hogy behúzza a hajó farát, ezáltal az orr eltávolodik a parttól, s a tutaj mehet a hajó és a rakpart közé.
- Nem lesz jó, Viktor - mondtam, mert láttam, hogy feltámadt a szél, s a hajó orra kezdett lassan visszacsúszni a part mellé.
- No problem - volt a válasz - le kell festeni, muszáj... -, és rohant, futott, intézkedett, látszott, hogy elemében van, irányított mindenkit, ide fuss, oda menj, ezt húzd meg, azt ereszd meg...
Manu és Pascal a tutajjal bement a résbe, és festettek. Már jól a közepe felé járhattak, amikor látom, hogy a szél egyre jobban a parthoz tolja a hajót.
- Viktor, látod? - kérdeztem. Nem felel, de arra nézett, amerre én álltam. - Beszorulnak, nem látod? - Viktor nem felel. Szerencsére a hajó megállt, erre hátraszaladt, és a farkötelet megfeszítette, aminek következtében a hajó orra megint kifordult. Visszajött, hogy kezelje a tutaj kötelét. - Minden rendben? -, kérdezem, de ő csak furcsán néz. Megint szólok, hangosabban, nem felel, csak bámul előre. Hátrafordulok, és látom, hogy a hajóorr szinte vágódik a partnak. Hát persze, a szél kénye-kedve szerint játszott az ezertonnás hajótesttel, mi az az egy farkötél, a nylon, megnyúlik, és nem tartja meg a hajót. Na meg a csörlő dobja is egészen kicsi, azon könnyen megcsúszik a kötél... Már elérte a hajóoldal a tutajt, Viktor meg csak bámul...
Rákiáltottam a két matrózra:
- Menjetek fel a rakpartra! - kétszer se kellett mondanom, mint a nyúl, úgy iszkoltak fel, bár a nyúl nemigen szokott felmászni sehova, de most vegyünk egy ilyen különlegest (viking nyulat...). Manu és Pascal, no meg jómagam is, eléggé betojtunk, mert a tutaj már feltámaszkodott a rakparton, és elkezdett recsegni-ropogni. Szerencsére megfogta a hajót. Viktor meg csak bámul előre, mint aki nincs magánál.
Odamentem hozzá, és szinte kiabálva mondtam: - menj hátra, húzd be a hajó farát, én addig kirángatom a tutajt. - Erre valami színt kapott az arca, ész nélkül rohant hátra, és csinálta, amit mondtam. Én, mint az eszelős kirángattam a tutajt, előre egészen az orrig, ahol már nem lehetett baj.
Utána már nem érdekes.
A tutaj úgy nézett ki, mint az a könyvelő, aki Tysonnal vívott három menet. Nyeklett erre, lógott arra, lyuk itt, amott meg felhasadt, és az egész úgy összegörbült, mint a könyvelő.
Azt hiszem, Viktor totálisan elvesztette a cselekvőképességét, agyilag lemerevedett, amikor látta, hogy baj lesz, cselekvőképtelen lett.

2018. december 12., szerda

Hallgassunk tengerésznótát: 13. Fiddler's Green by The Dubliners

Nézzük, mit ír róla a Wikipédia:
"Fiddler’s Green (szó szerint fordítva a Hegedűs földje, vagy a Hegedűs zöldje) megtalálható a régi ír legendákban, ahol egy tengerész aki egy evezővel a vállán járja a világot addig, míg nem bukkan olyan emberekre, akik megkérdik, mi az, amit cipel. A legenda eredetét az Encyclopedia of Things that Never Were könyve Homérosz Odüsszeiájában keresi, melyben Odüsszeusznak a jóslat szerint egyetlen módja, Poszeidón kiengesztelésére és a boldogság elérésére, hogy vesz egy evezőt és addig megy, míg egy földön meg nem kérdezik tőle mit visz, és ott áldozatot mutat be a tengeristennek.
A World Wide Words szerint abban különbözik a hagyományos mennyországtól, hogy a Fiddler’s Green a földön van, és ide azok a tengerészek kerülnek, akik a parton halnak meg. A luxus és semmittevés mitikus országának írja le, korlátlan rumellátással, nőkkel és dohánnyal." link a szócikkhez




As I roved by the dockside one evening so fair
To view the salt waters and take in the salt air
I heard an old fisherman singing a song
Oh, take me away boys me time is not long

Wrap me up in me oilskin and blankets
No more on the docks I'll be seen
Just tell me old shipmates, I'm taking a trip mates
And I'll see you someday on Fiddlers Green

Now Fiddler's Green is a place I've heard tell
Where the fishermen go if they don't go to hell
Where the weather is fair and the dolphins do play
And the cold coast of Greenland is far, far away

Now when you're in dock and the long trip is through
There's pubs and there's clubs and there's lassies there too
And the girls are all pretty and the beer is all free
And there's bottles of rum growing on every tree.

Where the skies are all clear and there's never a gail
And the fish jump on board with one swish on their tail
Where you lie at your leisure, there's no work to do
And the skipper's below making tea for the crew

Now I don't want a harp nor a halo, not me
Just give me a breeze and a good rolling sea
I'll play me old squeeze-box as we sail along
With the wind in the riggin to sing me a song

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) Black Irish Band (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) Bosun's Alphabet (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) capstain shanty (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) Ciprus (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) D.D.E.. (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Fairport Convention (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fiddeler's Green (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) Greenore (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Hans Albers (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) Husnes (1) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) ír népdal (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) Karmöy (1) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) Kıbrıs (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) lirycs (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (19) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) naan (1) Napló (236) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) norvég (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rolling Home (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (26) Sharpness (5) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Listers (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (26) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (1) The Seekers (1) Tisztás (1) TME (1) Tolkien (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) Woody Guthrie (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)